Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-12 / 110. szám, szombat

A galántai kórházban még nem rendeződött a helyzet Többet ésszel.. November után egyre több helyen került sor vezetőcserére. Lehetőség nyílt a szakképzetlen, „beültetett" igazgatók, osztályvezetők leváltására, s a választások útján új vezetők vették kézbe a többnyire zilált üzemek, vállalatok, intézmények irányítását. Ahol demokratikusan, erőszakmentesen zajlottak le a kádercserék, ott nem volt, nincs általában gond. Ám ahol nem így történt, és sajnos sok helyütt ez a jellemző, a dolgozók közérzete, munkakedve jónak alig mondható. Az áldatlan helyzet talán még súlyosabb ott, ahol nemcsak a dolgozók, hanem a velük érintkezésbe kerülők is belekeverednek az „üggyé" duzzadt vezetőcserébe. ÚJ SZÚ 1990. V. 877. A „galántai ügy" előzményei Az egészségügy helyzetéről óvatosan ugyan, de szóltunk a múltban is. Badarság lenne azt állítani, hogy a hazai egészségügynek nincsenek eredményei. Felépültek korszerű egészségügyi intézmények, ám gyakran csak a vezetők ügyességétől, kapcsolataitól függött, milyen műszerek segítették az egészségügyiek munkáját. A Galántán felépült kórház nem tartozik a rossz intézmények közé, pedig ebben a kórházban is voltak, akik „ejtőernyősként" kerültek funkcióba, s buzgón kiszolgáltak mindenkit, akit kellett. Tehát nem csoda, hogy a társadalmi változásokat örömmel fogadta a járási egészségügyi intézet valamennyi dolgozója. Életrehívták a Nyilvánosság az Erőszak Ellen akcióbizottságát, koordinációs bizottságát, bizalmat szavaztak és bizalmatlanságot nyilvánítottak, kézbe vették sorsukat. Miért emlegetek mégis „ügyet"? - kérdezhetné a tisztelt olvasó. -Az történt, hogy az öt hónap alatt eltorzultak a gyengéd forradalom eszméi. Hiába szavaztunk bizalmat a főorvosoknak többször is, az igazgatói kerekasztalnál a fekvőrészleg 27 főorvosából 21 -en nem kaptak bizalmat. És az egész kerekasztal az érintettek nélkül valósult meg, amit égbekiáltó igazságtalanságnak tartunk. Miért határozzák meg fentről közvetlenül főnökünk személyét? Sztrájkba lépünk, és ha ez sem segít, távozunk a kórházból - mondták a főorvosok munkatársai, orvosok, ápolónők egyaránt. A sztrájk hírére munkatársával együtt Galántára utazott az egészségügyi miniszter, s próbálta megnyugtatni a kedélyeket, mondván, minden dolgozóval beszélni kellett volna. De ha már így történt, pályázat útján kellene betölteni a főorvosi állásokat. Április 23-25-én lezajlottak az utólagos „beszélgetések", ahol az érintettek megtudták az ellenük felsorakoztatott vádakat. Ennek ellenére, többségüknek felajánlották, vegyenek részt a pályázaton, hiszen munkájuk, hozzáértésük nem kifogásolható! A főorvosok felháborodtak, nem tartják az eljárást becsületesnek, és szinte egy emberként vallják, a NYEE mint a régi struktúra képviselőivel, le akar számolni velük. Amikor életmentésről volt szó, dolgoztunk - Nem szabadna beszélnünk, mert amit ez idáig tettünk, mondtunk, nem is ellenünk, hanem főorvosunk ellen fordult. Tudom, furcsán hangzik, de már félünk - közölte az intenzív osztály egyik orvosa, dr. Mária Žemlová, miközben egy iratköteget nyújt át. Belelapozva megtudom, az intenzív osztály 48 dolgozója novembert követően lelkes NYEE-tag lett, lebonyolította a bizalmi szavazást, s mivel a főorvost szaktekintélynek, jó vezetőnek tartják, kiálltak mellette. Aztán január 31-én nyilatkozatban adták tudtára a NYEE akcióbizottságának, hogy a továbbiakban nem kívánnak tevékenykedni a mozgalomban. Azóta támadások érik őket, s sztrájkjuk miatt - amit a főorvos írásban elutasított - a kórház vezetősége a főorvost támadta. - Fejünkre olvassák, hogy sztrájkoltunk, ami nem egyeztethető össze az etikával. Pedig mi, amikor életmentésről volt szó, dolgoztunk. Csak az előre tervezett műtéteket nem csináltuk - közölte őszintén. - Egyet mondhatok csak - vette át a szót dr. Mária Hrubošková altatóorvos. - Az ember nem fordulhat senkihez. Elvették a hitemet, nem hiszek semmiben és senkiben. A NYEE átvette a hatalmat, nyomást gyakorol a járási egészségügyi intézet igazgatójára is. A vezető helyekre is NYEE-tagok kerültek. Sokan úgy gondoljuk, annak ellenére, hogy a mozgalom célkitűzéseivel egyetértünk, nem azok irányítanak, akiknek kellene. Mi azt akarjuk, vonuljanak kí a kórházból, s ne legyenek mindenhol, ahol döntés születik. Minden tisztségemről lemondtam, nem ülök le egy asztalhoz, még szakszervezeti szinten sem, a „ feddhetetlenekkel". A főorvosok, orvosok véleménye - Nem a pozíciónkat féltjük. Megalázónak tartjuk a módot, ahogy el akarnak távolítani bennünket. Négy hónapja személycserékről folynak a viták, ahelyett, hogy javulnának a munkafeltételek. Az egészségügyi dolgozók többsége ideges, s hiába az önuralom, a betegek érzik a feszült légkört - mondotta dr. Marta Skalnická, a laboratóriumi részleg főorvosa. - Az utólagos beszélgetésen kifogásolták, hogy nem vezettem be új laboratóriumi technikákat, s hogy nem dolgozunk jól. Csak az az érdekes, hogy a főon/osok soha nem panaszkodtak. Nevetséges az is, hogy ennek ellenére megkértek, vegyek részt a pályázaton, mert szükség van rám. -Nincs ez rendben - vette át a szót a NYEE koordinációs bizottságának tagja, dr. Ján Kročko. - A beszélgetés módja egyáltalán nem volt tisztességes, engem, mert a főorvosomat védtem, meg sem hallgattak, durván leintettek. Félek a következményektől. .. - A koordinációs bizottságnak 66 tagja van, választás útján alakult az egyes részlegek képviselőiből. Most viszont csak 20-25-en jövünk össze a megbeszéléseken... Az említett beszélgetések után felkértük az egyik tagunkat, tájékoztasson arról, mi történt. Megtagadta a válaszadást azzal, hogy az igazgató titoktartást követel meg tőlük. Tudjuk, vannak, akiktől fneg kell válnunk, de nem mindegy, ki kerül a leváltott főorvosok helyére. És bevallom, nem hiszem, hogy a pályázati bizottság nem lesz részrehajló - foglalta össze véleményét dr. Valéria Mytrfíková. - Én még a pályázaton sem vehetek részt. Igaz, munkatársaim nem szavaztak nekem bizalmat, nem akarnak vezetésem alatt dolgozni. Közismerten szigorú vagyok, megkövetelem a pontosságot, a szakmai alázatot - vallotta csendesen dr. Valter Rudolf, a patológia főorvosa, akiről megtudtam, országos viszonylatban szaktekintélynek számít. - Furcsa dolgok történtek ez idáig - szólalt meg dr. Darina Lecká, a jóhírű rehabilitációs osztály orvosa. - Amikor a NYEE koordinációs bizottságába megválasztottuk képviselőinket, önjelöltként ott volt a főorvosunk helyettese, dr. Július Kazimír. Mi nem választottuk meg, tehát nem ő képvisel bennünket. A rehabilitációs dolgozók fórumán jelen sem volt, de bekerült a szlovákiai vezetőségbe. Egyébként az akcióbizottság hat tagjának egyike. - Ez mind semmi - közölte dr. Margita Džodlová, a hematológiai osztály főorvosa. - Decemberben, tehát a változások után, megpályáztam a főorvosi állást, és január elsejével kezdtem meg a munkát. A kerekasztal bizalmatlanságot szavazott, háromhónapos vezetői múlttal! Az utólagos beszélgetésen először azt mondták, hogy ismét meg kell pályáznom a helyet, aztán közölték, vissza az egész, tévedés volt. Az is érdekes, hogy a NYEE akcióbizottságának hat tagjából ketten külföldre távoztak. A