Új Szó, 1990. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-18 / 141. szám, hétfő

Hogyan tovább? (Folytatás az 1. oldalról) mit, arról azonnal tudomást szereznek Bécsben, Párizsban, Washingtonban, s ez nagyon fontos szempont. Nem baj tehát, ha a parlamentben kisebbségben, ellenzékben leszünk. Kimondjuk kvalifikált véleményünket, annak pedig súlya lesz idehaza és külföldön is. - Mégis fölteszem a kérdést: nem tart-e attól, hogy ha képviselőinket többször leszavazzák, tehát nem érik el a várt politikai eredményeket, akkor választóik csalódnak bennük, s az önök politizálásában? - Nem hiszem, hogy csalódnának, hiszen képviselőink szakmailag rátermettek, teljesíteni fogják kötelességüket, a választópolgárok érzékelhetik, hogy politikai sorsuk jó kezekben van. Persze, hetek, hónapok alatt nem lehet csodákat művelni. Ha az elkövetkező két évben sikerül elérni, hogy európai szellemiségű alkotmányunk lesz, akkor szerfölött elégedettek lehetünk. - Nemzeti kisebbségünk szempontjából melyek azok a legfontosabb elvek, amelyeket az új alkotmánynak rögzítenie kell? - Az új alkotmány ismerje el kollektív létezésünket, legyünk minden vonatkozásban egyenrangúak a többségi nemzetekkel. Jogainkban, nyelvünkben ne legyünk se mi, sem pedig mások másodrendű polgárok. Érvényesüljön továbbá a kulturális önigazgatás elve, legyenek ebben a szférában döntési joggal rendelkező központi magyar szerveink, s biztosítsák az államigazgatásban az arányos részvételünket. Meggyőződésem szerint a nemzeti kisebbségi alkotmánytörvény nem lehet szlovákiai belügy, az alapvető elveket szövetségi szinten is rögzíteni kell. - Az elmúlt hónapokban nagypolitikai vihart kavart a magyar egyetem kérdése. Mi a véleménye erről? - Ez iszonyúan nehéz és bonyolult kérdés. Egy biztos: Nyitrán a letűnt rezsim elsorvasztotta a magyar pedagógusképzést, magyar Pedagógiai Főiskolára égetően szükség van, éspedig Komáromban. Aki ezt ellenzi, az nacionalista, ugyanis Komáromban minden lényeges személyi, anyagi feltétel adott a főiskola létesítéséhez. A többi kar létrehozását nem szabad elsietni, mert csak színvonalas felsőoktatási intézmény lehet életképes. Szerintem nem baj, ha a magyar egyetem öt vagy tíz év alatt jön létre, de szükség lesz rá. - Közvéleményünk minden bizonnyal elvárja, hogy a magyar képviselők pártállástól függetlenül a nemzeti kisebbségünk alapvető érdekeit, sorskérdéseit illető vitákban, határozatok, törvények meghozatalában összefogjanak. Elképzelhető-e ez? - Elképzelhető, de nem biztos, hogy így lesz. Az első Csehszlovák Köztársaságban mindkét magatartásra volt példa. Akadt több olyan magyar képviselő, aki még a nemzetiségi iskolaügyi kérdésekben is tartózkodott pártérdeket helyezve előtérbe. Mások ilyen esetekben szembe mertek fordulni saját pártjukkal. Magam is kíváncsi vagyok, miként viselkednek majd képviselőtársaim, ha például a nemzeti kisebbségünk érdekeit szolgáló, szakmai szempontból megalapozott, az alkotmánytörvény-tervezettel kapcsolatos javaslatokat nyújtunk be. Közvéleményünk elvárása egyértelmű, mégis a kérdésre csak a közeljövő adja meg a konkrét választ. SZILVÁSSY JÓZSEF DURAY MIKLÓS: „Konstruktív politizálásra törekszünk" ÚJ szú 1990. VI. 18. -Mindenekelőtt gratulálok az eredményhez, melyet az MKDM-Együttélés koalíció ért el a választásokon. Remélem, lesz alkalmam gratulálni ezután is, amikor már a gyakorlati politika színterein folytatjátok a munkát. Egyébként ez az, amiről most beszélgetni szeretnék veled, örülnék azonban, ha előtte válaszolnál arra a kérdésemre, mely közvetlenül a választások után lapunknak adott nyilatkozatod egyik állítása nyomán fogalmazódott meg bennem. Sikereteket „a csehszlovákiai magyarság magas fokú politikai kulturáltságának" tulajdonítod, „s annak, hogy az itt élő magyarok mintegy kétharmada megértette, mennyire fontos az egységes politizálás". Ha el is fogadom ezt, azért hadd jegyezzem meg, szerepet játszott más is, a te személyiségeden, erkölcsi tőkéden, a januártól szinte szünet nélkül folytatott dél-szlovákiai körútjaidon kívül például az, hogy az Együttélés támogatóra talált a Csemadokban, több, szintén nem csekély erkölcsi tőkével rendelkező személyiség ugyancsak csatlakozott, menet közben, a mozgalomhoz, majd jött a romániai magyarok példája, na és a talán legerősebb befolyásoló tényező, a magyarországi hírközlő eszközök, főként a televízió, mely letagadhatatlanul az Együttélés mellé szegődött, méghozzá mellőzve a tárgyilagos tájékoztatás elvét. Vagy mindez nem így van? - Továbbra is az a véleményem a csehszlovákiai magyarság politikai kultúrájáról, amit mondtam. Ugyanis vannak személyes élményeim, a tömeggyűlések zöme is azt bizonyította számomra, hogy a csehszlovákiai magyarság politizálni akar, és a politikát egységesen akarja folytatni. Hiszen nem volt olyan gyűlés, hogy a felszólalók ne kérték volna számon a politikai egységet, ne követelték volna a koalíciót. Ez az óhaj abból a felismerésből ered, mint megállapítottam, hogy amiként egy nemzetnek az állam adja meg a szervezett kereteit, úgy a kisebbségnek a saját érdekében közös politikai platformot kell létrehoznia. Ehhez kellenek olyan személyiségek, akiknek van társadalmi hitelük, akiket a társadalom többsége elfogad. Nem kétlem, hogy a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének választási eredménye is hathatott, de ezt nem tudom lemérni. A Magyar Televízió tevékenységével kapcsolatban csak annyit tudok mondani: minden hírközlő szervek saját ügye, hogyan és milyen mértékben foglalkozik az eseményekkel. -Az MKDM-Együttélés sikere mindenképpen demonstrálja jelenlétünket a csehszlovákiai magyarság összetartását-összetartozását, elsősorban azok számára, akik eddig nem tudtak vagy nem akartak tudni rólunk. Számotokra pedig jeletós bázis, olyan alap, melyre okkal-joggal lehet majd hivatkozni. Ezért kérdezem meg, milyen alapállásból és magatartással szándékoztok politizálni, nemzeti kisebbségünk érdekeit képviselni, részt venni a törvényhozásban - egy olyan időszakban, amikor elsőrendű feladata demokratikusstruktúrák kialakítása, az európai értékrendhez igazodó, emberi léptékű törvények megalkotása. - Az Együttélés politikai programjában egyértelműen megfogalmaztuk, hogy nem kívánunk erőnek erejével ellenzéki politikát folytatni. Megpróbálunk olyan konstruktív politizálásra törekedni, amely a politikai egyezményeken és szerződéseken alapul, tehát klasszikus parlamenti politizálásra törekszünk. A demokratikus struktúrák kialakítását Szlovákiában elképzelhetetlennek tartom a jelenlétünk nélkül, már csak azért is, mert a demokráciához nemcsak a politikai pluralizmus tartozik, hanem ugyanúgy a társadalmi. Esetünkben a nemzeti pluralizmus tiszteletben tartása, minden szinten, hiszen ez az ország több nemzetiségű szerkezet. - Következik-e ebből, illetve ebből is, hogy másként kell majd politizálnotok a prágai parlamentben, és másként a pozsonyiban? - Ez nyilvánvaló. Más kérdéseket vet fel a szlovák politikai élet, mint a csehszlovákiai. De kell, hogy az országos is tükrözze akár a legkisebb sejt összetételét. Persze, szerkezeti kérdésekben, nem pedig helyi problémák országos fórumon történő kiteregetésével. Szükséges, hogy a politikának legyen taktikája és stratégiája, de Isten ments', hogy dogmatikus legyen. Ezért nem tartom helyesnek, ha a politikát előre lefektetett elvekhez kötik, hacsak nem a becsületesség és a türelmesség ez az elv. Azért is indítottunk mi ideológiától mentes mozgalmat, hogy elkerüljük a dogmatikus kötöttséget. Ez viszonylag tág teret biztosít számunkra az érdekképviseletben, valamint az érdekében végzett politizálásban. -Becsületesség, türelmesség. Egyetértek. Az Együttélés alapvető elképzeléseit, szándékait, céljait tekintve, melyek szerint a jövőben politizálni kíván, nincs okom kételkedni az elsőben. Viszont aggódom: nehogy a türelmetlenség jusson vezető szerephez a mozgalom politikai gyakorlatában. - Elemezni lehetne, mi a türelmetlenség, és azt is, mi válthat ki türelmetlenséget. Nem tartom türelmetlenségnek azt, ha a csehszlovákiai magyarság ellenáll azoknak a törekvéseknek, melyek helyzetének a konzerválására irányulnak. Nem tartom türelmetlenségnek azt, ha az elmúlt negyvenöt évben az őt érő csapásokat és az életét torzító hatásokat meg szeretné szüntetni, vagy ellensúlyozni szeretné. Nem tartom türelmetlenségnek az, ha a demokráciáért folytatott küzdelemben egyenrangú és egyenjogú polgárként akar részt venni. És egyszerre, azonos időben a többségi nemzettel. Nem lehet időben különbséget tenni a demokrácia kivívása és a nemzeti kisebbség jogainak kivívása között. A kettő egyszerre történhet csak, és az előbbi az utóbbi nélkül nem érhető el. -Milyen politikai formációban lenne számotokra a legmegfelelőbb a parlamenti munka. Kikkel, mely mozgalmakkal, pártokkal lazább vagy szorosabb kötelékben? - Erről csak akkor lehet majd nyilatkozni, ha megalakult a parlament és a kormány. Amint említettem, mi nem törekszünk ellenzéki politizálásra, noha logikus: ha nem leszünk tagjai a kormánykoalíciónak, akkor ellenzékben kellene lennünk. Programunk megvalósítása érdekében hajlandók vagyunk bárkivel rövidebb vagy hosszabb ideig tartó szövetséget kötni. - Fontosnak tartod-e, hogy a magyar képviselők, függetlenül attól, melyik mozgalomhoz tartoznak, együttműködjenek a nemzeti kisebbségünket érintő problémák megoldásában is? Egyáltalán, elképzelhetó-e a konszenzus, működése egyfajta kompromisszumkészségnek e területen? - Nagyon fontosnak tartom, hogy az összes nemzeti kisebbség parlamenti képviselői együttműködjenek az alapvető kérdésekben és támogassák egymást. Még annak árán is, hogy esetleg további partnereikkel vagy az őket bejuttató párttal ellentétbe kerülnek. Tragikusnak tartanám azt a helyzetet, ha ilyen kérdésekben egymással szemben foglalnának állást. -Ezt elkerülendő, kellene vagy kell majd találkozni, eszmecserét, egyeztető tárgyalásokat folytatni - a parlamenten kívül. - Igen, szükséges a parlamenten kívüli együttműködés. - Egy olyan parlamentben, amelyben hiányzik a kiegyensúlyozó szerepet játszó baloldal, ugyanakkor amelyben székekhez jutottak nemzeti (érzelmi) alapon politizáló mozgalmak is, miként lehet majd eredményt elérni a nemzeti-nemzeti kisebbségi kérdésekben? Nem fenyeget-e az eredményes munkát gátló örökös viszály, civakodás veszélye? - Ez a veszély fennáll. Sajnos nemcsak azért, mert, úgymond a nemzeti pártok képviselői is ott vannak a parlamentben, hanem azért is, mert a nem nemzeti alapon szerveződött politikai formációk is folytatnak majd olyan nemzeti politikát, amely hangsúlyozhatja a parlament nemzeti megosztottságát. Egyáltalán nem biztos, hogy a baloldal jelenléte ezt a képletet meg tudná változtatni. Szlovákiában nincs is erős hagyománya a baloldalnak. A kiút szerintem az lenne, ha sikerülne kialakítani egy centrumblokkot. Ez azonban még nem látszik reálisnak, mert Szlovákiában nem kristályosodtak ki eléggé a politikai erők, ami tulajdonképpen abból is adódik, hogy túl korai idóponra írták ki a választásokat, még nem tisztult le a politikai élet. - Utolsó kérdésem. Miért a Nemzetek Kamarájába jelöltetted magad? - Ebben sem ideológiai, sem politikai megfontolások nem játszottak szerepet. Mindenképpen a Szövetségi Gyűlésbe akartam jelöltetni" magamat, és mivelhogy eddig is a Nemzetek Kamarájában voltam képviselő, ezt választottam. BODNÁR GYULA TÓTH KÁROLY: Modern politikai párt kívánunk lenni A Független Magyar Kezdeményezés szlovák testvérpártjával, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalommal alkotott koalíciójának révén eleve jó esélyekkel indulhatott a parlamenti választásokon. Bár a kormányalakító tárgyalások javában folynak, elképzelhető, hogy az FMK - annak ellenére, hogy nem tipikus tömegpárt, s a szlovákiai magyarság kisebb hányada szavazott a jelöltjeire - kormányzó párt lesz. Tóth Károllyal, a mozgalom elnökével röviddel a választási eredmények nyilvánosságra hozása után beszélgettünk. - Minek tudjátok be, hogy viszonylag kevés szavazatot kaptatok? Egyes becslések szerint az FMK-ra mintegy harmincezren voksoltak. Mennyire reális ez a szám? - Nem tudom, hány szavazatunk van, és azt hiszem, soha nem is lehet megállapítani pontosan, mint ahogyan ezt egyik koalíció esetében sem lehetséges. Mi 30-50 ezer közöttire becsüljük, nagyjából ennyi szavazattal rendelkezünk. Úgy gondolom, hogy ez nagyon jó eredménynek tekinthető, mivel az utolsó napokban vagy az utolsó héten ellenünk folytatott manipuláció és politikai provokáció (s ami megítélésünk szerint a szavazataink húsz százalékát vitte el), ellenére jött ki ez a szám. Tehát ez egy nagyon stabil választói bázist jelent, amelyet nem a televízió befolyásának és nem mindenféle álhíreknek köszönhetünk közvetlenül a választások előtt, hanem határozott, elszánt és biztos döntések alapultak. -Ezek szerint a Független Magyar Kezdeményezés továbbra sem akar tömegpárt lenni, hanem egyfajta ,, értelmiségi", „európai" mozgalom... - Modern politikai párt kívánunk lenni, ami nyilvánvalóan messze esik a populista pártok jellegétől. A választások ebben nem mérvadóak, hisz a választás az egyszeri aktus, s valahová tartozást jelent. Az ember valami mellett titkosan leadta a szavazatát - ennyi történt. Az, hogy mekkora a tagsága, politikai befolyása a pártnak, és hogy milyen bázisra épül, az a választások után egy héttel már változóban van. Nem hiszem tehát, hogy ezt a mostani választást egy olyan végleges dolognak kellene tekinteni, amit nem lehet módosítani a jövőben. Egyet biztosan nem lehet a két év alatt megváltoztatni: a mandátumaink számát, azt, hogy hányan jutottak be a parlamentbe, de a választókat, mint olyanokat, tehát most már a választások után az állampolgároknak a rólunk alkotott képét, vagy azt, hogyan ítélnek meg bennünket, azt nagyon komolyan befolyásolni lehet. - Már a választások elótt voltak olyan hangok, hogy a Független Magyar Kezdeményezés propagandája talán többet ártott magának az FMK-nak, mint például az „ellenfél" propagandája. Gondolok itt például a Nap-ban folyt vitákra, amelyek kissé felkészületlenül érték a dél-szlovákiai magyarságot. Hogyan szeretnétek ezen javítani a helyhatósági választásokig, bár ez elég rövid idő... -A helyhatósági választások egy új törvény értelmében kell, hogy megvalósuljanak, tehát a propaganda és a választók megnyerése is a helyi koalíciók kérdése, amely a választójogi törvénytől fog függni. Ebben a pillanatban nem tudok válaszolni erre a kérdésre. Szeretnénk ott lenni a helyhatósági választásokon, szeretnénk jó eredményeket elérni, mert véleményem szerint a rendszerváltás ott fog betetőzni Csehszlovákiában - ha betetőzik, ha sikerül ott eredményeket elérni. A mostani koalíciós fölállást nem tekintem mérvadónak a helyhatósági választásokra nézve, ami teljes mértékben a törvénytől függ majd, és a választások időpontjától, ami kérdésessé vált az elmúlt két hétben. A választópolgárok megnyerésének módszerén különösebben nem kívánunk változtatni a jövőben sem. Meglehetősen korrektnek tartjuk, amit műveltünk, bár ez a korrektség sok övön aluli ütésnek tette ki az FMK-t, amelyeket nem lehetett kivédeni... Ettől függetlenül ilyen lépésekre a helyhatósági szinten történő választásokon nem kerül sor részünkről. Ez számunkra elfogadhatatlan, etikátlan, és magát a mozgalom erkölcsiségét kérdőjelezné meg. - Hogyan kívánja képviselni a Független Magyar Kezdeményezés a kisebbségi érdekeket a parlamentben? - Többször is kijelentettük már, a legelső dokumentumunktól kezdve, hogy mi nem érdekvédelmi szervezet vagyunk, hanem politikai szervezet. Nem érdekeket védelmezünk, hanem politikai irányvonalat követünk, s ezt próbáljuk érvényesíteni megfelelő politikai eszközökkel a parlamenten keresztül, vagy lefelé különböző formákban, tehát helyhatósági szinten is, gyakorlatilag a közigazgatás és az államigazgatás minden szintjén. Mi nem érdekeket képviselünk - ezt a dokumentumainkban nagyon pontosan megfogalmaztuk, hanem más egyéb, nagyon fontos (társadalmi, politikai, szociális) kérdések mellett súlyt fektetünk arra, hogy a kisebbségi kérdést is kezeljük. Tehát a kisebbségi kérdéssel, mint olyannal foglalkozunk a programunkban és a politikánkban is, és nem valamiféle érdekvédelmet biztosítunk a kisebbség számára. Ez nagyon fontos, különböző dolog. Mi nem kívánunk a kisebbség nevében szólni, még akkor sem, ha a egész kisebbség ránk adta volna a szavazatát. A szavazatok nem erre jogosítanak fel bennünket. Viszont azzal a mintegy ötvenezer választópolgárral szemben, aki bizalmat szavazott nekünk, azzal szemben igenis felelősséggel tartozunk, és ezt a felelősséget mindenképpen fölvállaljuk. - Vegyünk egy másik oldalt: a Nyilvánosság az Erőszak Ellennel a jövőben esetleges érdekellentétek is felmerülhetnek (személyi viták, pártszakadás, frakciózás stb.). Hogyan alakul akkor az FMK viszonya koalíciós partneréhez? - Minden elképzelhető. Ez a koalíció azon túl, hogy a két mozgalom szorosan együttműködött fél éven keresztül, választási koalíció volt. Hogy ennek a jövőben milyen következményei lehetnek, tehát, hogy esetleg parlamenti koalíció, vagy kormánykoalíció lesz belőle, az a mostani hetek kérdése, s amiről most folynak a megbeszélések. Nyilvánvaló, hogy nem feltételek nélkül megy bele az ilyen tárgyalásokba az ember, és nem feltétlenül kell, hogy azonosak legyenek a nézetek bizonyos kérdések tekintetében. Mind ez idáig semmi jelét nem tapasztaltuk annak, hogy valamifajta komolyabb ellentét merülhetne fel a két mozgalom között, tehát remélem, hogy ez az együttműködés a jövőben gördülékenyen, bár biztos, hogy nem viták nélkül, fog tovább zajlani. - Bár említetted, hogy az FMK nem az érdekképviseletet tekinti alapvető politikai platformjának, mégis, elképzelhető-e a jövőben, hogy esetleg a mozgalom mégis rákényszerül, hogy az Együttélés mozgalommal együttműködjön és közösen képviseljen bizonyos érdekeket? -Amennyiben a kisebbségi kérdés megítélésében vannak közös pontjaink, akkor igen. Azt viszont le kell szögeznem, hogy akárhogyan is áll a dolog, az ő rálátásuk ezekre a kérdésekre nem a megközelítési módban különbözik, hanem alapvető elvi különbségek vannak a kérdés megközelítésében. Hogy ez mennyire hidalható át a jövőben, egyeztethető-e ez a kettő, azt hiszem, mindkét oldaltól függ majd. Sosem zárkóztunk el a párbeszéd elől senkivel szemben. - Mi a véleményed Duray Miklós nyilatkozatáról Ján Budajt illetően? Talán még a SzNP képviselője sem mondott ilyen sommás véleményt róla. - Nagyon nagy melléfogásnak tartom, és azt hiszem, hogy egy teljesen apolitikus megnyilatkozás volt. Egy poén kedvéért felelőtlen és politikailag végig nem gondolt kijelentésre ragadtatta magát Duray Miklós ebben a kérdésben. -Mi a véleményed a baloldal meggyengült szerepéről nálunk? Hisz bár a kommunista párt például bejutott a parlametbe, a demokratikus baloldal valamiképpen kívül rekedt, és nem is remélhető, hogy komoly szerephez jut egy ideig... - Én azt hiszem, hogy azok a pártok, amelyek bekerültek a parlamentbe, elég erősen tükrözik a politikai megoszlást. A parlamenten kívül maradt pártokat nem tartom olyan erőseknek, hogy parlamenten kívüli ellenzék jöhessen létre. Mindenképpen lesznek kísérletek erre, de azt hiszem, ez nem lesz mérvadó. A parlamenten belül is elég erős szélsőjobb és szélsőbal ellenzékük lesz a kormányzó pártoknak. - Véleményed szerint ez a közép-európai viszonylatban egyedüli és példa nélkül álló közös politizálás, fellépés a többségi nemzet leghaladóbb politikai mozgalmával követhető példa lehetne-e régió többi, soknemzetiségű országában is? Mintha a környező példák nem ezt igazolnák... - Nem szeretném túlhangsúlyozni az egészet. Hogy mennyire lehet modellszerűvé tenni, amely használható más országokban is, ez teljes mértékben attól függ, hogy más országokban milyen viszonyok vannak. Látjuk a török kisebbséget Bulgáriában vagy a magyar kisebbséget Romániában, amelyek elkülönült, nemzeti alapon történő politizálásra kényszerültek, mert olyanok voltak az adottságok. Nem szeretném, még ha be is igazolódna jó modellként, hogy olyan helyeken alkalmaznák ahol esetleg rosszul sülhet el, mint ahogyan a másik modell is nagyon rosszul sülhet el azon az oldalon, ahol éppen nem olyanok, vagy kedvezőbbek a feltételek. KÖVESDI KÁROLY