Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-21 / 117. szám, hétfő

Új alapokon HATÁLYBA LÉPETT AZ ÁLLAMI VÁLLALATRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY Két évvel ezelőtt hetekig tartó, jobbára szervezett, s esetenként spontán társadalmi vita után született meg a jogszabály. Azt, hogy végleges formáját és tartalmát milyen mértékben befolyásolták az elhangzott, leirt észrevételek, csak az akkori törvényalkotók tudnák megmondani. Mindenesetre a törvénytervezet körül óriási volt a porverés, azonban a hatályba helyezett jogszabály nem nagyon örvendeztette meg a vállalatokat. A nemrég elfogadott állami vállalatról szóló törvény elődjéhez és a korábbi gyakorlathoz viszonyítva rendhagyó* módon született. Elfogadását nem előzte meg nagy társadalmi .vita, csupán a szövetségi kormány vitatta meg, majd a törvényhozók csatároztak egy kicsit a parlamentban. Végül jóváhagyták azt a 38 paragrafusból álló törvényt, amely e hónap első napján lépett az 1988-ban megalkotott jogszabály helyébe. Meg kell jegyezni, hogy a törvény a megváltozott körülményekből és a gazdasági reformból kiindulva tükrözi az állami vállalatok újszerű értelmezését. Mivel szerepük és népgazdaságban elfoglalt helyük a közelebbi és távolabbi jövőben minden bizonnyal változni fog, a törvényt átmeneti jellegűnek lehet tekinteni. Két változatban Mit tartalmaz az új jogszabály? A gazdasági reformfolyamatnak megfelelően kétfajta vállalat létrehozását teszi lehetővé. Az alaptípus az állami vállalat, élén az igazgatóval és a felügyelő tanáccsal. A tanács tagjait egyenlő arányban az alapító jelöli ki, illetve a dolgozókollektíva választja meg. A másik típus a közhasznú vállalat, amelyet az igazgató irányít. Már a megnevezésből is nyilvánvaló, hogy tevékenysége közhasznú szükségletek kielégítésére irányul. Hangsúlyozni kell, hogy ezeket a vállalatokat csak azokon a szakterületeken, illetve azokban az esetekben lehet létrehozni, amelyeket az illetékes kormány megjelöl. Erre a korlátozásra azért van szükség, mert a közhasznú vállalatok dotációt kapnak. A törvény számol azzal, hogy gazdaságunk nagy változásokon megy keresztül. Ezért az ideiglenes és zárórendelkezések lehetővé teszik, hogy az állami vállalat szükség esetén az irányítás és gazdálkodás, valamint a szervezés más formájára térjen át. Az alapító a vállalat vagy annak belső szervezési egysége javaslatára 1990. december 31-ig például „kiemelhet" a vállalatból egy vagy több egységet egy vagy több vállalat létrehozása céljából. Ami a vállalat tevékenységét illeti, a jogszabály eltekint a részletezéstől és a küldetés adminisztratív, centralisztikus meghatározásától. A lényeg az önállóság és a saját számlára történő gazdálkodás. Az önálló gazdálkodás természetes velejárója a kockázat, s ezt a vállalatoknak illetve a dolgozókollektíváknak vállalniuk kell, mondja a törvény. A dolgozókollektívát azok a dolgozók alkotják, akik az adott vállalatnál vannak munkaviszonyban. Kivételt képeznek az adott helyen másodállásban dolgozók és azok, akik keretszerződés alapján dolgoznak a vállalatnál. Ritkábban szól közbe az állam A jogszabály az állami vállalat társadalomban elfoglalt helyét, vagyis az alapitóhoz és az államhoz fűződő kapcsolatát, valamint a szervezet irányítását újszerűen határozza meg. Lényegesen csökken az állam irányító szerepe, feladata a vállalkozás feltételeinek megteremtésére irányul. A törvény kimondja, hogy a vállalat alapítója mindig állami szerv. Maga a vállalat önálló jogi személy, belső szervezési struktúráját önmaga alakítja ki. Belső szervezési egységeit azonban nem nevezheti meg a „vállalat" vagy „szervezet" elnevezéssel. Korábban meglehetősen megtévesztő volt, hogy „konszernvállalat"-nak vagy „állami vállalat"nak hívtak egy-egy szervezetet, amely a valóságban nem ilyen szervezési forma volt. A könnyebb megkülönböztetés végett a törvény újra bevezeti a gyakorlatba a kihelyezett üzem megnevezést. Röviden felveti a környezet és a polgárok egészségének védelmét, jóllehet ezeket a kérdéseket más előírások szabályozzák. Viszont érthető okokból nem tárgyalja az állami terv és a tervezés problematikáját. Ajándékozás vagy befektetés? Ha az alapító a törvényben megnevezett okokból és feltételek mellett felszámolja a vállalatot, annak egész vagyonát átruházza más jogi vagy magánszemélyre. Amennyiben nem hatékony, gazdaságtalan vállalatról van szó, az ajándékozás is számításba jöhet. A rendelkezés azzal is számol, hogy a felszámolt vállalat vagyonát részvénytársaságba fektetik. Feltételezések szerint ez lesz a leggyakoribb eset. Egyébként nem kizárt a vállalat bérbeadása sem. Azonban ahhoz, hogy ez gyakorlattá váljon, számos törvény még hiányzik. Ez év december 31-ig a legszükségesebb szervezeti és egyéb változásokat lehet megvalósítani. A hónap elején hatályba lépett törvény más, mint elődje volt. Értékelésekor - jóllehet ez még kissé korai - megoszlanak a vélemények. Vannak, akik megfelelőnek tartják, mások viszont a gazdasági reform kerékkötőjét látják benne. Hogy kinek van igaza, azt végül is a gyakorlat dönti el. KOVÁCS EDIT Történelemóra a sétálóutcában A Vencel tér és a Lőportorony közti, sétálóutcává átalakított Príkopy ma Prága legforgalmasabb, s nem túlzunk, ha azt mondjuk, legvonzóbb utcája. Ennek meg is van az oka. Ugyanis május 4-től június 7-ig ebben az utcában mindenki áttekintheti Csehszlovákia történelmének alakulását, azaz az 1918-tól napjainkig terjedő időszakot, s megláthatja itt mindazt, amit az elmúlt négy évtizedben hiába keresett a történelemkönyvekben ... A rendezők - az Európai Kultúra Klubja, a Polgári Fórum Koordinációs Központja és a Cseh Köztársaság Kulturális Minisztériuma - az ország legújabbkori történetét bemutató kiállítás címének a cseh himnusz első sorát, a Kde domov múj (Hol a hazám) költői kérdést választották. A Müsteken Masaryk elnök szobránál kezdjük a történelemórát. A sétálóutca fölött színes transzparensek és a Csehszlovákia létrejöttében szerepet játszó hatalmas zászlói. A Dúm elegance divatcsarnok kirakatában most az államalapítás kordokumentumai, oklevelek, katonai egyenruhák, fegyverek és kitüntetések láthatók. A kirakat ablaka mögött közben a történelmi eseményeket felidéző dokumentumfilmek peregnek egy képernyőn. Tömegek állnak az utca két szólén emelkedő kerek reklámoszlopoknál. Az elsőkön fényképek, plakátok, s táblázatok elevenítik fel az új köztársaság politikai, gazdasági, kulturális és nemzetiségi viszonyait. Egy térkép alatt látom az 1921. évi népMichael Kocáb nyilatkozata a szovjet csapatkivonásáról „Katonai parádék helyett show-műsort" MICHAEL KOCÁB képviselő, a szovjet csapatkivonást ellenőrző parlamenti vegyes bizottság alelnöke a közelmúltban Szlovákiában tett szemleútját követően interjút adott a Csehszlovák Sajtóiroda munkatársának

.' • Azt beszélik önről, hogy nemzetvédelmi miniszter szeretne lenni... - Ez természetesen képtelenség. • Véleménye szerint a Nemzetvédelmi Minisztérium élén polgári személynek kellene állnia? - A forradalom kezdetén még azt gondoltam, hogy ha mindenáron kommunistának kell betöltenie a miniszteri posztot, akkor legalább ne legyen katona. Ma már egész más véleményen vagyok. A hadsereg élén kompetens személynek kell állnia. Vacek miniszter mint hadseregtábornok, a vezérkar egykori főnöke a legmegfelelőbb ember. Már nem tagja a kommunista pártnak, és úgy tűnik, érti a jelenlegi helyzetet, s támogatja Havel elnököt mint ^fegyveres erők főparancsnokát. Mi több, nagyon intelligens és megbízható. • Milyen egyéb tapasztalatai vannak a hadsereggel való együttműködés terén? - Kellemesen csalódtam. Annak ellenére, hogy még mindig sok az olyan katonai középkáder, aki nem nekünk szurkol. Ám úgy vélem, valahogy deklarálni kellene a hadsereg új feladatát. Ezért javasolni fogom, hogy a katonai parádék helyett a Letnán vagy a Strahovon a haveli humanizmusnak megfelelően a világ minden hadseregének zenekara és táncegyüttese jöjjön össze béketalálkozóra, vagy tartson gigantikus show-műsort. • Ön alelnöke annak a parlamenti bizottságnak, amely a szovjet csapatkivonás ellenőrzésére hivatot. Elégedett a testület munkájával? - Szeretném felhívni a nemzeti bizottságok illetékeseinek figyelmét arra, hogy a szovjet helyőrségekkel kötött helyi megállapodásoknak összhangban kell lenniük a központi kivonulási tervvel. Véletlenül sem történhet meg például az, hogy a csapatok teljes kivonulása előtt szállítják el az üzemanyagot. Elsőként a harci alakulatoknak kell távozniuk, s Gi.ak azután köveiivéziietnek a hadtápegységek. Ismét hangsúlyoznom kell, hogy a szovjetekkel folytatott tárgyalásokra a tolerancia és a megértés jellemző. Ezek a katonák a totalitárius rendszer miatt még rosszabb helyzetben vannak, mint mi. Ök sem tehetnek arról, ami 1968-ban történt. Az ökológiai károk ugyan helyenként ijesztőek, ám ne feledjük: mi is pusztítottuk a természetet. • Mennyire fognak egyezni a csehszlovák és a szovjet fél adatai azt illetően, hogy milyen kártérítést kellene fizetnie a szovjet kormánynak katonái csehszlovákiai állomásoztatásáért? - Az adatok természetesen erősen eltérnek majd. S bizonyára a kérdés a későbbiekben is vita tárgya lesz. Ezért kell ismételten felhívni a nemzeti bizottságok figyelmét arra, hogy felelősséggel mérjék fel a katonák által okozott károkat. Szorosan együtt kell működnünk a belügyi tárcával is. Ugyanis továbbra sem tisztázott, hogy a Szovjetunió milyen foírnában téríti meg ezt az adósságot. (CSTK) számlálás eredményeit. Az új csehszlovák államban ekkor mintegy háromnegyedmillió volt a magyarok száma... A náci megszállás dokumentumai közt is sok az eddig agyonhallgatott, különösen a nem kommunista antifasiszta ellenállásra vonatkozó emlék. Arrébb a Národní politika c. újság 1939. augusztus 21-i számának címoldala árulkodik a második világháború egyik nálunk ugyancsak elhallgatott eseményéről. íme a szalagcím: Megnemtámadási paktum Németország és Szovjet-Oroszszág közt. 1948 óta talán először láthatók Prágában így nyilvánosan, s egyoldalú kommentárok nélkül a szudétanémet népcsoport kitelepítéséről tanúskodó felvételek. Időszerű és sok tanulságot nyújt az 1946. évi választásokat bemutató rész is. Sokkhatást vált ki az emberekből az ötvenes éveket szemléltető rész. Nemcsak Joszif Viszarionovicslángeszét dicsőítő vezércikkek, de* a „népek nagy tanítómestere" 70. születésnapja alkalmából a vazallus pártvezetés által kinyilváníttatott megalázó hódolat dokumentumai is! Az idősebbek a körülöttük állóknak, s a csodálkozóknak élénken magyarázzák a személyi kultusz éveivel kapcsolatos személyes emlékeiket. A fiatalok számára e dokumentumok bizarr komédiának tűnnek... Ma, amikor a történelem felszínre hozta az „örök titkokat", az égbekiáltó törvénysértéseket, megdöbbentően hatnak a koncepciós perek emlékei, az, hogy az egyeduralkodó párt vezetői vérfagyasztó cinizmussal írták alá egykori harcostársaik halálos ítéletét. Rudolf Slánskýt 50. születésnapja alkalmából országos ünneplésben részesítik, kitüntetik a Szocializmus Érdemrenddel, majd néhány hónap múlva kivégeztetik! S ennek az orwelli rendszernek még arra is jut ideje, h^gy „koszorús költőkkel", későbbi nemzeti művészekkel, az ítélettel egyetértő verseket írasson! Egy kirakatban e kort idéző „kellékek" közt látható több generáció kötelező ruhadarabja, a ČSM-jelvénnyel díszített kék ing. Egy asszony, amikor ezt a ruhadarabot meglátja, önkéntelenül megjegyzi: Jé! Nekem is ebben a blúzban kellett érettségizni! Az utca közepe tájt, ahol néhány éve a szocialista munka hőseinek arcképeit állították ki, most Sztálin és legjobb tanítványainak felnagyított arcképei láthatók. Sztálin jobbján a csatlós országok volt első- és főtitkárai, közöttük Gottwald, Rákosi, Dej, Široký, Bacílek, de másik oldalán Brezsnyev mögött a CSKP 1969 utáni vezetői, Husák, Jakeš, Biľak, Fojtík és Hoffmann tekint a sétálóutca közönségére. Ki hitte volna el ezt: ebben az országban még tavaly ilyenkor?! A járókelő bepillantást nyerhet 1968 eseményeibe, a Prágai Tavasz eltiprásának dokumentumaiba. Ezt az időszakot a kirakatokból ugyancsak bőséges dokumentumfilm-műsor hozza emberközelbe. Az utca végén, a Hibernium kiállítási palotában, az utóbbi 22 évre vonatkozó emlékek láthatók. Az épület előtt hosszú sor kígyózik, a kíváncsiság főleg a fiatalokat fűti. A tárlaton sok, nemrég még féltve rejtegetett emlék eleveníti fel 1968 eseményeit. Itt van például František Kriegel 1968. május 30-i híres beszéde, a Charta 77 dokumentumai, de ezzel az emberjogi mozgalommal kapcsolatos rendőrségi „irodalom" is. A szellemi élet terén végzett pusztítást jelképezi a tiltott könyvek hatalmas listája. Csak a prágai városi könyvtárból a hetvenes évek elején mintegy ötvenezer művet „utasítottak" a tiltott könyvek birodalmába! De megtalálhatók itt a titkosrendőrség provokációs tevékenységére vonatkozó bizonyítékok: a lehallgató készülékek, a konspirációs lakások áttekintése, a „disszidensekről" készült jelentések... Az első emeleten pedig az 1989. (František Pačes felvétele) november 17-i események még frissen ható dokumentumai köszöntenek ránk. Az épületben van a tévé és a rádió választási pódiuma is, ahol az egyes pártok és mozgalmak ismertethetik programjukat. A Hol a hazám kiállítás a hatalom egykori tulajdonosairól és az üldözött emberekről szóló hiteles vallomás, amelynek célja nem egyes személyek lejáratása, hanem történelmi tények alapján az igazság feltárása. SOMOGYI MÁTYÁS ÚJ SZÚ 4 1990. V. 23.