Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-26 / 122. szám, szombat

Leonyid Kornyilovot, az IZ­VESZTYIJA című napilap prágai tu­dósítóját a CSKP törvényen kívül helyezésére irányuló erőfeszítések foglalkoztatják. A szovjet napilap tegnapi számában a szó szoros ér­telmében a kommunistákkal szem­beni revansista hangulatokról ír, ar­ról, hogy „szadista módszerekkel akarnak végleg leszámolni az egy­kori úrral", vagyis a CSKP-val. Az egyik prágai épület falán olvasható: AIDS-t az összes kommunista csa­ládba. Ez a felirat nem kíván kom­mentárt - írja Kornyilov. A továb­biakban rámutat Václav Havel köz­társasági elnök álláspontjára, mely­ben a CSKP betiltása ellen szállt síkra és elutasította a kommunisták kollektív bűnösségének az elvét. Ér­tékeli a Polgári Fórumot, amely a tu­dósító szerint csupán politikai esz­közöket használ a kommunista párt elleni választási harcban. Megala­pozottak azonban a CSKP vagyoná­val szembeni kifogások, állapítja meg Kornyilov, s hozzáfűzi: a CSKP tulajdonában levő objektumok felét a párt már leadta az államnak, a kü­lönböző szervezeteknek és politikai pártoknak. Lengyelország Megállapodás nem született, a sztrájk tovább terjed (ČSTK) - A lengyel szejm csütör­tökön hagyta jóvá a politikai pártok­ról szóló törvényt. A szavazást hosz­szú vita előzte meg, végül is 202 képviselő mondott rá igent, 88 ne­met, 33-an pedig tartózkodtak. Az új törvény a politikai pártot olyan szer­vezetként jellemzi, amelynek célja az államhatalomban való részvétel, főleg a parlamenti és a helyhatósági választásokon keresztül. A törvény tiltja a pártok működését a munka­helyeken, s meghatározza finanszí­rozásuk módjait is. Azok a Szolidaritás-vezetők, akik éveken át vállvetve harcoltak a kom­munista rendszer ellen, most eltérő­en ítélik meg a változások ütemét, a politikai pluralizmus bevezetésé­nek módját. A vezetésen belül dúló harc sok aktivistát elkedvetlenített. Az AP hírügynökség szerint Walesa a nyilvánosság élé vitte azt a konflik­tust, amelyről Lengyelországban már régóta beszélnek - nyíltan bírál­ta Mazowiecki kormányát és a Szo­lidaritás Geremek vezette parla­menti frakcióját. Szerintük viszont Walesát egyéni ambíciók fűtik, nem BUSH ELNÖK A CSÚCSRÓL Nem a dokumentumok száma a döntő Kína továbbra is élvezi a kedvezményeket (ČSTK) - George Bush amerikai elnök csütörtöki washingtoni sajtókonferenciá­ján azt mondotta, jövő heti találozóján Mihail Gorbacsovval nem írnak alá sok dokumentumot, de ez nem jelenti azt, hogy a csúcs nem lesz sikeres. Szerinte több területen is van mód az előrelépésre. A felek nagyon közel jutottak a vegyi fegyverek beltiltásához, s van remény, hogy a hagyományos fegyverek csökken­tésének ügye is kimozdul a holtpontról. Ezt jelezték Sevardnadze szovjet és Genscher nyugatnémet külügyminiszter szerdai tárgyalásai. Az elnök nem zárta ki azt a lehetőséget sem, hogy jelentős haladás születik a hadászati támadófegy­verek korlátozása terén. Az amerikai hadügyminisztérium csü­törtökön közölte, hogy megkezdték a re­pülőgépeken elhelyezett rövid hatótávol­ságú nukleáris rakéták ellenőrzését, de más szakértőkkel ellentétben azt állítja, hogy e tömegpusztító fegyverek biztonsá­gával nincsenek problémák. Viszont há­rom, az