Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-31 / 126. szám, csütörtök

Belpiacunk tükre NYOLC NAPIG TARTÓ RENDEZVÉNY BRÜNNBEN Legalább egyszer látni kell, legalább egy napot el kell tölteni a brünni vásárban, hogy a 47 ezer négyzetméternyi kiállítóterületről, a kb. 40 000 látogatóról, a közel 400 millió koronáért eladott áruról képet alkothassunk. Ezer emeletes áruházhoz hasonlítják ezt az országban egyedülálló rendezvényt. Valóban egy hatalmas bevásárlóközpont, sok-sok türelmetlen (de ha a szükség úgy kívánja, órákig sorban álló) vásárlóval, vonzóbb áruval.) A kiállítók és a látogatók szemével Ha ilyen szempontból személtük a fo-, gyasztási cikkek idei vásárát, azt is mondhatnánk, olyan volt, mint a korábbi huszonhét. Igaz, hasonlatosság bőven akadt, de azért új vonásai is voltak az idei rendezvénynek. A legfontosabbat már az elnevezés megváltoztatása is jelzi, melyben külön hangsúlyt kapott a szerződéskötés. Ez a vásár ugyanis egyedülálló alkalom az ipari szövetkezeteknek, a helyi gazdálkodási vállalatoknak, a nemzeti bizottságok kisüzemeinek, s legújabban a magánvállalkozóknak, hogy a kereskedelmi szervezetekkel, illetve partnereikkel szerződést kössenek, megrendeléseket fogadjanak el. Az átlagfogyasztók persze más szemmel nézik a vásárt. Őket elsősorban nem az érdekli, mi lesz, hanem az, mi kapható. Évek óta engem is egy visszatérő gondolat foglalkoztat, amikor a kirakatok előtt nézelődöm a csarnokokban. Csodálatos cipők, boltjainkban nem látható, kapható ruhák, kiegészítők, hasznos háztartási kellékek sokasága, - de mellettük a felirat: a következő évi kollekció. Igen gyakran éppen ezek tartoznak a jó minőségről árulkodó tökéletes szövetkezeti termékek, illetve a helyi gazdálkodási vállalatok legjobb gyártmányai közé. A következő évben lesz belőlük elegendő, megfelelő választékban? Kérdésemre eddig nem kaptam kielégítő választ." Idén mégis újra feltettem és reménykedem. Ugyanis az egyes standok előtti sorok jelzik: nincs minden rendben a hazai piacon. Sorbanállás és piackutatás Hagyományosan sokan jöttek a vásárba bútort nézni, illetve rendelni. Az állami bútorkereskedelem inkább csak meglepetést hozott: a korábbihoz képest mindössze 10 százaléknyi volt a kiállító területe. Ez természetesen azt is tükrözi, nincs mit a fogyasztók elé tenni. Annál nagyobb volt a tolakodás az ipari szövetkezetek és a helyi gazdálkodási vállalatok bútorokat bemutató csarnokaiban. Csodálattal néztem a legókért vagy a függönyért sorakozókat, és azokat is, akik kerti napernyőt vettek és egész nap cipelték magukkal. Még jó, hogy a vásár területén viszonylag sok ülőhely van, a járdák mentén édességet, üdítőket kínálnak, aki elfáradt, akár a járda szegélyein is megpihenhet. Délután ugyanis már egyre többen voltak, akik lemondtak arról, hogy mindent megnézhessenek. Mert ez szinte lehetetlen. Sőt, még az is, hogy egy nap alatt az újdonságoknak számító termékeket szemre vegyük. A hatalmas terület, a kiállítók és a kiállított cikkek sokasága miatt nincs rá mód. Pedig bizonyára érdekes volna külön egy helyen összpontosítani azokat a gyártmányokat, melyek az előző évben a legsikeresebbek voltak. Vagy például azokat, amelyekből több kellene a hazai piacra. „Vállalkozók" és vállalkozók A magánvállalkozók már az elmúlt évben is ott voltak a vásárban. Akkor velük együtt a rendezők is jogosan több bírálatot kaptak mint dicséretet. Elsősorban a „sátor utca" miatt, mely igen kilógott a berendezett pavilonok körül és a kínált áru is - kevés kivételtől eltekintve - jóval alul maradt az elfogadható átlagnál. Idén, azáltal, hogy a többi kiállítóval egyenrangúan szintén a csarnokban kaptak standokat az érdeklődők, már jóval színvonalasabb volt a bemutatkozásuk. Válogatásnak is tekinthető a 7000 koronás bérleti díj, mert valószínű, hogy aki úgy érezte, ennyi haszna nem lesz a nyolcnapos fárasztó talponállásból, el sem jött. A magánvállalkozókkal kapcsolatos észrevételeimet azzal kell kezdenem, amitől leginkább dühbe gurultam. A nagyon is vállalkozó szellemű dél-szlovákiai lakosainkra gondolok, akik nem saját termékeiket hozták Brünnbe, hanem a magyarországi piacokat már régen túltelített kötött holmit. Lehetséges, hogy a cseh országrészekből érkezők nem figyeltek fel erre a tényre, mert nem ismerik ezeket a ruhadarabokat, aki viszont legalább néha megnézi szomszédaink kirakodóvásárait, bizonyára hasonló véleménnyel van. Arról már nem is szólva, hogy milyen elkápráztató az árképzésük. De hát uralkodjon a piaci mechanizmus! Ha valaki ad kétszer, sőt a Magyarországon nagy tételben kedvezményes árom megvett holmiért háromszor annyi koronát, mint odaát forintot, legyen neki pulóvere, a vállalkozónak meg haszna... Szerencsére egészen más típusú vállalkozók is eljöttek. Olyanok, akik hiánypótló, hasznos cikkeket gyártanak, akik kézügyességük révén csodálatra méltó alkotásokat hoznak létre. Péter József Ipolyságról érkezett. Alig volt ideje, hogy néhány szót váltsunk, akkora volt az érdeklődés a minden autótípusra gyártott fékek iránt. Fél nap alatt elfogyott az árukészlete. Másnap a kollégák már szállították az utánpótlást, de valamennyi vásárolni szándékozónak megadták a címet és utánvéttel mindenkinek elküldik a kért alkatrészt. Tetszetős kerámiákat, bőrpapucsokat, öveket, függönytartókat, plüss játékokat, festett képeket, nyúlketrecet, bútort - felsorolni szinte lehetetlen, mi mindent hoztak a vállalkozók. Remélhetőleg a foghíjas piacunkat rövid -időn belül kitöltik, színesíteni fogják termékeik. A mérlegvonás még nem készült el: ma zár a vásár. Az első napok tapasztalatai viszont már összegezhetőek. Sok látnivalót, a szerencséseknek jó vásárt, a hiánycikkeket Brünnben is hiába keresőknek pedig bosszúságot okozott. Ennyi a nagyközönség részéről. A gyártók a következő időszakra megrendeléseket kaptak, illetve a érdeklődés alapján módosíthatják termelési terveiket. A magánvállalkozóknak pedig az első komoly tapasztalat bizonyára hasznos útmutatóul szolgál a jövőbe. DEÁK TEREZ Magyar (T jelöltek az -ös listán Név: SÁNDOR ELEONÓRA Született: 1959. 10. 4. Lakhelye: Vágsellye Foglalkozása: néprajzkutató H f % V r* /

e

n 4p '-a f* _ ^ „A zoboralji Kolonban születtem. Az egyetem elvégzése után a dunaszerdahelyi, majd a galántai múzeumban dolgoztam néprajzos-muzeológusként. A Független Mágyar Kezdeményezés képviseletét nemcsak azért vállalom, mert alapító tagja vagyok, de elsősorban azért, mert ez a mozgalom tudja hatásosan ötvözni az európai, az országos és a helyi, kisebbségi politizálást. Úgy gondolom, ha ki akarunk törni a kisebbségi helyzetből, a másodrendűség érzésének szorításából, nem elég másokat hibáztatni, de magunknak is új magatartási formákat kell kialakítani. Ezzel próbálkozom majd én is, ha a választások után az önök segítségével a Szövetségi Gyűlés képviselője leszek." Sándor Eleonóra férjezett, egy fiúgyermek édesanyja. Az 5-ös listán a Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájába jelölt. ÚP-195 Gyöngyházgomb - exportra A dél-csehországi Zirovnica kisvárosának gombgyártó üzeme messze földön híres. Mintegy hétezerféle gombot gyártanak természetes és mű-gyöngyházból, aminek egyre nagyobb a keletje Keleten és Nyugaton. Az évi mintegy 160 millió koronás termelési értékből Nyugat-Európába körülbelül 15 millió devizakoronáért exportálnak gombot. A nagy érdeklődés miatt rugalmasan alkalmazkodnak a piaci igényekhez és azt remélik, hogy az új 9 millió koronás gépsor ára három éven belül megtérül. (č)