Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-30 / 152. szám, szombat

Modern, demokratikus államot építünk ÚJ szú (Folytatás az 1. oldalról) legfontosabb feladata. Itt semmilyen kibeszélést nem fogadhatunk el. Államunknak valóban szövetségi állammá kell válnia. Ez azt jelenti, hogy két nemzeti köztársaságot kapcsol össze, amely saját érdekében úgy döntött, hogy az egyenjogúság alapján szövetségi kötelékben akar élni, s néhány feladatot szövetségi szinten valósít meg. A nemzeti és a szövetségi hatalmi szervek jogkörét úgy kell egyensúlyba hozni, hogy a szövetségi ne korlátozza, hanem elősegítse a nemzeti köztársaságok fejlődését. Ez nem lesz egyszerű. A képviselőtestületekről szólva Havel elmondta, hogy az új alkotmányoknak ismét meg kell határozniuk e testületek struktúráját és jogkörét. Az új alkotmányok kidolgozását véleménye szerint nem eléggé hangolták össze. Ha a három alkotmány nem alkot egy logikai egységet, akkor nekünk és utódainknak nem megkönnyíti, hanem megkeseríti életünket. Az elnök véleménye szerint egy cseh és szlovák szakemberekből álló csoportoknak azonnal meg kellene kezdenie a munkát, hogy kidolgozza a valóban magas szakmai színvonalú szövetségi alkotmánytervezetet. S ez a csoport szorosan együttműködne a köztársasági alkotmányt előkészítő szakemberekkel. Az új alkotmányoknak világosnak, tömörnek, egyszerűnek kellene lenniük, olyanoknak, hogy ne kelljen minden évben módosítanunk. Ami a képviselőtestületeket illeti, az eddig elhangzott ötletek közül a köztársasági elnöknek legjobban az a gondolat tetszik, hogy egy kisebb, mondjuk 150 tagú szövetségi parlament kellene, amely dönt a föderáció egységes stratégiájáról. A javasolt szakembercsoportnak "azonnal meg kellene kezdenie a munkát, hogy eredményeiről mielőbb beszámolhasson és a szakemberek, politikai erők, kormányok, képviselőtestületek és a közvélemény elé bocsájthassák. Kollektív nemzetiségi jogokat is Beszédének további részében az ország nemzetiségi politikájával foglalkozott a köztársasági elnök. Elmondta, hogy államunk lakosságának tíz százalékát más nemzetek tagjai képezik. A többiek csehnek, morvának vagy szlováknak érzik magukat, de ugyanakkor önálló etnikai vagy etnikai-kulturális csoportot alkotnak. Az egyéni jogok és kötelességeken kívül, amelyek szövetségi államunk minden állampolgárára érvényesek, modern felfogásban kellene meghatározni és érvényesíteni az említett kisebbségek néhány kollektív jogát. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy erről a témáról miért nem szóltam államunk államjogi rendszeréről szóló részben, tette fel a kérdést Václav Havel. Megállapította: jó okom van erre. A föderalizált totalitás során szerzett húsz éves tapasztalataim meggyőztek bennünket arról, hogy demokrácia nélkül semmilyen autentikus föderáció nem képzelhető el. Ezért logikusan először az állam politikai jellegéről kellett szólnom, és csak azután államjogi elrendezéséről. Az előttünk álló feladatokkal kapcsolatos rész végén még két kérdésről szólt államfőnk: először arról, hogy szövetségi államunknak nem szabadna semmilyen hivatalos ideológián, vagy politikai doktrínán alapulnia, legyen bármelyik is akár ezerszer jobb, mint az elmúlt rendszer ideológiája. Az állam és a politika alapját az emberi lét tiszteletének az emberi jogok elismerésének kellene alkotnia. Nem szabadna előfordulnia, hogy a környezetvédelem csak valamiféle csoportosulások hobbija vagy a környezetvédelmi szakemberek figyelmeztetése legyen. A