Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-14 / 111. szám, hétfő

Az ideiglenes tartózkodás ideje lejárt TÁVOZNAK A SZOVJET ALAKULATOK Ami két éve még szóba sem kerülhetett, ma valóság. A szovjet hadseregcsapatok kivonulnak hazánkból. Mivel ezzel összefüggésben számos nehézség merült fel, a Honvédelmi Minisztériumban munkacsoportot hoztak létre, élén Svätozár Naďovič vezérőrnaggyal, akinek ezzel kapcsolatban néhány kérdést tettünk fel. - A szovjet katonák és hozzátartozóik különféle létesítményeket használnak. Távozásuk után ki és hogyan veszi ezeket át? -Az átvétel három szakaszban valósul meg. Az első május végéig tart. Megállapodásunkból kiindulva a szovjet fél ígéretet tett, hogy a jövő év júliusáig befejezi csapatainak kivonását. Az objektumok átvétele tehát folyamatos lesz. Egy részére igényt tart a csehszlovák hadsereg, de kilencven százalékát megkapják a nemzeti bizottságok. - Úgy hírlik, hogy egy lakás felújítására legalább harmincezer koronát kell fordítani. Azokon a helyeken ahol a hadsereg alakulatai állomásoztak, jelentős károk keletkeztek a környezetben. Ki fedezi a helyrehozás költségeit? - A két ország külügyminiszterei által aláírt megállapodás szerint a szovjet fél magára vállalta a kár megtérítését. Kétségtelen, hogy az üzem- és más anyagok tárolásának módja nem felelt meg a cseh-szlovák előírásoknak. A használt raktárhelyiségek még az Osztrák-Magyar Monarchia idején épültek. Igaz, ezeket a csehszlovák hadsereg is használta a két háború között, azonban a hadsereg korszerűsítése, gépesítése feltétlenül megkívánta volna a raktárak felújítását. A környezetszennyezés mértékét még senki sem tudja felbecsülni. Mindez minket is figyelmeztet, hogy jobban oda kell figyelnünk az üzemanyagok tárolására. Ami a lakásokat illeti, pontos felmérést készítünk azok állapotáról. - Mi lesz Milovice sorsa? - Itt székelt a középső hadseregcsoport parancsnoksága, de egyébként is katonaváros volt már 1905óta, környékén katonai gyakorlótér van. Ha a szovjetek kiürítik, minden bizonnyal, úgy mint korábban, a mi hadseregünk használja majd, de erről az államvédelmi tanács hivatott dönteni. A vélemények megoszlanak a katonai kiképző bázisokon felépített lakások hasznosításáról, de bízom abban, hogy megtaláljuk az optimális megoldást. - Említette, hogy a szovjet fél hajlandó megtéríteni az okozott kárt. Ők azonban hangsúlyozzák, hogy a mindennapi fenntartási költségeket maguk fedezték. Megfelel ez a valóságnak? - Nem, ós más egyebek mellett azért is jött létre a bizottságunk, hogy felmérjük a valós helyzetet és a tényeket a nyilvánosság elé tárjuk, meghatározzuk, mennyibe került az országnak a szovjet hadsereg itttartózkodása. A végösszeget a jövő év elején hozzuk majd nyilvánosságra. Annyit elárulhatok, nem kis összegről lesz szó. -A szovjet hadsereg vasúti és közúti távozása nem okoz-e különösebb gondot? Igaz, hogy amit csak lehet azt értékesítenek, s többek között fegyvereket is? -A szovjet fél érdekelt abban, hogy csapatainak elszállítása lehetőleg problémamentes legyen, ezt a két fél képviselőinek tárgyalásán is megerősítették. Gondok merültek fel a hozzátartozók és a katonák személyes holmijaival kapcsolatban. Néhány helyen nem rakták be ezeket a megbeszélt időpontban a vagonokba. ígéretet kaptunk, hogy ez a jövőben nem ismétlődik meg. Hadd mondjam el, hogy egy szerelvény illetve szállítmány sem hagyja el az országot a vámosok tudta nélkül, az érvényben levő vámtarifa a katonákra is vonatkozik. Ami a fegyvereladást illeti, ilyen hírek hozzánk is eljutottak. Ellenőriztük, de senki sem akadt, aki ezt megerősítette volna. Ami a távozó egységek állományát illeti, fegyvertelenül utaznak, a fegyverek lakat alatt vannak. A szovjet fél rendelkezése szerint, azoknak, akik árusítják a saját vagy a hadsereg javait, soron kívül távozniuk kell. A szovjet hadsereg katonái és a hozzátartozói nem önszántukból jöttek ide, ezért távozásukat ne nehezítsük meg, távozzanak hazánkból szép emlékekkel. - A csapatkivonás befejeztével véget ér az önök munkája? -Nem, hiszen bonyolult elszámolási feladat áll előttünk. Minden értéket, összeget mérlegelnünk kell, hogy senki se mondhassa, nem végeztünk alapos, körültekintő munkát. (németh) Rövidfilm a gyilkolásról Krysztof Piesiewicz lengyel forgatókönyvírónak támadt az az ötlete, hogy a bibliai tízparancsolatot el kellene mondani a filmművészet eszközeivel. Az ötlet megvalósítására Krzysztof Kiesíowski rendező vállalkozott is. Úgy tervezte, olyan, nagyobb lélegzetű tévéfilmsorozat forgatásába kezd, amelyben a tízparancsolat erkölcsi kérdéseivel, téziseivei foglalkozik, kihagyva azok valláserkölcsi vonatkozásait. A sorozat első, nálunk is műsorra tűzött darabjai végül is mozifilmként készültek el: a Rövidfilm a gyilkolásról 1987-ben, a Rövidfilm a szerelemről pedig 1988-ban. Mindkét alkotás nagy nemzetközi sikert aratott. A Rövidfilm a gyilkolásról 1988-ban Ezért van az, hogy sokan, főleg a gyengébb idegzetű nézők szemük elé kapják a kezüket, mások meg könnyeznek, sírnak, amikor a filmben a törvényes ítélet értelmében akasztani viszik, és felakasztják a taxisofőr gyilkosát. A szakszerűen lefolytatott kivégzés kockáit látva hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a vesztőhelyre vezetett fiatal fiút emberölés vádjával ítélték el, s megérdemelt (?) büntetését nyeri el a kötél általi halállal. Miért van bennünk (sokunkban) hajlandóság a megbocsátásra? Miért is? Mert rögtön elemezni kezdjük az elítélt sorsát, s rájövünk, hogy ő nemcsak gyilkos, egyúttal áldozat is. Kivégzés előtt - középen Miroslaw Baka Cannes-ban a zsűri különdíját kapta. Ugyanebben az évben NyugatBerlinben a legjobb európai filmért első ízben átadott Felix-díjjal jutalmazták. A vállalkozás persze korántsem volt olyan egyszerű, hiszen a tízparancsolat egyik-másik szóbeli tételének olyan képi változatát kellett megkomponálni, amellyel az alkotás nem mond ki se többet, se kevesebbet, csak azt, amit a képi megjelenítésre kiválasztott tétel felhívásszerűen közöl. Kiesíowski tehát olyan filmet forgatott, amely mindennemű magyarázat és megszívlelendő tanulságok kimondása nélkül képeivel azt közli tételszerűen, amit az egyik parancsolat, nevezetesen azt, hogy ne ölj. E felszólítást úgy sikerült a film jelrendszerével megfogalmazni, hogy a legeslegtárgyszerűbben, aprólékos részletességgel, szenvtelenül celluloidszalagra rögzítette egy hidegvérrel elkövetett gyilkosság s egy halálos ítélet végrehajtásának minden megfigyelhető és követhető mozzanatát. A rövidfilm a gyilkolásról hatáskeltő trükkök, krimielemekben bővelkedő fordulatok és fantasztikum nélkül, sokkoló hatású képsorokban naturális pontossággal a gyilkolás aspektusait ábrázolja. Természetesen, ha ismeretlen, szinte arcnélküli lenne, maradna számunkra akár a gyilkos, akár az áldozat, netántán mindkettő, empátia nélkül maga a gyilkolás, az emberölés ténye, látványa sem borzasztana el annyira, mint abban az esetben, ha megismerjük a gyilkost, s az áldozatot. (A krimik mellékszereplőit akár halomra is gyilkolhatják, szinte észre sem vesszük halálukat, elmúlásukat, nemlétüket, nemhogy megsiratnánk őket.) Kiesíowski épp azért, hogy minél hidegrázósabban hasson ránk a gyilkolás, hosszan boncolgatja a szörnyű tettre elszánt fiú lelki folyamatait, mégpedig az emberi természet mély ismeretével. Majd a film kockáin szinte mozdulatról mozdulatra kipreparálja azokat a jellemző gesztusokat, amelyek a halálra ítélt lelkiállapotára utaltak, így vált ki a nézőben elutasítást a gyilkolás, az emberölés tényével szemben. Áldozat, mert mivel a társadalomból kirekesztve él, szellemileg, erkölcsileg olyannyira leépült, hogy nem képes felfogni, hogy az emberölés nem azért bűn, mert törvénybe ütköző és büntetik. Úgy érzi, joga van elfajult öntörvényei alapján ítélkezni. Predesztinálva érzi magát a megtorlásra. Természetesnek tartja, hogy életért életet vegyen. A végzetes napon a város baljósan szürke és rideg utcáit járva, kiválaszt magának egy embert, aki véletlenül épp az útjába kerül, s rajta, mint egy számára közömbös tárgyon, kitölti kishúga halála miatti bosszúját. Mivel cselekedetét úgy ítéli meg, hogy amiként illik, kiegyenlítette tartozását, tettének elkövetése után bűntudat nélkül ül be áldozata kocsijába és szerelméhez hajt. Tette nem maradhat következmények nélkül. Jogosnak tartjuk, hogy elítélik. De elfogadható ítélet-e a halálbüntetés? Az emberi élet elpusztítása, ha azt a törvény bírósági ítélet formájában szentesíti is, végeredményben ugyanúgy gyilkosság. Maradnak a kérdések: van-e elfogadható, igazságos módja, kikezdhetetlen lefolyása az igazságszolgáltatásnak. Van-e olyan elégtételt szolgáltató törvényen kívüli vagy törvényesített eljárás, amely feloldhat, megtisztíthat, elégtételt vehet az elkövetett bűnért? Van-e arra valamiféle lehetőség, hogy ne bűnhődjünk az embertársaink ellen elkövetett súlyos vétkeinkért? Lehetséges-e menekvés, hogy valamilyen útonmódon elkerüljön bennünket a lesújtó törvénykezés? Igen, lehetséges, van. Ne kövessünk el rosszat! Ne öljünk! Ezt mondja ki az egyik parancsolat, s ezt Kieálowski lengyel rendező filmje. Az alkotás minden bizonnyal felkelti igényünket a jóra, mégis, félő, hogy üzenete pusztába kiáltott szó marad. A gyilkos ós az áldozat figuráját mindvégig megrázó lélektani hitelességgel alakítja Miroslaw Baka. Árnyaltan, a legegyszerűbb eszközökkel hozza felszínre a fékevesztett indulatokat. ... .. (tallosi) A fülön fogott gyerekek avagy Seriff az iskolában? Az alapiskola négy évvel ezelőtt felavatott impozáns épülete mára kissé lepusztult. A kerítést tönkretették, az ajtókat összerugdosták, a. majomketrecekre emlékeztető öltözők dróthálóit szétszaggatták, a... de hadd ne folytassam tovább! A helyszín: Dunaszerdahely egyik legnagyobb, közel ezer tanulót „foglalkoztató" alapiskolája. Az épület és a hozzá tartozó tekintélyes nagyságú iskolaudvar gondnoka B. F. .Tulajdonképpen miatta jöttem, vele szeretnék beszélni. S míg várakozom, hogy előkerítsék, szorongás fog el. „Mi lesz, ha rögvest nekem esik és lekever egy-két nyaklevest? Vagy megcibálja a fülemet? Netalán előránt valamilyen pártigazolványt? És akkor én - mint független újság, független újságírója - mit tegyek?" Nehéz sóhajok közepette figyelem a bejárati ajtót s arra gondolok, hogy ilyen „veszélyes helyre" mégiscsak férfi kollégát kellett volna kiküldeni. Mert mi is áll a névvel és pontos címmel ellátott levélben? „Az iskola skolnyíkja a lakótelep seriffjének tartja magát. A pofozkodáson és a rugdaláson kívül még barlangi a modora is" stb. „Jé! Nem is néz ki barlangi modorúnak" - konstatáltam magamban, a kölcsönös bemutatkozást követő beszélgetésünk első negyedórája után. A fiatalembert egyébként nem lepte meg a levél tartalma - melyet természetesen csak az én tolmácsolásomból ismert -, mondván, hogy van „szerencséje" ismerni az embertársait, s tudja róluk, hogy... No, de nem is erről van szó, hanem a vádakról, kapott észbe, s szép lassacskán kirajzolódott előttem egy történet, melynek egyik főszereplője a gondnok, aki nem is olyan rég lopáson kapta néhány beosztott munkatársnőjét. Azok fenyegetőzései, áskálódásai még ma is kísértik. Aztán itt vannak a lakótelepi gyerekek szülei! - Ók is egy külön fejez. ..!- fújja ki beletörődötten a cigarettafüstöt B. F. - A gyerekek felmásznak esténként a három emeletes iskola tetejére és ott futkosnak. A salakpálya helyett a tenyérni, épületekkel övezett füves területen fociznak, így naponta törnek az ablaKi a seriff a lakótelepen? Talán az iskola gondnoka? Hát, ami azt illeti, elég dolga lehet a huncutabbnál huncutabb nebulókkal. Száz szónak is egy a vége. Ismerjük el, hogy mi szülők elfogultak vagyunk gyermekeinkkel szemben. Nem vesszük jónéven, ha csemetéinket kioktatják vagy netalántán fülöh fogják. De higgyék el, az iskola gondnoka nemcsak a reá bízott ingó és ingatlanért tartozik felelősséggel, hanem az esetleges baleseteknél is ót „veszik elő". Hol a határ a jómodor és a „barlangi" stílus között? És mikor foghatjuk rá valakire - akárcsak levélben is -, hogy seriffnek képzeli magát? Ezt az olvasók bölcs belátására bízom. SZITÁS GABRIELLA kok. Asszonyom! Esküszöm, néha az az érzésem, hogy egyik-másik gyereket a családi háttere készteti arra, hogy itt törjön-zúzzon. Sajnos a gondnok szavait igazolta az iskola épületében és annak környékén látott „gyerekcsíny-tettek". És hogy az esetleges felelősségrevonás meddig terjed(het)? - Elismerem, hogy ha szándékos rongáló, vagy szemtelenkedő, hangoskodó, kötekedő gyerek kerül „a kezem közé" akkor - esetleg - meghúzom a fülét. A pofozkodás és a rugdosás nem az én stílusom, nekem is vannak kisgyerekeim, azokat se verem.