Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1990-05-26 / 122. szám, szombat
Leonyid Kornyilovot, az IZVESZTYIJA című napilap prágai tudósítóját a CSKP törvényen kívül helyezésére irányuló erőfeszítések foglalkoztatják. A szovjet napilap tegnapi számában a szó szoros értelmében a kommunistákkal szembeni revansista hangulatokról ír, arról, hogy „szadista módszerekkel akarnak végleg leszámolni az egykori úrral", vagyis a CSKP-val. Az egyik prágai épület falán olvasható: AIDS-t az összes kommunista családba. Ez a felirat nem kíván kommentárt - írja Kornyilov. A továbbiakban rámutat Václav Havel köztársasági elnök álláspontjára, melyben a CSKP betiltása ellen szállt síkra és elutasította a kommunisták kollektív bűnösségének az elvét. Értékeli a Polgári Fórumot, amely a tudósító szerint csupán politikai eszközöket használ a kommunista párt elleni választási harcban. Megalapozottak azonban a CSKP vagyonával szembeni kifogások, állapítja meg Kornyilov, s hozzáfűzi: a CSKP tulajdonában levő objektumok felét a párt már leadta az államnak, a különböző szervezeteknek és politikai pártoknak. Lengyelország Megállapodás nem született, a sztrájk tovább terjed (ČSTK) - A lengyel szejm csütörtökön hagyta jóvá a politikai pártokról szóló törvényt. A szavazást hoszszú vita előzte meg, végül is 202 képviselő mondott rá igent, 88 nemet, 33-an pedig tartózkodtak. Az új törvény a politikai pártot olyan szervezetként jellemzi, amelynek célja az államhatalomban való részvétel, főleg a parlamenti és a helyhatósági választásokon keresztül. A törvény tiltja a pártok működését a munkahelyeken, s meghatározza finanszírozásuk módjait is. Azok a Szolidaritás-vezetők, akik éveken át vállvetve harcoltak a kommunista rendszer ellen, most eltérően ítélik meg a változások ütemét, a politikai pluralizmus bevezetésének módját. A vezetésen belül dúló harc sok aktivistát elkedvetlenített. Az AP hírügynökség szerint Walesa a nyilvánosság élé vitte azt a konfliktust, amelyről Lengyelországban már régóta beszélnek - nyíltan bírálta Mazowiecki kormányát és a Szolidaritás Geremek vezette parlamenti frakcióját. Szerintük viszont Walesát egyéni ambíciók fűtik, nem BUSH ELNÖK A CSÚCSRÓL Nem a dokumentumok száma a döntő Kína továbbra is élvezi a kedvezményeket (ČSTK) - George Bush amerikai elnök csütörtöki washingtoni sajtókonferenciáján azt mondotta, jövő heti találozóján Mihail Gorbacsovval nem írnak alá sok dokumentumot, de ez nem jelenti azt, hogy a csúcs nem lesz sikeres. Szerinte több területen is van mód az előrelépésre. A felek nagyon közel jutottak a vegyi fegyverek beltiltásához, s van remény, hogy a hagyományos fegyverek csökkentésének ügye is kimozdul a holtpontról. Ezt jelezték Sevardnadze szovjet és Genscher nyugatnémet külügyminiszter szerdai tárgyalásai. Az elnök nem zárta ki azt a lehetőséget sem, hogy jelentős haladás születik a hadászati támadófegyverek korlátozása terén. Az amerikai hadügyminisztérium csütörtökön közölte, hogy megkezdték a repülőgépeken elhelyezett rövid hatótávolságú nukleáris rakéták ellenőrzését, de más szakértőkkel ellentétben azt állítja, hogy e tömegpusztító fegyverek biztonságával nincsenek problémák. Viszont három, az atomfegyverek gyártásával megbízott laboratórium igazgatója arról tájékoztatta a Kongresszust: a B 1-es, a B 52-es és az FB 111-es bombázókra telepített SRAM-4 típusú rakéták megengedhetetlen rizikót jelentenek, s javasolták ezek leszerelését. Bush elnök csütörtökön egy évvel meghosszabbította a Kína számára korábban odaítélt legnagyobb kereskedelmi kedvezményeket. Azzal érvelt, hogy ez az Egyesült Államok és Kína népeinek érdekeit szolgálja. A döntés rendkívül vegyes reagálásokat váltott ki, különösen a demokrata párti honatyák bírálták, tekintettel a tavalyi Tienanmen téri véres eseményekre. Gorbacsov kompromisszumos javaslata ÚJ szú 1990. V- 26. (Folytatás az 1. oldalról) A Moszkovszkije Novosztyi című hetilap szerint a szovjet átalakítás egyik legfőbb problémája az, hogy a párt- és az állami vezetés elvesztette a bizalmat. A közelmúltban végzett közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek egyharmada bízik a szovjet parlamentben, a hadseregben és a KGB-ben. A múlt decemberi adatokkal összehasonlítva azonban ez a bizalom tíz százalékkal csökkent. Az SZKP a korábbi 27 százalékhoz képest jelenleg a „bizalmi szavazatok" 16 százalékát tudhatja a magáénak. Ezzel szemben nőtt az embereknek a vallási szervezetekbe vetett hitük. Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió elnöke azzal a feltétellel értett egyet Litvániának a Szovjetunióból való kiválásával, hogy a vilniusi parlament az erről szóló tárgyalások idejére felfüggeszti a március 11 -én hozott függetlenségi nyilatkozatát. Gorbacsov ezt a négy litván politikussal megtartott találkozóján mondotta, amelyen részt vett Nyikolaj Medvegyev és Uro Masgusajtis képviselő. A javaslat elfogadása ugyan azt jelentené, hogy Litvániában felújítanák a Litván SZSZK, illetve a Szovjetunió alkotmányának érvényességét, de a litván félnek teoretikusan joga lenne bármikor megszakítani a tanácskozást és ismét hatályba helyezni a függetlenségi nyilatkozatot. Gorbacsov az említett feltételek mellett azonnal kész a tárgyalások megkezdésére. Ezt követően feloldanák a Litvániával szembeni gazdasági szankciókat, megtérítenék azokat a veszteségeket, amelyeket a blokád okozott a balti köztársaságban. Gorbacsov elképzelése szerint a tárgyalások két vagy három évig tartanának. Az észt parlament csütörtöki ülésén elutasította Edgar Saavisar kormányának programját. A módosított dokumentumot június 4-ig kellene ismét az Észt Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa elé terjeszteni. A miniszterelnök által kidolgozott program Észtország függetlensége elérésének stratégiáját és taktikáját, a gazdasági reformok megvalósításának elvét, valamint a jogrendszer reformját érinti. II. Erzsébet brit királynő lánya, Anna hercegnő, aki hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodik, csütörtökön találkozott Mihail Gorbacsovval. A megbeszéléseken a brit-szovjet kapcsolatok javításának lehetőségeiről volt szó. A 39 éves hercegnő 13 napot tölt a Szovjetunióban, látogatásának keretében beszédet mond a Moszkvai Állami Egyetemen, találkozik egyházi képviselőkkel, balettelőadásokat tekint meg, majd Volgográdba, Irkutszkba, Ashabadba és Kijevbe utazik, ahol egy brit kiállítást nyit meg. Még Grósz Károly idején is úgy hittük, ha van egy igazán akadémiai alaposságú program, akkor evidens: a társadalom magáévá teszi. Hiszen az ismert legmagasabb emberi szerveződés, a létező szocializmus évtizedes politikai gazdaságtani tapasztalatait foglalja össze. A rendszerváltozással vége az ilyen bizakodásoknak. Antall József kérte a társadalom bizalmát, ugyanakkor tudatában van annak is, nem csupán a parlamenti ellenzék soraiból számíthat visszautasításra. A parlamenti vita során Antall Józsefet főleg a Fideszes képviselők támadták nagy vehemenciával, mert szerintük egy irományt terjesztett az ország háza elé - nem egy valódi kormányprogramot. Teljességgel valóban nem volt vádolható. Ám ha tényleg mindenkihez lett volna egy biztató szava, az ellenzék bizton rögvest a hajdani MSZMP-kongresszusok előadói beszédéhez hasonlítja. Merthogy a különböző érdekcsoportok akkoriban igencsak figyeltek: kinek hány szó jutott. így végül a három ellenzéki pártra maradt a bírálaton kívül a kiegészítés feladata. A vita során a „mit kell tennünk?" kérdésében konszenzus alakult ki, hiszen a szociális piacgazdaság eszméje a szocialistáknak sem idegen. A végrehajtás módjában már gyökeresen megmutatkoztak a különbségek. Az MSZP a dolgozói tulajdonlásban szerepet szánt az állami kézben maradó vállalatok vállalati tanácsainak - az MDF meg fölöslegesnek tartja a vállalati tanácsok működését. mondható el róla, hogy objektív lenne. A kormány, a szakszervezetek és a sztrájkoló vasutasok képviselői csütörtökön megszakították tárgyalásaikat, mivel nem sikerült megállapodásra jutniuk. Jacek Kuron munkaügyi miniszter szerint a kormány a bérek emeléséről nem hajlandó konzultálni és nem küldi el delegációját Slupba, ahol a sztrájkbizottság főhadiszállása van. Lech Walesa ugyancsak csütörtökön biztosította támogatásáról a kormányt, elutasította a vasutasok sztrájkját, hangsúlyozva: a kabinetnek időt kell adni, mégpedig a jövő év májusáig. A kormány elutasító magatartására válaszolva négy további vasúti csomópont dolgozói is csatlakoztak a munkabeszüntetéshez, ami gyakorlatilag egész Észak-Lengyelországban megbénítja a vasúti közlekedést. Tokió bocsánatot kért (ČSTK) - Akihito japán császár csütörtökön, a Ro Te Vu dél-koreai államfő tiszteletére adott banketten mély sajnálatát fejezte ki azokért a szenvedésekért, amelyeket az 1910-1945-ös japán megszállás zúdított a koreai népre. Ez volt az első ilyen jellegű bocsánatkérés, s az erről szóló nyilatkozat szövegét a tokiói kormány dolgozta ki, s tartalmával mindkét fél előre megismerkedett. Ro Te Vu válaszában azt mondotta, a két ország viszonyában a „sötét korszak" csak rövid ideig tartott, s itt az ideje annak, hogy a múlt után pontot tegyenek. A dél-koreai államfő tegnap beszédet mondott a japán parlament két kamarájának együttes ülésén. Felszólította Tokiót, hogy nyíltan is ismerje el és vállalja történelmének árnyékos oldalait, hiszen csak így lehet az ázsiai országok szemében javítani a Japánról kialakult képet. Ma nyílik az MSZP kongresszusa (ČSTK) - A Magyar Szocialista Párt ma kezdődő kongresszusán egyértelműen ki akarja jelenteni, hogy szociáldemokrata típusú párt - közölték vezető képviselői csütörtöki budapesti sajtókonferenciájukon. Hangsúlyozták azonban, hogy ez a párt nem tekinti magát azon pártok folytatójának, politikai örökösének, amelyek a múltban kommunistáknak tartották magukat. A kongresszusi küldöttek összegzik a párt eddigi tevékenységét. A közelmúltban megtartott választások után az MSZP az egyedüli baloldali erő, amely bejutott a Magyar Köztársaság legfelső törvényhozó testületébe, bár mandátumai nem elegendők arra, hogy jelentősebben befolyásolhassa a centralista koalíció tevékenységét. A kongresszus ezzel összefüggésben foglalkozni fog a parlamenti ellenzékben levő párt politikai profiljával és tevékenységének alapvető irányvonalaival. -MAGYARORSZÁGA kormány jó ideig kényszerpályákhoz lesz kötve. Ezek kétségtelenül lelassítják a rendszerváltozást és egyben időt adnak az embereknek az alkalmazkodásra. Rabár Ferenc pénzügyminiszter például kifejtette, jó, ha majd úgy hét-nyolc hónap múlva cselekedhet szíve szerint, mert addig minden eddiginél szigorúbb pénzVálasztások - politikai káosszal L engyelországban holnap lesznek az első szabad helyhatósági választások, hiszen a tavalyi parlamenti választások nem voltak igazán szabadok - a mandátumok egy részét előre elosztották a pártok között. A Szolidaritás részéről azt hangsúlyozzák, az a fő cél, hogy most helyi szinten mérjenek vereséget a ,,régi maffiára", s ennek érdekében kívánják mozgósítani a lakosságot. Viszont egyáltalán nem biztos, hogy ez olyan mértékben sikerül, mint szeretnék, hiszen a lengyelek hangulata rossz, várhatóan sokan nem mennek el szavazni. Az embereket megélhetési gondok gyötrik, az átlagpolgár nehezen igazodik el az egyre zűrzavarosabbá váló politikai helyzetben, nem tudja, ki kivel és miért harcol, milyen taktikai megfontolásokat követ. A tengermelléken kirobbant vasutassztrájk sem enyhül, már nyolc vajdaságban bénítja meg a személy- és teherszállítást. Ilyen