Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-17 / 165. szám, kedd

Az önálló cselekvést is meg kell tanulnunk A Lidové noviny érdekes beszélgetést közölt Marián čalfával, a szövetségi kormány elnökével. Az alábbiakban az interjú legérdekesebb gondolatait ismertetjük. ÚJ SZÚ 1990. VII. 17. • Hogyan született meg az új kormány programja? -Két szakaszban dolgoztuk ki. Az elsőben a lemondott kormány miniszterei meghatározták, mi várható tárcájukban. Már az új kormány első tanácskozásán megmutatkozott, hogy a további fejlődést illetően eltérőek az elképzelésektől. Lényeges azonban, hogy a kormány összes tagja személyes nyilatkozatnak tekinti a kormányprogramot, ami teljesen új Csehszlovákia második világháború utáni történetében. A kormány háromszor tanácskozott a programról, és minden egyes tagja kiáll elképzelései mellett. • A szavak azonban eléggé általánosak... - A kormánynyilatkozat célja bizonyos koncepció, fejlődési irányvonalhoz történő csatlakozás. Megígértük azonban, hogy az egyes lépések előtt, főleg a gazdasági reformra vonatkozóan, előzetesen megvitatjuk elképzeléseinket. • Legyünk azonban egy kissé konkrétabbak. - Három kérdést már tisztáztunk. Elsősorban a korona belső konvertibilitására való áttérést, ami beavatkozást jelent a nemzetgazdaságba. Továbbá az árkoncepció átalakítását, valamint a privatizálást. Ezeket a dolgokat már előkészítettük, s azzal számolunk, hogy a parlament ősszel megvitatja a törvényeket, amelyek jövőre hatályba lépnének. • Addig azonban néhány bizonytalansággal teli hónap áll előttünk, sokan belefáradtak a politikába és félnek, hogyan fejlődik a gazdaság. - Ez nincs egészen így. Május 1„jétól megteremtettük a jogi feltételeket a magánvállalkozás fellendüléséhez, a külföldi tőke beáramlásához, jogi biztosítékokat nyújtottunk a külföldi beruházóknak, és szabályoztuk a kereskedelmi bankok rendszerének kialakulását. Mindehhez bizonyos idő kell és a hat hónap nem túlságosan hosszú idő. • Milyen lesz a szövetségi kormány és a köztársasági kormányok viszonya? - Rendkívül bonyolult, mivel tisztázni kell a szövetség és a köztársaságok hatáskörét, annak ellenére, hogy a kormányoknak kétségtelenül azonos lesz a céljuk, éspedig az ország minőségileg magasabb szintre emelése. A lényeg az, hogy Európa egységes államként tekint ránk és nem számol azzal, hogy Közép-Európában önmagába forduló kis államok legyenek. Tulajdonképpen már a programnyilatkozatban leszögeztük, mi marad a szövetségi kormány hatáskörében: a külpolitika, a pénz, a statisztika és azok a termelési ágazatok, amelyek túllépik a köztársaságok kereteit. így például a kohászat, a közlekedés, a távközlés, a tüzelőanyagipar és energetika. Azt javasoljuk, hogy néhány ágazat kerüljön a köztársaságok hatáskörébe, de meg kell mondani, hogy a Cseh és a Szlovák Köztársaság képviselői nem vélekedtek minden kérdésben azonosan. • És mi lesz Morvaországgal, amelyet a parlamentben egy önálló politikai mozgalom képvisel? - Felmerült'az a nézet, hogy szövetségi rendezésre van szükségünk. Nem tudom azonban, hogy a mozgalom mennyiben reprezentatív, kifejezi-e Morvaország és Szilézia, valamint Csehország és Szlovákia nézeteit is. Véleményem szerint, mivel bonyolult munkák előtt állunk az új alkotmányok kidolgozásával kapcsolatban, nemzetközi tanácsadótestületet kellene létesíteni, hogy segítsenek nekünk az objektív helyzetkép kialakításában. Nem zárom ki azt sem, hogy bizonyos mértékben a döntőbíró szerepét tölthetnék be. • Az elnök úr a nemzeti áldozat kormányának nevezte önöket és úgy tűnhet, hogy csupán a