Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-07 / 83. szám, szombat

Kik várnak a „kapu" túloldalán Hazánk külföldi szakember szemével Talán még soha nem volt olyan mozgalmas társadalmi, politikai és gazdasági életünk, mint mostanában. Nem csoda, hiszen igyekezetünkre, gyorsaságunkra, s az adott körülményeinkből kiinduló meglehetősen merész elképzeléseinkre sincs példa a nagyvilágban. Azonban a sok tennivaló, a rengeteg munka mellett is érzékenyen figyelünk a külföldi szakemberek megnyilvánulásaira. S valljuk be, egyáltalán nem mindegy, miként vélekednek rólunk - Nyitunk a nagyvilág felé. Ebből a szempontból miként ítéli meg jelenlegi helyzetünket? - Az NDK után Csehszlovákiának van a legnagyobb esélye arra, hogy mielőbb kiépítse a piaci mechanizmust, s gazdaságilag független és önálló legyen. Persze, az NDK-hoz hasonlítani - a két német állam várható egyesülése miatt - nem a legszerencsésebb dolog, de a Magyarországgal és Lengyelországgal szembeni elsőbbség egyértelmű. Országuk hatalmas, ám meglehetősen elöregedett gazdasági potenciállal rendelkezik. Gyors ütemű korszerűsítésre van szükség, s minden határainkon túl, s hogyan fogadják közeledésünket. Mert ugye, nyitni a világ felé - ez az egyik dolog. S hogy kik és miként várnak minket a „kapu" túloldalán - az viszont már az érem másik oldala. Nemrég hazánkban járt dr. Johann Lang, a bécsi Arbeiterkammernek, a dolgozók érdekvédelmi kamarájának főtitkára. Az osztrák szakembert az „érem másik oldaláról" faggattuk. ágazatot valamennyi szempontból a kor követelményeihez kell igazítani. Meglehetősen kedvező, hogy Romániától és Bulgáriától eltérően a politikai konszolidáció nem él fel nagy energiákat. - Véleménye szerint mennyi idő kell ahhoz, hogy gazdaságunkat világszínvonalra tudjuk emelni? - Nyugati szakemberek úgy vélik, s erről jómagam is meg vagyok győződve, hogy mindehhez 7-10 évre van szükség. Azonban a ked* vező változások alapfeltétele, hogy már mostantól számítva öt éven belül konvertibilis legyen a korona. - A világhoz való felzárkózásunk Nem szabadna elszalasztani a lehetőséget Partnereket keres a brit ADAS mezőgazdasági szervezet A kelet-európai országokban zajló demokratizálódási folyamat felkeltette a vállalkozó szellemű nyugati tőkések gazdasági-kereskedelmi együttműködés iránti érdeklődését. Egyes országokban máris több alapot hoztak létre a politikai-gazdasági megújulás útjára lépett országok megsegítésére, népgazdasági ágazataik műszaki és szakmai színvonalának emelésére, a nagyüzemi termelés fejlesztési gondjainak enyhítésére, és nem utolsósorban a magánvállalkozások felkarolására. A mezőgazdasági-élelmiszeripari tárca gondjainak ismeretében örömmel kell üdvözölnünk, hogy a külföldi vállalkozók figyelme a mezőgazdaságot sem kerüli el. Például a brit mezőgazdasági, halgazdasági és élelmezésügyi miniszter hazánkban tett látogatását követően előnyös együttműködési ajánlatot kaptunk a mezőgazdaság fejlesztésével és szaktanácsadással foglalkozó ADAS brit minisztériumi szervezettől. A jelek szerint ez a szervezet a mezőgazdaságban működő állami szervezeteinken és kutatóintézeteinken kívül az egyéni gazdálkodókkal is keresi a kapcsolatot. Elsősorban az elektronizáció, a számítástechnika alkalmazása, a monitorozás és az irányítás területén folytatandó együttműködés iránt érdeklődik, de a talajjavításban a folyók szennyeződésének megelőzésében, az integrált növényvédelemben, továbbá a biotechnológia és a