Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-16 / 191. szám, csütörtök

Van szél, de lesz-e vitorla? Válaszol: Hogya György író, a Csemadok töketerebesi járási titkára A Csemadoknak a Töketerebesi járásban 53 alapszervezetben 5400 tagja van. A novemberi „gyengéd forradalom" természetesen itt, az ország legkeletibb részében is érez­tette hatását. Más egyéb mellett a Csemadok járási választmányá­ban' szintén személycserékre került sor. Ripcsu Rudolf titkár például a Töketerebesi Járási Nemzeti Bi­zottság alelnöke lett, helyette a Cse­madok titkári teendőinek ellátásával a februári járási konferencián a te­hetséges fiatal írót, Hogya Györgyöt bízták meg. , - Fiatal szlovákiai magyar értel­miségiként, ígéretes íróként lettél Csemadok-tisztségviselö. Áruld el, milyen megfontolásokból jöttél ide dolgozni. Tudtad-e teljes egészé­ben, hogy mit vállalsz? - Először a királyhelmeci bútor­gyárban dolgoztam, mint szárító­technikus. Ez számomra afféle „nyugdíjas állásnak" tűnt, mert al­kalmas volt arra, hogy a munka mellett az írásnak szenteljem az idő­met. Ott a társadalmi életet, úgy­mond, oldalról, egy kis distanciával nézhettem. Természetesen csakha­mar rájöttem, hogy ez az állapot így nem alkalmas arra, hogy az igazi problémákkal a gyakorlatban ismer­kedjem meg, éljem át a velük járó nehézségeket, ideg- és szellemi ál­lapotokat, hogy aztán hitelesen tud­jam feldolgozni őket írásaimban. A Csemadokba engem a megisme­rés vágya és igénye hozott. 1987 nyarától dolgozom itt. Politikai mun­katársnak vettek fel, azaz afféle min­denesnek. Ez a beosztásom arra volt jó, hogy az embereket közelről megismerjem, mélyen átérezzem problémáikat. Rengeteg helyre elju­tottam, sokat láttam, tapasztaltam. - Nyilván ennek köszönhető, hogy később téged választottak meg a járási bizottság titkárának. De még nem árultad el, hogy milyennek is­merted meg a Csemadokot? - A Csemadok az utóbbi évtize­dekben meglehetősen paradox helyzetbe került. A Csemadok a szlovák társadalom szemében va­lamiféle ellenzékiséget, valamiféle másságot jelentett, viszont, aki be­került a Csemadokba, az olyan ve­zetőséget ismerhetett meg, amely­nek a nagy része - tisztelet a kivé­telnek - nem akarta vállalni a termé­szetes másságot, sokkal inkább a kívánalmakba beilleszkedő, nem egy esetben megalkuvó álláspontra helyezkedett. Ily módon magán a Csemadokon belül is olyan para­dox helyzet alakult ki, hogy a veze­tőség, tehát a szövetség szellemi irányító bázisa ellentmondott a Cse­madok egész szervezeti felépítésé­nek. Mindezt a novemberi esemé­nyekig így láttam, ilyennek ismertem m§g. A közeljövőben dől majd el, hogy a Csemadok képes-e ezt a pa­radox helyzetet feloldani és azt az energiát, amely az emberekben van - ez a választásokon is megmutat­kozott - képes lesz-e kihasználni, rugalmas átszervezéssel be tudja-e fogni a szelet a vitorláiba, mert most úgy érzem, hogy gyorsan lépni kel­lene, tovább kellene mennünk. -Mindezt a választások előtti pártcsatározások tapasztalatai mon­datják veled, vagy valami más? - A politikai csatározások nekünk arra voltak jók, hogy fel tudtuk mérni az embereknek a Csemadokhoz fű­ződő kapcsolatát, illetve még jobb szóval, hűségét, örömmel tapasz­taltuk, hogy tagságunk soraiban na­gyon kicsi volt a lemorzsolódás. - De volt. -Volt, mert egyeseket a pártok teljesen elszakítottak a Csemadok­tól, a nagy többség azonban felfogta annak a jelentőségét, hogy kultúrán­kat meg kell őriznünk, ápolnunk kell, s erre elsősorban a Csemadok, nem pedig a politikai pártok a legalkalma­sabbak. Különben tagságunk sorai­ból a választások idején mindenki arra a pártra szavazott, amelyikre akart, mi politikailag nem angazsál­tuk magunkat. - Milyennek látod a november óta bekövetkezett változások méreteit? - Többedmagammal azon a véle­ményen vagyok, hogy az igazi válto­zások még csak ezután jönnek. Já­rásunk lakossága gondolkodásban pusztán oda jutott el, hogy várako­zással tekintenek a jövő felé, tehát feloldódott bennük az a visszafo­gottság, az a fásultság, amely eddig jellemezte. Mondom: várakoznak, ennél nem jutottak tovább, noha azért a választásokon megmutatko­zott, hogy nagyon sok rejtett energia van itt az emberekben. - Pozitívumként csengett ki előb­bi válaszodból az a tény, hogy járá­sotokban nem morzsolódott le a Csemadok tagsága, az emberek többsége az anyanyelvi kultúra ápo­lásában, fejlesztésében továbbra is a Csemadoktól várja a legtöbbet. Te milyennek látod ma? -Járási választmányunk további sorsa egyelőre számomra is rejtély. Itt fontos megjegyezni, hogy míg a Csemadok-alapszervezetek önál­ló jogi személyként szerepelnek, a járási választmányok nem, mi te­hát az Országos Választmánytól függünk. Az Országos Választmány pedig köztudottan igen nehéz hely­zetben van, mert kétséges, hogy tevékenységéhez az államtól ezután kap-e anyagi támogatást. Képes he­tilapunk, a Hét életbenmaradása már most veszélyben van. Ilyen kö­rülmények között nekünk itt, járási szinten is nehéz a helyzetünk. Ha a Csemadok megszűnne, a nemzeti kisebbségünk kultúrális, szellemi életére, sőt a puszta létére megrá­zóan hatna. Mi ebben a nehéz hely­zetben is arra ügyelünk, nehogy le­targiába essünk. Dolgozunk, na­gyobb intenzitással, mint bármikor azelőtt. A Királyhelmeci Városi Nemzeti Bizottsággal már most hoz­záláttunk a járási szüreti ünnepség megszervezéséhez. Ugyanígy folya­matban vannak a Bodrogközi Kultu­rális Hetek műsorainak előkészíté­sei. Ősszel Dobóruszkán első ízben rendezzük meg a Dobó István Na­pokat. Titkárnőnk éppen azt a leve­let gépeli, amelyben a határőrség parancsnokát kérjük, arra a két nap­ra Dobóruszka és Palágy között nyissa meg a határt. Szeretnénk, ha itt a kárpátaljaiak, a bodrogköziek és az Ung-vidékiek minél nagyobb számban találkozhatnának. A Cse­madok munkájában szintén újdon­ságnak számít, hogy családsegítő akciók szervezéséhez is hozzálát­tunk - ís így sorolhatnám tovább. - A Csemadok-munka nyilván le­köt. Vajon tudsz-e így írni, marad-e rá időd? - Napközben nincs. Éjszakán­ként írok - és hát a nyári szabadsá­gomat csak az írásnak akarom szentelni. - Elárulnád, hogy íróként hogyan éled meg napjainkat. Látsz-e olyan jelenségeket, amelyekről sem gyű­léseken, sem baráti beszélgetése­ken, sem egy ilyen interjúban nem nyilatkozol, majd csak elbeszélése­idben, novelláidban? - Engem mindig ;s az emberi alaptermészet érdekelt, s mivel az kétezer éve ugyanolyan, mindaz, ami most történik, engem nem lep meg. Azok a jelenségek, megnyilvánulá­sok az emberek részéről, amelyeket a választások idején tapasztalhat­tunk, számomra annyira természe­tes és elfogadható folyamat, hogy néha már túlságosan is megbocsáj­tó vagy toleráns vagyok. - Szórakozol is netán ezeken a megnyilvánulásokon, emberi gyar­lóságokon? - Annyira könnyelműen azért nem veszem, de az nem lep meg, ahogyan az emberek viselkednek ezekben a helyzetekben. Próbálom megérteni őket, figyelem, hogy ki az, aki önös érdekeit tekinti, ki az, aki a családja miatt kényszerül megta­gadni korábbi elveit, méghozzá ugyanúgy, ahogy a múltban más elveket, és így tovább. Úgy, hogy téma mindvégig volt és lesz is, csak meg kell találni az igazi, a valós mozgatórúgókat. SZASZÁK GYÖRGY Rockfesztivál a somorjai lóversenypályán Nem szakad el az élőlánc A Csallóköz csendes, újra csendes... Mintha a korábbi évek apátiája lett volna úrrá az embereken. Nem tartanak tiltakozásokat Bodakon, Somorján, a Duna töltésére sem vonulnak ki. De mindenki azért nem fásult el! Akadt két lelkes dunaszerdahelyi fiatalember, aki elhatározta, hogy az élőlánc nem szakadhat meg, a tavaszi tiltakozásoknak folyta­tódniuk kell. Török Elemérés Fehér László mérnö­kök sokat ígérő ötlettel álltak elő. Elhatá­rozták, hogy augusztus 25-én a somorjai lóversenypályán rockfesztivált szervez-., nek és bevételét a Duna-táj megmenté­sére fordítják. Azóta - nyári szabadságu­kat is feláldozva - minden energiájukat erre fordítják. Nem csoda tehát, hogy többször hiába kerestem őket, így aztán a rockfesztivál részleteiről az egyik „társ­rendező", Török Elemér feleségét, Adri­enn asszonyt kérdeztem. - Úgy érezzük, hogy a jelenlegi csen­det valakinek meg kell törnie - jelentette ki meggyőződéssel -, mert a jövőnkről, az ivóvízkészletről, több földműves-szövet­kezet, az egész csallóközi mezőgazda­ság sorsáról van szó. A rockfesztivált propagáló szórólap vagy egy tucat neves zenekar és énekes fellépését ígéri. Köz­tük van a Bikini, az Elán, a Hobo Blues Band, a Beatrice, a Pressbrug, a Pigme­us, az Exponent. Fellép Szekeres Tamás és Varga Miklós is. Varga Miklós korábbi nagy slágerét, a Vén Európát akár a Du­náról írt „könyörgésként" is énekelhetné a tömeg. - A belépő 90 korona, ami manapság, mikor az R-GO együttes koncertjére het­venet kell fizetni, igazán nem sok. A zene­karok fellépte előtt kirakodóvásár, utána pedig táncház is lesz, egészen reggelig. Hadd említsem meg, hogy a rendezés színvonalát a budapesti Multi-Média fém­jelzi. A rockrajongók tudják, hogy ők szál­lították a színpadot a Santanáék buda­pesti, a Boni-M bulgáriai koncertjére. Most pedig Tina Turner kereste meg őket, s azt szerette volna, ha augusztus 28-i szaloniki koncertjére biztosítják a szüksé­ges technikát és színpadot. A rendezők - az Elókoncert és a Bio­flóra vállalkozás, valamint a karcsai Ve­gatrans - a rockfesztiválra több ezer fia­talt várnak. Az emberben viszont óhatat­lanul felvetődik,,-hogy nem fajulhat-e el egy ilyen koncert? Ez ugyanis többet ártana, mint segítene az ügynek. Török Adrienn azonban megnyugtatott: a rend­őrség a kiskatonák és mások bevonásá­val garantálja majd a nyugalmat, a rendet. A Multi-Média tapasztalatai ehhez szintén hozzájárulnak. A koncert megrendezése persze pénzbe kerül. A Multi-Média szolgálatai­ért mintegy 150 ezer koronát kért. Ezt az összeget bizony az Elókoncert számára - ez a név tulajdonképpen Török Elemér kezdeményezését, magánvállalkozását takarja - nem volt könnyű előteremteni. Végül - szinte az utolsó órában - a kar­csai Vegatrans, Végh György mérnök karolta fel a rockfesztivál ügyét, biztosítva a szükséges összeget. A helyszínt, a ló­versenypályát, annak tulajdonosa díjmen­tesen bocsátotta rendelkezésükre. Egyes politikai mozgalmak és pártok is besegíte­nek. Az FMK megígérte, hogy segít a pla­kátok, a szórólapok terjesztésében. A je­gyeket mások mellett a Csemadok helyi szervezetei fogják árusítani. Az egyes járási vállalatok, földműves-szövetkeze­tek - például az Ister, a Kék Duna Efsz - jelezték, hogy dolgozóik részére több tucat jegyet kívánnak vásárolni. Úgy néz ki, hogy néhány ezer belépőjegy Magyar­országon is elkel. A fesztivált erkölcsileg - anyagilag azonban nem - a Zöldek Pártja is támogatja. - Nagyon tetszett kezdeményezésünk Duray Miklósnak, aki az Együttélés nevé­ben 10 ezer koronát ajánlott fel - mondot­ta hálásan Adrienn. - A legfontosabb azonban az, hogy olyan számban legyünk a fesztiválon, amely az alapítvány létét megteremti. Ha kevesen jönnek el, az vereséget jelent. Úgy ér/em viszont, hogy számíthatunk a fiatalokra, mert ők a leg­lelkesebbek. A szervezők tehát valamivel többet akarnak, mint egy látványos tömegmeg­mozdulást. Nemes célra kívánnak pénzt gyűjteni. Azt szeretnék, hogy a Duna mentén létesítendő cseh-szlovák-ma­gyar-osztrák trilaterális nemzeti park és a közép-európai népek megbékélése ne csak álom legyen, hanem valóság. Ha a nemzeti parkot mégsem sikerülne meg­valósítani, az alapítványt akkor is csak környezetvédelmi célokra, elképzeléseik szerint elsősorban parkosításra, kívánják felhasználni. Augusztus 25-én tehát egy jó „buli" lesz a Csallóközben, amely jó zenével egy jó ügyet szolgál. - pr ­Szaktanácsadás magángazdálkodóknak - Nemrégiben derült ki, hogy apám után több mint tíz hektár földet örököltem. Annak ellenére, hogy a városban élek már régóta, maradt bennem paraszti vér. Egy ideje más­ról se hallani, mint a családi farmok felújításáról. Bevallom, engem is el­kapott a hév, hogy megpróbáljam. - kezdte a minap egyik ismerősöm. - Miután azonban komolyan átgon­doltam az egészet, rájöttem, azt se tudnám, hogyan kezdjek hozzá. Se pénzem, se tapasztalatom, a régi családi porta pedig az enyészeté. Ebbe csak belebuknék... Bizonyára jónéhányan gondolnak nosztalgiával a régi falusi portákra, ahol szinte tökéletes összhangban élt ember és állat, ahol a szűk kis parcellákon megtermett a kenyérnek és takarmánynak való. A szocialista menetelés évtizedei alatt azonban nagyot változott a világ. Az évszáza­dos termelői tapasztalatokat az ősök javarésze már magával vitte a sírba. Jóformán mindent elölről kell kezde­ni. Mindezek ellenére sokakban élt a romantikus elképzelés, hogy a pi­acgazdaság bevezetésével az eddi­gi mezőgazdasági szövetkezetek romjain úgy nőnek majd ki a földből a magán •, illetve családi farmok, mint eső után a gomba. Tán az aszályos időjárás okozza, de ez idáig nem igen terjedt el a farmergazdálkodás. Pedig a lehetőség adott, csak sokan nem tudják, hogyan éljenek vele. A Talajgazdálkodási Tervező In­tézet fennállásának több mint három évtizede alatt a nagyüzemi mező­gazdasági termelés igényeit igyeke­zett kielégíteni, lévén, hogy alapítói ezért hozták létre. Az intézet szak­emberei az egyes gyakorlati problé­mák megoldása során gyakran szembesültek a mezőgazdasági ter­melés gazdasági és ökológiai prob­lémáival. Fokozatosan érett meg a felismerés, s ezt a nyugati tapasz­talatok is alátámasztották, hogy a nagyüzemek mellett környezetvé­delmi szempontból ís hatékonyab­bak a kisebb területen gazdálkodó farmok. Az immár Agrocons névre átkeresztelt tervezőintézet a felhal­mozott elméleti és gyakorlati tapasz­talatokat az új feltételek között is nyal (bár nem változatlan formában) fennmaradnak a nagyüzemek, ese­tünkben a szövetkezetek. Rajtuk kí­vül azonban számtalan vállalkozási forma fogja színesíteni a palettát, állította az Agrocons műszaki-gyár­tási igazgatóhelyettese, Ivan Dudka mérnök. - A nagyüzemek mellett két alap­vető gazdálkodási formával számo­lunk. Az egyik az úgynevezett háztá­ji gazdálkodás, vagy hobby-gazdál­kodásnak is nevezhetjük. Ez azt je­lenti, hogy a tulajdonos a főfoglalko­zása mellett, kiegészítő tevékeny­ségként foglalkozik a termeléssel. Nyugati tapasztalatok alapján, ami tökéletes gépellátást is jelent, mint­egy tíz hektárig lesz érdemes foglal­kozni ezzel a formával. A kifejezet­ten családi farm, amely egy család egyedüli jövedelmi forrását fogja ké­pezni és munkával ellátni a családot, 15 hektár fölött válhat gazdaságos­sá. Az optimális nagyság azonban 25-30 hektár - egészítette ki mun­katársa Jozef Balia mérnök. Milan Černý, a tervezői team má­sik tagja szerint a két fő gazdálkodá­si formán kívül már a közeljövőben nagy szerepet kap a megmaradt nagyüzemek és a magángazdálko­dók közötti szoros együttműködés, a kooperáció. Ehhez is konkrét taná­csokkal és tervdokumentáció áll a rendelkezésükre. Dél-Szlovákiá­ban ugyanis várhatóan nem kifeje­zetten a családi farmok kerülnek majd túlsúlyba. Inkább a termékek finalizálásában várható a vállalkozói tevékenység élénkülése. A családi mészárszékek, pékségek erre jó le­hetőséget kínálnak. A tervek beru­házással adatokkal együtt az érdek­lődők rendelkezésére állnak. Tervezőintézet, az Agrocons el­sősorban gazdasági épületek terve­zésével foglalkozik. A családi far­mok kialakítása azonban elképzel­hetetlen a lakótér, a környezet esz­tétikus kialakítása nélkül. A problé­ma komplex vizsgálatakor derült ki, hogy az is nagyon fontos tényező. Nem elég a vállalkozói kedv felkelté­séhez, ha például a 200 férőhelyes istálló helyett 20 férőhelyest aján­lanak. 12 hektáros családi farm terve lakó- és gazdasági épületekkel. megpróbálja kamatoztatni. Más me­zőgazdasági intézetekkel és szerve­zetekkel közösen a családi farmgaz­dálkodás iránt érdeklődők számára szakmai tanácsadói szolgálatot hoz­tok létre. A farmgazdálkodás feltéte­leinek kialakítása ugyanis egyéni el­képzeléseket és terveket igényel. A működőképes családi vállalkozás létrehozásához sok szempontot kell figyelembe venni. Többek között a gazdálkodni akaró anyagi helyze­tét, a meglévő helyi erőforrásokat és anyagokat, a létesítendő farm nagy­ságát, az ezzel arányos termelést, a kiegészítő jövedelmi forrásokat stb. Az Agrocons a kezdő farmerek számára mindezt felkínálja. A szak­tanácsadás mellett a kisvállalkozás­hoz szükséges épületek, építmé­nyek tervdokumentációi is rendelke­zésre állnak. Mindezt licenc- és gép­vásárlással, a termékek finalizálási lehetőségeinek felmérésével egé­szítik ki. A kiegészítő mezőgazdasá­gi termelés iránt érdeklődőknek pe­dig családi péküzemek, mészárszé­kek, stb. terveit is beszerezhetik. Az elkövetkező időszakban a me­zőgazdasági termelés a tulajdonvi­szonyok rendezését követően jelen­tősen polarizálódik. Minden bizony­- Széles körű szakmai és gazda­sági tanácsadásra van szükség. A célunk az, hogy a vállalkozó ne vállaljon felesleges kockázatot, ha­nem tanácsaink alapján döntse el, az adott területen mit és hogyan akar termelni. Ehhez mi elvégezzük az optimalizációs számításokat, s csak ezután ajánljuk a beruházá­sokat - egészítette ki Katarína Za­lamanová mérnök, a csoport har­madik tagja. Az általuk kínált szolgáltatások fontos eleme, hogy a hazai források­ból indulnak ki. A családi farmok gazdaságossága még így is sok esetben kérdésessé válhat. Az álla­mi törvényhozásra vár a feladat, hogy a farmergazdálkodás jogi és gazdasági kérdéseit megoldja. Ezen áll vagy bukik a családi farmok jövő­je. Meglétük és ismeretük nélkül ugyanis nehezen akad józan vállal­kozó, aki bármihez is hozzákez­dene. Aki mégis kedvet kap hozzá, hogy eljátszogasson a gondolattal, ho­gyan válhatna a saját birtokán a ma­ga urává, annak az idei Agrokomp­lexen az Agrocons szakemberei már konkrét tanácsokkal szolgálnak. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 4 1990. VIII. 11.

Next

/
Thumbnails
Contents