Új Szó, 1990. július (43. évfolyam, 153-177. szám)

1990-07-18 / 166. szám, szerda

Négy plusz kettő Párizsban Németország szabadon dönthet bármely tömb mellett (CSTK) - A jelenlegi német-lengyel határozatok megerősítése a fő témája a két német állam és a háborúban győztes négy nagyhatalom Németország jövőjéről szóló tárgyalásai újabb fordulójának. A külügyminiszteri szintű tanácskozás tegnap kezdődött meg Párizsban. A résztvevők elsősorban a „radikális fordulattal" foglalkoztak, amely azután következett be, hogy a Szovjetunió beleegyezett az egyesített Németország esetleges NATO-tagságába. Mihail Gorbacsov és Helmut Kohl moszkvai tárgyalásainak eredményei hozzájárultak a jobb légkörhöz, s a jelen levő szovjet, amerikai, francia, brit, kelet- és nyugatnémet külügyminiszterek, akikhez tegnap délután csatlakozott lengyel partnerük is, véglegesen meg akarják oldani a határproblémákat. Helmut Kohl bonni kancellár hétfőn fejezte be szovjetunióbeli látogatását. A Mihail Gorbacsovval közösen megtartott bereznovocki sajtóértekezleten sikeresnek nevezte a hivatalos tárgyalásokat. Haladást érték el a Szovjetunió és a jövőbeni Németország kölcsönös kapcsolatainak elrendezésében. Ez elsősorban a biztonsági kérdéseket, Németország NATO-tagságát érinti. Az NSZK és a Szovjetunió megállapodott abban, rögtön azután hogy a két német állam egyesül, megszűnik a négy Csehszlovákia-Argentína Külügyminiszteri tárgyalások (ČSTK) - Jirí Dienstbier miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter hétfőn hivataos tárgyalásokat kezdett Argentínában Domingo Cavallo külügyminiszterrel. A külügyminiszterek véleménycserét folytattak Argentína és Csehszlovákia gazdasági és politikai együttműködésének állapotáról, s megvitatták a jelenlegi nemzetközi helyzetet is. A gazdasági együttműködés további elmélyítéséről egy külön vegyesbizottság tárgyalt Buenos Airesben. Jirí Dienstbier lerótta kegyeletét Jósé San Martín szabadsághős, generális emlékmüvénél. Az esti órákban külügyminiszterünk díszvacsorát adott a csehszlovák nagykövetségen, argentin kollégája tiszteletére. nagyhatalom felelőssége és jogköre. Helmut Kohl az említett sajtókonferencián elmondta, hogy az egyesített Németországot az NDK, az NSZK és Berlin fogja képezni. Az ország korlátlan önrendelkezést kap és szabadon, önállóan dönthet arról, melyik szövetséghez vagy tömbhöz fog tartozni. A bonni kancellár ezzel összefüggésben hozzáfűzte, Németország a NATO tagja lesz, s meggyőződését fejezte ki, hogy ez megfelel az NDK kormánya nézetének is. Hangsúlyozta továbbá, az egységes Németország kétoldalú szerződést köt a Szovjetunióval. Eszerint három-négy éven belül a szovjet csapatok kivonulnak az NDK területéről. Amíg szovjet egységek állomásoznak a volt NDK-ban, addig erre az országrészre nem terjesztik ki a NATO struktúráit, de Berlinben maradhatnak a három nagyhatalom csapatai. A szövetségi kormány kész kötelezni magát még a bécsi tárgyalások során arra, hogy 3-4 éven belül 370 ezer főre csökkenti az egyesített Németország fegyveres erőinek számát. Erre azután kerülne sor, hogy érvénybe lép a bécsi szerződés a hagyományos fegyverek csökkentéséről. Az egyesített Németország lemond a vegyi fegyverek gyártásáról és birtoklásáról, csatlakozik ahhoz a megállapodáshoz, amely tiltja e fegyverfajták terjesztését. Helmut Kohl azt is közölte, megállapodtak a német-szovjet viszonyról szóló egyezmény kidolgozásában. Ez a szerződés felöleli az összes területet - a politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatokat, a kétoldalú biztonságot. A NATO hétfőn üdvözölte Kohl és Gorbacsov megállapodását arról, hogy az egységes Németország „maga dönthet szövetségi tagságáról". A NATO meg nem