Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-14 / 111. szám, hétfő

Régi szövetség, új névvel, új tartalommal Az efsz-ek rendkívüli konferenciájának margójára Nem irigylésre méltó azoknak a helyzete, akik az efsz-ek rendkívüli országos konferenciáján megtartott választásokon bizalmat kaptak. A vitában felszólalók részletesen kifejtették, hogy a Földműves-szövetkezeti Szövetségre átkeresztelt érdekképviseleti szervezettói mit várnak, s annak felelős irányítói mire összpontosítsák figyelmüket. Az igények nagyobb részt újszerűek. A nevében is megújult szövetség tevékenységéből persze nem maradhat ki az, ami elődjét a szövetkezeti földművesek körében népszerűvé tette, ugyanakkor a tevékenységét minden olyan területre és problémára ki kell terjesztenie, ami a piacgazdaság feltételei közepette a földművesek mindennapjaival öszszefügg. Talán mondani is felesleges, hogy a szövetség felelős irányítói számára az új elvárások jelentik a nagyobb gondot. Egyrészt azért, mert ezek teljesítése nem csak rajtuk múlik. Sőt, épp ellenkezőleg, elsősorban a központi intézkedések és új törvények hatályba léptetésének a függvénye. Másrészt a gazdasági, kereskedelmi, tanácsadói, jogvédelmi stb. tevékenységhez a megfelelő személyi feltételeket is meg kell teremteni nemcsak a központi, hanem a járási szervek szintjén is. Ezt véve alapul, a felszólalók nem tápláltak illúziókat, hogy a szövetség tevékenysége varázsütésre egyik napról a másikra teljes egészében megújul. Ugyanakkor elvárják, hogy fokozatosan egyre több új elemmel gazdagodjon. Ellenkező esetben néhányan a kollektív tagságot is megkérdőjelezték. Következetes érdekképviselet és sokoldalú gazdasági segítség - tömöríthető egyetlen mondatba mindaz, amit a résztvevők a vitában és a tanácskozás szünetében megfogalmaztak. Többen kérték, hogy a szövetség felelős vezetői a jövőben védjék meg a földművesek tekintélyét, ha azon igazságtalanul csorba esik. Pavol Dukes, a Detvai Efsz elnöke felszólalásában ilyen összefüggésekben konkrét példákat is említett. A környezetszennyezést gyakran a földművesek számlájára írják, figyelmen kívül hagyva a műtrágyák és a növényvédő szerek minőségét, amelyek gyártásáért az ipar felelős. Mások is kifogásolták több vezető tisztségviselőnek a mezőgazdaságnak nyújtott támogatásról és a mezőgazdasági termelés túlzott költségességéről tett kijelentését. Az érintettek elvárják, hogy ilyen esetekben a Földműves-szövetkezeti Szövetség tisztségviselői a hírközlő eszközökben fellépjenek és a kérdést komplex módon elemezzék, összevetve például a felvásárlási árak és a mezőgazdaságban használatos ipari termékek árának az alakulását. Varsányi Györggyel, a Garamkálnai Efsz elnökével a vita szünetében beszélgettem. - A tevékenységében megújult szövetségre szükségünk van. A volt SZFSZ főleg a szociális, kulturális és ismeretterjesztő területen tett sokat, az új szövetségnek legalább ennyit kell tennie gazdasági téren. A vitában felszólalók erre helyesen mutattak rá. A szabadpiaci törvények újszerű irányítást igényelnek. A szövetkezet felelős irányítóinak tudniuk kell, hogy mit és mennyiért adhatnak el, milyenek és r. int alakulnak a kereskedelmi lehetőségek. Ilyen jellegű, naprakész és hónapokra, esetleg évekre előremutató információkra van szükségünk. Ezeket a szövetkezetek külön-külön nehezen tudják beszerezni, a szövetség viszont igen. Ugyanez vonatkozik a tudományos-műszaki ismeretekre. Hol és mennyiért vehetjük meg a legújabb gépeket, berendezéseket, esetleg technológiákat? Tudom, mindehhez szakemberekre Részvénytársaságok, mint a hatalomátmentés eszközei? A Szövetségi Gyűlés képviselői az új törvények hiányosságaira figyelmeztettek • Módosító javaslat a földtulajdon védelmére Alig fogadta el a Szövetségi Gyűlés a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvényt, a képviselők egy csoportja máris törvénymódosítási javaslattal állt elő. Mégpedig olyannal, amely a szövetkezeti törvényen kívül a részvénytársaságokról szóló törvényt is érintette. Az előterjesztők szóvivőjétől, Jaroslav Hladík mérnöktói az iránt érdeklődtünk, miért tartják szükségesnek az említett törvények módosítását. -A mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény a földhasználati jogot tulajdonosi és bérleti joggal váltja fel. A törvénynek nem titkolt szándéka, hogy az emberek földhöz való viszonyát megváltoztassa. Erre mindenekelőtt azért van szükség, mert köztudott, hogy a mezőgazdaságban az elmúlt időszakban az elért eredmények ellenére nagyon sok probléma halmozódott fel. A gazdasági kérdéseken kívül elsősorban a termőföld minőségének fokozatos romlására, a csökkenő humusztartalomra, a devasztációra gondolunk. Mindez törvényszerű következménye a földhöz való viszony elkorcsosodásának. Az új törvény a tulajdonjog megerősítését célozza, ám vannak olyan kitételei, amelyek ezzel az elképzeléssel szemben állnak. A részvénytársaságok létrehozásakor ugyanis a termőföld, mint tulajdon és érték, a részvénytársaságba alapítói részként bevihető. Ebből kifolyólag fennáll a veszélye annak, hogy a föld tulajdonosa a részvénytársaságokból való esetleges kilépései elveszti a tulajdonjogát. Az új törvény kimondja: a föld tulajdonosa a rosszul gazdálkodó szövetkezetből az őt megillető tagrésszel együtt bármikor kiléphet.Tehát a földjével együtt, amely továbbra is a tulajdonában marad. Ám ha ezt a tulajdonát történetesen részvénytársaságba viszi be, és később onnét akar kilépni, már csak a bevitt tagrész pénzben kifejezett értékét kapja vissza, a földjét nem. Ha egy rosszul működő részvénytársaságból a tulajdonosok többsége kilép, a bennmaradóknak és az újonnan belépőknek a földhöz már csak alkalmazotti, nem pedig tulajdonosi viszonya lesz. Az is reális veszélyt jelent a részvénytársaságokban, hogy a külföldi vállalkozók esetleg felvásárolhatják a részvények többségét. Már csak azért is lehet és kell ezzel számolni, mivel a törvény külföldiek számára nem engedélyezi, hogy nálunk közvetlenül földet vásároljanak. Vagyis a részvénytársaságok tulajdonképpen lehetőséget kínálnak a rejtett befolyás- és vagyonszerzésre. Ugyanis a részvények többségével rendelkező akár hazai, akár külföldi vállalkozó gyakorlatilag egyedül és belátása szerint dönthet a föld kihasználásáról, az államnak ebbe nem lesz beleszólása. Az átmeneti időszakban arra is szükségesnek tartjuk felhívni a figyelmet, hogy a részvénytársaságok létrejötte bizonyos lehetőséget teremt a hatalomátmentéshez. Sok mai és egykori vezetőben munkálkodik a szándék, hogy a túlméretezett mezőgazdasági szövetkezeteket és más nagyüzemeket változatlan formában fenntartsák, illetve a hatalmukat ebbe a szervezeti formába is átmentsék. Vegyünk például egy rosszul gazdálkodó szövetkezetet, ahol néhányan eldöntik, hogy részvénytársasággá alakítják a szövetkezetet. Az egyszerű tagoknak, akik nem akarnak egyénileg gazdálkodni, aligha lesz más választásuk, minthogy csatlakozzanak a részvénytársasághoz. Ha meggondolják, később ki is léphetnek, de a földjüket már nem kapják vissza, csak a pénzben kifejezett értékét. A részvények többségét pedig a tőkével rendelkezők, vagyis zömmel az eddigi vezetők fogják megszerezni. Az elmondottakból kiindulva javasoltuk azt a módosítást, hogy termőföldet alapítói rész gyanánt ne lehessen bevinni a részvénytársaságba. (tszl) van szükség, de véleményem szerint ezzel a szolgáltatások elmaradása nem indokolható. Például máris szüksége lenne a szövetségnek jogászokra, akik a szövetkezetekről szóló törvény érvényesítése során a tagok és a szövetkezetek között felmerülő vitás kérdések megoldásában a segítségünkre lennének. - A jövőben a szövetségnek következetesebben kell képviselnie érdekeinket - hangsúlyozta Végh István, az Ekecsszakállasi Efsz elnöke. - A mezőgazdasági dolgozók életét és munkáját meghatározó kérdések eldöntésében azoké legyen a főszerep, akik a termelés lényegbeli kérdéseit a gyakorlatból ismerik. Ha pedig már érvényben van egy rendelet, indokolt esetben felül kell vizsgálni. Példaként említem az állam dotációs politikáját. Ha a Dunaszerdahelyi járás természeti feltételei között a szövetkezeteknek csupán a harmada tud hitelek nélkül gazdálkodni, akkor indokolt a kérdés, hogy mi ennek az oka. Amenynyiben kiderül, hogy többek között a dotációs politika, akkor ennek a helyességét ós hatékonyságát újra kell értékelni. Mérlegelni kellene azt a javaslatot, hogy a dotáció elsősorban és nagyon következetesen a természeti feltételekkel, a termőföld minőségével és az éghajlati viszonyokkal legyen összhangban. Miroslav Kučera, a Novačanyi Efsz elnöke szintén több problémára mutatott rá. Egyértelműen kijelentette, a földműveseknek nem adminisztráló, hanem érdekképviseleti szövetségre van szükségük. Helytelenítette, hogy a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény tervezetéhez a földművesek nem szólhattak hozzá. Nem vitás, az elmúlt évtizedek alatt a szövetkezeti gazdálkodás eszméje a földművesek körében vesztett a vonzerejéből, ámde továbbra is vannak, akik a földműves-szövetkezetekben képzelik el a jövőjüket. Ezért, ha valaki egyénileg akar gazdálkodni, kapja meg a lehetőséget, de egyesek kiválása nem kapcsolódhat össze a szövetkezetek felosztására .irányuló külső nyomással. A döntést a tulajdonosokra, a szövetkezeti tagokra kell bízni. A különböző tulajdonformák egyenjogúsága és a szabadpiaci verseny majd úgyis eldönti, hogy melyik gazdálkodási forma életképesebb. Másokhoz hasonlóan Kučera úr is helyeselte a szövetségen belül kibontakozott politikai mozgalmat. Mint mondta, az Efsztagok Politikai Mozgalmát a jövőben erősíteni kell, hogy a földműveseknek a törvényhozó testületekben megfelelő képviselete legyen. EGRI FERENC Hatezer ember számára már valóság Interjú Petr Miller szövetségi szociális és munkaügyi miniszterrel a munkanélküliségről Csődöt mondott a direktív gazdaságirányítás. Az elmúlt négy évtized alatt mesteri módon leépítette az országot, s ahová jutottunk, azt úgy hívják: szakadék. Ahhoz, hogy ismét visszakerülhessünk a világban korábban elfoglalt helyünkre, újra építenünk kell, méghozzá a piacgazdaságot. Akarjuk az áru, a tőke és a munkaerő jól működő piacát, de valljuk be - tartunk is tőle. Kissé szorongva várjuk, mert magával hozza a munkanélküliséget. Legalábbis most így gondoljuk, sőt jónéhányan már ismerik a munkanélküliség okozta bizonytalanságot. Vajon miként látja ezt a kérdést az egyik legilletékesebb, Petr Miller, a CSSZSZK szociális és munkaügyi minisztere? - A munkanélküliség alakulása elsősorban a szervezeti változásoktól függ, de tény, hogy körülbelül hatezer ember számára már valósággá vált. Jelenleg ugyanis ennyien keresnek munkát. Vannak olyan kerületek, ahol csak kevesen maradtak munka nélkül. Kolínban és Sokolovban például egy-egy munkakeresőt tartanak nyilván. Az elmúlt hónapokban körülbelül 11 ezer ember vált meg politikai munkájától, lerövidült a tényleges katonai szolgálat, s vezérigazgatóságok és egyéb irányító szervek szűntek meg. Többek között ezek a változások is jelentősen befolyásolják a munkanélküliség alakulását. Egyébként a munkahelyek piacán pillanatnyilag a kínálat lényegesen nagyobb, mint a kereslet. i -Akármilyen ügyesen is valósítjuk meg a szervezeti változásokat, fel kell készülni a munkanélküliségre. De vajon hogyan? - Nagyon lényeges, hogy kiépítsük a megfelelő intézményrendszert, mert a nemzeti bizottságok munkaügyi osztályai nem tudják megoldani a munkanélküliek problémáit. A Szövetségi Szociális és Munkaügyi Minisztérium kezdeményezésére már hozzáláttunk a munkaközvetítő hivatalok kiépítéséhez. A másik ugyancsak fontos lépés: az átképzés. Tartalékoltunk pénzeszközöket erre a célra, s már érvényben van az a rendelkezés is, amely a dolgozók szociális biztosítását szabályozza a szervezeti változások keretében. Természetesen az az egyéntől is függ, hogy az átképzés után milyen gyorsan tud visszatérni a gazdasági gyakorlatba. - Jóllehet, tudjuk mi a munkanélküliség, gyakorlati tapasztalataink azonban nincsenek ezen a téren. A minisztérium szakemberei mely országok tapasztalatait kívánják hasznosítani? - Elsősorban osztrák és NSZKbeli szakemberekkel konzultálunk, már eddig is sok hasznos tanácsot kaptunk tőlük. - Véleménye szerint hány százaié-kos munkanélküliséget bír el gazdaságunk, s milyen részarányra számíthatunk? - Körülbelül 2 százalékos lesz a munkanélküliség, ennyit minden bizonnyal elvisel az ország. Persze az lenne a legjobb, ha egyetlen munkát kereső ember sem szerepelne a nyilvántartásokban. Ha arra gondolunk, milyen szegény a belföldi piac, s rövidesen beindul a magánvállalkozás, minden esély megvan arra, hogy a ma munkanélküli emberek újra bekapcsolódjanak a gazdasági folyamatokba. Az átképzést az egyes szervezeteknek kell finanszírozniuk, de az állam felkészült arra, hogy szükség esetén segítsen. A munkaközvetítő hivatalok és munkaügyi osztályok hálózatának kiépítésére 3-3,5 milliárd koronát szánünk, a Szövetségi Szociális és Munkaügyi Minisztériumban pedig egymilliárd koronás alapot hozunk létre új munkahelyek létesítésére. -Az imént jellemezte a munkahelyek piacát, de csak mennyiségi szempontból. Vajon szerkezetében miként egyezik meg a kereslet a kínálattal? Vannak olyan szabad munkahelyek, amelyek iránt igény mutatkozik? -Sajnos ez a kérdés egyelőre komoly gondot okoz. Rájöttünk arra, hogy egyes vállalatok mellébeszélnek. Azt állítják, hogy szükségük van munkaerőre, amikor pedig megjelennek az érdeklődők, egyszeriben nincs számukra hely. Ugy tűnik, óvatoskodók lettek a szervezetek. Ez a pillanatnyi helyzet, s hogy a jövőben e tekintetben lesz-e kedvező változás, az sok mindentől függ. Elsősorban attól, hogy milyen gyorsan és milyen minőségű átképzési programot dolgozunk ki. KOVÁCS EDIT „Tömeges elbocsátás nem lesz" Nyilatkozta lapunknak Zoltán Berghauer, a Kelet-szlovákiai Vasmű vezérigazgatója -A vállalat dolgozóinak március végén rendezett nagygyűlésén a külkapcsolatok bővítését az egyik legfontosabb feladatként említette... -Talán nem alaptalanul. Nézze, én azt vallom, hogy nekünk nem annyira a hazai testvérvállalatokkal kell magunkat, eredményeinket összehasonlítani, mint elsősorban az USA, Japán, valamint NyugatEurópa legfejlettebb kohászati cégeivel. Elvégre nekünk a világpiacon azok a vetélytársaink. Természetesen, igen sokat tanulhatunk tőlük. Sőt, az is elképzelhető, hogy egyikükkel-másikukkal akár a termelésben is együttműködhetünk, ha az mindkettőnknek előnyös. Nekünk minden kínálkozó alkalmat meg kell ragadni, mert minden koronára és dollárra szükségünk van. Az osztrák Vöest céggel acélbugák kihengerlésére kötünk szerződést, s horganylemezeket szállítunk; további megmunkálásra acélöntecseket és lemeztekercseket akarunk vásárolni külföldről; a Schloemann Siemag céggel a. csőrlőgyártásban működünk együtt; a Wagner Büroval speciális öntvények legyártására van szerződésünk. Bővíteni kívánjuk gazdasági kapcsolatainkat a hazai vállalatokkal is. Röviden: gyárunk termelőkapacitását gazdaságosabban kell kihasználni. - Igaz, hogy a nagyobb termelékenységet részben a dolgozók létszámának a redukálásával akarják elérni? - Igaz. S az is igaz, hogy a velünk körülbelül azonos teljesítményű nyugati fémkohászati művekben jóval alacsonyabb a létszám, mint nálunk. Vállalatunk fő termelési ágazatában, a kohászatban jelenleg 19 ezren dolgoznak. Ez sok. Úgy véljük, jobb munkaszervezéssel és a kívánatos műszaki fejlesztéssel a létszám akár 12 ezerre is csökkenthető. Lefaragjuk az adminisztrációban dolgozók számát is. Itt van például a vállalati igazgatóság. Itt eddig 1968-an dolgoztak, de ez év májusáig négyszázra apasztjuk az állományt, jövőre pedig körülbelül kétszázra. Az üzemeink maguk döntik el, hány hivatalnokot hagynak, mennyi kell, illetve mennyire van pénzük. Azt azonban szeretném leszögezni, s e kérdést helyben már tisztáztuk, hogy tömeges elbocsátás nem lesz. Bizonyára sokan a gépipari termelési ágazatunkban, vagy a helyi szolgáltató üzemben kötnek majd ki. Ugyanakkor a nyugdíjba vonulók vagy más céghez szegődök helyébe sem veszünk fel annyi új erőt, mint eddig. - A fokozott takarékosság a szociális gondoskodást mennyiben érinti majd? - Arra is kihat, ugyanis az eddigi szociálpolitika több szempontból is sújtott minket. Vegyük csak az egészségügyi ellátást. Vállalatunk és mi, a dolgozói is adót fizetünk az államnak, ám a gyárunk ezen felül évente még 6,4 millió koronát áldoz a sacai kórházra, ahol egyébként a pácienseknek csak a 40 százaléka vasgyári dolgozó. A gyár területén levő rendelőintézetek karbantartását és üzemeltetését is finanszírozzuk. Szerintünk az egészségügyi ellátásra így jóval többet költünk, mint más üzemek, intézmények. Vagy: miért adjunk évente 6-7 millió koronát a művelődési otthon üzemeltetésére, amikor az tulajdonképpen az egész várost szolgálja?! Legyen az önálló intézmény, keressen magára, vagy segítse a városi nemzeti bizottság. Megválunk a veszteséges vállalati üdülőktől is, s a lakásgazdálkodás, valamint a többi szolgáltatás sem mehet tovább a régi kerékvágásban. -Átalakítás a szó legszorosabb értelmében... - Pedig az elkerülhetetlen környezetvédelmi teendőket, az irányítás, vállalatszervezés valóban demokratikus módszereinek a bevezetését, és sok további dolgot még nem is említettem. Tény, hogy ilyen változás, ilyen mozgás itt még nem volt. De van értelme, hiszen a fizika is arra tanít, hogy a mozgásban levő test helyzetének megváltoztatásához kevesebb energia kell, mint az álló test megmozdításához. GAZDAG JÓZSEF ÚJ SZÚ 4 1.990. V. 14.