atomfegyverek gyártásával meg­bízott laboratórium igazgatója arról tájé­koztatta a Kongresszust: a B 1-es, a B 52-es és az FB 111-es bombázókra telepített SRAM-4 típusú rakéták megen­gedhetetlen rizikót jelentenek, s javasol­ták ezek leszerelését. Bush elnök csütörtökön egy évvel meg­hosszabbította a Kína számára korábban odaítélt legnagyobb kereskedelmi ked­vezményeket. Azzal érvelt, hogy ez az Egyesült Államok és Kína népeinek érde­keit szolgálja. A döntés rendkívül vegyes reagálásokat váltott ki, különösen a de­mokrata párti honatyák bírálták, tekintettel a tavalyi Tienanmen téri véres esemé­nyekre. Gorbacsov kompromisszumos javaslata ÚJ szú 1990. V- 26. (Folytatás az 1. oldalról) A Moszkovszkije Novosztyi című heti­lap szerint a szovjet átalakítás egyik leg­főbb problémája az, hogy a párt- és az állami vezetés elvesztette a bizalmat. A közelmúltban végzett közvélemény-ku­tatás szerint a megkérdezettek egyhar­mada bízik a szovjet parlamentben, a hadseregben és a KGB-ben. A múlt decemberi adatokkal összehasonlítva azonban ez a bizalom tíz százalékkal csökkent. Az SZKP a korábbi 27 száza­lékhoz képest jelenleg a „bizalmi szava­zatok" 16 százalékát tudhatja a magáé­nak. Ezzel szemben nőtt az embereknek a vallási szervezetekbe vetett hitük. Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió elnö­ke azzal a feltétellel értett egyet Litvániá­nak a Szovjetunióból való kiválásával, hogy a vilniusi parlament az erről szóló tárgyalások idejére felfüggeszti a március 11 -én hozott függetlenségi nyilatkozatát. Gorbacsov ezt a négy litván politikussal megtartott találkozóján mondotta, ame­lyen részt vett Nyikolaj Medvegyev és Uro Masgusajtis képviselő. A javaslat elfogadása ugyan azt jelentené, hogy Lit­vániában felújítanák a Litván SZSZK, illet­ve a Szovjetunió alkotmányának érvé­nyességét, de a litván félnek teoretikusan joga lenne bármikor megszakítani a ta­nácskozást és ismét hatályba helyezni a függetlenségi nyilatkozatot. Gorbacsov az említett feltételek mellett azonnal kész a tárgyalások megkezdésére. Ezt követő­en feloldanák a Litvániával szembeni gaz­dasági szankciókat, megtérítenék azokat a veszteségeket, amelyeket a blokád okozott a balti köztársaságban. Gorba­csov elképzelése szerint a tárgyalások két vagy három évig tartanának. Az észt parlament csütörtöki ülésén elutasította Edgar Saavisar kormányá­nak programját. A módosított dokumentu­mot június 4-ig kellene ismét az Észt Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa elé ter­jeszteni. A miniszterelnök által kidolgozott program Észtország függetlensége eléré­sének stratégiáját és taktikáját, a gazda­sági reformok megvalósításának elvét, valamint a jogrendszer reformját érinti. II. Erzsébet brit királynő lánya, Anna hercegnő, aki hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodik, csütörtökön találkozott Mihail Gorbacsovval. A meg­beszéléseken a brit-szovjet kapcsolatok javításának lehetőségeiről volt szó. A 39 éves hercegnő 13 napot tölt a Szovjet­unióban, látogatásának keretében beszé­det mond a Moszkvai Állami Egyetemen, találkozik egyházi képviselőkkel, balettelőadásokat tekint meg, majd Vol­gográdba, Irkutszkba, Ashabadba és Ki­jevbe utazik, ahol egy brit kiállítást nyit meg. Még Grósz Károly idején is úgy hittük, ha van egy igazán akadémiai alaposságú program, akkor evidens: a társadalom magáévá teszi. Hiszen az ismert legma­gasabb emberi szerveződés, a létező szocializmus évtizedes politikai gazda­ságtani tapasztalatait foglalja össze. A rendszerváltozással vége az ilyen biza­kodásoknak. Antall József kérte a társa­dalom bizalmát, ugyanakkor tudatában van annak is, nem csupán a parlamenti ellenzék soraiból számíthat visszautasí­tásra. A parlamenti vita során Antall Józsefet főleg a Fideszes képviselők támadták nagy vehemenciával, mert szerintük egy irományt terjesztett az ország háza elé - nem egy valódi kormányprogramot. Tel­jességgel valóban nem volt vádolható. Ám ha tényleg mindenkihez lett volna egy biztató szava, az ellenzék bizton rögvest a hajdani MSZMP-kongresszusok előadói beszédéhez hasonlítja. Merthogy a külön­böző érdekcsoportok akkoriban igencsak figyeltek: kinek hány szó jutott. így végül a három ellenzéki pártra maradt a bírála­ton kívül a kiegészítés feladata. A vita során a „mit kell tennünk?" kérdésében konszenzus alakult ki, hiszen a szociális piacgazdaság eszméje a szo­cialistáknak sem idegen. A végrehajtás módjában már gyökeresen megmutatkoz­tak a különbségek. Az MSZP a dolgozói tulajdonlásban szerepet szánt az állami kézben maradó vállalatok vállalati taná­csainak - az MDF meg fölöslegesnek tartja a vállalati tanácsok működését. mondható el róla, hogy objektív lenne. A kormány, a szakszervezetek és a sztrájkoló vasutasok képviselői csütörtökön megszakították tárgya­lásaikat, mivel nem sikerült megálla­podásra jutniuk. Jacek Kuron mun­kaügyi miniszter szerint a kormány a bérek emeléséről nem hajlandó konzultálni és nem küldi el delegá­cióját Slupba, ahol a sztrájkbizottság főhadiszállása van. Lech Walesa ugyancsak csütörtökön biztosította támogatásáról a kormányt, elutasí­totta a vasutasok sztrájkját, hangsú­lyozva: a kabinetnek időt kell adni, mégpedig a jövő év májusáig. A kor­mány elutasító magatartására vála­szolva négy további vasúti csomó­pont dolgozói is csatlakoztak a mun­kabeszüntetéshez, ami gyakorlatilag egész Észak-Lengyelországban megbénítja a vasúti közlekedést. Tokió bocsánatot kért (ČSTK) - Akihito japán császár csü­törtökön, a Ro Te Vu dél-koreai államfő tiszteletére adott banketten mély sajnála­tát fejezte ki azokért a szenvedésekért, amelyeket az 1910-1945-ös japán meg­szállás zúdított a koreai népre. Ez volt az első ilyen jellegű bocsánatkérés, s az erről szóló nyilatkozat szövegét a tokiói kormány dolgozta ki, s tartalmával mind­két fél előre megismerkedett. Ro Te Vu válaszában azt mondotta, a két ország viszonyában a „sötét korszak" csak rövid ideig tartott, s itt az ideje annak, hogy a múlt után pontot tegyenek. A dél-koreai államfő tegnap beszédet mondott a japán parlament két kamarájá­nak együttes ülésén. Felszólította Tokiót, hogy nyíltan is ismerje el és vállalja törté­nelmének árnyékos oldalait, hiszen csak így lehet az ázsiai országok szemében javítani a Japánról kialakult képet. Ma nyílik az MSZP kongresszusa (ČSTK) - A Magyar Szocialista Párt ma kezdődő kongresszusán egyértelmű­en ki akarja jelenteni, hogy szociáldemok­rata típusú párt - közölték vezető képvi­selői csütörtöki budapesti sajtókonferen­ciájukon. Hangsúlyozták azonban, hogy ez a párt nem tekinti magát azon pártok folytatójának, politikai örökösének, ame­lyek a múltban kommunistáknak tartották magukat. A kongresszusi küldöttek összegzik a párt eddigi tevékenységét. A közelmúlt­ban megtartott választások után az MSZP az egyedüli baloldali erő, amely bejutott a Magyar Köztársaság legfelső törvény­hozó testületébe, bár mandátumai nem elegendők arra, hogy jelentősebben befo­lyásolhassa a centralista koalíció tevé­kenységét. A kongresszus ezzel össze­függésben foglalkozni fog a parlamenti ellenzékben levő párt politikai profiljával és tevékenységének alapvető irányvona­laival. -MAGYARORSZÁG­A kormány jó ideig kényszerpályákhoz lesz kötve. Ezek kétségtelenül lelassítják a rendszerváltozást és egyben időt adnak az embereknek az alkalmazkodásra. Ra­bár Ferenc pénzügyminiszter például ki­fejtette, jó, ha majd úgy hét-nyolc hónap múlva cselekedhet szíve szerint, mert addig minden eddiginél szigorúbb pénz­Választások - politikai káosszal L engyelországban holnap lesz­nek az első szabad helyható­sági választások, hiszen a tavalyi parlamenti választások nem voltak igazán szabadok - a mandátumok egy részét előre elosztották a pártok között. A Szolidaritás részéről azt hangsúlyozzák, az a fő cél, hogy most helyi szinten mérjenek veresé­get a ,,régi maffiára", s ennek érde­kében kívánják mozgósítani a lakos­ságot. Viszont egyáltalán nem biztos, hogy ez olyan mértékben sikerül, mint szeretnék, hiszen a lengyelek hangulata rossz, várhatóan sokan nem mennek el szavazni. Az embe­reket megélhetési gondok gyötrik, az átlagpolgár nehezen igazodik el az egyre zűrzavarosabbá váló politi­kai helyzetben, nem tudja, ki kivel és miért harcol, milyen taktikai megfon­tolásokat követ. A tengermelléken kirobbant vasutassztrájk sem eny­hül, már nyolc vajdaságban bénítja meg a személy- és teherszállítást. Ilyen nagy kihívással a Szolidaritás vezette kormánynak még nem kel­lett szembenéznie. A kabinet a sztrájk beszüntetésére szólította fel a vasutasokat, mondván, tudja, milyen nehéz helyzetben vannak, de egyszerűen nincs miből emelni a bé­reket. Kisebb munkabeszüntetések más városokban és ágazatokban is voltak. Visszafogottan nyilatkoznak a Szolidaritás vezetői. Ez érthető is. A Szolidaritásnak, mint szakszerve­zetnek, a dolgozók érdekeit kellene védenie, viszont politikai erőként nem támadhatja a saját kormányát. Egyelőre mind a Szolidaritás köz­ponti vezetése, mind pedig vas­utasszekciója arra az álláspontra helyezkedett, amely szerint a sztrájk jó eszköz volt a kommunista diktatú­ra idején, de most már nem az, inkább támogatni kellene a kor­mányt. Csakhogy az emberek türel­me véges, az év eleje óta 40 száza­lékkal csökkentek a reáljövedelmek. A Trybuna, amely korábban a LEMP lapja volt, meg is jegyezte: ,,Éppen a Szolidaritás tanította meg az em­bereket arra, hogy a bérkövetelések során a sztrájk fegyveréhez nyúlja­nak. Az AFP francia hírügynökség kommentárjában úgy ítélte meg, a kormány és a vasutasok össze­csapása - bárhogyan is végződjön a sztrájk - mindenképpen Mazo­wiecki kormányfő első vereségét je­lenti. Ráadásul, ha a kabinet teljesí­tené a sztrájkolok követeléseit, az megint csak a kormány szigorú ta­karékosságra épülő gazdasági re­formját sodorná veszélybe. Az érem másik oldala az, ahogyan Bronislaw Geremek, a Szolidaritás parlamenti frakciójának elnöke érvelt. Azt a tényt, hogy a jövedelmek és ezzel együtt az' életszínvonal jelentős csökkenése ellenére csak most rob­bantak ki a sztrájkok, úgy magyaráz­ta, a társadalom mindeddig erkölcsi­leg és politikailag is támogatta a Ma­zowiecki-kormányt. Tény, hogy az emberek bíznak a miniszterelnök­ben, a legutóbbi népszerűségi listán Lech Walesát is alaposan lekörözte. Két másik vezető személyiség vi­tája is érzékelteti, mennyire eltérően ítélik meg Varsóban a helyzetet. Ja­cek Kuron munkaügyi miniszter hét­főn kijelentette, a sztrájkok miatt nem zárható ki a kormány lemondá­sa sem. Lech Kaczynski, a Szolida­ritás alelnöke azonnal élesen bírálta Kuront. Kijelentette: a Szolidaritás nem akarja, hogy a vasutatok és a kormány vitája politikai konfliktus­ba nőjjön át, s hogy Walesának semmi köze ezekhez a sztrájkok­hoz. A Gazeta Wyborcza kommen­tárja szerint a Mazowiecki-kormány veresége az egész Szolidaritás és személyesen Lech Walesa veresé­ge is lenne. Tovább rontják a helyzetet a poli­tikai viszályok, elsősorban Walesa és Mazowiecki presztízsharca. Túl­zottan leegyszerűsítik a dolgot, akik azt állítják, Walesa féltékeny Mazo­wieckire, mert a kormányfő népsze­rű. Aleksander Hall miniszter szerint a harc kettejük között nem a politi­kai, hanem az ideológiai vezérségért dúl. ,, Walesa nem képes elviselni, hogy korábbi legközelebbi tanács­adója most önállósította magát, s pozícióját nem annak köszönheti, hogy Walesa bizalmát élvezi, hanem annak, hogy a nép megbízik ben­ne. " A Szolidaritáson belüli két tá­bort szembeállítja az a kampány is, amelyet Walesa indított azért, hogy még az idén válasszanak új állam­főt, s hozzák előre a parlamenti választásokat is. Jaruzelski helyét természetesen a Szolidaritás elnöke szeretné elfoglalni. Az ellentábor a parlamenti választásokat is csak a jövő év tavaszán akarja, mondván: sokkal fontosabb, hogy a kormány a reformok végrehajtására összpon­tosíthasson. Ehhez nyugalomra van szükség, de Walesa kampánya de­stabilizálja a politikai helyzetet.,,Ne­künk pedig stabilitás kell, mert a mi demokráciánk még nagyon fiatal és gyenge" - mondotta Adam Michnik, a Szolidaritás egyik ismert vezetője. A Gazeta Wyborcza véleménye a Walesa-csoportról: ,,Demokráciát hirdet, de gyorsított, antidemokrati­kus elnökválasztást akar, a parla­menti demokrácia helyett pedig az erős elnöki rendszer modelljét kínál­ja. Elutasítja a jelenlegi parlamentet, ugyanakkor azt szeretné, ha a parla­ment döntene az államfő személyé­ről. Ez a káosz nagyon nagy ve­szélyt jelenthet a születő lengyel demokráciára nézve." K áosz - találó ez a kifejezés. Nem minden választópolgár profi politikus, hogy el tudjon igazod­ni a zűrzavarban, és világosan lás­sa, kire, mire szavazzon. MALINÁK ISTVÁN denciák. A két nagy autóipari vállalkozás - az Opel- és a Suzuki-gyártás meghono­sításán kívül - például a most zajló Buda­pesti Nemzetközi Vásáron egy amerikai cég tett igen kecsegtető ajánlatot a ma­gyarországi rádió- és telefonhálózat ki­építésére. Az amerikaiak hozzák a beru­házás 150 millió dollárját és nyolc éven át A privatizáció dilemmái ügyi intézkedésekre kényszerülnek. Ezzel párhuzamosan egy szakértői csoport ko­molyan mérlegeli a forint konvertibilissé tételének módjait. A szándék régi, s hogy most, az ország 20 milliárd dollárt kitevő adósságakor sem illúzió - arra talán Ju­goszlávia jelentheti a biztató példát. A „plávik" leírtak négy nullát a dinárból, konvertibilissé tették és mára nullára fé­kezték az inflációt. Képes lesz az Antall-kormány is ilyen határozott lépésekre? A parlament csü­törtöki ülésén a kormánypárt egyik képvi­selője kérdést intézett a belügyminiszter­hez: milyen lépéseket kíván tenni a Buda­pest belvárosában lévő állami tulajdonú ingatlanok védelmében, amelyeket most kezelőik különböző vállalkozásokba sze­retnének fektetni? Tehát amíg szorgal­mazzák a magántulajdon térhódítását, ott a félelem is a privatizációtól, hiába hirdet­te meg Antall József annak felgyorsítását. Az iparban mutatkoznak biztató ten­a nyereséget is itt fektetik be. Vagyis az igazán nagynak mondható tőke hajlandó a beruházásokra. E kedvét a szabályozás következetességével és átláthatóságával növelheti a kormány. Az alkalmazotti részvénytulajdonnal szeretnék elérni, hogy lehetőleg minden negyedik-ötödik állampolgár osztalék­szelvény-vagdosó legyen. Az értéktör­vény helyreállításával évi 3-4 százalékos gazdasági növekedést kívánnak elérni a kormányzó pártok. Ez az ő minimumuk, amelynek el kell bírnia a sokat emlegetett szociális védőhálót. A legnagyobb privatizációs szondát, a földkérdést a program nem tudta igazán megoldani. Wekler Ferenc, a Szabad De­mokraták képviselője az 1947-es tulaj­donviszonyok alapján való földrendezést bírálva figyelmeztetett: 1945 után a hadi­foglyok, a cigányok, a szovjet munkatábo­rokba hurcolt magyarok, a magyarországi németek és a visszatelepített szlovákiai magyarok sem rendelkeztek a megélhe­tésükhöz elegendő földdel. Vagyis a visz ­szatérés 1947-hez egy széles réteg kire­kesztésével járna. Az ellenzéki pártok abban is ellentmondásokat látnak, hogy földet remélhetnek a szántók tényleges megmüvelői, ugyanakkor a tervezet egy más helyütt olvasható megfogalmazása szerint a földet bérbe adók is jogos tulaj­donosnak tekinthetik magukat. A kritikákra reagáló kisgazdák termék­bőséget jósoltak, mondván, a józan pa­raszti ész sok mindent megold. Ha a par­lament következő, jövő hét szerdai ülésén tárgyalandó földtörvény nyomán a mező­gazdaság valóban képes lesz az ipari modernizáció során átmenetileg munka­nélkülivé váló dolgozókat felvenni... ám legyen. Dilemma azonban akkor is ma­rad. Száz ember élelmiszer-szükségletét az USA-ban két ember megtermeli. Vajon a privatizációval annyi tőke fog a mező­gazdaságba áramolni, hogy az új családi földbirtokosok képesek lesznek a valóban sok munkáskezet kívánó, de anyag- és felszerelés-igényes kertgazdaságokat fejleszteni? Más vonatkozásokban simábbnak tű­nik a parasztság rehabilitációja. Antall Jó­zsef megígérte, korrigálják a kisfalvak iskoláinak szerencsétlen körzetesítési programját. Ha pedig ismét lesznek elemi iskolák az apró falvakban, azáltal a visz­szaköltöző értelmiség szellemiséget, né­pességmegtartó erőt adhat az apró tele­püléseknek. V. PAIZS GÁBOR, Budapest

Next

/
Thumbnails
Contents