nevezett szóvivője Brüsszelben hangsúlyozta, Németország tagsága az Észak-atlanti Szövetségben növeli a stabilitást egész Európában. Berlini viták a második államszerződés körül Már érezhetők a gazdasági unió hiányosságai (ČSTK) - Az NDK és az NSZK közötti második, úgynevezett egyesítési szerződéssel foglalkozott hétfői rendkívüli ülésén a keletnémet kormány. Lothar de Maiziére miniszterelnök nem volt hajlandó közelebbi tájékoztatást adni, viszont Walter Romberg pénzügyminiszter közölte: a kabinet ülésén azokról a kérdésekről volt szó, amelyek Bonnban is napirenden vannak. A keletnémet politikai pártok vezető képviselői a tanácskozás előtt nyilatkoztak, s kiderült, a koalíción belül továbbra is viták vannak a szerződés körül. Elsősorban a német egyesítés időpontjáról, az össznémet választások feltételeiről van szó. Már néhány nappal a pénzügyi, gazdasági és szociális unió életbe lépése után megmutatkoztak az államszerződés hiányosságai - jelentette ki hétfői bonni sajtóértekezletén Oskar Lafontaine, az SPD kancellárjelöltje. Mint mondotta, az NDK vállalatai nem tudnak szembeszállni a konfrontációval ä szabadpiacon, vákuum jött létre a szociális biztosításban, hiányoznak a tervek és az Megalakult a Szerb Szocialista Párt Szlobodan Milosevics lett az elnök (ČSTK) - Belgrádban, a Száva kongresszusi központban hétfőn kezdődött meg a Szerb Szocialista Párt alakuló kongresszusa. Az új párt a Szerb Kommunisták Szövetségének és a Szerb Dolgozók Szocialista Szövetségének egyesítésével alakult. A párt célul tűzte ki a harcot a demokratikus szocializmusért, a baloldali erők szilárd tömbjének megalakításáért, az egységes Szerbiáért, a föderatív Jugoszláviáért. A szerb szocialisták új pártja a tervek szerint nem csupán alternatívája lesz a kommunisták egykori szövetségének, habár folytatni kívánja a Szlobodan Milosevics vezette párt politikájának fő irányvonalát. Belgrádi megfigyelők úgy vélik, hogy a kommunisták és a szocialisták azért változtatták meg a párt nevét, mert közelednek a szabad választások és növelni akarják esélyüket az erősödő nem kommunista ellenzékkel szembeni harcban. Az alakuló kongresszus tegnap ért véget, az új párt első elnökévé titkos szavazásban Szlobodan Milosevicset, a Szerb Köztársaság elnökét választották meg. eszközök az infrastruktúra kiépítéséhez. Lafontaine hozzáfűzte, néhány nap után még nem lehet levonni a végső következtetést, de véleménye szerint irreális volt Helmut Kohl ígérete, hogy Németországban senkinek sem lesz hátránya a pénzügyi unióból A keletnémet mezőgazdaság komoly válságba jutott. Az ok az NDK kereskedelmi szervezeteinek érdektelensége a termékek iránt. Az üzletek tele vannak a Nyugatról behozott élelmiszerekkel. A berlini kormány egy megoldást lát: az NDK nagyobb mértékben szállítson termékeket az Európai Közösségek országaiba. Angela Merkel kormányszóvivőnek meggyőződése, hogy az augusztusban létrejövő vámunió az NDK és az NSZK között lehetővé teszi a keletnémet termékek nyugati exportjának növelését. A keletnémet hadsereg tavaly ősszel szükség esetén a nép oldalán állt volna, szemben azokkal az erőkkel, amelyek meg akarták állítani a forradalmat - mondotta Theodor Hoffmann egykori keletnémet védelmi miniszter a Berliner Morgenpost című nyugatnémet napilapnak adott nyilatkozatában. Hoffmann tengernagy az interjúban elmondta, erre az esetre a minisztérium „válságtervet" dolgozott ki. A nyugatnémet Lufthansa a második világháború óta először indít gépet Berlinbe, közölte a légitársaság képviselője. Boeing-747 Jumbo repülőgépet indítanak augusztus 5én és 7-én a Szovjetunióba is, konkrétan Minszkbe, hogy a Csernobil közelében élő gyerekeket az NDKba szállítsa nyári üdültetésre. Az akció szervezője a keletnémet Új Fórum politikai mozgalom. Szovjetunió Az általános válság jelei ÚJ szú 1990. VII. 18. Hol lakjanak a katonák? (ČSTK) - A szovjet nemzetbiztonsági és védelmi parlamenti bizottság megtárgyalta a Csehszlovákiából és Magyarországról hazatérő szovjet katonatisztek, családtagjaik és a katonák problémáit. A hivatalos szervek gyakran nem képesek biztosítani a katonatisztek és családtagjaik számára megfelelő lakást, bölcsődét, óvodát és iskolát. Jelenleg mintegy 75 ezer katonatisztnek nincs lakása. A közkatonák elhelyezése kissé gördülékenyebben folyik. Itt is vannak azonban problémák. A balti, a kijevi, a moszkvai és a belorusz katonai körzetekben nem szentelnek megfelelő figyelmet ennek a kérdésnek. A parlamenti bizottság ezért felkérte a kormányt, .hogy augusztus 15-ig dolgozzon ki megfelelő programot ezzel kapcsolatban. (ČSTK) - Szkorohodov magadani lakos különös módon fejezte ki nemtetszését az SZKP XXVIII. kongresszusa eredményeivel kapcsolatban. Vasárnap, július 15-én öt lövést adott le vadászpuskájából az SZKP kerületi bizottsága épületének ablakaira. Tekintettel arra, hogy hajnalban nyilvánította ki elégedetlenségét, senki sem sebesült meg. A milícia természetesen letartóztatta Szkorohodovot. Az Egyesült Államok kész párbeszédet kezdeni MihaH Gorbacsov politikai ellenfeleivel, amennyiben legális, nem kommunista ellenzéket alakítanak. Ezt James Baker amerikai külügyminiszter jelentette ki hétfőn a Párizsba tartó repülőgép fedélzetén. Baker, aki tegnap részt vett a négy plusz kettő tárgyalásokon, kijelentette: eddig még nem világos, hogy Borisz Jelcin és a többiek pluralista demokráciát akarnak-e vagy sem. Amennyiben ez bekövetkezik, akkor egy ilyen ellenzékkel fel kellene vennünk a kapcsolatot, hasonlóképpen, mint azt más országokban is tettük. A szovjet társadalom totális válságba került - politikaiba, gazdaságiba, szociálisba, erkölcsibe és nemzetiségibe. Az általános labilitás és az üres pultok az üzletekben arra kényszerítik az embereket, hogy elgondolkozzanak, mit is hozott számukra az átalakítás - hangsúlyozza Gennagyij Janajev, a szovjet szakszervezetek elnöke a Trud című lap tegnapi számának adott nyilatkozatában. Janajevet az SZKP kongresszusán a politikai bizottság tagjává és a kommunista párt titkárává választották. A Szovjetunióban soha nem látott méreteket ölt a bűnözés, ismerte be tegnapi moszkvai sajtókonferenciáján Vagyim Bakatyin belügyminiszter. Mint mondotta, a Szovjetunióban csak az első félévben több mint 1,2 millió bűntettét jegyeztek be, s ez a tavalyi év hasonló időszakához képest 160 ezer esettel több. Fülöp-szigetek A földrengés áldozatai (ČSTK) - A hírügynökségek újabb és újabb áldozatokról és hatalmas anyagi károkról számolnak be a Fülöp-szigeteki földrengéssel kapcsolatban. Luzon szigetén a romok alatt már 300 halottat találtak, a sebesültek száma meghaladj? a 600 főt. Baguio nyaralóhelyen összedőlt az egyetem és a piac épülete, nem is szólva a súlyosan megrongálódott négy szállodáról. Amerikai katonák, kiképzett kutyáikkal a romok alatt maradt 250 sebesültet segítenek kiszabadítani. Hasonlóan tragikus a helyzet Cabanatuanéban is. Történelmi felelősség A potsdami értekezlet és a szlovákiai magyar sorsdráma Rendkívül gazdag, szinte nyomon sem követhető a negyvenöt évvel ezelőtt lezajlott potsdami értekezlet publicisztikai visszhangja. Az évfordulós megemlékezések a mindenkori korszellemet tükrözik. Volt időszak, amikor az értelmezésben az atombomba amerikai előállítása játszotta a meghatározó szerepet. A helsinki konferenciát követően a határok közé szorított enyhülési politika igyekezett támaszt keresni benne. Ma, érthetően, a nagyhatalmak akkori találkozójának fő kérdése, a német egység és az európai béke, valamint együttműködés kerül előtérbe. A közelmúltban egy publicista Sztálint idézte, aki a jegyzőkönyv szerint Truman amerikai elnöknek a mielőbbi viszontlátást emlegető zárszavára azt mondta adja isten. S erre, vagyis Németország ügyének rendezésére negyvenöt évig kellett várni. Kevés olyan cikket találunk viszont, mely a hazai napi sajtóban az értekezlet kelet-európai összefüggésein belül a magyar kérdéssel foglalkozott volna. Hisz' a kelet-európai határok kialakulásának bárminemű feszegetése politikai veszélyforrásnak számított. Ellentmondásokat hozott volna felszínre. A hivatalos szemlélethez, főként ha az úgynevezett történelmi félmúltról volt szó, nem férhetett kétség. A szlovákiai magyarság háború utáni helyzetében pedig ott tükröződött a kelet-európai hatalmi viszonyok szinte valamennyi tehertétele, azok történelmi szövevényessége. Ennek része, alkotó eleme volt a fasizmusellenes nagyhatalmak potsdami találkozója, melynek részletes bemutatása homályt eloszlató szerepet játszhatott a történelmi közgondolkodásban. Éppen ezért a hetvenes években született, kifejezetten történelmi szakmunkákban is inkább csak utalásszerűén esett szó a szlovákiai magyarság háború utáni sorsát érintő megállapodásairól. A tágabb diplomáciai háttér megvilágítása nem ritkán nélkülözte a szlovákiai magyarok sorsdrámája iránti érzékenységet. Az elmúlt évtizedekben azonban megjelent egy munka, mely a szlovákiai magyar kisebbséget fenyegető létveszélyból kiindulva érzékeltette a szélesebb korabeli belpolitikai és nemzetközi összefüggéseket. Janics Kálmánnak a Hontalanság évei című könyvéről van szó, mely Illyés Gyula előszavával jelent meg 1979-ben Nyugaton, tíz évvel később pedig Magyarországon is. A szlovákiai magyarok többsége azonban alighanem csak hallomásból szerezhetett róla tudomást. Már a könyv puszta említése is bajba sodró gyanút kelthetett. A szerző épp a potsdami értekezlettel is foglalkozó fejezetet azzal a megállapítással zárja, hogy a csehszlovákiai magyar etnikum háború utáni fennmaradása több ízben, pontosan öt esetben - a potsdami tanácskozást is idesorolva - hajszálon függött. „Ha az öt hajszál közül csak egy is elszakad, akkor ma nincs magyar kisebbség Szlovákiában" - írja. Mi is volt valójában ez a potsdami eredmény a szlovákiai magyarság számára? A lényeg egyszerű (de gyakran szándékosan leegyszerűsítő) tömörséggel fogalmazódik meg. A nagyhatalmak nem hagyták jóvá a csehszlovákiai magyarok általános kitoloncolását. A csehszlovák politikának ez a "közös igyekezete, mely a kisebbségek nélküli szláv állam koncepciójára épült, ugyanis nemzetközi támogatást igényelt. A fronthelyzet alakulása nem tette lehetővé a magyarok tömeges elűzését, a Magyarországgal kötött fegyverszüneti megállapodás pedig gátolta az egyoldalú csehszlovák kezdeményezést. A Kassai Kormányprogram és több rendszabály jogfosztó kíméletlensége 1945 tavaszán és nyarán mind nyilvánvalóbbá tette a magyar etnikum felszámolására irányuló igyekezetet. A szlovákiai magyarok egyre inkább felismerték, hogy nem átmeneti gyűlölethullám kapott erőre. Nyáron már Dél-Szlovákiában is terjedt a magyarok nélküli Szlovákia követelése. S a szlovákiai magyarok csak a nagyhatalmi elutasításban bizakodhattak. A potsdami értekezlet összehívása ezért reménysugarat jelentett számukra. Már amennyire figyelemmel kísérhették annak lefolyását. Janics Kálmán írja, hogy a magyar kisebbség elleni csehszlovákiai blokád rádiók elkobzásával és a magyarországi sajtó kitiltásával is együtt járt. A csehszlovák szervek viszont a nagyhatalmi jóváhagyás elérésének szinte biztos tudatában cselekedtek. A kitoloncolás végrehajtására már katonai- szervezet is alakult. Végül is a potsdami konferencia a transzferkérdéssel nem foglalkozott. A csehszlovákiai magyarság helyzete a Csehszlovákia és a Magyarország közötti megegyezés függvényébe került. Nem ismeretes, hogy miként is történt a magyar kérdés megvitatása Potsdamban. A nagyhatalmak közül ki, hogyan is foglalt valójában állást. A BoučekKlimeš történészpáros munkájából kiviláglik: a minisztertanács Jan Masaryktól és Vladimír Clementistől olyan tájékoztatást kapott, hogy az Egyesült Államok a magyar lakosság kitelepítését ellenzi, Nagy-Britannia egyelőre hallgat, s remények fűzhetők a szovjet támogatáshoz. Érdekes közvetett adalékot szolgáltat a kérdéshez Fülöp Mihálynak az a diplomáciatörténeti tanulmánya, mely a Magyar Külügyi Intézet elméleti és politikai folyóiratában, a Külpolitikában jelent meg. Kitér benne a három állam- és kormányfő július 20-i megbeszélésére. Ennek során az amerikaiak sürgették az olasz kérdés megoldását, nehogy az ottani helyzet alakulásába végül szovjet befolyás is beleszóljon. Sztálin viszont az olasz kérdés kiemelt kezelése ellen foglalt állást. Azt javasolta, hogy ne csak az olaszok részesüljenek könnyítésekben, hanem a „volt ellenséges" kelet-európai országok is. Azt szorgalmazta, hogy valamenyiük ügyét együtt, egyetlen kérdésként tárgyalják meg. így valószínű, hogy senki sem óhajtott olyan vitát, amit a csehszlovákiai magyarok kitoloncolásának kérdése még csak bonyolított volna. Mindez erősön arra vall: nem valamiféle elvi, hanem taktikai megfontolások játszották a tényleges szerepet. Ezért érthető, hogy a csehszlovák politika továbbra is bízott a nagyhatalmak magatartásának megváltozásában. S alighanem biztató jelként fogták fel a magyarországi németek kitelepítésére vonatkozó potsdami határozatot. Érvként használhatták fel, ha a magyar kormány arra hivatkozna, hogy nincs hely a kitoloncoltak számára. így a stratégiai cél, a végső megoldás változatlanságáról vallott Beneš köztársasági elnök hírhedt 33/1945ös dekrétuma, mely augusztus 2-án lépett hatályba, azon a napon, amikor közzétették a potsdami határozatokat. Ez már a jogalkotás szintjére emelte az általános jogfosztást. Potsdam után tehát a transzfer kérdése még nem dőlt el. Végül is meghiúsult. Minthogy megfeneklett a csehszlovák-magyar lakosságcsere, s a párizsi béketárgyalásokon az USA megvétózta, hogy a lakosságcserén kívül még 200 ezer magyart kitoloncoljanak. Mégis felvetődik a kérdés, valóban nem vólt-e más alternatíva, történelmietlen-e azt feszegetni, hogy a potsdami elutasítás objektíve egy reális szemléletváltás lehetőségéhez is adott ösztönzést. Ahhoz, hogy Csehszlovákia és Magyarország a kisebbséget is kímélő demokrácia szellemében jusson megállapodásra. Hiszen a korabeli csehszlovák magatartás a cseh és szlovák nemzet demokratikus létélményét is beárnyékolta, a magyarságot pedig megfosztotta attól, hogy ilyenhez jusson a háború utáni csehszlovákiai, sok szempontból figyelemre méltó politikai keretei között. A potsdami értekezlet szlovákiai magyar vonatkozásai nemcsak e népcsoportot érintik. Egyszerre jelentenek nemzeti és nemzetközi tanulságot. Fehér Ferencnek és Heller Ágnesnek a Jalta után címmel a közelmúltban - a külföldi kiadás után - magyarul is megjelent tanulmánykötetében olvashatjuk: „Egy újabb történelmi katasztrófát megtakarítván, a jaltai rendszert maguk mögött hagyván, a kelet-európaiak itt állnak a kilencvenes évek küszöbén. Hogy mit kezdenek majd saját történelmükkel, az már túlnyomórészt önnön felelősségükön múlik." S ez pedig egyet jelent az érdekek kölcsönös tiszteletben tartásával. Nem pedig egymás elleni kijátszásával. KISS JÓZSEF Nagy az elégedettség a moszkvai megállapodások után