pápa látogatása előtt nem vehettünk ki szabadságot, de az akcióbizottság egyik tagja épp akkor ment külföldre! Dr. Dušan čimo és dr. Ivan Chomča főorvosok (az utóbbi munkatársaitól nem kapott bizalmat) a majdani pályázati bizottság „tisztaságát" kérdőjelezték meg, s vallják, az új vezetőség nem a szakértelmüket kérdőjelezi meg, hanem főleg múltjukat rója fel hibául. Az új vezetőség - Nagyon demokratikusan történt minden - állította dr. Július Kazimír, a rehabilitációs osztály fóorvoshelyettese, a NYEE akcióbizottságának tagja. - A főorvosok sértődöttsége nem helyénvaló, mi csak a kormány vezetőcseréről szóló utasítása szerint jártunk el. - Rólunk - nélkülünk, ismert régi elv szerint? - kockáztattam meg a kérdést. Megtudtam, a miniszter ajánlatára a beszélgetés megtörtént. Igaz, hogy utólag. - Miért nem vonulnak ki a kórházból? - faggattam tovább. - Az intézeten belül az informáltságot mi biztosítjuk. Jelenleg jobban, mint az igazgatóság, jobban, mint a független szakszervezet. - Miért akarnak helyet foglalni a pályázati bizottságban, miért nem bízzák a döntést az orvosi kamarára? - kellemetlenkedtem. Kielégítő válasz híján bekopogtattam a galántai kórház igazgatójához, dr. Jirí Dánielhez. - Elsősorban azt kell figyelembe venni, a főorvosok mi mindent tehettek volna ós mit tettek a betegekért, a kórházért. Ha a helyükben volnék, én is félteném a helyemet, az anyagiakat - közölte erélyesen. - A NYEE erkölcsi joga (az igazgatót a tisztségbe a NYEE ajánlotta), hogy a kormány ajánlotta változásokat végrehajtsa. A minisztérium is hibás, hiszen finomíthatott volna az irányelveken, de nem tette. Mi csak az utasítást hajtottuk végre. Miért baj az, hogy a főorvosoknak meg kell pályázniuk állásukat? Aki tud és rátermett, nincs mitől félnie. Nem igaz? Arra a kérdésemre, miért nem vonulnak ki a dolgozók kívánsága szerint a kórházból, ismét az erkölcsi jogokra hivatkozott. - Mi lenne, ha a többi párt, mozgalom is helyiséget, papírt, sokszorosítót követelne az egészségügyi intézettől? - kérdeztem. Az igazgató válasza ugyancsak meglepett. - Akkor nem működhetnének a munkahelyen. A zárszó jogát a járási egészségügyi intézet igazgatójának szerettem volna adni, ám házon kívül volt. Véleménycsere a választási koalícióról Szerkesztőségünk a csehszlovákiai magyarság érdekeit szem előtt tartva közli a Szlovákiai Kereszténydemokrata Mozgalom magyar nemzetiségű képviselőjének véleményét, s a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom két elnökségi tagjának a válaszát. Meggyőződésünk, hogy a vélemények ütköztetése hozzájárul különböző félreértések tisztázásához. A felvetett kérdésről a választási kampány idején nem kívánunk vitát indítani. Nem az újságíró feladata kideríteni, ki, mennyiben hibázott, hol az igazság határa. De egyet le lehet szögezni. A volt rendszerben nem szerettük, ha rólunk, nélkülünk döntöttek, ha nem volt módunk a védekezésre. A galántai főorvosokat belekény,szerítették valamibe, amit másképp is meg lehetett volna oldani. Kár, hogy nem így történt. Kár, mert a félelem nem tesz jót sem a főorvosoknak, sem az orvosoknak, sem a többi egészségügyi dolgozónak, sem a betegeknek. Mert nem szabadna elfelejteni, hogy elsősorban az ő érdekükben kellene véget vetni a „galántai ügynek". PÉTERFISZONYA Mi történt valójában? Az elmúlt napokban sokan fordultak hozzánk magyarázatot kérve, hogy mi is történik valójában, miért kell a magyar keresztényeknek ateistákra is szavazni. Mivelhogy egyre több az aggódók száma, szükségesnek tartom ilyen formában válaszolni azoknak is, akik csak a későbbiekben tették volna fel az említett kérdéseket. De menjünk csak sorjában. A „Híradó" megjelenése után a magyarlakta községekben is felgyorsult a kereszténydemokrata klubok megalakulása. A közelgő választások óhatatlanul sürgették az egyik fő kérdés megválaszolását: hogyan tovább. Több szervezet is hajlandó lett volna vállalni a „gyámkodást" a magyar keresztények felett, de valójában csak két reális megoldás jött számításba: a szlovákiai (már létező) kereszténydemokrata mozgalom szerves részévé válni, mint például magyar szekció, vagy a másik, az önálló szervezet. A március 17-i gyűlés Pozsonyban már eleve úgy volt előkészítve, hogy az utóbbi döntés szülessen, ami lényegében nem is volna baj, ha az így létrejött, immár új önálló mozgalom, felvette volna a kapcsolatot a Szlovákiai Kereszténydemokrata Mozgalommal, mint természetes szövetségessel. Személyesen hangsúlyoztam ennek fontosságát és azt is, hogy szükségesnek tartom: a küldöttek itt és most döntsenek arról, hogy milyen lesz a mozgalom „politikája", más szóval, kivel indul koalícióban a közelgő választásokon. Talán a küldöttek többsége akkor még nem értette a követelésem fontosságát, vagy olyan nagy keresztény bizalmat tanúsított az újonnan megválasztott vezetőséggel szemben, hogy meg sem fordult a fejében a másmilyen döntés lehetősége. Többszörös felszólalásomban újra és újra hangsúlyoztam, de hiába. A vezetőség nem akart ott és akkor tudomást szerezni róla, elhallotta, így szabad kezet biztosítva magának a politizálásban. Majd megtörtént az, amitől féltem és óvtam: március 31 -én a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom választási koalícióra lépett az Együttélés Politikai Mozgalommal. Nincs szándékom most vitába szállni az Együttéléssel, de kötelességemnek tartom elmondani a magyar keresztényeknek: annak ellenére, hogy az alkotmányban eddig is rögzítve volt a vallásszabadság, a valóságot ismerik... A keresztény erkölcs és eszmék érvényesítését, a vallásszabadság megvalósítását a jövőben miért éppen az ateistákra, hitetlenekre bízzuk, talán elég, ha azok magyarok? A mozgalmon belül nincs érvényben az ún. demokratikus centralizmus. Ennek következtében, ha valaki kereszténynek érzi és vallja magát, nem köteles engedelmeskedni a „felsőbb szerveknek", ha azok az ő nevében hibás döntéseket hoznak és tévútra akarják terelni őket. Legyünk elsősorban keresztények, szoros kapcsolatban, egységben a többi kereszténnyel itt Szlovákiában. Az elmúlt 40 év elegendő lehetett, hogy rájöjjünk arra, kiben bízhatunk és mi a garanciája annak, hogy többé, mint keresztények, ne legyünk másodrendű állampolgárok. Ne csak a munkánkra legyen szükség és most a szavazatainkra. Ne feledjük, nem minden Saulból lesz Pál. Dr. HAMERÜK RUDOLF, a tudományok kandidátusa (ki annak ellenére, hogy a magyarországi sajtótermékek szlovák nemzetiségűnek írják, mégis magyar nemzetiségű volt és ma is az) Válasz Hamerlík Rudolfnak Hamerlík Rudolf levelében már az első mondat jelzi az alapgondolatot, mely kimondja a vádat, hogy a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom kommunistákat és ateistákat támogat, teljes egészében eltitkolja viszont azt a kockázatot, amit a választások előtti három részre való szakadás zúdított volna sorainkra. Ami a nyílt vádat illeti, köztudott, hogy a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom választás előtti koalíciós partnerének képviselőjelöltjei között nincs sem kommunista, sem más párttag, ezt a koalíciós szerződés is kikötötte. Az ateistákkal és kommunistákkal való szövetség vádja lezárható lenne, viszont zord, de cáfolhatatlan történelmi tényként kell rögzítenünk, hogy 1990. március 30-ig, a koalíciós egyezmény aláírásáig, nem akadt szlovák politikai mozgalom, párt vagy akár vezető egyéniség, aki legalább olyan alapelvű nemzetiségi politikát ígért volna, amilyet Dubček kommunista pártja 1968-ban az áprilisi akcióprogramban meghirdetett. Már 1990 januárjában olyan közéleti szlovák alaphang bontakozott ki, mintha a nemzetiségi kérdés ügye nem lenne szükségképpen beépítendő a demokráciába és az európai szintű átrendezésbe; kezdetét vette az agyonhallgatás, a mellébeszélés, majd a nacionalista uszítás eszközeinek a bevetése. Ezért vált teljesen jogosulttá a védekező helyezkedés, mely az 1990. március 30-án az Együttéléssel aláírt választási koalíció okmányában öltött testet. Március 30-ig nem dőlt el, hogy európai színvonalú demokratikus pártok alakulnak-e, vagy nacionalista majorizálás tör bennünket darabokra. A koalíció csak első - és esetleg egyetlen - lépése a védekezésnek, mert ha a választások után bekövetkezik az európai szintű demokrácia és jogalkotás, akkor nyitva az út minden párttal és mozgalommal való legszorosabb együttműködésre. Számunkra a vallásszabadság joga szorosan összefügg az emberi és nemzetiségi jogok teljes elismerésével, visszautasítjuk az államnyelv erószakolásának ismert eszközeit, nem fogadjuk el a helységnevek gottwaldi átszerkesztésének nyelvi kényszerzubbonyát. Hamerlík szerint legyünk elsősorban keresztények; ezt valljuk magunk is, de nem úgy, hogy kereszténységünk hangoztatása közben kiárusítjuk nemzetiségi jogainkat. A jelen pillanatban a valós helyzet olykor fenyegető formában bukkan fel, egyes kísérletek bevetik a megfélemlítés eszközeit, olyan érvelésekkel, mintha 1945-ben élnénk. Akkor nem volt módunkban válaszolni, de ma nem hallgathatunk, létre kellett hoznunk a nemzetiségi alapon aláírt választási koalíciót. Dr. JANICS KÁLMÁN, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke XXX Ami a március 17-i országos közgyűlést illeti, 95 küldött volt az önálló mozgalom létrehozása mellett, hatan tartózkodtak a szavazástól, és csak hárman voltak ellene. Ez önmagáért beszél. Mozgalmunk nem szakadt szét, hanem megerősödött. Ezt a mozgalmat hagyta el Hamerlík Rudolf, mert az ó elképzeléseit a túlnyomó többség nagyon határozottan elutasította. Az az ellenvetése, hogy mindjárt akkor kellett volna dönteni arról, hogy kivel lépünk koalícióra, nagyon jellemző dr. Hamerlík egyoldalúságára. Ha már nem tudta megakadályozni, hogy önálló mozgalmat hozzunk létre, azt szerette volna elérni, hogy feltételek nélkül azonnal kötelezzük el magunkat. Hol itt a politikai éleslátás? Hiszen a pártok csak hosszú tárgyalások után szoktak koalícióra lépni. Az ő célja csak egy volt: egy irányba terelni a mozgalmunkat, feltételek nélkül. Jó lenne, ha az egység állandó hangoztatása helyett egyértelműen kifejtené a mozgalma és önmaga véleményét a kisebbségi problémákról, mert a kisebbségek, a gyengék védelme is keresztény program ám a javából. Ezen a téren eddig nagyon szűkszavúnak bizonyult, pedig lenne miről beszélni. Nem lehet ezt a kérdést a szőnyeg alá söpörni a nacionalizmus vádjával. Európa modern országaiban a jogok széles skálája védi a nemzeti kisebbségeket. Nekünk is rendeznünk kell közös dolgainkat türelmes viták, tárgyalások útján. Történelmi tényekkel megalapozott véleményünk szerint csak önálló képviselet útján lehet előre haladni. A nagy pártok védőszárnyai alatt politizáló magyarok vagy magyarul tudók eddig még nem voltak a kisebbségek hathatós szószólói. Dr. SZÖCS FERENC, a tudományok doktora, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom alelnöke