Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-07 / 106. szám, hétfő

„Nem lehet így élni..." Riport-montázs Görgőről Keresem a kapcsolatteremtés el­ső láncszemét. Az elmaradt kézfo­gás helyett igyekszem a szavak me­legségével közelíteni. Ő némán tilta­kozik. összeszorított szájjal, mint a kisgyerek, aki görcsös együgyűsé­gében így vigyáz, nehogy elszólja magát. Az autóban a Képviselőjelölt ül. Először ő próbálkozott. Mindhiába. A kérés hatalmi szóval elutasítta­tott. .. Kísérőnk az első pillanattól kezd­ve hiábavalóságnak látja a dolgot. Talán ezért is avatkozom bele; meg kíváncsivá tett, milyen lehet az a fa­lusi elöljáró, akit nem érdekel, kik és miért jöttek a falujába. Igencsak biz­tos lehet a dolgában, villan át az agyamon. Aztán amikor óvatos erő­szakossággal a magnót akarja „megszerezni", észreveszem, hogy tettetett némaságának oka van. Az ittas férfi mögött az udvaron lassan felsorakozik a család. Fia megpróbálja jobb belátásra bírni, mondván, hagyja itt az egészet, ne tárgyaljon velünk. A némaságot fogadott görgői hnb-elnök szabadidejében bizony azt tesz, amit akar. Ebben a család tagjainak igazuk van. Csakhát, aki egy, több mint ezernégyszáz lélek­számú falut irányít, az semmilyen újságíróval és semmilyen mozgalom képviselőjelöltjével szemben sem fogadhat hallgatást. Végül kiderül, hogy ő sem teszi, csak a magnó riasztja. Miután zsebre teszem, legalább egy mondattal felel kísé­rőnk kérdésére: - Mehetnek a hnb titkárnőjéhez. Neki is van kulcsa a hangosbemon­dó helyiségétől. Más kinyithatja ma­guknak, ha akarja, én nem nyitom ki! Mire lezajlik a felemás párbeszéd, az utcában lakók az udvarokról be­húzódnak a házaikba. Ne lássanak, ne halljanak! A hatalmi szó itt még mindig rettent. Megvan a magam baja, az elöljárósággal lehetőleg nem húzok ujjat, vallhatják a gör­gőiek. xxx Megyünk. Végig a falun. A hnb titkárnője nincs otthon. A kapuban a lánya és egy barátságos kutyus igyekszik kedvünkben járni. Valami fagyos szomorúság enged fel ben­nem, amikor a játszadozó kutyát nézem. Magamban morfondírozok, milyen fajta lehet. Talán tacskó-ke­verék? A legbarátkozóbb kutyafajta. Bebújik az autó alá, ahol a hűlő motor melegét érezte meg. Néhány pillanatig hever a porban, fölötte a motorház lemezei hallhatóan meg­megmozdulnak. Tárgy és állat talált egymásra... xxx Lemondóan meséljük a hnb ülés­termében egybegyűlteknek a kalan­dot. Molnár Lajos némasági fogadal­mát emlegetve, valaki megjegyzi: - Na és józan volt? A választ hallgatásomból is kita­lálják. Tőlük jobban aligha ismeri valaki is ezt az embert. Ez kiderül a kétórás beszélgetés alatt is. „Nem félek tőle, pedig sokan fél­nek: Nem lehet így élni."„Főleg most, a nyilvános gyűlés után derült ki, hogy inkább hallgatnak. Pedig so­kan megkérdezték, hova lett az el­adott egyházi épületekért kapott pénz. Hová lett a szőlőkért kapott pénz is? Mert ők egy fillért sem adtak senkinek. A nép itt dolgozik, nem olyan a nép, hogy kiülne a fa alá és nem csinálna semmit." „November még messze volt, amikor nálunk már kiírták a faluban, hogy kiket kell leváltani. Oda volt írva a tanító, az igazgató, az orvos, a hnb elnöke. Még el sem kezdődött Prágában a változás, itt már szep­temberben a csendőrök hurcolták a gyerekeket, hogy ki írta oda azokat a szövegeket. Kihallgatták őket." „Azon a nyilvános gyűlésen le­mondott a tanács, de azóta nem volt összehíva tanácsülés. Többen is le­mondtak, de a kooptálások nem tör­téntek meg. Tulajdonképpen a régi tanács már nem létezik, de új sincs helyette. Ez olyan helyzet, hogy va­lójában nincs vezetése a falunak. Az emberek meg hagyják, hogy Molnár Lajos hatalmi szóval egyedül hozza a döntéseket, ami törvénytelensé­gek sorát szüli." „Tulajdonképpen hogy lesz, mi lesz. Jönnek a parlamenti választá­sok, s a falunak nincs elöljárósága. Nem is szólva arról, hogy őszig nem lehet magára hagyni a falut." „Az történt, hogy akivel a hnb elnöke szimpatizált, azt választotta ki a plénumba, aki meg nem volt az ínyére, azt kidobták. Akit ő maga köré vonzott, az nem fog arra hajla­ni, hogy ellene forduljon." xxx A Független Magyar Kezdemé­nyezés már az emlegetett falugyűlés előtt megalakult Görgőn. Csakhát az történt, ami egy-egy faluban történni szokott. A fiatalok kezdeményezését a többség félelme, közönye zátony­ra futtatta. Voltak olyanok, akik lein­tették őket, mondván: tapasztalatla­nok vagytok. Csakhát, akik eddig irányították Görgő közéletét, azok egyéni érdekeltségüket szem előtt tartva érdekszövetséget alakítottak. Szlovákia-szerte számos ilyen helyi hatalmi „maffiáról" hallhatunk. Eze­ket a legtöbb helyen a novembert követő hetekben a népharag lesö­pörte a színről. Görgőn másképpen történt. Molnár Lajos, a hnb elnöke, mi­után a tanács tagjainak egy része lemondott, saját kezébe vette a ha­talmat. Most már a Rozsnyói Járási Nemzeti Bizottság és az FMK helyi csoportjának kezdeményezőkész­ségén múlik, képesek-e ezt a hatal­mi hézagot áthidalni. xxx Az autó fényszórója kanyarról ka­nyarra végigpásztázza a falakat. A szűk utcák, melyek a nappali fény­ben barátságosan terelik az idegent is, most mintha sötét zsákutcákká változnának. A késő esti sötétben Tankó Zoltán esperes úr mutatja az utat a parókia felé. - Meg kell mozdulnia ennek a fa­lunak is. Nem lehet méltatlan önma­gához - mondja a búcsúkézfogás közben. A templomdombról lefele tartva, az út már barátságosabbnak tűnik. Ismerősek a fordulók, a sikátorok, a fényszóró megvilágította házak. Ablakokról verődik vissza a vándorló fény. A helyi nemzeti bizottság előtt még ácsorognak, az FMK szóvivői­vel és a kelet-szlovákiai kerületi lis­tán a Népek Kamarájába jelölt mér­nöknővel beszélgetnek. Az est, tá­volmaradása ellenére is főszereplő­jévé előlépett hnb elnök hatalmas­kodása a téma. Meg az, hogy miben segít a járási nemzeti bizottság a Független Magyar Kezdeménye­zés helyi csoportjának, hogy meg­szabadítsa Görgőt a letűnt rendszer helyi kommunista maffiájától. Hogy nehéz lesz? Sokkal könnyebb, mint a félelmet és a közönyt leküzdeni. DUSZA ISTVÁN KAMBODZSAI RENDEZÉS Váratlan fordulatok Mellőzni kényszerültünk a nem­zetközi s főleg az európai politika sok más égető kérdése miatt azok­nak a meglepetéseknek a taglalását, amelyek az utóbbi néhány hétben bekövetkeztek a kambodzsai kér­désben. Száznyolcvan fokos fordu­latot tett a múlt héten Hun Sen kormányfő, de egyelőre nagyon ne­héz felmérni, hogy mennyiben moti­válták taktikai megfontolások és mi­lyen mértékben lehet komoly szán­dékról beszélni. A népirtó, polpotista vörös khmerek szerepének újfajta megközelítéséről van szó, de mielőtt ezt boncolgatnánk, vissza kell utalni néhány fontos mozzanatra. Február végén sikertelenül ért vé­get Dzsakartában a térség érdekelt országainak részvételével megren­dezett koktélparti. A fő téma az ausztrál külügyminiszterről elneve­zett Evans-terv volt. Ez az ENSZ­nek szán főszerepet a rendezésben, mondván, a világszervezetnek nem­csak az általános választásokra kel­lene odafigyelnie, hanem a vokscsa­ta megrendezéséig hátralevő idő­szakban Kambodzsát ENSZ-igaz­gatás alá kell vonni. Ami azt is jelentené, hogy fel kellene oszlatni mind a phnompenhi kabinetet, mind a Szihanuk vezette ellenzéki „ár­nyékkormányt". Három dolog miatt nem tudtak dűlőre jutni. 1. Phnompenh ellenezte a világszervezet fokozott szerepét, mivel mindig fájlalta, hogy a Sziha­nuk-féle emigráns kormány képvise­lői foglalják el az ő helyét az ENSZ­ben. 2. Hun Sen mindig alapfeltétel­nek tekintette: garanciákat kell kap­nia arra, hogy a népirtó polpotisták nem kerülnek ismét hatalomra. 3. A kambodzsai hadsereg sikeres hadműveleteket hajtott végre, visz­szafoglalta azokat a fontos stratégiai NORODOM SZIHANUK Közérdekű program, reális szemlélet A MEZŐGAZDASÁGI PÁRTKOALÍCIÓ VÁLASZTÁSI BEMUTATKOZÁSA ÚJ SZÚ 3 1990. V. 7. Az országos választási lista 11. sorszáma alatt szereplő mező­gazdasági pártkoalíció, vagyis a Földművesek és a Vidék Szövet­sége, valamint az ehhez társult Perspektíva csoport vezető képvise­lői sajtótájékoztatón számoltak be a koalíció választási programjáról, s egyúttal a koalíció összetételét is pontosították. A Földművesek és a Vidék Szövetsége három pártból és egy politikai mozgalomból, a Perspektíva csoport pedig négy politikai pártból áll. Az FVSZ tagjai a következők: Cseh-szlovák Mező­gazdasági párt, az Efsz-tagok Politi­kai Mozgalma, Morvaországi Vidéki Párt és Cseh-szlovák Republikánus Vidéki Párt. A Perspektíva csoportot a Szlovákiai Liberáldemokrata Vidé­ki Párt, a Független Demokraták Pártja, a Nemzeti Prosperitás pártja, valamint a Szlovákiai Szabad De­mokraták Pártja alkotja. Amint arról az említett pártok ve­zető képviselői beszámoltak, a koa­líció politikai céljai arra irányulnak, hogy az állampolgárok számára biz­tosítva legyen minden jog és lehető­ség az egyéni érvényesüléshez, te­kintet nélkül a nemzetiségükre, vi­lágnézetükre és politikai pártokhoz való tartozásukra. ,,A nézetek pluralitását támogat­juk, hogy az ideológiai irányzatok közül egyik se foglaljon el uralkodó helyzetet - olvashatjuk a koalíció választási programjában. - A szö­vetségi rendszer következetes meg­őrzése mellett foglalunk állást, mely­nek keretében a köztársasági szer­vek hatásköre erősödni fog. A tulajdonosi formák egyenjogú­ságát akarjuk, a földtulajdont is bele­értve, s elutasítjuk a monopolizmus minden megnyilvánulását. A piac­gazdálkodás mellett foglalunk ál­lást." A választási program a továb­biakban az ökológia, a szociális ellá­tás, a kultúra és a művelődés kérdé­seivel is foglalkozik. Az általánosítás buktatói A sajtótájékoztatón előtérbe ke­rültek azok a kérdések is, amelyek napjainkban a mezőgazdasági és az egész közvéleményt élénken foglal­koztatják. Az Efsz-tagok Politikai Mozgalma például határozottan el­utasítja azt az általánosító szemléle­tet, mely szerint a szövetkezeti ta­gok elidegenedtek a termőtalajtól, az állatállománytól és általában a szövetkezeti tulajdonban levő ter­melőeszközöktől, s ezeket nem használják ki hatékonyan és gazda­ságosan. Az ilyen nézetek mélyen sértik a becsületesen dolgozó trak­torosok, állatgondozók, agronómu­sok és zootechnikusok önérzetét. Az viszont tény, hogy az egyes efsz-ek termelési és gazdasági eredményei között jelentős különbségek vannak, e különbségek mögött azonban konkrét okok rejlenek, amelyeket esetenként kell feltárni és kimutatni. Szlovákia területén például alapvető eltérések vannak a mezőgazdasági üzemek földrajzi, éghajlati adottsá­gaiban, a termőtalaj minőségében, a termelés munkaerővel való ellá­tottságában, de az irányítás szak­szerűségében is, ezért a nagyüzemi mezőgazdasági termelés létjogo­sultságát nem lehet csupán a rossz példák általánosítása alapján meg­ítélni. Mindig az adott környezeti feltételektől függ, hogy milyen ter­melési ágazatokat érdemes fejlesz­teni, s hogy ezeknek milyen termelé­si és szervezési forma felel meg a legjobban. A gyakorlat majd vá­laszt ad arra is, hogy hol érvényesül­het jobban az egyéni gazdálkodás, és hol célszerűbb a kollektív nagy­üzemi formákat érvényesíteni. A födtulajdon még bonyolult kérdés A politikai porondra lépő pártok programjában különösen nagy sze­repet játszik a földtulajdon kérdése. A mezőgazdasági pártkoalíció első­sorban gazdasági összefüggései­ben viszonyul ehhez a kérdéshez. A tulajdonjogi viszonyok rendezésé­ben alapvető kérdés a föld árának és bérleti díjának a meghatározása. Az illetékes szervek már foglalkoz­nak ezzel a kérdéssel, s ha a föld árát az öt év alatt elért termelési érték alapján határozzák meg, úgy egy hektár ára a termelőhelyi adott­ságoktól függően mintegy 50 ezer ^^ f fi ilif lí 1 t í!ň f n^ ^^HHHMÍImMKHHHI^H koronáig terjedhet. Bonyolultabb do­log azonban a bérleti 'díj, vagyis a földjáradék kérdése, ami elsősor­ban az adott gazdasági, értékesíté­si, piaci viszonyoktól függ. A nagy­üzem, vagyis a szövetkezet például csak olyan bérleti díjat fizethet a föld tulajdonosának, amely számára kifi­zetődik. Ha nem tud megegyezni a tulajdonossal, legfeljebb nem ve­szi használatba a földjét, ő viszont nem tud mit kezdeni vele, mert nem rendelkezik a föld megműveléséhez szükséges eszközökkel. Ugyanak­kor a föld parlagon sem maradhat, ezért az ilyen helyzeteket törvényes úton kell majd rendezni. Az előzetes felmérések és törek­vések szerint elsősorban azzal kell számolni, hogy a saját tulajdonuk­ban levő földeket egy hektárnál ki­sebb terjedelemben főleg az iparban és más területeken dolgozó szemé­lyek fogják az efsz-ekből kivonni és megművelés alá venni, részben sa­ját ellátásukra, részben pedig kere­seti forrásaik kiegészítésére. Ma még nem lehet tudni, hogy ez milyen mértékben csökkenti majd az efsz­ek földalapját és termelési értékét. Nagyon sok függ attól is, hogy a ki­vett földterületek tulajdonosai ho­gyan fognak gazdálkodni ezzel a termőtalajjal, hogy a társadalom élelmiszer-ellátása ne szenvedjen kárt. A kialakítandó adórendszer bi­zonyára intenzív termelésre készteti majd az ilyen törpebirtokosokat és iparimunkás-kistermelőket. Az önellátás feladata nem változik Bárhogy is alakul a hazai mező­gazdasági termelés szervezeti és jogi felépítése, lakosságunk élelmi­szer-ellátásáról továbbra is saját mezőgazdaságunknak kell gondos­kodnia. Ezen az a tény sem változ­tat, hogy egyes terményeket külföld­ről olcsóbban szerezhetnénk be, mint amennyibe a hazai termelés kerül. Az országnak ugyanis még sokáig nem lesz valutája arra, hogy olyan terményeket vásároljon, ame­lyek itthon is megtermelhetók. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági ter­melés számára minden vonatkozás­ban kedvező feltételeket kell biztosí­tani, beleértve a megfelelő értékesí­tési árakat. A piaci mechanizmus, a piacgaz­dálkodás bevezetése nagy teherté­telt jelent az anyagi termelés minden ágazata számára. Ezt a tehertételt igazságosan, egyenlő mértékben kell elosztani az ipari és a mezőgaz­dasági termelés, valamint a többi ágazat között, figyelembe véve azonban a lakosság élelmiszer-ellá­tásának szükségleteit és követelmé­nyeit. A mezőgazdasági termelés­nek ezért politikai érdekvédelemre is szüksége van, amiről a pluralista demokrácia viszonyai között a me­zőgazdasági pártkoalíciónak kell gondoskodnia. MAKRAI MIKLÓS pontokat, amelyek a vietnami csa­patok tavaly szeptemberi kivonulása' után kerültek az ellenzék kezére. (Meg kell jegyezni: a három ellenzé­ki frakció közül csak a vörös khme­reknek van számottevő katonai ere­jük.) Hun Sen tehát biztos pozícióból tárgyalhatott, s természetesen nem ment bele saját kormányának a fel­oszlatásába. Újabb patthelyzet volt ez, amelyet a BT öt állandó tagjának konzultáci­HUN SEN óin próbáltak feloldani. Szihanuk áp­rilis 6-án lépett, kilencpontos javas­latot terjesztett elő, bejelentve, hogy engedményeket fog tenni Hun Sen­nek: nem ragaszkodik a phnompen­hi kabinet teljes feloszlatásához, s ami a fő, hogy nem szorgalmazza a polpotisták részvételét a jövőbeni kambodzsai kormányban. Megfi­gyelők szerint a kormánycsapatok harctéri sikerei motiválták Szihanuk engedményeit. Április végén szintén meglepő fordulat történt. Kambodzsában járt az Európai Parlament küldöttsége, alapanyagot gyűjtött az Európai Kö­zösségek készülő határozatához. A delegáció vezetője, Claude Cheys­son volt francia külügyminiszter jelezte: az ENSZ-közgyűlés szep­temberben kezdődő ülésszakán megtörténhet, hogy a 12 nyugat­európai ország Szihanuk emigráns kormánya ellen fog szavazni, ha továbbra is képviselve lesznek ben­ne a népirtó vörös khmerek. Tizen­egy éven át hiába várt egy ilyen nyilatkozatra a phnompenhi veze­tés, úgyhogy ez most igazi áttörés­nek számított. Az okot egyrészt megint abban kell keresni, hogy az ellenzék katonai sikereket nem tud felmutatni, másrészt pedig abban, hogy a vietnami csapatkivonás után megszűnt a phnompenhi kabinet elutasításának legfőbb indítéka. És persze a vörös khmerek (további) támogatása sem népszerű dolog. Éppen ezért hatott az eddigieknél is jóval nagyobb meglepetésként három nappal később Hun Sennek az a bejelentése, elfogadja, hogy a vörös khmerek részt vegyenek a kambodzsai parlamentben, az ide­iglenes legfelsőbb tanácsban, s pártként induljanak majd a szabad választásokon. Az ideiglenes legfel­sőbb tanács az Evans-tervben is, Szihanuk legutóbbi javaslatában is szerepelt. A három ellenzéki frakció és a phnompenhi vezetés képviselő­iből állna, feladata pedig az lenne, hogy elvezesse az országot a vá­lasztásokig. Csakhogy Szihanuk el­képzelése szerint a tanács ebben az ENSZ-nek segédkezne a két-három éves átmeneti időszakban, Hun Sen viszont nem említette az ENSZ­igazgatást. Hun Sen korábban mereven el­utasította, hogy a vörös khmerek bármilyen formában részt vegyenek az ország irányításában. Most külö­nösen az új nyugat-európai állás­pont miatt volt váratlan a pálfordulá­sa, ami valószínűleg a kulisszák mö­götti folyamatokra vezethető vissza. Több külső tényezőt is figyelembe kell venni. Vietnam és a vörös khmerek részvételéhez ragaszkodó Kína nélkül nincs rendezés, ugyan­akkor a két nagyhatalom szintén fontos szerepet játszik. Márpedig mind a Szovjetunió, mind az Egye­sült Államok politikájára jelenleg az egyensúlyra való törekvés a jellem­ző - ez egyéb területeken is megfi­gyelhető. A szemleírók ugyanakkor arra is utalnak, hogy a Szovjetunió belső problémái miatt mintha kisebb érdeklődést tanúsítana e regionális konfliktus iránt. De az sem zárható ki, hogy Hun Sen csupán bedobta a kavicsot a vízbe, s az eddigihez hasonlóan folytatja a kivárás politi­káját. Ez jó taktikának bizonyult, az idő neki dolgozik, főleg akkor, ha a harctereken is a kormánycsapatok sikeresek. MALINÁK ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents