Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-07 / 106. szám, hétfő

PÓTKULCS: 11 KORONA, OPEL: 11 EZER MÁRKA Ha Zlín, akkor Autócentrum Rátalálni igazán könnyű volt. í

} - Alois Samohýl? - derült föl rögtön az első megszólított járókelő arca. - Ezt a nevet mindenki ismeri a városban, sót nemcsak itt - tette hozzá, s megmutatta, merre menjek. Szóra bírni jóval nehezebb feladatnak látszott. Főleg akkor, amikor elmondtam neki, hogy nincs szándékomban sem autót venni, sem eladni, csak beszélgetni szeretnék vele. -Hát kérem, nem a legjobbkor jött. Pang az autópiac, új belföldi kocsira várakozni kell, használt autóból túlkereslet van, panaszkodni világéletemben nem szerettem, mit mondhatnék hát? Kisvártatva aztán megenyhül a tekintete: - Az én vendégem sohasem jöhet rosszkor. Különben is, ha nem megy az üzlet, legalább beszélgessünk - tette hozzá kesernyés mosollyal, majd az irodájába invitál. - Ismerőseim szerint fél Csehszlovákia ismeri önt, vagy legalább megfordult itt. - Hát ebben van némi igazság, és persze túlzás is. Tényleg sok az ügyfél és a kíváncsiskodó, főleg amióta felépült az Autócentrum. Egyre több a külföldi is. Lengyelek, magyarok, jugoszlávok. De nem maradnak el a törzsvendégek sem. Ők mindig először idejönnek, a régi telepre, az Autobazárba. Jan Vavrek úr Kassáról például huszonöt éve ügyfelem, ha jól emlékszem, hat autót cserélt le. Legutóbb a fiát is magával hozta, ó is itt iratkozott föl új Favoritra. Képzelje el, mennyien lennének, ha mindent úgy rendezhetnék be, ahogyan szeretném, ahogy évtizedeken át szerettem volna... Válaszában megfogalmazódott további kérdésem is. Halk sóhaj, majd némi szabadkozás után válaszol: - Erről napokig beszélhetnénk, de most dióhéjban csak annyit, hogy életemben egy nagy szerelmem volt és van: az autó. Évtizedeken át minden pénzem régi kocsikba ölöm. Hetvenéves Škodám, Mercedesem és más autómatuzsálemem van, azokat bütykölgetem, pátyolgatom, azokban gyönyörködöm esténként. Annak idején nem volt szalagmunka, nem voltak robotok, akkor nem gyártották, hanem megalkották az automobilokat, a mester a lelkét is beleadta a munkába. Egy-egy autó mestermú volt, ma is van mit csodálni rajta. Én azoktól a mesteremberektől tanultam meg, hogy dolgozni csak szívből, lelkiismeretesen lehet. Autószerelőként, majd negyvenöt után a Mototechna, később pedig a Mladá Boleslav-i AZNP helyi márkaboltjának vezetőjeként is ezt az elvet vallottam. Nem tudom, talán Bat'a vállalkozó szelleme tette, talán a régi mesterek intelme, de én itt kollégáimmal nem elégedtem meg például azzal, hogy új autókat árulunk, s nem unalmas a munkánk. Törtük a fejünket, s aztán hosszas kilincselés után létrehoztuk az Autobazárt, azóta az új kocsikon kívül használtakat is árusítunk. Ez új szolgáltatást is jelentett, hiszen aki új autót akart, itt eladhatta a régit, időt, energiát takarított meg, megérte neki is, nekünk is, mert az árból bizonyos százalék illetett meg bennünket. Volt itt nagy forgalom, egészen addig, amíg be nem ütött a belföldi autómizéria. Kitekint a telepre, ahol vadonatúj Ladák sorakoznak. - Időközben tovább gyarapodtunk és sikerült szerződést kötnünk a Semex céggel, amely Nyugaton árulja a Ladákat és a Skodákat, s évek óta Tuzex-koronáért kínáljuk itt is a keresett szovjet gépkocsit. - Mindez, persze, csak hazai szemmel jelent valamit. Sokszor jártam Nyugaton, s egyhamar rájöttem, amit a hazai szervizek kínálnak, az nem szolgáltatás. A mi országunkban kiszolgáltatott az autós, ha új kocsit vesz, vagy javítani viszi az autóját, a szerviz többnyire ráfizetéses, az alkalmazottak nem érdekeltek a jó munkában, sok pótalkatrész hiánycikk, idegborzolóan sok a papírmunka meg az irodista, egyszóval, kész idegbaj az egész. Nos, Mennyibe kerül? Petr Samohýl (balról) ügyfelével autókatalógusokat lapozgat (ČSTK-felvétel) ezen próbáltunk segíteni, amikor nem messze innen, az Otrokovice felé vezető úton