Új Szó, 1990. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1990-05-18 / 115. szám, péntek

(ČSTK) - Rita Dapkus, litván kormányszóvivő közlése szerint Ka­zimiera Prunskiene miniszterelnök Moszkvába utazott, hogy Mihail Gorbacsovnak átadja a Litvánia státuszát érintő kompromisszumos üzenetet. A parlament által jóváha­gyott dokumentum először tesz em­lítést a balti köztársaság független­ségéhez vezető átmeneti időszakról - mondotta a szóvivő. Meghatároz­za azokat a konkrét pontokat, ame­lyekről Litvánia Moszkvával szeret­ne tárgyalni, többek között a védelmi szerződésről, a köztársaságban le­vő szovjet vagyon problémájáról és az orosz lakosság jogainak védel­méről. Mihail Gorbacsov államfő teg­nap azt mondta, ő semmit sem tud Prunskiene moszkvai útjáról és szándékáról, hogy találkozni kíván vele. „Eddig semmiről sem tudok, senki sem fordult hozzám" - mon­dotta Gorbacsov. Az észt legfelsőbó tanács szer­dán este szavazattöbbséggel jóvá­hagyta a köztársaság ideiglenes köz­igazgatásának alapjairól szóló tör­vényt. A dokumentumnak az a célja, hogy megszűnjön az észt államha­talmi szerveknek a Szovjetunió ille­tékes szerveivel szembeni aláren­deltsége. Sem az észt, sem a lett parlament ezidáig nem foglalkozott a válasszal a hétfői elnöki rendelet­re, amely érvényteleníti a lett és az észt legfelsőbb tanács függetlenségi ÚJ SZÚ 1990. V. 18. (ČSTK) - Helmut Kohl nyugatnémet szövetségi kancellár és Lothar de Maizi­ére keletnémet kormányfő szerdán délu­tán Strasbourgban felszólalt az Európa Parlament ülésén. Mindketten átfogó be­szédben foglaltak állást Németország egysége mellett. A kancellár hangsúlyozta, a két német államnak az a célja, hogy a négy plusz kettő tárgyalások még a Helsinki 2 őszre tervezett csúcstalálkozójáig sikeresen be­fejeződjenek. Kohl határozottan elutasí­totta a jövőbeni egységes Németország semlegességének vagy demilitarizálásá­nak gondolatát. Németországnak a leg­szorosabban a nyugati szövetségi rend­szerbe kell ágyazódnia, ugyanakkor az NDK mai területén katonai szempontból átmeneti szabályozást kell érvényesíteni. A bonni kancellár jelezte, szándékai szerint a nyugatnémet és a keletnémet parlament még a nyári szünet előtt nyilat­kozatban rögzíti Lengyelország nyugati határainak sérthetetlenségét. Lothar de Maiziére biztosított róla, hogy Németor­szág tiszteletben fogja tartani a szomszé­dos államok érdekeit. Ő is elsősorban az Odera-Neisse határvonal sérthetetlensé­gére gondolt. Megerősítette kormánya ál­láspontját, mely szerint „Németország­nak nincsenek többé vitás határai". A bonni kormány el akarja érni, hogy a német-német államszerződés érvénybe lépésével párhuzamosan az NDK jelölje meg az össznémet választások időpontját éš azt a dátumot, amelytől kezdve Né­metország keleti területén is hatályba lép az NSZK alkotmánya. Az időpont megha­tározása azonban nem feltétele az állam­szerződés jóváhagyásának. De Klerk Brüsszelben (ČSTK) - Frederik de Klerk dél­afrikai államfő, aki már majd egy hete járja a nyugat-európai főváro­sokat azzal a céllal, hogy azok old­ják fel a Pretoria elleni gazdasági szankciókat, szerdán Brüsszelben tárgyalt. A belga ipar képviseletében konzultált először, akik hangsúlyoz­ták: az Európai Közösségek csupán akkor állhat el a szankcióktól, ha a dél-afrikai kormány teljes egészé­ben feladta az apartheidpolitikát. De Klerket Baudouin király is fogadta, később pedig Urbain Devolderrel, a munkáltatók országos szervezeté­nek (FEB) elnökével tanácskozott. E találkozóról a FEB nyilatkozatot tett közzé, amely szerint 1989-ben két történelmi jelentőségű esemény volt: a kelet-európai országokban radikális változások történtek, a Dél­afrikai Köztársaságban pedig meg­kezdődött a demokratizálási folya­mat. Devoldere arról is beszélt, hogy sok belga vállalatnak érdeke lenne az együttműködés felújítása Pretori­ával. Újabb vitákra került sor a nyugatnémet CDU/CSU és a szociáldemokraták között az egyesítés menetrendjének kérdésé­ben. Hans-Jochen Vogel, az SPD elnö­ke a német egységgel foglalkrzó bizott­ságban elmondta, a szociáldemokraták néhány módosítást szeretnének végre­hajtani az államszerződésben, követelik, hogy a pénzügyi, gazdasági és szociális unió mellett hozzák létre a környezetvé­delmi uniót is. Olyan intézkedéseket sze­retnének foganatosítani, amelyek biztosí­tanák a munkahelyeket az NDK gazdasá­gának szerkezeti átalakítása során. A CDU szerint az SPD-nek nincs sem­milyen koncepciója a német egyesítési politikáról, ami pedig az egyesítés ütemét illeti, azt nem a szövetségi kormány hatá­rozza meg, hanem az NDK lakossága. Rainer Eppelmann keletnémet lesze­relési és védelmi miniszter tegnapi berlini sajtóértekezletén cáfolta egyes hírügy­nökségek szerdai állítását, miszerint a Szovjetunió leállította csapatainak kivo­nását az NDK területéről. A Grúz Kommunista Párt XXVIII. kongresszusának küldöttei még szerdán úgy döntöttek, hogy félbe­szakítják tanácskozásukat, s csak azután újítják fel, ha a pártalapszer­vezetek megvitatják a pártprogram főbb téziseinek tervezetét. A szerdai ülésen csupán az SZKP XXVIII. kongresszusának küldötteit válasz­tották meg, és megalapították azo­kat a bizottságokat, amelyek a Grúz KP irányító szerveinek létrehozásá­val fognak foglalkozni. Az Alkotmányfelügyelő Bizottság szerdai ülésén kezdett foglalkozni Gorbacsov egyik elnöki rendeleté­nek érvényességével. Arról a rende­letről van szó; amely gyakorlatilag betiltja a Moszkva központjában rendezendő tömeggyűléseket. Gorbimániától tartva (ČSTK) - Minneapolisban és San Franciscóban a gorbimánia újabb hullá­mát váltotta ki a szovjet államfőnek az a szándéka, hogy egyesült államokbeli látogatása során Washington után felke­resi Minnesota és Kalifornia államokat is. Az amerikai kormánykörök viszont egyál­talán nem lelkesednek Gorbacsov ötleté­ért. Nincsenek kétségeik ugyanis afelől, hogy a szovjet vezetőnek ez az útja tovább növeli népszerűségét az amerikai­ak körében. S egyáltalán nem biztos, hogy ezt éppen most akarja a kormány. A húzódozást hivatalosan a szovjet államfő biztonságának garantálása körüli nehézségekkel, és a költségek megnöve­kedésével magyarázzák. Sót, a Fehér Ház bejelentette, Gorbacsov állami láto­gatása június 3-ig tart, s amint elutazik Washingtonból (harmadikának délután­ján) turistának fog számítani. Az amerikai fél természetesen gondoskodni fog biz­tonságáról, de ennek és ott-tartózkodásá­nak összes költségeit a Szovjetuniónak kell fedeznie. Magyarországi szlovák fiatalok állásfoglalása A Magyarországi Szlovák Fiatalok Szervezete kedden állásfoglalást jutta­tott el a magyar Országos Sajtószolgá­lathoz, tegnap pedig az okmányt átad­ták a Csehszlovák Sajtóiroda budapesti tudósítójának is. Az állásfoglalás egye­bek között hangsúlyozza: Üdvözöljük és örömmel figyeljük az őseink hazájá­ban zajló társadalmi folyamatokat, amelyeket elsősorban a demokratikus hagyományokhoz való visszatérés jel­lemez. E folyamatot azonban negatív jelenségek is kísérik, amelyek követ­kezménye pedig nemegyszer antide­mokratikus magatartás, mint amilyen például a komáromi Jókai Egyetem lét­rehozásával kapcsolatos hivatalos ál­lásfoglalás. A magyarországi tömegtájékoztató eszközök sokszor torz képet nyújtanak mind a magyarországi nemzeti kisebb­ségek, mind a környező országok ma­gyar kisebbségeinek életéről, így a több mint félmilliós szlovákiai magyarság számára létrehozandó egyetem kérdé­séről is. A Magyar Köztársaságban élő nem­zeti kisebbségek jelenlegi válságos helyzete annak következménye, hogy évtizedek óta nem rendelkeznek egyet­len általános, közép- és főiskolával sem, amelyben legalább a tantárgyak felét az adott nemzetiség nyelvén oktat­nák. A magyarországi nemzeti kisebb­ségek anyanyelven történő oktatásá­nak megoldatlansága azonban nem szolgálhat ürügyül a környező orszá­gokban élő magyar kisebbségek okta­tási gondjainak hasonló „megoldá­sához". Az állásfoglalás ezenkívül leszögezi: Függetlenül a magyarországi propa­gandától, támogatjuk a magyar kisebb­ség jogos igényét saját egyetemének a megalakítására és felszólítjuk az ille­tékes szerveket, hogy ismét tűzzék na­pirendre ezt a kérdést. Nem újabb Marshall-terv (Folytatás az 1. oldalról) adni a 23 tagországot tömörítő, jól működő Európa Tanácsot, s főleg a 16 tagú NATO-t. Ezzel szemben a kelet-európai országok gazdasági nehézségekkel, ökológiai problé­mákkal és a korábbi időszakok er­kölcsi következményeivel küsz­ködnek. Európában már nem erőegyen­súly van, hanem mély aránytalan­ság, vagy inkább egyensúlyhiány a két tömb között. Az egész szovjet katonai és politikai tömb szétesőben van. Természetesen a Szovjetunió­nak vannak erős eirettentő eszközei, de ezeket csak akkor vetheti be, ha kilátástalan helyzetbe kerül. Ez az egyensúlyhiány destabilizálhatja a helyzetet, kiszámíthatatlanná te­George Bush külpolitikai kérdésekről (ČSTK) - George Bush amerikai el­nök szerdai washingtoni sajtóértekezletén több fontos külpolitikai kérdésről beszélt, sürgetve, hogy Moszkva és Vilnius kezd­jen tárgyalásokat, s hogy a szovjet veze­tés szüntesse be a Litvánia elleni gazda­sági nyomást. A tudósítók felfigyeltek ar­ra, ahogyan fogalmazott: a balti köztársa­ságok helyzete valóban feszültséget visz a Szovjetunió és az USA kapcsolataiba, s ez nem fog enyhülni mindaddig, amíg a Kreml nem enyhíti a Baltikumra neheze­dó gazdasági nyomást. Ugyanakkor ér­tésre adta, folytatni akarja a párbeszédet Moszkvával. Hozzáfűzte: „Hiszen akkor is tárgyaltunk a Kremllel, amikor túszként kezelte egész Kelet-Európát." Nicaraguáról szólva kijelentette: a je­lenlegi managuai kormány a csőd szélén áll, s felháborodottan szólt arról, a Kong­resszus nem teszi lehetővé számára, hogy gyors segítséget nyújtson Violeta Chamorrénak. Az előírások szerint­ugyanis azért nem adhat hitelt, mert nincs garancia arra, hogy azt Nicaragua vissza tudja fizetni. Megkommentálta az elnök azt a hírt is, amely szerint a Fülöp-szigetek nem kí­vánja meghosszabbítani a támaszpont­szerződést. Mint mondotta, az USA szá­mára ezek a támaszpontok előnyösek, de „az USA csendes-óceáni érdekeit nélkü­lük is biztosítani tudjuk". Bush még nem döntötte el, hogy meg­hagyja-e Kínának a legnagyobb kereske­delmi egyezmények elvét. A dolog bonyo­lult, Washingtonnak is érdeke a jó viszony Pekinggel, ugyanakkor nem ért egyet az­zal, ahogyan Kína az emberi jogokat kezeli. heti az európai politikát. Ez még inkább aláhúzza az összeurópai biz­tonsági rendszer kiépítésének a szükségét. Megfigyelők első reagálásaikban valamilyen újabb Marshall-tervként értékelték Dienstbier javaslatait. A Csehszlovák Sajtóiroda tudósító­jának kérdéseire válaszolva külügy­miniszterünk azt mondta, nem ért teljesen egyet ezzel a megfogalma­zással. A Marshall-terv csupán ösz­tönzést adott, hiszen 40 évvel ez­előtt szintén a Harvard Egyetemen terjesztették elő. Csehszlovákia a Marshall-tervben nem vehetett részt, mert azt Sztálin megtiltotta. Az említett ösztönzés nem csupán az azonos helyszínből fakad, hanem elsősorban abból, hogy a Marshall­tervben résztvevő országoknak szo­rosan együtt kellett működniük, s a kapott pénzt beruházásokra kel­lett fordítaniuk. Felmerül a kérdés, reális-e a Ke­let-Európának és a Szovjetuniónak szánt 16 milliárd amerikai dollárról beszélni. Mint Dienstbier mondotta, a Marshall-terv az USA bruttó nem­zeti jövedelmének a 2 százalékát tette ki, ez a mostani terv viszont az USA, Japán és az Európai Közössé­gek bruttó nemzeti termékének csu­pán elenyésző töredékét. S mivel az új csehszlovák javaslat nemcsak az USA-t célozza, hanem az OECD 24 országát is, tehát lényegében mini­mális összegről van szó, amely vi­szont lehetővé tenné Csehszlová­kia, Magyarország és Lengyel­ország számára - a két-három éves átmeneti időszak alatt - gazdaságuk megújítását, mégpedig nagyobb megrázkódtatások nélkül. I /asárnap választások lesznek Romániá­V ban. Aggódom. Szándékosan nem vesszőt, pontot tettem e két tény után, nehogy összemosódjanak. Az utóbbi hetek fejleményei ráébresztettek: mi itt, Kelet-Európában nem tudunk igazán kulturált kampányokat folytatni, különösen a finis előtt durvultak-durvulnak el. Igaz, nem volt mikor megtanulnunk kulturáltan politizálni, hiszen csak egyféleképpen volt szabad. Aggódom - anélkül, hogy be akarnék avat­kozni egy volt „testvéri" ország belügyeibe. Talán a folytonos aggodalmak korát éljük? Nekem, az embernek jogom volt aggódni de­cemberben a romániai forradalomért. Mint itteni magyarnak, jogom van aggódni az ottani ma­gyarokért. Jogom van aggódni az onnan kiván­dorlók egyre növekvő tömegéért, s méginkább azokért, akik otthon maradnak. Marosvásárhely döbbenet volt. A miértre, a hogyan lehetségesre kereste a feleletet min­denki. Csak április végén találtam meg a saját válaszomat. Máig sem tudok szabadulni a Cea­usescu házaspár kivégzéséről készült film ha­tása alól, a Panoráma hiheteltenül jó szolgála­tot tett nekünk azzal, hogy bemutatta. Nem a vér látványa volt iszonyatos, hanem maga a „per". Félreértés ne essék, Ceausescuék százszorosan megérdemelték a halált. De nem így. Viszolyogtató volt, amit a sza­badság, a forradalom, a diktatúra feletti győze­lem nevében bemutattak nekünk. S egyáltalán: miért pont akkor mutatták be? De az érzelmek helyett nézzük a tényeket. Az egyik francia televíziónak, a TF t-nek állítólag bécsi közvetí­tőkön keresztül sikerült megszereznie az egye­di, titkos tekercseket, s amikor délelőtt bejelen­tették az estére várható szenzációt, nagy gyor­san ugyanezt bedobta műsorába a másik, az Antenne 2 tévé is. Ez utóbbi változatból csak a házaspár megkötözése hiányzott. Még egy különbség: a második változat kockáin látható volt a TVRL (Szabad Román Televízió) hivata­los jele. Manipuláció volt ez a javából. Az Anténne 2­nek a kópiát a román televízió adta el. Az egyik feltevés: a mostani vezetés belső használatra szánta a filmet, hogy bemutathassa, kik fogták el a diktátort és kik végeztek vele. Ezzel a vá­lasztási pozícióját kívánta erősíteni. Ugyanak­Mintha... kor a kormány ellenfelei is kijuttatták a filmet, számítva az elítélő reagálásokra, mert a mód­szer nem erősíti a szervezők tekintélyét. Nem tudhatjuk, mi az igazság. Számomra nemcsák a film volt megdöbbentő, hanem az is, amilyen célokra felhasználták e zavaros hely­zetben. Miként reagáltak a franciák? A Le Figaro cikkének címe: Hányinger. „A kivégzés nem volt más, mint gyilkosság. A bírák nem voltak mások, mint a bukott rezsim együttműködői, akik az utolsó pillanatban csatlakoztak a forra­dalomhoz. Senki sem védi az őrült diktátort, de ezek a képek hányingert keltettek. .."A Libera­tion véleménye: ,,Bírósági paródia, szimulált per, manipuláció a képekkel... A kivégzés a forradalom legkétségesebb aktusa." Pontosan ez az, ami bennem és szinte mindenkiben, aki látta a filmet, ellenérzést vál­tott ki. A szimulált per. Mert csak úgy tettek, mintha per volna, mintha meg akarták volna tartani a törvényességet, mintha a jelenlevők­nek joguk lett volna ítélkezni. Mintha lett volna jog. Azért viszolyogtunk, mert most „forradal­márok" csinálták ugyanazt, amit korábban a diktátor. Csak e film döbbentett rá: ha nem ilyen hazug színjátékkal ítélkeznek Ceausescu felett, hanem jogszerűen, emberi, a forradalomhoz méltó módon, akkor talán nem lett volna Maros­vásárhely, nem kellene aggódni Sütő András szemevilágáért. Ez a ,,tegyünk úgy, mintha" - politika engedte szabadjára a dühödt nacio­nalista indulatokat. Mert a kormány csak úgy tett, mintha meg akarná fékezni a soviniszta őrületet. Mintha fájna neki az, amit nem tud átérezni. Vasárnap Romániában először választanak szabadon. Ez esély a demokrácia, a jogállam megteremtésére. De nézem a tévét, oivasom a telexgépeken beérkezett híreket és aggódom. Aggódom, mert egyetlen vezető román politikus sem volt hajlandó a hosszú kampány során csak részben is felvállalni a nemzeti kisebbsé­gek érdekeit. Úgy tettek, mintha ilyenek nem is léteznének. Párizsban e héten felröppentették a hírt: egy bukaresti belügyi tisztviselő azt állította, Ceau­sescu nem a kivégzőosztag előtt halt meg, hanem a katonák kínozták halálra, hogy árulja el külföldi bankbetétjeinek a számát. Francia orvosszakértők megnézték az ominózus filmet, s szerintük a forgatás idején a házaspár már órák óta halott volt. Ók mindkét tetemen csupán egy-egy igazán jól látható sebet fedeztek fel, ezért szerintük lehet, hogy korábban egyszerű­en főbe lőtték őket. Ez is csak egy lapvélemény, amely fokozza a zűrzavart. Kinek érdeke az igazság elhallga­tása, a világ félrevezetése? I Igyancsak e heti hír: Románia javasolja, U hogy Magyarországgal közösen ter­jesszenek elő nyilatkozatot a nemzetiségi jog védelméről, az emberi jogokkal foglalkozó júni­usi koppenhágai értekezleten. Most tegyek úgy, mintha minden világos lenne, mintha már nem aggódnék? MALINÁK ISTVÁN A litván kormányfő kompromisszumos üzenetet vitt Moszkvába Gorbacsov tegnap még nem tudott a látogatásról • Ideiglenes közigazgatási rend Észtországban nyilatkozatát. Az ETA szerint ez a kérdés nem is szerepelt a képvise­lők tanácskozásának napirendjén. Észtország orosz képviselői a május 26-án Tallinnban tartandó kongresszuson új kormányt és alter­natív hatalmi szerveket kívánnak lét­rehozni. Ezek a képviselők ellenzik a balti köztársaság elszakadását a Szovjetuniótól. A moszkvai Pravda ezzel összefüggésben megemlíti, hogy a képviselők a paralel intézmé­nyek kérdésén kívül tárgyalni akar­nak egy autonóm terület kihirdetésé­ről Észak-Észtországban. Tallinnban egyébként csak lát­szólagos a nyugalom, a független­séget ellenző erők újabb általános sztrájkkal fenyegetőznek. A Moszk­va-párti Interfront képviselője a DPA nyugatnémet hírügynökségnek adott nyilatkozatában megerősítette, hogy május 21-ére általános sztráj­kot terveznek. A Moszkvában tartózkodó James Baker amerikai külügyminiszter visszafogottan reagált Edgar Savi­saar észt kormányfő szerdai segély­kérésére. A miniszter sajnálatát fe­jezte ki amiatt, hogy Moszkva és a balti köztársaságok között még mindig nem került sor a párbeszéd­re, amely - véleménye szerint - az egyedüli kivezető út a bonyolult helyzetből. Savisaar állítólag nerfľ­csak Bakernek küldött üzenetet, ha­nem George Bush amerikai elnök­nek is. A dokumentumról eddig nem közöltek részleteket. A két német kormányfő beszéde az Európa Parlamentben A CDU/CSU és az SPD vitája az egyesítés menetrendje körül

Next

/
Thumbnails
Contents