Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-13 / 137. szám, szerda

Csillogó gondok Látogatóban a Közép-szlovákiai Üveggyárban A hetvenes években, amikor a nagymúltú nógrádi üveghuták elismert szakemberei egymás után fordítottak hátat az iparágnak, már sejteni lehetett a poltári székhe­lyű Közép-szlovákiai Üveggyárak nehéz jövőjét. A válla­lat a több mint egy évtizedig tartó pangás után a nyolcva­nas évek végére teljesen a mélypontra jutott. A négy termelőüzem - Poltár, Katarínská Huta, Zlatno és Máli­nec - együttes évi vesztesége 1988-ban már meghalad­ta az ötvenmillió koronát, tartozásai fizetésképtelensége pedig húszmillió koronára rúgott. A csőd szélén álló vállalat élére ekkor új vezetés került, melynek munkáját elsősorban a konszolidációs program határozta meg. Gyanakodásbó! barátság - Nagyon nehéz volt az emberek bizalmába férkőzni - emlékszik a kezdeti lépésekre Miroslav András mérnök, a vállalat igazgatója -, hi­szen a múltban jó néhányszor be­csapták őket. Példaként a sokat bí­rált normarendszert említeném, me­lyet valahányszor megváltoztattak, a kétkezű munkásember látta kárát. Természetesen mi is korán rájöt­tünk, hogy javulást csak a termelés, a munkatermelékenység fokozásá­val érhetünk el, ám az emberek gyanakodtak, s hónapokig nem tá­mogatták a jobbítást szolgáló törek­véseinket. Néhány hónap elteltével, amikor maguk is tapasztalták, hogy a teljesítményt megfelelően honorál­juk, s nem sajnáljuk az emberektől a nagyobb, esetenként a kiugróan nagy fizetést sem, elmúlt a félelmük. A teljsítményükkel nincs gond. Az anyag és energiagazdálkodás terén is meg kellett húznunk a nad­rágszíjat, de szerencsére ebben az emberek az első perctől kezdve tá­mogattak bennünket, mert maguk is látták a nagy pazarlást. Intézkedé­seink hatására tavaly már lényege­sen javult a gazdálkodás, s csök­koronát tett ki a tőkés kivitel, az idén hatvanmillió koronára számítunk. Mindemellett a Szovjetunióval való kereskedelemről sem mondhatunk le, mert nem előnytelen számunkra. Az ólomkristály gyártásához például míniumot és egyéb más kompo­nenst is be tudunk hozni a Szovjet­unióból, s ez évente 15-16 millió koronás tőkés importot eredmé­nyezhet. Intézkedéseink hatására az idei év első negyedének mérlege pozitív, nyereségünk eléri a 6,3 mil­lió koronát. Az elmúlt év ugyanezen időszakában több mint két millió ko­ronás veszteséget mutattunk ki. Érdeklődés - külföldről A vállalat vezetője a továbbiak­ban elmondotta, hogy az ólomkris­tály és a hagyományos kristályáru értékesítéséhez nincs szükség külö­nösebb kereskedői leleményesség­re, a vevők maguk is felkeresik a nagymúltú nógrádi üveggyárakat. Kanadából és az Egyesült Államok­ból máris több ismert cég és magán­kereskedő jelezte vásárlási szándé­kát, sőt együttműködési készségét is a gyártásban. A külföldi üzletköté­sek még a Skloexporton keresztül kentek veszteségeink. A várt teljes fordulat azonban csak a novemberi gyöngéd forradalom után követke­zett be, amikor több területen, így az értékesítésben is szabad kezet kap­tunk. A számunkra előnytelen KGST-kereskedelemről a tőkés pi­acra orientálódtunk. Néhány szak­emberünk elutazhatott külföldre, s az eredmény: az egyik munkatár­sunk Japánból három és fél milliós megrendeléssel tért vissza, és a skandináv országokban is megve­tettük a lábunkat. Tavalyelőtt mindössze 24 millió folynak, de a jövőben ezen a téren is önállósul majd a vállalat. A külpiaci értékesítéstől a valutabevételek nö­vekedését várják, erre elsősorban a termelés korszerűsítése miatt van szükség. A négy nógrádi üzem közül a poltárit és a málinecit a közelmúlt­ban ugyan már korszerűsítették, né­hány munkahelyen azonban még mindig a múlt századbeli viszonyo­kat idéző termelés folyik. A málineci gyár korszerűsítésére annakidején hatvanmillió koronát fordítottak, ám a termelés egészen a múlt év elejéig veszteséges volt. Ekkor jelentkezett egy nojvég üzle­tember, akivel mindkét fél számára előnyös szerződést kötöttek. A meg­állapodás értelmében ma a gyár termékeinek közel egyharmada a fjordok országába irányul. Üzleteinkben, sajnos egyre in­kább hiánycikk a kristály. Az elvétve vásárolható másodosztályú áruk többsége azonban nem a málineci üzemben készül, hanem a poltári szakmunkásképző intézet tanműhe­lyeiben. Az első és másodéves szakmunkásjelölteknek ugyanis még megbocsátható, ha kisebb hi­bákat vétenek. A helyi mintaboltban és a kerület néhány szaküzletében az általuk készített termékekből évente ugyanis több mint másfél millió koronát profitál a vállalat. Kevesebb elmélet, több gyakorlat Igaz, a szakmunkásképzésre for­dított összeg ennek a többszöröse, évente meghaladja az ötmillió koro­nát. A vállalat vezetése szerint ez eléggé jelentős tehertétel, amelyet a jövőben mindenképpen csökken­teni kell. Ennek egyedüli módja a je­lenleginél jóval rövidebb időtartamú elméleti képzés és a több gyakorlati munka. E téren a régi, ám jól bevált rendszerhez kell visszatérni, amikor a leghíresebb üvegművesek mellett sok jó szakember nőtt fel. A változások miatt viszont aligha 'lesz szükség a már félig elkészült szakmunkásintézetre, melynek be­ruházási költségei meghaladják a 38 millió koronát. A hatalmas diákszálló és a hozzá kapcsolódó épületek ki­használása ügyében a közelmúltban folytattak megbeszélést a vállalat, a nagyközség és a Jednota fogyasz­tási szövetkezet vezetői. Eszerint a komplexumot vendéglátási, kultu­rális és sportcélokra is ki lehet majd használni, ennek megfelelően a be­ruházás költségeinek egy részét is „állja" majd a fogyasztási szövetke­zet, illetve a nemzeti bizottság. A gyár a megtakarított pénzt a sür­gető ökológiai beruházásokba fekte­ti. Az üvegáruk vegyi csiszolásánál és az ólomkristály készítésénél kép­ződő hulladék nagymértékben szennyezi a környezetet, sőt a köz­ség vizeit, levegőjét is. A szűrő- és tisztítóberendezés építését már 1992-ben elkezdhetik, s ugyancsak tervezik a kazánház rekonstrukció­ját, gázfűtésre való átállítását. Az eredményesebb vállalati gaz­dálkodásra, a nagyobb haszonra va­ló törekvés mellett tehát a tisztább környezetért, az emberhez méltó munkahelyért is tenni akarnak Poltá­ron. HACSI ATTILA Megismerés, tájékoztatás, ösztönzés... A TUDOMÁNY HELYE ÉS SZEREPE A DEMOKRATIKUS TÁRSADALOMBAN A direktív irányítási rendszer felszámolására és a szociális piacgaz­daság kialakítására irányuló folyamatok a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés területén is alapvető változásokhoz vezetnek. E változások fő irányait a Csehszlovák Tudományos Akadémia, a Szlo­vák Tudományos Akadémia, valamint a cseh és a szlovák oktatási minisztérium olyan javaslatban foglalták össze, amely meghatározza az állami tudományos és műszaki politika fő céljait. A javaslatot jóváha­gyás céljából a szövetségi kormány elé terjesztették. Dr. Silvester Takács, a természettudományok doktora, az SZTA alelnöke valamint az SZTA tudományos tanácsának további tagjai sajtótájékoztatón ismertették az állami tudományos és műszaki politiku javasolt alapelveit, az akadémiai munkahelyek szervezeti felépítésében és irányításában eddig bekövetkezett változásokat, valamint a szlová­kiai tudományos kutatás fejlesztési Irányzatait. Amint arra az SZTA alelnöke rá­mutatott, elsősorban arra van szük­ség, hogy a tudomány újból betölt­hesse természetes és nemzetközi viszonylatban elismert társadalmi szerepét. Az elmúlt időszakban az állam elsősorban termelőerőnek te­kintette a tudományt, igyekezett hasznot húzni belőle, s a népgazda­ság időszakos szükségletei szerint a direktív irányítás szolgálatába állí­totta. Eközben a tudományos kuta­tás anyagi-műszaki ellátottsága még a termelés színvonalát sem érte el. A tudomány számára sok kár és félreértés származott abból is, hpgy sokan a tudományos-technikai forradalmat a tudományos-műszaki fejlesztés fogalmával azonosították. Mindez oda vezetett, hogy az elmúlt időszakban a tudomány egyes alap­vető funkciói háttérbe szorultak, s a tudományos kutatás eredménye­inek értékelésénél különböző szub­jektív szempontok érvényesültek. Ezeket a fogyatékoságokat sürgő­sen fel kell számolni, s a tudomány fejlesztését arra kell irányítani, hogy fokozatosan