felépítettük az Autócentrumot. Kopognak. Szlovákul beszélő férfi érkezik, ötéves, százhuszas Skodáját, extrákkal, hatvanezerért szeretné eladni. - Nem lehetetlen, uram - mondja Alois Samohýl, majd felém fordulva a telefonhoz nyúl: -Elnézést, de első az ügyfél. Gondoskodom megfelelő utánpótlásról, aki elkalauzolja magát. Hívom a fiamat. Rövidesen megérkezik terepjáró Toyotán Petr Samohýl. Útközben meséli el, hogy meghallgatta édesapja tanácsát, aki nem győzte hangoztatni, nem lehet messze az idö, amikor nálunk is rang lesz a tudás, a szakértelem. Két egyetemi diplomát szerzett, gépészmérnökit és jogit. Idénymunkásként, majd különböző küldöttség tagjaként heteket, hónapokat töltött több világhírű nyugati autógyárban és üzlethálózatban. Éles kanyar után nagyot fékez. - Ez itt az Autócentrum. Nyugaton sok száz ilyen üzlet van, nálunk még ma is kisebbfajta csodának számít. ! Villogó reklámok, csillogó üvegfalak között értünk az emeletre. - Innen láthatja az egész létesítményt. Amikor felépítettük, egyetlen cél vezérelt bennünket. Aki betér ide, ne távozzon üres kézzel, vagy elégedetlenül. Árulunk használt és új nyugati kocsikat valutáért, Favoritot, jelenleg még sorszám szerint, de remélem, már nem sokáig. Van itt autószerviz, pneuszerviz, autókölcsönző koronáért és valutáért. Szerelünk a kocsiba márkás autórádiót koronáért, szellőző nyílást a tetőre, antennát és sok más szolgáltatást is kínálunk. ' -Mondjuk, külföldi vendég vagyok, márkával, dollárral. ' - Nyolcvanas évjáratú Volkswagen Golfot ajánlhatok háromezer márkáért, kétéves Opelt, Renaultot hét-tízezer márkáért, újakat is, tizenegyezer fölött. Természetesen belföldi vevő is vásárolhat valutáért. -Mi az előnyöm, ha itt veszem a kocsit? - A hazai ügyfél nem fizet vámot, a használt kocsikat szakemberek nézték át. Egyébként elég sok külföldi Favoritot vesz devizáért, főleg a lengyelek, de a magvarok és a jugoszlávok is, - Mit ajánl az igényes hazai vevőnek koronáért? - Különféle extrákat, sokféle hasznos tartozékot, olyan kiegészítő autóscikket, ami máshol hiánycikk. - És a kispénzű látogatónak? - Pótkulcsot készítünk tizenegy koronáért. Csaknem minden ügyfelünk készíttet egyet-kettőt. Különben a már említett hasznos tartozékok sem drágák. Nézelődés közben szervezettségről, nyereségről beszél. Az egész Autócentrumban hatvanegynéhányan dolgoznak, évente 11 ezer használt és új kocsit adnak el, 11 és fél millió korona a nyereségük. Közben a telefonhoz megy, intézkedik, néha szabadkozik: - Elnézést, de minden ügyfelet gyorsan és maximálisan ki kell szolgálni. Bármerre nézek az üvegfalon keresztül, mindenhol serény munka folyik. Csak a látogatók, talán a leendő ügyfelek ácsorognak a helyiségekben, a legtöbben a nyugati kocsik előtt. Délután érkezik meg Alois Samohýl. Erről az új létesítményről kérdezem, de a terveiről beszél: - Az autópiac rövidesen biztosan megélénkül, s nekünk újra lépnünk kell. Szeretnénk vállalkozni, például autósboltot nyitni, pótalkatrészeket árulni Dunaszerdahelyen és más városban is. Addig viszont Zlínbe invitáljuk a dél-szlovákiai autósokat. Bízom benne, hogy senki sem távozik innen üres kézzel, elégedetlenül. Mi a véleménye? Bólintok, de így felel: - Bízzuk a választ olvasóinkra. Sz. J. Bemutatjuk a Csehszlovák Szocialista Pártot A párt tavaly november 17-ig a cseh nemzet pártja volt, de a gyengéd forradalom után vezetői úgy döntöttek, hogy befogadnak mindenkit, Csaptól Chebig. fgy természetesen a magyar nemzeti kisebbség tagjait is. Program úrikban leszögeztük, elérkezett az ideje, hogy megoldjuk azokat a problémákat, amelyek a múltban a köztársaság széteséséhez vezettek, s ártottak demokráciánknak, soknemzetiségű köztársaságunkban a nemzetek és nemzetiségek együttélésének. Belső egységünket tekintjük alapvető feltételnek ahhoz, hogy köztársaságunk felzárkózzon a többi európai országhoz. Programunkban nagy hangsúlyt helyezünk a csehszlovák együvétartozás megerősítésére, a cseh és a szlovák államiság megszilárdítására a két köztársaság törvényhozó testületei jogkörének bővítése alapján, miközben ebből a jelmondatból indulunk ki: erős közösség - erős állam. Az államigazgatás jövőbeli struktúrája alapjának az erős településeket tekintjük, vagyis az adott helyen meg akarjuk találni az állampolgárokhoz vezető konkrét utat, természetesen azokból az eredményekből kiindulva, amelyeket az adott község ér el lakosai érdekében. A Csehszlovák Szocialista Párt támogatja a piacgazdaságba való fokozatos, de következetes átmenetet, támogatjuk, hogy az állami vállalatok váljanak részvénytársaságokká. A földtulajdon kérdést úgy kívánjuk rendezni, hogy a mezőgazdasági magántermelés teljesen egyenrangú legyen az állami vagy szövetkezeti termeléssel. Olyan oktatási programok elfogadását támogatjuk, amelyek lehetővé teszik az érvényesülést egész Európában. Alapvető reformokat javasolunk a biztonsági szervekben, támogatjuk a községi, városi és helyi őrs$k és a köztársasági rendőrségek kialakítását, miközben a helyi szerveknek nagyobb döntéshozatali jogkörük lenne a biztonsági szervek vonatkozásában, mint a Belügyminisztériumnak. Nem értünk egyet az állampolgárok biztonságérzetének korlátozásával a mai személyi nyilvántartás, különféle véleményezések, jelentkezési kötelezettségek, lakhelybejelentés és főleg a személyi igazolványok formájában. El akarjuk érni, hogy valóban minden család az állam védelmét élvezze. Javasoljuk, hogy az anyák megfelelő állami támogatás mellett gyermekük hatéves koráig maradhassanak otthon és a gyermekek tízéves koráig az anyák rendes évi szabadsága egy héttel hosszabb legyen. Nem értünk egyet azzal, hogy a környezetvédelmi törvény elfogadása után bárkit is felmentsenek a rendelkezések betartásának kötelessége alól, szorgalmazzuk az élelmiszer, a takarmány és az alapanyagok kifogástalanságának és minőségének vizsgálatát és azt, hogy minden építkezést ökológiai szempontból is vizsgáljanak felül. Javasoljuk, hogy az öregségi nyugdíjakat a létfenntartási költségek emelkedésével párhuzamosan folyamatosan emeljék és alakuljon ki egységes rendszer a rokkantak ellátására, társadalmi beilleszkedésük elősegítésére. Vladimir Kovalčík, a CSSZP Szlovákiai Bizottságának elnöke Miért vagyunk kevesen? Nálunk, a Komáromi járásban a múlt év decemberében alakult meg a Csehszlovák Mezőgazdasági Párt első alapszervezete. A perbetei kezdeményezés nemsokára követőkre talált, így újabb öt alapszervezetet jegyezhettünk be. Csakhogy, sajnos, ez minden. Az utóbbi időben, főleg a választási előkészületek kapcsán, nálunk is sokan felteszik a kérdést: miért ilyen csekély a mezőgazdasági párt iránti érdeklődés? Egyesek szerint nem az érdeklődéssel, hanem a bátorsággal, a tenniakarással van baj. No meg a népszerűsítő és megnyerő tevékenységgel, ami országos viszonylatban is a leggyengébb pontjai közé tartozik alig három hónapja alakult pártunknak. Mi járási szinten tettük, amit lehetett. Sajátos feltételeinknek megfelelően konkretizáltuk a párt programját, s ezt sokszorosítva megküldtük népszerűsítés céljából valamennyi mezőgazdasági üzemnek, nemzeti bizottságnak és társadalmi szervezetnek, felvásárló és feldolgozó vállalatnak. A CSMP járási bizottságának tagjai sorra vették a falvakat, gazdasági vezetőkkel, kétkezi dolgozókkal, nyugdíjasokkal, kertbarátokkal és háztáji árutermelőkkel J)eszélgettek. A kötetlen eszmecseréken derült fény arra, miért is vagyunk még mindig fölöttébb kevesen a mezőgazdaságnak, a vidék lakosainak érdekvédelmet kínáló pártban. Gyakran tapasztaljuk, hogy a falusiak szívesen meghallgatják a programunkat, talán tetszik is nekik, de amikor a párt szót hallják, elbizonytalanodnak, hátat fordítanak. Beszélhetünk nekik a demokráciáról, az ágazati érdekképviselet szükségességéről, csak a fejüket ingatják. Ha nem pártot, hanem politiA baloldalra is szükség van Beszélgetés Tibor Kečkéšsel, az SZLKP galántai járási akcióbizottságának elnökével • Bevezetőül mondana néhány szót magáról? - Tornócon, munkáscsaládban születtem. Az alapiskola elvégzése után bányász szakiskolába jártam. Hét évet töltöttem a novákyi és a handlovái bányákban, majd a Komenský Egyetem Filozófiai Karán tanultam. Évekig a Szlovák Műszaki Főiskolán tanítottam, majd az ingázás, a család és a gyerekek miatt elvállaltam a Szocialista Akadémia járási bizottságának titkára teendőit, innen kerültem a járási politikai nevelés házba. A múlt év decemberében választottak meg a párt járási akcióbizottságának elnökévé. • Milyen a helyzet a járási szervezetben? - Jelenleg 7200 tagot tartunk nyilván. A tagsági igazolványukat 2602en adták vissza, s a munkahelyi pártalapszervezetek felszámolása után mintegy ezren még nem jelentkeztek a lakóhelyi pártszervezeteknél. Néhányan azok közül, akiket 1970-ben kizártak a pártból, újra a sorainkba léptek, de biztató számunkra az is, hogy az elmúlt hetekben tizenhárom fiatal kérte felvételét a pártba. Helyzetünket úgy értékelem, hogy a párt járásunkban ma is jelentős politikai erőt képvisel. Míg korábban a járási pártbizottságon 58-an dolgoztak, ma mindössze hatan vagyunk. • Mit tart a legfontosabb feladatuknak? - Természetesen a járási szervezet konszolidálását. Azt tartjuk, hogy a társadalmi érdekeket kell előtérbe helyezni, okulnunk kell a múlt hibáiból, tudomásul kell vennünk, hogy az egyeduralom korszaka véget ért, de elveinket feladni nem szabad. A választásokra összpontosítunk, programunk már elkészült, pártaktíván ismertetjük meg vele tagjainkat. • Vannak-e nemzedéki problémáik? - Figyelembe kell venni, hogy az idősebb korosztály másképpen néz a társadalomban, a pártban végbemenő változásokra. Őket meg kell győzni, hogy a pártnak meg kell újulnia. A magyar nemzetiségű párttagok, főleg az idősebbek, sürgetik egy magyar nyelvű pártlap kiadását. A generációs- és a véleménykülönbségek megoldását a kommunista kluboktól várjuk. Ezek olyan fórumok lesznek, ahol kikristályosodnak a vélemények, megfogalmazódnak feladataink. Reálisan értékeljük a helyzetet, ezért számolunk azzal, hogy néhányan még megválnak tőlünk, de a párt erősségét nem a tagok száma, hanem cselekvőképessége határozza meg. Arra törekszünk, hogy visszanyerjük az emberek bizalmát. Meggyőződésem, hogy a demokratikus társadalomban is helye van a baloldalnak, még akkor is, ha ezt egyesek kétségbe vonják. NÉMETH JÁNOS kai mozgalmat hirdettünk volna, mint a szövetkezeti dolgozók, talán könynyebb lett volna egy zászló alá toborozni a földműveseket és a vidéken élőket. Azt is látni kell, hogy a vezető dolgozók többsége korábban politikailag elkötelezte magát, s ha november után kilépett is a kommunista pártból, nem kezdhetett azonnal egy új pártot szervezni vagy támogatni, mert könyörtelenül köpönyegforgatónak bélyegezték. Az embereket az is gondolkodóba ejtette, hogy a CSMP után több mezőgazdasági párt is zászlót bontott, s a programok között bizony kevés az eltérés. Ez megbontotta a földművesek egységét, elriasztotta az embereket a szervezkedéstől. S végül, de nem utolsósorban, a mezőgazdászok egy része fenntartással fogadta, hogy kiket választottak meg az alakuló kongresszuson a CSMP Központi Bizottságába, illetve a nemzeti bizottságokba. Meglehet, a kifogások nem mindig alaptalanok, viszont a választókon múlik, hogy kinek szavaznak bizalmat, kiket juttatnak be a törvényhozó szervekbe. Az említettek ellenére vannak a járásban támogatóink, de őszintén megvallva, nagyobb tömegbázisra számítottunk. Főleg a kertbarátok, kistenyésztők és háztáji szerződéses árutermeléssel foglalkozók várakozó álláspontra helyezkedését furcsáljuk. Szeretnénk hinni, hogy még nem veszítettük el őket véglegesen. BÚKOR JÓZSEF mérnök, a CSMP Komáromi Járási Bizottságának elnöke ÚJ SZÚ 4 1990. V. 7. MEZÔQAZDASZOK FÓRUMA íjmiliitijiflilHíilHtthHlirH