Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-02 / 102. szám, szerda

Türelmetlen, tanácstalan fiatalok Kérdőjelek a polgári szolgálat körül Sokan évek óta szorgalmazták a polgári katonai szolgálat beveze­tését. S most, amikor a honatyák elfogadták az erről szóló törvényt, úgy tűnik, nem tudunk mit kezdeni vele. A járási nemzeti bizottságokon nem készültek fel a törvényben meghatározott feladatok ellátására. Mentségükre legyen mondva, a tör­vényről csupán a tömegtájékoztató eszközökből szereztek tudomást és a végrehajtó rendeletet sem kapták még kézhez. Pedig hazánk kórhá­zaiban, szociális otthonaiban szük­ség volna több mint 1200 fiatalra, akik valamilyen ok miatt a sorkatonai szolgálat helyett a polgári szolgála­tot választották. Csakhogy azok a fiatalok, akik nem vonultak be, vagy visszatértek a katonaságtól, napjainkban csellengenek, tanács­talanok, várják, hogy valaki nekik is elküldje a behívót, s megkezdhes­sék a polgári szolgálatukat. - A törvényt olyan gyorsan alkot­ták meg, hogy az április 1-jén bevo­nuló sorkötelesek még nem tudták, lehetőségük van a polgári szolgála­tot választani. így történt, hogy né­hány nappal a bevonulás után há­rom fiatal jelentkezett nálunk, beje­lentették, visszatértek lakhelyükre, mivel tudomást szereztek az új lehe­tőségekről. A törvény értelmében a kérvényüket a jnb-re továbbítottuk - tájékoztat a helyzetről Milan Antal őrnagy, a Rimaszombati Járási Ka­tonai Parancsnokság egyik osztá­lyának a parancsnoka. - Azóta to­vábbi 15 kérvény érkezett azoktól, akik már megkezdték tényleges ka­tonai szolgálatukat, ők április végén le is szerelnek. A katonaságnál letöl­tött idő beszámít majd a polgári szolgálatba, de annak helyét, idejét és módját a jnb határozza meg. Megadta a három első kérvénye­ző lakhelyét és munkahelyét. A munkahelyén egyiket sem talál­tam. Az egyik fizetetlen szabadságot vett ki, a másik ottjártamkor nem állt munkába és a harmadik hollétéről sem tudott a munkaadó bővebb fel­világosítást adni. Jozef Melichert odahaza találtam meg. Zenét hallgatott. Az ágya még nem volt megvetve, jóllehet dél felé járt az idő. - A polgári szolgálat lehetőségé­ről a Prága melletti laktanyában sze­reztem tudomást. Ezt választottam, noha kilenc hónappal hosszabb. Azért határoztam így, mert a katonai szolgálatot nem tartom humánus­nak, elnyomja az ember egyénisé­gét. Egyszóval, lelkiismereti okok miatt döntöttem így - mondja. - Mit szóltak a szülei? -Amikor megláttak, azt hitték, megszöktem. Aztán minden bizony­nyal arra gondoltak, hogy továbbra is a nyakukon maradok. Anyám má­sodszor ment férjhez, így érthető az aggodalom. - Miért vett ki fizetetlen szabad­ságot? - A munkahelyen már nem érez­tem jól magam. Úgy éreztem, ha a lelkemet kiteszem, akkor is elége­detlenek a munkámmal. Ezért aztán úgy döntöttem, amíg a polgári szol­gálatot megkezdhetem, fizetetlen szabadságot veszek ki. Azt mondja, ma már a sport sem érdekli, pedig a szabadfogású birkó­zásban a diákkategóriában kerületi bajnokságot nyert, a szlovákiai és az országos bajnokságon pedig a ne­gyedik helyen végzett. A "zene és a barátok megmaradtak... - Meddig tart a kényszerpihenő? -Magam sem tudom megmon­dani. Érdeklődtem a kórházban, húsz ápolójuk hiányzik. Úgy látszik, várni kell, amíg a szolgálatunkat megszervezik. Bárhová kerülök is, igyekszem majd becsülettel helyt­állni. A Rimaszombati Járási Nemzeti Bizottságon sem tudnak konkrét vá­laszt adni, hol, mikor kezdhetik meg ezek a fiatalok a polgári szolgálatu­kat. Dr. Jana Pavellová, az egész­ségügyi, szociális és munkaügyi osztály vezetője az elnöktől hallott a három fiúról, de azt már tőlem tudta meg, hogy számuk hamarosan tizenöttel gyarapodik. -Amit erről a szolgálati formáról tudok, azt a sajtóban olvastam, ed­dig semmilyen irányelvet nem kap­tunk. Azt sem tudom, hogy milyen a szakmájuk, milyen iskolát végez­tek. A segítő kézre a mi járásunkban is nagy szükség volna... A rimaszombati helyzet más járá­sokra is jellemző. Másutt sem tud­nak a polgári szolgálatosokkal mit kezdeni. A törvényalkotók megfogal­mazták, elfogadták a törvényt, de végrehajtására a feltételek még nin­csenek megteremtve. A megoldást a nemzeti bizottságokra^bízták, de azok az egész kérdésről eddig nem sokat tudnak. Mi lesz a polgári szol­gálatot választó fiatalokkal amíg a szolgálati helyüket kijelölik? NÉMETH JÁNOS Bízzuk a döntést a tulajdonosokra A földhöz fűződő tulajdonjog rendezé­se a földművesek és a vidék érdekvédel­mét felvállaló valamennyi párt és politikai mozgalom programjának fontos részét képezi. Ez alól természetesen a Cseh­szlovák Mezőgazdasági Párt sem kivétel. Tudatosítani kell azonban, hogy a kér­dés rendezése sok esetben megkívánja az 1945-ös földreform előtti helyzethez való visszatérést, ami szinte elképzelhe­tetlen komoly problémák nélkül. A föld­osztás a lehetőségekhez képest általában igazságosan elégítette ki a földművesek föld iránti igényét, lehetővé téve egyebek Az egység mindannyiunknak hasznára válik A jelöltek kiválasztásánál a rátermettség döntött Pártok és politikai mozgalmak so­ra igyekszik zászlaja alá toborozni a vidéken élőket, nem fukarkodva szép szavakkal és hízelgő ígéretek­kel. Ember legyen a talpán, aki a számtalan (és legtöbbször egy­máshoz tojásként hasonlító) prog­ram közül képes kiválasztani azt, amelynek hátterében nemcsak a szavazatvadászt, de a valódi szö­vetségesét is felfedezi. Hetekkel ezelőtt még ilyen nehéz feladat elé állította Szlovákia déli járásaiban a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari dolgozókat a Cseh­szlovák Mezőgazdasági Párt és az Efsz-tagok Politikai Mozgalma. Programjuk a helyi sajátosságok fi­gyelembe vételével is legfeljebb tíz­tizenöt százalékban különbözött egymástól. Persze e minimális elté­rés sem a másféle szemléletmódból adódott, hanem abból, hogy amíg a politikai mozgalom elsősorban a földet művelők, a mezőgazdasági dolgozók és az egyéni gazdálkodók érdekvédelmét vállalta fel, addig a mezőgazdasági párt a lakosság szélesebb körének ügyét képviseli. Vagyis a földműveseken kívül prog­ramjában az élelmiszer-ipari dolgo­zók, továbbá a kertbarátok és kiste­nyésztók, a méhészek, horgászok és vadászok problémáira is gondolt. - Mindez a vidéken élők, különö­sen az efsz-ek azon tagjainak a helyzetét nehezítette meg, akik nem léptek be a Csehszlovák Mező­gazdasági Pártba, de a politikai mozgalom programját támogató nyi­latkozatot sem írták alá. Ugyanakkor a párttal és a mozgalommal egy­aránt szimpatizáltak, mert felismer­ték, hogy mindkettő a mezőgazda­ság és a vidék érdekeit képviseli. Félő volt, hogy a határozatlanság az embereket végül egy harmadik párt vagy mozgalom mellé állítja. Ezért örülünk, hogy létrejött a Földműve­sek és a Vidék Szövetsége válasz­tási koalíció, amelyhez a járásunk­ban sokak által támogatott Cseh­szlovák Mezőgazdasági Párt és az Efsz-tagok Politikai Mozgalma is tar­tozik - mondta Búkor József mér­nök, a CSMP Komáromi Járási Bi­zottságának elnöke. - A választási tömbön belül járá­sukban teljes az egyetértés? - Igen, és ennek módfelett örü­lünk. A Földművesek és a Vidék Szövetsége annyira egységes, hogy a jelöltek kiválasztásánál a fő szem­pont az alkalmasság volt. Nem a párttagság vagy a politikai mozga­i; !• 1 HWUM lom céljaival való egyetértés került előtérbe, hanem az, hogy az illető a földműveseket, az élelmiszer-ipari dolgozókat és a vidéken élőket meg­felelően képviselje. Jelöltjeink isme­rik a problémáinkat, s így megoldá­sukban aktívan közreműködhetnek. - Még néhány nap és felfokozó­dik a választási kampány. Miként készülnek rá? - A sikert nem bízzuk a véletlen­re. Magától értetődő, hogy a kam­pányban a CSMP és a politikai moz­galom közösen lép fel. A járásban közel 17 ezer földműves-szövetke­zeti tag van, a kertbarátok, kiste­nyésztők, vadászok, horgászok és méhészek tábora további 10-15 ezer a programunkkal szimpatizá­ló egyént jelenthet, ha céljainkat és elképzeléseinket megismerik. A választási tömb tagjai közös nyi­latkozatban fordultak azokhoz, akik számára a mezőgazdaság és a vi­dék sorsa nem közömbös. A bemu­tatkozó nagygyűléseken a választók megismerik jelöltjeinket, ezenkívül a programunkat falragaszokon és a sajtóban is népszerűsítjük. A vá­lasztási tömb létrejöttével a velünk szimpatizálók számára könnyebbé és főleg egyértelműbbé vált a dön­tés, s ez mindannyiuknak előnyére lehet. EGRI FERENC között a földvásárlást is. Azok a tulajdo­nosok, akik akkor földet vettek és azon a szövetkezetesítésig gazdálkodtak, alig­ha vennék jó néven, hogy vissza akarunk térni a földreform előtti állapotokhoz. A Csehszlovák Mezőgazdasági Párt programja abból az alapállásból indul ki, hogy a jelenlegi helyzetet mint a modern termelés eredményét és módját kell elfo­gadni. Ugyanis ha vissza akarunk térni a kollektivizálás előtti állapotokhoz, egy­csapásra ezer problémával találjuk szem­be magunkat (ki az eredeti tulajdonos, igényli-e a földjeit az eredeti helyen vagy beéri pótmegoldással, mi legyen az állami tulajdonban lévő földekkel stb.). Ezeknek a problémáknak a megoldására több le­hetőség kínálkozik, ám a gyakorlati meg­valósítást a helyi kollektívákra kell bízni. A kialakult termelési szerkezet meggon­dolatlan szétzilálása, amitől napjainkban oly sokan óvnak, a termelés fejlesztése és az ellátás szempontjából egyaránt ve­szélyeket rejteget. A CSMP-ben azt vall­juk, bízzák a föld valódi tulajdonosaira annak eldöntését, hogy visszakérik-e a földjüket és maguk fognak gazdálkodni rajta, avagy a szövetkezet használatában hagyják megfelelő bérlet fejében, stb. Azt is megfontolás tárgyává kell tenni, hogy lehetővé tegyük-e a föld szövetkezetnek vagy más szervezetnek történő eladását. Mindenképpen biztosítani kell, hogy a termőföld közös használatáról a tulajdo­nos, illetve a tulajdonosi közösség dönt­sön. Valós tartalmat kell adni annak az alapelvnek, hogy a szövetkezeti tag a szövetkezetben is tulajdonosként dönt­hessen, persze úgy, hogy közben ne sértse a közösség belső vagy külső érde­keit. Ezekből az alapelvekből kiindulva az állami gazdaságok dolgozóit is érdekeltté kell tenni a vagyon gyarapításában, pél­dául részvények kibocsátásával. A termő­földnek azoknak a tulajdonában kell ma­radnia, akik megművelik. Akiktől egykor elvették a földet, azokat kártalanítani kell, mégpedig társadalmi forrásokból. Csakis így lehet elejét venni a tanácstalanság­nak, a nézeteltéréseknek és kapkodás­nak a mezőgazdaságban. Dr. MICHAL ĎURDIAK, a CSMP Szlovákiai Bizottságának szervezési titkára Mit hoz a jövő A hosszú távú elképzelések és a mai döntések kívánatos össz­hangja címmel május 27-e ós 31-e között Budapesten rendezik meg a XI. jövőkutatási világkonferenciát. A rendezvénynek előreláthatólag több mint félezer külföldi résztvevője lesz. Olyan neves szakembereket várnak rá, mint Walt Rostow, a texa­si egyetem közgazdaság- és törté­nelem-professzora, Johan Galtung norvég szociológus, Barry O. Jones ausztrál miniszter vagy Igor Besztu­zsev-Lada, a moszkvai Jövőkutatási Központ igazgatója. (N) Az Együttélés gazdasági programjáról Az Együttélés politikai mozgalom az ország lakossága, beleértve a nemzeti kisebbségek boldogulá­sának, életszínvonala emelkedésé­nek, valamint szociális, kulturális, oktatási stb. fejlődésének alapját a politikai rendszerváltás mellett a gazdasági rendszerváltásban látja. Ennek lényege, hogy Csehszlo­vákiában mielőbb hatékony, ver­senyképes, a világ felé nyitott, kör­nyezetkímélő, szociális piacgazda­ság jöjjön létre. Gazdasági lemaradásunk és a fejlett tőkésországok eredményei bizonyítják, hogy a piaci mechaniz­mus hatékonyabban képes működ­tetni a gazdaságot a központi bürok­ratikus szabályozásnál. Működőké­pes piacgazdaság azonban csak a magánszektor túlsúlyával valósít­ható meg, ezért szorgalmazzuk a magánszektor létrejöttét és gyors térhódítását. Mozgalmunk nem a szektorsem­legességet támogatja, hanem a ma­gántulajdon és a valós szövetkezeti tulajdon preferálásáért és erőteljes védelméért száll síkra. Ennek érde­kében fontosnak tartjuk: -az állami szektor társadalmilag ellenőrzött, erőteljes, valós piaci árakon való privatizálását, -a magánszektor védelmére jogi, politikai és erkölcsi biztosítékok rendszerének kialakítását, -a magánvállalkozások mérsékelt adóztatását, az adórendszer ösz­tönözze a megtakarításokat és a vállalkozói beruházásokat, -a magánszektor kifejlesztése és megerősödése érdekében egy olyan hitelpolitika kialakítását, amely ösztönzi a magánberuházá­sokat, lehetőleg kedvező kamat­feltételek biztosításával, -a szabad külkereskedelmi tevé­kenységet, valamint a szabad de­vizaügyleteket és a szabad pénz­kölcsönzést. A piacgazdaság kiépítése érde­kében szorgalmazni kívánjuk: - Az állami nagyvállalatok átszerve­zését, monopolhelyzetük meg­szüntetését. Ott, ahol az veszte­ség nélkül megoldható, az önálló­an is működőképes üzemeket le kell választani egymásról és önálló vállalatokként kell azokat működ­tetni. - Kis- és középvállalatok létesítését, mivel ezek rugalmasabban képe­sek alkalmazkodni a kereslet ala­kulásához. Alapításukat magánvállalkozá­sok és szövetkezeti formában lát­juk célszerűnek és kívánatosnak. - A meglévő szövetkezetek (mező­gazdasági, ipari, fogyasztási és lakás) átalakítását valódi, tényle­ges szövetkezetekké. Ezen azt értjük, hogy a szövetkezetek a tagság tulajdona és szabad dön­tése alapján létezik, szabadon vá­lasztott önkormányzat irányítja, és ilyen alapon tulajdonképpen a ma­gánszektor részeként működik. - A külföldi működötöké részvételét a gazdaság fejlesztése, moderni­zálása és a világgazdaságba való szerves bekapcsolása érdekében. - A piac intézményrendszerének ki­alakítását, mint például a kereske­delmi bankok hálózatát, az érték­papírpiacot, a tőzsdét, stb. -A korona konvertibilissá tételét, ami az átmeneti időszak kiemelt feladata és egyben feltétele a vi­lágpiacba való szerves bekapcso­lódásunknak. Gazdaságunk dinamizálása, ha­tékonyságának növelése és moder­nizálása szempontjából fontosnak tartjuk ós támogatjuk: - a gazdasági struktúra és termék­szerkezetváltást, a túlméretezett nehézipari