Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-08 / 107. szám, kedd - 1990-05-09 / 108. szám, szerda

Kedd, 1990. május 8. Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 107. szám Folytatta munkáját a Szövetségi Gyűlés Elutasították a jövedelmi adóról szóló törvényjavaslat megvitatását ÚJ UTAKON A SZÖVETKEZET • ÖSSZEOMLOTT A CENZÚRA VÉDŐBÁSTYÁJA • NEMZETKÖZI EGYEZMÉNYEK Mai számunkban: A lemez másik oldala - ugyanazzal a nótával? ... Ha valaki megkérdezné tőlem, kiben csalódtam legnagyobbat a novemberi forradalom óta, habozás nélkül Ladislav Kováč oktatási miniszterre voksolnék. Számomra ő az év egyik legnagyobb csalódása... (4. oldal) Alattomos ellenség ... egy forgalmas nagyvárosban élő ember szerveze­tébe a táplálékkal és az ivóvízzel együtt naponta átlagosan 300, a levegővel pedig 15 mikrogramm ólom kerülhet... (5. oldal) (Munkatársunktól) - Tegnap délelőtt fél 11-kor további tör­vényjavaslatok megvitatásá­val folytatta tanácskozását a Szövetségi Gyűlés kamarái­nak 28. együttes ülése. Az ülést megelőzően a kora reg­geli óráktól több állandó bi­zottság intenzíven tanácsko­zott újabb törvények előter­jesztéséről. Az ülést Jaroslav Jenerál, a par­lament alelnöke vezette. A megnyitó után a képviselők meghallgatták Valtr Komárek szövetségi minisz­terelnök-helyettest, aki megindokolta a kormánynak a lakásépítő, fo­gyasztási, ipari és más szövetkeze­tekről szóló törvényjavaslatát. Rá­mutatott: ez az új jogszabály is szer­ves része a piacgazdálkodás feltéte­leit megteremtő gazdasági törvény­csomagnak. A törvény megszünteti a szövetkezetek adminisztratív irá­nyítását, s megteremti a szövetke­zetek létrehozásának, illetve meg­szűnésének demokratikus feltételeit. A törvény szerint szövetkezetet öt személy is létesíthet anélkül, hogy ehhez ki kellene kérniük az állami •vagy a szövetkezeti szervek jóváha­gyását. A törvény egyszerűbbé teszi Napiparancs a felszabadulás 45. évfordulóján (ČSTK) - A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság elnöke a felszabadulás 45. évfordulója alkalmából napi parancsot adott ki, amely egyebek között hangoz­tatja: Hazánk felszabadításával lehető­ség nyílt a csehszlovák demokrati­kus állam felújítására. 1948 február-" ja azonban véget vetett a pluralista demokráciának, amelyet fokozato­san felváltott a totalitarizmus. Euró­pa megosztása a „vasfüggönnyel" a nagyhatalmi, illetve sztálinista konfrontációs eljárások a globális kérdések megoldásában a hideghá­ború időszakában kedvezőtlenül befolyásolták a belpolitikai és a nemzetközi fejlődést. 1968 reformtörekvéseit a társa­dalom megújítására elfojtották, a normalizálás politikája képtelen volt megakadályozni egyrészt az or­szág morális és gazdasági lezül­lesztését, másrészt a totalitárius ha­talom bukását a múlt év végén. Napjainkban a demokratikus poli­tikai rendszer útjára lép társadal­munk, és megkezdi a jogállam meg­teremtését. A valódi parlamentáris demokrácia kiindulója lesz az ez év júniusában tartandó szabad válasz­tás. Ezzel egyidejűleg megoldjuk azokat a súlyos problémákat, ame­lyek a társadalom erkölcsi és anyagi megújulásával függnek össze, és feltételezik nemzeteink valódi egyenrangúságát és az ország öko­lógiai helyzetének javulását. Elválaszthatatlan része ennek a folyamatnak a teljes állami szuve­renitás biztosítása. Csehszlovákia meg akarja tartani mindazokat a kö­telezettségeit, amelyek a Varsói Szerződésből mint politikai-katonai szövetségből adódnak, amely tiszte­letben tartja a tagállamok szuvereni­tását és függetlenségét s jelentős eszköze a leszerelési tárgyalások­nak, hangsúlyozza a köztársasági elnök. a megszüntetett szövetkezetek va­gyona felszámolásának módját, jobb feltételeket teremt a szövetkezeti vállalkozáshoz. Megnövekszik a tagság befolyása a szövetkezetek belső viszonyaira. A bizottsági előa­dók egyetértő felszólalása s rövid vita után - amelynek során például élesen bírálták az elmúlt időszakban a szövetkezetekben alkalmazott ká­derpolitikát és bürokratikus módsze­reket - Jaroslav Jenerál félórás szünetet rendelt el a vita során fel­vetett kiegészítő javaslatok bizottsá­gi megvitatására. így került a tör­vényjavaslatba, hogy a törvény élet­belépése előtt megválasztott szö­vetkezeti vezetők megbízatása szűnjön meg. A törvényjavaslatot a képviselők jóváhagyták. Ezután Ján Čarnogúrský mi­niszterelnök-helyettes javasolta, ve­gyék fel az ülés napirendjére a jöve­delmi adóról szóló törvényjavaslat megvitatását. A-képviselők a javas­latot elutasították azzaT, hogy a tör­vényjavaslat rossz, s előterjesztése sértés a parlament számára. A ka­marák ezután Tibor Böhm főügyész indoklása alapján megvitatták az ügyészségről szóló törvény módosí­tására tett javaslatot. A módosítás egyebek közt' azért is szükséges, mert a bírói függetlenség elvének nem felel meg a bírósági eljárások és döntések törvényessége fölötti felügyelet eddigi gyakorlata. Az ed­digi jogszabály számos, már idejét múlt politikai követelményt is előny­ben részesít. Az ügyészségi törvény átfogó módosítására azonban az új alkotmány elfogadásáig kell várni. Az alkotmányjogi bizottságok tag­jaiból álló képviselőcsoport által in­dítványozott törvényjavaslatot bi­zottsági előadók is támogatták. A vi­tában Jaroslav Kos képviselő azonban kifejtette, hogy az ügyé­szek politikamentességének köve­telménye ellentétben áll a polgári jogokkal kapcsolatos nemzetközi egyezményekkel. Az ügyészek és ügyészségi alkalmazottak politika­mentességével, a totalitárius rend­szert kiszolgáló ügyészek elbocsá­tásával több képviselő foglalkozott. Rámutattak az elmúlt négy évtized törvényszegéseire, az akkori ügyé­szek felelősségére. Pavel Ry­chetský, a Cseh Köztársaság fő­ügyésze felszólalásában hangoztat­ta az ügyészségi szervek megtisztí­tásának s politikamentessége meg­teremtésének fontosságát. A kiegészítő javaslatok megvita­tására ezután másfél órás szünetet rendeltek el. (Folytatás a 2. oldalon) MARIÁN ČALFA BRÜSSZELBEN Új megállapodást írtak alá hazánk és az Európai Közösségek együttműködéséről (CSTK) - Marián Čalfa szövetsé­gi miniszterelnök tegnap kétnapos látogatásra a Belga Királyságba ér­kezett. Vladimír Dlouhý és Ármin Delong, a szövetségi kormány alel­nökei is tagjai a delegációnak, amely az Európai közösségek képviselői­vel tárgyal a kereskedelmi és gazda­sági kapcsolatok továbbfejlesztésé­vel összefüggő kérdésekről. Ezenkí­vül a tárgyalásokon részt vesz And­rej Barčák külkereskedelmi minisz­ter, Slavomír Straőár kohó-, gép­ipari és elektrotechnikai miniszter, Petr Miller munka- és szociálisügyi miniszter, valamint további cseh és szlovák képviselők. Röviddel a megérkezés után a cseh-szlovák küldöttség az Euró­pai Közösségek brüsszeli székházá­ba hajtatott, itt Čalfa kormányfő alá­írta a kereskedelmi, továbbá a ke­reskedelmi és gazdasági együttmű­Václav Havel és Javier Perez de Cuellar megbeszélése Prágában A nemzetközi légkör nem javulhat az egyetemes emberi értékek rovására (ČSTK) - Václav Havel köztársasági elnök tegnap a prágai várban fogadta Javier Perez de Cuellar-t, az ENSZ főtitkárát. Nagyra értékelte az ENSZ és személy Szerint Javier Perez de Cuellar hatékony aktivitását napjaink globális problémái megoldásában, a nemzetközi kapcsolatok demokratizálásában és humanizálásában. Václav Havel hangsúlyozta, hogy a nemzetközi légkör nem javulhat az egyetemes emberi értékek és alap­elvek rovására. Határozottan föllé­pünk ezért valamennyi térségben és országban az emberi jogok védel­méért. Az ENSZ-ben kifejtett tevé­kenységünket új alapokra kívánjuk helyezni. Saját javaslatainkat ter­jesztjük elő, támogatunk minden el­fogadható reális megoldást, propa­gandisztikus eljárások és ideológiai elfogultságok nélkül. Václav Havel emlékeztetett arra, hogy továbbra is fönnáll az az aján­lat, amelyet ez év februárjában New Yorkban az ENSZ főtitkárának tett arra vonatkozóan, hogy egyes nem­zetközi szervezetek székhelyét vagy az ENSZ szervei közül egyeseket Prágába helyezhetnek át, és egyes (Folytatás a 2. oldalon) ködési megállapodást hazánk és az Európai Közösségek között. A kö­zösség részéről az új megállapodást Gerard Collins, az EK miniszteri tanácsának elnöke, az ír Köztársa­ság külügyminisztere és Frans Andriessen, az EK külkapcsolatok­kal foglalkozó bizottságának alelnö­ke írta alá. Az új megállapodás lényegesen eltér az előző dokumentumtól, amely csak a kereskedelemmel és az ipari termékekkel összefüggő problémákra terjedt ki. Magyaror­szág, Lengyelország és a Szovjet­unió után Cseh-Szlovákia a negye­dik reformország, amely a „tizenket­tekkel" nemcsak a kereskedelemről, hanem a széles körű gazdasági együttműködésről is megállapodást írt alá. Á szerződés fontos része az a program, amellyel megszűnik a nyugati piacokra irányuló cseh­szlovák kivitel mennyiségi korlátozá­sa. Legkésőbb 1995-ig minden kor­látozás teljesen megszűnik. Az egyezményről folytatott tárgyalások során a cseh-szlovák fél a tudomány és a technika, a különböző ipari ágazatok területén, valamint a bank­szakmában folytatandó együttműkö­dés fejlesztésére helyezte a hang­súlyt. A megállapodás aláírása után mondott pohárköszöntőjében Čalfa miniszterelnök hangsúlyozta, a mostani szerződés minőségileg új szintre emeli a kölcsönös kapcsola­tokat. Rámutatott, a mostani tárgya­lások Cseh-Szlovákia és az Európai Közösségek között hazánk számára fontos határkövet jelentenek : amely szimbolizálja politikai és gazdasági döntéseit, miszerint teljes mérték­ben bekapcsolódik az európai integ­rációs folyamatba. „Az évszázad végéig teljes mértékben csatlakozni akarunk az Európai Közösségek­(Folytatás a 2. oldalon) A dalai láma valami olyasmit l\ mondott a minap, hogy elő­ször magunkban teremtsünk békes­séget, azután lehet csak a világban. Hej, de igazat szóltál, bölcs ember, gondoltam, és mindjárt hozzá is akartam látni, hogy békességet te­remtsek magamban. Nem mintha idegbajos lennék, a háborúzás sem kenyerem, de azért gyakran támad­nak és dúlnak viharok a belső tája­kon, mégha kívülről nem is látsza­nak mindig. Talán más lenne a hely­zet, ha kínai papok vagy hindu jógik iskolájában tanultam volna az önfe­gyelmet, egyáltalán, hogy miként le­het a békét meghonosítani a lé­lekben. Szóval, mint említettem, mindjárt hozzá akartam látni a nemes munká­hoz, amikor szembešzaladt egy má­sik gondolat: nem is olyan biztos, hogy igaza van a lámának. Mert hát itt van rögtön az a kérdés, hogy miként is teremthetnék én békessé­get magamban? Esetleg: ha kivonul­nék, feh lennék élni magas hegyek­be, ahol senki és semmi a sziklákon, fenyőkön, állatokon kívül, vagy ha lezárnám magam, vagy leönteném például viasszal, mely, rám fagyván, ­még a tévéhíradó képeit sem enged­né be. Akkor, talán. Csakhogy ilyen nincs, és mivel nincs, beáramlik nemcsak a jó, hanem a rossz is, s nyomban oda az egyensúly, a béke, felborul a rend, ott belül. Látván kint a rendetlenséget, tétlenséget, tehe­tetlenséget, közönyt, hallván trágár szavakkal nyomatékosított durva beszédeket, acsaekodást, fogaknak csikorgását, és tapasztalván megany­nyi következményét még annak a rendszernek, mely évtizedeken át örökösen a tudatunkat akarta for­málni, illetve formálta is, úgy, hogy megnyomorította, a lelkünkkel együtt, miközben elidegeníteti ben­nünket a munkától, egymástól, elva­dított, a szeretet, a jóság, a megértés szellemét lakásainkból is kilopta, orrvérzésig dolgozva is fizetéstől fi­zetésig élnek, meg kölcsönökből; amikor az immáron tömeges mérete­ket öltő alkoholizmus egyre szélese­dő körben veszélyezteti a puszta életet, családok, gyermekek növek­vő számban szenvedik kegyetlen kö­vetkezményeit; amikor olyan a mi életvitelünk, hogy már harminc­negyven éves emberek szíve mondja fel a szolgálatot, s azt kell olvasnom, hogy a korai elhalálozások számát Felmenni magas hegyekbe? a családi körből, ahol gyakran már csak vakkantásokra futja megmaradt türelmünkből. Hogyan lehetne csupa béke ben­nem, amikor új napra ébredvén azonnal rémisztő hírekkel bombáz a rádió; amikor a reggeleink eleve úgy alakulnak, hogy rohangálás, kapkodás az egész, hogy mi már reggelizni sem tudunk nyugodtan; amikor kilépve a lakásból cirkuszi mozdulatokra késztetnek a járda, az utca gödrei, köhögésre ingerel a füst; amikor egy buszban százhúszan uta­zunk sok kilométeren, hogy már a munkába, iskolába fáradtaié érke­zünk; amikor ez sincs, az sincs, egy nyomorult sárvédöt, tulajdonképpen pléhdarabot, nem lehet kapni, se szerezni sehol az országban, pedig hazai gyártmányú a kocsi, melyhez kellene; amikor egyeseknek minden­re telik valamiképpen, míg mások tekintve Csehszlovákia az „előkelő" hatodik helyen áll; amikor a munka­helyeken egymásnak esnek az embe­rek, mondjuk, az igazgató személye körül támadt vitában, még az isko­lákban is, ahol jószerivel semmi sem változott november 17-e óta, a tanu­lók, diákok továbbra is rogyadoznak a terhek alatt, melyeket a sztálinista oktatáspolitika rakott az iskolákra, ostoba irányelvek, tantervek, óra­rendek, tankönyvek, tananyagok, oktatási módszerek formájában; amikor lépten-nyomon emberimivol­tomban sértenek meg, gyalázva nemzetiségemet, anyanyelvemet, megkérdőjelezve, csonkítani akarva jogaimat; amikor a pártok, politikai mozgalmak képviselői, pártoló tag­jai, fittyet hányva a legalapvetőbb etikai normákra,az emberi tisztesség szabályaira, folyosói színvonalon, alpári stílusban rontanak egymásnak - a szabadság, a demokrácia, az emberi méltóság nevében, illetve ér­tük, mint elérendő célokért. Sorolhatnám a végtelenségig, bölcs láma, a bajokat, gondokat, fáj­dalmakat, hiányosságokat, zriket és zűröket, melyeken mégcsak túltenni sem tudom magam, belémfolynak­szivárognak, ha akarom, ha nem. Hogyan teremthetnék hát békessé­get magamban? Ráadásul, ez itt Kö­zép-Európa, Kelet-Európa, ha úgy tetszik, Közép-Kelet-Európa, ahol az érzelmek mindenkor inkább jutottak vezető szerephez az akciókban és reakciókban, mint az értelem. Igaz, ez utóbbit szüntelenül üldözték erre­felé, börtönnel fenyegették, száműz­ték. Most, hogy felszabadult, re­ménykedem, ezentúl ő fog irányt mutatni nekünk, és akkor hamarabb lesz végre rend, kint is, ami nélkü­lözhetetlen feltétele a belső bé­kének. Térről jut eszembe, mondhattam JLj volna azt is, legyen békesség először kint, aztán bent már jószeri­vel semmi gond, semmi kín. Igen ám, csakhogy háborgó lélekkel, hasadt tudattal lehet-e felépíteni országát a békességnek? A szabadságnak, er­kölcsnek, a demokráciának - ponto­san, szépen? Aligha. Nekünk itt, bölcs láma, egyszerre kell hozzálát­nunk az emberhez méltó belső élet és külső életkörülmények megte­remtéséhez. Szörnyen nehéz munka lesz, de elvégezhető. Csak kísérőnk, sőt vezérünk: az értelem legyen. BODNÁR GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents