Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-05 / 130. szám, kedd

A szabad társadalmak alapja a nyitott gondolkodás Három nyilatkozat a tervezett közép-európai egyetemről Mint arról lapunk hétfői számában tudósítottunk, szombaton Prágában Josef Hromádka, a szövetségi kor­mány képviselője és Soros György amerikai üzletember megállapodást írtak alá egy prágai és pozsonyi székhe­lyű közép-európai egyetem létrehozásáról. Az esemény kapcsán lapunknak nyilatkozott Soros György, Peter Pajas, a Charta 77 Alapítvány tagja és Szigeti László, a Független Magyar Kezdeményezés alelnöke, az intéz­mény gondolatának tulajdonképpeni szorgalmazója. • Soros úr, ön miért tartja fontosnak ezt az egyetemet? - Mint azt mai beszédemben is kifejtettem, itt forradalom zajlott le, a kommunizmusnak vége. Most az a kérdés, mi következik utána. A kommunizmus egy zárt, általá­nos rendszer volt. Most vagy létre­jön egy általánosan nyitott rend­szer, s a közép-kelet-európai or­szágok, az egész térség belép a szabad társadalomba, vagy szétesik és kisebb egységekben, többé-kevésbé zárt módon fejlődik tovább. Tehát látok itt egy kialaku­lóban lévő küzdelmet a szabad társadalom, az európai közösség irányzata és a múltba visszatekin­tő, a múltba visszamenekülő, naci­onalista gondolatokra építő irány­zat között. Ez már kezdődik is, kisebb keretek között, éppen Szlo­vákiában. Az igazi nagy harc, per­sze, a Szovjetunióban .lesz. Én a szabad társadalom híve vagyok, ezt az irányzatot szeretném erősí­teni. Egy zárt társadalom felbontá­sa azonban nem vezet természet­szerűen egy nyitott társadalom ki­alakulásához. A nyitott társadalom sokkal komplikáltabb. Míg a zárt társadalomban csak egy gondolat dominál, egyfajta hozzáállás, filo­zófia érvényesül, addig a nyitott társadalomban minden egyénnek megvan a joga a saját elképzelé­seinek megvalósításához. Ahhoz, hogy ezt elérjük, tanulni kell, sza­bad gondolkodásmódnak kell kifej­lődnie, ezért szükség van egy ne­velési folyamatra. Én ezt a nevelé­si folyamatot szeretném erősíteni. • Nézete szerint tehát az oktatás módszere legjobb eszköze a társadalmak fel­szabadításának? - Nem, nem ez a legjobb mód­szer, s nem az egyetlen módszer. Sokkal inkább „gócpontja" egy ilyen irányú fejlődésnek, amely, éppen azáltal, hogy nyitott, plura­lisztikus, nagyon sok vonalon kell, hogy fusson, úgymond, szimultán. • Soros úr, ön üzletem­ber. Hol itt az üzlet az ön számára? - Ez számomra nem üzlet. Hogy miért esett a választásom éppen erre az országra? Nézze, itt kezdődik, majd kiterjed a szom­szédos országokra is, például Ma­gyarországra, Ausztriára, de ve­hetjük akár Olaszországot is, tehát ez az egyetem nem kizárólag ezé az országé lesz, csak az első két intézmény nyílik itt meg. A válasz­tás azért is esett erre az országra, mert az itteni hatalmon lévő kor­mányok kezdeményezték. Ők ad­ják az épületeket. • Kié volt az ötlet? - Ez tulajdonképpen Szigeti László gondolata volt, s ő keltette fel bennem az érdeklődést. Én ezt az ötletet, egy ilyen európai egye­tem felállításának a gondolatát másfél évvel ezelőtt elvetettem. Dubrovnikban akkor szerveztünk egy szemináriumot, amelynek egyik ülésén többen is előálltak ehhez hasonló javaslattal. Akkor én ezt elutasítottam. • Akkor még kivihetet­len lett volna? - Talán nem is azért. Én általá­ban ellene vagyok az intézetek felállításának, mondhatnám, intéz­ményellenes vagyok. • Ez elég paradoxul hangzik... - Paradox, ám úgy éreztem, hogy erre itt most szükség van, és most van elég erő hozzá, hogy létrejöjjön egy intézet, amely nem tőlem függ. Én csak öt évig támo­gatom, s utána vagy megállja a helyét, s kap elegendő támoga­tást külföldi szervezetektől, álla­moktól, mondjuk az európai kö­zösségtől, vagy bedöglik. Én csak a kezdő lökést adom, s tulajdon­képpen így összefér az elveimmel, hogy teret adok egy lehetőségnek. Beindítom, s majd meglátjuk, mi lesz belőle. • ön huszonöt millió dollárt áldozott erre az in­tézményre. - Igen, vagyis öt milliót évente. A cseh-szlovák állam adja az épü­leteket, fedezi fenntartásukat, az én részemről csak a tanárok bizto­sítása és a diákok eltartása törté­nik. Szerintem a technikai rész a Havel, Göncz, Geremek által alapított bizottság feladata lesz. Remélem, az európai közösség „be fog szállni" ösztöndíjakkal, s az intézet akár kezdettől fogva önnállóvá válhat. Akkor az én pén­zem egy következő intézet felállí­tására fordítható. • Elképzelhető, hogy nem csak a szűken vett közép-európai régió egye­teme lesz? - Nem Közép-Európára szorít­kozó intézet lesz, hisz például a szovjetek, vagy Amerika is be­szállhat. A nyílt társadalom elvei szerint ilyen téren nem szabad, hogy határok legyenek. Szigeti László, a Független Magyar Kezdeményezés alelnöke: - Tavaly decemberben egy FMK-küldöttség a Prágában tar­tózkodó Soros úrnak megemlítette egy, a dubrovnikihoz hasonló kö­zép-európai egyetem megalapítá­sának szükségességét Szlovákiá­ban, Pozsonyban. Ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy nem egész fél éven belül Soros úr és a szövetségi kormány között meg­egyezés születik egy ilyen típusú intézmény támogatásáról, jót ne­vetek rajta. Az események azon­ban meghazudtolták kételyeimet. Megelégedéssel tölt el, hogy az FMK és a Nyilvánosság az Erő­szak Ellen mozgalmak a gondolat megszületésétől támogatói voltak a kezdeményezésnek, azt pedig egyenesen a sorstól ért megtisz­téltetésnek tartom, hogy egyik csehszlovákiai szorgalmazója le­hettem az intézmény mielőbbi megszületésének; A posztgraduális képzést bizto­sítani kívánó Közép-Európai Egyetemre természetesen minden olyan főiskolát vagy egyetemet végzett csehszlovákiai magyar ál­lampolgár bejuthat, aki beszéli a tanítási nyelvet (angol és felte­hetően francia, német) és megfelel a nemzetközi összetételű felvételi bizottság meghatározta kritériu­moknak. Az előkészítő tárgyalások során olyan neves személyiségek is támogatták a Közép-Európai Egyetem életrehívásának gondo­latát, mint Václav Havel, Göncz Árpád, a lengyel Geremek, Szlo­vákiából Miroslav Kusý és Milan Šimečka. A legelején pozsonyi székhellyel tervezett intézmény létrehozásának kezdettől nagy nemzetközi visszhangja van, hi­szen április elején a pozsonyi hár­mas csúcson részt vevő hat kül­ügyminiszter is támogatásának adott hangot: Az osztrák külügymi­niszter, Mock úr ötlete volt, hogy a közép-európai egyetemek háló­zata (amelynek első két pontja lénne a prágai és a pozsonyi, s amelynek valószínűleg magyar, lengyel, osztrák, sőt balti folytatá­sa is lehet) központi intézményé­nek, egy valódi egyetemi város­nak, csehszlovák területen, a csehszlovák-magyar-osztrák hármashatár közelében kellene felépülnie. A helyszín szimbolikus erejéről, azt hiszem, nem kell so­kat beszélni. A jövő és a sikeres nemzetközi tárgyalások titka, hogy az érintett országok összefogása milyen távlatot nyit az elképze­lésnek. • Voltak azonban - kez­dettől - ellenzői is az öt­letnek. - Hogy Soros úr huszonöt milli­ós támogatását az eredeti elkép­zeléssel szemben nem csak Po­zsony városa kapta, az azoknak a tagadó törekvéseknek (és egyéb mulasztásoknak) a számlájára ír­ható, amelyek inkább a szellemi bezárkózást s nem a nyitást és a gazdasági-kulturális integrációt tüntetik fel a szlovákiai társadalom elé célként. Peter Pajas, a Charta 77 Alapít­vány tagja: - Megbízást kaptam Pithart úr­tól, a cseh kormány elnökétől, hogy képviseljem a Prágában ala­pítandó európai egyetem ügyé­ben, így az alakuló, az egyetem­mel foglalkozó bizottság tagja is lettem. Alapjában véve rövid idő alatt, áprilistól júniusig sikerült elérnünk az állami szervek belee­gyezését az egyetem Csehszlová­kia területén történő megalapítá­sára, Pozsonyban és Prágában, azzal, hogy lépéseket tudtunk ten­ni a terv gazdasági bebiztosításá­nak irányában. Most értünk abba fázisba, amikor az akadémiai szín­vonal biztosításának munkálatait szervezzük, vagyis olyan munka­csoportot kell felállítani, amely ki­dolgozná a nemzetközi vonatko­zásokat, s ezzel már a kezdet kezdetén önálló és egyedi jelleget kapna az egyetem. Kialakultak a fejlődés irányai Prága részére, és a mai tárgyalá­sokat követően, Pozsony részére is. A mai tárgyalásokat a pozsonyi kollégákkal nagyon eredménye­seknek tartjuk, mivel határozottan kirajzolódott két irányvonal a po­zsonyi Academia Istropolitana ré­szére. Az egyik az ökológia, a má­sik az evolúciós elmélet területe. Úgy egyeztünk meg, hogy gyors és hathatós támogatást kap a számítástechnikai terület, amit jóelőre kell megszervezni. Kéthó­napi kemény munka vár ránk, míg kidolgozzuk a dokumentumot az akadémiai szenátus részére. Ez a dokumentum fogja a szenátust és a nemzetközi részvevőket konkrétan tájékoztatni az egyetem lényegéről, az oktatás tartalmáról és fejlődési fokozatairól. Mindezt szeptemberig el kell végezni., • Hogyan képzelik el a szomszédos országok csatlakozását? - Elképzelésünk ez irányban még nem alakult ki pontosan, de szeretnénk létrehozni ezt a két központot Pozsonyban és Prágá­ban, és fokozatosan ösztönözni más országokat is, hogy alakítsa­nak ki hasonló központokat ugyan­ilyen programmal és csatlakoz­zanak az irányító apparátushoz, melynek lesz akadémiai szenátu­sa, tanári kara és így kialakulna egy policentrikus struktúra, mely­nek célja egyesíteni azokat, akik taníthatnak, s leegyszerűsíteni a bejutás lehetőségét azok szá­mára, akiknek van mit tanulniuk. KÖVESDI KÁROLY Együttélés Politikai Mozgalom Valóban, miért az Együttélés? „... Ez a választási szövetség a kitárulkozó lélek, a más kultúrák felé irányuló kézfogások mozgalma, s így hozzám a lehető legközelebb áll..." (Batta György) Együtt vagy egymás ellen? A válasz aligha lehet kétséges. A kérdés: a hogyan? Mert úgy aligha, hogy föladunk mindent. Hogy nem követeljük jogainkat. Mind az egyik, mind a másik térfélen. Mi hát a kulcsszó? A tolerancia! Az Együttélés aligha tűzhetne zászlajára fontosabb jelszót." (Cselényi László) „... Janics Kálmán írja egyik remek vitairatában: az első világháború óta két földreform volt, és a csehszlovákiai magyar parasztot mindkettőből kisemmizték. Most, amikor újabb földtörvény készül, nagyon rajta kell tartanunk a szemünket, nehogy ismét kisemmizzenek. Ez végzetes lenne. A csehszlo­vákiai magyarság nyolcvan százaléka valamilyen módon még mindig kötődik a földhöz. Döntő tömegében falusi társadalom, s feltehetően most már az is marad. A föld tehát számunkra megtartó erő. Ha meg akarunk maradni, a földbe kell kapaszkodnunk, amelyen élünk. De a föld nem minden. Az is vagyon, ami a földre épült. (...) Azoké, akik itt élünk. Magyaroké és szlovákoké. Most, amikor e vagyon privatizálásáról van szó: a mi részünkhöz ragaszkodnunk kell, megillet. Nem szabad engedni, hogy kitagadjanak." (Szőke József) „... Az Együttélés programja egyértelműen kimondja, hogy a politikai képviselet csak egy demokratikus jogállamban, pluralista rendszerben kép­zelhető el oly módon, hogy a nemzeti kisebbségek képviselete a törvényhozó testületekben sajátos reprezentációt alkosson. És tekintettel arra, hogy a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom ugyanebből az elvből indul ki, törvényszerű volt e két mozgalom választási koalíciója. (...) Az Együttélés politikájának súlypontja a különböző nemzetiségű emberek egy hazában, egy községben, egy családban való együtt élése. A türelem, a megbocsátás, a kölcsönös tisztelet, egymás nyelvének és kultúrájának megismerése, a kölcsönösség és a szeretet alapján." (Szabó Rezső) „... Az Együttélés Politikai Mozgalom és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom azért lépett választási koalícióra, hogy egyesítve a csehszlovákiai magyarság erőit és megnyerve á többi nemzeti kisebbséget is az ügynek, olyan képviselőket juttasson be a Szövetségi Gyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba, akik függetlenül a nagy pártoktól szószólói lehetnek a Cseh­szlovákiában élő nemzeti kisebbségeknek s etnikai csoportoknak." (Lacza Tihamér) Az Együttélés a tenni akarás, a cselekvő együvétartozás és a kizáróla­gosságot tagadó önszerveződés híve. Véleményünk szerint a megpróbálta­tásokat átvészelni segítő parasztlogika életmentő higgadtságával, megfon­toltan és átgondoltan kell mérlegelni a városi „próféták" fűt-fát ígérgető mezőgazdasági programjait. A falu legyen végre a falué! Az Együttélés a falu megbecsüléséért küzd.'' (Rózsa Ernő) ,,... Az Együttélés mozgalom tehát - véleményem szerint - jó és érvényes alapokra építi politikai cselekvőkészségét, annál is inkább, mert ma már a kisebbségi jogok nem(csak) függvényei a demokráciának, hanem annak szerves része, bizonyos értelemben a megnyilvánulási formája és hovato­vább a lényege. E mozgalom munkája akkor lehet eredményes, ha társadal­munk adottságain belül helyesen ismeri fel a közös valóságjegyeket és érdekeket, s képes lesz megvalósítani azok egységes, színvonalas képvise­letét." (Duba Gyula) „Nekem elsősorban az rokonszenves, hogy az Együttélésnek a hazai magyar oktatásügy napi gondjainak megoldását illetően reális programja van. Azt pedig különösen becsülöm, hogy a nemzetiségi iskolaügy részére az önigazgatás elvét szorgalmazza. Bízom benne, hogy az Együttélés - politikai súlyánál fogva - hozzájárulhat a nemzetiségi iskolaügy esztendők óta tornyosuló gondjainak mielőbbi rendezéséhez..." (Pukkai László) „Sajnos, a nemzeti kisebbséghez tartozó műszaki értelmiségnek alig van súlya a szlovákiai közéletben. Szétszóródottságunkban nemigen tudunk egymásról, holott a kisebb üzemektől a minisztériumokig mindenütt ott vagyunk. (...) Az Együttélés, pontosabban annak gazdasági programja viszont kitűnő teret nyújthat ahhoz, hogy ez a mozgalom valamiképpen összetömörítsen bennünket." (Szurdusz Gábor) „... Véleményem szerint megtaposott nemzeti kisebbségünk csakis akkor lesz képes felocsúdni aléltságából, ha kialakul és megszilárdul tudati egysége, amelynek sajnálatos hiányát minden jóakaratú sorstársunk oly mélységesen fájlalja." (Popély Gyula) A keserű tapasztalatok alapján az együttélést, mint egyéni és közösségi programot, az egyenjogúság elvére alapozom. Az egymás mellett élő emberek, népek, nemzetek kölcsönös tiszteletére. Annak a bizonyos más Közép-Európának ez lehet az ihlető gondolata. Nem véletlen, hogy az együtt élés mai jelszavát és óhajprogramját nemzetiségek fogalmazták. Az Együtt­élés számunkra nem kipingált cégtábla, hanem felismerési szükséglet." (Dobos László) „... Mi egyenrangúságban és jogaink törvényekkel támogatott rendszeré­ben akarunk együtt élni, mert a tiszteletet és a türelmességet is a törvények teremtik meg. Ezért szerveztük meg az EGYÜTTÉLÉS Politikai Mozgalmat; legidőszerűbb célunk pedig a választásokon való sikeres részvétel! Ezért kérem mindannyiukat, vegyenek részt a választásokon és szavazataikkal támogassák az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom közös listáját. Sorszámunk: 12! Legyünk együtt most is úgy a választásokon, mint annak idején lélekben, amikor a magyar iskolák védelmezése miatt kétszer is börtönben ültem. Most már több múlik rajtunk!" (Duray Miklós) ÚJ SZÚ 1990v VI. 6.

Next

/
Thumbnails
Contents