Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-30 / 125. szám, szerda

Magyarságtudat és európaiság ÁMÍTOK, FOtrriEAl MOZGALMAK FÓEÜMA . M q majd egyszer valaki megrld írja a csehszlovákiai magyar kisebbség történetét, aligha mulaszthatja el, hogy ne utaljon arra, a demokratikus törekvéseknek (függetlenül attól, milyen jelzőkkel illették) mindig voltak a kisebbség számára megfejthetetlen, barátságtalan arcuk. A többségi nemzetek a demokrácia fogalmát a legszívesebben a maguk számára foglalták le, s ez okozta a nemzeti kisebbségek megtűrt szerepét, a nemzetiségi kérdés megoldatlanságait és zavarait. Kisebbségi sorsunk úgy kezdődött, ahogy Fábry Zoltán írta apja halálakor a túlvilágra küldött üzenetben: „elveszett a haza". A hősi halált halt honvédeknek küldte a legszomorúbb gyászjelentést: „a Haza nincs; elveszett, széttépték, rettenetesen elrabolták... Hontalan bitang lett a magyar!..." S aztán jöttek az évek, az együttélés esztendei az új hazában, a demokrácia ígéretével, a „jó átkok" és a „jövőt prédikáló" igazságok reményével. Ekkor már (a húszas évek elején) a ,,megmozdult lélek" üzenetét tolmácsolta Fábry. Prófétikus hittel a „jövő megfogott pillanatának szépségét, hitét, súlyát, ítélő igazságát" hirdette. „Emberirodalma" - szociális irodalmat jelentett, „a forradalmár emberség kollektív kinyilatkoztatási formáját". A politika hétköznapjaiban a demokrácia volt az ígéret földje, és Svájc a példa. Csakhamar kiderült, hogy ez inkább álom, illúzió volt. A történelem a tanulságok tudatosítása helyett a népeink által megélt történelem hibáit ismételte - más kiadásban. T. G. Masaryk felvilágosult polgári eszméi, emberi és igazságos törekvései megfeneklettek a politikai ügyeskedők és a hatalomra jutott pártok érdekein. Ennek veszélyei akkor mutatkoztak meg, amikor a történelem visszája mutatta magát. A legnagyobb gond ekkor az egységgel volt, merthogy azt nem lehet „nemzeti" szempontok szerint irányítani. A súlyos shakespeare-i helyzetben Fábry Zoltán (és a magyar kisebbség jelentős erői) az őrtállók között volt. Nyilvánvaló volt számára a kor követelménye, melyet ő korparancsként ismert: a szellemi erőket az aktív antifasiszta harci közösség kialakításának szolgálatába állítani! A csehszlovák demokrácia előnyeit Fábry a fasiszta veszély éveiben tudatosította. Harcos publicisztikájával a köztársaság védelmére kelt, és később az elismeréssel sem fukarkodott. Masaryk magyar emlékét idézve ina 1950-ben, hogy „az első világháború utáni dermedtségből a humanizmus dajkált minket életre. Ha ma visszaérzünk a kezdethez, dajkálóink intenek felénk: Ady, Masaryk, Lenin. Magyar örökség és szláv hagyomány!" Milyen ellentétes „szláv hagyomány" - mondhatja a mai szemlélő. Masaryk humanizmusa jelentette azt az „első hangot", mely kibékítette a magyar fiatalokat az új helyzettel, így lettek az „új arcú magyarok" „hazaárulók" és „csehbérencek". A humanizmus és a gondolkodás szabad szelleme volt az az út, amely a közösségi igazságok iránt fogékonnyá tették az ifjúságot. Fábry nem hagyott kétséget afelől, hogy „Masaryk megértő humanizmusa" távol esett Beneš kicsinyes és érthetetlen magyargyűlöletétől. „Szabadság vagy szolgaság" - így tette fel a kérdést Fábry 1938ban. Az írástudók felelősségével vállalva az antifasiszta író bátor és elkötelezett, a fizikai megsemmisülés veszélyét is tudatosító magatartását. Kétszer megjárta lllava börtönét, majd némaságra kárhoztatva csak a véletlennek köszönhette, hogy elkerülte a koncentrációs táborok poklát. A várva várt felszabadulás helyett azonban a „történelmi elégtételre" spekuláló, magyargyűlölettől lihegő kisszerű politika és a ,,percemberkék" időszaka következett el. És ezzel a magyarság teljes jogfosztottsága. A némaság súlyos esztendeiben, a földönfutóvá kárhoztatott magyarság tragikus hétköznapjaiban (melyre nincs példa a közép-európai népek újkori történelmében!) Fábry Zoltán szólalt meg. A vádlott megszólal című, sokáig elhallgatott, féltve emlegetett manifesztumában a kiszolgáltatottság maró érzésével utasította vissza a „magyar vagyok, tehát bűnös vagyok" képtelen vádját. Fájdalmas jajkiáltás volt ez, mellyel egy népcsoport sorsának jobbrafordulását remélte. Megmaradásunk kőtábláira akkor is, később is az apostol szavait írhattuk: „... nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; ... üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk" (Pál 2. levele a korinthusbeliekhez 4:8-9.). A_ Új Szó első számában MZ (1948. december 15.) a fogságából szabadult magyar szó tudatosításával ő írhatta le azokat a sorokat, melyek messzehangzóan hirdethetik egy megalázott kisebbség erkölcsi-szellemi nagyságát: Útlevél állampolgári jogon Lapunknak dr. Bodó József főhadnagy, a Nyugat-szlovákiai Kerületi Rendórfókapitányság útlevélosztályának munkatársa nyilatkozik. • Az utóbbi időszakban több lehetőség nyílik a külföldi utazásokra. Mit kell tudni az útlevél kiadásáról? - A törvény szerint minden állampolgárnak joga van az útlevélre, ha nem folyik ellene bírósági illetve rendőrségi eljárás. Megszerzéséhez elég kitölteni a leegyszerűsített nyomtatványt, amely csak a kérelmező adatait tartalmazza. Nem kell a munkaadó beleegyezése és feddhetetlenségi igazolás. A nyomtatványhoz két olyan méretű fényképet kell csatolni, mint az új személyi igazolványhoz (3,5x4,5 cm), de egyébként a fényképészek jól tudják, milyen fényképre van szükség. A kérelmezőnek 100 koronás okmánybélyeget kell megvásárolnia, illetve mellékelnie. A törvény az útlevél kiadását 30 napban határozza meg, de igyekszünk az okmányokat rövidebb idő alatt elkészíteni, általában két héten belül. A személyi igazolványokhoz kiadott betétlapok továbbra is érvényesek, sürgős esetekben most is ilyeneket adunk ki. Célunk azonban, hogy minden állampolgár, akit az megillet, útlevéllel rendelkezzen. • Fiatalkorúak is kaphatnak útlevelet? - Igen. A fényképen, az okmánybélyegen és a formanyomtatványon kívül kiadásához mindkét szülő beleegyezése is szükséges. A nyilatkozatot megtehetik illetve aláírhatják az útlevélhivatal tisztviselője előtt, vagy a területileg illetékes nemzeti bizottságon. Tehát már hároméves gyereknek is lehet útlevele, hogy például a nagyszülőkkel is utazhasson. Van egy másik megoldás is, mégpedig az, hogy a kiskorút a szülők egyikének az útlevelébe beírják, de ehhez is szükséges a másik szülő beleegyezése. Szeretném hangsúlyozni, a szülők a felelősek azért, hogy a fiatalkorúak ne éljenek vissza útlevelükkel. • Mi a teendője annak, aki lakóhelyet, vezetéknevet változtatott vagy lejárt az útlevele? - Ebben az esetben is nyomtatványt kell kitöltenie, és 20 koronás okmánybélyeget csatolni hozzá. A változtatásokat azonnal elvégzik. Azoknak, akik házasságkötéssel, vagy más törvényes úton megváltoztatták vezetéknevüket, az említetteken kívül fel kell mutatniuk a házassági anyakönyvi kivonatot vagy az erről szóló törvényes igazolást. • Közeleg a fő turistaidény. Felkészültek a megnövekedett igények kielégítésére? - Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy igen. A külföldi utazásról azipnban senki sem dönt máról holnapra. Éppen ezért ajánlom, hogy akik nyáron utazni akarnak és nincs még útlevelük, mielőbb nyújtsák be igényüket az illetékes járási útlevélosztályon. A kiutazási engedélyek kérelmezése ma már megszűnt, de nem szabad megfeledkezni, hogy számos nyugati országba vízumra van szükség, • Megváltozott a politikai helyzet, egyre több külföldi állampolgár látogat országunkba. Érvényben van-e még a külföldiek bejelentkezési kötelezettsége? - Igen, bár minden bizonnyal ezen a téren is változások várhatóak. A bejelentési kötelezettség elsősorban a nyugati országokból érkezőket érinti. Az ún. szocialista országokból érkezők 30 napig mentesülnek a bejelentési kötelezettség alól. A külföldiek turistaútlevéllel itttartózkodásukat legfeljebb 180 napig hosszabbíthatják meg, de ezt külön kérvényezni kell. (németh

) „... majd négy éves késéssel lépünk a béke küszöbére. Behozhatatlan hátránnyal, de le nem becsülhető előnnyel indulunk: tiszták maradtunk, emberek maradtunk. Némák voltunk és embertelen hang nem hagyta el szánkat... A sértődöttség, a bosszú és türelmetlenség szenvedélyét mi elemésztettük magunkban". A humanista Fábry, aki korábban - a társadalmi igazságosság reményében - a „kommunizmussal szerződött", döbbenten tapasztalja, hogy a „messianizmussá manifesztálódott" marxizmus a politikában a szerződésszegések sorát követte el. Ettől kezdve a vox hu man a, az 'emberi szó' volt számára a fontos, mert a.közösségi eszme létjogosultságát a demokrácia és a humánum kiteljesítésével tartotta megvalósíthatónak. így jött el 1968 „emberarcú szocializmusa". A társadalmi megújulás reményének hónapjaiban azonban hamarosan ránk szakadt a magyarsággal szembeni türelmetlenség, a szélsőségesen nacionalista megnyilvánulások özöne. A közös haza „újmódi" mostohaságaival szemben Fábry a történelem megszívlelendő tanulságait idézte. A háború előttit: „Ha a demokrácia zsugorisággá torzul, önmagát tagadva, elemészti lényegét, küldetését". A sovinizmus gátlástalanságát a „nyelvimperializmussal" bizonyította. A magyar sors „balladás tragikumaival" szemben, mely a Kőműves Kelemennék sorsára kárhoztatják a kisebbséget, a magyarság összefogásában látta azt az erőt, mely birokra kelhet az újabb ármánykodásokkal. „Nekünk többé nem szabad csalódnunk. Ennek a hazának, mely minket megajándékozott a humánum és a demokrácia tudatával, nem szabad ezek hitelét rontani. ... amikor mi ezen a síkon újra vádlottakká degradálódunk, a történelem vádlókká léptet elő minket: mementók leszünk, számonkérók". M

ost, amikor a demokratikus változások, a „csendes forradalom" egy hónapnyi örömújjongása után egyesek (köztük politikai pártok és mozgalmak) ismét a vádakat kovácsolják ellenünk, óhatatlanul is felidéződnek ezek a szavak. A sovén és nacionalista szándékok az újkori kolonizátorok üzelmeit juttatják eszünkbe és nyílt kihívást jelentenek Európával és az emberi jogokkal szemben^ örvendetes az is, hogy ma már tájainkon, Szlovákiában is formálódnak azok az erők, mozgalmak, melyek a kisebbségek jogegyenlőségét a demokrácia velejárójának ismerik el. Hazánk: Európa - hirdette Fábry. „Aki hazát veszít - írta 1936-ban - még mindig nyerhet hazát. Nehezebbet, elkötelezőbbet: Európát..." Ebbe a morálba, s ebbe a szellembe kapaszkodunk ma is, csehszlovákiai magyarok. Az európai népekkel együtt bízunk a történelem igazságtevő erejében, mert „senki a kölcsönösséget, a közeledést úgy nem szorgalmazza, senki a türelmet és a jóakaratot úgy nem szomjazza... mint a kisebbség". Fábryval együtt valljuk, hogy „az emberség elkötelezettjei és közvetítői vagyunk". A történelem pedig arra is megtanított bennünket, hogy „rólunk, nélkülünk csak embertelenül lehet határozni". A kisebbség „magyarsága létjogát csak többségbe ágyazva bizonyíthatja, és nagy közösségi eszmék, összefüggések és igazságok keretében és szolgálatában biztosíthatja". F

ábry Zoltán temetésekor (a temetőből nézve) egy hatalmas szivárvány kötötte össze a Fábryportát a végtelennel. Prózaira fordítva az égi szimbólumot: Fábry Zoltán élete nem volt szivárványos, inkább álmai voltak azok. Ezek közé tartozott a népek testvériesülésének vágya is. Fábry Zoltánt ma is sorsküzdelmeink részesének, igazi szövetségesünknek tartjuk. Nemcsak azért, mert a küzdelem sora nekünk is kijutott, hanem azért is, mert - kortársaival együtt - példát mutatott emberségből, magyarságból, nyelvhűségből és európaiságból egyaránt. „Ember az embertelenségben, magyar az űzött magyarságban" - ezek a fogalompárok teljesítették ki küzdelmesen szép életét. FÓNOD ZOLTÁN Hogyan gazdagodjanak falvaink és városaink Az FMK választási programja Jelenleg a szolgáltatások és a kisipar gazdaságát az állami vállalatok uralják. A mostani állami vállalatok jogelődjeit a 40-es évek végén és az ötvenes évek elején azzal a céllal hozták létre, hogy ebben a gazdasági szférában is megszüntessék a magántulajdont. így olyan gazdasági konglomerátumok jöttek létre, amelyekben a kisiparos termelés és a szolgáltatások sokféle szakmában és nagy számú gazdasági egységen folyik. A szakmák száma némely állami vállalatban eléri a 40-et is, és a gazdasági egységek száma meghaladja a 100-at. Sok gazdasági egységen 1-2 szémély dolgozik (virágüzletek, mintaboltok, ruhabegyűjtők, cipő-, óra- rádiójavítók stb.), a legtöbb gazdasági egységen 3-7 személy dolgozik (üveges és kőfaragóműhelyek, férfi és női fodrászat, temetkezési és kéményseprőrészlegek stb.), de kialakultak 10, 20, 30 és 40 személyt foglalkoztató részlegek is. Ezeket a gazdasági egységeket folyamatosan el kell látni több mint 5000 féle alap- és segédanyaggal. Ebből a néhány jellemző adatból is kitűnik, hogy az ilyenfajta vállalat irányítása nehézkes, főleg, ha ez centralizált módon és direktív módszerekkel történik. Az állami vállalat nem képes rugalmasan reagálni a kereslet és kínálat változásaira, a lakosság szükségleteinek és igényeinek fejlődésére. Nem alakult ki benne igazán hatékony anyagi érdekeltség, ami összefügg elsősorban két tényezővel: - hiányzik a tulajdonos, a „gazda", aki képes az alkalmazottaktól megkövetelni a hatékony és minőséges munkát, - a bérezési rendszerekben rengeteg a hiányosság, aminek az eltávolítására az állami vállalat keretein belül nincs is reális kilátás. Az állami vállalatokban nehezen bontakozik ki az egyéni kezdeményezés annak ellenére, hogy a szolgáltatások és a kisipar szinte ideális feltételeket nyújt a vállalkozásoknak. Ebben a gazdasági ágazatban ugyanis elsősorban az élőmunka dominál és nem szükségesek nagy beruházások. Előreláthatólag a kisiparnak, de különösen a szolgáltatásoknak a gazdasági szerkezetváltás következtében egyre jelentősebb szerepe lesz. Ez a jelenleg lebecsült és nem kielégítően fejlesztett ágazat valószínűleg képes lesz befogadni a más ágazatokban felszabadult munkaerők jelentős részét. Annak érdekében, hogy a szolgáltatások és a kisipar a hatékonyan működő piacgazdaság része lehessen, elsősorban tulajdonreformot kell végrehajtani, ami az állami tulajdonforma felszámolását jelentené. A tulajdonreform kiindulópontját, és egyben átmenetet az állami és magántulajdon között, az állami tulajdonban lévő eszközök bérbeadásával lehetne megvalósítani. A bérbeadók a jelenlegi állami vállalatok alapítói, tehát a nemzeti bizottságok lehetnének. A bérlők a gazdasági egységek vezetőit vagy más vállalkozó szellemű, de megfelelő szakértelemmel rendelkező egyének közül kerülhetnének ki. A bérleti szerződés megkötésekor rendkívüli figyelmet kellene fordítani a bérleti díj megállapítására, amelynél elsősorban két szempontot kellene figyelembe venni: - ne legyen túl alacsony, ez nem ösztönözné a bérlőt a bérelt eszközök efektív kihasználására, - ne legyen túl magas, a bérlő ebben az esetben nem lenne képes megfelelő mértékben fejleszteni a bérelt gazdasági egységet, ami végső soron a gazdasági egység stagnálásához vezetne. Továbbá a bérleti szerződésben meg kellene állapodni abban, hogy ki fogja az illető gazdasági egység műszaki felújítását és modernizálását elvégezni, a bérbeadó vagy a bérlő. Mivel a kisiparos termelést és a szolgáltatásokat aránylag kis gazdasági egységeken végzik, amelyek a termeléshez szükséges egyes irányítási és adminisztratív munkálatokat nem képesek teljesen önállóan bebiztosítani, nem szabadna teljesen e'vetni a közösségi formákat sem. Ki lehetne alakítani kisiparos szövetkezeteket és vállalkozási társulásokat a következő módon: - területi alapon, pl. egy városban, területen vagy járásban, - szakmai alapon, azonos, rokon szakmák vagy egymással kooperáló szakmák társulása. Ezekben a közösségi formákban a magántulajdon dominálna, a közösségi tulajdonforma, pl. közös tartalékalapok vagy egyéb pénzügyi alapok kialakítására korlátozódna. A közösségeken belül ki lehetne alakítani specializált szolgáltató egységeket, amelyek műszaki-gazdasági szolgáltatásokat végeznének a gazdasági egységek részére, mint pl. jogi tanácsadást, tanoncnevelést, az alapeszközök karbantartását, felújítását és modernizálását, anyagbebiztosítást, kereskedelmi tevékenységet, nyilvántartás vezetését és adatfeldolgozást számítógép segítségével és egyebeket. RAVASZ GYÖRGY, az FMK gazdasági szakbizottságának tagja Küldjön magyar képviselőket a parlamentbe! SZAVAZZON az •i -ősre cn in N o MVJH 111 o o I v A K ^ Húsz éve halt meg Fábry Zoltán