Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-18 / 141. szám, hétfő

Szabadon a tánccal A XXXV. országos népművészeti fesztiválról új szú 1990. VJ, 1B. Lassan közhellyé sekélyesedik, de novemberig még lesz rendezvény, melyre a megváltozott körülmények között első ízben kerül sor. Érvényes ez az idei zselizi fesztiválra is. Első alkalommal nyílt lehetőség arra, hogy a rendezők a sokéves gyakorlat sablonjait félretéve, más szempontok szerint építsék fel és valósítsák meg elképzeléseiket. Nem vitás, az éveken át szolgáló, jól bevált forgatókönyvek immár nem, vagy csupán részben felelnek meg a jelen és még inkább a jövő követelményeinek. A kérdés csak az, képesek-e a régi módszerekhez szokott szervezők eleget tenni a kihívásnak? Igaz, az idő talán még ahhoz is kevés volt, hogy ezt a kihívást tudatosítsák. Bevallom, sok mindent vártam az idei fesztiváltól. Valószínű, ezért is csalódtam. Mentségemül szolgáljon, hogy elvárásaimat a sajtóban megjelent híradások támasztották alá. Azt hittem, az új helyzet adta lehetőséggel élve, természetes, hogy egy merőben más rendezvénnyel találkozunk az idén. Nem. Olyan alapve-. tó gondokkal, nyitott, megválaszolatlan kérdések garmadájával kellett szembenézni, melyek három és fél évtized után is, enyhén szólva, elgondolkoztatok. A legfontosabb talán az, hogy tisztázni kellene végre, mit takar a „fesztivál" elnevezés! Melyek azok az alapvető törvényszerűségek, melyek nélkül nem beszélhetünk ünnepi előadássorozatról? Harmincöt év távolából úgy vélhetné az ember: a város magáénak vallja ezt az országos seregszemlét. Az érdektelenség, a közöny, a kihalt utcák, a siralmas látványt nyújtó kopár főutca azonban mást sejtetnek. Mintha a városnak semmi köze nem lenne a Schubert-parkban zajló eseményekhez. Igaz, a rendezők gondosan „beterveztek" a főtérre egy szabadtéri táncházat, mi több, eredetileg menettáncról is beszéltek. Vezényszóra azonban aligha lehet felszabadult légkört teremteni, érdeklődő közönséget verbuválni. Az az egy-két - népviseletben vagy anélkül, az eredeti időpontban és helyszínen megjelent - táncos és zenész aligha adhat felmentést a rendezőknek, aligha jogosíthatják fel őket arra, hogy kipipálhassák és sikeresnek könyvelhessék el a gyakorlatilag meg sem valósult szándékot. Itt érdemel említést a közönség, az érdeklődés kérdése. Mivel a „változnak az idők, változunk mi is" igazsága örökérvényűnek tűnik, alkalmazkodnunk kell az idők szavához. Ma már a közönségtoborzásban más szempontokat kell alkalmazni, mint korábban. Annál is inkább, hogy a bulvár jellegű, „biznisz ízű" produkciók tömkelege, s az irántuk érzékelhető kereslet gyors, egyszerű, s látványos sikerrel kecsegtet. Ezért veszélyes kötéltánc az optimális határ megtalálása. Egy viszont biztos: a közönségnek műsor kell. Mégpedig jó műsor, bő kínálat. A választási lehetőség megteremtése. Fesztiválunk esetében - a közönségcsalogatás feladatát is szem eiőtt tartva - aligha szabadna megengedni azt a „luxust", hogy a rendezvény gerincét alkotó szombati nap valójában csak este felé kínáljon szórakozást. Mi több, a folyamatosság igénye az üresjáratokat sem viseli el. A nézőt ez esetben korántsem érdeklik az anyagiak. A rendezők számára a legnagyobb fejtörést kétségtelenül az anyagi lehetőségek szűkössége okozza, de a néző számára is zsebre megy a játék, hisz a pénzéért szórakozni kíván. De vigyázzunk, nehogy ördögi kör alakuljon ki. Mert ha történetesen az anyagiakra hivatkozva csökkentjük a kínálatot, a vendég, esetleg megelégelve a színvonalat, jövőre már el sem jön. így a kevesebb bevételt jövőre még kevesebb öveti, majd jön a biztos csőd! Mottóként állhatna itt a (talán) megoldást jelentő kulcsmondat: „Unatkozni tilos!" Ehhez pedig - első lépésként - nem kellett volna több, mint jobban „futtatni" a szereplőgárdát. Táncosokról, zenészekről lévén szó, gondolom, elsősorban táncolni, zenélni jöttek. Miért nem valósult meg például a beígért folkkocsma? Hiszen ott akár reggeltől késő estig tarthatott volna a műsor. Sőt, szinte biztos, hoqv örömmel váltották volna egymást szereplők, nézők egyaránt. Az •sem kétséges, hogy érdekes és értékes színfoltja lehetett volna a fesztiválnak. Ha jól tudom, nem újkeletű az a gondolat sem, miszerint az eddigi gyakorlattal ellentétben több színtéren kellene gondoskodni műsorról. Jómagam nem tudok szabadulni a régi színpad és az általa teremtett fesztiválhangulat emlékétől. Állítólag környezetvédelmi okok játszottak közre a felszámolásában. Talán ezért vállalta a „rezervátumszerepet" a korszerű, egy kicsit azonban még „lelketlen" új színpad? ígéret maradt a kirakodóvásár is. Ma már valójában kínálja magát a bemutatkozás lehetősége, nem utolsósorban az üzlet számára is kedvezők a féltételek. Miért nem élt ezzel a lehetőséggel á régi sziép szakmákat űzők (remélhetően egyre növekvő) tábora? Miért kellett, hogy a néhány igazán szép munkával jelentkező kézművest ellepje a giccsárusok, a szinte elviselhetetlen minőségű szentképeket gyártók hada? Fájó pont a hagyományőrzők távolmaradása is. Épp az anyagi megszorításokból eredő kényszer szülte a döntést - az idén (már?) nincs rájuk szükség. Merész lépés, kétségtelen. Hiszen nem vitás, hogy e csoportok talán egyedüli és meghatározó éltető ereje eddig a zselizi szereplés volt. Ha e lehetőségtől is megfosztjuk őket, önmagunkat kárhoztatjuk csendes „sorvadásra". A bényi ós borzovai csoport az idén az egész „hagyományőrző-társadalom" nevében követelt teret magának. Halaszthatatlanul mérlegelnünk kellene tehát, hogy mennyire „gyümölcsöző" számunkra az ilyen hozzáállás? Tudunk-e távlatokban, szélesebb összefüggésekben gondolkodni, vagy a pillanatnyi nehézségek határolják be döntéseinket. E mozgalom alapvető és egyben legnehezebb feladata, hogy mértéket adjon, színvonalat tartson, egyszersmind tömegeket is mozgósítson. Kérdés, kirekesztésükkel mennyit nyerünk a réven, mennyit vesztünk a vámon. Különösen időszerű ez akkor, amikor végre kézzel foghatóvá vált: amatőr népművészeti együtteseink kezdik megtalálni saját arcukat, és gátlásaiktól szabadulva a mozgalom egyre inkább kezd kivetkőzni a műfaj egysíkúságából. A jelek szerint már birtokukban van az az alapfokú tudásanyag, melynek segítségével tovább építkezhetnek. Tevékenységükben talán éppen ennek köszönhetően egyre meghatározóbb helyet kap a tudatosság, s egyben a tisztelet és alázat az iránt, amit szolgálnak. Szótár és anyanyelv kell ahhoz, hogy valaki „táncíró" lehessen - hallhattuk Novák Ferencet, a budapesti Honvéd Művészegyüttes művészeti vezetőjét, a zsűri elnökét. De szótár, s anyanyelv kell ahhoz is, hogy szabadon bánhassunk a tánccal. E csodálatos anyag egyedül így válhat éiővé a színpadon. A központi verseny egyértelművé tette, hogy két év alatt hatalmasat lépett előre a hazai néptánc szakma. Bár új együttesek nem tűntek fel, az élmezőny kilenc idei legjobbja viszont bizonyította, felelősségteljes hozzáállással létjogosultsága van •a felfogás, a szemlélet sokarcúságának. A „teljes eszmei zűrzavar" - amint azt Novák Ferenc kedélyesen megjegyezte - pedig nem volt bántó, hiszen a kellő helyen meghúzott határok szabta útkeresést jellemezte. Természetes, hogy a kitágult politikai tér és a táncszínház nyújtotta lehetőségek csábítását sokan kihívásnak veszik. Mégsem kell talán tartanunk attól, hogy ez egyfajta, szélsőségektől sem mentes divatirányzatot eredményezne. Sőt inkább kecsegtető, hogy túlzott Erdély-központúságunkból ocsúdva, saját tájegységeink anyagát kezdjük kutatni, és felfedezni önmagunk számára. Megragadóan támasztotta ezt alá a szólisták dicséretet érdemlő versenye, amelyre mellesleg ezúttal első ízben került sor, s amely bízvást jelent új lehetőségeket nyitó távlatokat. Jóllehet, az idén még sokan „szőttes-háziversenynek" minősítették. Ezután már szinte kötelességük lesz a többi együttes arra érdemes táncosainak is, hogy részt vegyenek e megmérettetésben. Persze, nem az öncélú magamutogatás, végképp nem a „ki, ha én nem" típusú rivalizálás címén. A verseny feltételeket szab, s főleg, követelményeket támaszt. Ezek ösztönző erőként hathatnak. Még mielőtt valaki a szememre vetné, megjegyzem, a táncos produkciók elemzése, az együttesek szereplése külön fejtegetést érdemelne. De ez most nem célom, különben is: megtették nálamnál szakavatottabbak. így az együttesek esetében csupán névsorolvasást tartok. Előtte azonban szót érdemel az értékelés új módszerének, a „sávozásnak" a bevezetése. Az elgondolás jónak ígérkezik. A sok esetben lelketlen, mindenáron győzelemre törekvő kapaszkodást bizonyára emberibb léptékű versengés válthatja így fel. Túlzás nélkül állíthatjuk, az idei erőpróba a legkiegyensúlyozottabb, s mind ez ideig a legmagasabb színvonalat hozta. Ez pedig az együtteseket dicséri: az aranysávos dunaszerdahelyi Csallóközi Dal- és Táncegyüttest és a nagyidai llosvak, az ezüstfokozattal kitüntetett szinai Rozmaringot., a kassai Új Nemzedéket, a rozsnyói Búzavirágot, a komáromi Hajós

t és az Ékeli Summásoke

it, valamint a bronzsávval kitüntetett somorjai Csalló

t és a fülekpüspöki Palócot. A két fóműsor vendégei, a hazai Ghýmes és Varsányi, valamint a magyarországi Ökrös zenekar pedig ugyancsak biztos garanciát jelentettek. Szívet melengető volt látni-hallani: vigyázzuk értékeinket. Míg a „tiszta forrás" szemlélet lesz az alappillér, addig nincs különösebb baj. Mert addig nem feledjük azt a kultúrát, mely a miénk, addig van „adatbankunk", melyből bővíthetjük táncos-zenész „szókincsünket". És ezek az értékeink érdemesek arra, hogy a világ is lássa őket. Ezért van, ezért kelj a :fésztivál. S ha Zseliz nem tud a „világba menni, a világot kell oda.vinni. Úgy, hogy 'a régi görcsöktől mentesen, élvezhesse mindenki a játékot. FÓNOD MARIANNA Idegenforgalom zökkenőkkel Fejlesztés nélkül nem megy • Kevés a magánvállalkozó • A betléri kastélymúzeum átépítés miatt zárva • A gondok megoldását a privatizálásban látják Természeti kincsekben gazdag a Rozsnyói járás. Elég ha megemlítjük a gombaszögi és a domicai cseppkőbarlangot, az ochtinai aragonit és a dobéinai jégbarlangot, A Kraszna Horka-i várat, a betléri kastélymúzeumot, a dedinkyi víztározót, a Szlovák Karszthegységet, a Murányi és a Szilicei Fennsíkot, de a járási székhelyen is van látnivaló. Kellemes napokat tölthetnek el Itt a turisták. Juraj Hronecet, a járási nemzeti bizottság kereskedelmi és idegenforgalmi osztályának vezetőjét az idegenforgalom múlt évi mérlegéről és az Idei idényre való felkészülésről kérdeztük. keztek bővíteni szolgáltatásaikat, de ennek ellenére tudjuk, hogy még sok a tennivalónk. - Nem számolnak a magánvállalkozók bevonásával? - Szívesen fogadnánk őket, csakhogy az adórendszer nem kedvez a magánvállalkozóknak. Egyelőre 28 személy végez nyáron kereskedelmi tevékenységet. A gombaszögi vendéglő is magánkézbe került, Dedinkyn a lakosok segítenek az elszállásolási gondok enyhítésében, s jó volna, ha példájukat az üzemi üdülők is követnék. A járási székhelyen két vállalkozó bejelentette, hogy pékséget szeretne nyitni. Ami a privatizálást illeti, az üzemeltetőkkel megvitatjuk, hogy melyik kereskedelmi vagy vendéglátóipari egységet lehetne bérbe