Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-05 / 130. szám, kedd

Kedd, 1990. június 5. Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 130. szám Václav Havel nyugat-szlovákiai látogatása Minden állampolgárnak joga van anyanyelvén művelődnie Terepszemle Bősön • Üzemlátogatás és nagygyűlés Komáromban (ČSTK + munkatársunktól) - VÁCLAV HAVEL köztársasági elnök tegnap délelőtt látogatást tett Pozsonyban és a Nyugat­szlovákiai kerületben. ALEXAN­DER DUBČEKNEK, a Szövetségi Gyűlés elnökének, MILAN ČIC­NEK, az SZK kormányfőjének, az SZNT és az SZK kormánya alelnö­kének, a NYEE Koordinációs Köz­pontja képviselőinek, valamint ta­nácsadóinak VÉRA CÁSLAVSKÁ­NAK, MILAN KŇAŽKÓNAK és ŠA­ŠA VONDRÁNAK a kíséretében a pozsonyi repülőtérről helikop­terrel indult Komáromba. A magasból megtekintette a bősi vízerőművet. Megdöbbenve tekintett végig a feldúlt természeten, amelyet a vízerőmű építésével előidéztek. A leszállás után a vízerőműnél „rö­vid szemináriumot" tartott a térség környezetéről, azonban nem jutott azonos nézetre a jelenlevőkkel. „ Délelőtt tizenegy óra körül jelent meg Komárom fölött Václav Havel fehér helikoptere. A köztársasági el­nök először a Steiner Gábor Hajó­gyárban tett rövid látogatást, ahol az üzem dolgozói és vezetői egy hajó­modellel ajándékozták meg. Megte­kintett egy rekonstruálás alatt álló vontatóhajót, elbeszélgetett az üzem néhány dolgozójával, majd sok sikert kívánt az üzemnek. A Hajós Áruház előtt ahol nagy­gyűlést tartottak már többezres tö­meg várta a küldöttséget. A résztve­vők virágokkal árasztották el az el­nököt, ám akadtak disszonáns han­gok is: Elég volt a föderációból; Na slovenskú po slovensky! Talpra, ^Velünk // • jovojere szavaz! UP-223A Mai számunkban: A magyar külügyminiszter interjúja az Uj Szónak ... az a fő kérdés, hogy a szomszéd államok mennyire hajlandók ugyanazt a politikát folytatni, beleértve az emberi jogok ügyét is, mint amire mi készek vagyunk. Mi szívesen kötünk kétoldalú egyezményeket, természetesen akár a kisebbségi jogok kérdésében is... (3. oldal) . A szabad társadalmak alapja a nyitott gondolkodás ... Hogy Soros úr huszonöt milliós támogatását az eredeti elképzeléssel szemben nem csak Pozsony városa kapta, az azoknak a tagadó törekvéseknek (és egyéb mulasztásoknak) a számlájára írható, amelyek inkább a szellemi bezárkózást, s nem a nyitást és a gazdasági-kulturális integrációt tüntetik fel a szlovákiai társadalom elé célként... (4. oldal) Korlátok lazulása ... Trianon kapcsán érezhetően az a rögeszme és tévhit lett irányadó, hogy a kényes kérdések feszegetése kedvezőt­lenül befolyásolhatja a csehszlovákiai államiságtudatot... (5. oldal) San Francisco Václav Havel a komáromi hajógyárban : (Pavel Neubauer felvétele - ČSTK) szlovákok! A mintegy száz főből álló csoport kiabálását azonban elnyom­ta a többség hangja. Václav Havelt először Soóky László köszöntötte a Független Ma­gyar Kezdeményezés komáromi szervezete és a lakosság nevében, majd Zászlós Gábor, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke mondott rövid beszédet. A mindvégig fel­felhangzó disszonáns hangokat Ale­xander Dubček mikrofonhoz lépése hallgattatta el. A Szövetségi Gyűlés elnöke kiemelte, hogy Csehszlová­kia a demokrácia felé vezető útra lépett. Emlékeztetett arra, hogy ha­zánkban a forradalmi változások kultúráltan, európai módon zajlottak, s hogy a totalitárius