Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-25 / 121. szám, péntek

Nyugati segítség Kelet-Európának? Igen is, meg nem is Václav Klaus beszéde egy nemzetközi konferencián (ČSTK) - Washingtonban szerdán kezdődött meg a Kelet-Európa anyagi szükségletei - a Nyugat feladatai elnevezésű nemzetközi konferencia. A tanácskozás bevezető részében négy kelet-európai személyiség mondott beszédet, elsőként Václav Klaus szövetségi pénzügyminiszter. A csehszlovák pénzügyminiszter mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a kommunista uralom negyven éve után Kelet-Európának egyedülálló lehetősége van visszatérni Európába. Szerinte lehetséges az eddigi kedvezőtlen fejlődés visszafordítása, s a kelet-európai országok gazdaságának átállítása a piacorientált rendszerekre. Három részre osztott beszédében először azokról a problémákról szólt, melyek a kelet-európai országokra a politika, a gazdaság és a lélektan terén ü várnak, összefüggésben a tervezett változásokkal. Ezután azt elemezte, mit kell tenni azért, hogy a változások gyökeresek és radikálisak legyenek. Ezután feltette a kérdést, valóban szüksége van-e Kelet-Európának segítségre vagy nem. Szerinte a válasz: igen is, meg nem is. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a segítséget koordinálni kell. A dollárinjekciók nem jelentenek megoldást, mivel Kelet-Európának nincsenek saját kapacitásai ahhoz, hogy ezt a segítséget gyorsan felhasználja. Sőt, bizonyos körülmények között a nem megfelelő módon nyújtott segítség a régi struktúrák és a bürokrácia megőrzését szolgálhatja, esetleg megerősítheti a régi struktúrákat. A Magyar Nemzeti Bank képviselője az európai országokban lejátszódó folyamatok különbözőségére mutatott rá és ezzel összefüggésben arra is, hogy a Nyugatnak különbözőképpen kell viszonyulnia ezekhez az országokhoz. Iliescu: A magyarok egységesek voltak (ČSTK) - A Nemzeti Megmentési Front győzelme a vasárnapi választásokon a front realista politikájának az eredménye - jelentette ki Ion Iliescu, az NMF elnöke, Románia jövendőbeli elnöke bukaresti sajtóértekezletén. Közölte továbbá: a három történelmi párt a választások előtt túlzottan jobbra tolódott, ami aggodalmat keltett a lakosság körében. Iliescu szerint riválisai, Radu Cimpeanu és Ion Ratsiu is saját hibájukból vesztettek. Ami a Romániai Magyar Demokrata Szövetség választási sikerét illeti, Iliescu azt mondta, a magyar nemzeti kisebbség bizonyította egységét, összetartását, s ezért szerzett a valóságnak megfelelő szavazatokat. A román vezetés a románok és az összes nemzeti kisebbség egyenjogúságát támogatja. RCKÉPCSARNOK Walesa sztrájkbeszüntetésre szólította fel a vasutasokat Antall József magyar kormányfő Budapesten született 1932. április 8-án. Iskolai tanulmányait a budapesti piaristáknál végezte, 1950-től az ELTE Bölcsészkarán, majd az állam- és jogtudományi karon. Ezután 1954-64 között, több tudományos intézetben, levéltárban, könyvtárban dolgozott, illetve gimnáziumban tanított. 1964-ben került a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár munkatársai közé, ahol később igazgatóhelyettes, majd főigazgató lett. A politikai életben 1956-ban vett részt, amikor is a Független Kisgazdapárt újjászervezői között volt, és a forradalmi bizottság elnökévé választották. Ekkor a Nagy Imre-kormány több miniszterével állt kapcsolatban, illetve látott el politikai előkészítő feladatokat. Ezért a szovjet és a magyar rendőri szervek kihallgatták, őrizetben tartották, állásából felfüggesztették, eltiltották a tanári pályától és publikációs tilalom alá helyezték, amit 1963-tól kezdhetett újra. Azóta több könyve, számos tanulmánya jelent meg és szakterületén több tudományos, magyar és külföldi testület tagja. (MH) (ČSTK) - A lengyel szejm tegnapi ülésén a politikai pártokról szóló törvénnyel foglalkozott. A régen várt törvény az összes politikai erőnek lehetővé teszi tevékenysége teljes mértékű kibontakoztatását. Az ország nyolc vajdaságában folytatódik a vasutasok sztrájkja és 40 főnyi csoport folytatja az éhségsztrájkot. Szerda este leállt a forgalom a sziléziai bányákból a balti kikötőkbe vezető vasútvonalon. A tegnapi lapok szerint a vadsztrájk már eddig több billió zloty kárt okozott.. Lech Walesa felszólította a béremelésért sztrájkoló vasutasokat akciójuk beszüntetésére. Felrótta nekik, hogy túl drasztikus eszközt választottak jogos követeléseik eléréséhez. Felhívta a figyelmet arra, hogy a labilis gazdaság és a kialakuló demokrácia esetleg nem bírja ki ezt a kemény próbát. Ezért a sztrájk beszüntetésére és tárgyalásokra szólította fel a vasutasokat. M21 Szovjet-francia csúcs Moszkvában (ČSTK) - Ma Moszkvában munkajellegü szovjet-francia csúcstalálkozó lesz. Mint Párizsban bejelentették, a várhatóan ötórás megbeszélések érinteni fogják az európai és a szovjetunióbeli helyzetet, Németország egyesítésének folyamatát és a leszerelést. Mihail Gorbacsov és Francois Mitterrand ezenkívül megvitatja a katonai szövetségek jelenlegi pozícióját, a francia elnök tervét az európai konföderáció létrehozására, a helsinki folyamat alakulását és a litvániai helyzetet. Kölcsönösen tájékoztatják egymást álláspontjaikról e kérdésekben és Párizsban úgy vélik, hogy Gorbacsov majd megpróbálja meggyőzni Mitterrand elnököt arról, tanúsítson nagyobb megértést a szovjet gondok iránt a német egyesítés következményeit illetően. Moszkva szeretné, ha a négy plusz kettő konferencián Mitterrand a szovjet álláspontot támogatná. Ez azonban aligha fog bekövetkezni, hiszen a francia elnök a közelmúltban kijelentette, Németországnak a NATO-hoz kell tartoznia, minden más megoldás „furcsa" lenne. Ismét Kim Ir Szen (ČSTK) - A KNDK Nagy Népi Gyűlése tegnap további négy évre ismét a 78 éves Kim Ir Szent választotta meg államfőnek. Az elnök 1948-től, vagyis az államalapítástól áll az ország élén. Hogy Kim Ir Szent ismét megerősítették elnöki tisztségében, azt bizonyítja, a „Nagy Vezér" feladta szándékát, hogy legalábbis formálisan átadja a hatalmat fiának, Kim Csöng llnek, a Drága Vezetőnek. ÚJ szú 963 1990. V. 24. \ Slobodný piatoknak, a független szlovák újl\ ságírók hetilapjának mai számában, melyet már tegnap alkalmam volt olvasni, dr. Vladimír Maňák beszélgetését olvashatjuk dr. Ján Čarnogurskýval, a szövetségi kormány alelnökével, aki egyben a Szlovákiai Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke is. Az interjúban felvetett, napjainkra és a mozgalom holnapjaira vonatkozó kérdések közt a neves politikus a szlovák-magyar kérdéssel foglalkozva figyelemre méltó kijelentéseket tesz: „És essék szó azokról az extrém problémákról is - állapítja meg -, amelyek itt is, ott is felmerülnek. Közbeszólás így például a »Na Slovensku po slovensky«-ról, hát ez egyszerűen butaság - hangsúlyozta. - Mert ez alatt nyilván a jelenlegi Szlovák Köztársaság határain belüli Szlovákiát értik, de hisz itt magyarok is élnek - és ha azt követeljük, hogy a magyarok szlovákul beszéljenek, az nemcsak ostobaság, de egyszerűen irreális valami, jogellenes és nem tudom még, mit mondjak. A szeparatisták bizonyára nem tudatosítják, hogy a versailles-i és a trianoni szerződés a, Szlovák Köztársaság határait a Cseh és Szlovák Szövetségfj<öztársaság határain belül garantálja, az önálló szlovák állam már egy új szubjektum lenne. Ha azt kiabálják, hogy »na Slovensku po slovensky«, úgy Szlovákiához tartožmak értik Komárnót is, de ez egyáltalában nem olyan biztos. Csak kérdezzék meg a Szlovák Nemzeti Pártot, e kérdésre mi a válasza. Napjainkban - hangoztatja a szlovák politikus - népünk abban az értelemben, hogy saját államjogát teremti meg, történelmi időszakot él át. De a magyarokkal való együttélés tekintetében is két nemzeti és kulturális tradíció szembesül - és ez problémákkal jár." Dr. Ján Čarnogurský e megállapításában a tolerancia szükségességét emlegeti és a felmerülő „túlérzékenység" jelenségére mutat rá, ahogy az a közelmúltban az ún. Európai vagy Közép-európai Egyetem létesítése során meglehetősen élesen elutasító formában megmutatkozott. A kormányelnök-helyettes erre ekként válaszolt: „Pozsonynak nagy szüksége van, hogy bekapcsolódhasson az európai műveltségbe és az európai egyetemi életbe. Intézményesen is. Fantasztikus lenne, ha az Európai Egyetem központja Pozsony lenne. Szlovákia számára kétségtelenül csak hasznos lenne. Soros úrral, aki ezt a gondolatot anyagilag kívánná megvalósítani és elősegíteni, Washingtonban találkoztam. Ha Pozsony mellett szavazna, úgy bizonyítékát adná a nemzetek feletti nézetének. Én nem látom akadályát - annak előfeltételével, ha az egyetem valóban szabad és független lesz." Dr. Čarnogurský miniszterelnök-helyettes úr nyilatkozatát, illetve az itt közölt részt csak elismeréssel lehet fogadni, ám ha megengedtetik nekem, beszámolómat két gondolattal egészíteném ki. Mi itt, a déli határon élő nemzetiség tagjai büszkén valljuk magunkat csehszlovákiai magyaroknak, annak minden következményével. Mi szókimondók vagyunk és szavatartók. Számunkra is érvényes a hármas sorrendi egység. Ember, polgár, nemzetiség. • S ha néha a sorrend megváltozik, az nem „öntudatosságból, fölényeskedésből, követelődzésből" ered, de tudatos megbántódottságból, mert mi ennek a közös szülőföldnek nem jövevényei vagyunk, de egyenrangra jogosult polgárai. M

ásodik gondolatom. Tisztelettel nyugtázzuk dr. Čarnogurský úrnak véleménynyilvánítását a Soros-alapítványra vonatkozólag. Itt nem lehet alkalmazni Laokon hont, nemzetséget, embert féltő szavait, itt a begördítendő „Falóban" a halált és pusztulást hozó katonák helyett a tudás, a műveltség, az emberi felemelkedést biztosító európaiság lépne be. Spectator Szovjetunió Hadüzenet a hadseregnek Nemcsak államok, hadseregek is széthullhatnak, békeidőben is vereséget szenvedhetnek. Egy ilyen súlyos vereség fenyegeti a Szovjetunió hadseregét is. Bár még nincs széthullóban - s valószínűleg nem is lesz -, a sorozatos hadüzenetek felborzolták a katonák kedélyét, a hadvezetés egyre idegesebb, s bizonyára ezzel magyarázható több furcsa reagálása is az országban és határain túl zajló, szerinte túl gyors változásokra... Hosszú ideig meglehetősen nyugodtan fogadta a tábornoki kar az új helyzet szülte követeléseket, szinte zokszó nélkül tett eleget Moszkva elvárásainak, nem berzenkedett a jelentős mértékű, esetenként egyoldalú leszerelési lépések ellen. Hosszú ideig - egészen a középkelet-európai változások felgyorsulásáig. A szilárd(nak hitt) szövetségesek elvesztése, a Varsói Szerződés fontosságának, sőt létjogosultságának megkérdőjelezése és az a tény, hogy gyakorlatilag minden tagországban felmerült már a kilépés gondolata, idegessé tette a szovjet hadvezetést. Ennek tudható be - nyugati katonai szakértők szerint -, hogy megkeményedett a szovjet álláspont a bécsi tárgyalásokon, így haladás helyett csak araszolgatnak. Nem csoda, ha a szovjet fél ingerült, amikor Bécsben az NDK nagykövetétől ezt kell hallania: „A Varsói Szerződés? Az már nem létezik." Persze, még létezik, de már nem a régi, s az új Európában már soha nem lesz olyan, mint volt. Ha egyáltalán lesz... Van azonban ebben a vonatkozásban egy dolog, amiben a szovjet politikai és katonai vezetés egyetért: egyik sem akarja, hogy az egyesült Németország a NATO tagja legyen. Ez a fontos, de majdhogynem egyetlen érintkezési pont azonban kevés a régi szép idők visszahozásához. Főleg, ha figyelembe veszszük, hogy a hazai dolgok megítélésében is nagyon eltérőek a katonák és a politikusok nézetei. Ahromejev marsall, volt vezérkari főnök, Mihail Gorbacsov első számú katonai tanácsadója az év eleje óta áll vitában az Ogonyok hetilappal. Hol Vitalij Korotyics főszerkesztővel, akit azzal vádol, hogy lapja a hadsereg lejáratásának ad fórumot, hol a lap hasábjain más neves személyiségekkel, így Georgij Arbatov akadémikussal, akinek azt olvassa a fejére, hogy a szovjet hadsereg egyoldalú leszerelését szeretné. Ahromejev - mint állítja - szintén híve a leszerelésnek, a háborús veszély csökkentésének, de - vélekedik - ezt türelmes tárgyalásoknak kell megelőzniük az USA-val és más országokkal, s egyben meg kell őrizni a szovjet hadsereg megfelelő szintű védelmi erejét. Éppen ez a vita lényege: mi is tekinthető ésszerű és elégséges védelmi erőnek. Mondanom sem kell, a hadsereg ezt több fegyverrel és katonával tartja csak elképzelhetőnek, jóval többel, mint a politikusok. Pillanatnyilag azonban az a legnagyobb probléma, hogy a függetlenségre törekvő köztársaságok, a baltikumiak és a Kaukázuson túliak szinte leplezetlenül arra ösztönzik a hadköteles fiatalokat, tagadják meg a katonai szolgálatot a szovjet hadseregben. Litvániában megalakult a Genf 49 társaság, amely nevében is utal arra az 1949-ben elfogadott nemzetközi egyezményre, mely szerint senki sem kötelezhető arra, hogy megszálló hadseregben szolgáljon. Márpedig a Baltikumban a szovjet hadsereget megszállónak tekintik. Hasonlóak a vélemények a Kaukázuson túl is: ugyanúgy, mint a balti köztársaságban, itt sem ítélik el a dezertőröket és a katonai szolgálatot megtagadókat. Kivételnek csak az Azerbajdzsán Népfront tekinthető, amely felszólította a fiatalokat, vonuljanak be, tanulják meg a fegyverfogatást, majd a kiképzés után fegyverükkel együtt jelentkezzenek a népfront katonai egységeinél ... Tévedés lenne azt hinni, hogy csak a peremköztársaságokban ilyen hadseregellenes a hangulat. Amióta Moszkva csendőrként alkalmazza a katonaságot a válsággócokban, a társadalom egészében vesztettek korábbi presztízsükből a fegyveres erők. Ha ma bevetik a katonaságot a nemzetiségi konfliktusokban, mi garantálja, hogy holnap nem velük veretik szét a sztrájkolókat vagy a tüntetőket? Ami pedig a nacionalizmust illeti, a hadsereg - amelyet a hivatalos propaganda éveken keresztül a népek iskolájának nevezett - egyáltalán nem mentes tőle. Főleg az utóbbi években, amikor a besorozottak között az ázsiai fiatalok aránya már eléri a 35-40 százalékot, a tisztek döntő többsége pedig változatlanul orosz. S mivel a kiskatonák „beavatásának" megszokott része a verés, gyakran szemet hunytak a keményebb verekedések felett is. Az éleződő nacionalizmusnak és az erőszakkal szembeni benevolenciának a számlájára írható, hogy míg 1988ban csak két katonatisztet gyilkoltak meg, tavaly már 59-et. Az üzbég parlament pedig javasolta a hadkötelezettségről szóló törvény felülvizsgálatát, mivel tavaly 500 üzbég fiatal vesztette életét katonai szolgálat közben, az év első négy hónapjában már 63. Mindez rendkívül demoralizáló, ugyanúgy az is, hogy a haderőcsökkentés nyomán elbocsátott katonatisztek és családjaik hajléktalanokká, földönfutókká lesznek, a külföldről - Magyarországról, Csehszlovákiából - hazaérkezők szintúgy. Kiderült, csak a legmagasabb rangú tisztek vannak rendesen megfizetve, az alacsonyabb rangúaknak se lakás, se tisztességes fizetés nem jut. Ez is egyik oka annak, hogy a parlamentben felvetődött: hivatásos, vagyis zsoldos hadsereggel kellene felváltani a mait, ami nem is lenne sokkal költségesebb, ha figyelembe vesszük az aktív termelőerő óriási mértékű kiesését a hadkötelezettség által. A legnyomósabb érv pedig, hogy a hivatásos hadsereg jóval kisebb létszámban is hatékonyabb lenne, mint a mai ,.amatőr". Szentségtörésnek, hadüzetnek tekintik a tábornokok ezeket az „eretnek" véleményeket, követeléseket. Ám bárhogyan is vélekednek, tudomásul kell venniük, hogy ilyenek vannak és egyre szaporodnak, mind erőteljesebbek. S ha a hadvezetés nem szánja el magát a radikális változtatásokra, a dicső múltat dicstelen jövő fogja követni. GÖRFÖL ZSUZSA Sevardnadze-Genscher találkozó Tárgyalásokat - kizárólag kompromisszumok alapján (ČSTK) - Eduard Sevardnadze szovjet és Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter szerdán Genfben ötórás megbeszéléseket folytatott. A tárgyalásokat egybehangzóan nagyon bizalmasaknak, gyümölcsözőeknek és konstruktívaknak nevezték. Közös sajtóértekezletükön a miniszterek elmondták, a kérdések széles körét vitatták meg, kezdve a kétoldalú kapcsolatok távlataival, egészen a leszerelési problémákig és az összeurópai együttműködésig. Hozzáfűzték, számos kérdésben megegyezett vagy nagyon közeli volt a vélemény. Eduard Sevardnadze szorgalmazta a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások meggyorsítását, de cáfolta, hogy a Szovjetunió előzetes feltételként a Bundeswehr erőinek korlátozását szabná. Kijelentette, Bécsben nem fognak csak engedményeket tenni, a tárgyalások kizárólag kompromisszum alapján lehetségesek. A korábbi határozott elutasítással ellentétben az egységes Németország NATO-tagságáról azt mondta, kényes kérdésről van szó, amelyet nem lehet öt óra alatt megoldani. Mindkét politikus elégedetten szólt a szakértői szintű berlini, éppen befejeződött, négy plusz kettő tárgyalások eredményeiről. A szakértők a külügyminiszteri szintű megbeszélések újabb fordulóját készítették elő.