Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-11 / 110. szám, péntek

Göncz Árpád köszöntése (ČSTK) - Václav Havel köztársasági elnök üdvözlő táviratot küldött Göncz Árpádnak, a Magyar Nemzetgyűlés elnökének, a Magyar Köztársaság .ideiglenes elnökének. A táviratban többek között ez áll: ,,Gratulálok önnek megválasztásához. Tudom, hogy ami jelenleg Magyarországon történik, az egyúttal az ön emberi és politikai óhajainak beteljesülése, s hogy ön népe szabadságáért sokat szenvedett; tudom, hogy az 1956-os népfölkelés erőszakos elnyomása után halálra ítélték, s hogy ezt követően hat évet börtönben töltött. Tisztességgel bizonyította odaadását a szabadságért és az emberi jogokért. Szükségszerű, hogy bátor és új elképzeléseket alkossunk azokban a pillanatokban, amikor Európa törté­nelmi fejezeteinek elején áll. Ehhez sok sikert kívánok önnek. Üdvözlettel: Václav Havel." Kit figyelhetnek? Tanácskozott az SZNT biztonsági bizottsága (ČSTK) - Pozsonyban megtartotta el­ső tanácskozását a Szlovák Nemzeti Ta­nács biztonsági bizottsága. A bizottság elnöke nemtetszését fejezte ki azzal kap­csolatban, hogy a Szövetségi Belügymi­nisztériumban továbbra is figyelik a lakos­ság „hangulatát és véleményét", tekint­ve, hogy az ebből a célból létrehozott osztály működése nincs összhangban az alkotmánnyal és az állampolgári jogokban rögzített kötelezettségekkel. Az SZNT biztonsági bizottsága azt javasolja, hogy a Cseh és Szlovák Szö­vetségi Köztársaság polgárairól a múlt­ban szerzett értesüléseket helyezzék el az illetékes levéltárakban, lehetőleg a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársa­ság Legfelsőbb Bíróságán, legalább 50 évig. Ezeket az anyagokat legfeljebb bün­tetőjogi eljárás során a legfelsőbb bíróság határozata alapján lenne szabad felhasz­nálni. Aki nem mehet szavazni Ülésezett a Szlovák Választási Bizottság (Munkatársunktól) - A Szlovák . Vá­lasztási Bizottság harmadik üléséről tájé­koztatta tegnap az újságírókat dr. Pavol Fábián, a bizottság elnöke. Rövid össze­foglalója szerint a bizottság elsősorban az őrizetbe vett személyek, a vizsgálati fog­ságban és letartóztatásban levő illetve a büntetésvégrehajtási intézetekben tar­tózkodó személyek választási jogának szavatolását vitatta meg. Ezek az állam­polgárok választói igazolvánnyal szavaz­nak majd azokban a szavazókörökben, amelyek területéhez tartozik az adott léte­sítmény. A bizottság megvitatta az egész­ségügyi és a szociális intézetekben létre­hozandó egyedi szavazókörök kérdését is. Egyedi szavazóköröket csak azokban az intézetekben hoznak létre, ahol leg­alább száz választópolgár tartózkodik. A bizottság felmérése szerint Szlovákiá­ban 61 ilyen egyedi szavazókör jön létre. A Szlovák Választási Bizottság a to­vábbiakban a választási szervek kapcso­lattartásának kiépítésével, a választói névjegyzékek közszemlére tételével, s más szervezési kérdésekkel foglalko­zott. (m-n.) Egyedülálló teljesítmény (Folytatás az 1. oldalról) új ügyrendi törvényt, s meg kell al­kotni a képviselők jogait és köteles­ségeit magába foglaló jogszabályt is. A parlament jobb technikai felté­teleket kíván teremteni a képviselők, de a parlamenti tudósítók számára is. Tervezik elektronikus szavazat­számláló berendezés, telefax és más, a munkát megkönnyítő eszkö­zök beszerelését és a számítógépes szolgáltatások bevezetését. Egy kérdésre válaszolva Zdenék Jičinský professzor hangsúlyozta, hogy az elkövetkező időszakban nem fenyeget alkotmányos válság. A választások után sor kerül az államszövetségen belüli együttélés szabályainak új meghatározására. Ezzel kapcsolatban cseh és szlovák részről egyaránt különböző igények merülnek fel. Egy eléggé gyakran hangoztatott vélemény szerint a ha­talom súlypontjának a nemzeti köz­társaságokban kellene lennie. Ez összefügg az európai folyamatokkal, a nemzetiségi kérdés természetes előtérbe kerülésével. Véleménye szerint az európai integrációban egy gazdaságilag erős államnak na­gyobbak az esélyei. (sm) Hogyan fogunk tanulni? (Folytatás az 1. oldalról) jogi személyként működnek majd a szakmunkásképzők, amelyeket a minisztérium, a nemzeti bizottsá­gok irányítanak majd, s csak kivéte­les esetben az üzemek. Kérdés, va­jon miként fogadják a vállalatok, hogy a felnövekvő nemzedék javára lemondjanak ilyen jellegű vagyonuk­ról (például iskolaépületek, kollégiu­mok stb.). Ezekben az intézmények­ben véget kell vetni a tanulókkal szemben elkövethető visszaélések­nek. Valamely szakmunkásképző megszüntetése, illetve a tanulók számának csökkentése a minisztéri­um hatáskörébe tartozik majd. Objektívebbek lesznek a felvéte­lik. Ezt az egyes iskolák egyrészt azzal próbálják majd elérni, hogy nyilvánossá teszik a felvételi vizsgát. A szülők nemcsak az eredmények­ről szerezhetnek tudomást, hanem megnézhetik gyermekük kijavított és értékelt felvételi dolgozatát. Az isko­la az eredmények alapján rangsorol­ja azokat a tanulókat is, akik nem nyertek felvételt. Újdonság, hogy csökken a fellebbezésre felvehető tanulók száma. Bár a művészeti alapiskolákat részletesebben nem érinti az oktatá­si törvény módosítása, új nevet kap­tak. Ezentúl - szlovákul - základná umelecká škola ennek az iskolatí­pusnak a neve. -si­Európának teljesen új biztonsági rendszerre van szüksége (Folytatás az 1. oldalról) kellene változtatnia, elsősorban azért, mert a jelenlegi változások a történelmi bölcsesség győzelmét jelentik a történelmi abszurditás fe­lett, nem pedig a Nyugat győzelmét a Kelet felett. A mostani név olyan mértékben összefonódik a hideghá­borús időszakkal, hogy a jelenlegi fejlődés meg nem értésével volna egyenlő, ha Európának a NATO zásziaja alatt kellene egyesülnie. Ha a nyugat-európai biztonsági szövet­ség mai struktúrái a jövőbeni össz­európai szövetség alapját képezik, akkor ez nem azért van így, mert a Nyugat megnyerte a harmadik vi­lágháborút, hanem azért, mert győ­zött a történelmi igazság. A névvál­toztatás második oka a földrajzi helyzetből adódik: a jövőben bizton­sági rendszer részvevőinek csak ki­sebbik része lenne szomszédos az Atlanti-óceánnal. Ami aVarsói Szer­ződést illeti, úgy tűnik, befejezi az európai leszerelés politikai eszközé­nek a szerepét, értelmét veszti és megszűnik. Az Európai Biztonsági Bizottság létrehozására vonatkozó csehszlo­vák javaslattal kapcsolatban el­mondta: a Varsói Szerződés fokoza­tos elhalásával és a NATO fokoza­tos átalakulásával párhuzamosan növekedne e bizottság jelentősége, illetve mindannak a szerepe, ami e körül kialakulna, s amibe fokozato­san a NATO nőne át. A felgyorsult történelem arra kényszerít bennün­ket, hogy minden politikai eszmefut­tatást azonnal érthető és világos időrendbe ültessünk át: Reméljük, hogy még az idén sor kerül a helsinki folyamat országai­nak csúcstalálkozójára. Azon álla­moknak, amelyek szerint ezt Prágá­ban kellene megtartani, üzenem: Csehszlovákia ezt nagy megtisztel­tetésnek venné. A csúcstalálkozó színhelyénél azonban sokkal fonto­sabb a tartalma. Már többször be­széltünk arról, hogy többet is tehet­ne a tervezett programnál. Elsősorban dönthetne az általunk java­solt Európai Biztonsági Bizottság létreho­zásáról, amely 1991. január 1-től meg­kezdhetné a munkát. E bizottság székhe­lyéül Prágát javasoljuk. Az idei csúcstalál­kozó dönthetne továbbá arról, hogy az 1992-re tervezett Helsinki 2 konferenciát már a jövő év őszén rendezzék meg. A harmadik nagyon fontos döntés a Hel­sinki 2 tartalmának a meghatározása, s az előkészületek azonnali megkezdése lenne. E javaslat keretében vetette fel Václav Havel a helsinki megállapodások új nemzedékének aláírását is. E megálla­podások újdonsága abban rejlene, hogy nemcsak ajánlásokat tartalmaznának a kormányok és az államok felé, hanem a biztonsági szférában a kölcsönös együttműködési és segítségnyújtási szer­ződések egész rendszerét, összegezve: a jövő év végéig meg lehetne teremteni az új és egységes „helsinki" biztonsági rendszer alapjait, amelyek bizonyosságot adnának az országoknak arra vonatkozó­an, hogy már nem kell félniük egymástól, mert mindannyian a kölcsönös garanciák egyazon rendszerének a tagjai. Václav Havel beszédének további ré­szében üdvözölte Bush amerikai elnök­NÉHÁNY SORBAN] STANISUV KUKRÁL, a Szövetségi Gyűlés első alelnöke Prágában fogadta annak a 17 személynek a képviselőit, akik május 7. óta Szent Vencel szobránál éhségsztrájkot tartanak. Ehhez a végső lépéshez azért folyamodtak, mert véle­ményük szerint sem a kormány, sem a parlament mind ez ideig nem oldotta meg a CSKP vagyonával kapcsolatos kérdéseket. MARIÁN ČALFA szövetségi minisz­terelnök tegnap találkozott a Csehországi Szabadságharcosok Szövetségének el­nökével, Václav Kužel altábornaggyal, aki kijelentette, hogy Csehszlovákia egyike azon kevés országoknak, ahol a szabad­ságért valóban harcolókról igen gyengén gondoskodnak... PETR MILLER szövetségi szociális és munkaügyi miniszter tegnap Prágában fogadta az Angolai Népi Köztársaság nagykövetét. Manuel Quarto Punzóval folytatott tanácskozása során elsősorban az angolai szakemberek csehszlovákiai szakmai képzéséről kötött kormányközi egyezményben foglaltak megvalósításá­ról volt szó. TÖBB MINT EZER prágai taxis tünte­tett tegnap azok ellen, akik 198íyúliusa óta már öt kollégájuk életét oltották ki. Közülük a legutóbbit, František Bouda 48 éves taxisofőrt tegnap temették. A straš­nicei krematórium előtt kezdődött tüntetés Prága utcáin folytatódott, majd pedig a Vencel téren fejeződött be. KÉT MAROKKÓI város képviselői is meglátogatták Kassát, ahol három napot töltöttek. Rabat és Larache városainak polgármesterei tanulmányozták Kassa múltját és jelenét, meglátogatták a Ma­gas-Tátrát, és meghívták a kassai sporto­lókat az idei világjátékokra Rabatba. FRANCO BUCSART, az áprilisi parla­menti választásokból győztesen kikerült DÉMOSZ koalíció tagját választották meg tegnap este az új szlovén szkupstina elnökévé. A Tanjug hírügynökség szerint Bucsar megnyugvással állapította meg, hogy mind a parlamenti többség, mind az ellenzék követeli az új alkotmányt, amely biztosítaná Szlovénia függetlenségét és módosítaná az egyes szövetségi köztár­saságok közötti kapcsolatokat. RADZSIV GANDHI volt indiai kor­mányfő tegnap 12 órás éhségsztrájkot kezdett. A független India történelmében ez az első olyan eset, hogy egy volt miniszterelnök a tiltakozás ilyen formáját választotta. Gandhival szolidaritást vállal­va az Indiai Nemzeti Kongresszus (I) párt több ezer tagja is éhségsztrájkba lépett, így akarják felhívni a figyelmet a növekvő belpolitikai feszültségre. KAZIMIERA PRUNSKIENE tegnap Londonból Párizsba utazott. Brit részről szívélyesnek minősítették a litván kor­mányfő és Margaret Thatcher miniszterel­nök eszmecseréjét, amelyen egyetértésre jutottak abban, hogy gyakorlatias megol­dást kell találni Litvánia függetlenségének biztosítására. A FRANCIA NEMZETGYŰLÉS KÉP­VISELŐI szerdán este szavazattöbbség­gel elutasították a jobboldali ellenzék által a Rocard-kormánnyal szemben felvetett bizalmatlansági indítványt. WILFRIED MARTENS belga kor­mányfőt választották meg tegnap az Eu­rópai Közösségek tagállamainak keresz­ténydemokrata pártjait tömörítő Európai Néppárt (PPE) elnökévé. Martens Jacques Santer luxemburgi miniszterel­nököt váltja fel tisztségében. nek azt a döntését, hogy nem korszerűsí­tik az európai taktikai atomfegyvereket. Ha a NATO nyári csúcstalálkozója hatá­rozatot hozna e kevésbé korszerű rakéták fokozatos eltávolításáról is, azt örömmel üdvözölnénk. „Tulajdonképpen minek kellenek ide azok a fegyverek, amelyek csak Csehszlovákiát, az egyesülő Német­ország keleti részét és esetleg Lengyel­országot érhetik el. Kit fognak elrettente­ni? Az új kormányokat, az új demokratiku­san választott parlamenteket?" Beszédének további részében a szó­nok azt fejtegette: a jelenlegi világ számá­ra a legnagyobb szerencsétlenség a megosztottsága volt, az a tény, hogy a két nagyhatalom és a szövetségei kö­zötti feszültség különböző módokon, köz­vetetten kivetült az egész világra. A jelen­legi folyamatokat elemezve hangsúlyozta: Európa viszonylag gyorsan és az eddig leküzdhetetlennek tartott akadályok nél­kül a demokratikus államok demokratikus közösségeként integrálódhatna. E folya­matnak több szakasza lenne, s párhuza­mosan több kiterjedt mechanizmus is közvetítené. Lehetséges, hogy az első szakaszban, mondjuk úgy öt éven belül, Európában olyan közösség jöhetne létre, amelyet az Európai Államok Szervezeté­nek nevezhetnénk, hasonlóan, miként az Amerikai Államok Szervezete is létezik. A harmadik évezred kezdetén - ha Isten is úgy akarja - megkezdődhetne az Euró­pai Konföderáció formálása, ahogyan Mit­terrand elnök javasolta. Attól függően, hogy e konföderáció miként szilárdulna, mennyire válna be, még a javasolt „hel­sinki" biztonsági rendszer is értelmét veszthetné, s végső soron Európa képes lenne egyedül biztosítani saját biztonsá­gát. Egy ilyen pillanatban az utolsó ameri­kai katona is elhagyhatná Európát. Beszédének befejező részében meg­ismételte azt a csehszlovák álláspontot, amely szerint Németország egyesítése nem fékezi az európai egyesülést, hanem motorja annak. A belnémet fal ledőlését az egész vasfüggöny ledőlésének tartjuk. Ami a Szovjetuniót illeti: Csehszlovákia feltétel nélkül elismeri minden nemzet önrendelkezési jogát. Felszólította a szovjet vezetést, hogy a jelenlegi prob­lémákat békés úton rendezze. A Nyugatot pedig arra hívta fel, szabaduljon meg a szovjet fenyegetés hagyományos rém­képétől, ne dédelgessék a „keleti ve­szély" fogalmát csak azért, hogy a hadi­ipar elegendő megrendelést kapjon. Az Európa Tanács képviselői közvet­lenül a beszéd elhangzása után lehetősé­get kaptak arra, hogy kérdéseket tegye­nek fel a csehszlovák államfőnek. Havel kijelentette, szerinte az Európa Tanács a jövőbeni egyesült Európa alapját képez­heti, de mivel a Tanács katonai kérdések­kel nem foglalkozik, éppen azért javasolta hazánk az Európai Biztonsági Bizottság felállítását. A csehszlovák politikai rend­szerre vonatkozó kérdésre válaszolva el­mondta, személyes véleménye szerint a csehszlovák államfő jelenleg szélesebb jogkörökkel rendelkezik, mint amilyenek­kel kellene. Ezeket a jogköröket a jövőbe­ni alkotmányban korlátozni kell. Az elnöki rendszer bevezetése hazánkban nemkí­vánatos. Másrészt viszont jelentős szerep hárul az államfőre, mint a két nemzeti köztársaság szövetségének integráló láncszemére. Egy Prágában született, az NSZK-ból érkezett képviselőnő felemlítette Cseh­szlovákia német megszállásának borzal­mait, s a csehek, szlovákok és a szudéta­németek együttélésének jövőjéről faggat­ta. Havel kijelentette: Csehszlovákiában megfelelő jogokkal fog rendelkezni mind a két nemzet, mind a nemzeti kisebbsé­gek. Az európai határok pedig egyre in­kább „áteresztőbbé" válnak, úgy, ahogy a múltban is volt. Egy következő kérdésre azt a feleletet adta, hogy a jelenlegi csehszlovák hely­zetben értelmüket vesztették az olyan fogalmak, mint a kapitalizmus, vagy a szocializmus. Csehszlovákia működő gazdaságot és demokratikus rendszert akart kiépíteni. „Mindenkinek a saját dol­ga, hogy ezt szocializmusnak vagy kapi­talizmusnak nevezi-e." A nemzeti érzel­mek felerősödésével és az ezzel össze­függő rendbontásokkal kapcsolatos kér­désre azt válaszolta, hogy a totalitarizmus után mindez természetes jelenség, hi­szen a korábbi rezsim lehetetlenné tette az identitás bármilyen megnyilvánulását. A belbiztonsági rendszer átalakításával összefüggésben meg lehet érteni a rend­őrség munkájának bizonyos fogyatékos­ságait is. Ezeket a kérdéseket mielőbb meg kívánjuk oldani. Elmondta továbbá, a jelenlegi Szövetségi Gyűlés nagy mun­kát végzett, sok törvényt fogadott el, de mindezek csupán a legszükségesebb át­meneti intézkedéseknek tekinthetők. Az új állam alapjait, legfelsőbb szerveinek és politikai pluralizmusának rendszerét az elkövetkező kétéves időszakban, az új szabad választásokig kell kidolgozni. Havel elnök azt mondta, a Csehszlo­vákiában élő romák jogai megsértésének problémája létezik, reális. Panaszaik or­voslása folyamatban van, s ezt a szabad választások után megalakuló parlament - amelyben a romák is képviselve lesznek - folytatni fogja. Egy török képviselőnek válaszolva kifejtette: a Charta 77 nem politikai, hanem az emberi jogok védel­mére alakult mozgalom, s ez a feladat még nem ért véget. Az utolsó kérdés a kommunizmus jövője, magát a kommu­nizmus kifejezést érintette. Havel elnök azt válaszolta, nem tudja pontosan, mit jelent ez a szó, és ezért kerüli a haszná­latát. A Havel-látogatás keretében, az Euró­pa Palotában Jirí Dienstbier, a szövetsé­gi kormány alelnöke, külügyminiszter és Catherine Laluiére, az Európa Tanács főtitkára aláírta azt a dokumentumot, amelynek alapján Csehszlovákia csatla­kozik az 1954-es európai kulturális egyezményhez. Az Európa Tanács jelenlegi 42. ülés­szakán Strasbourgban részt vesz a Szö­vetségi Gyűlés háromtagú küldöttsége is, amelyet Jozef Šimúth, a parlament alel­nöke vezet. A piacgazdaság szabályozóinak bevezetéséről Tanácskozott a cseh kormány (ČSTK) - A Cseh Köztársaság kormá­nya tegnap plenáris ülést tartott, amelyen megvitatták a cseh gazdaság stabilizálá­sának 1990-re szóló programját. Ennek célja, hogy megteremtsék a piacgazda­ság szabályozóinak bevezetését. A cseh kormány ezt a programot nyílt dokumen­tumként hagyta jóvá. A kormány tanácskozásának további programpontját képezte a Cseh Köztársa­ság gazdasági és szociális fejlesztése állami tervének módosító javaslata erre az esztendőre. Ezenkívül a kormány fog­lalkozott a személyi tulajdonban lévő ház­gyári lakások tatarozásának biztosításá­val kapcsolatos problémákkal. A továb­biakban a kormány megvitatott néhány olyan intézkedést, mint például a mérgek­ről és néhány, az egészségre ártalmas anyagok forgalmazásáról szóló további rendeletet. Ezenkívül a kormány jóváhagyta a Prágában létesítendő Közép-európai Postgraduális Egyetem létrehozásának tervezetét, amely a pozsonyi központtal működő intézménnyel együtt alapját kel­lene hogy képezze a nemzetközi Közép­európai Egyetemnek. Amnesztiatörvény Nicaraguában (ČSTK) - Az új nicaraguai parla­ment, amelyben többségben vannak a Nemzeti Ellenzéki Szövetség (UNO) képviselői, szerdán jóvá­hagyta az amnesztiatörvényt, amely semmisnek nyilvánítja minden, a törvény elfogadása előtt elkövetett politikai bűncselekményt. A törvény ellen csak a sandinista képviselők szavaztak, kifogásolva, hogy ilyen módon kegyelmet kapnak mindazok a személyek is, akiket az 1979-ben megdöntött Somoza-diktatúra évei­ben elkövetett bűncselekményekért vontak felelősségre. Ugyanúgy, mint az első törvényt, 52:39 szavazataránnyal hatályon kí­vül helyezték azt a márciusi törvényt is, amely büntetlenséget garantált a sandinista kormány tisztségvise­lőinek mindazoknak a bűncselekmé­nyeknek az ügyében, melyet tisztsé­gük gyakorlásával összefüggésben követtek el. Az UNO és a sandinis­ták közötti a parlamenti tanácskozá­sok során megmutatkozó ellentéte­ket tovább mélyítette a sandinisták­kal szimpatizáló 20 ezer állami alkal­mazott szerdai háromórás sztrájkja. A sztrájkolók kevesellték az UNO döntését, hogy „csak" hatvan szá­zalékkal emelik a béreket. ÚJ SZÚ 866 1990. V. ,10.

Next

/
Thumbnails
Contents