adni, vagy magánvállalkozónak átadni. Azt hiszem, ennek csakis az idegenforgalom látja majd hasznát. - Az említetteken kívül mit tesznek az idegenforgalom fejlesztéséért? -A fejlesztés mindenkor a rendelkezésünkre álló anyagi eszközökön múlott, nem pedig rajtunk, noha a fogyatékosságok láttán mindig minket vontak felelősségre. A járásnak nincs például autókempingje. Szó van egy szálloda építéséről, de szükség volna egy motelre is. Szerintünk, mi helyben jobban Ntudjuk, hogy mire lenne szükségünk ahhoz, hogy az idegenforgalom fellendüljön. Nehéz a helyzetünk, mivel nincs pénzünk, mert az idegenforgalomból befolyt összeg nem kerül vissza hozzánk. Többször javasoltuk az illetékeseknek, hiszen aki ide látogat, szívesen megtekintené a magyarországi aggteleki cseppkőbarlangot is, amely pár száz méterre van. -Az elmondottakhoz mit fűzne még hozzá? - Szeretném hangsúlyozni, hogy az említett nehézségek ellenére az idén is mindent megteszünk, hogy kellően fogadjuk a hozzánk látogató turistákat. Ám fel szeretném hívni a figyelmet, hogy utaink túlzsúfoltak, nagy a balesetveszély. Járásunkban a múlt év júliusában és augusztusában 110 közlekedési balesetet jegyeztek fel... Ellenőrzéseink során szigorúak leszünk azokkal szemben, akik megkárosítják a vásárlót, akik nem megfelelően végzik munkájukat. Arra törekszünk, hogy mindenki, aki ellátogat Gömör eme csücskébe, jól érezze magát, s elégedetten távozzon. NÉMETH JÁNOS J

únius 1-től immár szabadon utazhatunk - vízum nélkül - Olaszországba is. Az utazás módját az ember pénztárcájának vastagsága határozza meg. A leggyorsabb, legkényelmesebb, de egyben a legdrágább a repülőút. A Prága-Róma útvonal 7139, a Prága -Milánó 6505 koronába kerül. A kedvezményes PEX-tarifa csökkenti a költségeket, az említett vonalon az oda-vissza jegy ára 7326, illetve 6505 korona. Hazánkból vonattal nem utazhat a turista, Bécsből viszont igen, mégpedig koronáért. Június 29-től minden hétvégén szeptember 16-ig az Autóközlekedési Vállalat új járatot indít, mégpedig Velencébe. Ugyanis ma Velence a sláger, fiatal és idős egyaránt oda igyekszik. A szlovák utazási irodák azonnal reagáltak a nagyirányú érdeklődésre, heti több alkalommal autóbuszokat indítanak. És nemcsak Pozsonyból! A párkányi Čedok-irodában Čeletka Mária, a kirendeltség vezetője tájékoztatott az utazás módjáról, feltételeiről. - Június 15-től - az igényekhez alkalmazkodva - 540 koronáért szervezzük az Utazások Velencébe Fárasztó, de megéri utakat magánszemélyeknek és vállalatoknak egyaránt. A csoportok este 18 órakor indulnak Párkányból, s másnap délelőtt 9 óra körül érkeznek Velencébe. Az út során idegenvezetőnk ismerteti a város nevezetességeit, mert Velencében külföldi idegenvezető nem vezethet városnézést. Az olaszok szolgáltatása viszont mérhetetlenül drága. Aznap este 20.00 órakor indul a csoport vissza, s az éjszakai buszozás után, délelőtt érkeznek meg a városba. Legnagyobb gondunk a megfelelő autóbuszok biztosítása, hiszen a környék utazási irodái sem hagyják ki ezt a lehetőséget. A komáromi Slovakoturistban beigazolódott a Čedok vezetőjének feltevése. - Mi már június elsejétől szervezzük a velencei utakat- tudtam meg Fóti Eleonórától. - Magánszemélyeknek többnyire péntektől vasárnapig, vállalatoknak igénylésük szerint. Gondot jelentenek a autóbuszok, mert kényelmesből nincs sem kinálat, sem választék. Az érdeklődés óriási, igaz, mi jutányosán, 520 koronáért szállítjuk utasainkat. Természetesen figyelmeztetünk mindenkit arra, hogy ez az utazás fárasztó, no meg arra is, hogy számunkra Olaszország a nem olcsó országok közé tartozik. S Velence, a városok gyöngye talán még drágább, mint a többi olasz város. Ezért, azok számára, akik nem a város szépségeiben akarnak gyönyörködni, hanem inkább a bevásárlóturizmust művelnék, néhány irányárral szolgálhatunk. Egy kávé 1500 líra (15 schilling), a turistamenü 9-16 ezer líra, a dózsepalota beléptidíja 8000 líra, a vaporetto (vízibusz) ára kb. 2000 líra, a gondola 100 nyugatnémet márka, a vécé díja 700 líra. A visszajelzések alapján tudjuk, turistáink elégedettek voltak, s remélem, így lesz ezután is. A szomszédban székelő Tatratourban a velencei utazást 530 koronáért kínálják. - Volt olyan hetünk, hogy öt autóbuszt indítottunk, a múlt héten csupán egyet, de ezen a héten ismét négy buszt sikerült megrendelnünk az autóközlekedési vállalattól, illetve szövetkezettől. Be kell vallanom, számunkra jó üzlet ez az utaztatás, ami nem elhanyagolható szempont - magyarázta Marta Belejová szakelőadó -, hiszen minden bevétel jól jön. Annál is inkább, mert visszaesett az NDK-ba, a Szovjetunióba és Lengyelországba iránvuló idegenforgalom. M

egtudtam, minden Velencébe induló utas tájékoztatót kap az utazási irodáktól, amelyből megtudja a legfontosabb tudnivalókat éppúgy, mint az irányárakat. - Sajnos - folytatta a szakelőadó - nekünk nincs lehetőségünk zsebpénzt adnunk, mindenkinek a saját 2000 koronás devizaellátmányából kell merítenie. S ha adhatok egy jó tanácsot, ne vásárolni utazzon Velencébe a turista. Ne sajnálja kiadni pénzét a belépődíjakra. Hajózzon a Canale Grandén, etesse a galambokat a Szent Márk téren, sóhajtson a Sóhajok hídján, sétáljon végig a lagúnák fölött ívelő hidakon és csodálja meg az építészek pompás alkotásait. Megéri. PÉTERFISZONYA - Hogyan értékelné a tavalyi turistaidényt? - Járásunkba tavaly mintegy félmillió turista látogatott el, de rajtuk kívül becslésünk szerint további egymillió személy fordult meg itt. Közel a Magas Tátra, fontos útvonal halad keresztül járásunkon, tehát jelentős az átmenő forgalom is. A vendéglátóipari és a szállodai férőhelyek kihasználtsága a nyári hónapokban több mint 90 százalékos volt, sőt nemegyszer gondot okozott, hogy a turisták nem megengedett helyen verték fel sátraikat. A vendéglátóiparral nem voltunk mindenütt és minden téren elégedettek, főleg a választék volt hiányos, de néhány helyen a higiéniai előírásokat sem tartották be. Gondot okozott a hentesáruval való ellátás és frissítőkből sem volt olyan a kínálat, mint ahogy azt szerettük volna. Tehát a tavalyi idegenforgalmi mérleg pozitívan értékelhető, de meg kell mondani, problémák is előfordultak. -Hogyan készültek fel az idei idényre? - Kora tavasszal helyszíni szemléket tartottunk, és ennek alapján meghatároztuk a tennivalókat. A kereskedelmi egységekben frissítőkből és ásványvízből megfelelő mennyiséget tartalékoltak. A járásunkba érkező turistákat több mint 1200 szálláshely és 9164 vendéglői hely várja. A járási székhelyen már üzemel az átépített fürdő, ahol elszállásolási lehetőség is van, de ugyanakkor az év végéig tatarozzák a főtéri borozót. Szeretném figyelmeztetni a turistákat, hogy tatarozzák a betléri kastélyt, így nyáron csak a parkot lehet megtekinteni. Dobéinában új faház készült el, egy épületet pedig vendéglőnek alakítunk át. Domicában folytatjuk az átépítési munkálatokat. így az idén sem leszünk meg problémák nélkül, de azért felkészültünk a bajok gyors orvoslására. - Milyen szolgáltatásokat kínálnak az idegenforgalmi központok? - Időbe tellett, amíg sikerült megértetni mindenkivel, hogy kötelességük a szabadságukat nálunk töltő turisták kényelméről gondoskodni. A Dobšinai jégbarlangnál bevezették a kerékpárkölcsönzést és példájukat más barlangoknál is követték. Dedinkyn nemcsak vizibiciklit, sportfelszerlést kölcsönöznek, hanem tévét is. Több helyen pingpongasztalokat állítottak fel. Mindenütt igye-