rezsim megdön­téséből oroszlánrészt vállaltak a pol­gári mozgalmak, elsősorban a Pol­gári Fórum, a Nyilvánosság az Erő­szak Ellen és a Független Magyar Kezdeményezés. „Mi összefogtunk valamennyien - mondta -, csehek, szlovákok, és ezen a helyen jelent­sük ki: magyarok is. Mi azokat támo­(Folytatás a 2. oldalon) Gorbacsov és Ro Te Vu találkozója (ČSTK) - Mint arról már beszámol­tunk, a szovjet-amerikai csúcstalálkozó befejeztével Mihail Gorbacsov szovjet ál­lamfő vasárnap Washingtonból Minnea­polisba utazott. Itt Rudy Perpich. Minne­sota állam kormányzója fogadta ót, majd 145 ipari és mezőgazdasági vállalkozóval találkozott, ellátogatott egy számítógép­központba. Hétórás programja után a szovjet- el­nök San Franciscóba repült, ahol Ronald Reagan volt elnökkel és George Shultz „Csak egy Földünk van!" - 1972 júniusában Stockholmban ennek jegyében ülésezett az Egye­sült Nemzetek Szervezete s állapodott meg egy , világméretű környezetvédelmi programban. Azó­ta június 5-ét minden évben a környezetvédelem világnapjának tekintik. Az ENSZ 1972-ben kidolgozott akcióprogram­ja egész sor globális tennivalót javasolt. Az eltelt közel két évtizedben azonban több területen nem sikerült számottevő eredményt elérni. Tovább szennyeződtek a tengerek, fogytak a trópusi esőerdők, újabb állat- és növényfajok pusztultak ki. A fejlődő országokban a helyzet még jobban romlott. Az ökológiai válság új típusú, „civilizáci­ós elmaradottságot" teremtett. A harmadik világ népességének növekedése sem lassul. A Sahel­övezetben az éhínség és az aszály tovább pusztít. Közben ott volt Bhopál, s hogy Európa se érezze magát biztonságban, arról gondoskodott a cserno­bili reaktor. Igaz, született számos környezetvédelmi egyezmény. Eredménynek tekinthető, hogy fel­lendültek a bolygónk károsodását feltáró tudomá­nyos kutatások, s népszerű téma lett a környezet­védelem. A fejlett világban ma már aligha akad olyan közönség, melynek szótárába ne került volna be az ökológia, a környezetvédelem fogal­ma. Ahhoz azonban, hogy a veszélyekre ráébred­jünk, a globális fenyegetettség tudata kellett. Először tönkretettük az ózonpajzsot, megterem­tettük az üvegházhatás feltételeit, WC-papírrá, uszító és pornográf kiadványok millióivá alakítot­tuk át erdőinket. Most pedig hol pesszimista, hol optimista elméletekbe kapaszkodva próbáljuk meg felrázni a politikusokat, a közvéleményt, hogy magunkra találva kikeveredjünk civilizáci­ónk csapdájából. Sokan bíznak abban, hogy a fejlett ipari orszá­gokban a környezetvédelem a tőke érdeklődését Ártunk és reménykedünk is felkeltette. A technika világa és a természet kapcsolata azonban ritkán zavartalan. Gyakran, még jó esetben is, mellékzöngékkel párosul. Pél­dául a katalizátorral ellátott gépkocsik ugyan sokkal kevesebb káros égésterméket bocsátanak ki, de ötször annyi kéjgázt (nitrogén-dioxidot) juttatnak a levegőbe, mint a nélküle működtetett társaik. Hasznos s ma már nélkülözhetetlen be­rendezések a víztisztítók, a szűrők is. Jobb lenne viszont, ha mindenütt, ahol csak lehet, káros melléktermékektől mentes technológiákat dol­goznánk ki. Egyszer s mindenkorra rá kellene döbbennünk arra, tévúton járunk, ha annak re­ményében követünk el újabb és újabb környezet­rombolást, hogy amit gépeinkkel, vegyi anyaga­inkkal, folyószabályozásokkal tönkretettünk, azt majd más műszaki megoldásokkal rendbehozhat­juk. Igaz, a környezetvédelem több szempontból is megközelíthető, így az ehhez hasonló technok­rata módon is. Sokak véleménye szerint azonban jobb lenne, ha a környezetvédelem nem keve­sebb, mint világnézeti kérdés lenne. Nem csupán ember és ember, kisebb-nagyobb közösségek kapcsolatát lehet és kell morális kódexszel alakí­tani, hanem az ember, a társadalmak és a termé­szet viszonyát is. Lehet, afféle jámbor óhajnak tűnik, hogy a környezetvédelem és a „jó" közé egyenlőségjelet tegyünk, s valamilyen egyetemes „zöld" világnézetet alakítsunk ki. Biztos viszont, hogy jobban ki kellene hangsúlyozni az ember és a természet egységét, s meg kellene ismerkedni az alternatív, környezetvédő filozófiákkal, amelyek még csak most kopogtatnak Közép-Kelet-Európa kapuján. Mi és szomszédaink is egyelőre még egy lép­csőfokkal alacsonyabban - a napi politika szintjén állunk, s ez, mint olyan, nem mentes a sanda szándékoktól, ordas indulatoktól sem. Az elmúlt évtizedekben tapasztalhattuk: az erős, központo­sított hatalom kiszolgáltatottá teszi és játékszerré fokozza le az embert. A helyi önkormányzat persze sokkal tágabb teret ad a cselekvésre: elutasíthat, korlátozhat, számon kérhet. Képvisel­het viszont önös érdekeket is. Egy azonban biztos: kétlem, hogy az évezred végén civilizált embernek mondhatja magát valaki a természet­hez való, magas szintű, emócióra és rációra egyaránt támaszkodó ragaszkodás nélkül. POMICHAL RICHÁRD egykori külügyminiszterrel reggelizett, majd a Stanford egyetemen mondott be­szédet. San Franciscó-i tartózkodásának kétségkívül legjelentősebb 1 eseménye a találkozó Ro Te Vu dél-koreai elnökkel. A vállalkozókkal megtartott minneapo­lisi találkozón ünepélyesen bejelentették A Globális Technológiák Intézetének megalapítását, ebben a tudósok világmé­retű problémákkal, főleg környezetvéde­lemmel fognak foglalkozni. Az intézet ala­pítását Robert Maxwell brit sajtómágnás és Minnesota állam finanszírozza. Mihail Gorbacsov a vállalkozókkal a Raddison Plaza Hotelban találkozott - s nem véletlenül. A Raddison szálloda­lánc arra készül, hogy betörjön Moszkvá­ba: a szovjet fővárosban százmillió dollár értékben, közös vállalkozásban az Intu­riszttal felépíti a Szlavianszkaja szállodát és kereskedelmi központot. A minneapolisi látogatás kötetlen jelle­gét bizonyítja az is, hogy eleget tettek Raisza Gorbacsova kívánságának, mi­szerint szeretne megismerkedni egy „tipi­kus amerikai családdal". A többgyerme­kes Watson családnál járt, s alaposan kikérdezte őket a családi költségvetésről is. Megállt egy tipikus amerikai drug­store-ban is, egy éjjel-nappal nyitva tartó, gyógyszereket, kozmetikumokat és alap­vető élelmiszereket is árusító boltban. Bármennyire is érdekesek ezek a „mazsolák", háttérbe szorítja őket a San Franciscó-i szovjet-dél-koreai csúcstalálkozó, amelyet már múlt heti bejelentésekor történelminek nevezett a világsajtó. Ro Te Vu elnök még vasár­nap megérkezett a kaliforniai nagyváros­ba, s nem titkolta, hogy nagy tervekkel. Kijelentette, a szovjet elnökkel alapos véleménycserét akar folytatni arról, ho­gyan lehetne a Koreai félszigetre kiter­jeszteni a nyíltságnak és az együttműkö­désnek azt a hullámát, amely most átvo­nul a világon. Úgy vélekedett, nemcsak (Folytatás a 2. oldalon) On a választások győztese, ha a három darab ~ es szav a*ólappal az EGYÜTTÉLÉS Politikai Mozgalomra szavaz! UP-189 1

Next

/
Thumbnails
Contents