Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-05 / 130. szám, kedd

HUSZONÖT PERC UTÁN: Kudarc a tokiói Kambodzsa-konferencián? (ČSTK) - Már a kezdet kezdetén nehézségekbe ütközött a Tokióban tegnap kezdődött kétnapos Kambodzsa-konferencia, amelyen az egymással szemben álló kambodzsai feleknek alá kellett volna írniuk a túzszüneti megállapodást. A konferencia sikerét komoly veszélybe sodorta Khieu Samphan, a vörös khmerek vezetője, aki ugyan megérkezett Tokióba, de a találkozón qpm hajlandó részt venni. Norodom Szihanuk, a kambodzsai ellenzék vezetője szerint Samphan követeli, hogy neki is ugyanolyan státusa legyen a konferencián, mint a hercegnek. Az eredeti elképzelések szerint a túzszüneti megállapodást az ellenzék nevében Szihanuk hercegnek, a phnompeni kormány részéről pedig Hun Sen miniszterelnöknek kellett volna aláírni. Az első, csupán 25 percig tartó tanácskozás után Szihanuk azt mondta az újságíróknak, hogy „nem tárgyalnak tovább, mert nincs miról". Az egykori kambodzsai uralkodó ezzel összefüggésben közölte: Samphan követeli, hogy a Phnompennel kötendő túzszüneti szerződést ne csak Szihanuk, hanem mindhárom ellenzéki vezető aláírhassa. A herceg arra is rámutatott, a vörös khmerek ellenzik a szerződés titkos záradékát, ennek javaslatát vasárnap terjesztette elő Thaiföld, amely Japán mellett a mostani konferencia védnöke. A záradék tartalmáról Szihanuk nem volt hajlandó nyilatkozni. Hangsúlyozta azonban, ó személy szerint bármikor kész aláírni a megállapodást. Mégis volt diákmegmozdulés Csendes a Tienanmen (ČSTK) - A Pekingi Egyetem hallgatói a tegnapra virradó éjszaka tiltakozó nagygyűléssel emlékeztek meg a Tienanmen téri mészárlás első évfordulójáról. Tekintet nélkül a szigorú biztonsági intézkedésekre, mintegy ezer diák gyűlt össze az egyetemen. A rendőri egységek körbezárták az épületet. A diákok nem próbáltak az utcákra menni, de az egyetem erkélyeiről üvegekkel és kövekkel dobálták meg a rendőröket. Szemtanúk szerint vasárnap az egyetem közelében a biztonsági erók mintegy 20 tagja megtámadta és megverte a Los Angeles Times napilap tudósítóját és japán származású feleségét. A rendőrök ugyancsak megtámadták a Reuter hírügynökség fotoriporterét és a CBS amerikai televíziós társaság operatőrét. A jelentések szerint a tegnap hajnali tiltakozások után Pekingben nyugalom van. Leningrádi dp

: át kell adni a pártvagyont (ČSTK) - Oroszország népi képviselőinek első kongresszusán tegnap is - immár negyedik napja - folytatódott a választási procedúra, a legfelsőbb tanács elnökhelyetteseinek jelölése. Borisz Jelcin, a parlament elnöke, aki a tegnapi ülést vezette, azzal próbálta az eljárást kijuttatni a zsákutcából, hogy alkotmányos jogaival élve egy-egy jelöltet javasolt a fennmaradó tisztségekre. Pénteken a kongresszus megválasztotta a parlament két alelnökét, a harmadik alelnöki posztra és az első alelnöki tisztségre pályázók közül azonban egy sem szerezte meg a szükséges többséget. Várhatóan ugyanilyen bonyolult és hosszadalmas lesz a kongresszus következő feladatának megvalósítása is: a küldötteknek meg kell választaniuk az Oroszországi Föderáció új Legfelsőbb Tanácsát. * * * Az SZKP-n belüli Demokratikus Platformhoz tartozó leningrádi kommunisták vasárnap befejeződött második konferenciája arra szólított fel, hogy még a július 2-án kezdődő XXVIII. pártkongresszus előtt tartsanak párton belüli szavazást az SZKP felépítéséről és a párt