Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-30 / 125. szám, szerda

Mi van a csomagban? Mármint Gorbacsov washingtoni csomagjában. Most ez a világpolitika első számú kérdése, ezt találgatja mindenki. Csak nagyon kevesen tudják-sejtik, vélhetően köztük lesz Brian Mulroney kanadai kormányfő, aki ma még Ottawában tárgyal a szovjet elnökkel. Gorbacsov délután utazik tovább az amerikai fővárosba, s holnap kezdi meg tárgyalásait George Bushsal. Érdekes módon az amerikai elnök is türelmetlen, mielőtt Gorbacsov átlépné a Fehér Ház küszöbét, Mulroney telefonon tájékoztatja őt arról, mit sikerült „kiszednie" a szovjet államfőből. S a fő kérdésnek most nem a leszerelés számít, egészen nyilvánvaló, hogy , a vezető téma Európa, valamint a Szovjetunió belső helyzete lesz. Baker külügyminiszter két héttel ezelőtti moszkvai tárgyalásai után ugyanis majdnem biztosra vehető, hogy a leszerelés terén nem lesznek nagy meglepetések. A vegyifegyver-megállapodás és az atomrobbantásokat korlátozó szerződéseket kiegészítő jegyzőkönyv mellett várható, hogy a START-egyezmény legfontosabb kérdéseiben elért haladást, illetve megállapodásokat a két elnök egy nyilatkozatban fogja rögzíteni. Ez a dokumentum feltehetően tartalmazza majd a fennmaradó problémák megoldásának irányelveit is. Több gond van az európai hagyományos erők csökkentésével; Bécsben a szovjet delegáció az utóbbi hónapokban szándékosan lassította a munkát, nem reagált az újabb amerikai javaslatokra. Ezt azért kell említeni, mert e téma szorosan összefügg a német egyesítéssel - az európai politika kulcskérdésével. De vannak optimizmust sugalló jelzések is. A washingtoni csúcsot fontos diplomáciai eszmecserék előzték meg, például, a múlt heti Sevardnadze-Genscher találkozó. Erről a nyugatnémet külügyminiszter azonnal Párizsba utazott, hogy tájékoztassa francia kollégáját, Roland Dumas-t A múlt hét végén pedig Mitterrand elnök tett villámlátogatást Moszkvában, amit nyugodtan nevezhetünk puhatolódzó látogatásnak is. Megfigyelők biztató jelnek tartják, hogy Sevardnadze azt mondta Genschernek, a Szovjetuniónak érdeke a hagyományos fegyverzet csökkentése. Ami az egyesült Németország katonai hovatartozását illeti, véleményem szerint a szovjet vonalvezetésre az apró meghátrálások a jellemzőek. Elsősorban Sevardnadzenak arra - az azonnal visszautasított - javaslatára gondolok, hogy Németország egyidejűleg legyen tagja a NATO-nak is és a Varsói Szerződésnek is. Most Gorbacsov Mitterrand előtt felvetette: Németország a francia példát követve csatlakozzon az észak-atlanti tömbhöz, vagyis a NATO katonai szervezetének ne legyen tagja. A Time magazinnak adott interjújában pedig már ismét elutasította Németország egyoldalú NATO-tagságát, megintcsak azt ajánlva, hogy a NATO-t és a Varsói Szerződést fel kell oszlatni, s helyettük az összeurópai egységet erősítő új biztonsági struktúrákat kellene létrehozni. Érzésem szerint Gorbacsov is tudja, hogy halva született javaslatokat terjesztett elő, ezeket a széthullóban lévő Varsói Szerződés más tagjai sem igen támogatják. A Nyugat pedig egységes: egyöntetűen vallja, szükség van a NATO-ra, mint a négy évtizedes európai béke garanciájára. Kohl kancellár pedig már Washingtonra tekintve szögezte le a múlt hét végén: Németország az észak-atlanti védelmi szövetség tagja akar lenni. Moszkva megnyugtatására deklarálta, a Nyugat nem kíván egyoldalú előnyökre szert tenni a közép- és kelet-európai változásokból. Ezért az egyesülés után sem állomásoztatnak majd a mai NDK területén NATO-egységeket. Még egy körülményt kell említeni. Igaz, hogy Baker moszkvai tárgyalásai óta nagyjából tudjuk, mire lehet számítani a leszerelés terén. De időközben született egy fontos, nagy hatású bejelentés, amely előmozdíthatja a leszerelés ügyét és a német egyesítés miatti szovjet aggodalmakat, s a NATO-tagság fölötti berzenkedést ugyancsak csökkentheti. Az észak-atlanti védelmi miniszterek történelmi következtetésre jutottak, amikor elismerték, hogy a Varsói Szerződés részéről már nem fenyegeti őket veszély. Ezért a NATO-országok lemondtak katonai kiadásaik évi 3 százalékos növeléséről, csökkenteni fogják hadgyakorlataik számát és terjedelmét, korlátozzák a kiképzési programokat. Felszólították a Kremlt: Gorbacsov a mostani csúcson ígérje meg, hogy Közép-Európából a Szovjetunió területére vonják vissza az összes szovjet csapatot, s akkor az USA is lemondhat arról, hogy tíz hadosztályt tartson állandó készenlétben. A brüsszeli állásfoglalásban az is olvasható: bár jelentősen csökkentek a szövetséget fenyegető veszélyek, az erők mégis csak akkor lesznek egyensúlyban, ha sikerül megállapodni Bécsben a hagyományos fegyverzetről. Ez gyakorlatilag megszüntetné a NATO elleni meglepetésszerű támadás lehetőségét. Mindebből egyértelműen kitűnik, a német kérdés mellett az európai hagyományos leszerelés állása határozza meg az elkövetkező hónapokban földrészünkön a helyzet alakulását. A kérdés most az, Moszkva hajlandó lesz-e a gyorsításra Bécsben. Ha az idén (nyáron) nem születik megállapodás, nem tartják meg ebben az évben a harmincötök csúcstalálkozóját sem. Ez pedig rendkívül fontos lenne az új európai biztonsági rendszer kiépítése szempontjából. ^ ^ A Szolidaritás győzelme - szépséghibával (CSTK) - Lengyelország számára nagy megkönnyebbülés, hogy a vasutasok befejezték sztrájkjukat. Lech Walesa a Trybuna című napilapnak adott nyilatkozatában rámutatott: fennállt annak a veszélye, hogy megbénul a népgazdaság, ha a vasutasok folytatják sztrájkjukat. Ugyanakkor összes követeléseik teljesítése a dolgozók más csoportjai bérköveteléseinek eszkalációját, s az ezzel járó további infláció a reformok végét jelenthette volna. A Szolidaritás elsöprő győzelmeként lehet értékelni a vasárnapi helyhatósági választások eddigi eredményeit. Annak ellenére, hogy alacsony volt a részvételi arány - országos átlagban 42 százalékos -, a Szolidaritás például csak Varsóban a leadott voksok 88 százalékát szerezte meg. Más városokban is hasonló eredményeket ért el. A 25 millió szavazásra jogosult állampolgár csekély érdeklődését a megfigyelők azzal, magyarázzák, hogy a lengyelek csalódtak Mazowiecki kormányfő reformprogramjában. Egyébként a választások végső hivatalos eredményeit ma hozzák nyilvánosságra. A keletnémet SPD az unió mellett (ČSTK) - Helmut Kohl nyugatnémet kancellár és Lothar de Maiziere, az NDK miniszterelnöke hétfőn - az elmúlt 14 nap során már másodszor - találkozott NyugatBerlinben. Matthias öehler, a keletnémet kormány szóvivője elmondta: elsősorban arról a szerződésről folytattak megbeszéléseket, amelynek alapján július elsején az NDK és az NSZK között megteremtik a gazdasági és pénzügyi uniót. A szóvivő szerint mindkét fél véleménye megegyezik abban, hogy az említett dokumentumon már nem kell módosítani. A másfél órás tárgyalásokon Gehler szerint szó volt az NDK és az NSZK unionista pártja és azok parlamenti csoportjai közötti együttműködésről is. Az össznémet parlamenti választások időpontjáról állítólag nem beszéltek. A keletnémet SPD vezetősége hétfői ülésén felszólította a nyugatnémet szociáldemokraták elnökét és Oskar Lafontaine-t, az SPD kancellárjelöltjét, hogy támogassák a pénzügyi unióról szóló szerződést. Lafontaine ugyanis a Spiegel című hetilapnak adott nyilatkozatában hibás döntésnek minősítette az unió létrehozásának júliusi időpontját és javasolta a szociáldemokratáknak, a Bundestagban szavazzák le a szerződést. A keletnémet munkanélküliek július elsejétől nem kapnak állami támogatást a korábbi Modrow-kormány határozata alapján, hanem havi szociális segélyt, amely kezdetben 495 nyugatnémet márka lesz. Kezded dr. VARGA SÁNDOR miniszterelnök-helyettes Miniszterelnök-helyettesként is a megegyezés, a reálpolitika híve vagyok. Ezért a Független Magyar Kezdeményezés listáján indulok." ^Velünk • •• // • / jovojere szavaz! v UP-159 ÚJ SZÚ 3 EGYÜTTELES Politikai Mozgalom • EGYÜTTELES Politikai Mozgalom ^ MÁSOKKAL ÉS MÁSKÉNT A hölgyek általában szívesen elhallgatják életkorukat. Én bevallom, hogy 44 éves vagyok, férjezett és két gyermek édesanyja. Somorján születtem, mindmáig itt is élek. Társadalomkutató vagyok, a tudományok kandidátusa; elsősorban az életszínvonal- és az életmódkutatással foglalkozom. Nő létemre miért vállalom a politizálást, miért vagyok tagja az Együttélés Politikai Mozgalom központi ügyvivői testületének? Mert mozgalmunk vonzerejét, erkölcsi tőkéjét abban látom, hogy nemcsak a csehszlovákiai magyarság, hanem az ország többi nemzeti kisebbsége gondjainak megoldásán is fáradozik. Egyetemes emberi értékekre alapozva az együttélést, az egymásért való élést szorgalmazza - mint az egyetlen előre mutató lehetőséget. Családban, országban és Európában. A 12-es lista jelöltjei • A 12-es lista jelöltjei • A 12-es lista jelöltjei • A 12-es lista jelöltjei 1990. v.,3o!