Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-04 / 104. szám, péntek

A NATO nem korszerűsíti a taktikai atomfegyvereket (Folytatás az 1. oldalról) Varsóban Bronislav Geremekkel, a Szolidaritás állampolgári parlamenti klubjának elnökével tárgyalt: Következő programpontja Krzysztof Skubiszewsky külügyminiszterrel, valamint Adam Michnikkel, a Szolidaritás egyik vezető személyiségével megtartott eszmecsere volt. Találkozott a Lengyelországban dolgozó nyugatnémet és keletnémet állampolgárok képviselőivel is. Ezenkívül meglátogatta az egykori treblinkai koncentrációs tábort, s kegyelettel adózott a fasizmus áldozatai emlékének. A nyugatnémet államfő lengyelországi látogatásának Varsóban rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak, hiszen Weizsäcker egyik legfontosabb célja az volt, hogy eloszlassa a lengyeleknek a német újraegyesítéssel kapcsolatos újkeletű aggodalmait. Ez remélhetően sikerül is neki, hiszen szerdán kijelentette, hogy a határok kérdése a két ország között lényegében megoldódott, s Németország egyesítése után nemzetközi jogi formát is ölt. Ez azt jelenti, hogy az Odera-Neisse határ megmarad a jelenlegi formájában, s a jövőben is érinthetetlen lesz. Rainer Eppelmann, az NDK leszerelési és védelmi minisztere bejelentette, hogy hamarosan konkrét lépéseket tesznek a hadsereg szerkezetének átalakítására. Kifejtette, a két német állam egyesítésének az összeurópai folyamata párhuzamosan kell történnie, egyetlen érintett ország jogos biztonsági érdekeit sem szabad megsérteni. A miniszter főleg a Szovjetunióra gondolt, hozzáfűzve, hogy a folyamat végén egy stabilabb és biztonságosabb Európának kell állnia. Amíg az NDK önálló államként létezik, biztonsági szempontokból aránylag nagy, viszont szigorúan védelmi jellegű hadsereget kíván fenntartani. Az egyesítés után az NDK területén egy másik német hadsereg lehetne, amely nem tartozna egyetlen katonai szövetséghez sem és specifikus, területi biztonsági funkciókat látna el. Végezetül Eppelmann kijelentette, hogy nem lenne szabad a NATO katonai jelenlétét kiterjeszteni az Odera és az Elba közötti területre. Tegnapi számunkban már beszámoltunk arról, hogy szerdán kompromisszum született az NSZK és NDK között a pénzügyi unió kérdésében. Ez NDK-szerte hatalmas ROMÁNIA Iliescu elutasította az ellenzék bírálatait (Munkatársunktól) - Nyílt levélben fordult a román kormányhoz az ország öt legbefolyásosabb ellenzéki politikai pártja, s tiltakozott a választási kampány eddigi antidemokratikus lefolyása ellen. A dokumentumot tegnap hozták nyilvánosságra Bukarestben. A levél szerint az ellenzéki pártok választási kampányát bizonyos szervezett erők akadályozzák, képviselőiket az ország több részén tettlegesen is bántalmazták és önkényesen szűkítik az ellenzék műsorait a televízióban és a rádióban. Ugyanakkor a hatalmon levő Nemzeti Megmentési Frontnak korlátlan anyagi eszközök állnak rendelkezésére a propagandatevékenységhez. Választási kampányát a forradalom előtti időszakra jellemző módon vezeti, s mindenütt teljes mértékben kihasználja a helyi állam- és az elnyomó apparátust. Az öt ellenzéki párt ezért követeli: a kormány azonnal biztosítsa a választási kampány demokratikus lefolyását. Tekintettel arra, hogy az ellenzék gyakorlatilag még meg sem kezdhette kampányát követelik a választások elhalasztását is. Abban az esetben, ha a kormány nem foganatosít megfelelő intézkedéseket, az ellenzék mérlegelni fogja a választások bojkottját. A dokumentumot a Nemzeti Parasztpárt, Nemzeti Liberális Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Szabaddemokrata Párt és a Szocialista Livisszhangra talált, nem egy esetben sebes viták folynak róla. Természetesen a legnagyobb figyelmet az állampolgárok megtakarított pénzének az átváltása keltette, összességében az NDK állampolgárok megtakarított pénzének a kétharmadát, vagyis hozzávetőleg 120 milliárd márkát váltanak át július 2-a után 1:1 arányban nyugatnémet márkára. Egy átlagos, négytagú családnak ily módon 12-16 ezer márkát váltanak át, az ezen felüli összeget pedig 1:2 arányban. Figyelembe véve a két valuta valódi értékét és a nyugatnémet márka vásárlóerejét, ez nagyon tisztességes ajánlatnak számít. Az NDK-beli lapok többsége azonban arra figyelmeztetett tegnap, hogy az NDK-ban most már nagyon sokan nem repesnek az örömtől. A Berliner Zeitung például kétségbe vonta azt a nyugatnémet állítást, hogy ezentúl a keletnémet állampolgárok jobban fognak élni. Mert a megtakarítások egy részének és a béreknek az 1:1hez arányban történő átváltása a dolognak csupán az egyik oldalát jelenti. A másik oldalt a kiadások képezik, hiszen nem lehet kétséges, hogy a pénzügyi unió életbe lépése után drágább lesz az élet. A pénzügyi unió egyik feltétele a két német állam szociális közössége is. Az átlagpolgár számára azonban egyelőre nem világos, hogy ez milyen formában fog jelentkezni. A keletnémet kormány még nem szánta el magát a korábban meghirdetett olyan lépésekre, mint az élelmiszerárak állami támogatásának, továbbá a lakbérekre, az energiára és a közlekedésre fordított állami szubvenciójának a megszüntetése. Viszont a gazdasági és a pénzügyi unió életbe lépése után az NDK-nak e területeken le kell majd mondania a szuverenitásáról, ami azt jelenti, hogy az árak nem maradnak meg a jelenlegi szinten. Éhségsztrájk Mongóliában (ČSTK) - Mongóliában már több napja éhségsztrájkot tart 17 ellenzéki aktivista. Az ellen tiltakoznak, hogy a múlt heti nagy tömegtüntetés során néhány résztvevőt letartóztattak, továbbá a reformok meggyorsítását követelik. Hozzá kell tenni, hogy mind az éhségsztrájkolók, mind pedig a letartóztatottak ÉszakMongóliából származnak. Az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy a Mongol Demokratikus Szövetség nevű ellenzéki tömörülés tagjait a múlt szombaton csupán néhány órára vették őrizetbe s a rendőrség később elnézést kért tőlük. A tömegmegmozdulások után a kormány zárt ajtók mögött konzultációkat kezdett az ellenzék vezetőivel. Egyelőre nem született megállapodás. Nevenincs problémák M

ár a hivatalos statisztikák sem éppen szívderítőek, a valós helyzet pedig egyenesen kétségbeejtő. A legutóbbi, múlt hónapi adatok szerint a Szovjetunióban kb. 650 ezer menekült van, vaíamennyien a nemzetiségi összecsapások miatt voltak kénytelenek elhagyni otthonukat. Azerbajdzsánból, Örményországból, Üzbegisztánból, Kazahsztánból menekültek el, mentve puszta életüket, hátrahagyva minden ingó és ingatían vagyonukat. Földönfutók lettek, könyöradományokra vannak utalva. A központi kormány ugyanis mindeddig édeskeveset tett helyzetük könnyítésére. Mentségére legyen mondva, hogy törvényesen alig tehet valamit, hiszen a szovjet jog nem ismeri a menekült fogalmát, a parlament pedig még mindig nem jutott hozzá a vonatkozó törvény megfogalmazásához, elfogadásához. Ennyire nem sürgős? Ha az összlakossághoz viszonyítjuk a menekültek számát - beleértve azokat is, akiket hivatalosan nem tartanak nyilván, mivel rokonok, barátok fogadták be őket, s helyzetük úgy-ahogy rendeződött -, akkor valóban csak a népesség egy töredékéről van szó. Ha azonban azt nézzük, hogy ezek az emberek micsoda tragédiákat éltek át, hogy önhibájukon kívül lettek hazátlanok, nincstelenek, akkor megbocsáthatatlannak tűnik ez a késedelem egy magát humánusnak tartó hatalom részéről. Még akkor is, ha nagy tévedés lenne azt hinni, ezek a gondok egyszerűen oldhatók meg. Országszerte óriási a lakáshiány, így a menekültek többsége üdülőkben, olcsó szállodákban, szanatóriumokban, pionírtáborokban él. Legtöbbjük Oroszországban, Moszkvában és környékén, valamint a Sztavropoli, Rosztovi, Szaratovi kerületben és a Volga mentén. Kénytelenek elviselni a tömegszállás minden átkát, a kiszolgáltatottság megalázó érzését, a munkanélküliség miatti reménytelenséget. S félő, hogy egyre több ember jut erre a sorsra. Elég, ha csak a még mindig lezáratlan örmény-azeri viszályra gondolunk. Csak januárban, a bakui pogrom idején 80 ezren menekültek el Azerbajdzsánból. Közülük kb. 40. ezren a jobbára orosz hivatásos katonák családtagjai voltak. S még ók voltak a szerencsésebbek, hiszen a kormány a honvédelmi és belügyminisztériumnak, valamint a KGB-nek is feladatul adta, hogy gondoskodjon róluk. Mégis az ó esetük volt az, amely előrevetíti egy nagyon komoly potenciális probléma árnyékát: az Oroszországi Föderáció határain kívül 60 millió orosz él, s ha folytatódnak - márpedig folytatódni fognak - a köztársaságok önállósulási törekvései, akkor ők könnyen válhatnak menekültekké. Véleményem szerint éppen az újkeletű szeparatista tendenciák késztették a központi kormányt arra, hogy ha már lép a menekültügyben, akkor - szándéka szerint - salamoni döntésthozzon. A múlt héten közzé tett határozat rendelkezik a kártérítésről, eszerint a lakásért vagy házért minimum 7 ezer rubelt, a lakberendezésért és egyéb tulajdonért személyenként 12 ezer rubelt kell kiutalni a menekülteknek. Az állam négyzetméterenként 210 rubellel fogja támogatni ház- vagy lakásvásárlásukat, de csak 16 négyzetméterig. Ha jól számolom, ez egy kis szoba - s más semmi. Ez a rendeletnek csak az egyik pikantériája, a másik még nagyobb: a kártérítést az a köztársaság köteles folyósítani, amelynek lakosa volt a menekült. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy például a Bakuból elüldözött örményeknek Azerbajdzsán majd gálánsán fizetni fog. Ugyanúgy Jereván bőkezűségében is nehéz reménykedniük az elmenekült azeriknek... S

aját erejéből pedig csak néhány menekült képes talpra állni, hiszen döntő többségük munkanélküli. S nemcsak nekik nincs munkájuk, hanem legalább még 15 millió embernek. Hogy pontosan mennyinek, arról a hivatalos statisztikák ugyancsak szemérmesen hallgatnak. Mivelhogy a munkához való jogot garantálja az alkotmány, tehát - munkája mindenkinek van. Kivéve azt a néhány milliót... Már az is nagy változás, hogy nem tekintik valamennyiüket csavargónak,, élősködőnek. Más országokkal ellentétben - még nem is olyan régen - a szovjet munkanélküli úgy két év börtönre számíthatott, nem pedig segélyre, ideiglenes szállásra, szervezett munkaközvetítésre... Most már megússza a börtönt, de nem valami rózsásak a kilátásai. A statisztikai állami bizottság szombaton közzé tett jelentése szerint az első negyedévben a szovjet gazdaság gyakorlatilag valamennyi ágazata lemaradt a terv mögött, áz infláció 8 százalékos. Márpedig a segítségnyújtáshoz nem elég a jószándék. Még három dolog kell: pénz, pénz és pénz. GÖRFÖL ZSUZSA Leszűkül a COCOM-lista (ČSTK) - George Bush amerikai elnök szerdán javaslatot tett arra, högy töröljék el a COCOM-lista azon kitételeit, amelyek korlátozzák egyes csúcstechnológiák szállítását Kelet-Európába. Mariin Fitzwater, a Fehér Ház szóvivője elmondta, a jövőben a Szovjetunióba és más KGST-tagországokba szabad lesz személyi számítógépeket és számjegyvezérlésű gépipari berendezéseket szállítani. A mintegy 120 pontból álló lista rövidesen 90 pontra szűkül le. A szóvivő kifejtette: Bush KOLUMBIA Elnökjelöltsors ÚJSZÖ 1990.. V. 4. Bogotából manapság sűrűn érkeznek hírek, tartalmuk azonban nem sokban különbözik egymástól: megölték, lelőtték, eltemették az elnökjelöltet. A legutóbbi áldozat Carlos Pizarro, az egykori betiltott baloldali gerillaszervezetból legális politikai párttá alakult M-19 vezetője, elnökjelöltje. Vele is „állítólag" „valószínűleg", „talán" a Los Extraditabiles - kiadandók (a kolumbiai narkókartellek vezérei) parancsára végeztek. A legegyszerűbb mindent rákenni a gátlástalan maffiára, csakhogy a dolog egyáltalán nem ilyen egyértelmű. Az az igazság, hogy nem tudni ki is áll valójában egy-egy merénylet hátterében. Tagadhatatlan, a kokainbárók a halálnál is jobban félnek attól, hogy kiadják őket az Egyesült Államoknak. És hogy ezt elkerüljék, minden elképzelést felülmúló gaztettekre is képesek: a jól megfizetett sicariosok (bérgyilkosok) megkülönböztetés nélkül - legyen az paraszt, földbirtokos, politikus, újságíró vagy bíró - leszámolnak mindenkivel, aki a vezérek szabadságára, netán életére tör. Bizonyított tény, hogy tavaly nyáron a maffiózók áldozatává vált a „megbékíthetetlen" Carlos Luis Galan, a kormányzó Liberális Párt elnökjelöltje. Az ő halála robbantotta ki a bűnöző szindikátusok és a kormány közötti totális háborút; Januárra némileg csitultak a harcok, már-már lecsillapodtak a kedélyek, sót, Bogotában azt pusmogták, hogy Virgilio Barco államfő titkos tárgyalásokat kezdett a maffia képviselőivel. Egy újabb merénylet azonban véget vetett a tüzszünetnek, elsöpörte a reményt a megbékélésre. Április közepén egy felbérelt suhanc lelőtte Bernardo Jarmillót, a Hazafias Egység (UP) elnökjelöltjét. A kormány rögtön Pablo Escobart, a medellini kartell még szabadJábon levő fővezérét gyanúsította. Igen ~ám, csakhogy hiányzik a motívum. Escobar miért ölette volna meg Jarmillót, aki ellenezte a kiadatást? És ugyanezt a kérdést tehetjük fel Pizarro esetében is. O csakúgy, mint sorstársa, a párbeszéd híve volt, viszont mindketten a fennálló korrupt rendszer megdöntésére törekedtek. Hogy ki, kit és miért ölet meg, az nem is lehet világos egy olyan véres hatalmi háború közepette, amelyben a drogcsempészek, bérgyilkosok a reguláris hadseregben és a rendőrségben találtak szövetségesre a különböző gerillacsoportok elleni harcban, s egy olyan országban, ahol rég összemosódtak a törvényesség és a törvénytelenség határai. Számos politikus a kormányt teszi felelőssé, amely csupán egy pontra összpontosítja figyelmét és erejét: arra, hogy az első számú közellenségnek kikiáltott Escobar nyakára ranúzza a hurkot. Nem valószínű azonban, hogy a drogkirály jelenti azt a szálat, amellyel a bogotai vezetés kibogozza az összekuszált politikai, hatalmi gombolyagot. Az áldatlan állapotnak, az öldöklésnek, a korrupciónak, a kiskirályok hatalmának, a kábítószercsempészeknek akar véget vetni a liberális Galan utódja, César Gavíria, a május 27-re kiírt elnökválasztások nagy esélyese. Persze, elképzeléseit - amelyek bizony nem mindenkinek tetszenek - esetleg majd akkor tudja valóra váltani, ha egyáltalán megéli a választások napját, és nem éri utol őt is a kolumbiai elnökjelöltek sorsa. URBÁN GABRIELLA Carlos Luis Galan Bernardo Jarmillo Carlos Pizarro szerint néhány olyan termék, amelynek a Keletre történő exportálását eddig tiltották, csupán minimális stratégiai értékkel rendelkezik. Az amerikai elnök javaslatát még egyeztetni kell a COCOM többi tagországával. Tegyük hozzá, Bush javaslata összhangban van azokkal a követelésekkel, amelyeket az USA európai szövetségesei már évek óta hangoztattak. Hiszen tény, hogy a csúcstechnológiák kiviteli tilalma jelentős mértékben fékezi KeletEurópában a gazdasági fejlődést. A Hezbollah a túszszedő (ČSTK) - Wiesbadenben egy magas rangú amerikai személyiség közölte, a nyugati túszokat Libanonban .- az USA információi szerint - egyetlen szervezet, az Irán-barát Hezbollah tartja fogva. A wiesbadeni katonai kórházban kezelt Frank Reed, akit három és fél évi fogság után hétfőn engedtek el Bejrútban, azt mondta, ismeretei szerint még legalább két túsz életben van a fogva tartott 15 nyugati állampolgár közül. John McCarthy brit újságírót és Brian Keenan amerikai tanárt említette. Őket az elmúlt hét végén látta, de fogva tartása idején találkozott még két amerikai állampolgárral - Terry Andersonnal és Tom Sutherlanddal. Kiadják a náci bűnöst (ČSTK) - Argentínából az NSZKba szállítják Josef Schwammberger náci háborús bűnöst. A vád ellene: csaknem 5 ezer zsidó legyilkolásáért felelős. Schwammberger majd három évtizeden keresztül élt békében és kényelemben Argentínában, 1987-ben tartóztatták le s csak az idén márciusban döntött kiadatása mellett az argentin kormány. berális Párt elnökei írták alá. Egyben mindnyájan újra kinyilvánították teljes egyetértésüket és csatlakozásukat a temesvári kiáltványhoz. A kormányzó Nemzeti Megmentési Front vezetője, Ion Iliescu, a három elnökjelölt egyike erőteljes választási kampányt folytat, naponta több városban is találkozik az emberekkel. Ugyanakkor a két ellenzéki elnökjelölt, a liberális Radu Cimpeanu, és a parasztpárti Ion Ratsiu jóvaí kevesebbet hallat magáról. Iliescu legutóbbi beszédeiben erélyesen elutasította a frontot, valamint az ő személyét ért bírálatokat. Szerinte a front következetesen a nép érdekeit szolgálja, s a demokratikus társadalom felépítésén munkálkodik. Elutasította, hogy újfajta totalitarizmusra és a neokommunizmusra törekednének. „Én már jóval korábban ott álltam a diktatúra ellenes harc barikádjain, mint azok, akik most engem támadnak" - mondta. Újra hangsúlyozta, hogy a választási törvény végleges és már nem lehet vita tárgya. Bukarestben és több más városban folytatódnak a front és az Iliescu elleni tüntetések. A bukaresti egyetem előtt 25 személy éhségsztrájkba kezdett a tüntetők követeléseinek támogatására. Egyes értesülések szerint Szebenben kisebb összetűzésekre is sor került. Mindenütt aláírásokat gyűjtenek a temesvári kiáltvány támogatására. KOKES JÁNOS