Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-12 / 87. szám, csütörtök

A Komszomol (talán) történelmi kongresszusa Nyílt levelek • Épületrongálás Jerevánban • A kirgiz parlamentnek új elnöke van (ČSTK) - Moszkvában teg­nap megnyílt a Komszomol 21. kongresszusa. Az ünnepélyes megnyitón részt vett Mihail Gorbacsov államfő, Anatolij Lukjanov, a legfelsőbb tanács elnöke, Nyikolaj Rizskov mi­niszterelnök és további magas rangú vezetők. Várhatóan újjászületik ez a szervezet, vezetése szerint nem szakítja meg kap­csolatait az SZKP-vel, ejlenkezóleg, meg­erősödik politikai jellege. A moszkvai Pravda keddi számában egyenesen ifjú­sági kommunista pártról írt. Az is felvető­dött, hogy a Komszomol a fiatalok valami­féle jogvédő, egyfajta szakszervezeti köz­pontjává válik. Vagyis viharos vita várha­tó, s nem lehet tudni, hogy mivel zárul a kongresszus, ami a Komszomol eseté­ben igazán újdonság. Az SZKP Központi Bizottsága nyílt levelet intézett a szovjet kommunisták­hoz. A kedden este közzétett levélben felhívta a figyelmet a pártszakadás ve­szélyeire és heves támadást intézett a párt irányvonalát jobbról és balról táma­dók, mindenekelőtt a demokratikus plat­form képviselői ellen. A kongresszusi elő­készületek kapcsán méltatta az emberar­cú demokratikus szocializmus megterem­tésére tett erőfeszítéseket, hangsúlyozva, hogy e célok csakis a párt egységes platformja és szervezeti szabályzata elfo­gadásával valósíthatók meg. Ezzel összefüggésben éles kirohanást intéznek a nyílt levél szerzői azok ellen, akik a vál­tozásokat burzsoá-liberális lépéseknek minősítik, akik tragikus hibának ítélik az októberi forradalmat, támadják a leniniz­must, s a kapitalizmus restaurációját kö­vetelik. Megemlítik, hogy nacionalista, so­viniszta és szakadár törekvések is mutat­koznak a párton belül. Ä Lityeraturnaja Gazetában Fjodor Burlackij képviselő, a lap főszerkesztője tett közzé nyílt levelet, s ebben a szer­kesztőség nevében kéri Mihail Gorbacso­vot: személyesen szorgalmazza Alek­szandr Szolzsenyicin író szovjet állam­polgárságának visszaadását. Visszavon­ták ugyan a tilalmat a Szolzsenyicin mű­vek kiadására, de jogi szempontból nem rehabilitálták az írót. Jelentós anyagi károk keletkeztek hét­Ülésezett az MDF választmánya (ČSTK) - A parlamenti választá­sokból győztesen kikerült Magyar Demokrata Fórum javasolta, hogy május 7-én tartsa első ülését az új törvényhozás. Az MDF választmányának keddi tanácskozásán arról is döntöttek, Antall József életrajza Az MDF elnöke a miniszterelnöki hivatal várományosa 1932. április 7-én született Budapesten. Édesap­ja a második világháború után újjáé­pítési miniszter volt. Antall József 1954-ben fejezte be történelmi ta­nulmányait az Eötvös Lóránd Tudo­mány Egyetemen. 1956 őszén, a népfelkelés idején néhány napig a független kisgazdapártiak számá­ra dolgozott, ezért később eltiltották ót az oktatástól. Hosszú ideig a gyó­gyítás történetével foglalkozott, s végül a budapesti Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatója lett. Annak ellenére, hogy nem volt közvetlen kapcsolata a disszidens körökkel, a hetvenes és a nyolcva­nas években a biztonsági szervek állandó ellenőrzése alatt állt. Antall József 1987 szeptemberé­ben részt vett a Magyar Demokrata Fórum alapító kongresszusán,de csak 1989 nyarán kapcsolódott be aktívan a politikai életbe. 