Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-02 / 78. szám, hétfő

Hogyan tovább? A Pedagógiai Kutatóintézet magyar csoportjának munkájáról ÚJ szú 1990. IV. 2. Nem először, és talán nem is utoljára írom le e két bűvös szót: hogyan tovább? A pozsonyi Pedagógiai Kutatóintézetet, ezen belül a magyar tanítási nyelvű iskolák csoportját is ez foglalkoztatja a leginkább. Ezért fontos felmérni az eddig végzett munkát, és kitűzni, meghatározni az új feladatokat. E célból a csoport 1990. március 6-ra nyilvános pedagógusfórumot hirdetett, melyre meghívta a helyi és környékbeli óvodák, alap-, középés főiskolák pedagógusait, valamint más oktatási intézmények dolgozóit, akik közül mintegy huszonöten-harmincan a segíteni akarás szándékával a jelzett időpontban össze is gyűltek. A csoport eddigi munkája, különösen a pedagógusok körében, általában közismert, hiszen az iskola minden tartalmi és szerkezeti váltásánál az oktatási minisztérium, a tankönyvkiadó stb. mellett ez a csoport is segítette a tervek megvalósítását. Azonban: a múltat be kell vallani, azt, hogy az átépítés, a korszerűsítés minden jó szándék ellenére sem mindig sikerült a legjobban, ami persze nem csak rajtunk múlott, nem csak a csoport hibája. Mint a tanácskozás résztvevőinek számos megnyilatkozásából is kitűnt, a kutatóintézet, és szóban forgó csoportja eddig is jelentős segítséget nyújtott az iskoláknak. Segítségére, közreműködésére továbbra is számítanak, a jövőben is igénylik azt. Alapvető kérdés: hogyan, milyen formában kellene a csoportnak tovább dolgoznia. A célok megfogalmazásakor - a pedagógusfórum résztvevőinek véleményét is összegezve - érezni bizonyos „szabadosságot" és egyféle önállóságra való törekvést, igényt, mely szerint mindenki (intézmény, munkacsoport, egyén) maga keresné, alakítaná ki a szerinte legfontosabb és legmegfelelőbb feladatokat. Másfelől viszont rögtön felmerülnek az aggályok is: nyílik-e olyan lehetőség, amely nyomán a különböző iskolatípusok megfelelő módszertani segítséget és irányítást kaphatnak. Tény ugyanis, hogy nagyon nagy terület az, melyet szakmailag feltétlenül segíteni kellene a jövőben. Hogy ez mennyire így van, többek között az is bizonyítja, hogy a pedagógusfórum résztvevői a csoport munkájának körvonalazása során a következőből indultak ki: a jövőbeni munkának hatnia kellene a bölcsődékre, az óvodákra, az alapiskolák alsó és felső tagozataira, a kisiskolákra, továbbá a szakmunkásképzőkre, a szakközépiskolákra, a gimnáziumokra, tehát minden iskolatípusra, oktatási intézményre, amely magyar nyelven működik. Az említett iskolákon és oktatási intézményeken belül tehát módszertani szempontból foglalkozni kellene: az írás- és olvasástanítással, a magyar nyelvvel és irodalommal, a szlovák nyelvvel és irodalommal, valamint a szlovák konverzációval, továbbá a szakterminológia kétnyelvű oktatásával, a történelemmel, a zenei neveléssel, az idegen nyelvekkel (angol, német, francia, orosz, spanyol) - azaz minden specifikus és részben specifikus iskolai tantárggyal, amely a magyar tanítási nyelvű iskolákban, oktatási intézményekben sajátos problémát jelent. Ezen belül szükséges hangsúlyozott figyelmet fordítani az anyanyelv és irodalom oktatására, kezdve az óvodáktól egészen a középiskolákig, ezt a feladatot önálló szakdolgozónak kellene ellátnia. Külön figyelmet igényel a szlovák nyelv és irodalom tanítása komplex kérdéseinek a megoldása. (Itt jegyzem meg: véleményem szerint az illetékesek, akik az oktatásügyért elsősorban felelősek - mi reszortintézet vagyunk - mindeddig valójában nem is akarták a kérdést megoldani, különben nem bízták volna annak elméleti-módszertani megoldását, országosan, mindössze három szakdolgozóra.) E feladat a csoport egyik kulcsfontosságú munkája lenne. Itt kell elmondani, hogy az anyanyelv és a szlovák nyelv oktatásával kapcsolatos specifikus kérdések lélektani vizsgálata is szükséges, ezzel szakembernek, konkrétan egy pszichológusnak kellene foglalkoznia. Szükséges lenne, hogy a csoport továbbra is egyik fő feladatának tekintse az alapvető pedagógiai dokumentumok készítésének szakmaielméleti irányítását; a tantárgyak koncepciójának és tartalmának a kialakítását, kidolgozását, az óratervek és tantervek kimunkálását, amelyeket aztán igényeinek megfelelően maga az iskola alakítana tovább. A csoport dolgozói a különböző területeken diagnosztikai tevékenységetis végeznének, például a nyelvoktatással, az értékeléssel és osztályozással, a szociológiai problémák vizsgálatával kapcsolatban; ellenőrzésre alkalmas standard teszteket készíthetnének stb. A csoport a magyar tanítási nyelvű iskolák specifikus tantárgyainak területén alap- és alkalmazott pedagógiai és didaktikai kutatásokat folytatna, vizsgálva például az oktatás és nevelés korszerű módszereit, a tantárgy integrációs lehetőségeit, a tanulók önálló, alkotó munkáját, a pedagógiai dokumentumok és tankönyvek eredményességét stb. A kutatásban a csoport munkatársai is részt vehetnének oly módon, hogy szükség szerint maguk is kipróbálnák, „letanítanák" az ellenőrzésre kerülő egységeket és módszereket. Fontos azonban megjegyezni, hogy a kutatás - ellentétben az eddigi gyakorlattal - nem képezné a csoport munkájának a súlypontját. Sokkal inkább a pedagógusok kezdeményezéseit karolná fel, elméletileg-módszertanilag segítené őket, és az elért eredményeket igyekezne szélesebb körben népszerűsíteni. A csoport a tankönyvírásnak, a tankönyv készítésének is inkább csak az elméletével és a tankönyvek alkalmazásának eredményességével (mérésével) foglalkozna, tehát koncepciójuk, irányításuk, véleményezésük és jóváhagyásuk egészében véve a kiadóra tartozhatna. A csoport feladatai között lehetne továbbá egyféle szakmai módszertani tanácsadás, például a tanítási órák megszervezésével, az érettségi vizsgákkal, a felvételik lebonyolításával, az oktató-nevelő munka problémáinak a megoldásával kapcsolatban. A munka kézzel fogható eredményei: tanulmányok, elméleti és módszertani anyagok és különféle publikációk lennének, természetesen az alapvető pedagógiai dokumentumok és a kutatási jelentések mellett. Megfontolás tárgyává kellene tenni egy további pedagógiai szaklap megindítását, például Magyar Tanító címmel, ebben a csoport különböző elméleti-módszertani anyagai a gyakorlat visszajelzésével együtt jelenhetnének meg. A csoport eredményes munkájához szükséges létrehozni egy olyan kézikönyvtárat, amelyben megtalálhatók a legfontosabb hazai és külföldi, mindenekelőtt magyarországi tantervek, tankönyvek és módszertani kézikönyvek, "s elérni azt, hogy az folyamatosan és rendszeresen bővüljön a legújabb kiadványokkal. Szándéka a csoportnak kiépíteni egy olyan könyvtári állományt, amelyben megtalálható lenne minden specifikus tantárgy - természetesen elsősorban a magyar és a szlovák nyelv és irodalom - tantervei, tankönyvei, azok, amelyeket az ötvenes évektől, a magyar tanítöási nyelvű iskolák megindulásától kezdve Csehszlovákiában kiadtak. Kikkel akart együttműködni a csoport, kiknek a segítségére számít? Mindenekelőtt szoros és széles körű együttműködést tervez az iskolák kísérletezésre hajlamos pedagógusaival, de a legkülönbözőbb formákban támaszkodni kíván a gyakorló pedagógusok széles rétegeire, a szakbizottságokra, módszertani munkaközösségekre személyes kapcsolattartással és egyéb formákban. A csoport szorosan együttműködne a hazai és külföldi pedagógiai intézetekkel és főiskolákkal. Fontos lesz: az eddigieknél gyakrabban és aktívabban bekapcsolódni a külföldi, elsősorban a magyarországi szakmai tanácskozásokba. Szeretnénk, ha a magyar tanítási nyelvű iskolák csoportja a külföld felé olyan hidat képezne, amely a szakmai együttműködést és a népek közötti közeledést szolgálná. . . . TANKÓ LÁSZLÓ Pedagógia A fordítói pályázat eredménye A pedagógiai kiadó magyar szerkesztősége, kísérletként, a készülőben levő 7. osztályos fizikatankönyv és a 8. osztályos matematika-tankönyv fordítására pályázatot írt ki, amely, örömünkre, nagy érdeklődést váltott ki pedagógusaink és műszaki értelmiségünk körében. Csaknem százan küldték vissza szerkesztőségünkbe a készülő tankönyvek kéziratából kiválasztott 5-5 oldalnyi szövegrész fordítását. A beérkezett próbafordításokat a szerkesztőségünk tagjaiból alakított - magyar, fizika és matematika szakosból álló - bizottság mind szakmai, mind nyelvi szempontból értékelte. A fordításoknak csaknem a fele, sajnos, sem szakmai, sem nyelvi szempontból-nem felelt meg elvárásainknak. Az elfogadhatatlan fordításokra jellemző volt a helytelen szakkifejezés-használat, valamint a fordítandó szövegrész pontatlan iértelmezése, ami képtelen fizikai, illetve matematikai állításokat eredményezett. Néhány fordító az egyes részeket saját gondolataival is kiegészítette. Az ilyen fordításokat még akkor sem fogadhattuk el, ha a javasolt bővítés szakmai szempontból helytálló volt, ugyanis tankönyveink országos tankönyvek, s minden nyelvi változat, a nyomdai költségek csökkentésének érdekében, egy nyomdában, közös képanyaggal készül. Ezért a magyar szöveg semmiképpen sem lehet több a szlovák, illetve a cseh szövegnél. Az így készülő tankönyveink szerkezeti felépítésén nem változtathatunk, de azt megtehetjük, hogy az adott terjedelmen belül egyes, esetleg nehézkesebbnek tűnő definíciót, állítást egyszerűbben fogalmazunk meg, könnyebben érthetővé teszünk. A szakmai szempontból megfelelő fordításokat az alábbi követelmények alapján értékeltük: 1. jó legyen a fordítás stílusa, könnyen érthető, olvasható legyen a szöveg; 2. a fordító megfelelő szókinccsel, szinonimákkal dolgozzon, ne ismételje a szavakat; 3. helyes szórendet használjon; 4. jó legyen a helyesírás; 5. a szöveg megfeleljen nyelvhelyességi szempontból. Az említett aspektusok közül a fordítás stílusát tekintettük elsődlegesnek. A helyesírási, a szórendi hibák, a gyakori szóismétlés a szerkesztés során kiküszöbölhető, nehézkesebb, nehezebben érthető, nem az alapiskolás gyermekekhez szóló szöveg azonban nem javítható ki. Reméljük, hogy a próbafordítások közül valóban sikerült a két-két legjobbat kiválasztanunk. Beküldőiket bíztuk meg az említett tankönyvek fordításával. A 7. osztályos fizikatankönyv A és B részének első felét Forgács Péter párkányi pedagógus, második felét Gôgh Péter nagymegyeri pedagógus, a 8. osztályos matematika-tankönyv első részét Horváth Géza zselizi pedagógus, második részét pedig Molnár Éva losonci mérnöknő fogja fordítani. A további munkánk során természetesen számítunk minden, jó próbafordítást beküldő pályázó segítségére, őket a későbbiekben esetleg más tankönyvek fordítására szeretnénk felkérni. Köszönjük minden pályázónak a részvételt, reméljük, sikerül biztosítanunk, hogy tanulóink az 1991/92-es tanévben a lehető legjobb fordításban megjelenő fizika-, illetve matematika-tankönyvből tanulnak majd. TÓTH ERZSÉBET Mátyás király a Csallóközben A Csallóköz a Duna északi partján terül el. Pozsonytól Komáromig. így volt ez 1490 áprilisában is, amikor Hunyadi Mátyás, a nép Mátyás királya utolsó útját teszi meg ezen a tájon. Pozsony alatt, a Dunán már készen áll a fekete, gyászposztóval bevont hajó, hogy a király holttestét Budára szállítsa. Ez a nap április 11. Ekkor érkezik az ötvenéves király koporsója Bécsből, ahol egy napig tartó eszméletlenség után, április 6-án hunyt el Hunyadi Mátyás. Vele utazik második felesége, Beatrix, a nápolyi asszony is. Lépjünk most vissza e naptól harminckét esztendőt. 1458. november 9-et mutat a kalendárium, amikor Mátyás először lépi át Pozsony városának kapuját, mint ifjú, 19. évében járó király, akit az év január 24-én Budán, a Duna jegén választottak királlyá. De elrepült az a harminckét év. A nagy politikai események, háborúk ismertetését most mellőzzük, maradjunk a Duna menti Aranykertné\, a béke szigeténél, amely 84 km hosszú és 15-30 km szélességű, és ahol 140 kisebb-nagyobb faluban, élnek emberek. Közismert volt Mátyás országjáró tevékenysége, sokat időzött egyszerű emberek körében. Álruhás, váratlan megjelenései közszájon forogtak. Az 1465-től tulajdonában lévő tatai várból, a közeli dunai révben horgonyzó hajóján gyakran látogat el Komáromba (32 km). Innen lóháton és csónakokon járja a csallóközi vadászparadi- * csomot. Mielőtt csallóközi útjaira pillantanánk, vegyük először sorra a Mátyás királlyal kapcsolatos komáromi eseményeket és történelmi rangú rendelkezéseit. 1465-ben megerősíti a Nagy Lajos király által kiállított szabadalomlevelet. Ezt az akkori komáromi főbíró, Patkó János, valamint Literáti Sebestyén és L. Mihály komáromi polgárok kérésére tette. Ma is él Komáromban Patkó család. 1465-ben Komárom várát szemelte ki katonai tábornak. 1469-ben Kosztka (Koczka) Albertet, Komárom vármegye főispánját több ízben küldi követül Podjebrád Györgyhöz, a cseh királyhoz. 1480 után időzött legtöbbet Komáromban, várát is ekkor erősíttette meg, építtette át. 1489-ben Komárom városának adja Várköz falut - ma Várföld puszta -, amelynek helyén a rómaiak korábban katonai erődítmény volt. 1490. január 8-án Korvin Jánost, törvénytelen fiát, Komárom és Pozsony vármegye főispánjává tette. 1490. április 17-én érkezik a komáromi kikötőbe a holt király gyászhajója. A komáromi levéltár hat kiváltságlevelet őriz Mátyás királytól. Komáromban, a hagyomány szerint, kisebb vadászkastélya volt. Ebben a városban 1945-ig Mátyás utca is volt. Most pedig Komárom felől, nyugat felé, vegyük sorra azokat a helységeket, falvakat, amelyekben Mátyás király megfordult, avagy amelyeket kiadott okleveleiben megnevez. Ezek a következők: Őrsújfalu határában van Vadas puszta. