Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-25 / 121. szám, péntek

I apunkban már beszámolta tunk arról, hogy az emlúlt héten kerekasztal-beszélgetésre hívtuk szerkesztőségünkbe a három szlovákiai magyar politi~kai mozgalom képviselőit. A beszélgetésen Bauer Edit és Gyurcsík Iván képviselte az Együttélés Politikai Mozgalmat, Kovács László és öllős László a Független Magyar Kezdeményezést, Szőcs Ferenc pedig a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalmat. Szerkesztőségünket Szilvássy József, Zsilka László és Bodnár Gyula. A mintegy háromórás eszmecsere és vita szerkesztett anyagát az alábbiakban közöljük. A szerkesztés során igyekeztünk meghagyni az élőbeszéd lazább szerkezetét. ÚJ SZÓ: - Üdvözöljük szerkesztőségünkben a három magyar politikai mozgalom képviselőit, éspedig nem is először, hiszen az utóbbi hetekben már több közös megbeszélést tartottunk. Lapunk, szigorúan ragaszkodva a pártsemlegességhez, esélyegyenlőséget, lehetőséget nyújt elsősorban a három magyar politikai mozgalomnak, hogy ismertessék programjukat, kifejtsék elképzeléseiket mindazokról a kérdésekről, amelyek nemzeti kisebbségünk és közös hazánk jelenével, jövőjével kapcsolatosak. Mi a hírszolgálat és a publicisztika sajátos eszközeivel szeretnénk segíteni olvasóink tájékoztatását, különböző félreértések tisztázását, feszültségek feloldását, mert ilyeneket, sajnos, tapasztalunk a szlovákiai magyarság körében is. A mai beszélgetésünk is ezt a célt szolgálja. Szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy olvasóink kellő információk alapján dönthessék el, melyik pártra, koalícióra szavazzanak. S természetesen ahhoz is, hogy a közelgő választásokon a magyarok részvételi aránya minél magasabb legyen. Kezdjük azzal, ami ma is vitatéma, félreértések, feszültségek forrása. A három mozgalom milyen szempontok alapján lépett választási koalícióra? Magyarán: miért jött létre az Együttélés-Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom választási koalíció, s a Független Magyar Kezdeményezés miért döntött a VPN-koalíció mellett? Vitassuk meg elsőként ezt a kérdést. SZŐCS FERENC: -Elöljáróban néhány szót kellene szólnom arról, hogy miért hoztuk létre a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalmat. Úgy láttuk, hogy Dél-Szlovákia politikai térképén van egy olyan űr, amelyet be kell tölteni. Lehetőséget kell adni a keresztényeknek és magyaroknak, hogy részt vegyenek a politikai életben. Tehát érvényesítsék keresztény meggyőződésüket, de lehetőségük legyen megoldani azokat a problémákat, amelyek a vegyes lakosságú vagy magyarlakta területen felmerültek. Úgy véltük, hogy ezt a politikai űrt a létező pártok nem tudják betölteni. Lett volna még egy lehetőség, hiszen a Szlovákiai Kereszténydemokrata Mozgalom próbálkozott erre a területre is behatolni, de mivel nem ismerik a helyi szokásokat és a nyelvet, ezért csak a peremterületeken tudtak vagy tudnak sikeresen működni. A másik kérdés természetesen a koalíció kérdése. Mérlegeltük, hogy a- számunkra természetes partnerrel, a Szlovákiai Kereszténydemokrata Mozgalommal haladjunk-e tovább, netán önállóan tevékenykedjünk, vagy más párttal, mozgalommal szövetkezzünk. Hoszszú koalíciós tárgyalások után döntöttünk úgy, hogy kisebb, a nemzeti kisebbségek problémáira összpontosító politikai mozgalmat választjuk partnerül, mert így tudjuk elérni azt, hogy a választók megértsék: ez a párt keresztény alapon áll, éspedig szilárd keresztény alapon, elfogadja az európai kereszténydemokrata eszmerendszert, de ki fog állni a kisebbségek jogainak a védelmében is, amely a mi meggyőződésünk szerint szintén keresztény program. Ha egy nagy párt keretében próbáltuk volna ezt hangsúlyozni, akkor valószínűleg ezt a mi határozott elkötelezettségünket potenciális választóink nem tudták volna kellőképpen megérteni és méltányolni. GYURCSÍK IVÁN: - Besztercebányán március 25-én ülést tartott a Nyilvánosság az Erőszak Ellen. Erről az Új Szóban és a Napban is olvashattunk. Ez a hír tudatta azt is, hogy az FMK közösen lép fel velük a választási hadjáratban. Felhívás jelent meg arról is, hogy támogassuk ezt az alakuló koalíciót. Mivel mi egyenjogú partnerként a választási szerződések megkötéséről a szóba jövő partnerekről bárkivel hajlandóak voltunk tárgyalni, de hangsúlyozom, csak egyenjogú partnerként, ezért nem teljesen volt számunkra világos, hogyan kell értelmeznünk a támogatást. Erre sajnos pontos választ nem kaptunk. Zavart bennünket az is, hogy a már megkötött koalíció támogatására kérnek ben' nünket, vagy csatlakozásra, de az említett koalíció többi tagja, elsősorban a Nyilvánosság az Erőszak Ellen képviselői nem voltak ott a tárgyaláson. Végső soron úgy éreztük, nincs mód arra, bogy az FMK-val külön koalíciós kapcsolatra lépjünk. Eredetileg az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom részéről is igény volt a hármas koalíció megteremtésére. Végül a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal kötött választási szerződésünket március 31-én, az alakuló kongresszusunkon jelentettük be. Jól tudjuk, az öt-, illetve háromszázalékos küszöb, amelyet a választási törvény ír elő, kemény próba elé állítja a pártok és politikai mozgalmak többségét. Ezért hangsúlyoztuk, hogy a nemzeti kisebbségek önálló és hatékony politikai képviselete csak koalíciós összefogással lehetséges, de úgy, hogy mindenki megőrizze autonomitását. ÖLLŐS LÁSZLÓ: - Szeretnék pontosítani, ugyanis a koalíciós szerződést a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalommal mi is csak március 31-e után kötöttük meg, s nem előtte. Addig, amíg a megkereséses tárgyalások folytak, még nem kötöttünk semmiféle szerződést, azaz teljesen nyitottak voltunk mindenféle koalíciókötés előtt. De térjünk vissza a kezdetekhez. Januárban, amikor körvonalazódtak az elképzeléseink arról, hogy részt veszünk a júniusi választásokon, a koalíciós lehetőségeket mérlegeltük. Úgy gondoltuk, hogy a következő két esztendőben olyasféle politizálásra nyílik lehetőség, amilyen még nem volt. Támogattuk az általunk is nagyrabecsült Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom megalakulását, s úgy gondoltuk, hogy mindketten megkeressük természetes szlovák partnereinket, s, velük együttműködve, bizonyos esetekben rájuk nyomást gyakarolva, komoly politikai eredményeket érhetünk el. Mi a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalommal lépünk választási koalícióra, s az önálló magyar kereszténydemokraták pedig a Szlovákiai Kereszténydemokrata Mozgalommal szövetkeznek. Mindkét magyar mozgalom kapcsolatot tartana szlovák partnerével, a parlamentben pedig összefognánk egymással. Természetesen nem leszakadva a szlovák partnerektől, hiszen a többség úgyis ők lesznek, mi mindig kisebbségben leszünk, ilyen szempontból tehát mindegy, hogy 10 vagy 20 magyar képviselő van a parlamentben. így gondoltuk januárban, s így gondoljuk ma is. Szeretnék még elmesélni egy-két dolgot. Még a koalíciós szerződés megkötése előtt, tehát januárban és februárban tárgyalásokat folytattunk mindenekelőtt az alakulófélben lévő Együttélés politikai mozgalom képviselőivel. Kifejtettük azt a véleményünket, hogy főleg az 5 százalékos mandátumküszöb miatt szükséges az összefogás és az elkövetkező két évben a perspektivikus együttműködés azokkal a pártokkal, amelyek természetes partnerek lehetnek. Hadd említsek meg csak egy megbeszélést ezek közül, és annak számunkra áldatlan következményeit. Egy nappal azelőtt, mielőtt az Új Szóban megjelent az Együttélés nyilatkozata, megbeszélést folytattunk, amelyen jelen volt Gyurcsík Iván és Duray Miklós is. Itt vetettük fel azt a problémát, hogy amennyiben egy újabb magyar mozgalom alakul, abban az esetben a következő választások előtt komoly zavarok támadnak majd a magyar településeken. Felvetettük azt is, hogy előre meghatározott együttműködési rend alapján tevékenykedjünk, s a továbbiakban működjünk együtt. Javasoltuk: egyrészt ne beszéljünk egymás ellen, tehát ne zavarjuk egymás köreit, maradjon közös platformunk, ha lehet ne váljunk ketté. S ha már mindenképpen meg akarják alapítani az új mozgalmat, akkor legalább lépjünk fel együtt, jelöltjeink lépjenek fel közösen, s azonnal hozzunk létre egy közös bizottságot, amely egyezteti a két fél álláspontját, parlamenti tevékenységét, stb. Hogy ne történhessen meg, a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal. Javaslatainkat azon a tárgyaláson megértés fogadta, ám a következő hetekben sorban csörögtek a telefonok az FMK irodájában, s felhívtak bennünket vidéki aktivistáink. Beszámoltak arról, hogy megkeresték őket az Együttélés alapítói és beszélgetéseken győzik meg őket arról, hogy az FMK nem képviseli a csehszlovákiai magyarság érdekeit, ezért lépjenek át az Együttélésbe. Ez számunkra sokkoló hatású volt, és tulajdonképpen azóta is az, függetlenül attól, hogy az FMK ennek ellenére felfelé ívelő mozgalom, tagjainak száma rohamosan nő. Ami pedig a parlamenti együttműködést illeti, azt mi mindig természetesnek tartottuk. Január folyamán a forradalmat végigvivő szervezetek - köztük a Független Magyar Kezdeményezés is - képviselőket küldhetett a parlamentbe. Ha ez nincs, akkor a korábbi magyar képviselőket lemondatták volna, de helyükbe nem kerültek volna mások. A parlamentbe ekkor általunk bejuttatott, ám később más politikai mozgalmat alapító képviselőktől azt nem igényeltük, hogy politikai lépéseikhez bármiféle „engedélyt" kérjenek. De elvártuk volna, hogy legalább értesítsenek szándékaikról. Ez a gyakorlat a későbbiek folyamán sem erősítette bizalmunkat. GYURCSÍK IVÁN: - Kénytelen vagyok reagálni erre a hozzászólásra, ám előtte hadd mondjam el, hogy kat, az északi országrészeken viszont többet veszíthetnek. ÚJ SZÓ: - Fontos kérdés az, hogy amit a Független Magyar Kezdeményezés elért a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalommal, vajon nem sikerülhetett-e ugyanez a magyar keresztényeknek? Tehát, csúnya szóval élve, nem gyakorolhattak-e politikai nyomást a Szlovákiai Kereszténydemokrata Mozgalom képviselőire? SZŐCS FERENC: - A mi helyzetünk más volt. Először is a Szlovákiai Kereszténydemokrata Mozgalom néhány képviselőjét nagyon meglepte az, hogy mi önálló mozgalmat hoztunk létre. S helyi szinten, klubjainkban is zavar keletkezett volna, mert nem tudták volna megérteni, miként képviselhetjük sajátos érdekeinket egy nagy párt védőszárnya alatt. Ezért mi azt az utat választottuk, ami Nyugaton természetes, például a finnországi svédek körében, vagy Dél-Tirolban. A kisebbség önállóan indul a választásokon, majd a parlamentbe bejuttatott képviselői révén keresi a kapcsolatot természetes szövetségeseivel, adott esetben a kormányon lévő párttal, vagy pártokkal. Támogatjuk hát a keresztény programot, a kisebbségi programunk valóra váltásához pedig a választóink által megerősítve szeretnénk megszerezni az új kormány támogatását. BAUER EDIT: - Két dolgot hadd mondjak röviden. Azt hiszem, a nemzeti kisebbségek jogaiból kell kiindulni, ennek hatékony képviseletét látja másképpen a két koalíció. Különböző utakon nemzeti kisebbségi kasztal-b magyar azoknak a személyeknek, akik nincsenek jelen, nincs módjuk, hogy önmagukat védjék, vagy tisztázzák álláspontjukat, tehát ne beszéljük róluk. Azt viszont hangsúlyozom, hogy az Együttélés politikai mozgalom nem folytatott és nem is folytat negatív propagandát, mi a saját programunkat, saját elképzeléseinket népszerűsítjük anélkül, hogy másokat támadnánk. Továbbá tudnia kell az olvasónak, hogy Duray Miklós több mint másfél éves távollét után november folyamán tért vissza az Egyesült Államokból Európába, s december elején, amikor a szövetségi kormány kialakításával kapcsolatos tárgyalások beindultak, akkor részt vett ezeken. Januárban pedig Dél-Szlovákia különböző városaiban és falvaiban folytatott beszélgetések során mérte föl a megváltozott és a kialakult helyzetet. Erős volt az igény a nemzeti kisebbségek képviseletét és jogait felvállaló politikai mozgalom létrehozására. Cselekedetre ösztönzött bennünket az is, hogy nem tudtunk azonosulni azokkal a támadásokkal, amelyek éles hangnemben és kellő differenciálás nélkül a csehszlovákiai magyarság intézményei ellen irányultak, s nem értettünk egyet a választási törvény bizonyos diszkrimináló részeivel sem. Céljaink azonosak, de a cél eléréséhez vezető utat mi másként látjuk. Ezért ialakítottá meg Duray Miklós az Együttélés politikai mozgalmat, s ez a lépés az alakuló demokráciában természetes volt. ÖLLŐS LÁSZLÓ: - Mi aztán megkötöttük a választási koalíciót a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalommal, s elértük, hogy kisebbségi programjuk is legyen. Korszerű, európai színvonalú nemzeti kisebbségi program. Hangsúlyozni szeretném, ezt a programot mi szorgalmaztuk, a mi nyomásunkra született meg. SZŐCS FERENC: - Mi az első megbeszélésünket a Független Magyar Kezdeményezés képviselőivel tartottuk, s fölvettük a kapcsolatot a Szlovákiai Kereszténydemokrata Mozgalommal. Kezdetben reálisnak, elképzelhetőnek tartottam ezt a politikai modellt. Ám a tárgyalásokon úgy tapasztaltuk, hogy partnerünknek nem volt kidolgozott nemzetiségi programja, s fölmerült az a gond is, ha ezt elkészítik, akkor elveszíthetik potenciális választóik egy részét, a jóindulatú, ám konzervatív keresztényeket. Tehát megszerezhetnek bizonyos számú dél-szlovákiai magyar keresztény szavazatoAz FMK a többséggel való politizálást tartja meghatározónak, s ez a koncepció természetszerűen vitte őket a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomhoz, az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom felfogása szerint célravezetőbb az autonóm politikai érdekképviselet, ezért kötött koalíciós szerződést. Ezen felül úgy látom, hogy az FMK-nak sikerült olyan partnert találnia, amely párját ritkítja a szlovák történelemben, mert számos európai gondolkodású, nyitott személyiség tagja a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomnak, s ezt azért nem lehet ennyire egyértelműen elmondani a többi szlovák pártról, vagy mozgalomról, természetesen tisztelet az egyes kivételeknek. Nekünk azt is tudatosítanunk kellett, hogy egy adott pillanatban etikátlan választás elé állítjuk az egyént, amikor el kell döntenie, hogy elsősorban keresztény vagy elsősorban az adott nemzethez tartozik-e. Etikátlan például olyan választás elé állítani, hogy keresztény-e vagy magyar. KOVÁCS LÁSZLÓ: - A tisztánlátás érdekében bizonyos dolgokat egyszerűbben is meg kell fogalmaznunk. Eszerint az FMK-VPN koalíció alapvetően politikai platformon köttetett, a másik koalíció pedig nemzeti kisebbségi alapon. Szerintem pedig a huszadik század végén nem célravezető kizárólag nemzeti alapon politizálni. GYURCSÍK IVÁN: - Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a három politikai mozgalom alapvető céljai nagyon hasonlóak, vagy csaknem teljesen azonosak. Gondolok itt számos sorskérdésre, a nemzeti kisebbségek identitásának megőrzésére, a művelődés és az oktatás autonómiájára, a nyelvhasználat alkotmányos jogaira. Már említettük, hogy a célhoz vezető út megválasztásában különbözünk, tehát nem ellenfelekként állunk szemben, hanem a vélemények másságát tolerálva keressük a nemzeti kisebbségek helyzetének optimális megoldását. Mi egyenjogú koalíciós partnerként kötöttünk szerződést, így szerepelünk a választási listán. Mondhatnám, kifele is minden világos. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen több mozgalmat tömörít, ám ezek jogi szempontból a választópolgár előtt nenri jelennek meg. A jelölőlistán csak nevek olvashatók, az egyes jelöltek politikai hovatartozását viszont nem tüntetik föl. ' Ezt elsősorban azért említem, hogy az adott koalíciós partner nem képviseli a közösen megszabott irányvonalat, akkor mi leszünk az elsők, akik bevágják a kaput. Ugyanúgy, ahogy a forradalomkor megtettük a levitézlett párttal. Szeretném a figyelmet fölhívni arra is, hogy nem pusztán a kisebbségi érdekek deklarálásáról van szó, hanem annak mérlegeléséről, hogy az elkövetkező két évben miként érhetünk el konkrét eredményeket. Valóban konkrét eredményeket, amelyek túlmutatnak a tiltakozásokon, az obstrukciókon. Ehhez többségi partnert kell szereznünk, vagy olyan ellenzéket alakítanunk, amelynek számottevő súlya van. Velünk kapcsolatban a választónak arról sem kell döntenie, hogy magyar vagy nem magyar, mi a megalakulásunktól fogva egyértelművé tettük: szuverén magyar politikai mozgalom vagyunk. Ami pedig a megkötött választási koalíciót illeti: a ma kialakult helyzet ismeretében hadd adjak hangot kételyemnek. Vajon kereszténydemokrata választási győzelem esetén milyen kormányképviselete lesz a szlovákiai magyarságnak? Előfordulhat az is, hogy nem lesz magyar a kormányban. Amennyiben a mi koalíciónk győz, s más polgári párttal koalícióképes kormányt tud alakítani, úgy gondolom, mi biztosítani tudjuk a nemzeti kisebbség megtelelő képviseletét. Félreértés ne essék: a választások nem csupán a parlamenti képviseletért, hanem a kormányalakításért is folynak. SZŐCS FERENC: - Én azt hiszem, magabiztosabban tudunk majd föllépni, ha tudjuk, hogy minket a dél-szlovákiai választóink juttattak a parlamentbe, s nem valamelyik nagy párt hátán kerültünk be. Mi lehetőséget kínálunk a szlovákiai magyar keresztényeknek, hogy keresztényként, magyarként támogathassák mozgalmunkat, koalíciónkat. BAUER EDIT: - Szóltunk már arról, hogy céljainak egyáltalán nem eltérőek, mindannyian a nemzeti kisebbség, az itteni magyarság eredményes érdekképviseletét, jogvédelmét tartjuk alapvető szempontnak. Itt és most értelmetlennek tartom eldönteni, melyik a kizárólagosan helyes út. Ezt nem is lehet meghatározni. Ezt majd eldönti az idő. GYURCSÍK IVÁN: - Él még bennünk a letűnt korszak áldatlan gyakorlata, amikor csak egy igazságot kiáltottak ki, s mindig azoknak volt igazuk, akik a hatalmat testesítették meg. Tudatosíthatnánk már bejuttatott a pai ben, azt hiszen irányban haladni A legjobb viszo a nagy párttal, rendszerünk a le el tudtam volna esetében is, vag} ták volna a jó v akkor is, ha eg koalícióban veszi számú képviseli a parlamentbe, volna a VPN pre valósításában, ly tudták volna, hog Jóink juttattak be mentbe, és nekü rális, demokratik kell képviselnün képvisel, hanem lémákat is. GYURCSÍK mértékben egye Szőcs Ferenc m tartottuk volna é; tosnak tartjuk, ho gyar Kezdemény latokat tud;

1iT- k meggyőződésünk letesebb és tis a pozitív kampár szolgálja, ezt sze Tehát nem akaru madni. Úgy érez zető egymás lejá elleni támadás, partnerként nyitvi sok, után is a Kezdeményezés csolat megteren amelyben egyem lerancián alapule el bennünket. Te a közös fellépés ÖLLŐS LÁS: már elmondtam, Elmondtam azt i ményeztük. Csa hogy itt mindöss szó jelenleg. A I vonalak húzódta Bauer Edit Gyurcsík Iván mert a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom színrelépésével nagyon jelentős színfolt jelent meg a szlovák politikai életben, ám ez a mozgalom sem homogén, különböző áramlatokhoz tartozó emberek a tagjai. Ezért tartom fontosnak, hogy azonosság legyen az FMK által a magyar olvasók felé prezentált nemzetiségi program és a szlováksággal ismertetett program között. ÖLLŐS LÁSZLÓ: - Egyszer már hangsúlyoztam, hogy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomban tényleg vannak európai gondolkodású, felvilágosult emberek, de a mozgalomnak nem elsősorban emiatt van nemzetiségi programja, hanem azért, mert az FMK ezt kimunkálta, s folyamatos belső nyomást gyakorolt a partnerre, ennek továbbfejlesztése érdekében. Ami pedig a fölmerült aggályokat illeti, az FMK nem valamely más politikai párt keretében működik, hanem önálló politikai pártként, szuverén partnerként. Amennyiben úgy látjuk, végre, hogy töbl bői, többféle elgc keresnünk az igí nem létezik egy< oldás. Szerintem majd el, melyik a az a koncepció, í és a legjobban kisebbségünk üg ÚJ SZÓ: a várható eredi nem sajnálják-e, alakult ki a hármj SZŐCS FER juk. Mi kezdettő módon szerettük a három magyar az elképzelésünk lamenti képvisel mozgalom révén hozásba, haszne hattak volna test azokkal a mozg; hez az eszmer a legközelebb ; képzeltük el, oly fogva, hogy mac viselnénk a népe