nemzeteinknek kell áldozatot hozniuk. Hogyan reagálnak majd erre az emberek? - Az elnök úr drámaíró, s így annak ellenére, hogy a legfelsőbb csehszlovák államférfi, joga van bizonyos drámai túlzásra. Úgy kell ezt értelmeznünk, hogy szükségünk van a kölcsönös bizalomra, megértésre és toleranciára és nemcsak arra, Elnökség azután feladatul adta Ladislav Adamecnak, hogy tárgyalja meg a kormányban, majd terjessze a parlament elé. Mi már akkor azt mondogattuk, hogy borzalmas blamázs lesz ez. öt hónapig visszatartottuk az anyagot, amikor Adamec magához hívatott és azt mondta, hogy megtárgyalhatnánk a javaslatot a kormányban, de úgy, hogy a módosítás ne kerüljön a nyilvánosságra. A novella nem is került a Szövetségi Gyűlés elé, megvitatását a kulturális bizottság leállította. Az akkori rendszer ellen úgy is tiltakozni lehetett, hogy az ember megakadályozta az ilyen jogszabály hatályba lépését. így kell értelmezni azokat az elismerő szavakat, amelyeket az elnök úr a parlamentben mondott rólam. • Kezébe kerültek a Lidové noviny szamizdat számai? - Igen, három példány. Azok, amelyekben egyes törvényekkel és az alkptmánnyal foglalkoztak. • Úgy tűnik, mint a kormány tagjának többet kellett volna tudnia az ellenzékről. - Ki tájékoztatott volna? A szövetségi sajtó- és információs hivatal munkatársai a központi bizottságra vitték a Lidové novinyt és nyilván ott döntöttek, hogy melyik számot kell nekem átadni. • Volt egy lehetőség, hogy kifejezze, nem ért egyet a CSKP KB politikájával, lemondhatott volna funkciójáról. - A lemondás azt jelentette volna, hogy teljesen lemondok arról a lehetőségről, hogy bármit is befolyásoljak. Adamec mérlegelte, hogy lemond, de végül maradt és ez végeredményben pozitívan hatott. Mert hogyan végződhettek volna az első kerekasztal-beszélgetések, ha a CSKP-t Adamec helyett mondjuk Fojtík képviselte volna? • Csakhogy ő is tanújelét adta a tájékozatlanságának. Tizennégy nappal november előtt Ausztriában kijelentette, hogy Václav Havel politikai nülla. De térjünk vissza napjainkhoz. Úgy gondolja, hogy a közvélemény támogatni fogja kormányát? - Ha a hozzánk intézett levelek döntő többségéből indulnánk ki, nagyon kedvező lenne a benyomásunk. Az emberek támogatása nagyon fontos, önbizalmat ad a kormánynak és személy szerint nekem is. Vannak azonban olyan dolgok, amelyek csalódást okoznak. Ilyenek például az áremeléssel kapcsolatos kérdések. Megállapodtunk, hogy a döntés után azonnal bejelentjük az emelést és megmagyarázzuk értelmét. Azt is, hogy az állam semmit sem nyer az áremelés révén, csupán ökonómiai manőverről van szó, amely lehetővé teszi a reális árak kialakítását és a dotációk megszüntetését. Az eredmény pedig a felvásárlási láz volt, az emberek értelmetlenül vásároltak, az összegyűjtött élelmiszerek egy része kétségtelenül megromlik. És hirtelen olyan leveleket kapunk, hogy a bejelentett áremelés társadalomellenes volt. Felvetődik a kérdés, mit tegyünk a jövőben. Bízzunk a közvéleményben, hogy nem ismétli meg ugyanezt? Vagy pedig csak akkor hozzuk nyilvánosságra az intézkedéseket, amikor érvénybe lépnek? Ebben az esetben azzal gyanúsítanának bennünket, hogy visszatértünk a régi kormányok taktikájához. • Az emberek nagy részének magatartását mindenekelőtt a gazdasági helyzet motiválja és ezzel számolni kell. A tervezett áremelésekre vonatkozó hírek azonban akkor is elterjednének, ha hivatalosan nem jelentenék be. A kormány döntéseire vonatkozó teljes és rugalmas tájékoztatás mindig közrejátszik, hogy a parlament, de az állampolgárok is bizalommal lesznek-e iránta. - Ez a szándék talán kormánynyilatkozatunkból is nyilvánvaló. Kifejezi nemcsak azt, hogy kormányunk mit akar, hanem azt is, mit kell mindnyájunknak megtanulnunk. A kormánynak az a dolga, hogy döntsön az alapvető kérdésekben, de ami az egyes területeket, városokat, községeket, vállalatokat és egyéneket illeti, meg kell tanulnunk, hogy mindenki magáról gondoskodjon. Csupán akkor, ha erre képtelenek vagyunk, ha kudarcot vallunk, lép fel tartalék erőként az állam és szervei. Ne várjanak a végrehajtási utasításokra Csak az 1948 utáni földtulajdont lehet visszakérni A Szövetségi Gyűlés által nemrégiben elfogadott, a mezőgazdasági szövetkezetekről, illetve a földhasználatról szóló törvény kapcsán sok félreértésre okot adó információ látott napvilágot. így nem csoda, hogy olvasóink közül sokan fordulnak szerkesztőségünkhöz, tanácsot kérve gondjaik megoldásához. A leggyakrabban felvetett kérdésekre a Szlovák Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának szervezési és jogi osztályán kértünk választ. Az illetékesek elmondták, a legtöbb gondot az okozza, hogy a hivatalokban sok helyütt a végrehajtási utasítások hiányára hivatkozva próbálják nehezíteni az ügyintézést. A törvény szellemének érvényesítéséhez semmi szükség a végrehajtási utasítások tömkelegére, hiányukra a hivatalokban ok nélkül hivatkoznak. A félreértések elkerülése végett a minisztérium a járási nemzeti bizottságok mezőgazdasági osztályai számára módszertani útmutatást adott ki, amelyben szabályozta a földtulajdon rendezésével kapcsolatos kérdések megoldását. Ebben többek között feladatul adják a jnb-k mezőgazdasági osztályainak, hogy szükség esetén, ha ezt a tulajdonjogi ügyek rendezése megkívánja, különbizottságot hozzanak létre, amely beszerzi a tulajdonjog rendezéséhez szükséges okiratokat. Mivel a szövetkezetesítés idején és az azóta eltelt évtizedekben számtalan esetben nem rendezték egyénileg a földhasználati és a tulajdonjog kérdéseit, ezek megoldása az államigazgatási szerveknek is feladata. Rendkívül nagy a bizonytalanság a földek visszaigénylését meghatározó időpontok körül. Sokan attól félnek, ha a törvényben meghatározott időpontot valamilyen okból lekésik, örökre elvesztik jogigényüket. Erről természetesen szó sincs. A mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény azoknak a szövetkezeti tagoknak, akik már idén ki akarják venni tagrészüket a szövetkezetből, ez év augusztus 31-ét szabta meg végső időpontként. Persze, aki az idén nem kéri a földjét, annak az igénye nem évül el. Vannak, akik nem tagjai a szövetkezetnek, ám szeretnék visszakapni a tulajdonukat. Nekik június 30-ig kellett volna indítványozni a szövetkezet földhasználati jogának megszüntetését. Ismerve a hivatalokban szokásos ügymenetet és várakozási időt, a tulajdonjogot bizonyító okiratok beszerzése csak keveseknek sikerülhetett határidőn belül. A jogigény azonban továbbra is fennáll és az államigazgatási szervek az iratok hiánya miatt nem utasíthatják el a kérvényeket. Bonyolult esetekben az okiratok beszerzéséhez a jnb különbizottságának segítségét is igénybe lehet venni. Különbséget kell tenni viszont az 1948-as földreform előtti és utáni földtulajdon között. A bevezetőben említett törvény ugyanis az 1948 előtt elvett, illetve felvásárolt földek visszaigényléséről nem rendelkezik. Csupán a második földreform utáni földhasználati és tulajdonjog rendezését szabályozza. Vigyázat, a törvény egyértelműen kimondja: mezőgazdasági föld csak mezőgazdasági termelésre igényelhető és adható vissza! Vagyis bármilyen építmény, illetve létesítmény létrehozása a földterületnek a földalapból való kivételét feltételezi, ami jogi szempontból fölöttébb bonyolult, gazdasági szempontból pedig költséges eljárás. S végül: voltak-vannak örökösök, akik a megváltoztathatatlan gyakorlatot látva, egyszerűen nem fizették meg az örökösödési illetéket, hisz a jogos tulajdonukhoz csupán névleg juthattak volna hozzá. Most sokan kérdezik, az ő földjeikkel mi lesz? Nos, természetesen Ők is igényt tarthatnak jogos tulajdonukra. Visszakérhetik vagy bérbe adhatják a földjüket, de - előbb meg kell fizetniük az örökösödési illetéket. (tszl) Varjú a varjúnak... Slobodný piatok, július 6-a, egy gimnáziumi diáklány olvasói levele: ,,Úgy vettem észre, hogy az utóbbi időben pont a Szlovák Nemzeti Pártot támadják. Néha olyanok is, akik egyáltalán nem is olvasták a programját, így akaratlanul is az ajkamra tör a kérdés: miért pont az SZNP zavar bárkit is? Csak nem azért, mert sokan nacionalistának, szeparatistának, sőt fasisztának nevezik? Abszurdnak tartom, hogy egy szlovák egy másik szlovákot nacionalistának képes nevezni." Ennyi lenne a lényeg, a levél enyhén szólva is demagóg folytatását talán hagyjuk el. Kedves, önmagát s kedvenc pártját „národovec"-nek tituláló ifjú hölgy! Engedje meg, hogy elgondolkodjak levelének fentebb citált mondatai fölött. Hogy az utóbbi időben pont és csakis sz SZNP-t támadják-bírálják, azt - amennyiben nyomon követi a jelen és a közelmúlt politikai történéseit - nem gondolhatja komolyan. Hasonló „üldöztetésnek" van kitéve a PF, az NYEE, az Együttélés, a KDM és a CSKP is, hogy csak a nagyobb pártokról és mozgalmakról szóljak, s az említett jelenségnek, a szinte naponta elhangzó bírálatoknak van egy közös nevezőjük: nagyrészt indokoltak, tehát jogosak. Tanuljuk, tanulgatjuk a demokráciát, birkózunk, birkózgatunk az olyan szavakkal (bár némelyikünk csak a helyes kiejtésükkel), jelenségekkel, mint a pluralizmus, vagy a piacgazdaság; barátkozgatunk a gondolattal, hogy talán mégse a mi pártunk-programunk az egyedül üdvözítő, ezért a kritikát igyekszünk sportosan venni, s nem demagóg hisztériával reagálni rá. Persze, pártja válogatja ... Hogy olyanok is bírálják az ön kedvenc pártját, akik - ön legalábbis azt hiszi, s ezt illett volna hangsúlyoznia levelében, hiszen biztos nem lehet benne - nem is olvasták a programját? Lehetséges, de ha ennek ellenére is bírálnak valamit, akkor aligha a programot, hanem mondjuk azt a meglehetősen kellemetlen szájízt hagyó eseményt, azt a módot, ahogy a párt néhány száz tagja (vagy csupán híve?) köztársaságunk elnökét „üdvözölte" június 4-én Komáromban és Pozsonyban. S talán még egy gondolat a második mondattal kapcsolatban: élek a gyanúperrel, hogy az SZNP tagjai (szimpatizánsai) között is akadnak jó néhányan, akik nem olvasták a párt programját, vagy ha olvasták is, csupán azok a passzusok keltettek visszhangot bennük, melyekben a valaha volt elnyomó nemzetek hazánkban élő kisebbségeiről és a bevezetendő nyelvtörvényről van szó. A harmadik mondatában feltett kérdésre a válasz tulajdonképpen már benne van írásom előző bekezdésében: a június 4-i incidensek elé bármelyik ön által felsorolt jelző odaillik. Végezetül néhány szót arról, hogy egy szlovák (magyar, spanyol, búr) minek nevezzen (nevezhet) egy másik szlovákot (magyart, spanyolt, búrt): a napokban Galgócon egy szlovák férfi megerőszakolt két kiskorú gyermeket, majd az egyiket megölte, ön minek nevezné az illetőt: télapónak, vagy .annak ami, tehát gyilkosnak? KLUKA JÓZSEF i hogy a nép áldozatokat hozzon a kormánnyal szemben. • Fontos szerepe van a tájékoztatásnak. A közelmúltban széles körű vita folyt a kormánytagok fizetéséről, lakásukról, rövidesen napirendre kerül a képviselők fizetése. A kormány minden ilyen kérdést azonnal nyilvánosságra hoz? -A Csehszlovák Sajtóiroda cikkére gondol? Nincs abban semmi rossz, hogy a tájékoztatás megjelent, viszont kifogásolható a hozzácsatolt kommentár, amely már nem felel meg az igazságnak. Szomorú, hogy mindez az előző kormány tevékenységének utolsó napjaiban jelent meg. Mindenesetre beismertük, a kormány hibázott, tanácskozásairól minden tájékoztatást nyilvánosságra kell hozni azoknak az ügyeknek a kivételével, amelyek állambiztonsági okokból nem tartoznak a nyilvánosságra. • Amennyiben az újságírók be akarják tölteni azt a szerepet, amely a demoráciában megilleti őket, mindig bizonyos gyanakvással tekintenek majd a kormányra. - Tulajdonképpen ez a nyilvános ellenőrzés, és én ezt támogatom. Ugyanakkor azt tartom, ha a kormány nem hoz valamit nyilvánosságra, nem gyanúsítható mindjárt azzal, hogy rosszak a szándékai. Levontuk azonban a tanulságokat és eszerint járunk el. így például a kormánytagok járandóságainak kérdésében megkérjük a Szövetségi Gyűlést, hogy törvényben határozza meg azokat. Sajnálom, hogy az újságok nem foglalkoznak olyan emberek bevételével, akik sokkalta többet keresnek, mint a kormánytagok, s ráadásul törvénysértő módon. • Egyesek szerint túlságosan szoros szálak fűzték az előző rendszerhez és így felvetődik, hogy nem folytatja-e gyakorlatát, amelybe beletartozott a hatalmi szervek egyes döntéseinek eltitkolása. Mi a véleménye az előző kormány munkamódszereiről és a kormányban betöltött szerepéről? - Egyes jogszabályok előkészítését jól példázza a közrendről tavaly márciusban hozott törvényerejű rendelet. A döntés a CSKP Központi Bizottságának Elnökségében született, amely ily módon reagált a szamizdat folyóiratok kiadására. Az intézkedéseket Alois Indra és a képviselők egy csoportja készítette elő. A kormány nem tett ilyen javaslatokat, nem is hagyatták vele jóvá és végül mint a Szövetségi Gyűlés Elnökségének törvényerejű rendelete jelent meg. Amennyiben valaki engem mint a Törvényhozó Tanács elnökét kapcsolatba akar hozni ezzel a rendelettel, könnyen megállapíthatja a Szövetségi Gyűlés levéltárában, hogy egy képviselőcsoport kezdeményezéséről volt szó. • A CSKP KB Elnöksége tehát megbízta Alois Indrát, a parlament elnökét, készítse elő az intézkedéseket és kerülje meg teljesen a kormányt? - Igen, és ez akkoriban is teljesen szokatlan volt, mert a közrenddel kapcsolatos kérdések a Belügyminisztérium, vagyis a kormány hatáskörébe tartoztak. A tárcát és a kormányt félreállították és mindent a politikai szerv és a Szövetségi Gyűlés oldott meg. • Zdenék Cermákkal, a szövetségi sajtó- és tájékoztatási hivatal elnökével együtt megbízták, hogy készítse el a sajtótörvény novelláját, amely érintette volna a szamizdatlapokat, így tehát a Lidové novinyt is. - Már elmondtam, hogy az elnökség feladatokat adott anélkül, hogy előzetesen tájékoztatott volna arról. Ha törvényekről volt szó, akkor a kormány azon tagját bízta meg, aki a törvényalkotásért felelt. Zdenék čermák aránylag gyorsan készítette el a módosítást, úgy hogy egyes fejezetek láttán a hajam égnek állt. Eredetileg még személyes motozásokról is szó volt. Több tárgyalás után végül csak az maradt, hogy bírságot fizetnek azok az állampolgárok és szervezetek, akik, illetve amelyek nem regisztrált sajtótermékeket jelentetnek meg. A regisztrálást azonban úgyis visszautasították. A javaslatot közvetlenül a CSKP KB Elnöksége elé terjesztették. Az