Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-18 / 141. szám, hétfő

A Keleti Napló • • / /f m r • •• f/ a w um jelenerol es jovoierol Négyszemközt MÁTÉ LÁSZLÓVAL, a szerkesztőbizottság elnökével Társadalmi és kulturális életünk összességére is alighanem termékenyítsen hatna, ha a helyi hagyományokból táplálkozva, a kor szülte lehetőségeket megragadva szaporodnának azok a kezdeményezések, amelyek magasra téve a mércét, képesek lennének a Pozsonycentrikus szemléleten és gyakorlaton változtatni. Nemzetiségi kultúránkat tekintve ezzel elsőként Kassán próbálkoztak meg, ugyanis itt indították útjára a Keleti Napló független társadalmi és kulturális folyóiratot. A lap első számának megjelenése óta félesztendö telt el. Máté Lászlót, a szerkesztőbizottság elnökét kértük meg, hogy foglalja össze eddigi tapasztalataikat. - A század elején Kassa öt magyar napilap életben tartását is elbírta. Ma, amikor negyedmilliónyira duzzadt a város lakosainak száma, mindössze 1 szlovák napilapot és 1 esti hírlapot adnak ki. Az utóbbi ötven esztendőben magyar nyelvű sajtóterméket e Hernád-parti városban nem jelentettek meg. Amikor a múlt év december 8-án a Csemadok székházában nyolcan összejöttünk, valami olyat indítottunk el, aminek szükségszerűségét az élet igazolta. A Keleti Naplót az olvasók jól fogadták, s kétségtelen, hogy hiánypótló kiadványnak tekinthető. Jóleső érzésr hogy szinte nap mint nap sok biztatást, bátorítást kapunk - sőt olyan személyek és intézmények vannak, akik illetve amelyek anyagi támogatást is felajánlottak. Külön elismerésnek tartjuk, hogy neves hazai és külföldi szerzők ajánlották fel együttműködésüket, azaz írásaikat lapunknak. Tették ezt annak ellenére, hogy előre jeleztük: honoráriumot nem tudunk fizetni. El kell mondanom, hogy a lap szerkesztését is teljesen önkéntesen, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül végezzük. - Mi jelentette a legnagyobb gondot az első félévben? -A beígért anyagi támogatást a kerületi nemzeti bizottságtól nem kaptuk meg, ezért a lapterjesztést kénytelenek voltunk magunk vállalni, tehát a Csemadok alapszervezetek, földműves-szövetkezetek és nagyobb iskolák segítségével, Egyes helyeken jó tapasztalataink is voltak, de az első négy hónap mégis azt bizonyította, hogy ez az út hoszszabb távon járhatatlan. Nem tehetünk mást, végül is a postai hírlapszolgálattal írtunk alá egy szerződést. Ennek értelmében május végétől kezdődően a Kelet-szlovákiai kerületben most már ők terjesztik a Keleti Naplót. Az ötödik számunk tehát Pelsóctől kezdve Rozsnyón, Szepsin, Kassán, Nagykaposon, Királyhelmecen át egészen Ágcsernőig a magyar vidékeken a standokon megvásárolható. - Csak Kelet-Szlovákiában? - Egyelőre igen. Ha a tapasztalataink biztatóak lesznek, ősztől országos terjesztésre is szerződést kötünk. Jelenleg csak hatezer példányban jelenik meg a Keleti Napló. - Mit vállalt fel ez a lap? Fél év után kell-e valamit korrigálniuk az eredeti elképzeléseiken? - Független társadalmi és kulturális lapot szerkesztünk. Mindenekelőtt a Gömörtől, a Kanyapta-medencén át egészen a Bodrogközig és az Ung-vldékig élő emberek életrevalóságát figyeljük, de érdekel bennünket az anyaországban és természetesen a más országokban élő magyar nemzeti kisebbség helyzete is. A második és harmadik számunkban például erdélyi és kárpátaljai vonatkozású írásokat közöltünk. Kapcsolatokat teremtettünk vajdasági