1989 októ­berében lett az MDF elnöke. A miniszterelnöki poszt váromá­nyosa, római katolikus vallású, két felnőtt fia van. Hazafias, liberális kereszténydemokratának vallja ma­gát. (ČSTK) tárgyalásokat kezdenek a Független Kisgazdapárttal és a Keresztényde­mokrata Néppárttal a kormánykoalí­ció létrehozásáról. Az eddigi adatok szerint a 386 parlamenti mandátum közül az MDF 165-öt, a kisgazdák 43-at, a keresz­ténydemokraták pedig 21 mandátu­mot szereztek. A hárompárti koalíci­ónak tehát 60 százalékos többsége lenne az országgyűlésben. Bár a vá­lasztások végeredményeit hivatalo­san még nem erősítették meg, ezek az adatok lényegében véglegesnek tekinthetők. főn Jerevánban, az örmény Legfelsőbb Tanács Elnökségének székházában, amely előtt nagygyűlés zajlott. Eközben egy csoport behatolt az épületbe. Lapér­tesülések szerint Grant Voszkanjan, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnö­ke megsebesült. Kedden az örmény KP KB irodája foglalkozott a helyzettel, s megállapította, csak azért fordulhat ilyen elő, mivel nem tartják meg a törvényeket. Emiatt leváltot­ták a köztársaság belügyminiszterét. Frunzeban kedden tartotta első ülését az új Kirgiz Legfelsőbb Tanács. Feladata saját vezető szerveinek megválasztása és az új kormány jóváhagyása. A parla­ment elnökévé Abszamat Maszaljevet, a Kirgiz KP KB eddigi első titkárát válasz­tották meg. A kommunista párt központi bizottsága javasolta ót erre a tisztségre, ellenjelölt nem volt. Kína hallgat (ČSTK) - Kína továbbra sem haj­landó adatokat közölni a Hszincsi­ang-Ujgur autonóm területen történt zavargásokról. Sem a hivatalos hír­ügynökség, sem a többi kínai tö­megtájékoztató eszköz nem közöl adatokat az áldozatokról, de nem is cáfolja a közzétett információkat. A külföldi újságírók számára elméle­tileg a nemzetiségi kérdésekkel fog­lalkozó állami bizottság lehetne az egyetlen információforrás, de a hiva­tal szóvivője tegnap nem volt hajlan­dó semmilyen tájékoztatást adni a Csehszlovák Sajtóiroda pekingi tudósítójának. Ez a hírzárlat is azt jelzi, hogy a tavalyi pekingi zavargások után nagyon gyorsan véget ért a „glasz­noszty" időszaka, amely 1989 júniu­sáig, Csaó Ce-jang pártfőtitkár le­váltásáig tartott - de csak egy vi­szonylag rövid ideig. A moszkvai Pravdának nem tetszik a CSKP elleni kampány (ČSTK) - Prága utcáin ismét megjelentek a kommunistaellenes jelszavak és a követelések, hogy a CSKP adja vissza az államnak az „ellopott" vagyont - írta tegnap a moszkvai Pravdában Szergej Vto­rusin, a lap prágai tudósítója. Véle­ménye szerint ennek a kampánynak az a fő célja, hogy kommunistael­lenes hangulatot szítson az ország­ban, diszkreditálja és még a válasz­tási kampány előtt sarokba szorítsa a CSKP-t. A tudósító elismeri, hogy a CSKP vagyona körül sok a kérdőjel, de szerinte nem is ez a lényeg. Azt írja: „Bizonyos erők egyszerűen nem tudnak belenyugodni abba, hogy a múlt valóban durva hibái ellenére a pártnak még mindig elég sok híve van a lakosság körében. Azért akar­ják a CSKP-t még a választások előtt megdönteni, mert tudatosítják, hogy demokratikus úton ezt nem lehet elérni. Ezért folyamodnak a diszkreditálás és a nyomás jól beyált módszereihez." Moszkvában tartózkodnak a Meg­újhodás klub képviselői, élükön Mi­loš Hájekkel, a klub elnökével. Ked­di sajtóértekezletükön megállapí­tották, meg kell újítani a valódi szo­cializmus eszméit, mivel az emberek többsége olyannak képzeli a szocia­lizmust, amilyenné a sztálini prakti­kák tették. A klub képviselői hangsú­lyozták, hogy ugyanúgy, mint a prá­gai tavasz, a szovjet átalakítás is univerzális jelentőségű a kelet-euró­pai országok számára. E redetileg csak júniusra ter­vezték a Lett KP XXV. kong­resszusát, de amikor feb­ruárban a városi és járási pártszer­vezetek képviselőinek kongresszu­sán bejelentették, hogy április 14­ére összehívják a független köztár­sasági kommunista párt alapító kongresszusát, felgyorsult a párté­let. Az akkori pártvezetés nyomban konzultációkat tartott Moszkvával, s megszületett a döntés: a szaka­dást megelőzendő előre kell hozni a kongresszust. Februárban ez még nagyon ügyes húzásnak tűnt, s Gor­bacsov meg is di­csérte a letteket, amiért ilyen meg­fontoltak, nem úgy, mint a lit­vánok... Múlt pénteken össze is ült a 792 delegátus - s nyomban kezdtek szertefoszlani a remények, hogy a Lett KP egységes marad és hű a moszkvai irányvonalhoz. Szombat délutánig még úgy-ahogy eredmé­nyesek voltak az egységmentő ak­ciók, de amikor a kongresszusi do­kumentumok kerültek terítékre, min­den mentés csődöt mondott: mégis lett szakadás. Elkerülhető lett volna? Igen, de csak ideig-óráig, s akkor, ha az SZKP-hoz hű delegátusok nem vá­lasztanak olyan átlátszó időhúzó taktikát, ha mernek lépni, ha leg­alább maguk között tisztázták volna, merre is lépjenek. Vannak esetek, amikor a halogatás ügyes húzás, okos politika, de nem olyan helyze­tekben, amikor és ahol minden forr, sőt forrong. Márpedig a Baltikumban most ez a helyzet. Rigában a Moszkva-pártiak vol­tak többségben, s alig 250-en azok, akik kivonultak a tanácskozásról, s mégis ők határozták meg annak hangvételét és lényegét. Az általá­nos, helyzetértékelő vitában számos éles, támadó felszólalás hangzott el, de a szakadás a tanácskozásnak ebben a szakaszában még mindig csak veszély volt. Akkor vált reali­tássá, amikor jóvá kellett volna hagyni a párt programját, amely ma­gában foglalta volna a célt: a párt önállósulását Moszkvától. Az orosz nyelvű kommunistákat képviselő többség ezt elvetette, s ekkor vonul­tak ki a függetlenség hívei. Ez volt a kenyértörés pillanata, amit az SZKP-hoz hű küldöttek úgy akartak megakadályozni, hogy indít­ványozták: most csak beszéljék meg a kérdéseket, problémákat, a dön­tést a pártprogramról halasszák el az SZKP XXVIII. kongresszusa utáni időre. A kétszakaszos tanácskozás ötletét a küldöttek elvetették, így a szakadás elkerülhetetlenné vált. Mire lett volna jó a halasztás? Miben bíztak szorgalmazói? Abban aligha, hogy addig a lettek módosí­tanak álláspontjukon, s az egység mellett döntenek. Talán inkább ab­ban reménykedtek, hogy a kong­resszusig vagy magán a kongresz­szuson az SZKP vezetése módosít eddigi nézetein, másképpen fogja azután megítélni a köztársaságok és pártszervezeteik egyre erősödő önállósulási törekvéseit. Lehet, hogy így lesz (meggyőződésem, hogy ez előbb-utóbb be fog következni), s akkor a lettországi kommunisták elmondhatják (elmondhatták volna): Lett szakadás ők fegyelmezettek, nem voltak a re­bellisek között. A hozzáférhető fel­szólalásokból ítélve különösebben nagy kockázat nélkül megállapítha­tó, hogy éppen erre ment ki a játék. Kinek jó ez az álfegyelem, ez a ha­mis elvhűség? Távol álljon tőlem, hogy egyszerű újságíróként jogot formáljak magamnak tapasztalt poli­tikusok kioktatására. Annyit azon­ban szükségesnek tartok megje­gyezni, hogy a komoly politikus két legjellemzőbb vonása: 1. képes dönteni, 2. döntéseiért vállalja a fe­lelősséget. Mi menthető még - Moszkva szempontjából - a menthetőből? Nagyon kevés, szinte semmi. Szom­baton az eredeti terveknek megfele­lően összeül az önálló lett kommu­nista párt alakuló kongresszusa. Nem sajtóhiba és nem tévedés, hogy a nevet kis kezdőbetűkkel ír­tam. Ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy ez lesz az új párt neve. Ivas Kezbers, a „szakadárok" egyik ve­zéralakja (a kongresszus előtt még a KB ideológiai titkára, s szinte az utolsó percig a két szárny között közvetítő „centrista") vasárnap egy egészen új típusú baloldali párt kör­vonalait vázolta fel, amelynek ugyan nem lesz sok tagja, viszont jelentős parlamenti erőt fog képviselni, s ép­pen a parlamenti tevékenységre, a gazdasági és szociális-jogi kérdé­sekre fogja helyezni a hangsúlyt. Ideológiáról szó nem esett. S talán éppen ezért helytálló az a jóslata, hogy az orosz nyelvű lakosság 10-15 százaléka csatlakozni fog eh­hez a szociáldemokrata jellegű párthoz. V égül egy mondat a csonka kongresszusról: Vasárnap hajnalig tartott, a pártprog­ram elfogadását elhalasztotta, meg­választotta viszont a párt élére Alf­red Rubiksot, a rigai városi tanács elnökét, akiről azt tartják, hogy Jegor -Ligacsov lelkes híve... GÖRFÖL ZSUZSA Bush-Mulroney találkozó (ČSTK) - George Bush amerikai elnök kedden Torontóban Brian Mulroney ' kanadai kormányfővel folytatta tárgyalássorozatát az USA legfőbb szövetségeseinek vezető képviselőivel. Amerikai források .A MAGYAR PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK UTÁN. ÚJ SZÚ 1990, IV. 12. Igaz, hogy a magyar parlamenti választások­nak a néhány választókerületben történt óvás következtében még hosszú ideig nem lesz hivatalos végeredménye, azonban az esetle­ges bírósági eljárások semmit sem változtatnak a lényegen. A Magyar Demokrata Fórum szá­mára ugyanis megnyílt a lehetőség arra, hogy megvalósítsa választási jelszavát: „Erős parla­mentet, erős kormányt, erős forintot". Hacsak a választások végeredményét tekintjük, erre minden lehetősége adott lenne... Nem vált be tehát azon külföldi szakértők jóslata, akik azt várták, hogy Magyarország jövendőbeli kormánya valószínűleg olyan koalí­ció lesz, amely magába foglalná a Magyar Demokrata Fórumot és a Szabad Demokraták Szövetségét is. Nicholas Denton, a Financial Times tudósítója még a szavazóurnák lezárása után is azt a véleményét hangoztatta, hogy a két vezető párt csak beszél a parlamenti váltógazdálkodás szükségességéről, de sokkal inkább hajlik a nagykoalícióra. Nos, valamennyi hasonló véleményt megcáfolt az urnák lezárá­sát követő néhány óra. Antall József, az MDF elnöke nem titkolt örömmel állapította meg, hogy az MDF ilyen arányú győzelme a stabil kormányzás biztos záloga. Kiemelte, hogy a középpárti választási szövetség, vagyis az MDF, a Független Kisgaz­dapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt si­kere azt jelenti, hogy a magyar nép 45 év után lényegében ugyanúgy szavazott, mint a II. világháború befejezését követően. Sokan annak tulajdonítják az MDF győzel­mét, hogy a második fordulót megelőzően a párt vezetői sokszor fordultak közvetlenül a választópolgárokhoz. Antall József és Csoóri Sándor például olyan levélben, amit a választó­polgárok postaládájukban is megtalálhattak. „Nem vagyunk rabjai illúzióknak, gazdasági gondjainkat reálisan látjuk. Kell a határozott­ság, a szakmai rátermettség minden fontos poszton. Ennek érvényesülését azonban nem a radikalizmusban és nem is az indulatok, Most már tenni kell félelmek gerjesztésében látjuk" - írták a le­vélben. Hogy az MDF vitathatatlan népszerűsége tovább tart, fokozódik, vagy netán csökken, az elsősorban majd azon múlik, hogy mennyire sikerül megvalósítania azt, amit a gazdasági élet átalakításának programjában meghirdetett. Ebben azt hangsúlyozza a párt, hogy a gazda­ság mostani romjain olyan új magyar gazdasá­got kíván létrehozni, működtetni, amelyben a magyar nép vállalkozó- és alkotókedve sza­badon kibontakozhat. Közben azt is megállapít­ja a program, hogy a gazdasági helyzet jelenleg a mostani kormányzat minden korábbi ígérete ellenére romlik. A magyar adósságállománynak csak az éves kamata másfél milliárd dollár, anélkül, hogy az óriási hitelekkel bárki is elszá­molt volna. A kormány átfogó intézkedések helyett tűz­oltómunkával, részfeladatok megoldásával kí­sérletezett. Az adók, a vámpolitika, az egyolda­lú áremelések mind az inflációt gerjesztették, anélkül, hogy azok a piaci törvényeknek meg­felelően szolgálták volna a gazdaság vagy a fogyasztók érdekeit. Példaként említették, hogy a legutóbb megemelt élelmiszerárakból a legkevesebb éppen a termelőknek jutott, és ezért volt céltalan a lakosság újabb „megsarco­lása". Az erre az esztendőre meghirdetett 20 százalékos inflációs rátát bőven „elvitték" a legutóbbi áremelések. Az is tény, hogy Ma­gyarországon a polgárok többsége főállása mellett másod-, harmadállásban, s a hétvége­ken is Európában a leghosszabb munkanapo­kat dolgozza, önmagát a végsőkig kizsákmá­nyolja... A fent vázolt helyzetben nem irigylésreméltó tehát a leendő kormánykoalíció helyzete, amely tudatában van annak, hogy a külföldről szárma­zó működőtőkétől csodát nem várhat. Bár - úgy tűnik - igaz, hogy „Európa végre velünk lesz", azonban fizetni nem fog az ország helyett. Ezért az MDF elsősorban a hazai vállalkozá­sokban bízik, az államtól független bankrend­szer létrehozását, új, méltányos adórendszert szorgalmaz. Erősíteni, ösztönözni akarja az egyéni, családi vállalkozásokat, hogy legyen minél több termelő-gazdálkodó nagyközösség. Erre már csak azért is szükség van, mert a négymillió magyarországi szegény miatt nem vezethető be a radikális thatcherizmus, sokkal inkább a szociális piacgazdaság. A nyugatné­metek negyven évvel ezelőtti modellje a minta a párt elkövetkező, várható gazdaságpolitiká­jában. Most azonban már cselekedni kell, mert a programban foglaltakat rövidesen számonké­rik a választópolgárok, haladékot legfeljebb az új helyhatósági választásokig kaphat a kialaku­lóban levő kormánykoalíció, amelynek most a kezében van a kulcs az új Magyarország­ho z MÉSZÁROS JÁNOS szerint mindenekelőtt a legújabb eu­rópai fejleményekkel, a kelet-nyu­gati viszony helyzetével foglalkoz­tak. Fontos napirendi pont volt a Szovjetunión belüli helyzet, főleg a Litvánia körüli fejlemények. Ameri­kai televíziós állomások szerint a csúcstalálkozón támogatták a balti köztársaságok önállósulási törekvé­seit, egyben megállapították; nem szabad, hogy ez a folyamat a szov­jet viszonyok destabilizálásához ve­zessen, s fenyegesse az enyhülés eddigi eredményeit. A két vezető szerint Gorbacsov a Nyugaton elis­mert személyiség, akivel folytatni kell a tárgyalásokat. Kanadában való elutazása előtt Bush újságíróknak úgy nyilatkozott, ha a Szovjetunió erőt alkalmazna Litvániával szemben, az a régi orosz időkbe vezetné vissza a szovjet­amerikai kapcsolatokat. London-Párizs: Közös atomrakéták? (ČSTK) - Kedden fejeződtek be Párizsban a francia-brit hadügymi­niszteri tárgyalások. Thomas King és Jean-Pierre Chévénement egyetértett abban, mindkét ország számára előnyös lehet az együttmű­ködés a levegő-föld nukleáris raké­ták fejlesztése és gyártása során. A két miniszter együttes sajtóérte­kezletén hangsúlyozta, kormányaik azonosan ítélik meg a nukleáris el­rettentés szerepét. Az európai biztonság jövőbeni garanciáinak ügyében a francia és a brit szakemberek szintén közös álláspontra jutottak, véleményük szerint az egységes Németország­nak a NATO-hoz kell tartoznia.

Next

/
Thumbnails
Contents