Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-02 / 179. szám, csütörtök

Trinidad és Tobago A miniszterelnök sebesült, de szabad A kormány nem hajlandó elfogadni a lázadókkal kötött állítólagos megállapodást (ČSTK) - Trinidadban a muzulmán lázadók kedden szabadon bocsátották a múlt péntek óta fogva tartott Arthur Robinson kormányfőt. Robinson mindkét lábán lőtt seb van, s amint tanácsadója, Napier Pillái New Yorkban elmondta, a miniszterelnök jelenleg a fővárostól, Port of Spaintől nem messze levő katonai objektumban tartózkodik. A puccsisták éppen megromlott egészségi állapota miatt engedték őt szabadon, de a kormány további magas rangú tisztségviselőit, minisztereit továbbra is fogva tartják. Ugyancsak keddi hír: a trinidadi kormány elutasította azt a megállapodást, amelyet Robinson kötött a lázadókkal. A kormányfő állítólag beleegyezett három fő követelésükbe, vagyis abba, hogy ő maga mondjon le, három hónapon belül rendezzenek választásokat, az államcsínykísérlet résztvevői pedig kapjanak amnesztiát. Bemard Päntin, a kabinet szóvivője a megállapodás tényét is tagadta, hozzáfűzte, hogy folytatják a tárgyalásokat a többi túsz kiszabadítása érdekében. A hadsereg és a rendőrség sem hajlandó teljesíteni a lázadók követelését. Mindkét testület azzal érvel, hogy Robinson nem dönthetett szabadon,ráadásul nem szabad precedenst teremteni arra, hogy egy fegyveres csoport rákényszerítheti akaratát egy demokratikusan választott kormányra. Anthony Smart igazságügymiKambodzsai rendezés Tokió is követi a washingtoni példát (ČSTK) - Sziddhi Szavetszila thaiföldi külügyminiszter után a thai hadsereg is fellépett az amerikai kormány azon döntése ellen, amely szerint Washington nem fogja támogatni a Szihanuk vezette kambodzsai ellenzéket. Dejpradijuth tábornok, a főparancsnokság szóvivője úgy fogalmazott, hogy az amerikai magatartás a kambodzsai polgárháború újabb eszkalációját váltja ki. Szerinte a segítség megtagadása nehéz helyzetbe hozza az ellenzéket, s ez a legerősebb frakciónak számító vörös khmerek magatartásán is érezhető lesz: „sarokba szorított állatként fognak harcolni". A vörös khmerek részvétele nélkül pedig a tárgyalásokon nem lehet rendezni a kambodzsai kérdést. Jól tájékozott körök szerint a thai hadsereg nagyon szoros és jó kapcsolatokat tart fenn a vörös khmerekkel. Az eddigiekkel ellentétben Japán viszont hamarosan követni fogja az amerikai példát. Ezt támasztja alá a Kjodo hírügynökség keddi jelentése: a bangkoki japán nagykövetség vezető diplomatája, Imagava Jukio a japán külügyminisztérium munkatársának kíséretében augusztus 10-én kilencnapos látogatást tett Kambodzsában. Imagava júniusban részt vett a Tokióban megrendezett kambodzsai béketárgyalásokon. niszter tegnap a trinidadi fővárosban úgy fogalmazott, hogy még távolról sem sikerült megoldani a válságos helyzetet. Ö nem volt hajlandó nyilatkozni arról, hogy miért engedték szabadon Robinsont és arról sem, hogy visszatér-e a kormány élére. Tegyük hozzá, a muzulmán radikálisok korrupcióval vádolják a miniszterelnököt, s ezért követelik lemondását. Charles Gargan, az USA trinidadi nagykövete tegnap azt mondta, semmi jele nincs annak, hogy a lázadók szélesebb körű támogatást élveznének, valószínű, hogy a hadsereg is egységes marad. A trinidadi belügyminisztérium megerősítette, hogy a muzulmán lázadók számos tagját Líbiában képezték ki, s a vezérük, Jasin abu Bakr állítólag Moamer Kadhafi személyes jóbarátja. A minisztérium hozzáfűzte, ez nem jelenti azt, hogy Líbia állna a trinidadi