arányának jelentős csökkenését, valamint az anyag­és energiafelhasználás szempont­jából kevésbé igényes feldolgo­zóipar fejlesztését. Elsősorban a nagy hozzáadott értékű termé­kek gyártását támogatjuk. - az infrastruktúra további erőteljes fejlesztését, elsősorban a hírköz­lés, az út, a vasút, a légiközleke­dés és a kommunális ellátás kor­szerűsítésével és bővítésével. - új szolgáltató ágazatok és vállal­kozások létrejöttét, mely feltétele a korszerű lakossági fogyasztás kialakulásának. -a környezetkímélő gazdaságfej­lesztést, egyben szorgalmazzuk a meglévő károsító hatások (gó­cok, források) mielőbbi felszámo­lását. - a termőföld fokozott védelmét, ezért ellene vagyunk a termőföld­terület más célokra való felhasz­nálásának, és külön figyelmet kí­vánunk szentelni alermőföldet érő káros hatások megszüntetésének. Külön védelemben kell részesíteni a talaj- és ivóvízkészleteket. - a helyi közösségek (falu és város) jövedelmi és vagyoni helyzetének erősítését. Ezt az adók egy részé­nek a szóban forgó közösségek rendelkezésére bocsátásával és közösségi vállalkozások létreho­zásával látjuk megoldhatónak. Mivel a gazdasági struktúraváltás, a vállalatok hatékonyságának növe­lése és működésének racionalizálá­sa, valamint a gazdaságnak a fejlő­déshez való rugalmas alkalmazko­dása munkahelyek megszűnésével jár együtt, ezért bizonyos méretű munkanélküliséggel, mint állandó je­lenséggel kell számolni. Erre mun­kanélküli segélyalap létrehozásával, átképzési lehetőségek kialakításá­val, újrakezdési hitelek folyósításá­val, munkaközvetítő irodák létreho­zásával stb. kell felkészülni. Ezen a téren is a magánvállalkozások el­terjedését tartjuk ígéretesnek. A munkahelyek létrehozását a ki­sebb településeken elsősorban a helyi magán- és szövetkezeti kez­deményezéseken és vállalkozáso­kon keresztül látjuk megoldhatónak. Komoly problémának tartjuk az inflációt és gyorsulásának veszélyét. Ezért határozott inflációellenes gaz­daságpolitikát támogatunk. Vélemé­nyünk szerint meg kell gátolni az állami vállalatok költekezését és pa­zarlását. Fontos követelmény, hogy a költségvetés kiadásai ne haladják meg a bevételeket, és hogy a kettő közötti esetleges különbséget ne fe­dezetlen pénzkibocsátással finan­szírozzák. Mezőgazdaság A mezőgazdaság területén is a magánszektor kialakítását tartjuk meghatározónak. Mint ahogy azt már elmondottuk, a magánszektor részeként értelmezzük a valós szö­vetkezeteket is, ezért fontosnak tart­juk a meglévő mezőgazdasági szö­vetkezetek ilyen valódi szövetkeze­tekké való átalakítását. Támogatjuk a magán kis- és far­mergazdaságok létrejöttét. A mezőgazdasági politika kulcs­kérdése a magánföldtulajdon és a velejáró használati jog rendezése. Véleményünk szerint e rendezésnél hatályon kívül kell helyezni minda­zokat a diszkriminatív törvényeket és egyéb jogi normákat, amelyek a második világháború után hátrá­nyosan érintették a kisebbségek tagjainak földhöz való tulajdonjogát. A településeknek vissza kell adni egykori földterületeiket. Az állami tulajdonú földekből kár­talanítani kell azokat a tulajdonoso­kat, akiknek földjei ipari, illetve inf­rastrukturális hasznosításra kerül­tek. A fennmaradó állami tulajdonú földek kerüljenek a községek tulaj­donába és ezzel erősítsék ezen kö­zösségek anyagi helyzetét. A mezőgazdaságban is meg kell teremteni a tőke- és földpiacot a ma­gánszektor kialakítása és fejlődése érdekében. HARNA ISTVÁN, mérnök, kandidátus ÚJ SZÚ 4 1990. V. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents