Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-14 / 89. szám, szombat

Különválasztják a pártás az állami tisztségeket BEFEJEZŐDÖTT A MONGOL KORMÁNYZÓPÁRT RENDKÍVÜLI KONGRESSZUSA (ČSTK) - Ulánbátorban tegnap befejeződött az eddig kormányzó Mongol Népi Forradalmi Párt rendkívüli kongresszusa. A küldöttek négy programdokumentumot hagytak jóvá, köztük a párt platformját és alapszabályzatát. Megválasztották az új irányítószerveket: a 49 tagú központi bizottságot és a 31 tagú központi ellenőrző bizottságot. Az újonnan megválasztott központi bizottság tegnap megkezdte első plenáris ülését. A fő napirendi pont a központi bizottság főtitkárának és az elnökség tagjainak megválasztása. Első ízben történt, hogy nem tagja az MNFP elnökségének a parlament elnöke és a kormányfő. A TASZSZ hangsúlyozta, erről a kongresszusi küldöttek döntöttek, mivel szükségesnek tartják a pártós állami tisztségek megosztását. Punszalmagijn Ocsirbat eddigi mongol államfő közölte, július végén tartják a parlament, s egy hónappal később az elnökválasztásokat. A pontos dátumról még áprilisban vagy legkésőbb májusban dönt a parlament, a politikai pártokról szóló törvény elfogadása után. A parlamentnek kell döntenie az elnökválasztás módjáról is. Az egyik javaslat szerint a kétkamarás parlament választaná az államfőt. Sok idő és energia szükséges A brit külügyminiszter konkrét segítséget ígér a Szovjetuniónak (ČSTK) - Douglas Hurd brit külügyminiszter csütörtök este Leningrádban fejezte be hivatalos szovjetunióbeli látogatását, amelyre a kormány hívta meg. Elutazása előtt elmondta, 34 évvel ezelőtt fiatal diplomataként járt Leningrádban és már akkor nagy hatással volt rá a gyönyörű Néva parti város. A leningrádi vezetőket is biztosította arról, hogy Nagy-Britannia konkrét segítséget nyújt a Szovjetuniónak és kifejezésre juttatta véleményét, hogy a meglehetősen problematikus szovjet gazdaság áttérése a piacgazdálkodásra sok időt és energiát fog követelni. A brit külügyminiszter moszkvai tartózkodása idején találkozott Gorbacsov elnökkel és Sevardnadze külügyminiszterrel s aláírt több kétoldalú megállapodást. Durva bársony A The Economist a csehszlovákiai helyzetről (ČSTK) - Durva bársony című cikkében foglalkozik az angliai The Economist hetilap a csehszlovákiai erőviszonyokkal. Egyebek között megállapítja: A kommunista rendszert novemberben meglepően gyorsan és civilizáltan döntötték meg. Ezt nevezték el gyengéd avagy ,,bársonyos forradalomnak". De a csehszlovákok• most tudatosítani kezdik, hogy a normális gazdasági és politikai életre történő átállás kevésbé lesz könnyű, mint ahogy közülük sokan, lehet, hogy naiv módon, remélték. A cikk szerzője ezután ismerteti a köztársaság elnevezéséről lefolyt vitát s az ország gazdasági életében tervezett változásokkal kapcsolatos növekvő türelmetlenséget. Rámutat arra is, hogy nem mindenki hajlandó türelmesen várni a hatalom kivívására. „A Polgári Fórum most lehetségesnek tartja, hogy a választások hátráltatása és az új, ellentmondásos választási törvény jóváhagyása hiba volt. Jelenleg a Nyilvánosság az Erőszak Ellen polgári kezdeményezéssel együtt irányítja az országot, s remélheti a szavazatok 23-30 százalékának elnyerését. Viszont legjobb embereinek távozása a kormányba a fórumot meggyengítette." A továbbiakban a cikkíró megállapítja: ,,Minél gyöngébb a kormány, annál fontosabb az elnök. A rendkívül népszerű Václav Havel valószínűleg további két éven át megmarad tisztségében, mert az országnak szüksége van rá." Új szovjet nagykövetek kinevezése (ČSTK) - A szovjet parlament külügyi bizottsága - történetében első ízben - tíz nagykövet jelölését hagyta jóvá. A diplomaták olyan országokban fognak tevékenykedni, amelyek hagyományosan fontosak a szovjet külpolitika szempontjából. A csehszlovákiai nagykövet valószínűleg Borisz Pankin lesz, aki eddig Svédországban vezette a szovjet missziót. Az egyesült államokbeli nagykövet tisztségére a bizottság Alekszandr Besszmertnih első külügyminiszter-helyettest javasolta, ENSZ-nagykövetnek Julij Voroncov első külügyminiszter-helyettest, Budapestre Ivan Aboimov külügyminiszter-helyettest, Rómába Anatolij Adamisin külügyminiszter-helyettest, Párizsba Jurij Dubinyin eddigi washingtoni nagykövetet, Lengyelországba Jurij Kaslev eddigi rendkívüli megbízatású nagykövetet, Bukarestbe Feliksz Bogdanov volt belga nagykövetet, Bonnba Vlagyimir Tyerehov külügyi osztályvezetőt, Berlinbe pedig Gennagyij Sikin eddigi osztrák nagykövetet ajánlotta a bizottság. Alekszander Belonogov és Julij Kvicinszkij volt nagykövet külügyminiszter-helyettes lett. Békülékenyebb az iraki elnök (ČSTK) - Szaddam Husszein iraki elnök az ország északi részén fekvő Moszul városban találkozott az amerikai szenátorok Robert Dole vezette küldöttségével. Tarik Aziz külügyminiszter szerint az elnök tegnap kijelentette: országa kész felszámolni tömegpusztító fegyvereit, ha Izrael is így jár el. Az ügy előzménye, hogy április 2-án Husszein elnök valóságos riadót keltett az egész Közel-Keleten azzal a kijelentésével, hogy Irak bináris vegyi fegyverekkel képes elpusztítani Izrael felét. Pápai közvetítés? (ČSTK) - A litván kormány fel akarja kérni II. János Pál pápát, hogy közvetítsen Moszkva és Vilnius között a litván függetlenség ügyében - mondotta a Corriere Delia Sera olasz napilapnak adott interjújában Stastis Lozoraitis litván követ, akit megbíztak, hogy Washingtonban és Vatikánban tárgyaljon. A Rómába utazó követ kijelentette, tudja, a pápát nagyon nyugtalanítja a baltikumi helyzet és keresi annak módját, hogyan segíthetne a balti köztársaságoknak elszakadási törekvéseikben. Bűn és „bűnhődés" (ČSTK) - A román kormány vizsgálóbizottsága csütörtökön Bukarestben közzétette az első hivatalos adatokat a közelmúltban Marosvásárhelyen lejátszódott nemzetiségi összetűzésekről. Eszerint a zavargásoknak négy halálos áldozata és 269 sebesültje volt. Eddig huszonegy személyt tartóztattak le, akik ellen vádat emeltek súlyos testi sértésért és a közrend megbontásáért. Közülük 14 személyt 3-6 hónapig terjedő szabadságvesztési büntetésre ítéltek, további 67 személyt pedig megbírságoltak. Zöld hályog Bush szemén (ČSTK) - Az Egyesült Államok elnökét alapos orvosi vizsgálatnak vetik alá minden fél évben. A csütörtöki vizsgálat során az orvosok megállapították, George Bush egészsége nagyon jó, csak bal szemén találtak zöld hályogot. A betegség azonban még nagyon korai szakaszában van, így megfelelő gyógymóddal gyógyítható. Határincidens (ČSTK) - Visvanath Pratap Sing indiai miniszterelnök Delhiben egy konferencián bejelentette, hogy Pakisztán néhány katonai egységét felvonultatta az indiai határra. Csütörtökön Puntsh térségében hat ember, közülük öt pakisztáni vesztette életét az indiai és a pakisztáni határvédelmi alakulatok összetűzésénél. VÁLASZTÁSOK ELŐTT BULGÁRIÁBAN Megkezdődött a visszaszámlálás Igen, a politikai pártok Bulgáriában is megkezdték a visszaszámlálást, hiszen a június 10-re kiírt parlamenti választásokig már csak nem egészen két hónap van hátra. Ennek tudható be az események felgyorsulása, koalíciók alakulnak, szövetségek bomlanak fel, folyik a nagy helyezkedés. Petar Mladenov államfő konzultációsorozatot folytatott az egyes pártok vezérkaraival a választási előkészületekről, s mint mondotta, egyetértés volt abban, hogy a vokscsatának civilizált módon kell lezajlania. A pártok megkülönböztetett figyelmet szentelnek az elnöki rendszernek, hiszen erről az utóbbi hetekben rendkívül heves politikai viták folynak. Nagyok a véleménykülönbségek abban a kérdésben, hogy a jövő Bulgáriájának politikai rendszerében milyen legyen az államfő szerepe, milyen jogkörök illessék meg. S itt kell visszautalni több fontos múlt heti eseményre. A parlament kedden Petar Mladenovot, az épp akkor megszüntetett államtanács addigi elnökét választotta meg államfővé. Az ország nevét Bolgár Köztársaságra változtatták. Mladenov addig lesz a köztársaság elnöke, amíg a júniusban megválasztandó Nagy Nemzetgyűlés mandátuma tart. A Demokratikus Erők Szövetsége (DESZ) nevű ellenzéki tömörülés máris azt hangoztatja, hogy Mladenov szélesebb jogkörökkel rendelkezik annál, mint amiben a kerekasztal-tárgyalásokon megállapodtak. Egyébként az említett parlamenti ülésen három rendkívül fontos törvényt fogadtak el: a politikai pártokról, a nemzetgyűlés megválasztásáról és az alkotmány módosításáról. Most minden párt stratégiai célkitűzésekről, a válság leküzdésére irányuló hosszú távú programokról beszél, de ezek mögött látni kell a taktikai megfontolásokat is. Több szenzációja is volt e napokban a bolgár belpolitikai életnek. Gyakorlatilag már kész tényként könyvelte el mindenki, hogy egyesül a Zsivkov alatt is legálisan működő parasztpárt az 1947-ben betiltott, s most újonnan megalakult, Nikolaj Petkov nevét viselő parasztpárttal. A múlt vasárnap közölték, hogy mégsem egyesülnek, mivel nem tudtak közös nevezőre jutni a DESZ-hez való csatlakozás kérdésében. Ugyanakkor Egyesült Népi Szövetség elnevezéssel kilenc párt és szervezet új ellenzéki tömörülést hozott létre. Állásfoglalásuk szerint az új szövetségre azért van szükség, mert a jelenleg legerősebb ellenzéki tömörülés, a DESZ nem hatékony, s az általa aláírt (a kerekasztalnál) megállapodások nem képviselik és védik valamennyi demokratikus bolgár erő érdekeit. De a legnagyobb húzást a múlt héten a Bolgár Kommunista Párt hajtotta végre: átalakult Bolgár Szocialista Párttá. Sokan megkérdezték a hír hallatán: tényleg nincs többé BKP? A kétkedés oka, hogy puszta kozmetikázásnak tartják az egyszerű névváltoztatást. Viszont Alekszandar Lilov, a pártfőtanács elnöke azt hangsúlyozta, hogy az új név új tartalmat jelképez. Szerinte ők egy modem szocialista pártban gondolkodnak, amely nemcsak a gazdag szociáldemokrata hagyományokhoz tér vissza, de szervezetileg is meg kíván újulni. Persze a tamáskodóknak még élénken él emlékezetükben a Bolgár KP február eleji rendkívüli kongreszszusa. Akkor a jelenlévő küldöttek döntő többsége olyannyira konzervatív beállítottságú volt, hogy szinte csodának számított a többé-kevésbé haladó dokumentumok elfogadtatása. Ezért az addig inkább csak ideológiai platformoknak számító reformerők önállósították magukat, ki is váltak a pártból. Csakhogy ez nem volt igazi pártszakadás, a tagságnak csak az elenyésző része követte őket. Igaz, a mostani névváltoztatásról megszavaztatták a párttagságot, s a többség igent mondott rá. Indokolt a kérdés, hogy e mögött mennyi a gyökeres átalakulásnak, a régi struktúrák lebontásának és annak az igénye, hogy állampártból megpróbáljanak normális, demokratikus elveken működő párttá válni és mennyi a választások előtti taktika. Vagyis az a felismerés, hogy az egyre erősödő - bár eléggé megosztott - ellenzékkel szemben csak úgy lehet sikeresen felvenni a harcot, ha legalább látszólag újítanak. Jó két héttel ezplőtt Rumen Szerbezov, a pártfőtanács titkára ugyanis azt fejtegette, hogy továbbra is a kommunista párt marad az ország vezető ereje, s ezt azzal támasztotta alá, hogy az utóbbi négy hónapban nyolc és fél ezer ember lépett be a BKPba, s csak 1450-en hagyták ott a pártot. Szerinte a párt a megújulás útjára lépett, megváltozott a vezető szervek összetétele, aktivizálódnak a különböző ideológiai áramlatokat képviselő reformerők. Szerbezov szerint ez utóbbiak segíthetik elő a legnagyobb mértékben a párt megújulását. Ami a névváltoztatást illeti, az előbb említett alternatívok szerint ezt arra kell kihasználni, hogy egy valódi pártszakadás következzen be, s ily módon meg lehetne szabadulni a konzervatívoktól. Ezért követelik: ne lehessen minden kommunista automatikusan tagja az új Bolgár Szocialista Pártnak, hanem csak átigazolás útján. Ez egyfajta szűrés is, másrészt pedig elkülönülési lehetőséget kapnának azok, akik az új nevet és tartalmat nem vállalják. MALINÁK ISTVÁN ÚJSZÖ 1990, IV. 12. Új szakasz (ČSTK) - Rudolf Slanský, hazánk szovjetunióbeli nagykövete nyilatkozott az Izvesztyija napilapnak. A tegnap közzétett interjúban azt mondta, a szovjet tankok 1968ban elpusztították a két ország közti barátság addig meglévő hagyományait. Hiszen nem lehet barátnak tekinteni azt, aki nem tisztel téged, aki rád erőszakolja akaratát. Hangsúlyozta azonban, hogy Havel elnök moszkvai látogatása, a két ország közti kapcsolatokról szóló nyilatkozat aláírása és a szovjet csapatok kivonásáról szóló szerződés új szakaszt nyitott a két szuverén állam viszonyában. Csehszlovákia jövőjéről Rudolf Slanský kijelentette: fokozatosan olyan országgá válik, amelyben az állami politika alapját nemcsak a szabadság, a demokrácia és az egyenlőség elvei képezik, hanem a szociális igazságosság is. B

iztos, hogy nem kerül be a világtörténelembe ez a tér, de a grúzok számára mindig szent hely marad. 1989. április 9-én húsz ember lelt itt értelmetlen halált, százak sebesültek meg, s végérvényesen csődöt mondott egy magát erősnek tartó hatalmi rendszer. A grúz Vencel téren nem gumibotokkal, hanem gyalogsági ásókkal, nem könnyfakasztó, hanem mérgező gázzal akarták feloszlatni a tömeget, amely bírálta a hatalmat. Azt a hatalmat, amely - úgymond - a tömegek nevében és támogatásával uralkodik - s egyszerűen figyelmen kívül hagyja, hogy ezt a támogatást már elveszítette. A Rusztaveli téri egyenlőtlen csatában még győzött de éppen ez lett a veszte. Eltelt egy év, amely látszólag Grúziában is ugyanolyan volt, mint az összes szovjet végeken: gyarapodó gazdasági gondok, nacionalista színezetet sem nélkülöző, látszólag közigazgatási ellentétek tarkították a nekilódult politikai változásokat. A pluralizmus realitássá vált, s ma már nem is olyan egyszerű felsorolni az új pártokat, koalíciókat, hiszen már 107 (!) társadalmi-politikai csoportosulás működik a köztársaság területén. Van egy hang, amely végigvonul ezen a skálán: a Nemzeti Függetlenségi Párttól kezdve egészen a még egyeduralkodó kommunista pártig valamennyi mozgalom, csoport és párt Grúzia függetlenségét követeli. Igaz, a köztársaság egyelőre nem nyilvánította ki elszakadását a Szovjetuniótól, de már két nappal a litván döntés előtt, március 9-én a grúz parlament törvénytelennek minősítette az 1922-es „csatlakozást" a Szovjetunióhoz. Az 1920. évi be nem avatkozási szerződés megsértésének tartja a szovjet csapatok 1921-ben történt bevonulását a köztársaságba, s ennek következménye volt a megszállás és az annektálás 1922-ben. Ezzel az értékeléssel összhangban a parlament követelte: kezdődjenek tárgyalások Moszkva és Tbiliszi között a grúz függetlenség helyreállításáról. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a litvánok lépni fognak és tovább mennek. Ezért történhetett meg, hogy a grúz parlamenti határozat kicsit háttérbe szorult, nem kapott nagy publicitást. Ez jól jött Moszkvának, de nem jelenti azt, hogy megfeledkezett volna róla. Tbiliszinek is kijut a támadásokból, de csak mértékkel, nehogy nyilvánvalóvá váljon: ott is van egy komoly repedés a birodalom építményén. Semmit sem lehet a végtelenségig titkolni, Rusztaveli tér s a Rusztaveli téri tragédia hét eleji első évfordulója, az országos gyásznap, a több tízezres tüntetés, a Nemzeti Stadionban (két hónappal ezelőtt még a híres Dinamó sportklub Lenin nevét viselő létesítménye volt) hatalmas nagygyűlés, a „harcoló grúz népet" köszöntő azerbajdzsán, örmény, üzbég, litván, észt ellenzékiek részvétele a megmozdulásokban reagálásra késztette a központi hatalmat. Ugyanúgy az is, hogy a nemzeti gyásznapon az ellenzéké volt a főszerep, a kormányzó párt képviselői nem jelentek meg a megmozdulásokon, bár Gumbaridze első titkár szintén elhelyezte virágcsokrát a Rusztaveli téren. Egyébként nagyon sajátos - s véleményem szerint nagyon tisztességes - a Grúz Kommunista Párt magatartása. Május 15-én kezdődő soros kongresszusára a korábbiaktól nagyon eltérő módon készül, ami jelzi: maga is a nemzeti értékeket, érdekeket helyezi az előtérbe, miközben nyíltan vállalja a felelősséget a múlt hibáiért, s megértéssel fogadja még azt is, hogy az emberek a kommunista pártot teszik felelőssé a tavalyi mészárlásért, bár hangsúlyozza: az csak egy maroknyi ember műve volt. Ugyanúgy, mint az utca embere, határozottan bírálja a katonai ügyészség figyelemelterelő hadműveleteit, amelyekkel vakvágányra akarja terelni az amúgyis csigalassúságú vizsgálatot. Támogatja a politikai pluralizmus megerősödését, s éppen ezért egyetértett azzal, hogy a márciusi parlamenti választásokat az őszre halasszák. Nyilván ezzel magyarázható, hogy a most 400 ezer tagot számláló párt sorai lassan gyarapodnak, s az új pártok elfogadják a kommunistákat tárgyalópartnereknek. Erről mondta a Nemzeti Függetlenségi Párt egyik aktivistája: ,,Nem lehet nem beszélnünk a kommunista tisztségviselővel, hiszen ő is grúz". Persze, ez a kijelentés mást is jelez: azt a nacionalizmust, amely kétségkívül nem elhanyagolható, de sajátos módon nem az oroszok, hanem a köztársaság terüietén élő nemzetiségek, az azerik, örmények, abházok, oszétek ellen irányul. S valószínűleg erősödni fog, ami nem is annyira a grúzok, mint inkább a központi hatalom hibája. Hiszen a kiválásról (?) elfogadott törvény gyakorlatilag vétójogot biztosít az autonóm köztársaságoknak, márpedig Grúzia területén három van. Nem is csoda, hogy a Legfelsőbb Tanácsban minden grúz képviselő a törvény ellen szavazott. De hát nem rajtuk múlott. T

biliszi utcáin ismét nyugalom van, az évforduló elmúlt, de elfelejteni nem lehet. Gyászba öltözött asszonyok tüntetnek a Rusztaveli téren meggyilkolt gyermekeik fényképeivel. Az áldozatok szinte kivétel nélkül fiatal nők voltak. Az anyák addig akarnak maradni, míg meg nem büntetik a gyilkosokat. A feketeruhás asszonyokat szinte beborítják a virágok... GÖRFÖL ZSUZSA