Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-31 / 177. szám, kedd

A trinidadi puccskísérlet fejleményei Nem volt elég éber a kormány Ellentmondó állítások a lázadókkal kötött megállapodásról (ČSTK) - Herbert Atwell trinidadi nemzetbiztonsági miniszter vasárnap a leghatározottabban tagadta, hogy bármilyen megállapodás született volna a kormány - amelynek egyes tagjait muzulmán szélsőségesek túszként tartanak fogva a parlament épületében - és a pénteki államcsínykísérlet elkövetői között. Ez volt az első eset, hogy a kormány egyik tagja hivatalosan nyilatkozott. A miniszter szavai szöges ellentétben vannak azzal, amit a muzulmán lázadók közöltek. Szerintük ugyanis a békéltető tárgyalások jó úton haladnak. Viszont Atwell szavait erősítette meg Brent Scowcroft, az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója is, aki szintén azt állította, hogy eddig semmilyen megállapodás nem született. Herbert Atwell az államcsíny idején nem tartózkodott a parlament épületében s ezért őt nem tudták foglyul ejteni. Ö azt is bejelentette, hogy a miniszterelnök és több miniszter távolléte ellenére a kormány folytatja tevékenységét, s arra törekszik, hogy visszaszerezze az ellenőrzést a szigetország felett. Trinidad és Tobago Köztársaságban egyébként 12 helyett már 18 órán át érvé. nyes a kijárási tilalom, a parlament és a televízió épületének környékén viszont 24 órán keresztül. E két épület a lázadók kezén van. Atwell szerint azért volt szükség erre az intézkedésre, mert a fővárosban, Port of Spainben továbbra is vannak szórványos lövöldözések, az utcákon folyik a garázdálkodás, az üzleteket kirabolják. A trinidadi rendőrség egy névtelenségbe burkolódzó képviselője tegnap arról tájékoztatott, hogy már az év elején fegyvereket találtak a muzulmán szélsőségesek búvóhelyén megtartott egyik razzia során. Az esetet jelentették a kormánynak, de az nem reagált a bejelentésre. Szovjet fegyverkezési kiadások 200 vagy 70 milliárd rubel? A moszkvai Pravda cikke a megalapozott kétségekről ÚJ SZÚ 1990. yil,31. (ČSTK) - A Szovjetunió az idén 70,9 milliárd rubelt fordít fegyverkezésre, közölte tegnapi számában a moszkvai Pravda, megállapítva: a hadikiadások legnagyobb növekedését az 1976-1989-es években könyvelték el. A tervek szerint 1987ben kellett volna a legtöbbet költeni katonai célokra, mintegy 77,3 milliárdot, de ez a valóságban csak 75,1 milliárd volt. A napilap szerint a világon évente egybillió dollárt költenek fegyverekre, s ebből jelentős rész esik az USA-ra és a Szovjetunióra. A cikk szerint olyan közismert szovjet közgazdászok, mint Bogomolov, Tyihonov és Belkin nem fogadják el a hivatalos adatokat, ők azt állítják, hogy a Szovjetunió évente minimum 200 miliárd rubelt fordít katonai célokra. A Pravda cikknek is az a véleménye, hogy az ez évre meghirdetett 70,9 milliárd rubeles összeget az egész hadigazdaság alapos elemzése és számbavétele nélkül nem lehet hitelesíteni. A közgazdászok nem férnek hozzá a titkos anyagokhoz, s a fegyverkezési kiadások valódi nagyságáról csupán becsléseik lehetnek. A hivatalosan közzétett adatok ugyanis nem adnak magyarázatot arra, miként lehetséges, hogy a Szovjetunió ilyen szerény fegyverkezési kiadások és a kétszer alacsonyabb munkatermelékenység mellett hogyan tudja mégis fenntartani az egyensúlyt az Egyesült Államokkal. Részleges magyarázatot adhat az, hogy mesterségesen alacsony szinten tartják a haditechnika árát. Az ANT szövetkezet körül nemrégiben kirobbant affér is ezt bizonyítja. Az ANT a közelmúltban haditechnikát kívánt külföldre szállítani, s ennek során megmutatkozott, hogy például egy új 23-as repülőgépmotor, amelynek ára a Szovjetunióban hozzávetőleg 400 ezer rubel, külföldön 2 millió dollárt ér. Nem elhanyagolható szempont a Pravdának az az állítása, hogy a szovjet védelmi ipart három forrásból finanszírozzák. Az első a védelmi minisztérium költségvetése. Másodiknak a védelmi minisztérium keretein kívül a hadiipar számára juttatott eszközök számítanak, például a tudományos kutatómunkák formájában, ezek állami megrendelés alapján készülnek és az állami költségvetésből fedezik őket. A harmadik forrást úgyszintén az állam hozBombamerénylet Londonban (ČSTK) - Bombamerényletnek lett tegnap áldozata lan Gow brit konzervatív politikus, parlamenti képviselő, Margaret Thatcher kormányfő volt tanácsadója és politikájának hű támogatója. A személyautóban elrejtett bomba a politikus londoni háza előtt robbant, az áldozaton kívül még több ember megsebesült. A Reuter szerint a merénylet összefüggésbe hozható az elhunyt politikus következetes IRA-ellenes politikájával. za létre: fedezi a tevékenységének biztosításával kapcsolatos összes kiadásokat rendkívüli esetekben is, így például a háborúk idején. Vlagyimir Lobov hadseregtábornok, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek vezérkari főnöke a TASZSZ-nak adott interjújában kijelentette: a VSZ a közeljövőben „kevésbé militarizált" lesz. Katonai szerveit a minimálisra korlátozzák, s a szervezetnek kizárólag konzultatív jellege lesz. Lobov szerint azok a bonyolult és korántsem egyértelmű folyamatok, amelyek az egyes tagországokban lejátszódnak, komolyan érintik ezen országok fegyveres erőit. Megállapította, hogy a VSZ-tagországok többségében új védelmi törvényeket készítenek elő, változnak a hadseregek szervezeti és parancsnoki struktúrái. Szovjet küldöttség Tiranában (ČSTK) - Az ATA Albán hírügynökség közlése szerint az ország vezetői vasárnap Tiranában tárgyaltak egy szovjet küldöttséggel, a kétoldalú együttműködés normalizálásáról. A Julij Kvicinszkij külügyminiszter-helyettes vezette szovjet delegációt Szofokri Lajzri albán külügyminiszter-helyettes fogadta. Ezt a tényt úgy lehet értékelni, mint Albánia törekvését a világ felé való nyitásra. Nadzsibullah a Szovjetunióba utazott (ČSTK) - Nadzsibullah afgán elnök vasárnap rövid látogatásra és egyúttal gyógykezelésre a Szovjetunióba utazott - jelentette tegnap a kabuli rádió. Nadzsibullah szovjetunióbeli útját megfigyelők kapcsolatba hozzák Eduard Sevardnadze szovjet és James Baker amerikai külügyminiszter szerdai irkutszki találkozójával, amelynek egyik fő témája éppen az afgán probléma rendezése lesz. Vannak, akik azt állítják, a két külügyminiszter megállapodást írt alá arról, hogy leállítják a szembenálló feleknek nyújtott katonai segélyt. Ezt követően azonnal meghirdethetnék a tűzszünetet, ami lehetővé tenné a tárgyalások megkezdését az új afgán kormány megalakításáról. Abu Nidal átköltözött (ČSTK) - A bejrúti As-Sark napilap közlése szerint a világ egyik legkeresettebb terroristája, Abu Nidal, saját nevén Szabri Al-Banna áthelyezte főhadiszállását Líbiából Irakba. A lap közlése szerint Szaddam Husszein iraki elnök Nidalt fel akarja használni Jasszer Arafat ellen. Abu Nidal egyébként az El-Fattah - Forradalmi Tanács nevű szervezet vezetője. Képviselője a főhadiszállás áthelyezésének a tényét cáfolta. Abu Nidal és Jasszer Arafat útjai 17 éwel ezelőtt ideológiai nézetkülönbségek miatt elváltak. Nidal híveivel együtt kilépett a legjelentősebb palesztin szervezet, az El-Fattah soraiból. Mától: Csúcs Velencében Ezúttal nem kell tartaniuk a velenceieknek a minden korábbi látogatási csúcsot megdöntő kelet-európai - ahogyan ók nevezik - „koldusturisták" inváziójától. Ez a csúcs jó csúcs lesz, remélhetően minden szempontból sikeres. Ma és holnap öt ország: Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyarország és Olaszország kormányfői és külügyminiszterei találkoznak itt. A korábban Duna-Adria körnek, de hazánk májusi csatlakozása óta inkább Pentagonálénak elkeresztelt regionális csoportosulás nagyon hamar bevonult a köztudatba, szinte valamiféle szervezetként emlegetik, pedig nem rendelkezik semmi olyannal (például alapszabályzat, székház, titkárság, csúcsszervek stb.), ami egy szervezetnél nélkülözhetetlen lenne. De működik és nem eredménytelenül, már több bizottság is foglalkozik a közös programokkal. Tavaly novemberben értesülhettünk arról, hogy e földrajzi, gazdasági régió négy országa az új Európában új típusú regionális együttműködést szándékozik kialakítani. Nem az általános deklarációk szintjén, hanem konkrét programokkal, amelyekhez két hónappal ezelőtt Csehszlovákia is csatlakozott. Több oknál fogva is kiemelkedő jelentőségű a velencei értekezlet. Először azért, mert hároméves munkaprogramot (1990-1992), konkrét együttműködési terveket szentesítenek a résztvevők. Az olasz külügyminisztérium szóvivője szerint az ötoldalú kezdeményezés célja az új demokratikus rendszerek konszolidációja, a nemzeti kisebbségek problémáinak megoldása és az együttműködés, több ágazatban. Másodszor azért van a csúcsnak nagy jelentősége, mert Olaszország a hét legfejlettebb tőkés ország egyike, s a vele és az Ausztriával Moszkva-Havanna Kéz kezet mosott (ČSTK) - A moszkvai Pravda tegnapi számában elemzést közöl a mai kubai helyzetről. A cikkíró véleménye szerint a karibi ország gazdasági élete és hivatalos állami ideológiája szovjet mintára épült. „Tényként beszélhetnénk Kuba megértő magatartásáról hazánk politikája iránt a stagnálás éveiben, de a mai helyzetért a baráti államban - nagymértékben mi is felelősek vagyunk. Nyílt titok, hogy az Egyesült Államok az utolsó megoldatlan kérdésnek tekinti a két nagyhatalom közti kapcsolatban a Szovjetunió katonai és gazdasági segítségnyújtását Kubának" - írja a szovjet napilap. Washingtont egyre jobban érdekli a kubai probléma. A nyugati hírmagyarázók véleménye szerint, ha a Szovjetunió nem támogatná Kubát, egyharmadával csökkentené a kőolaj és más tüzelőanyag kivitelét a szigetországba, akkor Kubának saját gazdasága életképességét kellene bizonyítania. A szoros politikai és gazdasági együttműködés ellenére a kubaiak a múltban néhány dologról másként vélekedtek. Fidel Castro az 1968as évet a kapitalizmus felújításaként értékelte Csehszlovákiában, de elítélte a Varsói Szerződés csapatainak a beavatkozását egy független állam belügyeibe - írja a Pravda. A napilap felhívja a figyelmet „a harmincéves barátság" kubai viszonzására is. A szovjet gazdasági segítséget Kuba úgy „hálálta meg" a Szovjetuniónak, hogy teljes mértékben támogatta a szovjet külpolitikai törekvéseket. Négyszázezer kubai katona harcolt Angolában és Etiópiában, akik nemcsak hazájuk stratégiai érdekeit képviselték - állapítja meg a Pravda. való együttműködés közelebb vihet bennünket az Európai Közösségekhez. Különösen most, hiszen ebben a félévben Olaszország tölti be az EK soros elnöki tisztét. Ami a politikai és gazdasági együttműködést illeti, az olasz szóvivő is kiemelte, hogy az ötök a közelmúltban a koppenhágai emberjogi konferencián közös javaslatot terjesztettek elő a nemzeti kisebbségek ügyében, nagyköveteik pedig rendszeres konzultációkat tartanak Washingtonban, Moszkvában és New Yorkban. A szakbizottságok pedig olyan területeken koordinálják az együttműködést, mint a közúti, a vasúti, a légi és a tengeri közlekedés, a távközlés, a környezetvédelem, a tudomány és technika, az idegenforgalom, a kis- és közepes vállalatok problémaköre. Ha az öt országnak nem lennének hasonló elképzelései, céljai és problémái - persze egyéni sajátosságokkal és különböző hangsúlyokkal -, akkor nem lehetne szó az együttműködés ilyen formájáról. Vannak közös hagyományok is és a földrajzi helyzetből adódó közös érdekek. De - s harmadsorban ezért tartom nagyon fontosnak a csúcsot - különböző érdekeket és szempontokat is kifejezésre juttatnak az egyes országok. Magyarán: nézeteltérések is léteznek, s ezek megoldásáról is tárgyalni fognak a kormányfők és a külügyminiszterek. Elég csak a csehszlovák atomerőművekkel kapcsolatos osztrák álláspontra, a nemzetiségi kérdés egyes aspektusainak megítélésében észlelhető csehszlovák-magyar véleménykülönbségekre gondolni. Vannak tehát külön-külön konzultációkat igénylő, összefonódó nemzetiségi, gazdasági, ökológiai gondok, például Bős -Nagymarost is beleszámítva, ezek megoldása pedig nagy körültekintést, érzékenységet és rugalmasságot követel. Még egy fontos dolgot említenék, amelyre a római szóvivő is felhívta a figyelmet. Bulgária és Románia szintén jelezte csatlakozási szándékát a Pentagonáléhoz. De Róma szerint az ötök jelenlegi felállása ideálisnak tekinthető egyrészt a geográfiai egység szempontjából, másrészt pedig azért, mert az ötök a külpolitikában is találtak közös érintkezési pontokat. Mindez nem jelenti azt, hogy ne vennék szívesen az együttműködést az egyes konkrét területeken az említett két országgal és másokkai is. Negyedszerre a velencei csúcs szimbolikus jelentőségét kell említeni. Augusztus elsején lesz a helsinki Záróokmány aláírásának a 15. évfordulója. Ez az a dokumentum, amelynek időszerűségét, jelentőségét máig sem kérdőjelezi meg Európában senki, aki a demokrácia útját választotta. Ez az az alap, amelyre az ötök is építenek, s amelyet együttesen akarnak továbbfejleszteni. (malinák) Zűrzavar Libériában (ČSTK) - Szombaton jelentették a hírügynökségek, hogy Charles Taylor, a libériai felkelők vezetője pénteken a késő esti órákban a rádióban bejelentette: megdöntötte Samuel Doe kormányát. Amerikai források monroviai külképviseletükre hivatkozva a hírt nem erősítették meg. Taylor állítólag a libériai Nemzeti Hazafias Front (NPEL) elnöke lett, a Doe-kormányt feloszlatták, s megalakították az Újjáépítés Nemzeti Hazafias Gyűlésének kormányát. Taylor, aki Nixon és Reagan volt amerikai elnökök lelkes csodálója, kijelentette, hogy célja egy ,,népi beállítottságú demokratikus kormány" létrehozása. Alaptalanoknak nevezte azokat az aggodalmakat, amelyek szerint belőle is csak egy újabb libériai diktátor válik, ugyanakkor azt mondotta, hogy az első szabad választásokat csak az ő hatalomátvétele után öt évvel rendeznék meg. Taylor csapatainak véres akcióit tekintve megfigyelők kétségbe vonják, hogy Taylor kabinetje sokban" különbözik majd a korrumpált Doerezsimtől. A pénteki nyilatkozatok ellenére a fővárosban, Monroviában, szombaton is súlyos harcok voltak. A hírügynökségek szerint Doe diktátor állásait egy kilométernyire közelítették meg Prince Johnson frakciójának fegyveresei, Taylor egységei pedig a külvárosban harcoltak, mintegy tíz kilométernyire a központtól. Johnson vasárnap külföldi újságírók előtt úgy nyilatkozott, az ő egységei akarják foglyul ejteni Doe diktátort, s nem engedik meg Taylornak, hogy államfővé kiáltsa ki magát. Hozzáfűzte, hogy nem Taylorék, hanem az ő csapatai hajtották végre a fő támadást Monrovia ellen. Johnson hozzávetőleg 7000 fegyveresnek parancsol. Hírmagyarázatunk Libéria 1822-ben jött létre, az Amerikai Gyarmatosító Társaság felszabadított néger rabszolgákat telepített le-e nyugatafrikai területen, s innen ered az ország neve is. Területe alig haladja meg a 111 ezer négyzetkilométert, lakosainak száma pedig a másfél milliót. 1847-ben nyilvánították független köztársasággá, addig amerikai kormányzók igazgatták. Washington mindig is jelentős befolyása a második világháború után még inkább erősödött. Az ország elitjét a felszabadított rabszolgák utódai alkotják (a lakosság 1 százaléka), az ő kezükben összpontosul a politikai és gazdasági hatalom. Az őslakosság szavazati jogot is csak 1962ben kapott. A hetvenes évek második felében nagyszabású tüntetések robbantak ki, ezeket véresen elfojtották. Ekkor jött egy fiatal, harmincadik életévét be sem töltött őrmester, Samuel Doe - 1980. április 12-én puccsal került hatalomra. Nagyszabású leszámolásba kezdett, elődjét, William Tolbertet is meggyilkoltatta. S bár a korrupció elleni harcot hirdette meg, hamarosan kiderült, hogy azt nem gondolta komolyan. Ő maga és nagyszámú rokonsága megkedvelte a luxust, nagy vagyonokat harácsoltak össze. Ellene is sorozatosan kíséreltek meg államcsínyeket, de minden esetben kegyetlenül megtorolta azokat. Maga ellen fordította Washingtont is, amely tavaly már a felére csökkentette az évi segély összegét. Az USA több demokráciát követelt Doe-tól, lassan nyilvánvaló lett, hogy az őrmester korrupt, az emberi jogokat semmibevevő rendszere bukásra van ítélve. Csak Doe nem látta ezt, keresett egy - a hírek szerint - ártatlan, magas beosztásban levő bűnbakot, őt akarta felelőssé tenni az országban uralkodó helyzetért. Az állami nagyberuházásokat irányító hivatal vezetője volt az illető: Charles Taylor, aki akkor már négy éve szolgálta a diktátort. Taylor az USA-ba menekült, ott készítette elő visszatérését. A felkelés a múlt év végén kezdődött, Guinea és Elefántcsontpart felől hozzávetőleg 150 ember lépte át a határt. A lakosság támogatta a felkelőket, számuk fél év alatt becslések szerint mintegy félszázezerre nőtt. A kormánykatonák közül is sokan átálltak, s az NPFL rövid idő alatt jelentós katonai sikereket ért el. Doe olyannyira nem vette komolyan a lázadókat, hogy még akkor is fegyverletételre szólította fel őket, amikor azok már teljesen körülzárták a fővárost. Nemcsak a politikai helyzetet mérte fel elképesztően rosszul, a katonait is csupán őrmesteri szinten látta. Egyelőre úgy tűnik, nincs sok esély arra, hogy a Doe-diktatúra bukása után nyugalom lesz az országban. Az a veszély fenyeget, hogy Taylor és Johnson között hatalmi harcok robbannak ki. Johnsonról azt tudni, hogy februárban szakadt el az NPFL-tól. Vasárnap külföldi újságírók előtt azt mondta, hogy ó maga nem törekszik a hatalomra, s Doe elfogása után hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni Taylorral. Kijelentette: szabad és demokratikus választásokat akar, ezeket azonban Taylor manipulálhatná. Egyébként azt állította Taylorról, hogy Líbia által támogatott szocialista. Elbeszélése szerint ók ketten, további 167 férfival együtt líbiai kiképzésen vettek részt. ,, Taylor elfogadta a líbiai szocialista elveket, én viszont nem" - fűzte hozzá. Monroviában tehát harcolnak, az emberek ezrei pánikszerűen menekülnek a fővárosból, ahol már élelem sincs. Nem tudni, hogy ki lesz az újabb hatalmi harcok győztese. Az viszont egyértelmű, hogy a vesztes a polgári lakosság... (m)