elérhesse a fejlett or­szágokban tapasztalható színvona­lat és működési formákat. Elkülönülés Az utóbbi években az olyan jelzős szerkezetek használata, mint példá­ul a tudományos-műszaki, tudomá­nyos-kutatási, amelyek még ma is elterjedten fordulnak elő különböző tanulmányokban és dokumentu­mokban, bizonyos téves felfogások­hoz vezetett, elmosta a tudomány és a technika közti különbségeket. Ezt a két fogalmat nem lehet sem összevonni, sem pedig egymással szembeállítani. A műszaki fejlesztés elképzelhetetlen tudományos kuta­tás nélkül, s ugyanakkor a tudomá­nyos kutatás színvonala is a műsza­ki fejlesztés eredményeitől függ. E kölcsönös összefüggés ellenére a gazdaságilag fejlett országokban a tudomány és a technika egyre inkább elkülönül egymástól és sajá­tos küldetésének megfelelő viszo­nyok között fejlődik. A tudomány a megismerés fejlesztésében hosz­szabb távra szóló stratégiai szerepet tölt be, a technika viszont a termelés közvetlen taktikai céljaihoz kötődik, s az egyes nemzetgazdasági ága­zatok közvetlen szükségleteit szol­gálja. Ennek megfelelően a tudo­mány területén a nagyobb önállósá­got biztosító önigazgatási formák ér­vényesülnek, míg a műszaki fejlesz­tést az segíti elő, ha szervesen be­kapcsolódik a termelési struktú­rákba. Adóhivatalok a láthatáron Félreértés volt, hogy megadóztatják a szövetkezeti dolgozók fizetését A Szlovák Nemzeti Tanács május 17-én hagyta jóvá a pénzügyi igazgatóságokról szóló, 115/70 Tt. számú törvény novelláját, amely többek között adóhivatalok létrehozásával is számol. A hír kapcsán különféle félre­értésekre okot adó információk kerültek napvilágra. Egyebek közt az, hogy az új törvény hatályba lépésével a szövetkezeti dolgozók is adót fognak fizetni a fizetésük után. A Szlovák Köztársaság Pénz-, Ár és Bérügyi Minisztériumában dr. Balogh Adolfot, az ellenőrzési osztály vezetőjét kérdeztük, mi a valós helyzet ebben a kérdésben, s tulajdonképpen milyen megfontolások vezették a minisztériumot a törvény módosítására? - A pénzügyi igazgatóságokról szóló törvényt módo­sító javaslat kidolgozásában több szempont is szerepet játszott. Elsősorban gyökeres változást szeretnénk elér­ni a különféle lakossági jövedelmekből származó adók ellenőrzésében. Tudvalevő, hogy nyomasztó teherként nehezedett a nemzeti bizottságok vállára a lakossági jövedelemadó behajtása, amit nem mindig tudtak teljes objektivitással elvégezni. Ugyancsak fontos szempont volt, hogy a vállalkozások iránti, várhatóan megnöveke­dő érdeklődés adózási feltételeit megfelelően előkészít­sük. S végül, de nem utolsósorban az adóhivatalok létrehozását jogilag is meg kellett alapozni. • A létrejövő adóhivataloknak mi lesz a fő feladatuk? - Az adóhivatalok tevékenysége két fő feladat köré csoportosul. Elsősorban a lakosság bevételeiből szár­mazó adók kezelése, az adóbevallások nyilvántartása lesz a meghatározó. Az adóhivataloknak ezenkívül ellenőrzési fogkörük is lesz, amellyel az adóbevallások pontosságát fogják nyomon követni, hogy az adócsalá­sokat megelőzhessék. A kezdeti időszakban az adóhi­vatalok négyféle adó kezelésével lesznek megbízva. Nevezetesen a lakossági bevételekből származó adóról, a lakosoknak a mezőgazdasági termelésből származó adójáról, a földadóról, és a társadalombiztosítási hozzá­járulásról van szó. Tehát a szövetkezeti tagok fizetésé­nek megadóztatásáról szó sincs. Hangsúlyozni szeret­nénk, hogy ez a törvénymódosítás elsősorban az adóhi­vatalok létrehozásának jogi alapjait rakta le. Azt határoz­za meg, hogy ki és hogyan végzi majd az adók kiszámí­tását és az adózás helyességének ellenőrzését. A la­kossági bevételek adóztatási feltételeit továbbra is az érvényben levő jogszabályok, a lakossági bevételekről szóló 145/61-es törvény, illetve a lakosság mezőgazda­sági termelésből származó bevételeinek adóztatását szabályozó, 172/88-as törvény alapján bírálják el. Ezek­ben a törvényekben nem történt változás. • Milyen lesz az adóhivatalok és a pénzügyi igazga­tóságok kapcsolata? - Az adóhivatalok kiegészítik a pénzügyi igazgatósá­gok rendszerét, természetesen az