Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-12 / 87. szám, csütörtök

A mi politikánk is embercentrikus Beszélgetés dr. Paulický Péterrel, az SZLKP Dunaszerdahelyi Járási Akcióbizottságának elnökével • Néhány évvel ezelőtt kivált a járási pártbizottság apparátusából és a pozsonyi politikai főiskola aspiránsa lett. Kandidátusi disszertációjához érdekes témát választott: napjaink politikai, társadalmi és gazdasági változásai déli szomszédunknál. Vajon akkortájt, sejtette-e a nálunk bekövetkező változásokat? - A november 17-ét követő békés forradalom, az úgynevezett hatalomátvétel szükségszerű és elkerülhetetlen volt. Törvényszerű js, hisz a fejlődés alapja magában a változásban rejlik. A szomszédos országban zajló politikai és társadalmi eseményeket figyelve úgy láttam, hogy a forradalom átterjed majdan hazánkra is. • Dunaszerdahelyen a békés forradalom után egy akcióbizottság vette kezébe a párt irányítását. Az akkor megválasztott elnök azonban néhány héttel ezelőtt lemondott. Annak ellenére, hogy önnek biztos munkahelye lett volna a fővárosban, inkább átvállalta elődje funkcióját. Miért? - Nézze: én úgy érzem, hogy ebben a nehéz helyzetben erkölcsi kötelességem segíteni, szerepet vállalni soraink rendezésében. A kommunista pártnak már 20 éve vagyok a tagja, s anélkül, hogy a régi terminológiát használnám az elvhűséget illetően -, mert ugye, ki tudná ma definiálni, hogy mi az az elvhűség -, azt tartom, hogy most nem szabad a süllyedő hajót elhagynom. • Milyen elképzelései vannak az elkövetkező időszakra? -Legelőször is, vissza kell adni az emberek önbizalmát. Járásunkban több mint 8000 párttag volt, közülük 1500-an adták vissza tagkönyvüket. Ez a szám azonban nagyon csalóka, mert akadnak szép számmal, akik a kivárási politikát választották. Az emberek csalódtak a pártvezetésben, de sokan így vannak ezzel az apparátuson belül is, akikre ráragasztották az „ejtőernyős", az apparátcsik elnevezést. Jelenleg is kilenc, politikai főiskolát végzett munkatársunk van munka nélkül. • Kérem, ne vegye provokatív kijelentésnek, de ennek a főiskolának a diplomáját, illetve érvényességét, sokan megkérdőjelezik. - Nincs olyan jogállam, ahol a pártkáderek képzését ne biztosítanák a legmagasabb szinten. • De nincs kizárólagos joguk a politikában. - Ezt készséggel elismerem. 0 Térjünk vissza az önök jövőbeli elképzeléseihez. Hogyan próbálják visszahódítani a tömegeket, hisz a munkahelyekről már kivonultak? - A gyűlések, vagyis a személyes találkozók kizárólag munkaidő után zajlanak. A falvakban aránylag nagy a látogatottság, rosszabb a helyzet a városokban. Legfőképp itt kell rendeznünk sorainkat. Sajnos, a propagandatevékenység itt, a magyarok lakta Dél-Szlovákiában nem biztosított. Az Új Szó teljes függetlenné válása, valamint a Pártélet megszűnése óta nincs a kommunista pártnak újsága. Ezen mi, a járáson belül úgy próbálunk segíteni, hogy kéthetenként megjelentetjük a demokratikus baloldali irányzatokkal szimpatizáló olvasók részére a Csallóközi újság című lapot. Terveink közt szerepel, hogy a többi párt és mozgalom képviselőivel is felvesszük a kapcsolatot. Ha ugyanis nem ülünk le egymással beszélgetni, nem cseréljük ki nézeteinket, nem közeledhetünk egymáshoz. SZITÁS GABRIELLA A Csehszlovák Sajtóiroda illusztrációs felvétele Premeny és Reform Új lapok a Rimaszombati járásban Az SZLKP Rimaszombati Járási Bizottsága legutóbbi ülésén úgy határozott: járási lapot indít. Ademokratikus és baloldali áramlatokkal szimpatizálók lapja előre nem jelzett periodicitással megjelenő időszaki kiadvány lesz. A háromezres példányszámú Premeny ma jelent meg, a jövő hét elején pedig ugyanilyen példányszámban nyomdafestéket lát az első magyar nyelvű szám, a Reform is. Az új lapok a rimaszombati nyomdában készülnek és egy koronába kerülnek. A háromtagú szerkesztőbizottság vezetője Vladimír Klimeš és a magyar kiadásért felelős dr. Rábely Attila elmondta, hogy a lap megjelentetése nemcsak választási propagandafogás. Véleményeknek, széles körű építő jellegű vitának akarnak hasábjain teret biztosítani. Természetesen a közelgő választások előkészítésével és szervezésével kapcsolatos anyagokat is közölnek. A második szám még e hónapban megjelenik. (polgári) ROKKANT SPORTOLÓK Komolyan kell venni őket Tolókocsikban ülve, teljesen fesztelenül közlekedtek a pozsonyi Sportiskola folyosóin. Azért gyűltek össze, hogy nyugatnémet sportolóbarátaikkal megbeszéljék az egymást segítő munkatervüket, ügyesbajos dolgaikat. Mert azokból bőven kijut úgy a vendéglátóknak, mint a vendégeknek. - Nálunk, az NSZK-ban egy ilyen találkozó csak valamelyik rehabilitációs központban jöhet létre, hiszen a rokkant sportolókat az egészségesek nem veszik komolyan - közölte bevezetésképpen dr. Horst Strohkendl, a tolókocsiba kényszerültek sportolása módszertanának megalkotója, a kölni egyetem docense. Megszületett a felmentő ítélet A losonci zsinagóga felújítása a jövő évben kezdődik A totalitárius rendszer négy évtizedében a városépítés, városfejlesztés irányítói mindig azzal kérkedtek, mi új, mi szép keletkezett, meg sem említve mi régi és értékes, mi emlékébresztő, kegyeletőrző - ma már különböző okoknál fogva utánozhatatlan építészeti remekmű - esett áldozatául a megfékezhetetlen, egyéni presztízseken és elképzeléseken alapuló urbanizációs kezdeményezéseknek. Ma már elmondhatjuk, a városrombolás mérhetetlen károkkal is járt, amely az áldozatul esett objektumok erkölcsi, humanitárius értékei miatt, anyagiakban ki sem fejezhető. Sok helyütt egy-egy városkép varázsa ma már csak festményeken, képeslapokon, fényképeken elevenedhet meg. A múlttal való szembesítésnél számtalan olyan esettel is találkozhatunk, amikor az egykor volt romantikus városrész nem vált azonnal a buldózerek martalékává, de eleve halálraítéltetett azáltal, hogy évtizedekig hozzá sem nyúltak,az idő vasfogának szorításában várta a leszámolás óráját. Mindezek iskolapéldájával találkozhatunk Kármán József városában, a hamarosan 730-ik születésnapját ünnepelni készülő Losoncon. Az Ady utca 1. alatt található zsinagóga egyedülálló nemcsak széles e hazában, hanem hozzá hasonló Közép-Európában is csak egy van. Baumhorn Lipót építőművész páratlan érzékkel megtervezett monumentális imaháza mindössze három évig épült és 1926-ban adták át rendeltetésének. A szecessziós remekmű szálka volt a hatalom gyakorlóinak szemében, akik kihasználva a saját maguk teremtette kényszerhelyzetet - a zsidó felekezetűek létszámcsökkenését £s vagyontalanságát - először potom áron megvásárolták majd keresték a lebontatás lehetőségeit. A hetvenes évek elején a forrófejű városfejlesztők - akiknek nagyon útban lehetett az épület - már a szanálási engedélyt is kieszközölték. Még szerencse, hogy a közvélemény felháborodása gátat vetett az elhagyatottság jegyeit ugyan már magán viselő, de még mindig impozáns épület „kivégzésének". Aztán felvillant egy reménysugár. A város lakói bízni kezdtek abban, hogy az ejtőernyős világbajnokság, melynek rendezési jogát Losonc nyerte el a nyolcvanas évek elején, megálljt parancsol a rombolásnak, s így a zsidó templomot a város többi templomához hasonlóan új köntösbe öltöztetik. Annál inkább indokoltnak vélték ezt, mert 1975 és 1980 között két millióért a tetőszerkezetet részben felújították. Nem így történt, mert minden egyébre jutott, de arra, hogy a város legszebb, legértékesebb épületét legalább kívülről rendbe tegyék, nem futotta a költségvetésből. Sőt, egy további csapást mértek rá azzal, hogy kőhajításnyira tőle Pelikán-szálló néven egy betontornyot emeltek, mely részben eltűntette a szemek elől a romantikus kupolákat. Azóta a széles környéken szinte mindent elsöpört a város történelmi magvából az eszeveszett panelépítés. A zsinagóga pedig mintegy felkiáltójelként áll árván, de tiszteletet parancsolóan a szürke panelházak sokaságában, felmentő ítéletet várva. A kerületi műemlék- és természetvédelmi hivatal 1985-től érdemben is foglalkozik az épülettel, s azt időközben műemlékké- nyilvánította. Az utóbbi időben elemi erővel tört fel a városlakók jogos igénye a templom felújítására és hasznosítására. Gyors ütemben elkészült az a tanulmány - s erre most kivételesen pénz is akadt -, amely egy kulturális, művelődési központtal számol az épületben, szem előtt tartva a zsidó felekezet helyrészesedésének erkölcsi jogát is. Jelenleg a felújítás és belső átépítés tervdokumentációján dolgoznak a szakemberek, s ez előreláthatólag még az idén elkészül. A gondosan, nagy körültekintéssel és szakértelemmel elkészített tanulmány egy központi koncertterem kiépítésével számol, mely különböző célokat szolgálna, az esztrádműsoroktól a komolyzenei rendezvényekig. A galériában olvasóterem, kiállítótermek, képtár, videoklub, számítástechnikai hobbisarok, büfé kapna helyet. Maga a kivitelezés megoldotnak látszik, ugyanis már a helyszínen jártak az első érdeklődők. A jelenleg Selmecbányán dolgozó szakmunkások a helyzetet felmérve és a terveket áttanulmányozva úgy nyilatkoztak, hogy az öt-hat évre tervezett munkálatokat rövidebb határidővel is vállalnák. Ehhez persze az is kell, hogy a finanszírozás körüli kérdőjelek kiegyenesedjenek. Amit a múltban a poljtikai vélemények kizárólagossága és a hatalom csalhatatlansága miatt nem tudtak megoldani, ma reális közelségbe került. A városlakók és a városatyák szívügye, a losonci zsinagóga tatarozása, külső segítséggel, de minden bizonnyal a jövő évben már el is kezdődhet. POLGÁRI LÁSZLÓ - Szlovákiában viszont csak egy intézetben foglalkoznak a sérültekkel - vetette közbe dr. Danica Studená, a ligetfalusi orvosi rendelőintézet rehabilitációs osztályának dolgozója. - Persze, nem csupán a sportolók hozzáállása a bántó folytatta dr. Strohkendl. - A társadalom tulajdonképpen leírja a tolókocsiba kényszerült polgárt, aki többnyire (tehet mást?) belenyugszik abba, hogy így kell leélnie az életét. Annak ellenére, hogy a tolókocsiból nézve más az élet, hogy nehéz a közlekedés, nem szabad feladni a harcot - intette a megjelenteket. - Tudatosítani kell, hogy a rokkantak sportolása betegségmegelőzés is. Nálunk a testi fogyatékosságok testedzésének húszéves hagyományai vannak. Az eredményeink, a sikereink bizonyítják a legjobban, hogy a sportolók a tolókocsiban is teljes értékű teljesítményt nyújthatnak. - A baj az - vette át a szót Erről Marklein, tolókocsis sportoló, világcsúcstartó, a szöuli olimpia hatszoros aranyérmese -, hogy gyakran csak elfogadjuk s bíráljuk a gondoskodást. Pedig nekünk kellene megmutatni, mi, hogyan felelne meg nekünk. Hiszen nem szánalomra van szükségünk, hanem elképzeléseink támogatására. Gond, hogy kevés a közreműködni akaró és tudó szakember. E megállapítás hallatán a hazai sportolók felsóhajtottak, hiszen köztudott, hogy nálunk sincs másképp, sőt a nehézségekhez pénzhiány is szegődik. Judita Štúlová, a Rokkant Sportolók Szövetségének elnöke nyíltan beszámolt a hazai sportolók örömtelinek egyáltalán nem mondható helvzetéről. - Egy-egy verseny, találkozó megszervezése emberfeletti erőfeszítést igényel. Többnyire közönynyel, elutasítással találkozunk. A kováčovái rehabilitációs központ például elutasította a rokkantak szlovákiai bajnokságának megszervezését. Ha nem verekedjük ki magunknak azt, hogy tudomást vegyenek rólunk, nem sokra visszük. Támogatók, sponzorok kellenek, akik anyagiakkal látnának el, hogy legjobbjaink eljuthassanak a nagy versenyekre. Rokkantsági járadékuk, nyugdíjuk gyakran a megélhetésüket sem fedezi, nemhogy a külföldi versenyeken való részvételt! Azt is meg kell mondani, hogy a sajtó, a rádió, a tévé sem kényeztet el bennünket. Egy példa a sok közül. A nemrégiben lezajlott szlovákiai kézilabda bajnokságra meghívtuk a tévé stábját. Nem jöttek el, s a megjelent egy (!) újságíró meg sem várta az első mérkőzés végét. - Eleinte nálunk is így volt - nyugtatta a kedélyeket Erről Marklein. - Igaz, odahaza a tévé még mindig csak ritkán foglalkozik velünk, de a meghívott sportújságírók rendszeresen tudósítanak rendezvényeinkről, sikereinkről. Lényeges a személyes kapcsolatteremtés, és a kitartás, akarat. Sohasem szabad feladni! Eredmény már az is, hogy a mai találkozót ennyi sportújságíró kíséri figyelemmel - mutatott felénk. Amikor szavai elhangzottak, kollégáim többségével nagyon kellemetlenül éreztük magunkat. Ugyanis mi azért érkeztünk a találkozóra, mert a sportiskolában rokkantak és nem azért, mert sportolók gyűltek össze PÉTERFISZONYA Zbigniew Brzezinski Kelet- és Közép-Európa jövőjéről Visszatérés Európába Zbigniew Brzezinski amerikai politológus a közelmúltban Prágában járt és a Valdstein-palota lovagtermében érdekes előadást tartott. James Carter volt amerikai elnök egykori tanácsadója behatóan foglalkozott a volt kommunista országok rendkívül bonyolult jelenlegi demokratizálódási folyamatával, a szabadpiacra való áttérésükkel, a Szovjetunió sokéves „demokratizációs káoszával", valamint Kína jelenlegi politikai rendszerének alig négy év alatt bekövetkezett bukásával. Az amerikai politológus egyebek közt elmondta, legutóbb 22 évvel ezelőtt tarthatott Prágában előadást. Mint mondotta, még néhány évvel ezelőtt sem merte remélni, hogy ez az alkalom egyszer megismétlődhet. Véleménye szerint a második olyan ideológia végérvényes bukásának vagyunk tanúi, amely szembe helyezkedett a liberális demokráciával. Mint mondotta, a fasizmus volt az első, a kommunizmus pedig a második ilyen ideológia. Az egyén mindkét rendszerben a társadalom, ez pedig az állam alárendeltje volt, miközben mindkettő a gyűlöletet tartotta a történelem mozgatóerejének. Az első esetben faji, a második esetben pedig osztálygyűlöletről van szó. A fasizmus megdöntésének módszere Spanyolország és Portugália példájából ismert. A kommunista uralomból a demokráciába s a szabadpiacra való átmenetre a történelemben eddig nincs példa. Éppen ezért lesz ez az átmenet a közép- és kelet-európai államokban sokkal bonyolultabb. A Nyugat beruházásokkal segítheti a folyamatot. Brzezinski megítélése szerint 30 milliárd dollárra lenne szükség. Közép- és Kelet-Európa országaiban a fő teher a széles néptömegekre hárul. El kell kerülniük a túlzott demokratizálódást, nem szabad túlbecsülniük a szabadpiac lehetőségeit, s idealizálni az Európába való visszatérést. Brzezinski professzor a továbbiakban rámutatott, hogy Németország gazdasági, szociális és politikai egyesítése rövidesen valósággá válik. Nemzetközi politikai szempontból szerinte a legjobb megoldás, ha az egyesült Németország továbbra is az Észak-atlanti Szövetség kötelékében marad. Hozzátette, a mai NDK területén, amely továbbra is a szovjet érdekek elismert övezete lenne, a szovjet hadsereg korlátozott kontingense maradna. Mint mondotta, ideiglenes megoldásról lenne csak szó, tekintve, hogy az egyesült Németország minden bizonnyal Franciaországhoz hasonló státust vív ki magának a NATO keretén belül, vagyis katonai parancsnokság és idegen csapatok nélkül. Szerinte a demokratikus Szovjetunió a jövőben legfeljebb öt köztársaság konföderációja lesz. Egyben rámutatott, hogy sokéves „demokratizációs káoszra" van ítélve, melynek gerincét a súlyos nemzetiségi konfliktusok alkotják. Ezért a Szovjetunió a jövőben nem lesz képes meghatározó szerepet játszani a nemzetközi porondon. Brzezinski szerint a Varsói Szerződés is jelentősen átértékeli álláspontját. Elvégre elképzelhetetlen, hogy áz a hadsereg, melynek Václav Havel áll az élén, bekapcsolódik egy Nyugat elleni támadásba. ÚJ SZÚ 4 1990. IV. 12.