környezetvédelemnek meghatározónak kell lennie gazdaságunk kiépítésében, energetikai rendszerünk fejlesztésében, iparunk és mezőgazdaságunk fokozatos átszervezésében. Beszédének további részében Václav Havel az ország külpolitikájáról szólt. Hangsúlyozta, nemzeteink nem élhetnek békében, nem érezhetik magukat biztonságban és nem működhetnek együtt a többi nemzettel, ha Európa nem fog békében és biztonságban élni, ha nem száll szembe az ökológiai veszéllyel. Ez létérdekünk annál is inkább, mert hazánk tudvalévően kontinensünk földrajzi központjában terül el. Ezért is folytatnunk kell azt a kezdeményező külpolitikát, amelyet az elmúlt fél évben kezdtünk el. Mindazt, amit Európa gyors politikai integrációjáért teszünk, saját alapvető érdekünkben tesszük. Új jogrendet Václav Havel ezután a Szövetségi Gyűlés feladatairól beszélt. A képviselőkre nemcsak az új szövetségi alkotmány előkészítése és jóváhagyása vár. Nemcsak az a feladata, hogy ellenőrizze a kormány és az egész végrehajtó hatalom munkáját. A parlament legnehezebb feladata jogrendünk átépítése lesz. Számos új törvényt kell elfogadnia, amelyek egymással kölcsönösen összefüggnek. - Egyáltalán nem irigylem az önök feladatát, de önöknek minden okuk megvan arra, hogy irigyeljék azokat a jelölteket, akik nem kerültek be a parlamentbe: az önök lázas munkáját távolról és nyugodtan figyelik, s ha valamilyen hibás lépést tesznek, akkor a sajtóban nyugodtan és következetesen elemezhetik azt, s ezzel erősítik saját esélyeiket a következő választásokban. Természetesen ez az állandó külső ellenőrzés segíti az önök munkáját, habár mindez egyáltalán nem teszi az életüket kényelmesebbé és a jövő kedvező politikai kilátásait egyértelműbbekké. Ezután a köztársasági elnök a legfontosabb és legidőszerűbb törvényekkel foglalkozott. Közülük az első az alkotmánytörvény, amellyel megváltozik a szövetségi szervek rendszere. Az új helyzet és az előttünk álló új feladatok a kormány más felépítését követeli meg. E változtatást indokolják a nemzeti megértés kormányának néhány hónapos tapasztalatai. Amikor ugyanis a kormányt összeállítottuk, feltételeztük, hogy a javasolt alkotmánytörvényt önök elfogadják. Ezért úgy állítottuk össze, hogy az új rendszer jóváhagyása után már ne kelljen lényegesebb változtatást végrehajtani a miniszteri tisztségekben. A kormány összetétele tehát előrejelzi az új rendszert, lényegében ennek van alárendelve. A szövetségi szervek új rendszeréről szóló alkotmánytörvény-tervezet egyik fő eleme a Szövetségi Gazdasági Hivatal, amelynek székhelye Pozsony lenne, valamint a Szövetségi Környezetvédelmi Bizottság létrehozása lenne. Mindkét intézményt miniszter irányítaná. Megalapítjuk a Szövetségi Gazdasági Minisztériumot és a Szövetségi Népgazdaságstratégiai Minisztériumot. Megszűnik viszont az Állami Tervbizottság, a Tudományos-műszaki és Fejlesztési Állami Bizottság, a Szövetségi Fűtőanyag- és Energetikai Minisztérium, a Szövetségi Kohó-, Gépipari és Elektrotechnikai Minisztérium, a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a Népi Ellenőrzési Bizottság, amelynek szerepét a Szövetségi Ellenőrzési Minisztérium látja majd e!. A tervek szerint a kormány keretében létrehozzuk a Független Szövetségi Nemzeti Vagyon Alapot, amelynek feladata az lesz, hogy folytassa minden tulajdon megkezdett nyilvántartását, készítse elő annak szabályait, hogy ezt a vagyont konkrét tulajdonosi szubjektumokhoz kösse. E munka részét kell képeznie a tulajdonról szóló alkotmánytörvény-tervezet mielőbbi befejezésének. A szövetségi szervek struktúráját illetően lényeges változás az Alkotmányt és Demokráciát Védő Szövetségi Hivatal létrehozása. Ez is önálló lenne, és a kormánytól független, felelősséggel a Szövetségi Gyűlésnek tartozna, tehát a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság Főügyészségéhez lenne hasonló. Azután, hogy a totalitárius rendszer nagy törvényes és törvénytelen hatalmat összpontosított a Szövetségi Belügyminisztériumban, hasznos és nagyon helyes lenne, a nemzeti belügyminisztériumok megerősítésével és a szövetségi minisztériumhoz fűződő kapcsolataik áttekinthetőbbé tételével, továbbá az Alkotmányt és Demokráciát Védő Szövetségi Hivatal önállósulásával felosztani néhány korábbi funkcióját. Az új szövetségi hivatal nagyon produktív és korszerűen kiépített szervezet lenne, amely hatékonyan térképezné fel a hazai és a világterrorizmus veszélyét, a fajüldözés népszerűsítésének, a népek közötti gyűlöletnek és az erőszaknak, a nemzetközi kábítószer-kereskedelemnek a veszélyét. Javaslatokat tenne a belügyminisztériumnak, miképpen lehetne idejében és hatékonyan szembeszállni ezekkel a veszélyekkel. Ezenkívül figyelemmel kellene kísérnie a környezetet potenciálisan veszélyeztető tevékenységét, néhány rezsim esetleges gazdasági vagy politikai kémkedését és természetesen az esetleges hazai demokrácia-ellenes mozgolódásokat. Alkalmazottai olyan polgári személyek lennének, akiket szolgálati titoktartás kötelez. Tekintettel arra, hogy közvéleményünket nyugtalanítja a volt állambiztonság tagjainak jelenlegi aktivitása, mielőbb létre kellene hozni ezt a hivatalt. A helyhatósági választások jelentősége A szabad választásokat megelőző forradalom, de elsősorban a választások a központi hatalom szintjén születő demokráciánk szabadon választott híveivel váltotta fel a letűnt rendszer képviselőit. Ha eltekintünk az államigazgatás alacsonyabb szintjein végrehajtott néhány kooptálástól és személycserétől, megállapíthatjuk, hogy ezen a szinten eddig kevés történt. A piramis csúcsa megváltozott, de alapjai nem. Ezen a helyzeten végérvényesen az őszi helyhatósági választásoknak kellene változtatniuk, amelyek legalább olyan fontosak lesznek, mint a parlamenti választások. Sokan úgy vélik, nem lenne jó, ha a helyi önigazgatást a meglévő intézményekbe választanák, amelyek felépítésüket és bürokratikus munkamódszereiket tekintve csak másolják a CSKP múltbeli centralizált hatalmi struktúráját. Mások véleménye szerint viszont nem lehet gyorsan és radikálisan megváltoztatni a helyi önigazgatás egész rendszerét anélkül, hogy ne rombolnánk le az államigazgatás rendszerét is. Ök kisebb változásokat javasolnak. E kérdésben még az előző kormányok véleménye is különbözött egymástól. Míg a nemzeti kormányok radikális változást sürgettek, és óva intettek a nem megfelelő struktúrák konzerválásától, a nemzeti megértés kormánya olyan eljárást támogatott, amely nem kockáztatja az egész államigazgatási rendszer széthullását. Személy szerint én úgy látom, hogy ez a veszély nem fenyeget, s hogy az események alakulása a helyi önigazgatási szervek választása felé mutat. A lehető legjobb megoldás keresése a közeljövő feladata, ha határidőre el akarjuk fogadni a helyi önigazgatásról szóló alkotmánytörvényt. Mindazok a szakemberek, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak, a következő alapelvekben megegyeznek: 1. Meg kell szüntetni a kerületeket, mint a köztársaság és a járások közötti teljesen mesterséges és fölösleges láncszemet. 2. Lényegesen meg kell erősíteni a falvak és városok jogkörét. 3. Erőteljesen meg kell szilárdítani az önigazgatást, tehát a választott szervek jelentőségét a végrehajtó és adminisztratív irányvonallal szemben. Eddig a választott képviselők inkább csak a mindenható apparátusok jelképes díszei voltak, pontosan úgy, ahogyan ez a kommunista párt esetében volt. 4. A területi tagozódás és a konkrét rendszer, illetve a különböző települések és körzetek elnevezése és irányításuk a köztársasági szervek kezében kell hogy legyen. 5. Ami a Cseh Köztársaságot illeti, általános a nézetazonosság abban, hogy valamilyen formában fel kellene újítani Morvaországban és Sziléziában a regionális tagozódást, főleg akkor, ha a lakosság többsége ezt akarja. 6. Államunk jövőbeni helyi önigazgatási rendszerének tiszteletben kell tartania a 24 európai állam által aláírt helyi önigazgatási alapokmányt. A helyhatósági választásokkal kapcsolatban Václav Havel elmondta, véleménye szerint - legalább is az alacsonyabb szinteken - a községekés városok elöljáróit közvetlen úton, többségi rendszer alapján kellene választani, vagyis tekintet nélkül politikai hovatartozásukra. A községek és városok élén olyan embereknek kellene állniuk, akikben polgártársaik a legjobban megbíznak. Ezeknek a választásoknak, illetve a választási kampánynak már nem szabadna a pártok öncélú harcává változniuk, hiszen ezek a torzsalkodások csak elkedvetlenítik az embereket. Utazásaink során tapasztalhattam, hogy az emberek szívesen lemondanának a lejáratott nemzeti bizottság elnevezésről, s felújítanák a hagyományos elnevezéseket, mint például községi tanács, városi tanács, polgármester és így tovább. Ennek a kívánságnak eleget lehetne tenni, külsőleg is demonstrálja az egész helyi önigazgatás radikális demokratizálását. A továbbiakban arról beszélt, hogy Csehszlovákiában valósult meg a legkövetkezetesebben minden tulajdonforma szocializálása, beleértve a földtulajdont, az ingatlanok döntő többségét, a vállalkozáshoz szükséges anyagi eszközöket stb. Éppen ezért nagyon fontos lenne, hogy mielőbb elkészüljön és a Szövetségi Gyűlés is megvitassa és elfogadja a tulajdonról szóló alkotmánytörvényt. Egyebek között azért is, mert nehezen képzelhető el a helyi önigazgatás erősítése anélkül, hogy világosan rögzítenénk a községek és városok vagyonát, akár a földről, az ingatlanokról vagy a vállalatokról van szó. A községéknek és városoknak saját forrásokra van szükségük. Szempontok a kormányalakításnál S most arról szólnék, amit önök a legjobban várnak, magyarázatot akarok adni arra, miért pont olyan szövetségi kormányt neveztem ki, amely önöknek a programnyilatkozatán keresztül most bemutatkozott. A válogatás kritériumai: a döntő szempont természetesen a választások eredménye volt. Mivel a Polgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen győzött, ezek vannak a legnagyobb arányban képviselve,^ mozgalmak tíz személyt javasoltak. Őket a Keresztény és Demokrata Unió követte. A cseh kormánnyal ellentétben a szövetségi kormányban sajnos nem sikerült kialakítani a koalíciós partnerséget ennek az uniónak a cseh pártjaival. Ezért annál inkább lényeges, hogy megállapodás született e tömörülés szlovák szárnyával, vagyis a Kereszténydemokrata Mozgalommal, amely három helyet kapott a kormányban. Eddig kettőt sikerült betölteni, a harmadik betöltésére a Szövetségi Gazdasági Hivatal felállítása után kerül sor. A kormány fennmaradó négy tagja egyetlen párthoz sem tartozik. További kritérium volt az erkölcsi és állampolgári feddhetetlenség. Szempont volt az is, hogy megőrizünk bizonyos folytonosságot, s hogy az új kormány nagyobb problémák nélkül folytathassa az előzőnek, a nemzeti egyetértés kormányának a munkáját. A régi kormányból kilencen kerültek be az újba. A továbbiakban Václav Havel arról beszélt, milyen képességekkel kell rendelkezniük a minisztereknek, milyen komoly feladatok várnak rájuk. Hozzáfűzte, hogy az új kormánynak népszerűtlen intézkedéseket is kell hoznia, s ezért félig tréfásan, félig komolyan a nemzeti áldozathozatal kormányának nevezte el. Fontos szempont volt a csehek és a szlovákok arányos képviselete. Ezt sikerült megtartani, hiszen eddig tíz cseh és hat szlovák van a kormányban. Változások a kormány szerkezetében Az új kormány struktúrájáról: bár nem volt alkotmányosan rögzítve, eddig az volt a szokás, hogy a két köztársasági kormány elnöke automatikusan alelnöke volt a szövetségi kormánynak is. Ez a totalitárius centralizmus tipikus megnyilvánulása volt, hiszen a köztársasági kormány elnökét a szövetségi kormányban való tagsága arra kötelezte, hogy a nemzeti kormány munkájában a szövetségi akaratot érvényesítse. Sokkal demokratikusabb és az autentikus föderáció elveihez illóbb szerintünk az a megoldás, hogy mindkét nemzeti kormánynak lesz egy tárca nélküli minisztere, vagyis nem fog konkrét szakterületet irányítani, hanem az lesz az egyedüli feladata, hogy biztosítsa a tartós kapcsolatot a nemzeti kormányok és a szövetségi kormány között. Részt fog venni a szövetségi kormány minden ülésén anélkül, hogy ennek döntései - mivel nem tagja - kötelezőek lennének rá nézve. Ennek az egésznek a célja: lehetetlenné tenni, hogy a köztársasági kormányok akaratát a szövetségi kormány egyszerűen leszavazza. Ha nézeteltérések keletkeznek a köztársasági kormányok és a szövetségi kormány között, akkor addig kell tárgyalni, amíg elfogadható megoldás nem születik. Mivel ezt a megoldást választottuk, a szövetségi kormánynak kettővel kevesebb alelnöke van, vagyis összesen négy egyenjogú miniszterelnök-helyettesi poszt létezik. Sok demokratikus állam jól bevált gyakorlata: a külügyminiszter szerepének jelentőségét azáltal is aláhúzzák, hogy egyidejűleg a kormány alelnökének tisztét is betölti, így van ez a mi esetünkben is. Rendkívül fontos, hogy a szövetségi kormány szintjén egy erős gazdasági csoport jöjjön létre, amely meghatározza a gazdaság átállításának egész folyamatát és ennek végrehajtását koordinálja a két köztársaságban. A következő alelnök tehát ennek a munkacsoportnak a vezetője. Azzal számolunk, hogy a kormány létrehozza a Gazdasági Tanácsot, ennek tagjai a három kormány gazdasági miniszterei és a legjobb közgazdászaink lesznek. Ha azt akarjuk, hogy demokratikus szövetségi államunkat áthassa az emberi jogok eszméje, ha valóban kulturális és humánus állam, a művelt emberek állama akarunk lenni, akkor a szövetségi kormány szintjén is jelen kell lennie a szellemiség, az emberi jogok, a kultúra és a műveltség egész szférájának. Egy ilyen szerv létrehozásának legmegfelelőbb eszköze az újabb alelnöki hivatal létrehozása, tehát ezt a hivatalt nemhivatalosan az emberi jogokért felelős alelnöknek is nevezhetnénk. Konzultatív, koordinációs és egyes esetekben közvetlen végrehajtó szerepet töltene be az alábbi területeken: 1. Az egyéni emberi jogok általános problémaköre a szó legtágabb értelmében. 2. A kollektív jogok problémaköre, vagyis a különböző nemzeti, etnikai, kulturális, szellemi, vallási, szociális, politikai vagy más kisebbségek jogairól van szó. Különböző módon és mértékig foglalkozna ez a hivatal áz olyan területekkel, amelyekkel eddig is foglalkozott, így például az egészségüggyel, a szociális gondoskodással, az egyházakkal, vallási közösségekkel, társadalmi szervezetekkel, ugyanakkor olyan új dolgokkal is, mint például a nemzeti kisebbségek, a menekültek vagy bevándorlók problémaköre és így tovább. 3. Jelentós figyelmet szentelne a nők jogainak és társadalmi helyzetének. 4. Nagy figyelmet kellene szentelnie az iskolaügynek, a családnak, az iskolának és a nevelésnek, nem utolsósorban a sportnak is. 5. E hivatal küldetése lenne természetesen a kultúra területén végzett koordinációs munka. A negyedik miniszterelnök-helyettes gondoskodása alá tartozna a jog, a jogrendszer kérdése, vagyis a legiszlatív tevékenység. Az lenne az alapvető feladata, hogy mindannak, amiben általános egyetértés született, törvényes formát kapjon, s így biztosítsa, hogy a szövetségi kormány folyamatos törvényalkotói kezdeményezéssel forduljon a Szövetségi Gyűlés felé. Néhány gondolat a minisztériumokról. Havel elnök elmondta, ha valóban föderatív állam kívánunk lenni, akkor úgy mint eddig, egyetlen szövetségi külügyminisztériumnak kell lennie. A totalitárius rendszerek szétesésével az új demokratikus Európa építésével párhuzamosan lehetőség nyílik a különböző leszerelési tárgyalásokra, hadseregünk létszámának csökkentésére, a kötelező katonai szolgálat lerövidítésére, s esetleg áttérni a kis létszámú, de valóban jó minőségű hivatásos hadsereg fenntartására. Mindez hihetetlenül sok és bonyolult szervezői feladat ellátását igényli. Nyilvánvaló, hogy ilyen radikális változásokat csupán egy központból lehet irányítani, ez a fegyveres erők főparancsnoksága, a Szövetségi Védelmi Minisztérium. Ezért az új alkotmánytörvény csupán a minisztérium nevének a módosítását javasolja. Ezért a jövőben Védelmi Minisztérium lenne a neve, mivel országunkban két nemzet és több nemzetiség él. Kétségtelen, hogy a jelen pillanatban és az elkövetkező kétéves időszakban a következő szövetségi minisztériumokra lesz szükség: pénzügyminisztérium, munka- és szociális ügyi minisztérium, közlekedési minisztérium, távközlési minisztérium és külkereskedelmi minisztérium. Az újonnan létrehozott szövetségi gazdaságiminisztérium két eddigi szövetségi minisztérium szerepét vállalja át. Az egyes főhatóságok szerepének részletes taglalása után szólt három, a szövetségi kormány által irányított intézményről: a Csehszlovák Televízióról, a Csehszlovák Rádióról és a Csehszlovák Sajtóirodáról. Ha egyes újságírók tévesen azt hiszik, hogy a szabad véleménynyilvánítás joga feljogosít különböző rágalmak, megalapozatlan hírek és bulvárízú szenzációk terjesztésére, akkor én erre úgy tekintek, mint korunk természetes betegségére, hogy az újságírók még nem sajátították el a szakmai felelősség fogalmát. De ennek a három kormány által irányított intézménynek - legalább is addig, amíg államiak - védve kell lennie az ilyen betegséggel szemben. Úgy vélem, ez eddig úgy ahogy sikerült is. Beszédének következő részében Václav Havel röviden jellemezte az új kormány egyes tagjait, taglalta a köztársasági elnök irodájának változó szerepét, majd pedig elnézést kért beszédének terjedelmességéért, amely - mint szellemesen megjegyezte - a kommunista pártok egykori főtitkárai kongresszusi beszámolóinak hosszát idézte. (Alcímek: Új Szó) 1990. VII. 2.