Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-05 / 130. szám, kedd

Korlátok lazulása A trianoni békeszerződésről - aláírásának 70. évfordulóján Szinte hihetetlennek tűnik, hogy a trianoni szerződésről évfordulós megemlékezés jelenhet meg a hazai sajtóban. Az elmúlt évtizedekben er­re nemigen akadt példa. Ha valaki netalán rászánná magát a számítás­ba vehető csehszlovákiai cikkbib­liográfiák átnézésére, alighanem csak szakirodalmi utalásokra buk­kanna. Diplomáciatörténeti feldolgo­zások és összegező értékelések ugyanis nem kerülték meg e témát. Kimondták, hogy a győztes hatal­mak szabták meg az első világhábo­rú utáni határokat. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy e döntések nemzetközi jogi biztosítékokat nyúj­tottak a korábban alávetett kis nem­zetek jogos államalkotó vívmányai­nak a megóvására. A vesztesek ro­vására történt területgyarapodás hátterével és összefüggéseivel azonban általában csak egy-egy ki­fejezett szaktanulmány foglalkozik. A Csehszlovák Köztársaság megalakulását felelevenítő történeti­publicisztikai írásokban meghono­sodott az a megfogalmazás - ha már elkerülhetetlen volt hogy je­lentős számú magyar lakosság ke­rült az új állam keretei közé. Az okokról itt már nemigen esett szó. Alighanem nemzedékek nőttek fel anélkül, hogy tiszta képük lenne róla: mi is történt valójában a Párizs környéki versailles-i Nagy-Trianon kastélyban, s milyen alapon került sor a magyarok önrendelkezési jo­gának megsértésére. Az ötkötetes Enciklopédia Slovenska vonatkozó címszavában egyébként csak az kap hangsúlyt, hogy a Horthy-rend­szer a szerződést nem kívánta be­tartani, s politikája az egész Szlová­kia visszaszerzésére irányult. A lexi­kon természetesen szemléletet tük­röz. S így nehéz lenne számolni a történelmi kép összetettségét és árnyaltságát tükröző közgondolko­dással. Alkotó elemévé válhat-e így a történelmi tudatnak az a fontos összefüggés, hogy a Horthy-rend­szer irredenta törekvéseiben rejlő veszélyt jó ideig a trianoni békeszer­ződés táplálta? Leegyszerűsítések és egyoldalú­ságok szorosan - kölcsönhatást te­remtve - fonódtak össze a múlt teljes bevallásától való félelmekkel. Trianon kapcsán érezhetően az a rögeszme és tévhit lett irányadó, hogy a kényes kérdések feszegeté­se kedvezőtlenül befolyásolhatja a csehszlovákiai államiságtudatot és a hatalompolitikai szövetségi rend­szert. Nemzetközi hatalompolitikai ér­dekszolgálat, győztesek-vesztesek erőviszonya határozta meg 1920­tól, majd 1945 után a közép-európai nemzeti önrendelkezés és állami lét közötti ellentmondást. Csak ennek függvényében ragadható meg az ok- és okozati kapcsolódás 1918-20, 1938-41 és 1945-^7, va­lamint a jelen között. A mai lehető­ségek és perspektívák" azonban aligha érthetők meg magára a nem­zetközi érdekviszonyok alakulására szorítkozva. Ennek is vannak tá­gabb meghatározói. Az európai és a világfejlődés két háború közötti és háború utáni mozgásirányai napja­inkban újabb kiindulópontok és megközelítések alapján rajzolódnak ki. Erre utalnak Berend T. Iván aka­démikus fejlődéstörténeti szintézi­sei, amelyekben az európai változá­sok mozgató erejét a Nyugat és a Kelet közötti, a 19. századból örökölt lemaradásban keresi. A le­küzdésére irányuló szándék a Nyu­gaton kialakult értékek elleni harcot, kitörési kísérleteket eredményezett, így Németország első világháborús veresége, a gazdasági felzárkózás ellenére, sajátos kapitalizmus- és rendszerátalakítást, a Harmadik Bi­rodalom létrehozását hirdető nem­zeti szocializmust szült és ez új háborút szított. A kapitalizmus meg­döntésére törekvő oroszországi for­radalom viszont véres sztálini ön­kénybe torkollt. Ugyanakkor a ver­sailles-i békerendszer által felkarolt kelet-európai megkésett nemzeti forradalmak nemhogy modernizáló­dáshoz vezettek volna, hanem a pe­rifériára sodródás veszélyével fe­nyegették Közép-Európát. A nem­zeti forradalmak „addig ígértek csak megoldást, amíg a korábban domi­náló hatalmak ellen lehetett lázadni" - írja Berend T. Iván akadémikus. Ezek a forradalmak a harmincas évek végén szeparatista osztódás­sal a fasizmust kiszolgáló jobboldali diktatúrákat hoztak létre. A világot lángba borító nácizmus végül is tel­jes vereséget szenvedett. A nagyha­talommá vált Szovjetunió azonban a sztálini diktatúrával uniformizálta Kelet-Európát, a jaltai megállapodás nyomán pedig Európa kettészakadt. Az európai fejlődést viszont nem a két rendszer párharca, hanem az a tudományos-műszaki és gazdasá­gi mélyáram határozta meg, mely átalakította a nyugati kapitalizmust. Multinacionalizálta a világot, korábbi osztályokat tüntetett el, új társadalmi tagolódást teremtett. Ez pedig ki­húzta a talajt az átalakulás ösztön­zéseit nélkülöző, a modernizálásban is zátonyra futó bürokratikus rend­szerek alól. Kitörési és a nyugati értékrenddel szembeforduló lázadási kísérletek után a kiutat az európai betagozó­dás szükségessége és lehetősége jelzi. Az Európába vezető út azon­ban - úgy tűnik - tudati ösztönzők nélkül nemigen válhat szabaddá. S maga a trianoni szeződés, annak értelmezése nemzetközi és történel­mi összefüggésekbe ágyazva alig­hanem le nem becsülhető tudatfor­máló erő. A történelmi valóság józan birtokba vétele közép-európai - de tágabb európai méretekben is - nemcsak görcsöket old fel, hanem bizalomkeltő érettséget is bizonyít. S ehhez hozzátartozik akár az olyan - korántsem kuriózumszámba menő - tények ismerete is, minthogy a Csehszlovák Területi Bizottság ülésein az egyik brit képviselő, Sir Joseph Cook ausztrál tengerészeti miniszter, csak annyit értett az egészből: ha vitára kerül sor, a ba­rátnak kell igazat adni. Vagy pedig: a békekötést megelőző tárgyalások során még az is komoly szerepet játszott, hogy milyen színű az előter­jesztett térkép, miközben Magyaror­szág képviselőit meg sem hallgat­ták. A mohó trianoni területi igények érvényesítése és tényleges kielé­gítése nem veszhet homályba. A te­rületi előnyszerzés korabeli gazda­sági és stratégiai megideologizálása ugyanis nyomokat hagyott a köztu­datban. S ezek ma is könnyen naci­onalizmust gerjesztő szerephez jut­hatnak: mindkét oldalon. Nem szolgálja a megértést, ha a Magyarországgal szomszédos or­szágokban figyelmen kívül reked, hogy a trianoni döntés minden har­madik magyart elszakított a nemzet­testtől s ez traumát idézett elő. De érzékenységeket érint - cseh és szlovák vonatkozásban is -, ha a tri­anoni döntés igazságtalanságával kapcsolatban elmarad és elsikkad a jelző, hogy a soknemzetiségű tör­ténelmi Magyarországról volt szó, ahol a magyarokon kívül más, az önrendelkezésre igényt tartó nem­zetek is éltek. A Trianonról élő teljes kép a múlt tanulságainak, a jelen kihívásainak és a jövő tétjének felismerését kap­csolhatja össze a közgondolkodás­ban. Arra figyelmeztet, hogy az eu­rópai határok sérthetetlensége - átjárhatóságuk előfeltétele és zá­loga. Segíti a közép-európai anya­nemzetek és nemzetiségek közötti kapcsolatokat akadályozó korlátok fellazulását. Ezt hangsúlyozza az új magyar parlamentnek a trianoni év­fordulóval kapcsolatos nyilatkozata is. Persze, számolni kell vele: euró­pai felzárkózás vagy újabb lemara­dás - továbbra is alternatívák. A tör­ténelemnek ugyanis Herzen szerint nincs forgatókönyve. Kiss József Karl-Marx-Stadt-törölve A városi tanács többségi szava­zattal eltörölte a Karl-Marx-Stadt ne­vet és visszaadta a város eredeti ősi Chemnitz nevét - adta hírül a Cseh­szlovák Sajtóiroda. Az NDK negyedik legnagyobb vá­rosát 1953-ban a lakosság megkér­dezése nélkül nevezték el a német filozófus és gazdaságpolitikus nevé­ről. Az akkori államvezetés magya­rázata szerint ezzel a munkásmoz­galom dicső hagyományait, a város és környéke dolgozóinak erőfeszíté­sét értékelték. (ADN) Magyar az r jelöltek -ös listán Név: ZÁSZLÓS GÁBOR dr. Született: 1951. április 7. Lakhelye: Dunaszerdahely Foglalkozása: Jogász, jelenleg Szlovákia parlamentjének alel­nöke / b* F 4f Ô P i Zászlós Gábor, az FMK kooptáltatásának köszönhetően magyar­ként az egyik legmagasabb posztot - a SZNT alelnöki funkcióját töltheti be. Zászlós Gábor jogi tanulmányai befejeztével vállalati jogászként dolgozott. Ekkor kezdett el intenzíven foglalkozni a szö­vetkezeti joggal. Arról, hogy miként került kapcsolatba a haladó irányzatokkal, így fogalmaz: 1989 nyarán a Sorsközösség által megrendezett marosvásárhelyi táborban több jelentős közép-kelet­európai ellenzéki értelmiségi elgondolásait hallgathattam végig tár­sadalmunk emberellenes, személyiségellenes elnyomásával kap­csolatosan. Elemzéseik megerősítették azon feltételezésem, hogy a gondolat szabad megnyilvánulását már nem lehet sokáig meggá­tolni. Egyértelművé vált előttem a politikai és gazdasági rendszervál­tás szükségszerűsége. Az FMK alapelvei és programja számomra az európai színvonalú jövőt testesítik meg. Ezért képességeim szerint azon kívánok munkálkodni, hogy ez a program hétköznap­jainkká válhasson. Zászlós Gábor nős, két gyermek apja. Az 5-ös listán a Szlovák Nemzeti Tanácsba jelölt. ÚP-222 Galánta a választások előtt PLAKÁTOK CSAK KIJELÖLT HELYEKEN • VÁRJÁK A SZAVAZÓLAPOKAT • MÉG MEGGONDOLJÁK MAGUKAT? Az első pillanatban úgy tűnik, mintha Galántán nem is készülné­nek a közelgő választásokra. A más helyeken megszokott plakátháború­nak itt nyoma sincs. A városi nemze­ti bizottságon viszont annál nagyobb a forgalom, főleg a választási rekla­mációs irodában. - A kampány kezdetén mindenki odaragasztotta ki a plakátjait, ahol éppen jónak látta. Éppen ezért létre­hoztuk az egyes pártok képviselői­ből a városi propagációs bizottságot, s így megakadályoztuk, hogy a vá­ros arculatát, házainak homlokzatát elcsúfítsák. A pártok helyett ezt a munkát a városi művelődési ház dolgozói végzik el, természetesen fizetségért. Az egyezmény értelmé­ben a hangosbeszélő és a helyisé­F áradt vagyok. Fél tizenegy körül jár az idő, le kellene feküdnöm, de még ahhoz sincs kedvem. Tegnap, a bekdöntő után, mely egyáltalán nem dobott fel, fél egyig politizál­tunk a szomszéddal. Ma meg, alighogy hazaér­tem a szerkesztőség sűrűjéből, máris indultam a művelődési házba, ahol színjátszó együtte­sünk készült újra bemutatni a sok estén át próbált darabot. Másfél óra a kezdésig. Szín­padépítés stb. Nem volt telt ház, de azért lefeküdni, bár jó lenne már végre kipihenni magam. Bekapcsolom a tévét, végigzongorázok a billenytűkön, valami könnyű, látványos ké­pekre vágyom. Sehol ilyenek. Mindegy, leülök és bámulom a képernyőt. A magyar tévében a Hazai tükör megy. A környezetszennyezésről lehet szó, mert egy úr az 1952-es londoni szmogról beszél, mely hatezer ember halálát okozta, aztán kipufogógázok egészségromboló hatásáról, felhozva példaként rákbaij elpusztuló Az állatokat sem bántjuk, ugye? becsületesen végigcsináltuk az előadást, mely ezúttal sem aratott valami nagy sikert. Mint rendező, valahol hibát követtem el. Mivel hol­nap másoknak lesz szükségük a színpadra, az előadás után szét kellett szednünk-szerelnünk a díszleteket. Cipekedtünk, majd körbeültünk néhány asztalt és elemeztük munkánkat, keres­tük a hibát. A szereplők, akikkel az elmúlt években sok-sok felemelő pillanatot értünk meg, nem voltak letörve, sőt már a jövőbe tekintettek. Az nem lehet, hogy abbahagyjuk, játszani kell. Nagyon szeretik a színházat. És ezután lehet majd csak igazán játszani, annyi a téma, hogy na! Igaz, mi eddig se nagyon fogtuk be a szánkat, a színház nyelvén azért oda-odaszúrtunk valakinek, valakiknek, akik még a magánéletünkbe is belemásztak, korlát­lan hatalmuk lévén. Igen, játsszunk - de mit? Ezen vitatkoztunk még egy darabig, aztán elbú­csúztunk egymástól. Fél tizenegy körül jár az idő, nem akaródzik kutyákat is, melyek a kipufogók magasában élnek, majd Budapest valamelyik forgalmas pontján végighúzza ujjait valamilyen korláton, felmutatja őket - feketék. Átkapcsolok, cseh műsor, Szondák címmel. * A stúdióban állatvédők, állatorvosok. Látják ők is, amit mi, nézők: egy, az elmúlt év októberé­ben sugárzott dokumentumfilm néhány kocká­ját. Tehenek egy istállóban, mocsokban, mocs­kukban, szőrzetükön vastag rétegekben rászá­radva az ürülék, némelyek állnak, mások hever­nek a húgylétől nedves betonon, bánatosan, véres szemekkel tekintenek a kamerába. Bor­zasztó látvány. Vigasztalhat, hogy embereket, nem olyan régen pedig még gyerekeket is láttunk hasonló körülmények között „tartani"? (Emlékezzünk csak arra a romániai árvaházra vagy gyűjtőházra, vagy mi volt az!) És ez még mind semmi. A kamera az egyik tehén nyaká­hoz közelít - a lánc mélyen és hosszan bent a húsban. Kocsonyás árok. Jaj, amikor mozdul! És megint az a tekintet, azok a szemek, a lehaj­tott fejben. Hadd ne részletezzem. Mint kiderült a filmből, a gondozók annyit keresnek, hogy inkább simán kifizetik a büntetést, semhogy érdekük lenne tisztán, tisztában tartani a sze­rencsétlen állatokat. Hát persze, a gondozó a hibás. És a vezetők? Az elmúlt év októberében még bátor tettnek számított ennek a filmnek az elkészítése és bemutatása - hangzik el, már a stúdióban. Bár ne számított volna annak, hanem lett volna természetes dolog. Persze, a törvényeink is olyanok, hogy az állatokkal lényegében bármit csinálhat az ember, termelőeszközként és tárgy­ként szerepelnek ott csupán. Beteg a környezetünk, betegek állataink. Lehetünk mi egészségesek? Amikor ráadásul még az életvitelünk, életmódunk, étrendünk is olyan, hogy negyven után már a szívünkhöz kapkodunk, ha egyáltalán van időnk odakapni. n udapestre kapcsolok. Még mindig a Ha­lj zai tükör. Egy kövérkés, kiegyensúlyo­zottnak látszó, élénk arcú hölgy arról beszél, hogy a következő ezer esztendőben az emberi­ség megszabadul a borzalmaktól, eltűnik a gyű­lölködés, eltűnnek a betegségek, nem lesznek többé háborúk. Eljön a Golden Age, az arany­kor. Ha mi már nem is érjük meg, bár angyal szólna belőled, gondolom, de aztán eszembe jut, ezer, kétezer évvel ezelőtt mintha már mondtak volna valami ilyesmit. Mindenesetre: lesz téma - a színpadra! (bodnár)' gek használatáért is fizetnek a pár­tok - tájékoztat Anna Piliariková, a vnb titkára. A városban és külterületein 12 332 választópolgár él, akik sza­vazatukat tíz szavazóhelyiségben adhatják majd le. A tizenegyediket a kórházban hozzák létre, itt csak pár nappal a szavazás előtt végle­gesítik a választók névsorát. Minden lakóházban és a vnb-n kifüggesztet­ték a választók névsorát és elké­szültek már az igazolólapok (azono­sító lapok) is. Arra várnak, hogy a szavazólapok is megérkezzenek és az aktivisták segítségével mi­előbb kikézbesíthessék azokat. Tartják magukat a kitűzött határidő­höz, hogy lehetőleg minden párt elé­gedett legyen a választások szerve­zeti előkészítésével. A vnb választá­si tájékoztatót ad közre, így segíte­nek a választóknak abban, hogy a 45 szavazólap közül kiválasszák azt a hármat, amelyekkel a hozzájuk közelálló pártokra voksolhatnak. - Gondot okoz a választási helyi­ségek berendezése - mondja a tit­kár. - A jnb tájékoztatása szerint egységes fülkéket kapunk, amelye­ket a helyszínen kell összeszerelni. A választás előtti napon közösen ellenőrizzük, megfelelnek-e az elő­írásoknak, majd a választás napjá­nak délelőttjén jegyzőkönyvileg átadjuk a választóbizottságoknak. S hogy hogyan vélekednek az emberek? A hangulat erősen meg­oszlik, főleg most, hogy értesültek az árrendezésről. A középkorosz­tálybeliek közül többen azt mondták a nemzeti bizottság őket meglátoga­tó dolgozóinak, hogy nem mennek el szavazni. Az idős emberek közül is néhányan ezt a nézetet vallják, de természetesen a választásokig még meggondolhatják magukat. Javorin­ka településen azért sértődtek meg a helybeliek, hogy közülük kevesen kerültek a választóbizottságba, a pártok inkább a székhelyen élő tagjaikat delegálták. (németh)

Next

/
Thumbnails
Contents