Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-13 / 137. szám, szerda

Az Új Szó négyszemközt a kormány kulcsembereivel Számadás A választások előtti utolsó kormányülés semmiben sem különbözött az előzőktől. Legalábbis látszatra nem. A szlovák kormány tagjai elfoglalták megszokott helyüket - előttük számtalan megtárgyalásra váró anyag. Néhány percig még szívélyesen elbeszélgetnek, aztán becsukódik az ajtó és megkezdődik a napirendi pontok sorravétele... Az ülésterem előtti folyosón néhány újságíró ácsorog, türelmesen várva a kiszivárgó hírekre, egy-egy miniszterre, a szünetre, amikor bárkit megszólíthat

. Bennünket azonban nem a bent zajló események érdekelnek, hanem a kormány néhány tagjától akarjuk megtudni, miként summázzák hónapokra tehető tevékenységüket. Mi az, ami örömmel tölti el őket, mire nem jutott már idejük, mit tettek volna még szívesen. Hiszen elérkezett a számadás ideje. A választások után vagy megőrzik tárcájukat, vagy mások kerülnek posztjukra... kormány tagja lehettem, amely ki védte a szélsőségeket, a biztos középutat választotta, nem vádolható sem bal-, sem jobboldalisággal. Ezen túl számomra érthetően na gyon fontos, képes volt a nemzetiségi kérdést is a realitásokból kiindulva kezelni, nem hozott elhamarkodott intézkedéseket, betartotta és mindig szem előtt tartotta az általános emberi jogokat, örülök, hogy állásfog lalásáftan szilárd gépezet része le hettem. Kormányunk átmeneti időszak kormánya volt, amely fő feladatának a gazdasági egyensúly megteremtését tartotta. Úgy érzem, ezt a munkát el is végezte. Ugyanakkor posztomnál fogva annak is örülök, hogy az egyes miniszterek is a maximumot nyújtották, szorosan együttműködtek, segítették egymást. Ha nem is mondtuk ki hangosan, valamennyien éreztük, hogy most összetartásunkban, egymás iránti toleranciánkban, segítőkészségünkben van az erőnk. Viszszapillantva tiszta a lelkiismeretem, mindent megtettem közös ügyünkért és azon belül nemzetiségeinkért is." MILAN ČIČ, a Szlovák Köztársaság miniszterelnöke: „Becsületesen akartam végezni munkámat, eleget akartam tenni az elvárásoknak. Nagyon remélem, hogy ez sikerült is. Ha valaki tárgyilagosan mérlegeli tevékenységünket, be kell látnia, hogy nem henyéltünk, e rövid idő alatt is sok égető problémával foglalkoztunk és nem egyet meg is oldottunk. Persze, az ember sohasem tehet mindenkinek a kedvére. Talán az tölf el legnagyobb örömmel, hogy dolgos kormány élén állhattam és sikerült kivédenem a szélsőséges követeléseket, higgadtan és reálisan mértük fel lehetőségeinket és korlátainkat. Tárgyilagosságra törekedve habozás nélkül adtunk vissza minden, megítélésünk szerint felületesen előkészített anyagot. Mi maradt még hátra? Hát, sok minden. Tulajdonképpen csak egy folyamatot indítottunk el. Remélem, hogy jó alapokat raktunk le, s az utánunk jövők nem szidnak majd bennünket." ÚJ SZÚ 1990. VI. 13. JOZEF MÁRKUS, miniszterelnök-helyettes: „Azok közé tartozom, akik előre néznek. Ami mögöttük van, a fölött nem sokat meditálnak. Úgy vélem, ez jellemzi a modern embert. Nagyon örülök, hogy némi vajúdás után sikerült rögzítenünk egy gazdasági reform alapelveit. így talán mérsékeljük az inflációt, teret nyitunk a magánvállalkozásoknak, rendezzük a tulajdonviszonyokat és segítünk az állami vállalatok részvénytársaságokká való átalakításában. Külföldi partnereink csak akkor hajlandóak velünk tárgyalni, befektetni, üzletet kötni, ha garanciákat kapnak. Ezért tekintettük annyira szükségesnek a gazdasági reform elfogadtatását. Sajnálom, hogy a szociális program, a szociális biztonság terén nem sikerült többet tennünk. Ám ez VLADIMÍR LEXA, miniszterelnök-helyettes: „Jó érzéssel tölt el a tudat, hogy a kormány ez év március 12-én elfogadta azt a határozatot, amely szerint bekapcsolódunk az Expo 1995 világkiállítás rendezésébe. Persze, a nagy jelentőségű esemény megrendezése elsősorban Bécs és Budapest érdeme, mi csupán társulni akarunk. A 23-tagú előkészítő bizottság élére a kormány engem nevezett ki. Tudjuk, hogy a világgal a gazdaság, a technika terén nem vehetjük fel a versenyt, inkább gondolkodásmódunk, kultúránk sokrétűségével akarunk beszállni. Ez a világ felé nyitás szerintem számunkra nagyon fontos. Létszükségletünk az Európába való visszatérés és az Expo '95 híd e célhoz. Ezen túl anyagi javakra is számítunk. Tudjuk, hogy ennek kapcsán külföldi vállalkozók, üzletemberek akarnak nálunk befektetni, képesek gyorsan megvalósítani olyan szolgáltatásokat, beleértve az építkezést is, amire mi ma, helyzetünkből eredendően, nem is merünk gondolni. Ezzel is összefügg örömöm a fölött, hogy a kormány elfogadta a gazdasági reformról szóló programot." VARGA SÁNDOR, m i n iszterel n ök- hely ettes: „Most, amikor közös munkánk vége felé járunk, jó érzéssel tölt el a tudat, hogy olyan kiegyensúlyozott LADISLAV KOVÁČ, oktatási, ifjúsági és testnevelési miniszter: „A miniszterek közül tán engem ért a legtöbb támadás és vád, én csigáztam fel leginkább a kedélyeket. Képzelje, ez a tény egyáltalán nem bánt, sőt, örülök neki. Ez ugyanis szerintem azt bizonyítja, hogy valamit tettem, például, novellizáltuk az általános iskolákra és a középiskolákra vonatkozó törvényeket, tárcánk javaslatára új, a testneveléssel kapcsolatos törvényt fogadott el a kormány. Számtalan személyi változást eszközöltünk és lehetővé tettük, hogy a tantestületek demokratikusan válasszák meg igazgatóikat. Elértük, hogy két hónapon belül négy új tankönyv jelenjen meg, ami eddig nálunk elképzelhetetlen volt, s ráadásul színvonaluk felülmúlja az összes forgalomban levő tankönyvet. A mai ülésen pedig a kormány elfogadta azt a javaslatunkat, hogy azok a végzős főiskolások és egyetemisták - s ez számításunk szerint az abszolvensek 70 százaléka -, akik nem tudnak elhelyezkedni, állami támogatásban részesüljenek és továbbtanulhassanak. Valamennyien havi 1400 koronát kapnak, intenzív nyelvtanfolyamokon vesznek részt, illetve számítástechnikával foglalkoznak majd, üzletkötőkké, szervezőkké, különböző külföldi kapcsolatokat teremtő szakemberekké képezzük át őket. Ez persze további anyagiakat igényel. Ezen túl mégis annak örülök a leginkább, hogy a pedagógusok bíráltak engem és minisztériumom dolgozóit, ami azt jelenti, hogy az oktatás és a nevelés ügyét a szívükön viselik, akikre nyugodtan rábízhatjuk jövő nemzedékünk formálását. Persze, rengeteg tennivaló van még hátra, de ez már az utódomra marad. Arra törekedtem, hogy más gondolkodásmódot honosítsak meg a minisztériumban, hogy közeledjünk Európa felé, s intézkedéseinkre a jövőben is lehessen építeni." OZORAI KATALIN A Mladá Fronta beszélgetése Rudolf Hegenbarttal 1. Egy figura a hatalom sakktábláján avagy a titkos nagymester? A november 17-1 eseményekkel kapcsolatban sokszor felmerül Rudolf Hegenbart neve. A Mladá Fronta kétszer is foglalkozott személyével és most Ismét interjút közölt vele. Ezúttal a lap munkatársai saját kérésére beszélgettek Rudolf Hegenbarttal, a CSKP KB volt osztályvezetőjével, akinek szerepe a tavalyi eseményekben a mai napig tisztázatlan. A Legfőbb Ügyészség kezdeményezésére a Belügyminisztérium dolgozói házkutatást végeztek lakásában, néhány dokumentumot magukkal vittek, Rudolf Hegenbartot az eseményekkel foglalkozó parlamenti bizottság és az ügyészség is kihallgatta. • Hegenbart úr, hogyan került ön a központi bizottság 13. osztályának élére, amely a Szövetségi Belügyminisztérium, a hadsereg, az elnöki iroda, a kormányhivatal, a munkaügyi döntőbíróság, az ügyvédség és a Legfőbb Ügyészség