nevéről. A párton belüli vita során foglalkozni kellene az SZKP tulajdonával összefüggő problémákkal is. A leningrádi kommunisták szerint a párt vagyonát át kellene adni a népi küldöttek tanácsainak. Első ízben csehszlovák részvétellel: Szudétanemet napok Münchenben (ČSTK) - Münchenben vasárnap negyvenegyedszer rendezték meg a szudétanémet napokat, s most első ízben vettek részt az ünnepségeken csehszlovákiai vendégek. A szombati megnyitón jelen volt Milan Kadnár, hazánk bonni nagykövete. Max Streibl bajor kormányfő elmondta, a hazájukból kiutasított személyek mindig is hívei voltak azoknak az erőfeszítéseknek, amelyek a megbékélésre irányultak a Kelet népeivel. A németek elismerték, hogy sok szenvedést és boldogtalanságot okoztak a közelmúltban. Az igazság azonban megköveteli azt a beismerést is, hogy 1945 után a deportálások miatt számos ártatlan ember szenvedett, mondotta Streibl. Nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy a közeljövőben megkezdi tevékenységét a csehszlovák-német történészbizottság. Franz Neubauer, a Szudétanémet Honfitársi Szövetség szóvivője rámutatott a szudétanémetek megbékélési erőfeszítéseire. Hangsúlyozta: síkraszállnak a jogon és az igazságon alapuló új kezdetért. Megismételte a felhívást: a potsdami megállapodást aláíró nagyhatalmak érvénytelenítsék a dokumentum. 13. cikkelyét, amely megengedte, hogy emberek millióit űzzék ki hazájukból. Felszólította Csehszlovákiát, hogy határolja el magát Eduard Beneš kitelepítési dekrétumaitól. Neubauer egyben elutasította azt az állítást, hogy a németek kiűzésének elítélése és a megbékélés a szudétanémetek által egykoron lakott területeken élő emberek kitelepítéséhez vezetne. Ez az állítás hamis. A szudétanémetek és a csehek közötti megbékélés, az új kezdet a kölcsönös kapcsolatok újabb megterhelése, a további kitelepítés nélkül is elérhető, hangsúlyozta Neubauer. A nemzetiségi kérdést összeurópai keretekbe kell ágyazni A magyar külügyminiszter interjúja az Új Szónak és a Népszavának Debütált a magyar külügyminiszter, dr. Jeszenszky Géza a hét közepén, amikor a budapesti Hotel Intercontinentalban találkozott a magyar és a nemzetközi sajtó képviselőivel. A nemzetközi diplomáciai gyakorlatban eléggé szokatlan módon egyrészt sajátos portrét rajzolt önmagáról, másrészt magyarázatot adott arra, hogy a feltámadt magyar demokrácia politikusai-Ideológusai, már funkcionáló és kiszemelt diplomatál között miért fordulnák elő oly gyakorisággal írók, művészek, történészek. Harmadrészt pedig kifejtette a magyar külpolitika vezérelveit és néhány gyakorlati programértékü szándékát. Külön kitért a szomszéd országokhoz fűződő kapcsolatokra, a nemzetiségek szerepére az egyes országokban. A konferenciát követően külügyminiszteri minőségben elsőként, külön az Új Szó és a Népszava számára adott exkluzív Interjújában megkülönböztetett figyelemmel került szóba nem csupán a közép- és kelet-európai térség, hanem a magyar-csehszlovák viszony is

. Az első kérdésre válaszolva a külügyminiszter leszögezte: A középkelet-európai térségre ráerőltetett politikai és társadalmi rendszer és társadalmi kísérlet nyilvánvaló kudarca után újjászületett Magyar Köztársaság független, a nemzeti érdekek primátusán alapuló külpolitikát fog folytatni. A nemzetközi helyzet ehhez kedvező, legalábbis pillanatnyilag, hiszen valamennyi nagyhatalom elfogadja, illetve támogatja a végbement politikai átalakulást, valamint a magyar szuverenitás teljes körű megvalósulását. • Mire számíthat Magyarország, ha el akarja érni, hogy az ideiglenesen itt állomásozó idegen csapatok itt-tartózkodása valóban ideiglenessé váljék, és egyszer végre múlt időbe lehessen tenni, epizóddá lehessen visszaminősíteni az elmúlt majd fél századnak ezt a nemzeti traumáját? - Magyarország függetlensége és biztonsága érdekében arra törekszünk, hogy a külföldi csapatok már a szerződésben kikötött 1991. június 30-i határidő előtt eltávozzanak. Az államterület és az új politikai szerkezet védelmét a megfelelően kiképzett és felszerelt honvédség mellett egy új, összeurópai kollektív biztonsági rendszerre kell építenünk. Megfelelően kimunkálva ez többet ér, mint a nagyhatalmi garanciák nélküli semlegesség. Egy ilyen szerződésrendszer létrehozása a magyar külpolitika egyik első számú feladata, ám ez alapos nemzetközi tárgyalásokat igényel. Ezt megelőzően viszont már a legközelebbi jövőben létre kell hozni a velünk szomszédos országokkal a kölcsönös érdekeket és a jószomszédi viszonyt biztosító kétoldalú és regionális szerződéses kapcsolatok rendszerét is. • Miniszter úr, elérkeztünk az interjú voltaképpeni fő céljához, a magyar-csehszlovák viszony bonyolult kérdéscsoportjához. Mi a véleménye a magyar-csehszlovák kapcsolatokról, készül-e új kezdeményezésekre a kormány? - Azt hiszem, a magyar-cseh, magyar-szlovák viszonylatban - és ezt mondhatnánk a többi szomszédainkkal kapcsolatban is - az a fő kérdés, hogy a szomszéd államok mennyire hajlandók ugyanezt a politikát folytatni, beleértve az emberi jogok ügyét is, mint amire mi készek vagyunk. Mi szívesen kötünk kétoldalú egyezményeket, természetesen akár a kisebbségi jogok kérdésében is. Úgy véljük azonban, hogy mindenki számára megnyugtatóbbak és elfogadhatóbbak, ha ezeket a kétoldalú egyezményeket egy sokkal tágabb keretbe helyezzük. Konkrétan a kisebbségi kérdés nem csupán magyar-román vagy magyar-szlovák viszony, hanem egy összeurópai viszony, úgyhogy mi nagyon szívesen vennénk, ha közös magyar-csehszlovák álláspont alakulna ki a kisebbségek vonatkozásában. Ezzel kapcsolatban már vannak is kezdeményezések, elgondolások. A koppenhágai emberjogi - vagy emberi dimenziós - konferencia mindenképpen alkalmat fog nyújtani arra, hogy ezt esetleg szélesebb körben felvessük. • Mi a véleménye a miniszter úrnak a gyakran hangoztatott, úgynevezett reciprocitás elvéről? - Bizonyos mértékben én ezt el tudom fogadni. Mi készek vagyunk elfogadni azokat az igényeket, amelyeket az itt élő etnikumok megfogalmaznak, és ezek összeegyeztethetőek az ország lakosságának igényeivel és érdekeivel. Ami reális igény, azt mi teljesítjük. És ez ténylegesen az érdekeltektől függ. Úgy vélem, nem a cseheknek és szlovákoknak kell megmondaniuk, mire is van szükségük az itt élő szlovákoknak és más nemzetiségűeknek, hanem az itt élőknek. Pontosan kell tudniok, mit is akarnak. Mi készek vagyunk nemzetiségi iskolákat nyitni, de fontos, hogy ott valóban legyenek diákok is. Ilyen értelemben a reciprocitást elfogadom, hogy tudniillik, mindazt csináljuk itthon, amit külföldön is elvárunk. Ugyanakkor van, amiben nem tudom elfogadni a reciprocitás elvét. Itt ugyanis nem egyforma nagyságrendű és nem egyforma öntudatú nemzetiségi kisebbségekről van szó. Nem lehet, nem indokolt ugyanazokat a lehetőségeket és feltételeket megteremteni a kettő számára. • Mit gondol, a reciprocitás elvének esetleges alkalmazása és betartása befolyásolhatja-e valamiképpen a kinti magyarság helyzetét és Budapest, valamint a szomszédság viszonyait., Trianon óta figyelve az eseményeket, de visszamehetünk akár évtizedekkel a még távolabbi múltba is, az embernek az az óhatatlan benyomása támad: a magyar politika ilyen vonatkozásban semmiféle hatással nincs a szomszédságra. A reciprocitás követelése nem valódi célt jelez, benyomásom szerint csupán ürügyet. - Ilyen veszélyek és tapasztalatok valóban vannak. Én azért is tartom fontosnak, hogy ezeket a kérdéseket ne kétoldalú problémáknak tekintsük, hanem tágabb nemzetközi normarendszer részének. Talán megnyugtatóan hathat a szlovákságra is, hogy amit mi követelünk, vagy természetesnek tartunk, az nem valamiféle extra dolog, hanem teljes mértékben egyezik egyfajta felvilágosult gyakorlattal. Elég arra utalnunk, például Kanadában milyen széles körű intézkedéseket tesznek azért, hogy kultúrájukat, identitásukat megőrizzék a különböző nemzeti etnikumok. Közismert az is, hogy Finnországban milyen jogai és lehetőségei vannak a svéd kisebbségnek, beleértve a kétnyelvűséget. Ezért mondom ismét, hogy amit mi gondolunk, az nem valami különleges dolog, hanem teljes mértékben összhangban áll az európai és a nemzetközi gyakorlattal. Csak ezt a gyakorlatot kellene kiszélesíteni, általánossá tenni. Ezért lenne hasznos, ha ez a nemzetközi chartában is testet öltene. • Készül-e valamilyen kezdeményezésre a magyar kormány a magyar-csehszlovák kapcsolatok területén, bármilyen vonatkozásban, akár a nemzetiségek ügyében, akár Bős-Nagymaros kérdésében vagy egyéb tekintetben? - Itt nem új kezdeményezésekre van szükség. Mi már több ízben jeleztük, mit is tartanánk kívánatosnak akár a bősi erőmű ügyében, akár a kisebbségi kérdésben. Azt hiszem, igazán új dologról nem nagyon számolhatunk be, de ha partnereink kezdeményeznek, azt nagyon szívesen vesszük. • Köszönöm a beszélgetést mind az Új Szó, mind a Népszava nevében. KRAJCZÁR IMRE ÚJ SZÚ 3 1990. VI. 5. EGYÜTTÉLÉS Politikai Mozgalom • EGYÜTTÉLÉS Politikai Mozgalom ,éW MASOKKAL ES MÁSKÉNT Zemplén megye, Abara község szülötte vagyok. Őseim falujában jöttem a világra 1945 júniusában. Egyetemi tanulmányaimat a pozsonyi Öomenius Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karán végeztem; 1970-ben ugyanitt nyertem bölcsészdoktori diplomát. Történészként eleinte a dualizmus korának politikai történetével foglalkoztam, de figyelmemet egyre inkább nemzeti kisebbségünk sorsproblémái vonzották. Politikailag kezdettől fogva Duray Miklóshoz tartozónak éreztem magam, s ebben a tudatban mindmáig megmaradtam. Ezért azonnal csatlakoztam az Együttélés Politikai Mozgalomhoz; ézért vagyok e politikai tömörülés parlamenti képviselőjelöltje. Mozgalmunk lényege az alapvető emberi és a nemzeti jogokért való küzdelem. Elítéljük az erőszakos asszimiláció minden nyílt és burkolt módját, s küzdünk is annak valamennyi, megnyilvánulási formája ellen. Összhangban ezzel olyan közszellem kialakítására törekszünk, amelyben senki sem lesz arra kárhoztatva, hogy nemzeti, etnikai, faji hovatartozását titkolja vagy tagadja. Bennünket már a nemzeti önbecsülés is a nemzeti kisebbségek választási koalíciója, azaz a 12-es lista felé igazít. Ha magyarnak vallja magát, csatlakozzon Ön is az Együttélés és az MKDM választási koalíciójához! ÚP-207 A 12-es lista jelöltjei • A 12-es lista jelöltjei t A 12-es lista jelöltjei t A 12-es lista jelöltjei