szerves termelési rendszerek elterjesztésében, a kertészeti termelésben, a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésében és a termés veszteségmentes tárolásának megoldásában is kész segítséget nyújtani a jelentkező csehszlovákiai partnereknek. Sőt, igény esetén anyagi támogatást nyújtanak a termelés növeléséhez s egyéb jellegű együttműködésről is készek tárgyalni a szervezet képviselői. Mivel a brit mezőgazdasági minisztérium képviselőjének legközelebbi látogatását április végére jelzik, gyorsan összegezni kell az együttműködés iránt érdeklődők elvárásait. A konkrét együttműködési javaslatokat az SZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának illetékes szakosztályaihoz, vagy Libor Janský mérnök címére kell mielőbb eljuttatni (Štátna melioračná správa, Búdkova 36,817 15 Bratislava), (ká) anyagi feltételei - elöregedett gazdasági potenciál formájában - adottak. Csakhogy ebben a folyamatban az ember szerepe is óriási. Azé az emberé, aki - mivel nem volt rá lehetősége -, nem tud vállalkozni, alapvető közgazdasági fogalmakat legfeljebb csak tankönyvből ismer. - Úgy gondolom, hogy országuk hatalmas szellemi tőkével rendelkezik. Ez esetben az a lényeg, hogy a megfelelő „mederbe tereljék", pontosabban a piaci mechanizmus felé orientálják azt. S mivel szomszédos ország vagyunk, a tapasztalatszerzés sem jelenthet különösebb gondot. Persze, hozzá kell tennem, hogy az anyagi ösztönzés ugyancsak nem mellékes. Érdekeltté kell tenni az embereket abban, hogy vállalkozzanak, hogy dolgozzanak. Konkrét példát mondok. Az elárusítónőik aránylag kevés fizetést kapnak, s ha mosolyognak, ha nem, ha eladják az árut, ha nem, gyakorlatilag egyformán keresnek. A bolti eladók nálunk sincsenek túlfizetve. De havi bérükért meghatározott menynyiségű árut kell eladniuk, s különféle formában érdekeltek abban, hogy ezt a keretet túlteljesítsék. Harmadik tényezőként pedig a külföldi országokkal való együttműködést említem. A piaci mechanizmus mielőbbi kiépítéséhez ez is elengedhetetlen. KOVÁCS EDIT Kis Nyelvőr A fordítások és a szavak stílusértéke A választékos közlésnek fontos követelménye, hogy a szavakat stílusértékük szerint is helyesen válasszuk meg. Nemcsak az eredeti szövegeinkben sok a melléfogás e tekintetben, hanem a fordításokban is. Ennek a legfőbb oka az, hogy a fordító nem ismeri jól azt a nyelvet, amelyből fordít; a szavaknak esetleg csupán a jelentéstartalmukat ismeri - néha ezeket is csak szótárból. Márpedig a kétnyelvű szótárak nemigen tüntetik fel a szavak stílusértékét. így aztán a fordító nem mindig az igazi magyar megfelelőjét választja ki egyegy idegen szónak, ha csupán a jelentéstartalmak egyezése alapján dönt. Mi, csehszlovákiai magyarok is hányszor tapasztaljuk, hogy egyegy szlovák szót az úgynevezett szokásos, úgy is mondhatnánk: szótári megfelelőjével fordítanak magyarra! A szlovák különbséget tesz a férfi- és a nőtestvér között: az előbbit a brat, az utóbbit a sestra szóval nevezi meg. Magyarra ezt a két szót általában a fivér és a nővér „megfelelőkkel" fordítják le. Csakhogy a fivér nagyon választékos, szinte alig használatos elem, a nővér meg az utóbbi időben inkább az idősebb lánytestvért kezdi jelenteni, tehát értelem szempontjából szemben áll a húg szóval. „A nővérem már megérkezett, a húgomat holnapra várom" - halljuk az efféle megkülönböztetést; itt a nővér a beszélőnek idősebb nőtestvért, a húg a fiatalabbat jelöli. Érdekes, számunkra is tanulságos jelenségre mutat rá Kálmán Béla egy nyelvművelő kötet egyik írásában (Új nyelvi kaleidoszkóp, 75). Egy fordító a német Brúder megfelelőjeként a fivér1 használta - népmesefordításban. Bizony elég furcsán hangzott A „Három fivér és az óriás" mesecím is, de még furcsábban ez a mondat: „A középső fivér így szólt a fiatalabb fivéréhez." Igen, mert a magyarban - különösen a népmesékben - a középső fiú vagy testvér ilyenkor az öccséhez szól. Ha népmesefordításról van szó, a brat meg a sestra szlovák szavakat sem lehet a fivér és a nő vér magyar elemekkel fordítani; sót ajánlatos különbséget is tenni - a magyar szóhasználatnak megfelelően - az idősebb és a fiatalabb fiútestvér, az idősebb meg a fiatalabb leánytestvér között is. A fiatalabb fiú- vagy leánytestvérnek az idősebb leánytestvér; nénje; az idősebb fiú- vagy leánytestvérnek a fiatalabb leánytestvér: húga. A fiatalabb fiú- vagy leánytestvérnek az idősebb fiútestvér: bátyja; az idősebb fiú- vagy leánytestvérnek a fiatalabb fiútestvér: öccse. Természetesen ezzel a szóhasználattal nemcsak a népmesékben élhetünk, hanem bármilyen választékos szó- vagy írásbeli műfajban is, mert a rendszerint birtokos személyragosan előforduló bátya, öcs, néne és húg szavak stílusértéke nincs korlátozva. * JAKAB ISTVÁN A menedzserképzés alternatívái Augusztusban indul az első tanfolyam A menedzser szó, tekintettel az új körülményekre egyre gyakrabban jelenik meg a csehszlovák gazdasági szóhasználatban. A gazdasági viszonyok egykori rendszere a számos bürokratikus és adminisztratív korláttal elfojtotta a vállalkozói kedvet, így aztán olyan helyzetbe jutottunk, hogy nagyon kevés a képzett menedzser. Ezen a helyzeten úgy lehet javítani, hogy külföldi cégekkei együttműködve szaktanfolyamokat szerveznek. A Csehszlovákiával való együttműködés iránt például érdeklődést tanúsít az European Business School menedzserképző iskola, amely a prágai irányítási intézettel együtt tanfolyamokat szervez a csehszlovák szakemberek számára. A programok összeállításakor abból indulnak ki, hogy gazdasági vezetőink nem rendelkeznek speciális ismeretekkel és tapasztalatokkal a vállalkozás, a hitel- és a pénzpolitika, valamint a piackutatás terén. Ezért az oktatás két formájával - egyéves menedzserképző tanfolyam és időszerű kérdéssel foglalkozó rövid tanfolyamok - számol. Az előbbi elvégzésekor a hallgató oklevelet kap. A terv szerint augusztusban indul az első ilyen tanfolyam. Az Amavet ifjúsági és tudományos egyesület együttműködve a brit Improved Business Perfomance céggel Menedzselés és tanácsadás címen indít tanfolyamot. A tizennégynapos előadás- és szemináriumsorozat a menedzser munkájának szervezésére, a megrendelővel való tárgyalás művészetére, a piaci szükségletek biztosítására és más kérdésekre összpontosul. Az ilyen típusú rövid tanfolyamok iránt nagyon nagy az érdeklődés, mivel a csehszlovák vállalatok kezdik tudatosítani a piackutatás fontosságát a vállalkozás új feltételei közt. (ČSTK) Demokrácia: azt hiszem, ez az a fogalom, amelyet tavaly november óta a legtöbbet emlegetünk ebben az országban. Természetesen úgy, hogy mindannyian mást értünk alatta: nagyon különböző a demokráciaképünk, ha éppen van. Nem csoda, hiszen idestova két generáció is felnőtt ebben az országban anélkül, hogy megismerhette volna - leszámítva persze a szocialista demokrácia nevű és egyéb torzszüleményeket, amelyek csak megutáltatták az emberekkel az ilyen konstruált társadalmi berendezéseket és leszoktatták őket arról, hogy társadalmi lényként megnyilvánuljanak. Ennek egyenes következménye, hogy az emberek nem ismerik ki magukat a felújuló társadalmi mozgások között/ a félelemtől a tanácstalanságon keresztül a legszélsőségesebb megnyilvánulásokig minden kirobban belőlük. Pedig e téren sem lehet mást tenni, mint minden hasonló helyzetben: a demokráciát is tanulni kell, kivétel nélkül mindenkinek, s aztán alakítani azzal a tudattal, hogy tökéletes, csupa nagybetűs demokrácia soha sehol a világon még nem létezett. Ráadásul azt is tudomásul kell venni, hogy semmiféle üdvözítő recept vagy univerzális megoldás ezen a téren nem létezik; minden közösségnek a saját specifikumai szerint kell megtalálnia a számára legjárhatóbb utat. A JÖVŐ TÖBBESÉLYES Természetes, hogy ilyen viszonyok közepette nem létezik, nem létezhet garancia arra, hogy ebből az átmeneti állapotból a választások után valóban demokrácia kerekedik majd ki. Aki ismeri az elképzelések sokféleségét és a helyzet labilitását, tudja, a jövő igencsak többesélyes. Ezen a ponton kell feltennem a kérdést, hol lehet a mi helyünk ebben az óriási kavalkádban, mi lehet a mi szerepünk a kibontakozásban (kérdés, lehet-e egyáltalán a kollektív elvárások szintjén feltenni ezt a kérdést, hiszen a Csehszlovákiában élő magyarok mikrotársadalma maga is polarizálódik), s amit tettünk az elmúlt hetekben, hónapokban, helyesen tettük-e. A helyünk természetesen a demokratikus átalakulás erőinek oldalán kell, hogy legyen; azt hiszem, ez mindenki számára evidens. Ebben az országban számunkra az egyedüli esélyt a demokrácia kiszélesítésének lehetősége hordozza. Erőteljesen tagolódik a csehszlovákiai magyar mikrotársadalom, ez már sokakat nagyobb nyugtalansággal tölt el. Ennek a nyugtalanságnak természetesen van alapja; véleményem szerint azonban maga a differenciálódás ténye nem kell, hogy kétségbe ejtsen minket. Ez a társadalmunkban jelenlévő mozgások, törésvonalak kifejeződése, amely jelenlegi kezdeti állapotában sok kaotikus jelet mutat, de érzésem szerint kiforrja magát és letisztulva remélhetőleg viszonyaink egészséges tükörképe lesz majd. E ponton is tudatosítanunk kell, hogy a demokrácia állandó mozgás, küzdelem, s hogy a működő demokráciák látszólag nyugodt felszíne ennek az állandó belső egymásnakfeszülésnek egyensúlyi állapota. A demokrácia igenis nem fékezi, akadályozza a küzdelmet, ellenkezőleg: serkenti, mert ez az egyik éltető eleme. Ugyanakkor - a diktatúráktól eltérően - esélyt ad mindenkinek a megmérettetésre, minél humánusabb demokrácia, annál differenciáltabb esélyt. S mivel a működő demokráciákban azt is tudja mindenki, a demokrácia önmagában kisebbségellenes, esetünkben az is nyilvánvalóvá kell, hogy váljon, Demokráciát? Igen! De milyet? a kisebbségnek speciális pluszjogokra is szüksége van ahhoz, hogy meg tudjon állni a politikai sakktáblán. Nem kell tehát félni a több lábon állástól, bár véleményem szerint az életképes elképzelések száma négy-ötnél nemigen lehet több. Ezek mind egy-egy alternatív út lehetőségét hordozzák; a megoldás e téren sem az erőszakolt egy színre festés lehet, hanem az értelmes kompromisszumok útja, az alapkérdésekben való szóértés, a koalíciókészség és - a koalícióképesség. HELYESEN CSELEKSZÜNK? S ha most a harmadik kérdést vesszük bonckés alá: helyesen tettük-e azt, amit eddig tettünk (a Csemadokra, politikai mozgalmakra és parlamenti képviselőinkre gondolok itt), a kép már sokkal differenciáltabb. Nézőpont erre a problémára természetesen sokféle lehet, én itt a magamét tudom elmondani. Úgy tűnik sokszor, hogy egy nagyon fontos tényt figyelmen kívül hagyunk: azt, hogy az elmúlt év novembere után itt egy alapvetően új helyzet állt elő, amelyhez fogható - mégcsak hasonlítható sem - itt negyven, de inkább ötven évig nem volt. Ennek megfelelően kellene tehát megnyilvánulnunk, új politikai magatartásformákat, de megnyilvánulási formákat is kellene keresnünk. Nagyon vitathatónak tartom ugyanis, hogy a jelenlegi helyzetben sokszor a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága - a letűnt korszakban indokolt - „partizánmódszereit" alkalmazzuk, a Csemadok részéről pedig a 68-ból átmenekített előszobázást, levelezősdit, s a szövetség tanácstalanságából adódó kettőt jobbra - kettőt balra bokázást. Hangsúlyozom, ezt a megállapítást a jelen helyzetre, 1990 első felére értem; a választások után sokféle helyzetbe kerülhetünk, de valószínűleg akkor sem a régi módszerek mechanikus továbbalkalmazása lesz a megoldás, hanem új, járható utak keresése. Megvallom, magam is azok közé tartozom, akik nem fogadták fenntartások nélküli lelkesedéssel, hogy a Szövetségi Gyűlés ülésén milyen néptribúnjaink támadtak. Igen, a módszerek ellen vannak kifogásaim, az előkészítetlenség ellen; a politikai bölcsességre szeretnék itt is apellálni és messzemenően óvni - mindenkit - és leginkább sokszor kisemmizett mikrotársadalmunkat - a politikai kalandorságtól. Ne égessük fel magunk előtt a hidakat. KOALÍCIÓKÉPES PARTNER Mit tenni tehát, magamnak is fel kell tennem a kérdést. Elfogadom a nemzetiségi kiskapuk keresését, de azt már nem, hogy egész stratégiánkat erre a törékeny pontra építsük. Igenis nyitni kell, a csehszlovákiai magyarság nem ragadhat meg az eltunyult vidéki rokon szerepénél. Mozduljon, legyen tárgyaló- és koalícióképes partnere a politikai színtér többi szereplőjének. Stratégiánk két fő vonalra épülhet. Az egyik: kifelé és országos szinten ezt az országot minden igyekezetünkkel és súlyunkkal a demokratikus átalakulások - s távlatilag a közös, nyitott Európa felé tolni, ezt a gondolatot népszerűsíteni és ébren tartani. Eme igyekezetünk szinkronban van a cseh és a szlovák társadalom európai szintű erőinek igyekezetével, erősítik azt továbbá a nem elhanyagolható nemzetközi folyamatok: a közös Európai Ház létrehozatalára irányuló igyekezet, az előkészületben lévő Helsinki II. konferencia és az egyre nyitottabb nemzetközi közvélemény, nemzetközi légkör. Befelé - építkeznünk kell. Politikailag támogatnunk és szintén csak ébren tartanunk azt az országos igyekezetet, amely a decentralizációban, a helyi-járási önkormányzatok megerősítésében látja a jövő útját. Egyleteket, szervezeteket létrehoznunk - itt már ma is nyitott kapuk állnak előttünk. Meg kell tanulnunk az önszerveződést és élni vele; kiirtani magunkból az elmúlt negyven év dohos beidegződéseit. Óvodákat, iskolákat szervezzünk, de természetesen nem maradhatunk meg ennél; égető szükség volna népfőiskolákra, a könyvtárak újraszervezésére, videotékák alapítására. Ki kell használnunk minden lehetőséget, támogatnunk az egyházak megújuló ÚJ SZÓ tevékenységét; ne várjunk arra, hogy felülről majd megint mindent megmondanak és megszerveznek nekünk, vegyük ^k kézbe saját magunk sorsunk irányítását. A Csehszlovákiában élő magyar nemzeti kisebbségnek fel kell ébrednie a több évtizedes letargiából. CSÁKY PÁL 1990. IV. 7.