egyenrangúság elve alapján. Az elképzelések szerint Szlovákiában mintegy 150 adóhivatal létrehozásával számolunk. • Lesz erre elég emberük? - Számításaink szerint a leendő adóhivatalok szak­embergárdáját a nemzeti bizottságok dolgozóiból és a pénzügyi igazgatóságok szakembereiből válogatjuk össze. Természetesen új munkaerők képzésére is szük­ség lesz, mivel az adóhivatalokat korszerű számítás­technikai eszközökkel is el akarjuk látni. • Távlatilag milyen változások várhatók adóügyben? - Jelenleg előkészületi stádiumban van az új adótör­vény, melyet a Szövetségi Gyűlés várhatóan még az idén megtárgyal. Távlatilag az a cél, hogy valamennyi adózó számára egyenlő feltételeket alakítsunk ki, tehát, hogy forrásától függetlenül, mindenki egységesen fizes­sen adót a tényleges jövedelméből. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ A tudomány és a technika ilyen értelmű különválasztása azonban nagyon kényes feladat, mert ez nem sértheti, nem akadályozhatja a két terület között fennálló rugalmas kap­csolatokat. Éppen ezért nem lehet szó semmiféle adminisztratív elvá­lasztási intézkedésről, hanem folya­matosan kell bevezetni azokat az irányítási, szervezési és pénzügyi módszereket, amelyek a tudomány és a technika sajátos feltételeiből és szerepéből indulnak ki. Ezzel össze­függésben át kell értékelni az alap­kutatás és az alkalmazott kutatás fogalmát is. Célszerűséget az érdekeltségben Az előbbiekből világosan kitűnik, hogy a tudomány és a technika megkülönböztetett kezelésének el­sősorban pénzügyi vonalon kell megnyilvánulnia. A termelési folya 7 mátokhoz kapcsolódó technika, va­gyis a műszaki fejlesztés területén következetesen érvényesülhet az önfinanszírozás, s az erre épülő személyi anyagi érdekeltség elve. A tudománynak viszont elsősorban független társadalmi forrásokból kell megélnie, vagyis a költségvetésre kell támaszkodnia. Gondoskodni kell azonban az ilyen társadalmi forrá­sok maximálisan hatékony kihasz­nálásáról, amit többek között a fejlett országokban bevezetett ún. grant­rendszer tesz lehetővé. Ez lényegé­ben azt jelenti, hogy adva van bizo­nyos tudományos-kutatási feladat, melynek értékét pénzben fejezik ki. A feladat teljesítésére vállalkozó csoportok vagy személyek tehát a sikeres végrehajtás esetén egy előre meghatározott összegben ré­szesülnek, de önállóan választják meg a feladat teljesítéséhez szüksé­ges anyagi-műszaki, szervezeti és személyi feltételeket. Ez az érde­keltéégi rendszer a tudományos ku­tatás számos területén bevált, s al­kalmazása az új irányítási és gazda­sági feltételek között nálunk is cél­szerűnek bizonyulhat. Alapvető feladatok A tudomány és a technika megkü­lönböztetett kezelése lehetővé teszi a tudomány alapvető funkcióinak a kibontakoztatását. Az alapvető funkciók közé a tudomány megis­merő, kulturális, nevelési és oktatási szerepét soroljuk. Az említett alap­vető funkciók mellett a tudománynak további fontos feladatai is vannak, elsősorban a tájékoztatás, a taná­csadás és az előrejelzés, a cselek­vési ösztönzés, valamint a társadal­mi fejlődés területén. Az államnak olyan társadalmi fel­tételekről kell gondoskodnia, hogy a tudomány megfeleljen az említett elvárásoknak. Különösen fontos fel­tétel a nemzetközi tudományos élet­be való aktív bekapcsolódás, ami egyrészt a külföldi kutatási eredmé­nyekből való merítést, másrészt pe­dig a nemzetközi tudományos isme­retekhez való hozzájárulást jelenti. Hazai tudományunk számos jelen­tós képviselője az elmúlt időszak hátrányos feltételei között is kapcso­latban volt a nemzetközi tudomá­nyos élettel, s jó , nevet szerzett a csehszlovák tudományos kutatás­nak. A demokratikus szellemű, sza­bad alkotó gondoskodás kibonta­koztatása, s az ehhez szükséges szervezeti ós társadalmi feltételek kialakítása tehát biztos alapot nyújt­hat nemzetközi tudományos kap­csolataink elmélyítéséhez, s a tudo­mány funkcióinak és feladatainak minél teljesebb körű érvényesítésé­3 MAKRAI MIKLÓS ÚJ SZÚ 4 1990. VI. 13. Málineci üvegkészítmények (Arch ív felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents