Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-18 / 193. szám, szombat

INTERJÚ ÉGY GYILKOSSAL Várjuk a Nevelést Pedagógiai folyóiratunk megújulása előtt A nevelést és az oktatást kettéválasztani lehetetlen. Tudatosítani kell azonban a nevelés elsődlegességét s azt, hogy pozitív irányba nevelni csak erös egyéniségű, fegyelmezett, érzelmileg gazdag, szakmailag felkészült pedagógus képes, aki példaképként is szolgál tanítványai előtt, aki képes vállalni a gyereket szerető, de követelményt is állító szülő szerepét. Ez a pálya megköveteli a feltétlen szeretetet és következetes felelősséget minden gyerek iránt. Pedagógusnak és szülőnek a gyermeknevelésben egymás partnereinek kell lenniük. Munkájuk célja közös: teljes elkötelezettséggel felelősek a gyerekek magatartás-, beszéd- és környezetkultúrájának, egészséges lelkivilágának, látókörének alakulásáért, formálásáért. Ahhoz, hogy pedagógiai felkészültségünk színvonalas legyen, nekünk, csehszlovákiai magyar pedagógusoknak, szülőknek, szükségünk van egy nevelési-oktatási problémákat felvállaló, a gondok megoldását szorgalmazó, a nevelési problémákban tanácsot adó folyóiratra - havilapra. Erre vállalkozik a már tartalmában eddig is megújult, de tovább is "újulni szándékozó Nevelés - eddig Szocialista Nevelés. Mit ígér a tartalmában már eddig is megújult Nevelés? ígéri, hogy segítségére lesz minden iskolatípus pegagógusainak, nevelőinek, a szaktanintézetek oktatóinak, iskolabarátoknak, szakkörvezetóknek, szülőknek, leendő pedagógusoknak, tudva azt, hogy a jellem, a személyiség és az erkölcs kialakítása nemcsak a pedagógusok kötelessége, de az egész társadalomé, amibe beletartozik a pedagógusok közössége éppúgy mint a szülőké. A folyóirat nagy figyelmet akar szentelni az idegen nyelvek tanításának, módszertanának, hangsúlyozva az idegen nyelvek ismeretének fontosságát: népszerűsíteni kívánja az idegen nyelvek elsajátításának modern módszereit. Hasonlóan jellemezhető a szerkesztők hozzáállása a modern oktatási technikához, a számítógépekhez, az audiovizuális segédeszközök kihasználásához is. A szerkesztők különösen fontosának tartják a külvilággal való kontaktust is. Ezért számolnak a külföldi tudósítók széles rétegének kiépítésével, akik tájékoztatják majd az olvasókat a pedagógia, pszichológia időszerű kérdéseiről, foglalkoznak az oktatás-nevelés problémáival. A Nevelés publikálni akar érdekes személyiségekkel folytatott beszélgetéseket is, melyekben a megszólaltatottak visszaemlékeznek iskolaéveikre, nyilatkoznak tanítóik, szüleik, illetve saját nevelési módszereikről, világnézetükről, erkölcsi magatartásukról. A szerkesztők abból a meggyőződésből indulnak ki, hogy az igazi személyiség olyan, mint a mágnes, példaképül szolgálhat pedagógusnak, szülőnek, gyereknek egyaránt. A folyóirat hasábjain állandó rovatot kapnak az aktuális kérdésekről folytatott beszélgetések és a közvéleménykutatás is. A szerkesztők vallják, hogy az olvasónak meg kell kapnia a folyóiratban az öt megillető megtisztelő helyet, az olvasónak joga van elmondani gondolatéit, véleményét, állásfoglalását és tapasztalatait egy-egy kérdéskörrel kapcsolatban. Az újságíró igazi műfaja a riport. Eddig a folyóirat ennek a műfajnak nem biztosított teret. A jövőben rendszeresen közöl majd ilyen jellegű írásokat is. Ugyanakkor a folyóiratban fontos helyet kapnak a gyerekek és az ifjúság szabad ideje eltöltésére vonatkozó ajánlatok is. Nagyvonalakban így körvonalazható a megújulni szándékozó folyóirat koncepciója. A szerkesztők meg vannak róla győződve, hogy egy neveléscentrikus folyóiratnak létjogosultsága van, a nyilvánosság igényel egy ilyen irányzatú lapot. Ezt tükrözi a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének véleménye is. Ez a folyóirat töltené ki a modern, átszerveződő társadalomban az egyik legfontosabb probléma megoldását: az ifjúság nevelését. A szlovák nyelvű pedagógiai sajtó gazdag, míg a Nevelés az egyedüli magyar nyelvű ilyen jellegű lap. A Nevelés nagyon egyöntetűen és hangsúlyozottan akarja propagálni a szlovák nyelv elsajátításának fontosságát és a Cseh és Szlovák Föderatív Köztársaságon belüli együttélésre való nevelés szükségszerűségét. A folyóirat különféle rovatain kívül tartalmazna egy módszertani és egy publikációs részt is. A publikációs részben jelentős helyet biztosít a szerkesztőség azon szakembereknek, akik eddig csak szórványosan szóltak bele a pedagógiába. Ilyenek mindenekelőtt az orvosok, szexuológusok, társadalomkutatók, történészek, pszichológusok, de ide tartoznak a művészek, testnevelési szakemberek és mások is. Állandó helye lenne a folyóiratban egy tanácsadási, amolyan „négyszemközt" (bizalmas levelek) rovatnak, melyben hozzáértő emberek válaszolnának a felvetett olvasói kérdésekre. A megújuló Nevelés a fiatalokat is formáló független lapként, a pedagógusok és szülök fórumaként születik újjá. Alkotógárdájának a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége széles táborának nevében e nemes cél megvalósítása érdekében megajánlom a csehszlovákiai magyar pedagógusok elméleti és gyakorlati tudását mindannyiunk gazdagodására. ÁDÁM ZITA Örülnénk, de... Rekordtermés a Királyhelmeci Állami Gazdaságban A közel 7 ezer hektárnyi mezőgazdasági földterülettel rendelkező Királyhelmeci Állami Gazdaságban - a Kelet-szlovákiai kerület egyik legnagyobb mezőgazdasági üzemében már évek óta kiegyensúlyozott, az agrártudomány legújabb eredményeire épülő nívós gazdálkodást folytatnak. Bélán Józseftől, az Állami Gazdaság igazgatóhelyettesétől kérdeztük meg, hogy az idei aratást is zavarmentesen, az elképzeléseiknek megfelelően végezték-e el? - Az idén végre valóban nyugodtan, zavarmentesen arathattunk. Nem kellett jelentéseket küldözgetnünk, sem a járásról sem a kerületről nem jöttek ellenőrizgetni, mint korábban, önállóan, nyugodtan, dolgoztunk, ezúttal az ipari üzemek szállítójárműveinek segítségére nem volt szükségünk. A 400 hektárnyi repcét és 1826 hektárról a kalászosokat kellő időben ki tudtuk csépelni. Ezúttal az időjárás is kedvező volt, a terményt szárítás nélkül szállíthattuk a felvásárló üzembe. • Milyen hozamuk volt? - Repcéből 36 mázsás átlagos hektárhozamot értünk el, ami kerületi, de lehet, hogy szlovákiai viszonylatban is rekordtermésnek számít. Az olajrepce termesztésével az utóbbi években kezdtünk el komolyabbban -foglalkozni, mégpedig azért, mert jövedelmezőnek találtuk. A számításaink beváltak. Repcénket mázsánként 430 koronáért vásárolták fel, s mivel kiváló minőségűnek értékelték, a Palma cégtől mázsánként plusz 80 koronát kapunk. Nagyon jó volt a termés a kalászosokból is. Őszi árpából 59, búzából pedig 72,6 mázsás átlagos hektárhozamot értünk el. 1948 óta létezik az állami gazdaságunk, de ilyen jó termésre még nem emlékszünk. 0 Mi ennek a titka? - Az eredmények természetesen nem véletlenül alakultak így. Az utóbbi időben két nagy szarvasmarha-tenyésztő telepünkön az 1200, illetve 480 férőhelyes istállókban megváltoztattuk a technológiát. Mélyalmozást alkalmazunk, s ez lehetővé tette, hogy a szervestrágyázást száz százalékkal növelni tudtuk. Még fontosabb, van saját agrolaboratóriumunk, tehát minden parcelláról pontos adatok állnak a rendelkezésünkre, tudjuk, hogy milyen mértékben kell műtrágyáznunk. S ugyancsak fontos a növényvédelem is. Annak mindnyájan örülünk, hogy az idén a tervezettnél 270 vagonnal több gabonánk termett, hiszen a takarmányalapra 1200 vagon gabona szükséges, ugyanis van egy 10 ezer férőhelyes sertéshizlaldánk Méry Gábor felvétele is. Most, hogy a takarmányalap biztosított, szinte megkönnyebbülten fel is lélegezhetnénk. • Miért fogalmaz akkor mégis feltételes módban? - Azért, mert nincs időnk örülni az eredményeknek. A tervet már negyedszer dolgoztuk át, de amit leírunk ma, nem tudjuk érvényes lesz-e holnap. A mezőgazdaságot annyi pofon mint az idén, még sohasem érte. A tej felvásárlási árának csökkentése számunkra 2 millió 700 ezer korona veszteséget jelent. Nem kis mértékben érintett bennünket az üzemanyagár-emelés is. Problémáink vannak a sertések eladásával. Hízósertéseink túl vannak hízva, nem tudjuk majd olyan áron értékesíteni, ahogy terveztük, és sorolhatnám tovább. • A kormány szerint viszont drágán termel a mezőgazdaság... - Nem állítom, hogy az egyes ágazatokban nem dolgozhatnánk olcsóbban, de egyszer már azt is fel kéne mérni, hogy mi mezőgazdászok hány százalékban tudunk hatni a költségekre? Én 27 éve dolgozom a mezőgazdaságban. Mikor idejöttem, akkor is 170 korona volt a búza felvásárlási ára, ma is annyi. Valamikor 200 ezer koronáért vásárolhattunk egy kombájnt, most 600 ezer korona körül van az ára, és ha jók az információink, jövőre a keletnémet kombájn ára 1 200 000 korona lesz. A vegyszerek ára is jócskán emelkedett, ugyanúgy a különféle mezőgazdasági gépek és alkatrészek ára, s a javítások, a szolgáltatások sem lettek olcsóbbak. Az önköltségek 70 százalékát jóformán nem tudjuk befolyásolni. Ezen is érdemes lenne végre elgondolkodni, véleményem szerint rendszert kellett volna kidolgozni a piacgazdálkodásra való áttérésre, s legalább négy szakaszban kellene az átállást megvalósítani. Nem \fonom kétségbe a kormányban ülő emberek szaktudását, de úgy néz ki, hogy nincs termelésben szerzett tapasztalatuk. Ennek a következményeit mi érezzük a legjobban, s azért van az, hogy a dolgozóink elkedvetlenednek, még az olyan aratási eredményeknek sem tudnak igazán örülni, mint a mostaniak. SZASZÁK GYÖRGY Rövidzárlat? A börtönparancsnokot arra kértem, hogy mielőtt elővezetik a jogerősen elítélt gyilkost, mutassák meg nekem e férfi fotóját. A kriminalisztikában szokásos „ hármasfogót" tették elém, amely percekkel az őrizetbe vétel után készült. Aligha csoda, ha mogorva arc nézett rám vissza. Pillanatokkal később üres tekintettel, közömbös arccal állt meg egy rabór kíséretében a beszélgetésre kijelölt helyiség ajtajában. A haja rövidre nyírva, rajta fegyencruha. A vizsgálati fogság után most kell megszoknia az új, a végleges környezetet. Amikor a gyilkosságot tavaly ősszel elkövette, 22 évbs volt. A bíróság 20 évi fegyházbüntetésre ítélte, így 2009 októberében fog szabadulni. Ahogy az itt szokás: valószínűleg a déli órákban. - Gondolom, nem haragszik, hogy beszélgetésre kérettem. Ma legalább nem dolgozik a rabok számára kijelölt építkezésen. - Miről beszéljek? Engem már annyit és annyian faggattak! -Ez nem kihallgatás. Ketten vagyunk és Jegyzőkönyv sincs. - Viszont magnóra veszi amit mondok... -Nem használhatok ön ellen semmit; különben is elítélt, az ügye lezárt. A nevét se írom ki, csak beszélgessünk. - Emberséges gesztus magától, hogy nem említ név szerint. Az öcsém, a szüleim miatt. Már amúgy is lehetetlen helyzetbe kerültek miattam... Arról beszélgessünk, hogy miért vagyok börtönben? Megszoktam, hogy engem mindig csak kihallgatnak. - Az érdekel, hogy egy rendezett családi körülmények között élő, jó megjelenésű, húszvalahány éves fiatalember miért vetemedik gyilkosságra? -A vizsgálatiban mondták is a cellatársaim, hogy inkább kábítószercsempész lehettem volna, mert akkor megértenének. - Én nem akarom megérteni, de megsérteni sem. Csupán annyit tudok önről, hogy különös kegyetlenséggel követte el a gyilkosságot. Hol Ismerkedett meg azzal a férfival? -A véletlen hozott össze bennünket. Az üzemben szabadnapot kértem, hogy a nagymamámhoz utazzak. Az út egy részét vonattal tettem meg, de mert elkéstem a csatlakozást, autóstoppal mentem tovább. Negyed órányi várakozás után pont az a férfi állt meg nekem. - Úgyhogy utazás közben történt a bűntett... - Dehogy. Útközben csak beszélgettünk. Például arról, hogy víkendháza van a környéken, néhány napig ott lesz, mert még a tél beállta előtt javításokat kell végeznie a nyaralón. Én aztán kiszálltam, a nap fennmaradó részét a nagymamámnál töltöttem; másnap viszont nem hazafelé indultam, hanem a férfi után. - Ő megadta a pontos címét? - Nem. De hát arra van az embernek szája, hogy kérdezzen vele. Maga is ezt teszi most... Én az jutója szerint kerestem a pasast. - Milyen kocsi volt az? - Vadonatúj Ford Sierra. - És magának annyira megtetszett az az autó, hogy ölni volt képes miatta? - Nem, én nem akartam azt a férfit megölni. Én csak az autókulcsot akartam megszerezni tőle. - Végül is rátámadott, vagy nem? - De igen. Amikor odaértem, ő éppen szembe jött velem, kezében az autókulccsal, ököllel arcul ütöttem, hogy kikaphassam a kezéből, de ó talpon maradt és maga alá tepert. - Ekkor mi történt? - Egy pillanatig még fogva tartott, azután a buszmegállóig kísért, és azt mondta, hogy máskor ne hülyéskedjek. - ön azonban visszament abba a nyaralóba! - Ha törik, ha szakad, kocsikázni akartam egyet. Kilestem az alkalmas pillanatot, beosontam a házba és kutatni kezdtem a kulcs után. -A fejszét szándékosan nem említi? - Az ott feküdt a földön. Rögtön észrevettem, amikor beléptem. A biztonság kedvéért azután odatettem a kezem