Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-02 / 78. szám, hétfő

Tizenöt éve készült az első zárójelentés Megköszönték, kifizették és félretették Ma ugyanazt tartalmazza a szakértői bizottság állásfoglalása a Csallóköz ivóvízkészletére leselkedő veszélyekről Tavaly májusban, amikor a magyar kormány a közvélemény nyomására a nagymarosi vízlépcső építésének felfüggesztését bejelentette, többek között Budapest és más települések vízellátásának veszélyeztetésével érvelt. A vízügyi-lobby ezeket a félelmeket megalapozatlannak, hangoztatólt laikusoknak mondotta. Természetesen hasonlóan nyilatkozott a csehszlovák fél is. A Magyar Tudományos Akadémia ad hoc bizottságának ellenérveit tárgytalannak mondta. A beruházás hibáit hangoztató kutatókat - álökológusoknak nevezve őket - hozzá nem értéssel vádolta. A suttogó propaganda pedig azt terjesztette, hogy Magyarország a nagymarosi vízlépcső felfüggesztésével, környezetvédelmi intézkedések követelésével egyéb céljai (?) elérése érdekében politikai nyomást akar gyakorolni Csehszlovákiára. Kijelentették: tudósaink mindent számba vettek, mindent megfontoltak. Budapest parti szűrésű kutalt, a szigetközi és a csallóközi ivóvízkészleteket a beruházás részéről semmiféle veszély nem fenyegeti. Azt, hogy ezek a kijelentések mennyire felelőtlenek, sőt hazugok voltak, bizonyítja a szlovák kormány mellett januárban létrehozott két szakértői bizottság zárójelentése is. Az 1. számú, a beruházásnak a felszíni és a föld alatti vizekre kifejtett hatásával foglalkozó bizottság megállapításairól dr. Ján Lehockýval, a Pozsonyi Vízgazdálkodási Kutatóintézet felszín alatti vízvédelmi osztályának vezetőjével beszélgettem. Hónapok kérdése Doktor úr, a vízerőmű tervezői előszeretettel hangoztatják: nem a beruházás megvalósításának következtében szennyeződnek el a Duna, illetve a tájegység felszín alatti vizei. Azokat az erőmű részéről semmiféle negatív hatás nem éri. Tudjuk a Dunát, a Csallóköz vizeit káros anyagokkal évtizedek óta az ipar és a mezőgazdaság terheli. Ennek alapján sokan tán igazat adnak a beruházónak, hozzátéve: víztisztítókat kell építeni, kevesebb vegyszert kell alkalmazni a mezőgazdaságban, s az erőmű - ha már eddig 15 milliárd koronát ráköltöttünk - üzemelhet... - Hogy a csallóközi vizeket az ipar és a mezőgazdaság szennyezte el, az nyilvánvaló. A Slovnaft például 30 éven át naponta 20 tonna (!) olajszármazékkal terhelte a Dunát, ugyanannyi került a Kis-Dunába is. A szennyeződés egy része ugyan elhagyta az országot, bizonyos mennyiség azonban bekerült az ágrendszerbe, s innen az árterület kavicsrétegeibe. A kőolajszármazékok nagyon tartós anyagok, s így 20-30 méteres mélységben, a Duna mentén 20-50 méteres sávban ma is megtalálhatók. Az árterület kavicsrétegeiben a vízszint emelkedése és süllyedése ezeket az anyagokat ma is „mozgásban" tartja. Ha például jönnek a tavaszi áradások, akkor a megnövekedett víztömeg nyomásának hatására a folyótól 100 méterre is elkerülhetnek. Ha tehát a tározó és a felvízcsatorna feltöltésével a magas vízoszlopot állandósítjuk, akkor természetesen a nagy nyomás is állandósul. így az évtizedek óta felgyülemlett kőolajszármazékok, egyre távolabbra kerülve jelenlegi helyüktől, elérhetik a főváros és más települések számára ivóvizet szolgáltató szemeti és somorjai központi vízbázist. Feltételezhetően ez néhány hónap alatt bekövetkezhet. A következményeket pedig aligha kell bővebben magyarázni. Veszélybe kerülne így nemcsak Pozsony, a Csallóköz nagy része, de Közép-Szlovákia és Dél-Morvaország ivóvízellátása is. Tudomásom szerint az erőmű építésének hívei azzal érvelnek, hogy ez a kavics és a homokszemcsék közötti hézagok kolmatációjának, eldugulásának köszönhetően nem történhet meg... -Az eldugulással valóban számolni kell. Ennek azonban nem szabad pozitív hatást tulajdonítani, annál is inkább, mivel a meder kolmatációjának következtében csökkenni fog a Duna mentén lerakódott kavicsrétegekbe behatoló víz mennyisége. Ez pedig a tájegység középső részén 3 méteres talajvízszint-csökkenéssel jár. Ezt kell majd több mint 20 ezer hektár öntözésével helyrehozni. Az eldugulás azonban az oldott állapotban lévő káros anyagok mozgását teljesen nem akadályozza meg. A kolmatált rétegeken ugyanis annyi szennyezőanyag mindig átjut, amennyi veszélyt jelent. Jó példa erre a Kis-Duna, melynek medre szinte teljesen eldugult, de a fenolés egyéb származékok a környező vizekben mégis kimutathatók. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a fogyasztásra szánt vizet klórozni kell. A klór hatására még az olyan kis mennyiségű kőolajszármazék is érzékelhető minőségromlást okoz, amelyet ízlelő- és szaglószerveink másképp nem jeleznek. Azt is figyelembe kell venni, hogy a beszűrődés folyamatát mederkotrással akarják javítani. Ennek hatására pedig a tározó rosszab minőségű vize a mélyebb rétegekbe is eljutva „megindul" a Csallóköz belseje felé. Mit okozhat az oxigénmennyiség csökkenése? Korábban több alkalommal is olvastam, hogy a tározóban nem lesz pangó víz - egy-két nap alatt lecserélődik -, annak minőségét semmiféle veszély nem fenyegeti. Az 1. számú bizottság hogyan ítéli meg ezt a kérdést? - A Duna még hazánk területén is megőrzi alpesi jellegét. Hideg, gyors folyó. Tavasszal a gleccserek olvadékvizei táplálják. Ennek köszönhetően nagyon jó az oxigénháztartása. Egy liter Duna-víz 9-10 milligramm oldott oxigént tartalmaz. A folyót felduzzasztva viszont egy több kilométer hosszú, széles tározót alakítunk ki, így folyása lelassul, a hordalék pedig lerakódik. A folyó hordaléka 10-12 százalék szerves anyagot tartalmaz, amely a tározó alján szintén felgyülemlik. Bizonyos idő elteltével annyi szerves anyag rakódhat le, hogy lebomlásához jelentős mennyiségű oxigénre lesz szükség. A tározó sekély, alig áramló vize természetesen jobban felmelegszik. A melegebb víz pedig kevesebb oxigént képes elnyelni. így a vízben oldott mennyisége literenként 5,5-6 milligrammra csökkenhet. Mivel a tározó vize az elképzelések és a műszaki megoldások ellenére teljesen mégsem cserélődhet le, a meder alján felhalmozódott szerves anyagokban - oxigén hiányában - a víz minőségére károsan ható, úgynevezett anaerób folyamat, rothadás következhet be. A tározó alatt, az alvízcsatomában a vízminőség javul, hiszen a felső szakaszon a szerves anyagok már leüllepedtek, és a turbinákon átfolyva a víz oxigénnel feldúsul. Az ivóvízkészletek szempontjából azonban a tározóban lejátszódó folyamatoknak van döntő szerepük. Tudomásom szerint a vízben oldott oxigén mennyiségének csökkenése nemcsak a szerves anyagok rothadását okozza, de egyéb káros következményei is vannak... - A folyó vizében lévő oxigén mennyisége jelenleg azt is biztosítja, hogy a különféle nehézfémek - a vas, a mangán - vegyületei oldott állapotban maradjanak. Ha azonban az oxigén mennyisége csökken, akkor egy bizonyos határon a vas és a mangán kicsapódik, a nitrátok ammóniává, a szulfátok pedig kénhidrogénné redukálódnak, alakulnak. Ezek a folyamatok pedig egyértelműen a víz minőségének jelentős romlásához vezetnek. Vannak-e erre utaló külföldi és hazai tapasztalatok? - Igen. A szakirodalomból ismeretes - bár ezt a beruháhás hívei elhallgatják -, hogy az ausztriai, NSZK-beli, franciaországi erőműveknél ez a minőségromlás bekövetkezett. A Vágón épült tározók is káros hatással vannak a víz minőségére. Üledékeikben nagy mennyiségű nehézfém halmozódott fel. Ezért, ha a bősi vízlépcsőt mégis üzembe helyeznék, akkor a különféle szenynyező- és szerves anyagok bejutását teljesen meg kellene akadályozni. Ezek fő forrásai - elsősorban ősszel, a cukorrépa-kampány idején - a Morva-folyó, az osztrák főváros, Pozsony ligetfalusi lakótelepe és a Dimitrov Vegyiművek. A szakemberek szerint a Slovnaft már nem jöhet számításba, mert a körülötte kiépített hidraulikus függöny az olajszármazékok bejutását megakadályozza. Óriási és olcsó forrás A hidrológusok a csallóközi ivóvízkészleteket mintegy 10 milliárd köbméterre becsülik. Mit jelent ez a gyakorlatban? - A Duna vízhozama, a kavicsrétegekbe behatoló, ott megszűrt víz a jelenlegi hidrológiai viszonyok mellett lehetővé teszi, hogy ezekből a folyamatosan pótlódó készletekből másodpercenként 18 köbmétert emeljünk ki. Ennek a mennyiségnek a kivétele gyakorlatilag nem is érzékelhető. Például Pozsonynak a szemeti és a somorjai központi kútrendszer másodpercenként 1700 liter vizet ad. Szükség esetén azonban ezekből a kutakból több is kiemelhető. A csallóközi kutak jelentősége azonban nemcsak mennyiségi és minőségi kérdés. Az ország más vidékein ugyanis olyan gazdaságos körülmények között, mint a Csallóközben, ivóvizet nyerni nem lehet. Kevésbé ismert, hogy az országban másutt egy liter (!) ivóvíz beruházási költsége - a feltárást, a kiemelést, a kezelést, a szállítást, a közművesítést stb. beszámítva, tehát míg az eljut a fogyasztóig és visszakerül a természetes körforgásba - átlagosan 1,5 millió (!) korona. A Csallóközből kitermelt vízre literenként azonban csak 150 ezer koronát kell fordítani. A szükséges vezetékrendszer megépítése után - ha ezt a kincset el nem herdáljuk - ilyen olcsó, gazdaságosan kitermelhető vízzel láthatnánk el Szlovákia lakosságának közel 40 százalékát és még mintegy másfél millió dél-morvaországi lakost. Bizottságuk véleménye szerint tehát a tározó feltöltése károsan hatna a felszín alatti vizek minőségére, s csökkenne azok mennyisége. Engedje meg, hogy megkérdezzem: a szakemberek, intézetük dolgozói korábban is ezen a véleményen voltak vagy pedig csak a megváltozott politikai viszonyok hatására mertek így nyilatkozni? - Mi már tizenöt évvel korábban is ugyanezt mondtuk. Tanúság erre az a zárójelentés is, amelyet a BősNagymarosi Vízlépcsőrendszernek a felszíni és a föld alatti vizek minőségére gyakorolt hatásával kapcsolatban 1976-ban kidolgoztunk. Gondolom erről a nyilvánosság, sőt ,,hivatalosan" a szakma sem tudhatott. Mi volt ennek a tanulmánynak a sorsa? - Megköszönték, kifizették és félretették... POMICHAL RICHÁRD Mi lesz a szakszervezetek vagyonával? Már a szakszervezeti kongresszuson, amely a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom felszámolásáról döntött, felmerültek a vagyonmegosztással összefüggő jogi kérdések. Az egyedüli lehetséges megoldásként megalakult a Szakszervezeti Szövetségek Vagyoni, Igazgatási és Delimitációs Uniója, amelyben az összesen újonnan megalakuló szakszervezeti struktúra képviselve lenne és így közösen dönthetnének a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom több milliárdos vagyonának sorsáról. Az unió végrehajtó titkára Bofivoj Šubrt lett, ő válaszolt a vagyonmegosztással kapcsolatos kérdésekre. M Az unió rendelkezik gyakorlatilag a szakszervezeti vagyonnal. Képviselve vannak benne a volt FSZM keretében keletkezett szakszervezeti szövetségek. Ennek ellenére vannak olyan szakszervezeti szervezetek, amelyek nem csatlakoztak az újonnan keletkezett szövetséghez és nem küldtek küldötteket a kongreszszusra. így tehát sehol sincsenek képviselve. A kongresszus megszüntette a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmat, s ezáltal ezeknek a szakszervezeteknek nincsen gazdája. Hogyan részesednek a közös vagyonból? - Hasonló nézetet fejtett ki a közelmúltban Karel Heneš, az FSZM akcióbizottságának volt elnöke. Helytelen álláspontról van szó, mivel a kongresszusnak, mint az FMSZ legfelsőbb szervének jogában állt felszámolni a mozgalmat. A kongresszus a tagság akaratát képviselte. Más kérdés, hogy a volt FSZM egyes tagjai nem azonosulnak ezzel a nézettel. A kisebbség nézete miatt a többségnek nem kell új struktúrákat kialakítania. Csupán a többség jogának respektálásáról van szó. A kisebbségnek jogában áll, hogy szakszervezeti szervezeteket létesítsen, akár Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom névvel. A mai szakszervezeti szervezetek és szövetségek az FSZM keretében jöttek létre. A tagok döntő többsége azonban úgy döntött, hogy az új struktúrához csatlakozik. • Azok a szakszen/ezeti szervezetek, amelyek egyelőre nem csatlakoztak egy újonnan alakult szövetséghez, jelenleg a szakszen/ezeti mozgalmon kívül állnak. -Minden alapszervezetnek jogában áll, hogy létezzen. A nemzetközi dokumentumok szerint nem zárható ki a teljesen önálló alapszervezetek léte. így például Lengyelországban ún. autonóm szakszervezetek működnek.Más kérdés, hogy ez a gyakorlatban hogyan válik be. Az ilyen szervezeteknek nincs csúcsszervük, a tagok érdekeit senki sem tolmácsolja az állami szervek felé. A szervezeteknek jogukban áll, hogy egy szövetséghez se csatlakozzanak. Tudjuk, hogy az ilyen szervezetekből új szövetségek alakulnak majd és ez a folyamat még nem fejeződött be. Ez nem zárja ki, hogy valamelyik szakszervezeti alapszervezet az említett magasabb szintű szakszervezeti struktúrákon kívül álljon. A szakszervezeti kongresszus határozata szerint minden alapszervezet a jogutódlás szempontjából a Forradalmi Szakszen/ezeti Mozgalom örököse. Gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy a szövetségek, vagy a magasabb szakszervezeti szervek vagyonát eloszszák az alapszervezetek között. Huszonnyolcezer alapszervezet működött és döntő többségük csatlakozott a szövetséghez. Részesedésük a vagyonban koronában kifejezve elenyésző lenne. A kongresszusi döntés értelmében az FSZM vagyonának az a része került az alapszervezetek tulajdonába, amelyet eddig használtak. Erről a vagyonról az alapszervezet tagsága dönt. Ez az összes alapszervezetre vonatkozik, tekintet nélkül arra, hogy csatlakoztak-e az új struktúrákhoz. így tehát azokra az alapszervezetekre is, amelyek napjainkban nem tagjai egy szakszervezeti szövetségnek sem. • A szakszervezetek vagyonának jelentős részét a szakszervezeti üdülők képezik. Mi lesz ezekkel? -További sorsukról az unió, vagyis a benne képviselt szakszervezeti szövetségek döntenek. De nemcsak az üdülőkről, hanem a szakszervezeti szervek által kezelt egész vagyonról. A szakszervezeti szövetségek többsége most tudatosítja, hogy a vagyonmegosztás az egyes szövetségek között nagyon bonyolult lenne és nem ez jelentené a helyes megoldást. Nyilván elónyösebb, ha a vagyon osztatlanul megmarad, valamilyen szervezet, nyilván a központi üdülési igazgatóság gondozásában. El kell érni, hogy az üdülők továbbra is az összes szakszervezeti tagot szolgálják, miközben az üdülők kihasználásának alapelveit fel kell újítani. A továbbiakban nem alkalmazható az a módszer, hogy az alapszervezetek között elosztották a beutalókat. A legalkalmasabb az lénne, ha szakszervezeti utazási iroda létesülne, amely hazai és külföldi üdüléseket is közvetítene. Az alapszervezetek a beutalókat ugyanúgy megrendelnék, mint más utazási irodánál. Nem lesznek már tehát központilag támogatott üdülések, az alapszervezetek ún. gazdasági áron veszik majd meg ezeket. Ez logikus megoldás, mivel a szakszervezetek pénzének nagy része az alapszervezeteknél marad, maguk döntenek, hogy a beutalókat a szakszen/ezeti utazási irodától vagy mástól vásárolják meg. Ugyancsak döntenek, hogy saját pénzükből térítik-e meg a költségeket. • Nem áll fenn az a veszély, hogy az unió eladja a szakszervezeti üdülőket. - Eddig senki sem tárgyalt az ingatlanok eladásáról, vagy átutalásáról, azokat az épületeket is beleértve, amelyeket a szakszervezetek jelenleg használnak a kerületekben és járásokban. Csupán olyan esetben jöhet számításba az eladás, ha nem tudjuk szavatolni a hatékony kihasználásukat. A szakszervezetek minden vagyonáról az unió szervei döntenek. Ez a központi üdülési igazgatóság létesítményeire is vonatkozik. • Mi lesz a sorsa a kerületi és járási szakszervezeti tanácsok, valamint a felsőbb szakszervezeti szervek épületeinek? - Számos kérvényt kaptunk az állami vállalatoktól, intézményektől és az állampogári kezdeményezésektől, hogy az épületeket adjuk át nekik. Ezek az épületek a szakszervezetek vagyonát képezik és nekünk mérlegelnünk kell a szakszervezetek jövőbeni szükségleteit. Azzal számolunk, hogy a járási és kerületi szakszervezeti tanácsok eddigi épületeiben fokozatosan tanácsadó szolgálatást létesítsünk. Az épületek által kihasználatlan részeit bérbe adnánk és így további pénzeszközökhöz jutnánk. Elhamarkodott döntés lenne, ha megszabadulnánk az ingatlanjainktól, hiszen tudjuk, hogy áraik emelkedni fognak. V. N. Alkonyat ÚJ SZÚ 4 (Méry Gábor felvétele) 1990. IV. 2.