Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-04 / 104. szám, péntek

A reménység irodája Egy vidéki számítástechnikus merész vállalkozásáról Régebben, ha látogatóba jött hozzánk Bea, magányának búskomor­ságát azzal enyhítette, hogy harminckét megélt esztendejének minden keserűségét elmondta nekünk, elejétől a végéig, önmagát ki tudja hanyádszor ismételve. Néhány hete azonban abbahagyta a panaszko­dást. Meg se említi már életének nagy csalódásait, nem szidja az otromba ajánlatokat tevő, kalandot kereső férfiakat, és nem tartja számon, hogy az utcán hányan fordultak utána. A képes folyóiratokban pedig nem a horgolási mintákat keresi, hanem az útirajzokat. - Tudjátok - magyarázta a minap - hirdetni magamat a lapok hirdetési rovatában szégyellettem volna, társkereső irodába járni se volt kedvem, a magányosok klubjába még úgy se, de most a számítógép ajánlására választottam magamnak valakit. Dezső olyan... Meghallgattuk a jellemzést, ismerkedésük történetét, és mert eszembe jutott, hogy a legutóbb olvasott felmérés szerint nálunk minden hetedik felnőtt a magányosság érzésével küszködik, feljegyeztem a címet, ahol az a segítségre kész számítógép található: Databanka LNC Perbete Új sor 75. Kertes családi ház. Furcsa gondolatom támad: ide köl­tözött tehát a barátság és a szere­lem istennője, Aphrodité. Meglepő­dök persze, amikor fehér ruhás, kar­csú, mosolygós fiatalasszony, Nagy Viola nyit ajtót, aki jegyzetfüzetet, naplót, tollat, rádiótelefont tart a ke­zében és mentegetőzve fogad: - Bocsánat, de a mosókonyhába, a kertbe is ilyen felszereléssel járok dolgozni, mert mindennél előbbre való az ügyfelek szolgálata. Azért fizetnek, hogy a hívásukra, érdeklő­désükre azonnal jelentkezzünk. Ez különben nekünk is érdekünk. Ha nem jelentkeznénk azonnal, az ér­deklődő mást keresne, más közve­títőt. A Databanka, amelyet magyaro­san adatbanknak nevezünk, ugyanis nem csupán a társkeresők gondjá­val foglalkozik, hanem autók, gép­járművek, hangszerek, elektronikus készülékek, számítógépek eladásá­nak, vételének a közvetítésével is. - Mindebben - magyarázza - a fő szerep a számítógépé, amelynek programszerkesztője a férjem. A ke­zelő, vagyis az operátor, az állandó ügyeletes, az irodavezető viszont én vagyok. Kettőnk közös vállalkozása ez, tavaly kezdtük. Akkor még az engedélyeztetés is nehéz és nagy ügy volt. Sokat akadékoskodtak az egyes szolgáltatások díjazásának kérdé­sében. Ok nélkül és feleslegesen, mert az élet rácáfolt a hivatali elkép­zelésekre. A társkereséssel kapcso­latos szolgáltatási díj felső határát 150 koronában állapították meg, a valóságban azonban csak 120 koronát kémek az ügyfelektől. - Tisztes munkadíjra, a költségek megtérítésére ennyi is elegendő - érvel a fiatalasszony. - Különben pedig, ha olcsóbbak vagyunk, mint más közvetítőirodák, több a jelent­kező, nagyobb a választási lehető­ség, több ajánlatot küldhetünk az érdeklődőknek, gyorsabb az ügyvi­telünk is. Nincs rá szükség, hogy az adatokat az előre megszabott négy hónap utolsó napjáig tároljuk, hama­rabb felszabadul a számítógép me­móriája. Más, új adat kerülhet a he­lyébe. Az ügyvitel azzal kezdődik, hogy egylapos, kétnyelvű (!) kérdőívet, csekket kap az érdeklődő. A 21 kérdésre könnyű a válaszadás, mert csak x jelzést kell beírni a megfelelő kockákba, de a válaszokból a szá­mítógép könnyen összegezi az ér­deklődő elvárását, igényét, az ön­magáról adott jellemzést. Az utolsó kérdés a társkeresés céljára vonat­kozó, ami lehet: barátság, ismerke­dés, élet- vagy házastárs, alkalmi ismeretség keresése, vagy egyéb. Ha megérkezik a kitöltött kérdőív, a szolgáltatás díjának befizetését igazoló csekkszelvény, az érdeklődő Ismét rólunk - nélkülünk?! Az Új Szó 1990. április 19-én megjelent 92. számában. Nagy teret kapott a nemzetiségi iskolaügy című cikkében a napilap munkatársa tu­dósít a szlovák kormány ülése után tartott sajtóértekezletről. Ismételten olyan kijelentéssel ta­lálkoztunk a sajtóban, amely meg­döbbentett és elgondolkodtatott. Idézünk az Új Szóban megjelent tudósításból: „Az oktatásügyi mi­niszter elmondta azt is: a szlovák nyelvoktatás színvonalának javítása érdekében kívánatosnak tartja, hogy a szlovák nyelvet szlovákok oktas­sák a magyar iskolákon és ne ma­gyar anyanyelvű tanárok, akik gyak­ran nem tudnak tökéletesen szlo­vákul". Az elhangzott idézet komoly ag­godalommal tölt el bennünket, a Vágsellyei Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola pedagógusait. Kifogása­inkat, ellenvetéseinket az alábbiak­ban foglaljuk össze: Nyitrán a Pedagógiai Fakultáson és a pozsonyi Komenský Egyetem bölcsészkarán a szlovák és a ma­gyar anyanyelvű pedagógusokat ugyanazon szlovák tanszéken ugyanazon tanárok, tanársegédek - szlovák anyanyelvű oktatók - ké­szítik fel. Ebből nyilvánvalóan követ­kezik, hogy mindkét tagozat szlovák szakos pedagógusai számára azo­nos a követelményszint. Felvetődik a kérdés, hogy az azonos körülmé­nyek és követelmények között diplo­mát szerző pedagógus esetleg nem­zetiségi hovatartozása miatt nem fe­lel meg az elvárásoknak? Vélemé­nyünk szerint a magyar anyanyelvű tanulók számára grammatikailag a szlovák nyelv idegen nyelv, ezért az eredményes oktatás érdekében szükséges, hogy a szlovák nyelvet oktató ismerje a tanulók anya­nyelvét. Tény, hogy az oktató-nevelő munkában, így a szlovák nyelv okta­tása terér>is előfordulnak hiányos­ságok, de ne egyedül a pedagógust hibáztassuk, vizsgáljuk meg a mun­kafeltételeket és a tankönyvek szín­vonalát. Az eddigi gyakori változá­sok elbizonytalanítják a lelkes, oda­adó pedagógusokat is. A miniszter úr idézett kijelentése alapján mi le­gyen a sorsuk a magyar iskolák szlovák nyelvet oktató pedagógusai­nak? Képezzék át magukat más szakra, hagyják el a pedagógiai pá­lyát most, amikor komoly pedagó­gushiány előtt állunk? Engedtessék meg a kérdés: A mi­niszter úr milyen tények alapján ítéli meg és marasztalja el a magyar iskolák szlovák nyelvet oktató peda­gógusainak a nyelvtudását? A magyar tannyelvű iskolák eddi­gi eredményei, a tanulók szereplése a szlovák tannyelvű középiskolák­ban és a főiskolákon való helytállás alapján nem indokolt a szlovák sza­kosok egyértelmű elmarasztalása. Végezetül, alaposan végiggon­dolva Kováč miniszter úr kijelenté­sét, az a véleményünk, nem más ez, mint diszkrimináció. Nem az itt élő népek közeledése a komáromi kor­mányülés szellemében, hanem bi­zalmatlanság, megbélyegzés, anti­demokratikus téveszme, ami közép­kori állapotokra jellemző, és nem az Európai Házba vezető utat építi. A Vágsellyei Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola pedagógusai 26 aláírás ügyfél lesz, sorszámot kap, és meg­kapja az első ajánlatot. - Fontos, a sorszám - fűzi hozzá az iroda vezetője -, mert a kötelező tapintat és titoktartás értelmében nevet, címet csak két, egymás elvá­rásának megfelelő ügyfél kaphat, és csak akkor, ha ebbe kölcsönösen beleegyeznek. A sorszám persze azért is fontos, mert a közvetítőiroda az ügyfelek körében december 16-án számító­gépes sorsolást is rendez. Tv-ké­szülék, mosógép, magnó, és egyéb jutalmak kerülnek majd kisorsolásra. -Tény, hogy a legtöbb társkere­ső ügyfélnek nincs szüksége négy hónapra - közli Nagy Viola -, jóval előbb már kérik, vegyük ki adataikat a számítógép programjából. Ez jelzi a sikert, szolgáltatásunk sikerét. Kimutatást még nem készített a sikeres vagy a sikertelen közvetí­tésekről. Felmérést sem az ügyfelek nemzetiségéről, koráról, foglalkozá­sáról. Csupán a társkeresők postá­jának forgalmából következtet a je­lenségre: - Ünnepek idején erósebben je­lentkezik a magányosság érzése, mert ünnepek után rendszerint öt­ven-hatvan levelet, telefonhívást szoktunk kapni, egyébként hétvége­ken általában húszat, naponta ötöt­hatot. Férje, Nagy László, aki építész­technikus, csoportvezető a helyi földműves-szövetkezetben, így is­merteti vállalkozásuk történetét: -öt évvel ezelőtt vettünk egy 48 kb-os Sinclair típusú számítógé­pet, megtanultam a Basic gépi nyel­vet, és bár autodidakta módszerrel, de számítástechnikusi képesítést is szereztem. Egyre nagyobb, egyre igényesebb programokat szerkesz­tettem, tehát nagyobb teljesítményű, Amstrad típusú számítógépet is vá­sároltam. Feleségem kereskedelmi iskolában tanult és szeret emberek­kel, életproblémákkal foglalkozríi, te­hát a maga szempontjai szerint kö­vette nyomon mindazt, amit a szá­mítógépen csináltam. Két fiúnk ne­velésének gondjaival kapcsolatosan vetette fel a kérdést: miként lehetne a valószínűség-számítás törvényei­nek szellemében előrejelzések programjának a megszerkesztésére alkalmazni a számítógépet. Később az ismerősök életsorsáról bes'zél­getve eljutottunk a párválasztás, a magányosság témájához, és elénk rajzolódott az ötlet: segítsen nekik a számítógép. Megszerkesztettem a programot. Kitűnt, hogy nagyobb memóriájú, nagyobb teljesítményű számítógépre van szükség. Vásá­roltunk ilyet is. Most tehát a leg­újabb, 20 megab-os Tornado típusú számítógéppel egyidejűleg, egy­szerre, hármat üzemeltetünk. Elsősorban a programszerkesztő szempontjából ítéli meg vállalkozá­sukat. Miként most is munkaszerve­zési programot szerkeszt az egyik építőipari vállalat számára, bármikor kész kisegítő, úgynevezett segéd­programokat is szerkeszteni a társ­keresők számára. - Új igény - példázza -, hogy utazáshoz, külföldi kirándulásra ke­resnek társat, vagy egyszerűen csak egy-egy ünnepi bankettre, találko­zóra, mert nem akarnak egyedül, magányosan megjelenni. Mi persze nem tudunk csodát tenni, minden az ügyfelek választásától függ, de aján­latokkal szolgálunk nekik, hogy be­vallott és alig titkolt reményeiket a segítségünkkel valóra válthas­sá k HAJDÚ ANDRÁS Fázós tavasz (Méry Gábor felvétele) pfcDQf: A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom programja 1. Az uralkodó hatalmi rendszer több mint negyven éves hibás, és népünk alapvető érdekeivel ellenté­tes társadalmi, gazdasági, bel- és külpolitikai irányítása után a nép most újra kezébe veheti saját sorsá­nak alakítását. Azt a történelmi lehe­tőséget a nemzetközi helyzet alaku­lása, az uralkodó hatalmi rendszer talajvesztése és meggyengülése, népünknek a hatalomra gyakorolt nyomása és a novemberi esemé­nyek teremtették meg. I. Emberközpontú társadalmat! 1. Az ember test és lélek egysége, akiben §z anyag, a szervezet, az élet és a szellem egységes valósá­got alkotnak. Mozgalmunk ennek az emberképnek a kialakulását azzal magyarázza, hogy az embert Isten teremtette a saját képére és hason­latosságára. Az embert tehát létéhez kötődő, változtathatatlan tulajdonsá­gok jellemzik. Ezek alkotják az em­ber személyiségét, amely azt jelenti, hogy az ember olyan lény, aki értel­mével, akaratával, öntudatával és elhatározásával képes kezében tar­tani létét és tevékenységét. Az em­ber célja személyiségének kibonta­koztatása, kiteljesítése, ami nem­csak cél, hanem legfontosabb erköl­csi törvény is. 2. Az ember alapvetően társas lény. Emberi közösségben születik, ahol cselekedni, céljait megvalósítani, képességeit kiteljesíteni kizárólag más emberekkel való kapcsolatain keresztül tudja. A személyiségüket kiteljesítő emberek egymással való kapcsolata: a társadalom. Mozgalmunk olyan társadalmat akar, amely egyrészt minden tagja számára biztosítani tudja személyi­sége kibontakoztatását, a társada­lom tagjainak ezt a törekvését előse­gíti, másrészt viszont korlátokat állít az egyéni törekvések elé akkor, ha az a közösség érdekeit, mások jo­gos törekvéseinek érvényesülését veszélyezteti. A mozgalmunkba tö­mörülő vallásos embereknek az is meggyőződése, hogy a harmonikus, békés társadalom csakis a krisztusi szeretetparancs alapján teremthető meg. II. Erkölcsi törvényre és természetjogra épülő államot! 3. Olyan államot akarunk, amely mind elvi vonásaiban, mind gyakor­lati működésében megfelel a ke­resztény világnézet követelményei­nek. Felfogásunk szerint az állam­nak az a célja, hogy biztosítsa pol­gárai személyiségének a közösség­ben való kiteljesítését. Ezt a közjó megteremtésével éri el, vagyis úgy, hogy államhatalmi eszközökkel biz­tosítja mindazt a segítséget és felté­teleket, melyek szükségesek ahhoz, hogy polgárai kielégíthessék evilági testi és lelki szükségleteiket. 4. Az állam jogrendjének alapja az erkölcsi törvény, vagyis az ember természetéből adódó, rendeltetésé­nek és céljainak megfelelő magatar­tási szabály. Magunkénak valljuk az államhatalomról, annak szervezeté­ről és működéséről szóló korszerű elméleteket, melyek egybevágnak a keresztény világnézettel. Ilyenek: a jogállamiság, a pluralizmus, a jóléti állam eszménye. 5. Mozgalmunk eszmei alapja a ke­resztény világnézet, népünk Szent Istvánig visszanyúló történelmi örök­sége. Világnézetünk az egyetemes emberi értékek elismerésén, tiszte­letén nyugszik, azok szolgálatára, megvalósítására kötelez bennünket. Értékrendünk középpontjában a fe­lebaráti szeretet parancsa áll. Né­pünk ezeréves fennmaradása szo­rosan kötődik a Szent István által meghatározott úthoz: a keresztény­séghez és Európához. Ezért olyan alkotmány létrehozását tűztük ki cé­lul, amely kifejezi mind a nyugati kereszténység és demokrácia elveit, mind népünk további sokoldalú fejlő­dését. III. Kereszténydemokráciát! 6. Az előbbiek alapján összegezhet­jük a kereszténydemokrácia lé­nyegét. A kereszténydemokrácia -feltételezi a keresztény eszmék­nek és világnézetnek megfelelő ál­lamhatalom és államszervezet kiala­kítását; - jelenti magát a demokráciát, a népuralmat, a népfelség elvét, amely nemcsak a parlamenti de­mokratikus államformában, hanem az önkormányzatokban és a gazda­sági életben is érvényesül; - és jelenti azt, hogy ez a demokrá­cia a keresztény perszonalizmuson, az emberi személyiség mindenekfe­lett álló értéken és az ebből eredő erkölcsi törvényeken és természet­jogi szabályokon alapul. IV. Keresztény közéletiség 7. A közösségi életben való részvé­tel az embernek nemcsak emberi természetéből fakadó joga, hanem egyben kötelessége is. A vallásos emberek kötelessége egyházuk épí­tése, szervezése, közösségi életük fejlesztése, az állampolgárok köte­lessége erejük, szervezőképessé­gük, állampolgári aktivitásuk egyesí­tése, a mind tökéletesebben megva­lósítandó közjó érdekében. 8. Mozgalmunk nem politikai párt! 9. Az egyházak alapvetően az em­beri személy transzcendenciáját, vallási és lelki igényeinek kielégíté­sét és az ezekkel összefüggő okta­tási, szociális, karitatív, egyházépítő és szervezőmunkát irányítják és szolgálják. A különféle mozgalmak és politikai pártok az embereknek az államügyekben való részvételét szervezik. 10. Mozgalmunk követeli az egyhá­zak jogainak teljes visszaállítását. Mielőbb hatályon kívül kell helyezni az egyházak és az állam viszonyát szabályozó elévült jogszabályokat és meg kell hozni >a vallásszabad­ságról szóló korszerű, az egyházak­kal egyeztetett törvényt. A közhasz­nú tevékenységet folytató egyházi szerveknek ugyanolyan mértékű ál­lami segítséget kell biztosítani, mint a hasonló tevékenységet folytató ál­lami szerveknek és intézmények­nek. Az egyházak és az államigaz­gatás szervei közé felügyeleti-koor­dináló szervet beiktatni nem szabad. Magunkévá tesszük és támogatjuk az egyházaknak mindazon kezde­ményezéseit és törekvéseit, melyek a közerkölcs helyreállítására és megszilárdítására, a család szere­pének növelésére, az ifjúság vallá­sos nevelésére, humanitárius, szo­ciális feladatok megoldására és a felekezetek közötti kapcsolatok szorosabbra fűzésére és ökumeni-" kus felfogására irányulnak. 11. Világnézetünkből fakad a béke szeretete és politikai magatartá­sunkban ez a kompromisszumok, az igazi közmegegyezés keresése felé vezet. A közéletben - éppúgy mint a magánéletben - elutasítjuk az erő­szak, a fenyegetés, a zsarolás min­den formáját és módszerét. Nemzeti megbékélést és összefogást aka­runk! Világnézeti magatartásunk a megbocsátás. Jövőnk szempont­jából fontosabbnak tartjuk a múlt hibáinak feltárását és az azokból eredő tanulságok levonását, mint valamennyi vétkes felelősségre vo­nását. 12. A béke akarásával összefüggő politikai magatartásunk a tolerancia. A nézetkülönbségek elintézésének egyetlen módja a törvényes keretek közt maradó vita, vélemény-nyilvá­nítás és megegyezés. A vitákat egy­más nézeteinek messzemenő tisz­teletben tartásával, álláspontjainak megértésével, türelemmel és a meg­egyezés keresésével kell lebonyolí­tanunk. ÚJ SZÚ 4 1990. V. 4.

Next

/
Thumbnails
Contents