Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-17 / 192. szám, péntek

Ha nem jött a Cenzor úr... Beszélgetés Jura] Jakubiskóval Építs házat, ültess fát! - buzdítot­ta 1979-ben készült filmjével a telek­tulajdonosokat, aztán ugyanezzel az alkotásával még az élettől is elvette a kedvüket. 1983-ban Ezeréves mé­he csípett belénk, két évvel később Holle anyóról, majd Szeplős Maxról mésélt, tavaly pedig, az ötvenes éveken töprengve azt üzente: Ülök az ágon és jól érzem magam. Juraj Jakubisko munkáinak jegy­zéke persze nem a hetvenkilences filmmel kezdődik, hanem az 1966­ban forgatott Krisztusi évekkel, amely a mannheimí fesztiválon há­rom díjat is nyert. Ezt követte a fran­cia koprodukcióban készült Szöke­vények és zarándokok, majd a Ma­dárkák, árvák és bolondok, valamint a Viszontlátásra a pokolban, baráta­im! 1969-ben. A bemutatók azonban Számomra a művészet ajándék, a legszebb játék, amelytől semmi pénzért sem tudnék megválni. Ha nem csinálhatok játékfilmet, akkor csinálok máét, gondoltam. Es elfo­gadtam egy olyan lehetőséget, ame­lyet mindenki visszautasított: doku­mentumfilmet kellett készíteni a szá­zad egyik legnagyobb vállalkozásá­ról, a Szovjetunióból induló tranzit gázvezeték építéséről. Rettenete­sen élveztem a munkát, be is fejez­tem időre, de annyira megleptem vele a megrendelőket, hogy sem bemutatni, sem elölhagyni nem mer­ték a filmet. A legnehezebb időben aztán, amikor a legnagyobb sötét­ség uralkodott felettem, valaki kita­lálta, hogy ezzel nevezzünk be a szocialista országok budapesti rö­vidfilmfesztiváljára. Paradox helyzet: Deana Horváthovával és Tarján Györgyivel a Karlovy Vary-i fesztiválon (Méry Gábor felvétele) sorra elmaradtak, Jakubisko tíz éven át csak reklám- és dokumen­tumfilmeket csinált. A novemberi for­radalom óta, amelyet ó a lélek és az akarat forradalmának nevez, mind a három alkotása előkerült már a Koliba „sötétkamrájából", a Ma­dárkák, árvák és bolondok pedig pár héttel ezelőtt nagydíjat kapott Kar­lovy Varyban. - Hatvankilencben, amikor el­kezdtük a Madárkák forgatását, azt hittük, őrült éveket élünk, olyan idő­szakot, amelynél abszurdabb egy­szerűen nem is jöhet már. És tes­sék, tévedtünk! 1989 a még ma is valószerűtlennek tűnő események éve lett. Micsoda változás! Mint a mesében, vagy egy szürrealista regényben. Filmem mégsem a hat­vanas évek politikai valóságáról szól, hanem a legszebb emberi ér­zelmekről: a barátságról és a szere­lemről, amelyeken a legcsúnyább politika, a legbarbárabb időszak sem tud változtatni. Az erőszak, a meg­szállás, az elnyomás csupán jelkép­szerűen van jelen a filmben, de a felső körökben ezt is „érzéke­nyen" fogadták, így a forgalmazás jogát azonnal bevonták. Dobozból vettem elő decemberben a Szöke­vényeket is, amely ugyanabban a fénysugárban született, mint a Ma­dárkák: közvetlenül a hatvannyolc előtti és közvetlenül a hatvannyolc utáni fénysugárban. A filmet azon­ban, akár a kenyeret, frissen kell elfogyasztani, mert ha sokáig áll, a legtöbb esetben ehetetlenné válik. Ezért is bántott húsz éven át, hogy a Madárkákat és a Szökevényeket nem akkor mutatták be, amikor elké­szültek, de úgy látszik, kár volt ag­gódnom. Ezek a filmek egy bizonyos korról, egy bizonyos nemzedékről szólnak, igaz, őszinte hangon, ezért a múló idő sem tudott kifogni rajtuk. A Madárkák után a Viszontlátásra a pokolban, barátaim! forgatását kezdtem el, majd ezután jött a tíz­éves kényszerpihenő, amikor szóba se álltak velem a játékfilmstúdiók vezetői, mert a szovjet tankok bevo­nulásakor fogtam a felvevőgépet, és öt napig szinte mást sem csináltam, csak a „testvéreinket" filmeztem. Ennél nagyobb bűnöm talán nem is lehetett volna az akkori „hatalma­sok" szemében. - Tíz év nem kis idő, az alatt hátat is fordíthatott volna a rendezésnek. - A kényszerszünetet mindenki máshogy éli meg. Egyesek maguk­ba zuhannak, összetörnek, mások inni kezdenek - én született optimis­ta vagyok, aki mindig talpon marad. most már azért dugdosták a filmet, mert fődíjat kapott, és egyre több szakmabelit érdekelt. A mozikba ter­mészetesen el sem jutott, még a dí­jat sem akarták a kezembe adni azok, akik Budapesten helyettem vették át. Azzal akartak büntetni, hogy a dokumentumfilmektől is eltil­tottak, így ezután már csak a rek­lámfilmek jöhettek. Mindegy volt, hogy ki hív, én minden lehetőséggel élni akartam. A csapágygyártól a vö­röskeresztig a legváltozatosabb té­mákban mozogtam, és minden egyes munkámmal nyertem valahol. Ha egy gyár, egy vállalat vagy egy szervezet azt akarta, hogy felfigyel­jenek rá, akkor biztos, hogy engem hívott, én meg sorban, egymás után hoztam a díjakat. A stúdiónak ez nagyon jól jött, mert a filmeket a vál­lalat fizette, s mivel nem társadalmi megrendelésre születtek, cenzúráz­ni sem kellett őket. - A politikai ellenörökkel, gondo­lom, később vívott nagy csatákat, amikor újra játékfilmeket forgatott. - Meg fog lepődni: semmiféle harcra nem emlékszem. S tudja, miért nem? Mert a cenzúrát egyetlenegy ember képviselte min­dig, és ő sem volt olyan nagy úr, mint ahogy azt sokan képzelik. Eljött hozzánk, beült a vetítőbe, kávét főz­tünk neki, és az egész dramaturgia azon igyekezett, hogy meggyőzze ót: a film, amit látott, úgy jó, ahogy van. Mi persze már forgatás közben is jószívűek voltunk hozzá: minden filmbe tettünk egy-két olyan képsort, amelynek még csak véletlenül sem volt logikája az egészet illetően, így a kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt, mert amit a cenzor ki­vágatott, az valóban kilógott a film­ből. Ó azért volt boldog, mert teljesí­tette a kötelességét, mi pedig azért, mert semmit sem veszítettünk. Baj­ba tehát csak akkor kerültünk, ha elmaradt a Cenzor úr, s hiányzott a pecsét, amely zöld utat aaott a filmnek. Ilyenkor a Koliba igazga­tója helyettesítette őt, aki sorra­rendre azért kapott kitüntetést, mert felfedezni vélte azokat a rejtett gon­dolatokat, szimbólumokat, amelyek elkerülték a KB elvtársainak a figyel­mét. A cenzúra így aztán öncenzú­rába ment át, és vagy én ellenőriz­tem magamat, vagy a barátaim fi­gyelmeztettek lépten-nyomon, hogy vigyázz, ezt jobb, ha kihagyjuk, mert ha rájönnek, bajba keveredünk és leállítanak bennünket. Tehát már a gondolat megfogalmazása közben félni kezdtünk, már a forgatókönyv írásakor konfliktusba kerültünk ön­magunkkal, már akkor lehetetlenné vált mindenféle művészi vallomás - az igazmondásról nem is beszél­ve. Cenzúra hivatalosan nem is volt már egy idő után, csak éppen összevissza vágták, nyirbálták a fil­met, ha az igazgatónak nem tetszett benne valami, és ha megkurtítani sem lehetett, akkor dobozba zárták. A Szökevények is megvágva került le a polcról, az Építs házat, ültess fát! végéről pedig kerek tízperces jelenetet vettek el annak idején, úgy­hogy azt legfeljebb elmesélhetem, de meg nem mutathatom. -A Viszontlátásra a pokolban, barátaim! hogy készült el? Azzal is voltak nehézségei? -Azzal volt a legtöbb gondom. A Szökevényeket és a Madárkákat, ha nem is nyugodt körül­mények között, de sza­badon forgathattam, a Vi­szontlátásra ... kockáin viszont már ott a kétség, a kétely, hogy végére ju­tok-e vajon a munkának? Nem jutottam a végére, csak most, húsz év múl­tán, amikor a hatvanas évek bolondériáját a mai idők őrületével elegyítve forgattam le az utolsó je­leneteket. De hogy egé­szen pontos legyek: a film elkészülhetett, csak nem úgy, ahogy én akar­tam. A vágást ugyanis olasz koprodukciós part­nereink végezték, s mivel kiutazási engedély néíkül nem lehettem mellettük, Pozsonyból irányíthattam csak őket, aminek az lett a vége, hogy teljesen el­szúrták a filmet. Ezeku­tán ők maguk kérték, hogy csináljuk meg újra, és az idén tavasszal le is forgattuk az azóta már beékelt jele­neteket. - Időközben elkészült legújabb filmje is, a Majdnem rózsaszín törté­net. Ilyen cím mögött csak mesét sejthet az ember. - Igen, ez egy mesemusical és ilyet én még nem rendeztem soha. A mesefilmmel egyébként úgy va­gyok, mint király az udvari bolondjá­val: azért fontos neki, mert szóra­koztatja, kikapcsolódást jelent szá­mára. Egy olyan komoly politikai film után, mint amilyen az Ülök az ágon volt, nekem is „pihenésre" van szükségem, s mivel a krimi túlságo­san kötött műfaj számomra, és én amúgy is a mágikus realizmus híve vagyok, egyedül a mese tud igazán felüdíteni. SZABÓ G. LÁSZLÓ Híre volt a világban Háromszázöt évvel ezelőtt szabadult fel Érsekújvár a török uralom alól „Akik nem emlékeznek a múlt­ra, arra ítéltetnek, hogy újra átéljék azt." E bölcs aforizmából kiindulva emlékezünk most arra, hogy há­romszázöt évvel ezelőtt, 1685. au­gusztus 19-én szabadult fel Ér­sekújvár a huszonkét éven át tartó oszmán uralom alól. Az esemé­nyek megértéséhez szükséges is­merni az előzményeket és az összefüggéseket. Az esztergomi érsekprímások által 1580-ban épített és fenntar­tott Érsekújvár várának történelmi szerepéhez sok dicsőséges, de sok gyászos esemény emléke is fűződik. 1663. szeptember 24-e kétségkívül a vár történetének leggyászosabb napja, hiszen For­gách Ádám várkapitány hősies vé­dekezése ellenére is kénytelen megfogyatkozott csapatával el­hagyni a várat, melyet a török üdvrivalgással vett birtokba. Az idegen betolakodók hamar beren­dezkedtek a várban, a keresztény templomokat átalakították dzsá­mikká, az érsekújvári basa elfoglal­ta az érseki palotát a főtéren, onnan kormányozta a tartományt. 1664. augusztus 10-én Vasvárott a csá­szár és a szultán megbízottai aláír­ták az ún. szégyenletes vasvári békét, amely jog szerint is a hódí­tók kezére adta Érsekújvárt. A tö­rök hódoltság 1663-től 1685-ig tar­tott. A huszonkét évig tartó török rabiga után 1685 nyarán jött el a felszabadulás órája. A győzelmes felszabadító had­járat megszervezése és kitartó folytatása a halhatatlan XI. Ince pápának köszönhető, aki a szent ligát megteremtette és óriási pénz­összegekkel támogatta. Lipót csá­szár Lotharingiai Károlyra bízta a felmentő sereg vezetését, mely 1685. július 7-én kezdte meg Ér­sekújvár ostromát. A vár 1685. augusztus 19-én szabadult fel az oszmán uralom alól. Hogy milyen nagy hatást váltott ki Érsekújvár diadalmas visszafog­lalása világszerte, azt több írásos emlék is bizonyítja, amely az akko­ri időkben jelent meg. Hadd idéz­zek Matunák Mihály Érsekújvár a török uralom alatt című művéből egy részletet: „... Amily félelmet, levertséget, gyászt idézett elő 22 évvel ezelőtt Érsekújvár, Magyar­ország fővédbástyájának bukása nyugathoz való közelsége miatt az egész kereszténységben, ép oly határtalan örömet keltett felszaba­dulása egész Európában, mert Ér­sekújvár volt a nyugatot is fenye­gető oszmánok legszélsőbb és Buda után legerősebb vára... Érsekújvár azon időben világtörté­nelmi szerepet játszván, sorsa egész Európát érdekelte. Azért is, amidőn a keresztény hadak a tö­rök kezéből visszavették, nemcsak Magyarországon, hanem Nápoly, Róma és Velencétől fel Boroszló­ig, Hamburgig, Brüsszel és Pári­zsig, mindenütt tartottak fényes öröm istentiszteletet Te Deummal, s rendeztek nagyszerű kivilágítást és tűzijátékot. Érsekújvár vissza­foglalásának oly kiváló fontosságot tulajdonítottak, hogy annak örök emlékére Európa-szerte emlékér­meket verettek". Érsekújvár török alóli felszaba­dulásának 250. évfordulója alkal­mából nagyszabású jubileumi ün­nepségeket rendezett a város, en­nek keretén belül megnyitottak egy történeti kiállítást azokból az emlékekből, amelyek a török ura­lom idejéből maradtak ránk, és amelyeket részint Újvárban, ré­szint más múzeumban őriztek. E jubileum kapcsán 1935-ben, te­hát 55 évvel ezelőtt ünnepélyesen kimondották az érsekújvári városi múzeum megalapítását is. 1935. augusztus 18-án leplezték le a Czuczor téren a török emlékmű­vet, melyet a város lakossága a tö­röktől való felszabadulás emlékére emelt. A történész feladata nemcsak az, hogy a múlt feltárásával lehe­tővé tegye dicső emlékeink megis­merését, hanem az is, hogy tetté­ből származzék lelki motiváció ah­hoz a felismeréshez, hogy a 305 évvel ezelőtti, töröktől megmen­tett, európai műveltséget, kultúrát hordozó népet ma újból meg kell menteni, fel kell rázni az egymás iránti becsülés, tisztelet és toleran­cia nemes eszközeivel, meg kell óvni a széttagolódás, az önzés fenyegető veszedelmétől. Strba Sándor ORVOSI TANÁCSADÓ Nem mindig szép, ami sárga! A „sárgaság" - orvosi nevén a fertőző vírusos májgyulladás - a nyári és az őszi időszak egyik legalattomosabb betegsége. Az el­nevezés a betegség fő tünetére, a szem fehérjéjének és a bór sárga színére utal. Az orvosi terminológia ezt a tünetet ikterusnak nevezi. Sár­gaság akkor jelentkezik, ha a vér bilirubin koncentrációja eléri a 2-2 milligrammot 100 ml vérplazmában. A bilirubin a vörös vérsejtek festék­anyagának, a hemoglobínnak a bomlásterméke. Rendes körülmé­nyek között a vérben levő bilirubínt a máj dolgozza fel és azonnal továb­bítja az epeutakon keresztül a vé­konybélbe. Ez a sárgafesték a vas­tagbélben tovább bomlik, majd a széklettel távozik a szervezetből. A kórosan magas bilirubín-kon­centrációnak többféle oka lehet: 1. Sárgaság a vörösvérsejtek fo­kozott szétesése következtében. Ez a típusú sárgaság nálunk viszonylag ritka. Ilyen sárgaság figyelhető meg az újszülötteknél, de ez a méhen kívüli viszonyokhoz való alkalmaz­kodás egyik jele és nem kóros tünet. Súlyos sárgaságot okozhat az anya és az újszülött közötti vércsoportkü­lönbség (Rh inkompatibilitás). 2. Sárgaság az epeutak elzáró­dása következtében. Ha az epeve­zeték vagy az epehólyag elzáródik (epekő miatt), a bilirubin nem jut el a bélbe és a vérben halmozódik fel. Ez a fajta sárgaság rendszerint sú­lyos fájdalmakkal, epegörcsökkel együtt jelentkezik. 3, Sárgaság májgyulladás követ­keztében. A máj szervezetünk bio­kémiai laboratóriuma és vitaminrak­tára. Minden májkárosodás súlyos veszélyt jelent a szervezet egészére és a sárgaság ennek a károsodás­nak figyelmeztető jele. Májkároso­dást különféle mérgek (alkohol, fes­tékek, oldószerek, gombaméreg) fertőző betegségeket okozhatnak. Ez utóbbi közül nálunk a vírusos májgyulladás két formája gyakori. A vírusos májgyulladás. A beteg­séget két, egymással rokon vírus okozhatja. Az A vírus széklet, vizelet vér, pontosabban az ezekkel szeny­nyezett tárgyak útján terjed. Lap­pangási ideje 15-45 nap. A B vírus csak vér (fertőzött injekciós tű, fogá­szati és sebészeti eszközök) útján terjed, és a lappangási ideje 40-180 nap. A két vírus között immunológiai módszerrel különbséget lehet tenni, de a lappangási időtől eltekintve az okozott betegség klinikai megjelené­se azonos. A betegség az óvodás- és isko­láskorú gyerekek között a leggyako­ribb. Tipikus esetben bizonytalan tü­netekkel kezdődik (étvágytalanság, rossz közérzet), amelyhez később láz, izületi és izomfájdalmak, hányás társulhat. Ezeket a tüneteket a szü­lő, de az orvos is egyszerűen nyári vírusos megbetegedésnek tulajdo­níthatja. A sárgaság gyanúja akkor áll fenn, ha a környezetben már ilyen betegség előfordult. Ezután követ­kezik a „sárga" periódus, amely kedvező esetben két-három hétig tart. A fertőzöttek nagy részénél vi­szont nem jelentkezik a sárgaság. Ennek tudatosítása nagyon fontos, mert ezek a beteg további fertőzé­sek forrásai lehetnek, ha betegségü­ket nem ismerik fel. Ha minden jól megy, a beteget 4-6 hét elteltével rendszerint elen­gedik a kórház fertőző osztályáról, de a betegség legkellemetlenebb szakasza csak ezután kezdődik. An­nak ellenére, hogy a beteg már jól érzi magát és nem jelent veszélyt környezetére sem, mája még nem regenerálódott teljesen és kíméletet igényel. A kíméletet ez esetben a szigorú étrend és a fokozott fizikai meg­erőltetéstől való tartózkodás jelenti. Májgyulladás után legalább fél, de inkább egy teljes évre fel kell hagyni a versenyszerű sportolással, min­dennemű nehéz munkával. Tilos al­koholt, fűszeres és zsíros ételeket fogyasztani. Az étrend alapját a könnyen emészthető fehérjedús ételek (túró, sovány tejtermékek) és a szénhidrátok képezik. A vírusos májgyulladás védőoltá­sával és gyógyszerével még adós az orvostudomány. E betegség megelőzéséhez viszont nincs szük­ség sok tudományra, mindössze az alapvető egészségügyi előírások betartására. Mert ugye nem nagy dolog minden étkezés előtt, minden WC használat után alaposan, ren­desen kezet mosni, minden gyümöl­csöt, zöldséget bő vízben megmos­ni, vigyázni, hogy ne szálljanak legyek az ételre! DR. RÁCZ OLIVÉR ÚJ SZÚ 4 1990. VIII. 11.

Next

/
Thumbnails
Contents