Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-16 / 164. szám, hétfő

...és valóra válik a gyermekkori álom A mór megtette kötelességét... - megszűnik a „bevált" gyakorlat? • Esély a lakosság egyötödének • Idősek egyeteme nyílik az 1990/91-es tanévben a pozsonyi Komenský Egyetemen • Meg akarja őrizni szellemi frissességét, új barátokra vágyik: jelentkezzen! A mór megtette kötelességét, a mór elmehet - hány nyugdíjas gondolhatta keserűen ugyanazt a , nyugdíjba vonulás pillanatakor, miután átvette a virágcsokrot, hóna alá csapta az ilyen vagy olyan készletet, meghallgatta a sablonokkal teli búcsúztató beszédet, megivott egykét pohár bort, majd sietve kituszkolták a gyár - iskola, hivatal - kapuján. Meglátogatjuk, nem felejtjük el, Ígérték munkatársai, aztán a kutya se nézett felé. A csengő persze megszólalt olykor-olykor, de ezek többnyire ,,anyu, nincs hová tennem a gyereket", vagy „apu, anyagi gondjaim vannak" típusú látogatások voltak. Akadtak olyanok is, akik valami megkönnyebbülésfélét éreztek ugyanabban a pillanatban. Végre kipihenhetem magam, gondolták, ezentúl délig alszok, délután kapálok (kötögetek) egy kicsit, este pedig elmegyek színházba vagy moziba. Aztán néhány nap elteltével valami megmagyarázhatatlan hiányérzet kerítette őket (is) hatalmába. Bár egész életre szóló közművelődési koncepciója az előző rezsimnek is volt, az idősekről, a nyugdíjas korba érkezett állampolgárokról „valahogy" nem esett túl sok szó benne - holott az ország lakosságának kerek egyötödét a hatvan éven felüliek teszik ki. Ezen az áldatlan állapoton kívánt segíteni a pozsonyi Komenský Egyetem vezetősége, amikor az 1990/91-es tanévre meghirdette az idősek egyeteme megnyitását. - Az idősek egyetemének gondolata az alulról egyre inkább megnyilvánuló igény és a felülről, konkrétan az SZK Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési, Egészségügyi, valamint a Munka- és Szociális Ügyi Minisztériumaiból, ezenkívül a Nyugdíjasok Szlovákiai Egyesületétől jövő kezdeményezés találkozásából jött létre - mondta Pavel Hrnčiar, rektorhelyettes, az idősek egyeteme ügyeinek intézésével megbízott testület elnöke. - Az egyetem vezetősége azonnal magáévá tette az ügyet, vállalta a feladat gyakorlati megoldását, annál is inkább, mivel minden valóban demokratikus társadalomnak érdeke, hogy polgárainak egész életükben lehetőséget nyújtson a művelődésre. A sietség, az azonnali reagálás oka nyilvánvaló: ezen a téren is szeretnénk beérni a fejlett nyugati államokat, melyekben már évek óta működnek - s tegyük hozzá, hogy jól, közmegelégedésre - hasonló intézmények. S hogy ki mit vár az idősek egyetemétől? Azt talán döntsék el a jövendőbeli hallgatók maguk. Az említett minisztériumok és az egyetem vezetősége mindenesetre lehetőséget kíván nyújtani egy eddig meglehetősen elhanyagolt korosztálynak, hogy megszűnjön kirekesztettségérzete, hogy tagjai azonos érdeklődésű körű emberekkel érintkezhessenek, hogy megőrizhessék szellemi frissességük, s továbbra is részt vállalhassanak társadalmunk formálásából. Az idősek egyetemére bárki jelentkezhet, akinek érettségije, illetve főiskolai végzettsége van. Felvételi vizsga nincs, a felvétel egyetlen feltétele, hogy az illető nyugdíjas legyen. A szimbolikus tandíj - száz korona - befizetése után, október 15-én kerül sor az ünnepélyes beiratkozásra, majd kezdetét veszi a négy-, esetleg többszemeszteres tanulmányi időszak. Egy szemeszter 42 órából áll, ezt a hallgatók fokozatosan, kéthetente hat órában végeznék el. Az első évfolyam tananyagát az egyetem bölcsészkarának közművelődési tanszéke általános társadalom*, és természettudományi tárgyakból állította össze. Perhács János tanszékvezető tanár erről így nyilatkozott: - Nagyon nagy hangsúlyt fektettünk az első évfolyam koncepciójának kidolgozására, a tantervben igyekeztünk minél több olyan tárgyat beiktatni, ami az idősebb korosztályt érdekelheti. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a legnagyobb érdeklődés a társadalomtudományok iránt van, ezért úgy tűnhet, hogy ezek némileg túlsúlyban vannak a többihez viszonyítva. Ezen azonban a hallgatók igénye szerint bármikor változtathatunk. Hisszük, hogy a tanterv majd minden igényt kielégít, és a nyugdíjasok képesek lesznek a tananyag befogadására. Köztudott, hogy a személyiség a halál beálltáig fejleszthető, már amennyiben erre megvan a belső igény. Az ember csak akkor fejlődőképes, ha sohasem elégedett azzal, amit életében, ebben az esetben társadalmilag aktív korában elért. Osztókéként hat az a gondolat is, hogy ezidáig nem érte el azt, amire képes. Erre több objektív oka lehetett, a munkahelyi túlterheltségtől kezdve a rossz szociális körülményekig. Sok jövendőbeli hallgatónak a titkos gyermekkori álma teljesül azzal, hogy egyetemre járhat - igaz, csak afféle szabadegyetemre, mely képesítést nem ad, de ismeretet annál többet - ezért mindent megtesz majd, hogy bizonyítson, önmaga és a környezete előtt is. S erre véleményünk szerint képes a nyugdíjasok nagy része. Az első évfolyam elvégzése után a hallgatók szakosodnak, érdeklődési körük szerint választhatnak tanszéket - akár a hungarológiait is - és témát. Az egyes évfolyamokat - természetesen - vizsga (de szünidő is) követi, az utolsó elvégzésekor kerül sor az oklevelek ünnepélyes kiosztására. S a kiürült padokat elfoglalja egy újabb évfolyam. Érdeklődésben nincs hiány. Mint azt ugyanis Marta Fittovától, az egyetem rektorátusa pedagógiai ügyosztályának munkatársától megtudtuk, a vártnál sokkal nagyobb az igény az idősek egyetemére, már eddig több mint 200 érdeklődőt regisztráltak. Szőke Márta nyugdíjas tanárnő az elsők között adta le a jelentkezési lapot. Indítékairól így vallott: - Kellemes meglepetésként ért a hír, hogy a Komenský Egyetem többéves előadássorozatot indít a nyugdíjas korú érdeklődők számára. Mikor átfutottam az 1990/91-es tanév tantervét, megragadott az előadások témagazdagsága és aktualitása. Valósággal dúskál a szellemi csemegékben. Mivel nyugdíjas lévén magam rendelkezem az időmmel, azonnal jelentkeztem, hiszen kéthetenként egy délutánt biztosan tudok majd erre a célra szakítani. Szavait nyugdíjas korú olvasóink akár felhívásként is értelmezhetik, hiszen havi kétszeri távol töltött délután alatt nem lepi el a gyom sem a kiskertet, sem az unokák lelkivilágát. Az érdeklődők a következő címre küldhetik el jelentkezési lapjukat: Rektorát Univerzity Komenského, Šafárikovo námestie 6., 818 06 Bratislava. A tanulmányokhoz sok sikert kíván KĽUKA JÓZSEF Hačavai beruházások Hány határidőre lesz szükség? A Szlovák Érchegység magnezitkincsének hasznosítása céljából az utóbbi években több jelentős beruházás valósult meg Kelet és KözépSzlovákiában. A szövetségi kormány felügyelete alatt álló építkezések egyike a hačavai, melynek költségei immár meghaladják az 1 milliárd 200 