ügyébe, önvédelemből. Előtte kinyitottam a szekrényt, és matatni kezdtem a férfi zsebeiben. Ö ellenben hirtelen betoppant, s én fejbevágtam azzal a fejszével. - Csak egyszer? - Először csak egyszer. De mert pillanatokkal később megmoccant, még néhányat odasóztam neki. - Hányszor? - Tizenegy csapást a fejszével és hatszor beleszúrtam egy késsel. - Miért volt ennyire kegyetlen? - Fogalmam sincs. Rövidzárlatot kaphattam, egyéb magyarázatom nincs rá mindmáig. - Mit tett azután? - Beültem az autóba és elhajtottam. Az ország túlsó végében jártam már, amikor árokba csúsztam vele. Kiszálltam és vonaton meg stoppal keresztül-kasul utazgatni kezdtem a országban. Közben föltörtem néhány nyaralót és élelmiszerüzletet, mert nem volt pénzem kosztra meg szállásra. Bújdostam. - Tudnia kellett, hogy egyszer elkapják... És érdemes volt ölnie azért, hogy egy Ford Sierrán kocsikázzon? - Nem tudom, hogy történhetett, de rettenetesen elkapott az indulat. Azóta számtalanszor tűnődtem az egészen, de elfogadható magyarázatot nem találtam. A bíróság súlyosbító körülménynek tekintett^, hogy apróbb lopásokért már korábban is meggyűlt a bajom a rendőrséggel. Pedig valaha még SZISZfunkcionárius is voltam. De amikor az üzembe kerültem, örökös pénzhiánnyal bajlódtam. Kocsira nem futotta, utazni nem tudtam, egyetlen szórakozásom a sörözés volt. De ha egy-két stampót is kértünk hozzá, alig vártam a fizetést. - Egyéb szórakozása nem akadt? - Diákkoromban sportoltam, később horgászni jártam. A katonaságtól visszajövet viszont már csak sörözni. És ha nagyon megszorultam anyagilag, akkor elmentem vagont pakolni, de azt a pénzt is jobbára a kocsmában hagytam. - A szülei nem aggódtak, nem bánkódtak azért, hogy rossz társaságba keveredett? Hogy jóformán többet volt a kocsmában, mint otthon; hogy lopásokba bonyolódott? - Néhányszor próbáltak beszélni velem, jobb belátásra bírni; de én csak konokul hallgattam, időnként fölfortyantam és mentem a magam feje szerint. Ök igazán nem téhetnek semmiért. Rendes, nyugodt család a miénk; csupán nekem voltak balhéim. - Úgy érzi, hogy becsülettel fölnevelték? - Igen. Szakmát is adtak a kezembe. Már túl voltam a kamaszkoron, amikor valami örökös nyugtalanság bújt belém. - Továbbra sem értem, miért került a lejtőre?... -Jómagam sem tudom. És ma már kár is morfondírozni rajta. - Úgy érzi, hogy a húsz év börtön igazságos büntetés? - Őszintén szólva, kicsit sokailom. Talán tizenöt is elég lett volna. Húsz esztendő rettenetesen hosszú idő*. - Arra nem gondol, hogy a gyilkosságot különös brutalitással követte el? Tizenegy fejszecsapás, hat késszúrás...! -Higgye el, már megbántam. A legszívesebben újrakezdeném az életemet. - Ennyi elegendő lenne ahhoz, hogy valaki egyik napról a másikra megváltozzon? Hogy ne számítson gyilkosnak és nem újjal mutogassanak rá? - Én nem tudom. Talán igen... Amikor elvezették, egyedül maradtam a helyiségben a börtönparancsnokkal. Egy darabig mindketten hallgattunk; én a magnómban a szalagot tekertem közben vissza, az alezredes a fiatalember iratait lapozgatta. Azután becsukta a dossziét, s egyetlen mondattal lezárta a történetet: - Annak a meggyilkolt férfinek két iskolaköteles fia volt... MIKLÓSI PETER ÚJ szil 4 1990. VIII. 18.