Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-05 / 130. szám, kedd
Kedd, 1990. június 5. Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 130. szám Václav Havel nyugat-szlovákiai látogatása Minden állampolgárnak joga van anyanyelvén művelődnie Terepszemle Bősön • Üzemlátogatás és nagygyűlés Komáromban (ČSTK + munkatársunktól) - VÁCLAV HAVEL köztársasági elnök tegnap délelőtt látogatást tett Pozsonyban és a Nyugatszlovákiai kerületben. ALEXANDER DUBČEKNEK, a Szövetségi Gyűlés elnökének, MILAN ČICNEK, az SZK kormányfőjének, az SZNT és az SZK kormánya alelnökének, a NYEE Koordinációs Központja képviselőinek, valamint tanácsadóinak VÉRA CÁSLAVSKÁNAK, MILAN KŇAŽKÓNAK és ŠAŠA VONDRÁNAK a kíséretében a pozsonyi repülőtérről helikopterrel indult Komáromba. A magasból megtekintette a bősi vízerőművet. Megdöbbenve tekintett végig a feldúlt természeten, amelyet a vízerőmű építésével előidéztek. A leszállás után a vízerőműnél „rövid szemináriumot" tartott a térség környezetéről, azonban nem jutott azonos nézetre a jelenlevőkkel. „ Délelőtt tizenegy óra körül jelent meg Komárom fölött Václav Havel fehér helikoptere. A köztársasági elnök először a Steiner Gábor Hajógyárban tett rövid látogatást, ahol az üzem dolgozói és vezetői egy hajómodellel ajándékozták meg. Megtekintett egy rekonstruálás alatt álló vontatóhajót, elbeszélgetett az üzem néhány dolgozójával, majd sok sikert kívánt az üzemnek. A Hajós Áruház előtt ahol nagygyűlést tartottak már többezres tömeg várta a küldöttséget. A résztvevők virágokkal árasztották el az elnököt, ám akadtak disszonáns hangok is: Elég volt a föderációból; Na slovenskú po slovensky! Talpra, ^Velünk // • jovojere szavaz! UP-223A Mai számunkban: A magyar külügyminiszter interjúja az Uj Szónak ... az a fő kérdés, hogy a szomszéd államok mennyire hajlandók ugyanazt a politikát folytatni, beleértve az emberi jogok ügyét is, mint amire mi készek vagyunk. Mi szívesen kötünk kétoldalú egyezményeket, természetesen akár a kisebbségi jogok kérdésében is... (3. oldal) . A szabad társadalmak alapja a nyitott gondolkodás ... Hogy Soros úr huszonöt milliós támogatását az eredeti elképzeléssel szemben nem csak Pozsony városa kapta, az azoknak a tagadó törekvéseknek (és egyéb mulasztásoknak) a számlájára írható, amelyek inkább a szellemi bezárkózást, s nem a nyitást és a gazdasági-kulturális integrációt tüntetik fel a szlovákiai társadalom elé célként... (4. oldal) Korlátok lazulása ... Trianon kapcsán érezhetően az a rögeszme és tévhit lett irányadó, hogy a kényes kérdések feszegetése kedvezőtlenül befolyásolhatja a csehszlovákiai államiságtudatot... (5. oldal) San Francisco Václav Havel a komáromi hajógyárban : (Pavel Neubauer felvétele - ČSTK) szlovákok! A mintegy száz főből álló csoport kiabálását azonban elnyomta a többség hangja. Václav Havelt először Soóky László köszöntötte a Független Magyar Kezdeményezés komáromi szervezete és a lakosság nevében, majd Zászlós Gábor, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke mondott rövid beszédet. A mindvégig felfelhangzó disszonáns hangokat Alexander Dubček mikrofonhoz lépése hallgattatta el. A Szövetségi Gyűlés elnöke kiemelte, hogy Csehszlovákia a demokrácia felé vezető útra lépett. Emlékeztetett arra, hogy hazánkban a forradalmi változások kultúráltan, európai módon zajlottak, s hogy a totalitárius rezsim megdöntéséből oroszlánrészt vállaltak a polgári mozgalmak, elsősorban a Polgári Fórum, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a Független Magyar Kezdeményezés. „Mi összefogtunk valamennyien - mondta -, csehek, szlovákok, és ezen a helyen jelentsük ki: magyarok is. Mi azokat támo(Folytatás a 2. oldalon) Gorbacsov és Ro Te Vu találkozója (ČSTK) - Mint arról már beszámoltunk, a szovjet-amerikai csúcstalálkozó befejeztével Mihail Gorbacsov szovjet államfő vasárnap Washingtonból Minneapolisba utazott. Itt Rudy Perpich. Minnesota állam kormányzója fogadta ót, majd 145 ipari és mezőgazdasági vállalkozóval találkozott, ellátogatott egy számítógépközpontba. Hétórás programja után a szovjet- elnök San Franciscóba repült, ahol Ronald Reagan volt elnökkel és George Shultz „Csak egy Földünk van!" - 1972 júniusában Stockholmban ennek jegyében ülésezett az Egyesült Nemzetek Szervezete s állapodott meg egy , világméretű környezetvédelmi programban. Azóta június 5-ét minden évben a környezetvédelem világnapjának tekintik. Az ENSZ 1972-ben kidolgozott akcióprogramja egész sor globális tennivalót javasolt. Az eltelt közel két évtizedben azonban több területen nem sikerült számottevő eredményt elérni. Tovább szennyeződtek a tengerek, fogytak a trópusi esőerdők, újabb állat- és növényfajok pusztultak ki. A fejlődő országokban a helyzet még jobban romlott. Az ökológiai válság új típusú, „civilizációs elmaradottságot" teremtett. A harmadik világ népességének növekedése sem lassul. A Sahelövezetben az éhínség és az aszály tovább pusztít. Közben ott volt Bhopál, s hogy Európa se érezze magát biztonságban, arról gondoskodott a csernobili reaktor. Igaz, született számos környezetvédelmi egyezmény. Eredménynek tekinthető, hogy fellendültek a bolygónk károsodását feltáró tudományos kutatások, s népszerű téma lett a környezetvédelem. A fejlett világban ma már aligha akad olyan közönség, melynek szótárába ne került volna be az ökológia, a környezetvédelem fogalma. Ahhoz azonban, hogy a veszélyekre ráébredjünk, a globális fenyegetettség tudata kellett. Először tönkretettük az ózonpajzsot, megteremtettük az üvegházhatás feltételeit, WC-papírrá, uszító és pornográf kiadványok millióivá alakítottuk át erdőinket. Most pedig hol pesszimista, hol optimista elméletekbe kapaszkodva próbáljuk meg felrázni a politikusokat, a közvéleményt, hogy magunkra találva kikeveredjünk civilizációnk csapdájából. Sokan bíznak abban, hogy a fejlett ipari országokban a környezetvédelem a tőke érdeklődését Ártunk és reménykedünk is felkeltette. A technika világa és a természet kapcsolata azonban ritkán zavartalan. Gyakran, még jó esetben is, mellékzöngékkel párosul. Például a katalizátorral ellátott gépkocsik ugyan sokkal kevesebb káros égésterméket bocsátanak ki, de ötször annyi kéjgázt (nitrogén-dioxidot) juttatnak a levegőbe, mint a nélküle működtetett társaik. Hasznos s ma már nélkülözhetetlen berendezések a víztisztítók, a szűrők is. Jobb lenne viszont, ha mindenütt, ahol csak lehet, káros melléktermékektől mentes technológiákat dolgoznánk ki. Egyszer s mindenkorra rá kellene döbbennünk arra, tévúton járunk, ha annak reményében követünk el újabb és újabb környezetrombolást, hogy amit gépeinkkel, vegyi anyagainkkal, folyószabályozásokkal tönkretettünk, azt majd más műszaki megoldásokkal rendbehozhatjuk. Igaz, a környezetvédelem több szempontból is megközelíthető, így az ehhez hasonló technokrata módon is. Sokak véleménye szerint azonban jobb lenne, ha a környezetvédelem nem kevesebb, mint világnézeti kérdés lenne. Nem csupán ember és ember, kisebb-nagyobb közösségek kapcsolatát lehet és kell morális kódexszel alakítani, hanem az ember, a társadalmak és a természet viszonyát is. Lehet, afféle jámbor óhajnak tűnik, hogy a környezetvédelem és a „jó" közé egyenlőségjelet tegyünk, s valamilyen egyetemes „zöld" világnézetet alakítsunk ki. Biztos viszont, hogy jobban ki kellene hangsúlyozni az ember és a természet egységét, s meg kellene ismerkedni az alternatív, környezetvédő filozófiákkal, amelyek még csak most kopogtatnak Közép-Kelet-Európa kapuján. Mi és szomszédaink is egyelőre még egy lépcsőfokkal alacsonyabban - a napi politika szintjén állunk, s ez, mint olyan, nem mentes a sanda szándékoktól, ordas indulatoktól sem. Az elmúlt évtizedekben tapasztalhattuk: az erős, központosított hatalom kiszolgáltatottá teszi és játékszerré fokozza le az embert. A helyi önkormányzat persze sokkal tágabb teret ad a cselekvésre: elutasíthat, korlátozhat, számon kérhet. Képviselhet viszont önös érdekeket is. Egy azonban biztos: kétlem, hogy az évezred végén civilizált embernek mondhatja magát valaki a természethez való, magas szintű, emócióra és rációra egyaránt támaszkodó ragaszkodás nélkül. POMICHAL RICHÁRD egykori külügyminiszterrel reggelizett, majd a Stanford egyetemen mondott beszédet. San Franciscó-i tartózkodásának kétségkívül legjelentősebb 1 eseménye a találkozó Ro Te Vu dél-koreai elnökkel. A vállalkozókkal megtartott minneapolisi találkozón ünepélyesen bejelentették A Globális Technológiák Intézetének megalapítását, ebben a tudósok világméretű problémákkal, főleg környezetvédelemmel fognak foglalkozni. Az intézet alapítását Robert Maxwell brit sajtómágnás és Minnesota állam finanszírozza. Mihail Gorbacsov a vállalkozókkal a Raddison Plaza Hotelban találkozott - s nem véletlenül. A Raddison szállodalánc arra készül, hogy betörjön Moszkvába: a szovjet fővárosban százmillió dollár értékben, közös vállalkozásban az Inturiszttal felépíti a Szlavianszkaja szállodát és kereskedelmi központot. A minneapolisi látogatás kötetlen jellegét bizonyítja az is, hogy eleget tettek Raisza Gorbacsova kívánságának, miszerint szeretne megismerkedni egy „tipikus amerikai családdal". A többgyermekes Watson családnál járt, s alaposan kikérdezte őket a családi költségvetésről is. Megállt egy tipikus amerikai drugstore-ban is, egy éjjel-nappal nyitva tartó, gyógyszereket, kozmetikumokat és alapvető élelmiszereket is árusító boltban. Bármennyire is érdekesek ezek a „mazsolák", háttérbe szorítja őket a San Franciscó-i szovjet-dél-koreai csúcstalálkozó, amelyet már múlt heti bejelentésekor történelminek nevezett a világsajtó. Ro Te Vu elnök még vasárnap megérkezett a kaliforniai nagyvárosba, s nem titkolta, hogy nagy tervekkel. Kijelentette, a szovjet elnökkel alapos véleménycserét akar folytatni arról, hogyan lehetne a Koreai félszigetre kiterjeszteni a nyíltságnak és az együttműködésnek azt a hullámát, amely most átvonul a világon. Úgy vélekedett, nemcsak (Folytatás a 2. oldalon) On a választások győztese, ha a három darab ~ es szav a*ólappal az EGYÜTTÉLÉS Politikai Mozgalomra szavaz! UP-189 1