millió koronát. Az ércmentes ásványi hulladékot újrafeldolgozó üzem, fontossága ellenére sem készült el az eredeti határidőre, sőt még a módosítottra sem. Óvatos számítások szerint a másféléves késés legalább 150 millió koronás veszteséget jelent az ágazat számára, hiszen a különböző magnezittermékek hazai és külföldi értékesítése révén már az idén 95 millió korona haszonra számítottak az üzemben. ROSSZ LÓRA TETTEK - Ma már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy iparágunk korábbi vezetői nem jó lóra tettek, amikor a Banská Bystrica-i Stavoindustriát bízták meg a beruházás főkivitelezésével - mondotta Emil Koyš mérnök, aki nem is olyan régen még a hačavai magnezitüzem műszaki igazgatóhelyettese volt. - Ám, hogy a fenti hasonlatnál maradjak; annak idején meglehetősen szűk volt a hazai választék versenylovakból, azaz valamirevaló vállalkozó sem akadt valójában. Tény, a közép-szlovákiai építővállalat csak a beruházás kezdetén tartotta úgy-ahogy az ütemtervet, később egyre fokozódott lemaradása, s ezen sajnos a lengyel, kubai és vietnami vendégmunkások foglalkoztatásával sem tudott változtatni. Az^jabb átadási határidő 1991 júniusa, reméljük, már nem lesz szükség módosítására. Persze, mialatt mi öt-hat éven keresztül építkezgetünk, a világ magnezit-feldolgozóipara sem tétlenkedik. Legnagyobb konkurenseink, a kínaiak és a japánok, a nálunk előállított 90 százalék tisztaságú magnezitterméknél jóval erősebb, 96 százalékos félkésztermék gyártására rendezkedtek be, s ezzel jószerivel elárasztják a világot. Mint ismeretes, a magnezitterméket toként tűzálló téglák, tégelyek és kohófalak készítésére használja fel az acélipar. Balszerencsénkre az acélgyártás világszerte visszaesett, sőt egyes acélgyártó nagyhatalmak esetében válságról is beszélhetünk. Ugyanakkor igaz, hogy a jó minőségű termékek iránt nem csökken, inkább növekszik a kereslet. Ezzel nekünk is kell számolnunk. MARAD A KORÁBBI ÜZLETFÉL Az üzem vezetői a kihívások ellenére sem aggódnak, nem félnek különösebben a jövőtől, hiszen az új hačavai beruházás technológiáját szállító osztrák Ondritz Ruttner cég neve is jól ismert a világpiacon. Üzletfelük az elmúlt években olyan gyártástechnológiát fejlesztett ki, melynek alkalmazásával 99,5 százalékos tisztaságú alapanyagot lehet nyerni, versenyképességét tehát nemcsak megőrizte, hanem fokozta is. A nagy hőellenállású anyag felhasználása a kohászat mellett immár a kerámiaiparra és az egészségügy egyes szakterületeire is kiterjed. A magnezittermék továbbfínomítását Hačavában persze csak újabb, a hagyományosra kapcsolódó gyártósor kiéjMtésével lehet megvalósítani, ennék pluszköltségei megközelítik a 120 millió schillinget. Az újabb beruházásnak egyelőre nincs meg az anyagi fedezete, ám megvalósítása nem reménytelen. Erről beszélt Ján Brodniansky mérnök, az üzem új igazgatója: -A politikai és társadalmi életünkben bekövetkezett változások új lehetőségeket nyitnak gazdaságunk előtt is. A mi esetünkben például a régi, megbízható üzlettárssal, a már említett osztrák céggel közös vállalkozásban valósíthatjuk meg elképzelésünket. Az sem kizárt, hogy részvényeket bocsátunk ki, s ezáltal dolgozóinkat is érdekeltté tesszük a beruházásban, a gazdaságos termelésben. MOZGALMAS IDŐSZAK - Kétségtelenül mozgalmas heteket és hónapokat tudhatunk magunk mögött - magyarázza Emil Koyš, miközben az építkezés színhelyére invitál -. Új, fiatal igazgató került az üzem élére, megszűnt a pártszervezet, s több vezetőtől vonta meg a bizalmat a munkáskollektíva. Közöttük voltam én is, amit nem tekintek különösebb tragédiának, hiszen tervezőként, vagy más beosztásban is hasznosíthatom képességeimet. A hangsúly most nem is jómagam, vagy más leváltott vezető egyéni sorsán van, hanem az üzem jövőjén. Nekünk önkritikusan be kell látnunk, hogy a változásokra már nagy szükség volt, a régi kerékvágásban egyszerűen nem mehetett tovább az élet. Ha az üzem most jó kezekbe kerül, annak csak örülni tudnánk, mert úgy végülis mindanynyian nyertesek leszünk. HACSI ATTILA A Honvédelmi Minisztériun 200 tankot ad át ebben az évben a prágai Kovošrot vállalatnak, amelyeket ott darabokra szednek s ezután a kladnói acélműben beolvasztásra kerülnek. Az első 25 harckocsi szétszerelése már elkezdődött. (Pavel Khol felvétele - ČSTK) Kísérleti nyúl vagy áldozati bárány? Kerekasztal a mezőgazdaság problémáiról és távlatairól Negyven év elhibázott gazdaságpolitikája, az egypártrendszer roszszul értelmezett életszínvonal-emelési elméletének mindenároni' megtartására törekvés következtében hazánkban az élelmiszerárakban mintegy 35 milliárd korona negatív forgalmi adó halmozódott fel. Hétköznapi nyelven ez annyit jelent, hogy az élelmiszerek zömét olcsóbban kaptuk, mint amennyiért a termelő előállította. A különbözetet negatív forgalmi adó formájában az „állambácsi" állta. A működő piacgazdaságra való átállás legfontosabb lépéseként az ár- és pénzügyek rendezését, a liberalizált árpolitika bevezetését határozták meg a kormány gazdasági szakemberei. Ennek kapcsán került sor a már említett 35 milliárdos negatív forgalmi adó felszámolására. Megoldásként többféle változat kínálkozott. A legdrasztikusabb az élelmiszerek árának a jelenleginél is nagyobb mértékű emelésével a lakosok vállára rakták volna az összes terhet. Ámde kompromisszumos megoldás született: a lakosság állja a tétel mintegy háromnegyedét, a fennmaradó 8 milliárdot pedig a termelőktől, a felvásárlási árak csökkentésével vonják el. Az intézkedés nem aratott osztatlan sikert. A mezőgazdászok úgy vélték, a gazdasági vezetés a földművest birkának tartja, melyet évente többször is meg lehet nyírni. Felháborodásuknak hangot adva, a földművesek sztrájkkészültséget hirdettek, kész tények elé állítva az alig pár napja kinevezett mezőgazdasági minisztert. Vagy megkapják a termelők az elvonásra szánt összeget, vagy nem adnak tejet és húst az asztalra. Mint tudjuk, a probléma megoldódott, a termelők árpótlék formájában megkapják az összeget. De csak az idén, hangsúlyozta a kerekasztal-megbeszélésen Michal Džatko, az SZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere. Jövőre már a sokat emlegetett piacgazdaság könyörtelen feltételei várnak a mezőgazdászokra. A mezőgazdaságban szintén szaporodó érdekvédelmi szervezetek, szövetségek, klubok és pártok képviselőivel folytatott kerekasztal megbeszélésen a tárca időszerű gondjai és távlatai szerepeltek napirenden. A tervezett piaci mechanizmus alapelveiről szólva Ladislav Klinko miniszterhelyettes hangsúlyozta, a piaci feltételekre való áttérés az ország gazdasága szempontjából létkérdés. Az európai gazdasági élet vérkeringésébe való bekapcsolódásunknak pedig a reális árviszonyok létrehozása a feltétele. A miniszterhelyettes megfogalmazása szerint a szociális és ökológiai szemlélettel irányított piacgazdálkodásra történő átállás népgazdasági hatásait jelenleg statisztikai modelleken vizsgálják. A központ célja, hogy az átmenet ne ugrásszerű, hanem folyamatos legyen, s ne váltson ki sokkhatást. Ennek ellentmond, állították a kerekasztal résztvevői, hogy az újonnan meghatározott felvásárlási árak tanúsága szerint a mezőgazdaságot újra a kísérleti nyúl vagy az áldozati bárány szerepére akarják kárhoztatni. Sokan mondják, a tervezett szabadáras rendszer bevezetése a még mindig monopolhelyzetben levő felvásárlók malmára najtja a vizet. A szabad a vásár elvre épülő keresletkínálat feltételei között nagy a veszélye annak, hogy a liberalizált árak kizárólag a termelőket fogják sújtani. Késő bánat, írhatnánk, hiszen a felvásárlási árakat már elfogadták, s az árkiegészítés csak az idén nyújt némi kárpótlást. Mi várható az elkövetkező években? Az árrelációk kedvezőtlen alakulása következtében például a szarvasmarha-tenyésztést előreláthatólag mintegy 15-20 százalékkal vissza fogják fejleszteni. Félő, hogy évek múltán döbbenünk csak rá, elhibázott lépés volt. Mint hallottuk, a legfelsőbb gazdasági vezetés hangsúlyozott célja a mezőgazdaságban is a szerkezetváltás. A gyakorlati szakemberek állítása szerint a miénknél fejlettebb országokban ez épp a mi céljainkkal ellentétes irányba halad. Ott a szarvasmarha-tenyésztést támogatják, nem a környezetkárosító sertéstenyésztést. Aggasztja a mezőgazdászokat, hogy a szabadáras világban még drágább lesz a vegyszer, a műtrágya és a gép. Ki szavatolja, hogy ezek a jelentős költségtényezők elfogadható szinten maradnak? Avagy ki kezeskedik azért, hogy a gépek és berendezések műszaki színvonala az árakkal együtt fog emelkedni? Mi lesz a szerződéses termelőkkel, a szerződésen telui kiprodukált termékekkel? Az árintézkedések mezőgazdaságot sújtó hatásait érzékelteti, hogy a rendkívül sikeres múlt évben alig három százalékos rentabilitást értek el a mezőgazdasági vállalatok. Ezzel szemben a vegyipar - a tervfeladatok teljesítésétől messze elmaradva - 6 százalékot ért el. Ugyan megvizsgálta-e valaki, hogy a mezőgazdaság magasnak tartott költségszintjét mennyiben befolyásolja a más ágazatokból származó anyagok ára? Számtalan hasonló kérdés és panasz hangzott el a minapi tanácskozáson. Nem a véletlen műve, hogy az érdekvédelmi szövetségek úgy határoztak, közös érdekvédelmi szervként megalakítják a mezőgazdasági kamarát. A kocka el van vetve, a mezőgazdaságra 1991-től alapvetően új feltételek várnak. Sok mindennel szakítani kell. Többek között azzal a megcsontosodott szemlélettel, hogy éves szerződésekkel és garantált árakkal az állam szavatolja minden vállalat megélhetését. Szakítani kell az árképzés bevett módszerével. Ezentúl nem a tényleges költség, hanem a kereslet-kínálat fogja megszabni az árat. Bár a mezőgazdászok panaszának jogosságához az esetek zömében nem fér kétség, a sirámok és tervmódosítások ideje lejárt. Aki talpon akar maradni, annak fel kell készülnie a piacgazdaság szüntelen változó, sokszor könyörtelen feltételeire. Tiltakozó akciókkal, sztrájkokkal csak ideiglenes megoldást jelentő engedményeket lehet kicsikarni, a problémák végleges megoldását a piacgazdaság feltételeihez való alkalmazkodás segíti. Az érdekvédelmi szövetségeket tömörítő mezőgazdasági kamara feladata lesz, hogy a lépésváltást a lehető legkevesebb zökkenő zavarja. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 4 1990. VII. 16.