események hátterében. Libanon Maradnak a kéksisakosok (ČSTK) - Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerdára virradóra újabb fél évvel meghosszabbította a Libanonban állomásozó ENSZ-csapatok mandátumát. A Biztonsági Tanács nyilatkozata név szerint nem említi Izraelt, de síkraszáll Libanon függetlenségéért és területi sérthetetlenségéért a nemzetközileg elismert határokon belül. Klovisz Makszud, az Arab Államok Ligájának ENSZ-képviselője a Biztonsági Tanács nyilatkozatával kapcsolatban leszögezte, hogy Izrael számára nem létezik más lehetőség, mint a határozat figyelembe vétele. Amennyiben a zsidó állam nem hajlandó respektálni a Biztonsági Tanács döntését, az ENSZcsapatok továbbra is kénytelenek lesznek Libanonban tartózkodni. Tel Aviv véleménye szerint Dél-Libanon már 12 éve tartó izraeli megszállása csak ideiglenes megoldásnak tekinthető, s célja, hogy Dél-Libanon ne váljék az Izrael elleni támadások támaszpontjává. Libéria A libanonizálás veszélye fenyeget Az USA szerint az ENSZ-nek közbe kell lépnie (ČSTK) - Úgy tűnik, a vártnál sokkal hosszabb ideig elhúzódik a libériai konfliktus. A Samuel Doe elnökhöz hű utolsó csapatok - mintegy félezer fő - ellenoffenzívát indítottak a két felkelő vezér egységei ellen, s a hírek szerint sikeres az előrenyomulás. Már csak egy harckocsival rendelkeznek, viszont ennek segítségével ismét visszafoglalták a pénzügyminisztériumnak és a hadügyminisztériumnak a városközpontban levő épületeit. Doe a BBC-nek adott keddi telefoninterjújában ismét kijelentette, hogy „az utolsó katonáig" folytatja a harcot. „Sosem adom bűnözők kezére Libériát" - mondotta, s nyilvánvalóan Charles Taylorra, az NPFL vezetőjére, valamint ennek riválisára, Prince Johnsonra gondolt. Annak ellenére, hogy a felkelők két vezérének fegyvereséi az utóbbi 48 órában részlegesen visszavonultak, továbbra is ellenőrzik a helyzetet a fővárosban. Az USA kedden kinyilvánította azt a szándékát, hogy a libériai konfliktus megoldásába bevonja a világszervezetet. Thomas Pickering, az USA ENSZ-képviselője már meg is kezdte a világszervezet néhány tagországával a tárgyalásokat a lehetséges ENSZ-akciókról, beleértve a békefenntartó erők kiküldetését is. Herman Cohen, a külügyminisztérium Afrika-ügyekkel megbízott államtitkára ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy Libériában rohamosan romlik a helyzet. Az a veszély fenyeget, hogy a mostani konfliktus befejezése után újabb polgárháború lángol fel, ezúttal a két versengő felkelő csoport között. Libéria egy afrikai Libanonná, vagyis a vég nélküli harcok országává válhat. Afganisztán Katonai és lélektani jelentőségű győzelem Már négy hónapja tart a kormánycsapatok offenzívája (ČSTK) - Kétségkívül sikeres az afgán kormánycsapatok négy hónapja tartó offenzívája a lázadók ellen. Az UPI amerikai hírügynökség ezzel kapcsolatban nyugati diplomáciai forrásokat idézett, amelyek szerint az elitegységek a nehéztüzérség és a légierő támogatásával elfoglalták a Kabultól mintegy 20 kilométernyire levő Padzsak hegygerincet. Ezt a mudzsahidek feletti győzelmet a kormány egyáltalán nem kommentálta, de egyértelmű, hogy nemcsak katonai, hanem lélektani jelentősége is van, hiszen a Kabul tőszomszédságában állomásozó lázadók alaposan lerontották a Nadzsibullah-rezsim presztízsét. Ugyanakkor a mudzsahidek ismét rakétákkal lőtték Kabult, s a kormányszóvivő szerint öt ember meghalt és nagyon sokan megsebesülÚJSZÚ 1990. YIM. 2. Kéregető szovjet katonák A szovjet katonák virslit és kenyeret koldulnak című cikkben a Neue Kronen Zeitung című osztrák napilap azt elemzi, milyen helyzetbe kerültek az NDKban állomásozó szovjet katonák a pénzügyi uniót követően. Az írás szerint a „vöröskatonák" helyzete elkeserítő, hiszen a nyugatnémet márka bevezetése után zsoldjuk az alapvető szükségletek fedezésére sem elég. A fal leomlása után megnyílt az út a német egyesítéshez, s az egykori baráti országban a szovjet katonák a nevetség és a káröröm tárgyává váltak. Július elseje, a valutaunió bevezetése után ez az állapot tovább romlott. A 380 ezer szovjet katonát a szegénység sújtja. Az alacsonyabb rangú tiszti állomány tagjai naponta 07-1,7 márkát kapnak. A hadsereg üzletei konganak az ürességtől, s már csak a tiszteknek van módjuk arra, hogy még néhány hónapig különleges üzletekben vásároljanak. A szovjet egységek kivonása az NDK-ból viszont 1994-ig fog tartani. Ezt az időszakot pedig a „vöröskatonák" csak úgy tudják átvészelni, ha az utak menti parkolókban koldulnak. Elsősorban kenyeret, szalámit és alkoholt' kunyerálnak. A lap a továbbiakban megállapítja, a szovjet egységek távozása a volt baráti országokból azért húzódik el, mert odahaza nem tudnak lakást biztosítani a számukra. A katonák százezrei fognak az elkövetkező években sátrakban lakni. Új lakások építését a szovjet kormány már egy jó ideje meg szerette volna kezdeni, de nincs rá pénz, s a helyzet a jövőben sem fog változni, hiszen a kormány lapja, az Izvesztyija hétfői számában azt írta, hogy a Szovjetunió gazdasági fejlődése az év első felében tovább lassult. (ČSTK) tek. A kormánycsapatok északi irányban, a fővárostól mintegy 30 kilométernyire állomásozó mudzsahidek pozíciói ellen is offenzívába kezdtek. Tegyük hozzá, hogy a lázadóknak, akiknek fő bázisaik a Pakisztánnal határos térségben vannak, s az USA és Szaúd-Arábia támogatását élvezik, 1989. februárja, vagyis a szovjet csapatok teljes kivonulása után egyetlen nagyobb katonai győzelmet sem sikerült aratniuk. Nadzsibullah államfő vasárnap váratlanul Moszkvába utazott, s most az ő feladatkörét az egyik helyettese, Abdar Rahim Hatef látja el. Megfigyelők szerint Hatef megelőzte Afganisztán második számú vezetőjét, Szultán Ali Kistmandot, akit egyébként az ortodox irányvonal hívének tartanak. Kistmand két hónappal ezelőtt lett első alelnök. Hatef nem tagja a kormányzó Hazafias Frontnak, vagyis az egykori ANDP-nek. Félszázalékos mentőöv (ČSTK) - A nyugatnémet Westfälische Rundschau napilap közlése szerint szerdán a Kereszténydemokrata Unió (CDU) szociális bizottságai felkérték a nyugatnémet vállalkozókat arra, hogy várt évi jövedelmük fél százalékát ajánlják fel a keletnémet üzemek felújítására létrehozott alapba. Ebből az összegből fedeznék azon keletnémet üzemek dolgozóinak a továbbképzését, amelyek a termelés szerkezetváltását igénylik. M' inden jel arra vall, szabadságra indulása előtt Mihail Gorbacsov még feltétlenül rendezni akart egy nagyon komoly, az országot immár két éve nyugtalanító problémát - az illegális" fegyveres csoportok ügyét. A sietség talán azzal is magyarázható, hogy az államfő ki akarta használni azt a helyzeti előnyt, amelyet pozíciójának a pártkongresszuson történt kétségtelen megerősödése jelent. Más kérdés, helyes-e

: hogy ezt éppen erre használja ki, s jó eszközt választott-e. Nem véletlenül nyugtalankodtak a köztársaságok már akkor, amikor a népképviselők kongreszszusa meglehetősen széles jogkörrel ruházta fel az államfőt, biztosította számára azt a lehetőséget, hogy bizonyos esetekben akár a köztársasági vezetők feje felett rendeletekkel intézzen el olyan problémákat is, amelyek - kényes voltuk miatt - inkább alapos megvitatást igényelnének vagy ildomosabb lenne megoldásukat az illetékes köztársaságra bízni. Az ukázok rendszerének törvényesítése éppen olyan időszakban ad módot az elnöknek arra, hogy átnyúljon a „provinciák" feje fölött, amikor egyre nagyobb az önállóság igénye, egyre nyilvánvalóbb, hogy teljesen új, az eddigiektől gyökeresen eltérő elveken alapuló szövetségi szerződésre van szükség. Véleményem szerint helyénvaló az aggodalom már csak azért is, mert Gorbacsov eddig több rendeletet adott ki, de csak két problémakörben: a megkezdett(?) gazdasági reformnak a tömegek széles körében népszerűtlen intézkedései bevezetésére és a köztársaságok függetlenségi törekvéseinek visszafogására. Ilyen volt a legelső rendelete is: ezzel nyilvánította az államfő törvényellenesnek és érvénytelennek a litván parlament függetlenségi nyilatkozatát. Emellett valahol itt kell keresni, ebben az időszakban a legutóbbi ukáz gyökerét is. Emlékezzünk csak vissza, micsoda heves kampányt indított Moszkva, valamennyi központi tömegtájékoztató eszköz Litvánia ellen amiatt, hogy a balti fiatalok megtagadták a katonai szolgálatot a szovjet hadseregben, s Vilnius elkezdte szervezni saját védelmi alakulatait. A hisztéria mára csitult, hiszen teljesen megalapozatlannak bizonyult. Egészen más a helyzet a Kaukázusban és Közép-Ázsiában, ahol van - jobb híján nevezzük így - hagyománya a magánhadseregeknek, ahol még nem is olyan régen elképzelhetetlen volt, hogy egy férfi fegyvertelen legyen. Nem is volt. Mert hiszen él még a vérbosszú „intézménye" a Kaukázusban, Üzbegisztánban, Tádzsikisztánban, Kirgíziában, hiába igyekezett a szovjet propaganda elhitetni ennek az ellenkezőjét. Nem is szólva arról, hogy az emberrablás is virágzó iparág. Ilyen harcias közegben nincs mit meglepődni azon, hogy a Karabah körüli örmény-azerbajdzsán ellentétek kirobbanása után azonnal százak fogtak fegyvert és indultak hadba. Két okuk is volt rá: egyrészt alapvető erkölcsi kötelességüknek tartották az örmények, hogy megvédjék karabahi testvéreiket, családjaikat, vagyonukat, másrészt a szovjet hadsereg túl későn érkezett. Ugyanígy elkésett Bakuból, Szumgaitból... . Ezek vitathatatlan tények, ugyan-, úgy az is, hogy a központ édeskeveset tett a Karabah körüli szabályos polgárháború békés eszközökUkáz kel való megoldásáért. Moszkva csak egy dolgot tartott különösen szem előtt: nehezményezte - ismerjük el, joggal - az örmények és az azerik fegyverszerzési módszereit, a katonai és rendőri alakulatok elleni támadásokat. De még ez ellen sem tett hatékony intézkedéseket, így történhetett meg, hogy a nacionalista alakulatok rakétákat, páncélosokat is szereztek - s be is vetették azokat egymás ellen. Hasonló volt a helyzet Üzbegisztánban és ugyanez ismétlődik meg most Kirgíziában. Moszkva azt veti a köztársasági szervek szemére, hogy nagyon engedékenyek, hallgatólagosan, sőt gyakran nyíltan támogatják a „nemzeti hadseregeket". Moszkvában ezt így írják, így értik: idézőjelben, pedig rosszul teszik. Ezeknek a több száz, Örményországban több ezres alakulatoknak a léte kemény valóság, s mivel a lakosságnak nagyon rossz tapasztalatai vannak a késve érkező, de nehezen távozó szovjet katonákkal, valóban a nemzeti hadsereg magját látják a fedajinokban. Erre utal nevük is: a fedajin arabul a haza védelmezőjét, ha úgy tetszik, honvédet jelent. Ilyen előzmények után, az adott helyzetben egyáltalán nem váratlan az örmény törvényhozás tegnapi döntése, amellyel hatályon kívül helyezte az elnöki rendeletet. Ami igazán elgondolkodtató, az maga az ukáz. Elképzelhető, hogy Gorbacsov komolyan hitte: egy rendelettel elérheti a fegyverek 15 napon belüli beszolgáltatását? Igazán hinne abban, hogy zokszó nélkül leadják gyakran véráldozatok árán szerzett fegyvereiket ezek a már harcedzett önkéntesek, akiket a nép hősökként, a haza védelmezőiként tisztel? I

gaz, az ukáz ezzel az eshetőséggel is számol, s kilátásba helyezi a belügyi csapatok, s végső soron a reguláris hadsereg bevetését is. Csakhogy ez mindenképpen polgárháborúhoz vezethet, még többen fognak fegyvert, mivel egy okkal több lesz rá. S akkor mit fog tenni Gorbacsov? Kiad egy újabb ukázt, amellyel betiltja a polgárháborút? Vagy netán akkor majd rászánja magát arra, hogy végre komolyan hozzálásson az eredendő okok megszüntetéséhez? Nem lesz későn? GORFÖL ZSUZSA Jaruzelski megerősítette: lefog mondani Walesáról bírálóan, Mazowieckiről elismeréssel nyilatkozott (ČSTK) - Wojciech Jaruzelski lengyel államfő a L'Echo De La Bourse belga napilapnak adott interjújában megerősítette, hogy nem áll szándékában végigelnökösködni az egész hatéves megbízatási időszakot, s ugyanakkor határozottan visszautasította Lech Walesának azt a vádját, amely szerint ó tekinthető a reformok legnagyobb akadályának. Arról nem beszélt Jaruzelski, hogy hozzávetőleg mikor távozna tisztségéből. Walesa hívei múlt pénteken ugyanis arra szólították őt fel, hogy azonnal mondjon le. Jaruzelski szerint alkotmányosan erősíteni kell a parlament szerepkörét, az államfőnek pedig a közvetítő és a jelkép szerepét kellene betöltenie. Kényszerű aranyüzlet (ČSTK) - A szovjet állam újra kénytelen arany- és gyémánttartaléka egy részének az eladására. A televízió közlése szerint a Szovjetunió rá van kényszerítve erre az üzletre, mivel az Egyesült Államok pénzintézményei nem hajlandók újabb hiteleket nyújtani a gabonavásárláshoz, hiszen a Szovjetunió már százmillió dollárral tartozik az Egyesült Államok bankjainak. Az AFP hírügynökség közölte, hogy a genfi Crédit Suiss bank szerint a szovjetek ebben az évben januártól májusig a zürichi és londoni tőzsdéken összesen 300 tonna aranyat adtak el. Az értékesítés tovább folytatódik, habár az arany ára állandóan csökken. A szakemberek véleménye szerint az arany kitermelésében a második helyen álló Szovjetunió aranytartalékai 2500 tonnára becsülhetők. Jaruzelski olyan egyéniségnek képzeli el utódját, aki egyesíti, nem pedig megosztja az erőke^ továbbá kiegyensúlyozottnak és nagyon kulturáltnak kell lennie. „Ha valaki arra hivatott, hogy egy 40 milliós nemzetet képviseljen, akkor bizonyos intellektuális és kulturális formátummal kell rendelkeznie" - mondotta. A belga lap ehhez hozzátette, hogy a lengyel kommunisták egykori vezetője arisztokrata családból származik. A tábornok ugyan semmilyen nevet nem említett, de ismeretes, hogy Walesa ellenfelei a Szolidaritás elnökét főleg a hézagos műveltsége, a parancsolásra való hajlamai és a kiszámíthatatlansága miatt bírálják. Elismeréssel nyilatkozott viszont Jaruzelski a jelenlegi kormányfőről, Tadeusz Mazowieckiről, akit Walesa ellenfelei szívesen látnának az államfői székben. »A

z ideiglenesen Lengyelországban állomásozó szovjet csapatokról tárgyaltak a napokban a két ország kormánymegbízottjai, s a Gazeta Wyborcza tájékoztatása szerint megállapodásra jutottak abban, hogy a szovjet katonáknak Lengyelországban nem lesznek különleges jogi előnyeik, tiszteletben kell tartaniuk a lengyel törvényeket.