Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-13 / 137. szám, szerda

Bulgária Az ellenzék vitatja a választási eredményeket A DESZ vezetője szerint manipulációk voltak NDK-USA Lesz-e régi az új? (ČSTK) A bolgár parlamenti választások vasárnapi első fordulójáról tegnap délelőtt még mindig csak részleges hivatalos eredményeket közöltek. Kétszáz választási körzetben a többségi rendszer alapján bonyolították le az első fordulót, s i 11 mandátum sorsa dőlt el. A többi körzetben, ahol egyetlen jelölt sem szerezte meg az abszolút többséget, a 17-i második fordulóban döntenek, de már csak a két legtöbb szavazatot kapott jelölt közül lehet választani. Tehát tegnap délelőtt csupán azt lehetett tudni, hogy a 111-ből hatvannyolcat a kormányzó Bolgár Szocialista Párt (a volt BKP) szerzett meg, legnagyobb ellenfele, az ellenzéki Demokratikus Erők Szövetsége pedig 32-t. Nyolc jutott a török kisebbségnek. Az aggodalmak ellenére vasárnap a szavazás incidensek nélkül zajlott, nyugalom volt, viszont a hétfőről mindez már nem mondható el. Az esti órákban a Demokratikus Erők Szövetségének kék zászlóival több ezer ember vonult az utcákra. Az ellenzék hívei már eleve elítélték a választások várható végeredményét. Zseljo Zselev, a DESZ vezetője sajtóértekezletén azt állította, megengedhetetlen manipulációk folytak. A bolgár televízió a kommunistaellenes jelszavakat hangoztató tömeget bemutató felvételeket úgy kommentálta, hogy „vannak egyesek, akik elhitték a manipulálásról szóló híreszteléseket". Egyébként a fővárosban a részleges eredmények szerint a DESZ vezetett, a becslések szerint több mint 50 százalékot mondhatott a magáénak. Úgy tűnik, a vidék egészen másképpen voksolt. Andrej Lukanov kormányfő ugyancsak hétfőn este a nyugalom megőrzésére, toleranciára és kölcsönös tiszteletre szólította fel az állampolgárokat. Nyitány és finálé (ČSTK) - Lothar de Maiziére először és valószínűleg utoljára tett látogatást az Egyesült Államokban mint keletnémet kormányfő. De Maiziére-t hétfőn a Fehér Házban fogadta George Bush amerikai elnök, s mindketten síkraszálltak az egyesített Németország NATO-tagságáért. A keletnémet miniszterelnök tárgyalásainak napirendjén több kérdés szerepelt, elsősorban a 380 ezer szovjet katona jelenléte az NDK területén. A vendég tájékoztatta az amerikai vezetőket a múlt héten Moszkvában megtartott VSZülésröl, s szó volt a második világháború áldozataival szembeni keletnémet kártérítésekről is. Az NSZK az elmúlt negyven év során 40 milliárd dollárt fizetett Izraelnek és a zsidó áldozatok hozzátartozóinak. De Maiziére vasárnap New Yorkban erről a kérdésről folytatott tárgyalásokat Edgar Bronfmannal, a Zsidó Világkongresszus elnökével. Mihail Gorbacsov beszédet mondott a parlamentben (Folytatás az 1. oldalról) Szerződésnek is tagja maradna. Gorbacsov követelte a két tömb közeledése elvének az elfogadását, tekintettel a német egyesülés folyamatára, s ennek időszakában nem változnának az NSZK és az NDK kötelezettségei. Gorbacsov szerint a tömbök reformjának a bécsi és az összeurópai folyamattal kellene végbemennie. Elmondta, azt javasolta Bush elnöknek, a Németország NATO-tag, ságához való ragaszkodás helyett inkább azon kellene elgondolkodni, miként számolják fel a két katonaipolitikai szervezetet, s miként korlátozzák befolyásukat. A PTT ülésén a Varsói Szerződés már hozzálátott saját lényegének átértékeléséhez, úgyhogy a NATO-nak is meg kellene kezdenie ezt a folyamatot. Kifejezte reményét, hogy a NATO júliusi csúcsértekezletén ilyen irányú konkrét lépések születnek - főleg ami a tömb hidegháborús doktrínájának a megváltoztatását illeti. „Ha a NATO is a VSZ PTT által követett utat választja, akkor eljuthatunk a megállapodáshoz" - mondotta Gorbacsov, s közölte: Margaret Thatcher brit kormányfővel már megvitatták a két tömb közös nyilatkozata elfogadásának a lehetőségét. A szovjet államfő szerint a német kérdés megoldásában nem kerülhető majd meg a szükségszerűen jelentkező átmeneti időszak. Az egyesült Németország kinyilváníthatná, hogy ebben az időszakban meg fogja tartani az NSZK és az NDK kötelezettségvállalásait, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Bundeswehr továbbra is a NATO-nak lenne alárendelve, az NDK haderői pedig az új német kormánynak. Továbbá az NDK területén ebben az időszakban szovjet csapatok állomásoznának. Beszélt arról is, hogy Washington nem ellenezte az amerikai csapatok jelenlétét Európában. Megértjük az amerikai érdekeket - fűzte hozzá, viszont azzal nem értünk egyet, hogy ezt a jelenlétet Washington csupán a NATO-val kösse össze. A regionális problémákról szólva ismét megerősítette azt, amit már Washingtonban is elmondott: ha Izrael nem értékeli át a megszállt területek betelepítésével kapcsolatos politikáját, a Szovjetunió arra fog kényszerülni, hogy felülvizsgálja az országból kivándorolni szándékozó zsidók számára az engedélyek kiadását. E kérdéskörről általános értékelésként elmondta: a regionális konfliktusok már nem képezik a két nagyhatalom versengésének a tárgyát. Mindketten tudatosították, hogy ezeket mielőbb és tárgyalások útján kell rendezni. ÚJ SZÚ 1990. VI. 11. Gorbacsov üzenete Mubarakhoz Szovjet lépések a közel-keleti békefolyamat érdekében RAF-terrorista Dubnában Susanne Albrecht, a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) nyugatnémet terrorista szervezet egykori tagja az utóbbi két évben a szovjetunióbeli dubnai atomkutató központban dolgozott. Ezt hétfőn közölte a keletnémet rádió. A 39 éves Susanne Albrechtet, aki 1980-ban álnéven települt le az NDK-ban és még ugyanabban az évben megkapta a keletnémet állampolgárságot, állítólag a keletnémet állambiztonsági hivatal küldte ki a Szovjetunióba. Albrechtet azzal vádolják, hogy 1977-ben, mint a RAF tagja, részt vett Jürgen Pont nyugatnémet bankár meggyilkolásában. NSZK-beli tájékoztatás szerint a hetvenes évek végén szakította meg kapcsolatait a terroristákkal. (ČSTK) A kétoldalú kapcsolatokról szólva értékelte a Washingtonban aláírt megállapodásokat. Méltatta, hogy Bush nem engedett a sajtó és egyes törvényhozók nyomásának. Ezek ellenezték a szovjet-amerikai kereskedelmi szerződés aláírását. Gorbacsov nem tudott válaszolni arra a kérdésre, hogy az USA-val megkötött és a jövőben aláírandó fegyverzetellenőrzési szerződések milyen megtakarításokat jelentenek a szovjet gazdaság számára. Azt mondta, hogy a katonai kiadások még nemrégiben is a költségvetés 20 százalékát emésztették fel. A jövőben nem a fegyverek mennyisége, hanem a minősége lesz a fő szempont. Sokat vár a hadiipar konverziójától, erre megfelelő stratégiát kell kidolgozni, hogy az elsőrendű kádereket és technikát ne fecséreljék el mindenféle szamárság gyártására. Incidens Bukarestben (ČSTK) - A román fővárosban hétfőn tárgyalások kezdődtek a kormányküldöttség és a bukaresti tüntetések hátterében álló független és diákszervezetek képviselői között. A tüntetők követelik a jelenlegi államapparátus megtisztítását az egykori kommunista nomenklatúrától és a volt titkosrendőrség, a Securitate tagjaitól. Kifejezték óhajukat, hogy létesítsenek egy független televíziós állomást. A délutáni órákban azonban a független szervezetek több száz képviselője megpróbált behatolni a kormány épületébe. Megtámadták az épületet őrző rendőröket. A rend visszaállítása után a kormányszóvivő elmondta az újságíróknak, hogy az ehhez hasonló akciók törvényellenesek. Az incidensre azután került sor, hogy a független szervezetek képviselői félbeszakították a tanácskozást a kormányküldöttséggel, amely azt követelte, hogy vessenek véget a már több hete tartó tüntetéseknek a főváros központjában. Úgy vélem - s meggyőződésem, Izraelben is sokan látják így -, aligha fogja Jicchak Samir új kormánya kihúzni a választásokig. Ha mégis, akkor nagy engedmények árán, mindenképpen más programmal, mint amilyennel most indul. Hogy miért? Ennek több oka is van. Először azt említeném, hogy bármikor elveszítheti a minimális parlamenti többséget, amely a tizenkét hétig tartó kormányválság után hatalomra juttatta. A 120 tagú knesszetben a 62 voks nagyon kevés, a koalíció csak nehezen állt össze - s annál könynyebben hullhat szét. Sokkal fontosabbnak látom azonban a második okot: a Likud-vezér azokat nyerte meg szövetségesnek, akik ót a nagykoalíció vezetőjeként jobbról bírálták. Márpedig a - jobb híján - nemzeti egységkormánynak nevezett, előző, ugyancsak Samir vezette Likud-Munkapárt koalíció éppen azért bukott meg, mert képtelen volt akár csak egy kicsit is lépni, ha nem is balra, legalább előre. Samir ellen dolgozik az a tény is, hogy az Egyesült Államok már nagyon szeretne valami kézzelfogható eredményt elérni a Közel-Keleten, ezért is született meg a Baker-terv, amelyet kezdetben mind a palesztinok, mind az izraeliek elvetettek. Később a PFSZ módosított álláspontján, mondván: a ten/ nem elfogadható a számára, de jó kiindulási alap a tárgyalások megkezdéséhez. Ez az egyértelműen jelzett kompromisszumkészség tette lehetővé az amerikai-palesztin párbeszéd beindulását, ugyanakkor a kormányzó Likud és az izraeli szélsőjobboldal makacs elutasítása kiváltotta Washington szokatlanul határozott kritikáját Tel Aviv címére. A válaszvádak nem várattak sokáig magukra: az izraeli jobboldal és az amerikai zsidó lobby egy része árulással vádolta meg a Fehér Házat. Látványosak, de különösebben nem veszélyesek ezek az izraeli-amerikai szócsaták, hiszen amennyi változást jeleznek a kétoldalú viszonyban, ugyananynyi érdekazonosságot is lepleznek. Izrael nyugodtan makrancoskodhat, hiszen erős vára neki a zsidó lobby, amelytől a Fehér Ház mindig is tartott. A Bush-kormány szeretne már véget vetni ennek a regionális viszálynak, de retteg attól, hogy az önállósult palesztinok túl radikális politikát folytatnának, szembefordulnáhak - a mostaninál is határozottabban - az amerikaiakkal, Izrael örökös istápolóival. Azonkívül nemcsak politikáról, pénzről is szó van itt. Washingtonnak már így is túl sokban van Izrael: csak az elmúlt 10-12 évben 40 milliárd dollárt kapott. Az utóbbi időben évente 3 milliárdot kap, ebből 1,8 milliárd a hadseregé. Megéri Washingtonnak ennyi pénzzel tömnie egy olyan országot, amely - ugyan nem meghatározó, de éppen lényegtelennek sem mondható dolgokban - kész akár ellene is fordulni? Nyilván megérte, gondoljunk csak arra, hogy a közel-keleti csatározások során nemegy új amerikai fegyvert próbáltak ki a gyakorlatban. Ma már nem annyira éri meg, mert, hál' istennek, más lett a világ. Ma már Washington sokallja a kidobott pénzt, amit mi sem bizonyít jobban, mint a tekintélyes Robert Dole szenátor jeruzsálemi kifakadása. A szenátusi republikánus kisebbség vezére vendéghez szokatlanul éles módon az anyja szoknyáját szorongató gyerekhez hasonlította Izraelt és közölte: nem lehet mindig privilegizált más országokkal szemben. Samirt a jelek szerint a szókimondó Dole szenátor sem bírta jobb belátásra, most megalakult új kormányával is régi programját akarja megvalósítani. Nevezetesen ragaszkodik az ország gazdasága számára eltarthatatlanul nagy hadsereghez, sőt még növelni is akarja ütőképességét. Folytatni kívánja a megszállt területek ugyancsak pénzigényes betelepítését - ezekhez a programokhoz kell az amerikai pénz. Nem párbeszéddel, hanem katonai erővel akarja megoldani a harmincadik hónapja tartó palesztin népi felkelést, s a megszállt területeken katonai felügyelet mellett megtartott választásokból kikerülő palesztinokkal hajlandó csak tárgyalni arról, mi is legyen a további lépés. Ezekhez az elképzelésekhez kellene az amerikai politikai támogatás. Pénzt még kap Izrael szinte számolatlanul, támogatást ezekhez az elképzelésekhez azonban egyre kevesebbet. Ezentúl pedig talán még ennél is kevesebbet, hiszen Samirnak ezeket az elképzeléseit új koalíciós partnerei eltúlzottnak tartják, ők kizárnak minden párbeszédet a palesztinokkal. Nekik még a jelenlegi állapotok is elfogadhatatlanok, a megszállt területek végleges annektálását szeretnék, ezenfelül libanoni, szíriai, jordániai, iraki, sőt szaúdi területekre is igényt tartanak. Végtelenségig nyúlik már az egy helyben topogás a térségben, ami érezhetően radikalizálja az arabok hangulatát, egyre inkább fennáll az a veszély, hogy - Izrael magatartása miatt - Washington hagyományos szövetségeseit fogja itt elveszíteni. A konzervatív olajmonarchiákban is nagyon erősek már a pánarab érzelmek, s háttérbe szorítják az eddig erős Amerika-barátságot. Mi lehet itt a megoldás? Új parlamenti választások sem változtatnának lényegesen a mostani helyzeten, bár vannak Izraelben olyan erők, amelyek a konfliktus tárgyalásos megoldásának hívei. Csakhogy nem elég erősek, bár együttesen lényegesen nagyobb erőket tudhatnak maguk mögött, mint a sorozatosan kormányra jutó Likud. Csakhogy Izraelnek nincs alkotmánya, van viszont olyan választási rendszere, amely lebénítja a parlamentet. Látszólag nagyon demokratikus, hiszen nincsenek semmilyen limitek meg küszöbök, képviselethez juthat minden politikai erő. Éppen emiatt a gyakorlatilag azonos erősségű két nagy párt, a Likud és a Munkapárt, s velük együtt az egész parlament ki van szolgáltatva az egy-két képviselőt állító kis ultraortodox vallási pártoknak, amelyek mindig a mérleg nyelvét játsszák a knesszetben a kormánypárti többség kialakításakor, ők diktálják a feltételeket a nagy pártoknak, s lényegében az egész országnak. Innen nézve már egyáltalán nem tűnik olyan demokratikusnak ez a választási rendszer, de megváltoztatásához a „kicsik" aligha járulnak hozzá, nélkülük pedig egyszerűen nincs rá mód. Még akkor sem, ha ezt szorgalmazza az államfő és több tekintélyes politikus, meg azok az ezrek, akik emiatt tüntetnek. Természetesen a Likudnak most úgy jó, ahogy van. Ha a Munkapárt alakított volna kormányt, akkor bizonyára a reform mellett kardoskodna. De tartok attól, hogy rövidesen így is be kell majd látnia: szinte lehetetlen Izraelben olyan kormányt alakítani, amely kihúzza választásoktól választásokig. Nincs is az utóbbi időben régi, csak új kormányuk. g

öR

FÖL ZSUZSA PERU A szamuráj győzelme Mario Vargas Llosa hiába akart Peru Václav Havelje lenni, álma nem vált valóra. De hogyan is válhatott volna? A dúsgazdag európai élethez szokott világhírű író kívülálló volt Peruban, a hazai eseményeknek csupán távoli szemlélője. Nemzetmentő kívánt lenni, de nem tudhadta igazán átérezni a peruiak gondjait, beleélni magát a városokat övező nyomortelepeken tengődő emberek, az őserdőkben megbúvó kokaültetvényeken dolgozó indiok, a lámapásztorok helyzetébe. Kétségtelen, belelátott az ország problémáiba, orvosolni akarta a bajokat, de az általa felvázolt sokkterápia - széles körű privatizáció, szabadárak, restruktív bérpolitika - félelmet keltett a perui szegényekben, akik nem akarták megkockáztatni, hogy még mélyebbre süllyedjenek a nyomor poklában. Nem segített a hírnév, a karizma - Vargas Llosa nagyot bukott a vasárnapi elnökválasztásokon. Alan Garcíát Alberto Fujomori, a japán származású közgazdász váltja fel az elnöki székben. Úgy tűnhet, hogy egyáltalán nem illik bele a latin-amerikai képbe ez a perui szamuráj, a távol-keleti bölcsességek híve, aki szinte torpedóként rob-bant be a politikai színtérre. Ám bebizonyosodott, a perui átlagemberhez közelebb áll a szamuráj, mint a tősgyökeres, s mégis idegen Vargas Llosa. Minek köszönhető a bizalom? Fujimori Vambio 90 (Változás 90) nevű mozgalmát csupán néhány hónappal ezelőtt alapította, mintegy a hagyományos pártok antipólusaként, tudatosítva azt, hogy a peruiaknak elegük van minden régiből: a korrupt politikusokból, azok ígéreteiből, a szegénységből. Az új államfő bizony súlyos örökséget kapott - a gazdasági csődöt, a mintegy kétezer százalékos inflációt, adósságot, kulturális elmaradottságot, terrorizmust, kábítószer-csempészeket és főleg a szegénységet, s ennek politikai következményét, a Fényes ösvény maoista gerilláit. Fujimori választási programjában azt állítja, hogy sokkterápia nélkül is orvosolni lehet a bajokat. A mezőgazdaság, a halászat fejlesztésével, a kisiparosok támogatásával, az export fellendítésével, s ami a választópolgárok számára a legfontosabbnak tűnt: elbocsátások és privatizálás nélkül akar „gyógyítani". Nos, a helyzet a mainál aligha lehet roszszabb, hátha sikeres lesz Fujimori elnök politikája. Mindenesetre furcsa összkép állt elő: az Andok országában egy „szamuráj" kapott „főorvosi" állást. (urbán) (ČSTK) - Vlagyimir Poljakov, a Szovjetunió közel-keleti és északafrikai ügyekben illetékes külügyminiszter-helyettese tegnap Kairóban átadta Mihail Gorbacsov üzenetét Hoszni Mubaraknak. Az egyiptomi elnököt tájékoztatta a washingtoni szovjet-amerikai csúcstalálkozóról és azokról a lépésekről, amelyeket a Szovjetunió tesz annak érdekében, hogy megakadályozza a szovjet zsidó kivándorlók letelepítését a megszállt arab területeken. Az Al-Vafd című napilap közölte, hogy Mihail Gorbacsov kapcsolatba lépett az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjaival és a szervezet főtitkárával, Javier Pérez de Cuellarral. Ezeknek a kapcsolatoknak az a célja, hogy megújuljon a közel-keleti békefolyamat. A technológiai fölény ellenére Izraelnek súlyos károkat okozna egy újabb közel-keleti konfliktus. Ma már bármelyik fél képes olyan csapást mérni ellenfelére, hogy azoknak katasztrofális következményei lehetnek. Ezt Hafez Asszad szíriai elnök jelentette ki Damaszkuszban az újonnan megválasztott parlament alakuló ülésén. Az ENSZ New York-i székhelyén hétfőn konzultációk kezdődtek az arab államok és azon el nem kötelezett országok képviselői között, amelyek tagjai a Biztonsági Tanácsnak. A konzultációk célja egy olyan határozat elfogadása, amely megoldaná a megszállt arab területek benépesítésének problémáját és biztosítaná a palesztin nép törvényes jogait. A tanácskozást az arab államok szorgalmazták, amelyekben aggodalmat keltett, hogy az USA megvétózta a javaslatot, amely indítványozta a BT megfigyelői csoportjának kiküldését a megszállt területekre.