Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-30 / 125. szám, szerda

Bemutatkoznak a jelöltek Rövidesen az urnák elé járulunk, hogy szabadon döntsünk, melyik politikai pártnak vagy mozgalomnak szavazunk bizalmat. A szavazatokért folytatott harcba a magyar politikai mozgalmak is bekapcsolódtak, képviselőjelöltjeik közül néhányat a Vasárnapban mutatunk be. Magyar jelöltek azonban a többi párt listáján is szerepelnek. Az alábbiakban nekik adjuk a szót. PATASI ILONA mérnök A Földműves-szövetkezeti Szövetség Dunaszerdahelyi Járási Bizottságának titkára, 40 éves, két kislány édesanyja. A Földművesek és a Vidék Szövetsége választási koalíció keretében, a Nyugat-szlovákiai kerületben a Földműves-szövetkezeti Tagok Politikai Mozgalmának jelöltje a Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájába. - Szakmai felkészültségem és gyakorlati tapasztalataim alapján úgy érzem, hogy a mezőgazdaság teljesen ki van szolgáltatva a törvényeknek és a gazdasági feltételeknek. Márpedig én azt szeretném, hogy a földművesnek ugyanolyan becsülete és rangja legyen, mint mondjuk a bányásznak vagy az ipari dolgozónak. Elsősorban a traktorosaink és az állattenyésztési dolgozók megérdemelnék, hogy a nyugdíjaztatásnál kedvezményes elbírálásban részesüljenek. Mint nő, szeretném elérni, hogy a mezőgazdaságban dolgozó nők 25-30 évi aktív munka után már 50 éves korban nyugdíjba mehessenek, addig pedig a bolt- és szolgáltató hálózat fejlesztésével, az óvodai és bölcsődei hálózat bővítésével enyhítsenek a helyzetükön. Ne csak művelődési házak, de orvosi rendelők, kispékségek, szövetkezeti feldolgozó üzemek is épüljenek falvainkon, és a közétkeztetést is oldják meg. Ez, valamint a családalapítók hatékonyabb támogatása, talán segítene megnyerni a fiatalokat, növelni a vidék népességmegtartó erejét. Úgy lenne igazságos, ha a kitermelt javakat azok élveznék, akik megdolgoztak érte. Küzdeni fogok azért, hogy ha a szövetkezet úgy érzi, támogatnia kell a körzetében működő amatőr kultúrcsoportot, sportegyletet és egyéb társadalmi szervezetet, akkor nyereségének egy részét adómentesen használhassa fel erre, vagy mondjuk a falufejlesztési elképzelések megvalósításának támogatására. Nem ellenzem a tulajdonjog rendezését és a szövetkezetek megújulása iránti igényt, viszont elhamarkodott lépésnek tartanám a szövetkezetek külső beavatkozással való szétzilálását. Rendezzük a tulajdonjogot, de a másik felől azoknak is adjuk meg a becsületet, akiknek ugyan nincs földjük, de tudásukkal vagy kétkezi munkájukkal évekenévtizedeken át hozzájárultak a közös vagyon gyarapításához. Dr. TÓTH TAMÁS Királyhelmecen él. A Pólyáni Egységes Földműves-szövetkezet jogásza. A Csehszlovák Mezőgazdasági Párt jelöltje a Szlovák Nemzeti Tanácsba. Életpályájának meghatározó kiindulópontja Perbenyik volt. Az a faluközösség, amelybe beleszületett, s ahol nevelkedett. Már itt kialakult benne a nagyobb közösség iránti felelősségérzet, s ezt tovább fokozta az, hogy szülőfalujában egyetemista korában tanácstagként közelebbről láthatta, tapasztalhatta mindazokat a gondokat, problémákat, amelyek a falusi, a földművelő embert foglalkoztatják. - Nagyra becsülöm, hogy olyan párt jelöltjeként indulhatok, amely a mezőgazdasági dolgozóknak és a vidéken élőknek az érdekvédelmét tűzte zászlajára. Képviselőként ezt szeretném teljes mértékben fölvállalni, olyan törvények meghozatalában való részvétellel, amelyek biztosítják a vidék fejlődését, illetve a földműves-szövetkezetek számára ugyanolyan feltételeket teremtenek a működéshez, mint .más jogi személyeknek. A számos elképzelés közül csupán egyet említenék, mégpedig az adórendszer átdolgozásának szükségességét, mert a szövetkezetek 50 százalékos jövedelemadója nagyon magas. Lehetne 25 százalék. Ezzel függ össze az is - ami egyébként programunkban is szerepel, s aminek megvalósítását teljes mértékben támogatom -, hogy az adó egy részét ott kellene felhasználni, ahol azt befizették. Ne az állam mondja meg, mit hova tegyünk, legyen az a közösség, a javakat megtermelők joga. Segítve ezzel a termelés korszerűsítését, a vidék újjászületését, illetve a falu jelentőségének növelését, megtartóerejének fokozását. Tehát, azokat az elképzeléseket támogatom, és olyan programra szeretnék voksolni, amely az egyén és a társadalom iránti felelősségen alapulva a földművesek, az efsz-tagok és a vidéken élők érdekeit védi. Képviselve ezzel azt a pártot, amely számára a mezőgazdaság és a vidék fejlődése nem közömbös. KASZA TIBOR Nyitrán szerzett mérnöki diplomát. A Jnb Népi Ellenőrzési Bizottságának volt alelnöke, jelenleg a Füleki Városi Nemzeti Bizottság elnöke. Az SZLKP márciusi járási konferenciáján képviselőnek jelölték a Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájába. - Más mederben, más szellemben és más vezetőkkel folyik ma a munka pártunkban, mint a totalitárius rendszerben. Toleranciától és kompromisszumkészségtől vezérelve, az olyan sok rosszat szüiő kizárólagosság elvét végleg elvetve kell ma dolgoznunk. Mikor elvállaltam a jelölést, tudtam, hogy nehéz lesz a helyzetem, hisz mint elnöknek az objektivitás megőrzéséért apolitikusnak kell lennem, de mint személy, a pártomat, annak elveit és érdekeit képviselem. Pártunknak, főleg vezetőinek vissza kell nyerniük az elvesztett bizalmat, s olyan programmal kell kirukkolnunk, mely nemcsak átmeneti népszerűséget eredményez, hanem tartós garanciákat is jelent a széles tömegek számára. Ez hosszú folyamat, melynek során okulnunk kell saját hibáinkból, de tanulnunk kell másoktól is, beleértve a jobboldali erők pozitív elképzeléseit és tapasztalatait is. Habár pártunk jelenlegi programja sok közös elemet tartalmaz más pártok és politikai mozgalmak programjaival, mégsem sikerült koalíciós megállapodást kötnünk senkivel. Ebből is látható, hogy nem vagyunk irigylésreméltó helyzetben, de siránkozásra most nincs idő. Továbbra is töretlen lelkesedéssel és lendülettel szeretnék én is a társadalmi jólét megteremtésén munkálkodni, annál is inkább, mert eddigi tapasztalataim szerint ez nem egy párttagság vagy esetleg csoportérdek függvénye, hanem morális, emberi, tehát képviselői kötelesség is egyben. TARR GYULA, , a tudományok kandidátusa A pozsonyi öntözőgazdálkodási Kutatóintézet munkatársa, ötvenhárom éves, három felnőtt gyermek édesapja. A Földművesek és a Vidék Szövetsége Nyugat-szlovákiai kerületi jelölőlistáján indul a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájába történő választásokon. - A mezőgazdaság problémáit részleteiben ismerem. Az öntözés és a nagyüzemi állattenyésztési telepek melléktermékei felhasználásának kérdéseivel harmincegy éve foglalkozom. Kutatómunkám szorosan összekapcsolódik a gyakorlattal. Sok időt töltök a mezőgazdasági üzemekben, ismerem a problémákat és azok megoldásának módjait is. Szerintem ezzel magyarázható, hogy bár soha nem politizáltam és egyik pártnak sem voltam a tagja, a Dunaszerdahelyi járásban az Efsz-tagok Politikai Mozgalma képviselőnek javasolt és jelölésemmel a választási koalíció is egyetértett. A koalíció választási programja a földművesek és a vidék érdekeit messzemenően figyelembe veszi. Elsősorban a földműves-szövetkezetek eredeti jellegének visszaállítását tartom fontosnak, hogy ismét megerősödjön a tulajdonosi kötődés. Ez egyben a termőföldhöz való viszonyt is megváltoztatná. A földet művelő ember nagyobb gondot fordítana a környezetvédelemre. A kérdés persze nem ennyire egyszerű. Ahhoz, hogy a mezőgazdaságban az ökologikus szemléletmód érvényesüljön, megfelelő anyagi és műszaki feltételekre is szükség van. Akiknek jelenleg fejére olvassák a környezetszennyezést, gyakran olyan bűnökért is vezekelnek, amelyekről nem tehetnek. A beruházásokra, például az állattenyésztő telepek kevésbé látványos, ám annál szükségszerűbb ökológiai létesítményeire nem jutott pénz, s akik a földművesek érdekeit képviselték, ez ellen semmit sem tettek. Többek között azért, mert az ész érveivel képtelenek voltak apellálni. Az érdekeket tényekkel csak a megfelelően felkészült ember tudja képviselni. Jelölőim bennem- bizonyára ilyen szakembert látnak. Természetvédő gyerekek A Norvégia második legnagyobb városában, Bergenben tartott nemzetközi ökológiai konferencia idején, míg a delegációk a lehetséges megoldást keresték, a város lakosságának túlnyomó többsége semmilyen megalkuvást nem fogadott el a környezetvédelem terén. „Miért nem élhetünk úgy, mint ti, amikor kicsik voltatok? - hangzott a gyerekek és a fiatalok felhívása a kormányküldöttségekhez. Az üvegház jó dolog - folytatták nyilatkozatukban -, de nem a Földünk körül. Az élet fontosabb, mint a pénz. Legyen olcsóbb a tömegközlekedés, legyenek kerékpárutak és ne építsetek a város szélére nagy bevásárlóközpontokat! Norvégiában a gyerekek viszonyát a környezetvédelemhez komolyan veszik. Az ökológiai nevelést már az óvodában kezdik. A tantervben a természetvédelem jelentős helyet foglal el. ökológiai erdei iskolákat szerveznek, s a norvég tanulók védnökséget vállalnak a tengerpart nagy része felett. (ČSTK) Magyar az t^ jelöltek -ös listán Név: BERÉNYI JÓZSEF Született: 1967. június 6. Lakhelye: Ekecs-Apácaszakállas Foglalkozása: egyetemi hallgató ,v\

e° M f % v $ .V/ Berényi József jelenleg negyedéves magyar-történelem szakos diák. Egyetemi évei alatt, édesapja politikai nézete ellenére, élénk kapcsolatot épített ki a magyarországi Fiatal Demokraták Szövetségével. A Magyar Diákszövetség egyik alapító tagja, szóvivője. Foglalkoztatja a csehszlovákiai magyar fiatalság, diákság helyzete. A kisebbség oktatásügyének érdekében a tárgyalóasztal mellett az MDSZ álláspontját több ízben célratörően képviselte. Mindnyájunk számára nyilvánvaló, mennyire szükséges a parlamentben a csehszlovákiai magyar diákság közvetlen képviselete. Berényi József nőtlen. Az 5-ös listán indul a Szlovák Nemzeti Tanácsba. ÚP-160 Erkölcs és látszat - mindennapi hazugságokból Holnap bemutató a kassai Thália Színpadon Dunai Ferenc A nadrág című vígjátékának bemutatójára készül a kassai Thália Színpad. A darabot vendégként Gyarmaty Béla, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója rendezi. Az alábbiakban ó nyilatkozik lapunknak. - ön nem először rendez a Tháliában. Legutóbb - az 1986/87-es színházi évadban Németh László Bodnárné című drámáját állította színpadra. Árulja el, kérem, milyennek ismerte meg ezt a társulatot? - Hogy visszajöttem, azért van, mert a Bodnárné rendezésekor rendkívül kellemes benyomásokat szereztem. Egy ilyen kis létszámú társulatnak, mint a Thália, rengeteg előnye van. Például úgy együtt lehet vele élni, mint egy családdal. A negyven-ötven tagú társulatoknál ez már lehetetlen, a csapat több produkcióra bomlik. Az előadás szempontjából különben nagyon fontos, hogy a próbaidőszakban a színházon kívül is azok a gondolatok foglalkoztassanak legfőképpen bennünket, melyek összefüggnek a bemutatandó darabbal. Én legutóbbi itt-tartózkodásomkor a társulat fiatal tagjaival együtt laktam a Magurská utcai színészlakásban. Ha főztünk, ha bementünk sörözni a városba, vagy ha kirándulni mentünk - előbb vagy utóbb mindig a darabnál kötöttünk ki, s meggyőződésem, hogy ezek a beszélgetések nekem és a színészi teljesítményeknek is használtak. Az a színház nem lehet igazán jó, azt a színházat nem szeretem, ahol mint hivatalban folyik a munka. Ilyen helyen az egyik ember nem tud őszintén beszélni a másikkal, s az előadások sem hitelesek. - Mint a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója, milyen kapcsolatok kiépítésére törekedett a kassai színházakkal? Mi valósult meg a terveiből, mi elé gördültek akadályok? -Akadályok már nem is nagyon vannak, illetve egyre kevésbé fordulnak elő. A miskolci színház 1954-ben egy operettel volt először Kassán, aminek, annak ellenére, hogy igen nagy sikere volt, nem lett folytatása, mert nem lehetett. Tizenegy évvel ezelőtt, amikor Csiszár Imre a színházunkhoz került, közösen kezdtük szorgalmazni a kassai kapcsolatok felelevenítését. Azóta a Kassai Állami Színházzal az együttműködésünk folyamatos. Évente legalább egyszer ők jönnek hozzánk - operával vagy balettel, és mi is játszunk a kassai színházban. Szlovák rendezők is dolgoztak már nálunk. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy ez élő kapcsolat - egészen addig, hogy kölcsönösen üdültetjük művészeinket. Meg kell azt is mondanom, hogy a Tháliával nagyon hosszú ideig csak baráti beszélgetésekre, szövegkönyvek küldésére szorítkozott a kapcsolatunk. A történelmi körülmények nem kedveztek annak, hogy eljöhessünk ebbe a kellemes kis kamaraszínházba játszani, és hogy a Thália is eljöhessen Miskolcra. Erre csak a gyengéd forradalom után, a legutóbbi időben kerülhetett sor. - Annak idején drámát, most pedig vígjátékot rendez a Tháliában. Vajon lelki és szellemi világához melyik műfaj áll közelebb? - Minden olyan művet szeretek, amely jól játszható, amely a színpadon szólalhat meg igazán. A nadrág Dunai Ferenc első darabja. 1962-ben írta, akkor, amikor mások még sok olyan dolgot nem mertek elmondani, ami ebben a komédiában elhangzik. Ugyan a fiatal Dunai, aki a Ludas Matyi szerkesztőjeként korábban mindenféle szépírását, drámai próbálkozását hiába küldözgette fűhöz-fához, nem fogadták el, de A nadrágra mégis felfigyelt a Vígszínház dramaturgiája. Érdekességként említem meg, hogy 1962-től 1964-ig csak Magyarországon tizenegy színház játszotta ezt a darabot és több mint hétszáz előadást ért meg. Ugyanakkor játszották Amerikában és a skandináv államokban is. - Mindezt múlt időben mondja. Gondolja, hogy ez a vígjáték ma is időszerű? - Meggyőződésem, hogy ez a darab olyan, mint egy Moliére-komédia, amit nem kell aktualizálni, mert mindig aktuális. A nemek egymáshoz való viszonya most is olyan problematikus, mint évszázadokkal ezelőtt. Itt nem kevesebbről van szó, mint egy magát új típusú szocialista embernek nevező gyárigazgatóról, aki naponta „csodálatos" szólamokat mond, s közben a gyár alkalmazottai közül szeretőt választ magának. Az egész darab tele van vígjátéki helyzetekkel, de ez csak a felszín. Ha jobbanbelegondolunk, akkor látjuk, hogy borzasztóan sok tragikomikus vonulata van ennek a játéknak, mert valahogy az életünk is ilyen. Mindennapi hazugságokból próbálunk látszatot meg erkölcsöt építeni. Dunai darabjában számomra az az izgalmas, hogy szemben az arisztofanészi vígjátékkal, melyben a hitvány emberek pórul járnak, elnyerik méltó büntetésüket, itt senki sen nyeri el méltó büntetését. Ugyan sok minden történik az emberekkel, de aztán mégis úgy folytatódik az életük, mintha misem történt volna. Tulajdonképpen ez az, ami tragikus színt ad az egésznek. Talán még azt mondanám el, hogy az igazgató szerepének eljátszására Pólós Árpádot kértem fel, a szeretót Kövesdi Szabó Mária, a feleséget pedig miskolci színházunk kiváló egyénisége, Horváth Zsuzsa játssza. Szakszervezeti titkárként Várady Bélát, műszaki rajzolóként Fabó Tibort, szomszédasszonyként pedig Gombos Ilonát láthatja a május 31-i bemutatónkon a közönség. - Befejezésképpen már csak egy kérdés. Mivel invitálná a közönséget a bemutatóra? - Mint minden valamirevaló színház, amelyik vállalkozik valamire, mi is egy kicsit tükröt akarunk tartani az életünk elé. Ez a tükör görbe lesz. Amit látni fogunk, abban bánió nem lesz, de hiszem, hogy azért mégis elgondolkodtató... SZASZÁK GYÖRGY