Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-18 / 193. szám, szombat

Grúz—azerbajdzsán csúcstalálkozó Megállapodás az együttműködésről (ČSTK) - Legfelsőbb szintű grúz-azerbajdzsán találkozót tartottak tegnap Tbilisziben, ez volt az első közvetlen kontaktus a két Kaukázuson túli köztársaság között. S bár az eredeti tervek szerint a találkozón Örményországnak is képviseltetnie kellett volria magát, Jereván azonban elutasította a részvételt. Az Armenpress örmény hírügynökség képviselője a Csehszlovák Sajtóirodának adott nyilatkozatában elmondta, hogy tovább tart a feszültség az örmények és az azerbajdzsánok között. Ez egyebek között Szolzsenyicin visszautasítja a szovjet állampolgárságot (ČSTK) - Gennagyij Cserjomnih, a legfelsőbb tanács titkárságának az állampolgársági ügyekkel foglalkozó részlegének vezetője az Izvesztyija napilapnak azt mondta, Alekszandr Szolzsenyicin író egyetért szovjet állampolgárságának visszaadásával, de egyelőre nem tudja, visszatér-e a Szovjetunióba. A szovjet hivatalnok közölte, viszonylag magas szinten folytak a tárgyalások Szolzsenyicinnel ezekről a kérdésekről. Az amerikai Vermontban, ahol most az orosz író él, felesége, Natalja cáfolta ezt az állítást. Közölte, Szolzsenyicin elutasította a szerdai elnöki rendeletet azzal, hogy ez nem bocsánatkérés 1974-ben történt kiutasításáért, s formálisan mindeddig nem vonták vissza a vele szemben felhozott hazaárulás vádját. Ugyancsak cáfolta, hogy bármilyen hivatalos szovjet személyiség beszélt volna erről a kérdésről a világhírű íróval. Háromszor több lett a borúlátó (ČSTK) - Három hónappal a parlamenti választások után a magyarok 59 százaléka az életfeltételek további romlásával számol. Erről tájékoztat a Magyar Hírlap tegnapi száma arra a kutatásra hivatkozva, amelyet a Budapesti Közvéleménykutató Intézet végzett. A négy hónappal ezelőtti helyzethez viszonyítva megháromszorozódott azoknak a száma, akik borúlátóan tekintenek a jövőbe. Minden megkérdezett a választások előtt tartott közvéleménykutatás során az új kormánytól és a pluralista rendszertől a helyzet javulását várta. Most hasonló derűlátással csak a megkérdezettek 10 százaléka nyilatkozott. A gyökeres változásokban Bulgáriában sem hisznek túl sokan. A választások után tartott közvéleménykutatás eredményei azt mutatják, hogy a megkérdezettek 47 százaléka nem hisz a változásokban. A megkérdezettek 53 százaléka hajlandó eltűrni a létfeltételek romlását abban az esetben, ha nem hosszú távú folyamatról van szó. Szabadlábon a volt diktátor fia (ČSTK) - Bukarestben a területi katonai bíróság döntése alapján szabadon bocsátották Valentin Ceausescut, a volt román diktátor fiát, Mircea Oprea professzort, Ceausescu lányának férjét és Poliana Cristescut, a legfiatalabb Ceausescu-fiú volt feleségét. A bíróság úgy döntött; az eset kivizsgálásának befejezéséhez nem szükséges, hogy továbbra is börtönben legyenek. Mindhármukat a román gazdaság megkárosításával vádolják. Exhumálták Allende holttestét (ČSTK) - Csütörtökön Vina del Marban exhumálták az 1973-ban meggyilkolt Salvador Allende volt chilei elnök földi maradványait, s egy urnában helyezték el. Ez volt az első lépés az állami temetéshez, amelyet a tervek szerint szeptember 4-én rendeznek meg. A Fortin Mapocho című chilei napilap tájékoztatása szerint a gyászszertartáson a Santa Ines temetőben a legközelebbi hozzátartozók és magas rangú kormányhivatalnokok vettek részt. abban is megnyilvánul, hogy Azer. bajdzsán még mindig nem ismerte el Örményország új vezetőit: Levon Ter-Petroszjant, a parlament elnökét és Vazgen Manukjant, a kormány elnökét, fel sem vette velük a kapcsolatokat. Amíg ez meg nem történik, addig szó sem lehet semmilyen örmény-azerbajdzsán talákozóról. Viszont a grúz vezetés gratulált az új örmény vezetőknek, s kétoldalú találkozóra hívták meg őket Tbiliszibe. Az elején említett tbiliszi találkozón Grúzia és Azerbajdzsán legfelsőbb párt- és állami vezetői megállapodást írtak alá e két szuverén köztársaság kapcsolatainak fejlesztéséről a gazdaságban, a környezetvédelemben és egyéb területeken. A köztársasági kormányok pedig állandó képviseleteket nyitnak Bakuban, illetve Tbilisziben. Levon Ter-Petroszjan örmény yezető Jerevánban találkozott Valerij Patrikejewel, a Kaukázuson túli katonai körzet parancsnokával. A Krasznaja Zvezda tegnapi tájékoztatása szerint a tábornok szerint a tanácskozás hasznos volt, szerinte az örmény vezető derűlátóan ítéli meg a helyzetet és a nyilvánosság támogatására számít. „Biztosított engem arról, hogy a köztársaság a jelenlegi biztonsági struktúrák kereteiben is rendezni tudja a helyzetet" - mondotta Patrikejev vezérezredes. Közösen elemzik a '68-as eseményeket (ČSTK) - Az 1967-1970-es időszak elemzésével foglalkozó csehszlovák kormánybizottság Vojtéch Mencllel az élen háromnapos tárgyalásokat folytatott Moszkvában s a Szovjet Tudományos Akadémia szlavisztikai és balkanisztikai, valamint általános történettudományi intézetének munkatársaivá! megállapodtak az 1968-as események közös feltárásában, elemzésében. Egyetértettek abban is, hogy a jövő év második felében Prágában tudományos konferenciát rendeznek e témáról, s e fórumon jelen lesznek a Varsói Szerződés azon öt országának tudósai, amelyek részt vettek a Csehszlovákia elleni intervencióban. A szovjet tudósok ígéretet tettek arra, hogy lehetőségeik szerint segítséget nyújtanak a csehszlovák szakértőknek az anyaggyűjtés során. Tudósaink elmondták, szívesen találkoznak azokkal az egykori vezető szovjet politikusokkal, akiknek közük volt az 1968-as csehszlovákiai eseményekhez. A szovjet fél ígéretet tett arra, hogy igyekszik eleget tenni ennek az elvárásnak. Küldöttségünk a szovjet külügyminisztériumban is tárgyalt, s ismét kérte, a Szovjetunió tegye lehetővé a csehszlovák tudósok számára a levéltári anyagok tanulmányozását. Az ANC felhívása Legyen vége az értelmetlen mészárlásoknak (ČSTK) - Az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) felszólított az ANC és az Inkatha hívei közötti „értelmetlen mészárlások" befejezésére, amelyek a dél-afrikai rendőrség legutóbbi adatai szerint a Johannesburg melletti Sowefóban az utóbbi napokban legkevesebb 160 halálos áldozatot követelt. E kérdésről tartott csütörtökön rendkívüli találkozót Frederik de Klerk államfő Nelson Mandelával, az ANC egyik vezetőjével. Közleményükben az áll, hogy a vérontás megakadályozásának lehetőségeit tekintették át, s az államfő e problémáról még több ilyen értekezletet akar összehívni. A napilapok párbeszédre szólítottak fel, ezúttal azonban Nelson Mandela és az Inkatha vezetője, Mangoszuth Buthelezi között. Buthelezi a mintegy 7 milliós zulu törzs vezetője, s hozzávetőleg 2 millió tagot számláló pártjának, az Inkathának is főleg e törzsbeliek a tagjai. Buthelezit korábban - illedelmesen szólva - olyan mérsékelt politikusnak tartották, aki a fajüldöző fehér kormánnyal folytatott együttműködés híve volt. Az ANC és az Inkatha között fegyveres összecsapásokra azelőtt is volt példa, de sohasem voltak annyira hevesek, mint az utóbbi napokban. Az ANC közleménye az Inkathát teszi felelőssé a vérontásért, a dél-afrikai rendőrséget pedig azzal vádolja, hogy az Inkatha kezére játszik. A rendőrség képviselője természetesen visszautasította a vádat hangsúlyozva, hogy szét akarja választani a szembenálló feleket. Új kezdeményezés a libériai konfliktus rendezésére (ČSTK) - A nyugat-afrikai államok gazdasági közösségének (ECOWAS) nevében tegnap Dawda Jawara gambiai elnök felszólította az egymással szemben álló három libériai fegyveres csoport vezetőjét, hogy vegyenek részt az augusztus 27-re tervezett béketárgyalásokon. Egyébként csütörtökön Banjulba várták Charles Taylort, a Libériai Nemzeti Hazafias Front (NPFL) vezetőjét, akinek tárgyalásokat kellett volna folytatnia Jawara elnökkel és Arnold Quianoe altábornaggyal, a soknemzetiségű egységek parancsnokával a tűzszünet feltételeiről, valamint a nyugat-afrikai országok csapatainak kiküldéséről Libériába. Csütörtökön este azonban Banjulban közölték; Taylor látogatását „technikai okok miatt" augusztus 20-ra halasztották. iiiiiiii-üíí:::*:::-**:: POLITIKAI CSÁBÍTÁSI KÍSÉRLET Országos megrökönyödést keltett néhány napja, hogy olyan hétpontos nyilatkozatot adott ki tíz, zömében „nemzeti orientációjú" szlovák párt, amelyből egyértelműen arra lehetett következtetni, hogy Szlovákiában esetleg kormányválság van kialakulóban. A nyilatkozat elfogadói között többnyire olyan pártok szerepeltek, amelyektől az ilyen szereplés elvárható. De az eredetileg kiadott szövegben aláíróként eredetileg ott szerepelt a Kereszténydemokrata Mozgalom is, illetve - megfigyelőként - a Szlovák Szociáldemokrata Párt. Mint tudjuk, a szlovákiai Kereszténydemokrata Mozgalom tagja a kormánykoalíciónak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kormánypártok egyikének képviselője kemény bírálatban részesíti a kormányt. Tehát fennáll egy rendkívül komoly következményekkel járó kormányválság veszélye, hiszen ha a kereszténydemokrata képviselők nem támogatják többé a kormánykoalíciót, megszűnik annak törvényhozási többsége. Nem éppen korrektül jártak el a tízek közös nyilatkozatának megfogalmazói, mert dokumentumuk első pontjában olyan fényben tüntetik fel a három kormány reprezentánsainak trencsénteplici értekezletét, mintha az a csehországi Polgári Fórum és a szlovákiai Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom vezetőinek értekezlete lett volna. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy Trencsénteplicben a két nemzeti kormány elnöke és a szövetségi kormány néhány megbízottja vett részt. Ma már tudjuk, hogy a hamisítás célja hangulatkeltés volt. Hangulatkeltés a kormánykoalíció lejáratására. A szlovák kereszténydemokraták - szerencsére - csakhamar elhatárolták magukat a „nemzeti irányzatú" politikai erők hét pontjától, a mozgalom vezetése kijelentette, hogy megbízottaik csak megfigyelőként voltak jelen a „tízek" tanácskozásán, és hogy a szlovák kormány kereszténydemokrata miniszterei támogatják a három kormány képviselőinek Trencsónteplicben elfogadott határozatát. Kétségtelen, hogy politikai csábítási kísérlet történt. Kérdés: a jövőben vajon kit akarnak a nacionalista pártok „elcsábítani"? A hét pont aláírói között ott szerepelnek a szociáldemokraták is. Aligha hiszem, hogy a csábítók túlságosan törnék magukat e pártért, hiszen alig van hozománya. A választásokon még a bűvös 3 százalékot sem érték el, így csak távoli szemlélői lehetnek a törvényhozási munkának. Nagyobb veszélyt jelent az ország számára, hogy a mérhetetlen hatalomvágy és ambíció, meg a gátlástalanság esetleg arra ragadtatja a Szlovák Nemzeti Párt vezetőit, hogy megpróbálnak a kommunista párt legkonzervatívabb, a történtekből tanulni nem képes rétegeihez közeledni. Az SZNSZ elnökétől egy újságíró ezt kérdezte: „És hol maradt a többi ellenzéki párt? Kapcsolatba léptek a Szlovák Kommunista Párt reprezentánsaival?" Mire a válasz: „Ebben az esetben nem léptünk még kapcsolatba". Az ilyen válaszból arra következtethet az ember, hogy egyébként tartják a kapcsolatot. Ne akarjunk semmibe semmit belemagyarázni, csak képzeljük el, milyen veszélygóc keletkezne, ha a nemzeti türelmetlenséget képviselő párt összekapcsolná sorsát az osztály-intolerancia megtestesítőivel. - Persze, nagyon valószínű, hogy meggyorsítaná a kommunista párton belüli differenciálódást, ami anynyira várat magára. Lehet, hogy ezzel meggyorsulna a „korszerű baloldali párttá" válás, mert leszakadnának a legreakciósabbak. így talán megvalósulna az, amit Peter Weiss már hónapok óta csak ígérget. ELSZEGÉNYEDIK A SAJTÓ? Egyre riasztóbb hírek érkeznek a szerkesztőségekből; drágul az újságpapír, és egyre borsosabb árakat számítanak fel a nyomdászok. A néhány tízezres példányszámú lapok lassan végveszélybe kerülnek, mert egyre szűkebben mérik a dotációt. Eddig általában az volt a „szabály", hogy a 100 ezer példányszám körüli lapok még eltartották magukat. De ha lesz még drasztikus papíráremelés, ez az üzemgazdasági tétel is a múlt ködébe vész. Mi ilyenkor a teendő? A recept egyszerű: olyan újságot kell csinálni, amilyet (akár drágábban is) megvásárol az olvasó. Könnyű ezt mondani, a gondolat méltó színvonalú megvalósítása azonban nem könnyű. És hogy milyen hátulütői vannak a lappéldányszám mindenáron való növelésének, azt már több napilap szerkesztési gyakorlata is jól mutatja. A szlovák ifjúsági napilap például kiváló A

Bermuda-szigeteken töltött szabadsága után Václav Havel a hétén villámlátogatást tett két latin-amerikai országban. Először Nicaraguában, ezt követően pedig Mexikóban látták vendégül a köztársasági elnököt. Nicaraguai útjának nem elsősorban a kétoldalú és kölcsönösen előnyös együttműködés lehetőségeinek kutatása volt a célja, hanem bizonyos régi terhek letétele. Ezeket még a nicaraguai sandinista rezsim és a csehszlovák kommunista ' diktatúra időszakából örökölte Managua, illetve Prága. Kuba mellett hazánk pátyolgatta a legkitartóbban a lövészárkokban felcseperedett sandinistákat, etette őket évekig nemcsak élelemmel, hanem ideológiával is, segítette fegyverekkel a „jobb jövőért vívott forradalmi harcukat", amely eleve kudarcra volt ítélve. Ma Nicaragua és Csehszlovákia ismét egy - igaz teljesen új - cipőben, új utakon jár. És Managuában örömmel nyitottak kaput Havel elnök előtt, aki azért érkezett ide, hogy az újjászülető nicaraguai demokráciát köszöntse. Ortegáék gazdálkodása, a sokéves polgárháború a tönk szélére vezette a közép-amerikai országot. A helyzet nem sokat változott a Chamorro-kormány hivatalba lépése után sem. A meghirdetett reformok, s a reprivatizálási tervek megvalósítása ugyanis a még mindig erős sandinista szakszervezetek által rendezett sztrájkokba, tiltakozásokba, megmozdulásokba ütköznek. Az ország talpraállásához erős politikai akarat és főleg pénz kell. Mindkettő „hiánycikk" Nicaraguában. Managuában azon a 60 millió dolláron kívül, amit az USA-tól kapott a beígért Új utakon 300 millióból, nincs egyebe, mint 10 milliárd dollár adóssága. Ebből 150 millióval tartozik hazánknak. Csehszlovákia - az elmaradozó kubai szállítmányokat pótolva - cukor és déligyümölcs formájában szeretné viszontlátni pénzét. De mint ahogy azt Havel elnök is hangsúlyozta, „hazánk semmilyen körülmények között nem fog nyomást gyakorolni Nicaraguára, hogy számára kedvezőtlen feltételek mellett fizessen". A Managuában aláírt dokumentum szerint - amelyben Nicaragua elismeri tartozását - szakértőcsoportok dolgozzák ki azokat a javaslatokat, hogy miként lehetne folyamatosan csökkenteni az adósságot a kereskedelmi kapcsolatok bővítése mellett. Az aztékok földjén a szimpátia kinyilvánításával fogadták Václav Havelt. Olyan politikusként üdvözölték, aki a nép demokrácia utáni óhaját teljesíti. Innen ered a szimpátia. A mexikóiak túlnyomó többsége ugyanis abban reménykedik, hogy köztársasági elnökünk látogatása lendületet adhat a hazai politikai és gazdasági reformok határozottabb, gyorsabb megvalósításához. Ezt a reformpolitikát a másfél évvel ezelőtt porondra lépett Carlos Salinas de Gortari államfő hirdette meg, az évtizedekig stagnáló mexikói gazdaság korszerűsítését tűzte ki célul. „Megsértette" a sokéves tabut: kitárta a kaput a külföldi tőke és a hazai magánvállalkozók előtt, becsalogatta az országba az új lehetőségekre azonnal reagáló amerikaiakat és más külföldi beruházókat. H

azánk számára Mexikó mint jelentős kőolajexportáló ország érdekes, főleg most, hogy a Szovjetunió csökkentette szállítmányait. Václav Havel és a csehszlovák küldöttség szakértői elsősorban erről a témáról folytattak megbeszéléseket de Gortari elnökkel, illetve a mexikói vállalkozókkal. Kirajzolódtak a jövőbeni együttműködés körvonalai: cserébe a kőolajért - a tervek szerint évente egymillió tonnát importálnánk - gépeket, tömegközlekedési járműveket, szállítanánk Mexikóba, sőt felajánlottuk egy újabb vízi erőmű megépítését is. Elképzelések, lehetőségek tehát vannak, tétovázásra nincs idő, meg kell ragadni az alkalmat. (urbán) puuiiusztikai alkotások mellett olyan írásokat is közöl, amelyek megfogalmazói egyértelműen az olvasó ösztöneire építenek. Ennek konkrét megnyilvánulása volt, amikor a Smena egyik számában csodálatos írás jelent meg Miroslav Kusý professzor tollából a nemzetiségi gyűlöletkeltés veszélyeiről, a következő napon pedig már olyan kútmérgező nacionalista írás tette eladhatóbbá a lapot, hogy szerzőjéről csak ezt tudtam megállapítani: ez a tollforgató akár egy fajgyűlölő dél-afrikai laphoz is elszegődhetne. Nemcsak közvetlen pénzátutalásokkal, dotációkkal lehet a sajtót segíteni, hanem ár- és adópolitikával is. Nem lenne szabad megengedni, hogy tisztességes lapok olyan helyzetbe kerüljenek, amelyben csak két megoldás létezik: a megszűnés, vagy az alacsony ösztönök kiszolgálása. És - naponta tapasztalhatjuk - a nemzetiségi ellentétek szítása is ebbe a kategóriába tartozik. TÓTH MIHÁLY