nómenklatúrába tartozó kádereiért volt felelős? - Valószínűleg az lenne a legjobb, ha ezt a kérdést Adamec vagy Jakeš úrnak tennék fel. Ez az osztály sohasem tartozott az érdeklődési körömbe. Én mindig a tudományos-műszaki fejlődés és a környezetvédelem iránt érdeklődtem. - Hogyan magyarázza kinevezését? Hiszen mindenki tudta, hogy az ökológiával foglalkozik, a Brontoszaurusz-mozgalom tagjaival tart fenn kapcsolatot. -Nyilván túlléptem hatáskörömet és ezért megpróbáltak félreállítani. • Ez nem logikus magyarázat, hiszen nagyon fontos osztály vezetésével bízták meg. Sokkal természetesebb lett volna, ha egy teljesen jelentéktelen iroda élére állítják... -Úgy gondolom, azt várták tőlem, hogy teremtsek rendet az osztályon. Ezt a feladatot kaptam Jakeštól. Nem tudom, hogy ez az osztály lett volna a legfontosabb, a főtitkárnak sokkal fontosabb osztálya is volt, az ún. általános osztály, amelyet Molek elvtárs vezetett. Ez az osztály készítette elő az elnökségi üléseket, felelt a hírközlésért, a plénumok szervezéséért, a panaszokért és levelekért, (gy tehát Hradílek Bil'ak elleni feljelentése vagy Babinský panasza is erre az osztályra került. • Milyen feladatokat kapott Miloš Jakeštól? - Ezt pontosan megmondhatom. Meg kellett ismerkednem az egyes alosztályok munkájával és munkamódszereivel. Pontosan a jogi-politikai alosztállyal, amelyet Ivo Si rovátka ezredes vezetett, a honvédelmi politikai alosztályával, amelyet Trnka ezredes vezetett, a biztonsági politika alosztályával, ezt Jakub Solik, később Václav Zajíček ezredes irányította. A Népi Milíciát egy önálló alakulat irányította, ennek parancsnoka Novák ezredes volt. Ezekkel az emberekkel kellett tehát megismerkednem, betekinteni munkájukba, megismerni jellemüket. Csaknem valamennyien a belügyminisztérium vagy a hadsereg tisztjei voltak. Onnan kapták fizetésüket. A titkárnőjük is a biztonsági szervek tagja volt. Jakeš felszólított, szervezzem meg távozásukat, helyükre szakképzett polgári személyek kerüljenek. Meg kell jegyeznem, hogy a biztonsági szervek és a hadsereg képviselői még Gustáv Husák idejében kerültek a központi bizottság apparátusába. Becslésem szerint mintegy 100 tiszt dolgozott ott. További feladatom az volt, hogy a szocialista országok hasonló osztályainak megismerése alapján, az átalakítás és a demokratizálás szükségleteivel összhangban, tegyek javaslatot az alosztály új munkatartalmára és elnevezésére. Osztályom révén figyelemmel kellett kísérnem az állami szervek vezetőinek elkötelezettségét az átalakítási folyamatban és erről tájékoztatni a főtitkárt. Úgy gondolom tehát, azt várta tőlem, hogy rendet teremtsek, Adamec pedig örült, hogy megválhat tőlem, hogy távoztam a kormányból. Nem vette szívesen, hogy eredményesen együttműködöm a tudósokkal. • Ismerte Jakešt? - Amikor Gottwaldovban vezető titkár lettem, a szokásnak megfelelően bemutatkoztam Prágában a kormány vezetőinek. 9 A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy ajándékokkal utazott Prágába? - Nem, csak egy demiason szilvapálinkát vittem. Jakeš akkoriban a gazdasággal foglalkozó titkár volt, ő hozzá tartoztam, tehát bemutatkoztam neki. Indra akkoriban nagyon rideg és hivatalos volt. Most visszatérnék a 13. osztályhoz. A munkám borzalmas volt, mert senkinek sem tudtam hinni. Személyesen egyetlenegy embert ismertem, Jakub Solíkot. • Sikerült végrehajtania az említett személycseréket? - Részben. Először Jakub Solík távozott tisztségéből, majd Václav Zajíčeket neveztem ki a biztonsági politika alosztályának vezetőjévé. Helyette Jirí Mach polgári személy lett a segédem. A titkárnőm Véra Šťastná, a biztonsági szervek tagja lett, akit a Cseh Terv- és TudományosMűszaki Bizottságból ismertem. Tanácsadóm lett Sláva Strelec, az Általános Gépipari Minisztérium volt munkatársa. Megnyertem az együttműködésre dr. Milan Kružíkot, dr. Kvéta Blažkovát és még egy jogászt, az utóbbi nevére már nem emlékszem. Azzal számoltam, hogy ők veszik majd át az alosztályok vezetését. • Sikerült ezt elérnie? -Októberben felmentettük tisztsége alól Václav Zajíčeket és Milan Kružík lett a biztonsági politika alosztályának vezetője. Feladatul kapta az alosztály valamennyi munkatársának leváltását. Az volt a célunk, hogy a pártapparátust megtisztítsuk az állambiztonságiaktól. • Ez azt jelenti, hogy ön és Jakeš úr is félt a biztonsági szervektől? - Nem beszélhetünk egyértelműen félelemről, inkább bizonyos bizalmatlanságról. Sohasem tudtuk, hogy mit tesznek. Például az elnökség úgy döntött, hogy nem ellenőrzi az útleveleket és a vízumokat, de a biztonsági szervek szabotálták ezt a döntést, mivel nem lett volna áttekintésük az emberekről. Tudatosan bojkottálták a fontos döntéseket. Vagy például egy vendéglőben bíráló megjegyzést tettem, Jakeš már másnap tudott róla. • Mi volt a véleménye a januári Vencel téri tüntetésekről? - Főleg azon csodálkoztam, hogy milyen rosszul tájékoztatták a központi bizottság elnökségét. Ott állandóan huligánokról beszéltek. • Véleménye szerint tudatos félrevezetésről volt szó? - Nem tudom, de inkább arról volt szó, szokássá vált, hogy a kormány tagjainak azt mondták, amit hallani akartak. • Hogyan folytak le az elnökség tanácskozásai? - A belügyminiszter, az utóbbi időben Kincl, tájékoztatott arról, mi történt, majd az elnökség egyes tagjai elmondták véleményüket. A legagresszívebb mindig Fojtík és Indra volt. Az elnökség január 26-i tanácskozása alapján a pártszervek intézkedéseket hoztak az ún. szocialistael-' lenes aktivitásokkal kapcsolatban. Január 26-a után új alapanyagot dolgoztunk ki az eseményekkel kapcsolatban és azt javasoltuk, hogy az elnökség egyes tagjai menjenek a diákok közé, beszélgessenek el velük, magyarázzák a helyzetet. Jan Fojtík saját kezűleg azt írta erre a javaslatra, hogy már nem kell további intézkedéseket hozni, elegendőek az addigiak. Javaslatunkban pontosan meghatároztuk, ki hová menjen, így Husák a jogi karra, Urbánek a bölcsészkarra, őtépánt pedig a biztonsági szervek tagjai közé akartuk küldeni. Azt kívántuk, saját maguk győződjenek meg arról, hogy mi történt a társadalomban. Ók azonban ezt visszautasították. Sőt, olyan javaslatunk is volt, hogy Dialóg címmel adjanak ki egy folyóiratot, amelyben mindenről nyilvános párbeszéd folyhatna. Azt ajánlottuk, hogy hajtsanak végre változásokat a kormányban. A minisztériumok élére nevezzenek ki szakembereket és más pártok képviselőit. Mindezt visszautasították. • Ki dolgozta ki ezeket a javaslatokat? - Én, Slavo Strelec, elméleti szakemberek, valamint a Szövetségi Belügyminisztérium munkatársai. A javaslatokat közvetlenül Jakešnek adtam át, de ó ezekkel semmit sem csinált. Inkább Hoffmannra, Indrára és Fojtíkra hallgatott. A helyzetet szilárdan kezükben tartották. • Miért nem léptek fel velük szemben? Alkalmatlanságuk közismert volt. Miben rejlett ezeknek az embereknek a tulajdonképpeni hatalma? - Abban, hogy ragaszkodtak jogkörükhöz. Mindenről az elnökség és a titkárság döntött. Az osztályvezetőknek nem volt joguk, hogy beavatkozzanak az általános kérdésekbe. (Folytatjuk) a problémacsomag túl sok részfeladatot tartalmaz. Megoldás e rövid idő alatt szinte képtelenség volt. Véleményem szerint erre még két-három évet kell várnunk. A legfontosabbnak az emberek egészségéről való átfogó gondoskodást tartom, ez persze összefügg ökológiánk siralmas állapotának rohamos javításával, élelmiszeriparunkkal, a mezőgazdasággal, a megfelelő gyógyszerekkel való ellátottsággal, a lakásprobléma megoldásával és sok minden mással."