Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-23 / 146. szám, szombat

Tölcsér fagylalt nélkül? Figyelmen kívül hagyhatja-e napjaink európai változásait egy nemzetközi televíziós seregszemle? Természetesen nem. Hogy mégis felteszem a kérdést, annak egyetlen oka van: új ablakot nyitott a világra, vagy hogy stílusosabb legyek, új csatornával bővítette „központi készülékét" Közép-Kelet-Európa legrangosabb tévéfesztiválja, az Arany Prága. Mérföldkő lesz tehát az 1990-es év a rendezvény történetében: a drámai és a zenés alkotások mellett most már dokumentumfilmeket is vetítenek a fesztiválon. Olyan dokumentumfilmeket, amelyek nem az elferdített és nem is a „kozmetikázott" híreket adják tovább, hanem a politikai események tűzfészkéből tudósítanak. Az idei tévémaraton kétségkívül egyik legizgalmasabb produkcióját a japánok küldték Prágába. A Ceausescu-rezsim bukása című egyórás munkájuk biztosan fődíjat nyert volna, ha versenyben van, de ebben a szekcióban - legalábbis egyelőre - nem osztanak díjakat. Ott pedig, ahol igen, zömében szürke, egyhangú, a valós élettől távol álló filmeket vetítettek. Eddig azt hittük, azt hihettük, egy szellemileg gúzsbakötött hazai rendezőcsapat sajátos „tízparancsolatának" kell, hogy megfeleljen az adott országot képviselő drámai produkció, most viszont, a haveli fordulat első évében kiderült: stagnál, sót

r színvonalát tekintve süllyed az európai országok televíziós filmgyártása. Vagyis az, hogy az idei fesztivál még a tavalyinál és a tavalyelőttinél is alacsonyabb minősítést érdemel, nem a szervezők, hanem a külföldi tévétársaságok hibája. Mert sem a franciák, sem az olaszok, sem a spanyolok, de még a balgák, a hollandok és a norvégok sem szerepeltek sikerrel az idei Arany Prágán. Bármennyire meglepő is: húsz drámai mű közül mindössze háromról mondható el, hogy tartalmában és filmrevitelében is érdekes, figyelemre méltó, nívós alkotás. Az egyik Felvidéki Judit munkája, a fődíjas Fagylalt tölcsér nélkül, amely címében talán habkönnyű komédiát ígér, valójában azonban komoly, rázós kérdéseket feszegető alkotás. Főhőse, a negyven év körüli fordítónő (Kútvölgyi Erzsébet remek megformálásában) kéthetes szakszervezeti beutalót kap a Balatonhoz, és oda viszi magával a kezei közül egyre inkább kicsúszó, elkényeztetett kis kamaszfiát. A rendező elsősorban kettőjük kapcsolatát veszi nagyító alá, de nem kerüli el a figyelmét az üdülőtelep többi lakója sem. így aztán nemcsak a gyerekét egyedül nevelő anya lelki tortúrájáról és az apa nélkül növekvő kamasz érzelmi világáról kapunk pontos, jól árnyalt képet, hanem azokról is, akik megszokott környezetükből kiszakadva, férjüket, feleségüket unva, új kapcsolatokra, „nyári élményekre" vadászva nagyon is felszabadultan élik Balatonparti életüket. Arany Prága '90 Danny Boyle filmje, a BBC Vityillója volt a másik kellemes meglepetés. Egy komor, sőt, lehangoló tévédráma, amelynek főszereplője, az isten háta mögötti faluban élő fiatal, tisztességes özvegyasszony (Sinead Cusack) szegényes kunyhójában félti-rejtegeti házasságon kívül, új szerelmétől született gyermekét. Bár a film cselekménye nem a jelenben, hanem az ötvenes években játszódik, a történetben életkeserítő sérelmek, rosszindulatok, előítéletek - évtizedeket átívelve - sajnos, felénk is ismerősek. Egészen más húrokat