Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-31 / 126. szám, csütörtök

Az aktuális Fábry Zoltán Halálának huszadik évfordulóján A zon a húsz esztendővel eze­lőtti május harmincegyedikén szerkesztőségi íróasztalomra a tit­kárnő két küldeményt helyezett: az egyik a Magyar Távirati Iroda telex­jelentése volt, hogy meghalt Fábry Zoltán; a másik pedig egy külde­mény, magától Fábry Zoltántól, a Fegyver s vitéz ellen új kiadását küldte meg, ajánló sorokkal. Megdöbbentő véletlen: könyvet kapni attól az embertől, aki talán már huszonnégy órája nem él, illetve átlépett az öröklétbe, tehát már nem a legendák szerint ítélnek művéről, nem is esetleges jószándék, netán ellenséges érdekek szempontjait fi­gyelembevéve, hanem egyes-egye­dül az írás számít. Igazában mindig erre vágyako­zott. önmagáról jegyezte fel, utolsó heteiben: ,,Kiragadva olvasni, idézni és tárgyalni nem lehet, nem szabad, mert csak az egészbe ágyazva, csak teljességigénnyel mondhatok valamit az 1920-as első betűveté­sekre az utolsó 1970-es sor rímmel. A kettő együtt adja egy létforma születését, változását, fejlődését, ki­érését, Ezek az írások elsősorban és mindenekfelett dokumentumok". Két kulcsszóra figyeljünk fel: lét­forma és dokumentum. Fábry mindenkor igyekezett na­gyon pontosan fogalmazni, még té­vedéseit is tisztán és logikusan fej­tette ki. Sőt azt is mondhatnám, hogy Fábry minden jelentősebb té­vedése (például Móricz Zsigmond­dal szembeni támadása a harmin­cas években) éppen egy könyörte­len logika működésének eredménye volt, mert ha egyszer Fábry vállalt valamit, akkor azt százszázalékosan fogadta el. Másra, kis kompromisz­szumokra, s egyáltalán bármilyen árulásra nem volt - alkatilag - ké­pes. És ugyanígy minden mellékes körülményt legyőző logika eredmé­nye volt önkritikája, akár Móricz ügyében is, mert hát igazán senki tőle ezt meg nem követelte, nem kívánta, életművének legfeljebb egy jelentős kritikus jelentős melléfogá­saként értékelték, amelyet magyará­zott a kor általános légköre. Fábry logikája azonban másként műkö­dött: ő erkölcsi vétekként értelmezte, hogy olyasvalamit vállalt, amelyet azért sem lett volna szabad megten­nie, mert az az eszme, melynek nevében nyilatkozott, sőt kinyilat­koztatott, kizárólagosságra épült, te­hát mennyországon és poklon kívül mást nem ismert. Fábry valóságos eszménye pedig a vox humana, azaz az emberi szó - a teljes ember­séget követelte meg, amelyben a szélsőségek szerencsétlenséghez vezetnek az egyes ember és a kö­zösségek szempontjából egyaránt. Ennek tudatában építette Fábry azt a létformáját, amelyet dokumen­tumnak szánt a jövő számára: a szlovákiai magyarság számára éppenúgy, mint az egyetemes ma­gyarság számára. Ismerve életművének teljességét, bízvást állapíthatjuk meg, hogy első írásai óta még akkor is benne élt és aktívan hatott a magyar szellemi életben, ha éppen elhallgatták, vagy elhallgattatták. Mert voltak ilyen kor­szakok is. Bizonyos megfontolások­ból hallgatott róla a Nyugat, a Horthy-hivatalosság pedig gyűlöl­te. Tisoék internálták, a Kassai Kor­mányprogram szellemében indult új hatalom pedig akkor sem vett róla tudomást, amikor megrázó vád- és védirattal fordult ifjúkorának minisz­terekké avanzsált társaihoz. Elhall­gatták őt Rákosiék, mert nem illett bele Révai semmilyen koncepciójá­ba, pedig hát a moszkvai emigráció nagyon is számontartotta őt, mint az Új Hang egyik főmunkatársát. A hatvanas évek elejétől aztán egyre komolyabban figyeltek a sza­vára: előbb Szlovákiában (néhány szlovák tisztelője közül hadd említ­sem meg Juraj Špitzert, Milan Pišú­tot és Ctibor Štítnickýt), aztán Ma­gyarországon (B. Nagy László, Mes­terházi Lajos, Pándi Pál felfedező tanulmányait követte Illyés Gyula, Németh László, Simon István tisztel­gő látogatása), majd Romániában is (ahol az ifjúkori barát, Balogh Edgár, meg a régi Korunk-munkatársak; Gáli Ernő és Mélius József készítet­ték elő befogadásához az utat). Fábry Zoltán azonban akár „lent" volt, akár „fent" - életformáját, gon­dolkozását töretlenül őrizte. Szimbó­lumnak hitte magát, s bizony, az is volt: „tanú és tanulság", hogy az ó szavait idézzem. Krisztusi elszántsággal és balol­dali meggyőződéssel egy nemzeti­ségi magatartás lehetséges mintáját akarta felépíteni, a konkrét cseh­szlovákiai körülmények között - ön­nön példájával. A szolga-kisebbség helyett egy önmagát vállaló, saját küldetéstudattal rendelkező, aktív nemzetiség volt az eszménye. Ez a nemzetiség pedig csak az egyete­mes magyarság, a cseh és a szlo­vák progresszió, Közép-Kelet-Euró­pa konkrét történelmi közegében ér­kezhet el a közös hazába - Európá­ba. „Hazánk, Európa" - ez volt Fábry jelszava akkor, amikor senki még távolról sem hallhatott a közös európai ház építéséről, arról, hogy a közép-kelet-európai nemzeteknek ez az egyetlen esélyük arra, hogy a haladáshoz felzárkózzanak, hogy a különféle nacionalizmusok hétfejű sárkányát legyőzzék (s nincs is két­ségem arról, hogy Fábry a nemzeti­ség saját nacionalizmusát tartotta a sárkány hetedik, ám a legnehe­zebben levágható fejének). „ Minden a helyes arányon múlik - üzeni Fábry a múltból, de máig, sőt holnapig érvényesen. - Mondhat­nám úgy is: az európaiságon, mely­nek legigazibb értelme az adekvát irányítás, a helyes mérték. A mérték mint érték. Thomas Mann antifasisz­ta folyóiratának címe nem hiába volt Mass und Wert. Európa az arány realizáltsága. És ez arányítás titka: egyazon igazi szubsztencia jelenléte mindkettőben. És ez a fluidum az emberség, a humánum. Minden ide fut vissza, mert minden innen ered. A vox humana a forrás és delta egyazonossága, megszakíthatatlan­sága, folyamatossága." Fábry pedig a helyes arányt igyekezett önnön életében (azazhogy életművében) megvalósítani: a magyarság és az európaiság, a múlt megőrzése és a múlt meghaladása, az emberi esendőség és az igazság minde­nekfelettisége arányát. Elszigetelt­ségben és az önmaga által vállalt magányban. Nem volt remete! Sokan annak hitték, még többen annak mondot­ták. Hiszen legendának annyira szép volt ez... Fábry Zoltán harcolt életének pontos arányaiért - az egész világ elé tárulkozva. Mert ez­zel mintát akart adni híveinek és ellenfeleinek egyaránt. Néhányszor járhattam nála Stó­szon. Láttam őt könyvtárszobájá­ban. önmagamban megmosolyog­tam (egyszersmind elszomorod­tam), amikor „stószi Unter den Lin­dennek" nevezte a falusi főutcát. Ugyan hogyan lehetett volna akár egymás mellett emlegetni Stószt és Berlint. Ez, persze, mosolygató em­beri gyarlóság volt, de a lényeget tekintve, bizony, hogy Fábry Zoltán­nak volt igaza. Egyetlen pillanatra sem engedte provincializmusba szorítani magát: ezért nevezte a fa­lusi kocsmát - kávéháznak, Stószt ezért képzelte Berlinnek, ahol melles­leg sohasem járhatott. Ám ennél is lényegesebb volt, hogy gondolatai­ban sem engedte meg a vidékiessé­get. Nemcsak annak parlagi változa­tait, hanem tudta, hogy valaki cseh­szlovákiai nagyságrendben ugyan­úgy lehet provinciális, mint az egyetemes magyarság közegében, az egyesek részéről megnyilvánuló budapesti fölényt pedig lemosolyog­ta. Mert mércéje - Európa volt. Eb­ből nem engedett. // O írta; „Nem szabad semmit sem véka alá rejteni, sem hibákat, sem gátlásokat, sem elzu­hant reményeket. Csak a botlado­zás, tévutak, útvesztők ismeretében kanyarodhatunk a szélesebb útra, a nagyobb közösségbe..." Nagyon időszerű ez az intés. Nagyon idő­szerű a Fábry-magatartás. Ez az életmű, amely - szándéka szerint - dokumentummá nemesedett. Em­berségre, progresszív magyarság­ra, európaiságra intő példává. De­hogyis szentképet kellene festenünk Fábry Zoltánról! Olvasnunk kellene, hogy értsük, felfogjuk üzenetét, amely valóban napjainkhoz is szól. Húsz esztendővel halála után ezt az igazságot kell kimondanunk róla. E. FEHÉR PÁL BBEBiiÉ Mit kíván a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom? Nem vagyunk messze a valóság­tól, ha feltételezzük, hogy Szlovákia magyarok lakta vidékein felteszik a kérdést: Kit képvisel a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom - MKDM? Alapszabályunk értelmé­ben elsősorban a magyar ajkú ke­resztényeket. Továbbá minden ma­gyar nemzetiségű csehszlovák ál­lampolgárt, aki elfogadja a mozga­lom alapeszméjét - a keresztény szellemiséget. Szinte hallani a kételkedést - kire adja le szavazatát a magyar keresz­tény, mit helyezzen előtérbe - ke­resztényi mivoltát, vagy nemzeti, ho­vatartozását? Erre történelmünk nagy alakja, Serédy hercegprímás végrendeletében adta meg a vá­laszt. Ö vallását és nemzetiségét mindig teljes egységként kezelte, mert ha előnybe helyezte az egyiket, hátrányba került a másik és fordítva. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom felfogása szerint vallá­sunk és nemzetiségünk kérdése el­választhatatlan. Bizonyítja ezt Szent István királyunk öröksége, intelmei­ben hozzánk intézett üzenete is. Hogy ez az egység nehogy csorbát szenvedjen, koalícióra léptünk az Együttélés Politikai Mozgalommal, melynek fő célja a kisebbségben élő nemzetiségek jogvédelme és képvi­selete. A koalíció létrejöttéről és an­nak körülményeiről már részletesen beszámoltunk az Új Szó 1990. má­jus 12-i számában, amit mozgal­munk elnöke dr. Janics Kálmán és alelnöke dr. Szőcs Ferenc adott köz­re a lap hasábjain. A közelgő válasz­tások előtt inkább arról kívánunk szólni, hogy mit kíván a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, amely koalícióban indul a 12-es vá­lasztólistán az Együttélés Politikai Mozgalommal. A vallás érdekében kívánjuk a hit­élet megújítását, magyar papi hiva­tásokért és művelt papokért. Kérjük a magyar szerzetesközösségek életrehívását, szorgalmazzuk az új templomok építését a lakótelepe­ken, valamint a régi plébániák és lelkészlakok felújítását. A nemzet érdekében kérjük anya­nyelvünk korlátlan használatát, be­leértve a közhivatalokat és munka­helyeket is. A magyar hely- és föld­rajzi nevek szabad használatának törvénybe iktatását, azaz a köz­ség-, utca- és dűlőnevek hivatalos tudomásulvételét, s legalább a több­ségi helyek esetében a közigazgatá­si térképeken azok kétnyelvű jelölé­sét. Fontosnak tartjuk a nemzeti ki­sebbségek által lakott területeken a nemzetiségi arányok megtartásá­nak garanciáját, valamint az abszo­lút, leszavazhatóságnak az eltörlé­sét. Kérjük, hogy a közigazgatási reform keretében az új közigazgatá­si egységeket a nemzeti kisebbsé­gekre nézve is kedvezően alakítsák A napokban a JCDecaux francia cég ízléses buszvárókat szerelt fel Pozsony belvárosában (Rudolf Bihary felvétele) ^átótö tudnivalói* Lehet több pártra is S. K.: Azt már tudom, hogy három szavazólapot tehetek majd a borí­tékba. Nem tudok azonban dönteni. Két pártra szeretnék szavazni. Az egyik párt programjával teljes mér­tékben azonosulok, a másik párt némely jelöltjében viszont korlátla­nul megbízok. Ezért, azt szeretném tudni, hogy mindhárom szavazólap­nak ugyanazon politikai párt jelölő­listáit kell-e tartalmaznia? Berakha­tom-e a borítékba a VPN (FMK) jelölőlistáját az Együttéíés-MKDM jelölőlistája mellé? Választási törvényeink nem korlá­tozzák a szabad választásokat egyetlenegy pártra való szavazás­sal. A választások napján legfeljebb három szavazólapot tehet majd a szavazóköri választási bizottságtól kapott borítékba, elméletileg tehát három pártra is szavazhat, három különböző párt számával ellátott szavazólappal. Feltétlenül ügyelnie kell azonban arra, hogy a három szavazólapot úgy válogassa össze, hogy mind­egyik más-más képviselő-testületbe ki. Ugyancsak elengedhetetlen az önigazgatás folyamatos kiépítésé­nek biztosítása a közoktatás és a kultúra térülétén a nemzetközi alapokmányok és ajánlások szelle­mében. A politikai élet területén követeljük egy demokratikus új alkotmány, egyéni és közösségi emberi jogaink törvénybe iktatását, valamint ezek végrehajtását. Szükségszerű min­denfajta diszkrimináció megszün­tetése is. Partnerséget vállalunk a közös ügyekben, de érdekképvi­seletet várunk él saját dolgainkban. Az ifjúság jövőjéért kívánjuk a ke­resztény-keresztyén szellemiség ér­vényesítését, újraszervervezzük a cserkészmozgalmat. Ezzel szoro­san összefügg megbízható és kiváló szakemberek nevelése és nagymű­veltségű, keresztény szellemiségű személyiségek az ifjúság élvonalába állítása. Küzdeni fogunk a feleséghivatás elismeréséért: nyugdíjat és beteg­biztosítást a családjukat gondozó nőknek, mert nagy terhet vesznek le a közösség válláról. Kívánjuk a dol­gozó nők egyenjogúságát: azonos teljesítményért azonos bért kapja­nak a férfiakkal. A magyar feleség­név használatának jogát: ne torzít­sák el az „ová", kötelező hozzátol­dásával a magyar neveket! A nők szabadon dönthessenek róla, hogy ki-ki a magyar női névhasználat me­lyik formáját kívánja! (Pl.: Szabó Já­nosné, Szabóné Kiss Edit, vagy Kiss Edit). A családok védelmében fontos, hogy a férfiak saját keresetükből legyenek képesek családjuk fenn­tartására és megélhetése miatt sen­ki se kényszerüljön nagymértékű in­gázásra, családja ideiglenes elha­gyására. Új lakásépítési politikát: az ifjú házasok eleve olyan méretű lakást kapjanak, hogy az ne akadá­lyozza a gyermekvállalást. Az idősek gondjainak enyhítésére bebiztosítandó a nyugdíjak méltá­nyossága: senkinek se kelljen el­hagynia korábbi otthonát, mert nyugdíjba ment. Ki kell építeni a be­teg öregek szeretetszolgálatát, a rá­szorulók igazságos támogatását pe­dig a nemzeti bizottságok részéről. A vállalkozók és gazdálkodók ér­dekében felvilágosításra van szük­ség a hatékony és jövedelmező vál­lalkozási és gazdálkodási formákról, feltételekről. Támogatjuk önálló kis­és farmergazdaságok alapításának elősegítését, valamint a hatékony termelőszövetkezeti mezőgazdasá­gi formák fenntartását. Ezen belül sokoldalú tájékoztató és tanácsadó szolgálatot szeretnénk a magyar vállalkozóknak, szolgáltatóknak és gazdálkodóknak. Tisztelt választópolgárok! Bizalmukról úgy biztosítanak ben­nünket, hogy a választásokon a 12­es listára szavaznak, amelyen a Ma­gyar Kereszténydemokrata Mozga­lom koalícióban indul az Együttélés Politikai Mozgalommal. Ne feledjék, hogy a 12. sz. lista a szlovákiai magyarság legnagyobb tömörülése - ezáltal önöket is képviseljük. Szavazzanak a 12. sz. listára, a magyar koalícióra! Az MKDM sajtószolgálata Lesznek-e magán-autósiskolák Megszűnt a Honvédelmi Szövet­ség Autósiskolájának monopolhely­zete, s a törvények értelmében ma már magánszemélyek is nyithatnak autósiskolát. Ehhez szükség van megfelelő járműre, néhány éves szakmai gyakorlatra, oktatási célok­ra alkalmas helyiségre és nem utol­sósorban a területileg illetékes Nem­zetbiztonsági Testület járási közle­kedésrendészeti osztályának enge­délyére. A magán-autósiskola üzemelteté­séhez nem kell gyakorlópálya. Az előírt gyakorlóórák számát közúti autóvezetéssel lehet letölteni, míg a gyakorlópálya céljaira ennek meg­felelő közterület vehető bérbe. A magán-autósiskola oktatói meg kell hogy feleljenek az előírt követel­ményeknek, a tantermeket pedig szükséges megfelelő segédeszkö­zökkel kell ellátni. -né­a> s-h vOJ > M ö 'o> > CC :Ô • N eö cö ÍÄ jg > szóljon (Szlovák Nemzeti Tanács, Népi Kamara, Nemzetek Kamarája). A szavazólapokon nem csak az lesz feltüntetve, mely párt (koalíció, moz­galom) jelölőlistáját tartalmazzák, hanem az is, mely képviselő-testület választására szólnak. Sőt, az utóbbit a szavazólapok színes megjelölése is kihangsúlyozza. A Nemzetek Ka­marájába szóló szavazólapok meg­jelölése kék sáv, a Népi Kamara választására' szóló szavazólapok megjelölése piros sáv, a Szlovák Nemzeti Tanács választására szóló szavazólapok színes megjelölés nélküliek. Azokra a jelöltekre tehát, akikben korlátlanul megbízik, sza­vazhat például a Nemzetek Kamará­jának választására szóló, kék sávval jelölt szavazólappal (ha ezen szere­pelnek), s arra a pártra, melynek programjával azonosul, az adott párt számával, illetve elnevezésével ellá­tott piros sávval megjelölt, illetve színes megjelölés nélküli szavazó­lappal, vagyis a Népi Kamara és a Szlovák Nemzeti Tanács választá­sára szóló szavazólapokkal. F. M.

Next

/
Thumbnails
Contents