nagy kihívással a Szolidaritás vezette kormánynak még nem kellett szembenéznie. A kabinet a sztrájk beszüntetésére szólította fel a vasutasokat, mondván, tudja, milyen nehéz helyzetben vannak, de egyszerűen nincs miből emelni a béreket. Kisebb munkabeszüntetések más városokban és ágazatokban is voltak. Visszafogottan nyilatkoznak a Szolidaritás vezetői. Ez érthető is. A Szolidaritásnak, mint szakszervezetnek, a dolgozók érdekeit kellene védenie, viszont politikai erőként nem támadhatja a saját kormányát. Egyelőre mind a Szolidaritás központi vezetése, mind pedig vasutasszekciója arra az álláspontra helyezkedett, amely szerint a sztrájk jó eszköz volt a kommunista diktatúra idején, de most már nem az, inkább támogatni kellene a kormányt. Csakhogy az emberek türelme véges, az év eleje óta 40 százalékkal csökkentek a reáljövedelmek. A Trybuna, amely korábban a LEMP lapja volt, meg is jegyezte: ,,Éppen a Szolidaritás tanította meg az embereket arra, hogy a bérkövetelések során a sztrájk fegyveréhez nyúljanak. Az AFP francia hírügynökség kommentárjában úgy ítélte meg, a kormány és a vasutasok összecsapása - bárhogyan is végződjön a sztrájk - mindenképpen Mazowiecki kormányfő első vereségét jelenti. Ráadásul, ha a kabinet teljesítené a sztrájkolok követeléseit, az megint csak a kormány szigorú takarékosságra épülő gazdasági reformját sodorná veszélybe. Az érem másik oldala az, ahogyan Bronislaw Geremek, a Szolidaritás parlamenti frakciójának elnöke érvelt. Azt a tényt, hogy a jövedelmek és ezzel együtt az' életszínvonal jelentős csökkenése ellenére csak most robbantak ki a sztrájkok, úgy magyarázta, a társadalom mindeddig erkölcsileg és politikailag is támogatta a Mazowiecki-kormányt. Tény, hogy az emberek bíznak a miniszterelnökben, a legutóbbi népszerűségi listán Lech Walesát is alaposan lekörözte. Két másik vezető személyiség vitája is érzékelteti, mennyire eltérően ítélik meg Varsóban a helyzetet. Jacek Kuron munkaügyi miniszter hétfőn kijelentette, a sztrájkok miatt nem zárható ki a kormány lemondása sem. Lech Kaczynski, a Szolidaritás alelnöke azonnal élesen bírálta Kuront. Kijelentette: a Szolidaritás nem akarja, hogy a vasutatok és a kormány vitája politikai konfliktusba nőjjön át, s hogy Walesának semmi köze ezekhez a sztrájkokhoz. A Gazeta Wyborcza kommentárja szerint a Mazowiecki-kormány veresége az egész Szolidaritás és személyesen Lech Walesa veresége is lenne. Tovább rontják a helyzetet a politikai viszályok, elsősorban Walesa és Mazowiecki presztízsharca. Túlzottan leegyszerűsítik a dolgot, akik azt állítják, Walesa féltékeny Mazowieckire, mert a kormányfő népszerű. Aleksander Hall miniszter szerint a harc kettejük között nem a politikai, hanem az ideológiai vezérségért dúl. ,, Walesa nem képes elviselni, hogy korábbi legközelebbi tanácsadója most önállósította magát, s pozícióját nem annak köszönheti, hogy Walesa bizalmát élvezi, hanem annak, hogy a nép megbízik benne. " A Szolidaritáson belüli két tábort szembeállítja az a kampány is, amelyet Walesa indított azért, hogy még az idén válasszanak új államfőt, s hozzák előre a parlamenti választásokat is. Jaruzelski helyét természetesen a Szolidaritás elnöke szeretné elfoglalni. Az ellentábor a parlamenti választásokat is csak a jövő év tavaszán akarja, mondván: sokkal fontosabb, hogy a kormány a reformok végrehajtására összpontosíthasson. Ehhez nyugalomra van szükség, de Walesa kampánya destabilizálja a politikai helyzetet.,,Nekünk pedig stabilitás kell, mert a mi demokráciánk még nagyon fiatal és gyenge" - mondotta Adam Michnik, a Szolidaritás egyik ismert vezetője. A Gazeta Wyborcza véleménye a Walesa-csoportról: ,,Demokráciát hirdet, de gyorsított, antidemokratikus elnökválasztást akar, a parlamenti demokrácia helyett pedig az erős elnöki rendszer modelljét kínálja. Elutasítja a jelenlegi parlamentet, ugyanakkor azt szeretné, ha a parlament döntene az államfő személyéről. Ez a káosz nagyon nagy veszélyt jelenthet a születő lengyel demokráciára nézve." K áosz - találó ez a kifejezés. Nem minden választópolgár profi politikus, hogy el tudjon igazodni a zűrzavarban, és világosan lássa, kire, mire szavazzon. MALINÁK ISTVÁN denciák. A két nagy autóipari vállalkozás - az Opel- és a Suzuki-gyártás meghonosításán kívül - például a most zajló Budapesti Nemzetközi Vásáron egy amerikai cég tett igen kecsegtető ajánlatot a magyarországi rádió- és telefonhálózat kiépítésére. Az amerikaiak hozzák a beruházás 150 millió dollárját és nyolc éven át A privatizáció dilemmái ügyi intézkedésekre kényszerülnek. Ezzel párhuzamosan egy szakértői csoport komolyan mérlegeli a forint konvertibilissé tételének módjait. A szándék régi, s hogy most, az ország 20 milliárd dollárt kitevő adósságakor sem illúzió - arra talán Jugoszlávia jelentheti a biztató példát. A „plávik" leírtak négy nullát a dinárból, konvertibilissé tették és mára nullára fékezték az inflációt. Képes lesz az Antall-kormány is ilyen határozott lépésekre? A parlament csütörtöki ülésén a kormánypárt egyik képviselője kérdést intézett a belügyminiszterhez: milyen lépéseket kíván tenni a Budapest belvárosában lévő állami tulajdonú ingatlanok védelmében, amelyeket most kezelőik különböző vállalkozásokba szeretnének fektetni? Tehát amíg szorgalmazzák a magántulajdon térhódítását, ott a félelem is a privatizációtól, hiába hirdette meg Antall József annak felgyorsítását. Az iparban mutatkoznak biztató tena nyereséget is itt fektetik be. Vagyis az igazán nagynak mondható tőke hajlandó a beruházásokra. E kedvét a szabályozás következetességével és átláthatóságával növelheti a kormány. Az alkalmazotti részvénytulajdonnal szeretnék elérni, hogy lehetőleg minden negyedik-ötödik állampolgár osztalékszelvény-vagdosó legyen. Az értéktörvény helyreállításával évi 3-4 százalékos gazdasági növekedést kívánnak elérni a kormányzó pártok. Ez az ő minimumuk, amelynek el kell bírnia a sokat emlegetett szociális védőhálót. A legnagyobb privatizációs szondát, a földkérdést a program nem tudta igazán megoldani. Wekler Ferenc, a Szabad Demokraták képviselője az 1947-es tulajdonviszonyok alapján való földrendezést bírálva figyelmeztetett: 1945 után a hadifoglyok, a cigányok, a szovjet munkatáborokba hurcolt magyarok, a magyarországi németek és a visszatelepített szlovákiai magyarok sem rendelkeztek a megélhetésükhöz elegendő földdel. Vagyis a visz szatérés 1947-hez egy széles réteg kirekesztésével járna. Az ellenzéki pártok abban is ellentmondásokat látnak, hogy földet remélhetnek a szántók tényleges megmüvelői, ugyanakkor a tervezet egy más helyütt olvasható megfogalmazása szerint a földet bérbe adók is jogos tulajdonosnak tekinthetik magukat. A kritikákra reagáló kisgazdák termékbőséget jósoltak, mondván, a józan paraszti ész sok mindent megold. Ha a parlament következő, jövő hét szerdai ülésén tárgyalandó földtörvény nyomán a mezőgazdaság valóban képes lesz az ipari modernizáció során átmenetileg munkanélkülivé váló dolgozókat felvenni... ám legyen. Dilemma azonban akkor is marad. Száz ember élelmiszer-szükségletét az USA-ban két ember megtermeli. Vajon a privatizációval annyi tőke fog a mezőgazdaságba áramolni, hogy az új családi földbirtokosok képesek lesznek a valóban sok munkáskezet kívánó, de anyag- és felszerelés-igényes kertgazdaságokat fejleszteni? Más vonatkozásokban simábbnak tűnik a parasztság rehabilitációja. Antall József megígérte, korrigálják a kisfalvak iskoláinak szerencsétlen körzetesítési programját. Ha pedig ismét lesznek elemi iskolák az apró falvakban, azáltal a viszszaköltöző értelmiség szellemiséget, népességmegtartó erőt adhat az apró településeknek. V. PAIZS GÁBOR, Budapest