irodalmárokkal, közöltük és továbbra is megjelentetjük az óceánon túli magyar irodalmat. El kell mondanom, hogy az itteni ruténokkal-ukránokkal kimondottan jó a kapcsolatunk. Természetesen teljesen nyitottak vagyunk a szlovák és a cseh kultúra felé is. Ezekben a napokban a kerületünkben élő német nemzeti kisebbség vezéralakjaival szintén kapcsolatba léptünk. - Mi az, ami távol áll a Keleti Naplótól, amit soha nem kíván megengedni? -Egy biztos: soha nem fogunk a bulvár sajtó szintjére zuhanni. A piaci hanghordozás tőlünk távol áll. - Elárulna valamit a távlati terveikből is? - Jó lenne hetilappá alakítani a Keleti Naplót. Ez persze csak akkor valósítható meg, ha találunk egy olyan kiadót, amely támogatni tudná, amely felvállalná ezt az ügyet. - Gondoltak már valamelyikre? - Nekünk, magyaroknak, itt csak egy könyv- és lapkiadónk van. Mi erre gondoltunk, ugyanis ez a kiadó jelenleg egy lapot sem jelentet meg. SZASZÁK GYÖRGY Szövetkezeti biztosító-társaság Megszűnik az állami biztosító monopolhelyzete Január elsejétől megkezdi tevékenységét a szövetkezeti biztosító, amelyet részvénytársaság formájában hoz létre a cseh és szlovák szövetkezetek szövetsége, de külföldről is érdeklődnek iránta. Az új létesítmény megtöri az állami biztosító monopolhelyzetét és arra készteti, hogy kizökkenjen a megszokott kerékvágásból és tevékenységét igyekezzen javítani, ha azt akarja, hogy versenyképes maradjon. Az új szövetkezeti biztosító-társaság többek között azt tervezi, hogy azok a gépjármű-tulajdonosok, akik náluk kötnek biztosítást, baleset esetén a szövetkezet autójavító műhelyeiben megjavíttathatják járművüket. (gy nem történhet meg, mint a múltban sokszor, hogy a javításért benyújtott számlát a biztosító nem veszi figyelembe. Ez két szempontból is előnyös: a félnek megjavítják az autóját, de ugyanakkor munkát biztosítanak saját autószervizeiknek. Abban az esetben pedig, ha a felettünk lakó eláztatja lakásunkat, az új biztosító társaság azt tervezi, hogy a lakást a lakásszövetkezetek révén rendbeteteti. Akik új lakásba költöznek, már a beköltözés napján biztosítást köthetnek, de az új társaság a jogi személyeknek is egész sor új biztosítási formát készít elő. Az előkészítő bizottság, amely kiváló szakemberekből áll, jóformán a nulláról indul. Rövid idő alatt kell megszerveznie a biztosítási hálózatot, de bíznak abban, hogy a fogyasztási szövetkezetek, amelyeknek jól kiépített kereskedelmi hálózatuk van, segítenek az ügyfelek toborzásában. Az új biztosító-társaság célja, hogy mind az egyéneknek, mint az üzemeknek kedvező biztosítási feltételeket teremtsen. Már maga az a tény, hogy megalakul, jelentős konkurenciát jelent az állami biztosítónak, de az is megtörténhet, hogy az ügyfelekért folyó versengésből hamarosan mások is ki akarják majd venni részüket, -njA hiánycikkek gazdát keresnek (A fogyasztók pedig árut) Azt hiszem, különösebb gondolkodás nélkül egy sor hiánycikket tudnánk felsorolni. Azon viszont meglepődtem, hogy a pozsonyi Drogéria vállalat (mely a főváros és a Nyugat-szlovákiai kerület speciális bolthálózatát üzemelteti) 139 tételt gyűjt csokorba. Ezzel a felsorolással várta a hiánycikkek kiállítására az érdeklődőket, de elsősorban azokat, akik segíteni tudnának az ellátás javításában. A GYÁRTÓ DIKTÁL - Sajnos, nem rózsás a piaci helyzet - állapította meg Jozef Vašina mérnök, a vállalat igazgatóhelyettese. - A gyártókat most már semmi sem kötelezi, hogy az áruszállításról szerződést kössenek. Még negyedévenként is csak vonakodva „ ígérnek biztosat", arról már szinte hallani sem akarnak, hogy egy évre szóló szállítási szerződést kössünk. A kereskedelem tehát egyre inkább kiszolgáltatott helyzetbe kerül és tulajdonképpen nem is kereskedik, hanem nagy erőfeszítések árán beszerez. - Szinte tehetetlenek vagyunk, elsősorban az olyan cikkekkel kapcsolatban, melyeknek monopolgyártója van - magyarázta Jarmila Korčeková az árualapokért felelős osztály helyettes vezetője. -Ha a termelő kijelenti, hogy nincs miből gyártania, akkor a legjobb üzletkötő sem ér el eredményt. De nézzük meg a kiállítást - invitál. - Az itt bemutatott vagy a hasonló termékekre keresünk gyártót, szállítót. Az utóbbi időben divatossá és keresetté vált a fagolyókból készült autóülésburkolat. Sokan Ausztriából hozzák be, de már egy morvaországi szövetkezet is elkezdte gyártani, 690 koronáért. Rövidesen jelezték, nem tudnak többet szállítani, nincs alapanyaguk. A Drogéria legutóbb egy lengyel szállítóval kötött szerződést, ezeket a „huzatokat" 380 koronáért forgalmazzák. - Ezt érdemes volna megpróbálni - reagált az elmondottakra a pozsonyi ASEK társaság képviselője - Éppen nőknek keresünk termelési programot. Rövidesen jelentkezünk. És más iermékeket is hozunk mutatóba, melyek iránt Ausztriában nagy a kereslet. Hiába kérdeztük, mi az a külföldön már bevált újdonság, nem árulta el. A „fahuzat" iránt viszont többen érdeklődtek a nap folyamán. - Megvárjuk a jelentkezéseket és a kínálat szerint választjuk ki a szállítót - mondotta Jarmila Korčeková. - Természetesen számítunk a magánvállalkozókra is, akik bizonyára gazdagítani fogják az árukínálatot. Egyelőre az olyan termékek iránt érdeklődnek, amelyek egyszerűen elkészíthetők. Például egy idősebb házaspár portörlóket varrna. Egy másik vállalkozó műbőr és textil kombinációjú papucsokat szállítana, melyből szintén kevés van a piacon. De kevés van jégakuból, a különböző hőmérőkből, az autók felszereléséhez tartozó vöröskeresztes dobozból, fürdősapkából, súrolókeféből, festékhigítóból, műanyag szemétlapátból, samponokból, Csigabiga, gyere ki...! TENYÉSZTENI KELLENE Régebben énekes mondókaként dúdolták ezt a szöveget a gyerekek, ha rátaláltak a mészhéjú, puhatestű állatkára, az éti csigára, amely éppen visszahúzódott a héjba, a házába. Ha netalán „csigakirály", tehát nem jobbra, hanem balra csavarodó mészhéjú egyed került a kezükbe, többen is föléje hajoltak és dúdolták a szöveget, míg a csiga ki nem dugta a szarvacskáit, vagyis a tapogatóit. A mai gyerekek, még a csigaszedők sem tudják, hogy ritkán található példánya „csigakirály", több ezer között egy, ha akad. De nem is kíváncsiak ilyesmire, mert napjainkban mások zengik a mondókát: akik az éti csigáért valutával fizetnek az exportőröknek. Náluk, vagyis a délibb fekvésű országokban, Olaszországban, Franciaországban már csaknem kipusztult ez a faj, a Helix pomatia, pedig nagy mennyiségben fogyasztanák. Nálunk viszont a kertekben, parkokban, kastélyok kertjeiben, cserjésekben, szántóföldek, legelők gyomszegélyében, árkokban, s az erdők szélén még szép számban található. Párkányban Hegedűs Tiborné az egyik felvásárló. A Nánai úton lakó anyósának a házánál várja a gyűjtőket, mert otthonában, az emeletes bérház lakásában ilyesmiről szó sem lehet. - Arra a két-három hétre, míg a csigaszezon tart - magyarázza - a férjemmel, meg a két fiammal ide költöztem. Nem nehéz munka, le kell mérni a csigákat, utána ládákba önteni. Hetente egyszer érte jönnek, elszállítják. Nem ő, hanem a rimaszombati Kertészeti Szolgáltatások vállalat az exportőr, amely tavaly tíz koronát fizetett, az idén tizenhat koronát fizet kilónként a gyűjtőknek. Neki pedig jutalék gyanánt a kilónkénti ár 25 százalékát. - Hasznos ez a munka - fűzi hozzá -, mert az idén sok a csiga. Négy napja hordják a gyűjtők, eddig 4400 kilót vásároltam fel. És még adót sem kell fizetnem a jutalék után. Nem úgy, mint amikor a vállalat számára barackot vagy zöldséget vásárolunk fel. Garamkövesden könnyű rátalálni a felvásárló, Sztruhár János házára, mert sok autó áll a porta előtt, s mindegyikből zsák számra hordják a csigát. Pontosan csak az árat tudja megmondani: kilónként 16 korona. Igaz, csak két napja, mert előtte 13 koronát fizettek egy-egy kilóért. És panaszkodik: - Akad ám kapzsi is a gyűjtők között. Zsákba ömlesztve hozzák a csigát, öntik a ládába mint a búzát, és a csigákkal együtt a zsákba rakott köveket is. Ügyelni, figyelni kell nagyon. Bényben két felvásárló működik. Takács Vilmos a Jednota fogyasztási szövetkezet számára vásárolja a csigákat, kilónként 16 koronáért. Magát Sándor nyugdíjas vonatvezető pedig a prísovicei Észak-csehországi Baromfifeldolgozó Vállalat számára, kilónként 13 koronáért. - Lehet, hogy már ma értesítést kapok az árváltozásról - magyarázza -, de amig ide nem érkezik az utasítás, többet nem fizethetek. Rend a lelke mindennek. Meglepő persze, hogy ennek ellenére három nap alatt 2250 kiló csigát sikerült felvásárolnia. - Az úgy történt - meséli -, hogy a kollégánál már minden láda megtelt, nem tudta mibe rakni a csigákat. A gyűjtők pedig, ha kevesebb pénzt is kaptak, mint amennyire számítottak, eladták nekem. Nem volt más választásuk. - Elkészíthették volna rántotténak... - Nocsak - mondja -, ne tréfálkozzék, még sor kerülhet rá, ha nálunk is megkedvelik a csigaételt. A volt igazgató-tanító özvegye a szakácskönyv szerint készített is valamit csigából, és akik megkóstolták, mind azt mondják, ízletes volt. Szóval, még rászokhatunk mi is... Aligha válna javunkra. A csigaexport, mint valutaforrás, lassan apadozni kezdene, talán véglegesen elapadna, mert ezt a forrást más is veszélyezteti: a határtalannak tűnő gyűjtőkedv. Félő, hogy bizonyos területeken kipusztul majd az éti csiga. Az aggodalomra sokan csak legyintenek, ugyan kérem, a tavaszi párosodás után az egyébként is hímnős csigák hat hét alatt ötven petét raknak. Sajnos, biológiai tévedés, hogy kölcsönösen termékenyítik meg egymást. Hímnős mivoltuk szerint vagy hímként, vagy nőstényként viselkednek, és ez már más eset a szaporaság szempontjából. Különben is más a jövő útja. Nem a rablógazdálkodás jellegű gyűjtés fokozása, hanem úgynevezett csigakertek létesítése, ahol céltudatosan tenyésztik és gondozzák az exportra kerülő példányokat. Jó és hasznos ügy a gyűjtés, a felvásárlás, de aki holnapután is sikeres akar lenni, előrelátóan csigakertet, szaporítóhelyet létesít. HAJDÚ ANDRÁS faszéhből, édesítő tablettából, gyertyából és még folytathatnám a sort. - A hlohoveci Gyógyszerkutató Intézet munkatársa felajánlotta édesítő, arctej és körömlakklemosó szállítását - mondotta Irmgard Hoďboďová, a kozmetikai részleg háziasszonya. - Milan Horníček vállalkozó gyertyát készítene, vele a következő héten beszéljük meg a részleteket. A rendezvény jó alkalom arra is, hogy kapcsolatot teremtsenek azok, akik csak valakivel együttműködve képesek a piacra terméket adni. A Pozsonyi VegyészetiTechnológiai Kutatóintézet például alapanyagot tudna szállítani bizonyos tisztítószerekhez, lakkoldókhoz, viszont partnert keresnek a flakonok készítéséhez. - Nagy gondot okoz a parókák hiánya, mert sajnos egyre többen kényszerülnek viselni- vettük szemre tovább a hiánycikkeket Jarmila Korčekovával. - A tfebíči Odeva nem képes elegendőt gyártani. Jó volna, ha valaki ezzel is foglalkozna. - Eljött a prágai Obzor ipari szövetkezet képviselője is - újságolta Iveta Slaninková a film- és fényképészeti részleg felelőse. - Velük már eddig is együttműködtünk. Igaz ugyan, hogy a fényképészek által keresett villanok gyártásához devizával kellett hozzájárulnunk, de nagy örömünkre éppen most közölte, most már enélkül is tudnak szállítani. Nagy gondot jelent, hogy a fotóanyagok eddigi jelentós NDK-behozatala teljesen bizonytalan. Arról már nem is szólva, hogy a hazai filmgyártók előtérbe helyezik az exportot, nekik is szükségük van devizára. És hogy a hazai fogyasztóval mi lesz? Ez a termelőt egyelőre nemigen érdekli. ÚJ TERMÉKEK A LÁTHATÁRON - Szeretnék valamit felkínálni - tette asztalra táskáját Jaroslav Sochol. - Diapozitívokat, illetve negatívokat lehet elhelyezni ezekben az átlátszó műanyagtokokban. - Ilyen termék nincs a piacon, bizonyára volna érdeklődés iránta - mondotta Iveta Slaninková. - Készítse el az árkalkuláció javaslatát, melyet az Árhivatalhoz kell benyújtania, ott hagyják jóvá és hozzon mintadarabot, hogy a szerződéskötésekkor a többi árubeszerzőnek is bemutathassam. Én egyelőre ezer darabot rendelnék, ha az árban megegyezünk. -Ezerrel nem érdemes kezdenem - válaszolta. - Ha az ország valamennyi kerületében ugyanennyit megrendelnek, s ebben én segítek önnek, akkor már körülbelül tízezres tételről lehet szó. -Az már más, a következő héten jelentkezem - fejezte be a párbeszédet. Szinte megállás nélkül jöttek az érdeklődők. A magánvállalkozók egyenként, az üzemekből, szövetkezetekből általában ketten érkeztek, hogy mérlegeljék, mit tudnának, mit volna érdemes gyártani. A leopoldovi Szlovák Keményítő- és Szeszgyár munkatársai az ipari szesz alapanyagú termékek iránt érdeklődtek. Tudnának készíteni fa pácolásához szükséges folyadékot, fagyállót az autókba, de ha sikerül csomagolóanyagot szerezniük, akár sósborszeszt is. Es nem érkeztek üres kézzel: mutatóba hoztak egy élénk zöld színű ablaktisztítót, mely a hiányzó Okenát pótolhatná. Irmgard Hod'bod'ová még kapott néhány ajánlatot, de túlzott reményei nincsenek. A nagy gyártóknak egyszer nincs alapanyaguk, máskor pedig valamelyik import komponens hiányára hivatkoztak. Nehezen tudja elképzelni, hogy valamelyik szövetkezet vagy magánvállalkozó belevágna az egészségügyi szempontból szigorú követelményekhez kötött termékek készítésébe. De hátha akad vállalkozó... A kétnapos rendezvény értékelése még nem készíthető el, mert hetekbe telik, amíg az elképzeléseket konkrét szerződésekbe öntik és a gyártás beindul. A tavalyi hasonló rendezvény „jóvoltából" félmillió korona haszna volt a vállalatnak. Remélik, idén még több lesz, de a legfontosabbnak azt tartják, hogy üzleteink polcain a foghíjakat legalább részben sikerült kitölteniük. ÚJ SZÚ 4 DEÁK TERÉZ 1990. VL *