pendített meg Az új férfi című nyugatnémet produkció rendezője, Conrad Sabrautzky. Az új férfi ugyanis - nő! Mintha a Van, aki forrón szereti vagy a Dustin Hoffman főszereplésével készült Aranyoskám „testvérfilmje" peregne előttünk: egy csinos, vonzó a film azonban olyan lassan folydogál, akár a csendes Don. De még ennél is unalmasabb és fárasztóbb a prágai Eva Sadková munkája, a Győzelmes vereség. Narrátorral/ vagy még inkább: „kommentátorral" együtt kapjuk a történetet. Meginog egy mintaházasság és feketebáránnyá válik benne a család szemefénye. A férjről kiderül, hogy önző, figyelmetlen és csak a saját érdekeit tartja szem előtt, az anya gyenge és megalázkodó, egyetemista fiuk hazudik és orránál fogva vezeti az egész rokonságot, ráadásul öngyilkosságba kergeti újdonsült feleségét. A szálak egyik percről a másikra gubancolódnak össze, aztán ugyanilyen gyorsan megint minden a legnagyobb rendben lesz. Csakhogy hamisak a helyzetek, valószínűtlenek a jellemek, s egy-két kivételtől eltekintve rosszak a színészek is. Kis Nyelvőr Mit érezhetünk saját bőrünkön? Tölcsér fagylalt nélkül - Kútvölgyi Erzsébet és Seszták Szabolcs a fődíjas magyar filmben külsejű karakán közgazdásznő állást keres egyetemi tanulmányainak befejezése után. Akárhol fordul is meg, mindenütt azzal utasítják el, hogy a pályázati feltételeknek eleget tesz, legalábbis ami a szaktudását illeti, de kár, hogy nő. Úgyhogy próbálkozzék másutt. Kudarc kudarcot követ, elutasítás elutasítással párosul, míg aztán Ulli úgy dönt: ha máshogy nem megy, külsőt változtat és most már férfiként próbál megfelelő munkához jutni. Az átváltozás lélegzetelállító, a komédia fergeteges! Köszönhető mindez a rendezőnek, aki ízlésesen és finom humorérzékkel vitte filmre a nem mindennapi sztorit, de oroszlánrésze van a sikerben Maja Maranownak, is, aki nőként maga a csoda, férfiként pedig a tökéletes illúzió. Nem hagyhatjuk szó nélkül a szovjet és a hazai versenyfilmet sem, noha egyikről se szólhatunk elismerően. A Szofja Petrovna című moszkvai alkotás csupán témájában volt izgalmas - a sztálini rendszer „elöljárói" koholt vádak alapján ítélik el egy becsületes asszony becsületes fiát, s az anya beleöregszik, míg sikerül bebizonyítania egyetlen gyermeke ártatlanságát -, maga A zenés kategória fődíját a Varázslatos gordonka című svájci produkció nyerte el, amely Paul Tortelierről, a neves gordonkaművészről szól. Az olasz és a francia televízió Roland Petit-ről, napjaink egyik legnevesebb koreográfusáról, illetve Jacques öre/ről a francia sanzon egyik legnagyobb egyéniségéről készített nagyszerű portréfilmet. Roland Petit Párizs és Marseille utcáit, negyedeit járva eleveníti fel ifjúkorát és pályafutását, s így mesél barátairól, Serge Gainsbourgról, Cocteauról, Picassoról, táncosairól és feleségéről: Zizi Jeanmaire-rő\ is, miközben legszebb tánckompozíciói elevenednek meg a képernyőn. Jacques Brel sorsa és dalai politikai eseményekkel futnak egy pályán. Slánsky, Sztálin, Hruscsov, Gomulka, Nagy Imre arcát látjuk, aztán Castro, Che Guevara, Kennedy, Eisenhower, De Gaulle, majd Dubček, Brezsnyev és Allende szavait halljuk, és újra szólnak a felkavaró Brelsanzonok. Történelem és művészet, hatás és ellenhatás, bukások és felülemelkedések. Ha Arany Prága '90, akkor ez a néhány film. A többi felejthető. SZABÓ G. LÁSZLÓ Egyik hetilapunkban olvashattuk a következő szövegrészt:" ... a politikai foglyok is a saját bőrükön érezhetik majd a békét, a szeretetet ilyenkor decemberben." Megértjük a mondatot, mégis úgy érezzük: nincs valami rendben a szerkesztésével. Van benne valami furcsa, szokatlan, csak nehéz megmondani, mi az. Használatos ilyen szólás nyelvünkben: a saját bőrén érez valamit, a saját bőrén érzi ezt vagy azt, még sincs valami rendjén ezzel a fogalmazással. Valóban nincs. Pedig a szólás - legalábbis formai szempontból - rendben volna. Nem hiányzik belőle egy szó sem, mégis úgy érezzük, megváltoztatta a szerző, amikor mondatába beleszőtte. A mondat tárgya ugyanis itt pozitív jelentésű szó lett: a béke. Márpedig ebben a szólásban csak negatív jelentésű szó fordulhat elő tárgyként. A saját bőrén - legalábbis a szólás szerint - csak rosszat, kellemetlent érezhet valaki, jót, kellemeset nem. Nyugodtan mondhatjuk, saját bőrén érezte a háború borzalmait, a hideget, a nélkülözést, a mellőzést, vagyis a saját bőrén érezhet valaki bármit, ami kellemesnek nem mondható; de nem érezhetjük saját bőrünkön a szeretetet, megbecsülést, segítséget, így a békét sem. A tárgyat gyakran nem is szóval, mondatrésszel fejezzük ki a szólásban, hanem mellékmondattal. De ennek a szerkesztési módnak is az a feltétele, hogy maga a mellékmondat rosszat, kellemetlent fejtsen ki. Például: saját bőrén érezte, hogy megvetik; hogy nem örülnek a jelenlétének; hogy nem szívesen állnak vele szóba. Nem mondhatjuk: a saját bőrén érezte, hogy szívesen látják; hogy örülnek neki. Természetesen ez utóbbiakat is érezheti az ember a saját bőrén, vagyis saját maga tapasztalhatja, de rosszul tesszük, ha ezt a szólás szavaival akarjuk kifejezésre juttatni, mert a szólásnak negatív értelmű tárgyakkal alakult ki a mai értelme. Ha ezen változtatunk, megzavarjuk a jelentését, szokatlanná tesszük közlésünket. Tudjuk, hogy a szólások használatára formai szempontból is ügyelnünk kell, hiszen ezek kötött szókapcsolatok. Annyit még általában elbírnak, hogy például az állítmányként szereplő igéjüket különböző időbe és módba tegyük, illetve a különböző számú és személyű alanyokkal egyeztessük, s más szavakat is az ennek megfelelő ragokkal, jelekkel lássunk el. Nagyobb mértékben azonban nem változtathatunk rajtuk. Egy szerző például azt írta egy szervezetről: „Ennek az élete meg van számolva." Hogy egyéb tekintetben valakinek vagy valaminek az életéről vagy napjairól beszélünk-e, általában mindegy, de az ismert szólásban nem cserélhetjük fel a két szót. Abban csak a napok, pontosabban: valakinek vagy valaminek a napjai lehetnek - de nem megszámolva, hanem - megszámlálva. Igen, mert így ismerjük a szólást: meg vannak számlálva a napjai. Tehetünk hozzá részes határozót is: Ennek - vagy annak - meg vannak számlálva a napjai. JAKAB ISTVÁN Földművesigények Érdekvédelem és hatékony segítség Miután a Földművesek és a Vidék Szövetsége választási koalíció kudarcot vallott, és a Csehszlovák Mezőgazdasági Párt egyetlen képviselőt sem küldhet a Szövetségi Gyűlésbe, illetve a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanácsba, a Földműves-szövetkezeti Szövetségre a korábbiaknál is nagyobb szükség van. Feltéve, hogy tevékenysége valóban gyökeresen megváltozik, és következetesen kiáll a földművesek mellett, amikor érdekeik ellen tesznek. A Földműves-szövetkezeti Szövetség dunaszerdahelyi járási konferenciáján különböző összefüggésekben valamennyi felszólaló kifejtette a fenti gondolatot, s járási tanácskozásaikon a földművesek másutt is hasonló álláspontra helyezkedtek. Persze, tévedés lenne azt gondolni, hogy a felszólalók részéről ez amolyan udvariaskodó egyetértés volt. Éppen fordítva: Dunaszerdahelyen és másutt is kimondták, ha a szövetség a jövőben nem képviseli következetesen az érdekeiket, nem nyújt gazdasági, kereskedelmi jogi jellegű problémáik megoldásához konkrét segítséget, tagságukat fontolóra veszik. - A különböző tulajdonformák szabadpiaci versenyében a ráfizetéssel termelő törvényszerűen megbukik. A szövetség gazdasági, kereskedelmi jellegű útmutatásai e versenyben segítségünkre lennéIlyen még nem volt... Ifi-hétvége az IFI-vel Talán egyszer eljön az az idő, amikor már a legképtelenebb ötletek sem tudnak lázba hozni. Egyelőre azonban úgy tűnik, túl sok a „pótolnivaló", a lehetőségek kiapadhatatlannak látszó eszköztára lépten-nyomon kínálja magát. A gyarló halandó pedig legszívesebben két marékkal habzsolná az élvezeteket. Imádjuk, ha elkápráztatnak, így hát hajlamosak vagyunk az önámítás, a mézesmadzag-politika csapdáiba is beleesni. Boldogan viseljük e legtöbbször bocsánatos bűnöket, hiszen szórakozni nem vétek, mi több, újító erővel ható gyönyörűség. S amint a perbetei hétvége kölcsönkért szlogenje is sejteti, e gyönyörűségből nyújtanak ígéretes kínálatot az Ifinapok. A részletekről Bárány János, az IFI munkatársa, a rendezvény egyik szervezője nyilatkozott: - Már régen foglalkoztatta szerkesztőségünket a gondolat, megvalósítására azonban tavaly még nem volt mód. • Hogyan született az ötlet, s mi a rendezvény elsődleges célja? - A szerkesztőség még az Új Ifjúság idejében háromnapos találkozókat tervezett tudósítói számára. Ezek sajnos túl szürkére sikeredtek, s tulajdonképpen egyedüli céljuk a tudósítók bátorítása volt. Mi ennél sokkal többet szeretnénk. Az „egy lépéssel közelebb az olvasóhoz" jegyében szerettük volna felkarolni olvasótáborunkat, s élve a közvetlen találkozás előnyeivel, közelebb kerülni hozzájuk. • A megváltozott feltételek, a kitágult lehetőségek a kulturális rendezvényeken is éreztetik hatásukat. Mi az az új, amit nyújtani szeretnétek? - A formával kezdeném. Már a cím is utal arra, hogy „ilyen még nem volt". Mert valóban ezek lesznek az első Ifi-napok. Valóban első ízben nyílik lehetőség arra, hogy szerkesztő találkozzon az olvasóval, s rajongó a sztárral. Mivel eddig nem volt mód arra, hogy magyar előadóművészeket fogadhassunk, éltünk a kínálkozó alkalommal - meghívtuk a legsikeresebbeket. Véleményem szerint az Ifi-napok azért jó az olvasónak, mert közelebb kerül a laphoz, s azért jó az IFI-nek, mert képet alkothat arról, mekkora az érdeklődés a lap iránt. S persze elsősorban azért, mert rengetegen leszünk együtt, s meg tudjuk vitatni dolgainkat. Valóban az a célunk, hogy megnyíljanak az emberek. Mi komolyan készülünk, akárcsak azért is, mert vasárnap a Fiatalok stúdiója élő adásában várjuk az olvasók, az érdeklődők kérdéseit. ígérem, válaszolni fogunk a legképtelenebbekre is. • Nem vádolhatják popközpontúsággal a rendezvényt? - Lelkem mélyén örülhetnék is, viszont, hogy cáfoljak, elmondhatom: két táncházat is beterveztünk. Szombaton a budapesti Törekvés zenekar talpalávalójával indul a műsor, vasárnap pedig az ausztráliai tartózkodás után hazatérő Quittner János tart a régi Szőttes-tagokkal táncházat. A pop- és rockzenén bízvást mutat túl Bródy János neve, áki „családi politizálásával" osztja meg gondolatait közönségével. Itt szólnék a politikáról, melyet nem is akartunk kizárni. Tekintve, hogy Erdélyből még mindig aggasztó hírek érkeznek, Mirk László számol be az ottani valós helyzetről. A lelki gondokkal küszködőket Veronika várja, a focirajongók pedig egy „szupermeccsen" szurkolhatnak. • E héten veheti kezébe az olvasó az IFI jubileumi, 25. számát... - Az egybeesés a szerencsés véletlen műve. De örülünk, hogy így sikerült. Hiszen a 25. szám már talán bizonyítja, végre újság lettünk, megtanultunk új felfogásban szerkeszteni, s továbbléphetünk. A nyár folyamán is nagyon sok meglepetés vár olvasóinkra, szinte hetente indítunk új rovatot. Csak azt tudom kérni tőlük, maradjanak velünk. (fa) nek. A járási bizottság mellett alakuljanak növénytermesztéssel, állattenyésztéssel stb. foglalkozó szakmai csoportok, amelyek az időszerű problémák megoldásában sokat tehetnének - fogalmazott Végh Ferenc, az Albári Földműves-szövetkezet elnöke. Tóth Gyula csenkei kollégája is a következetes, sőt radikális érdekvédelmet tartja helyesnek. - A tej új felvásárlási áráról már mindenki beszél, csak éppen mi, termelők nem tudjuk, hogy mit várhatunk, mire készüljünk fel. Nem kérdeznek, nem tájékoztatnak, majd az újságokból megtudjuk az új felvásárlási árat. Legyen bizottságunk, amely ilyen esetekben megszervez egy olyan jellegű tiltakozást, amit a járás határain túl is észrevesznek. Végh István, az Ekecsi Földművesszövetkezet elnöke más példa kapcsán ugyanezt sürgette. - Kell egy fórum, amely az adott dolgokra azonnal reagál, tiltakozik. Járási értekezleten, újságokban, rádióban, Tvben. Itt van például a paradicsom. Külföldről behozzák, a hazai termelőktől pedig nem veszik át. A mezőgazdasági párt hallgat, legyen hát egy szövetség, amely ilyen esetekben következetesen a termelők pártjára áll. Hasonló igények merültek fel az állami dotációk csökkentésével kapcsolatosan, hogy az elvont összegeket engedményekkel, például adók csökkentésével ellensúlyozzák. A szövetségnek el kell érnie, hogy a monopolhelyzetben lévő felvásárló-szolgáltató-feldolgozó vállalatok a mezőgazdasági üzemekkel kötött szerződéseket tartsák tiszteletben. A szövetség alapszabályzatával kapcsolatosan két észrevétel hangzott el. Egy egyetértő és egy bíráló. Gombos Ferenc, az Udvarnoki Földműves-szövetkezet alelnöke helyeselte, hogy az alapszervezet vezetőséget választhat, és így a szövetségi munkát irányító személy nem tartozik a gazdasági vezetéshez. Tóth Gyula szerint a tagilletéknek azt a részét, ami visszakerül a szövetkezetekbe, felesleges befizetni a közös kaszszába. A tanácskozás szünetében megkérdeztem Vén Kamiitól, az udvarnoki szövetkezet elnökétől-. - Mit szól az alelnök javaslatához? - Egyetértek vele. Ha a tagok úgy látják jónak, hogy a szövetségben ne a szövetkezet elnöke képviselje őket, és az alapszervezet élére a gazdasági vezetéstől független vezetőséget választanak, az a demokrácia velejárója. Ez a szövetkezet elnökének tekintélyét nem csorbítja. EGRI FERENC ÚJ SZÚ 2 1990. VI. 18.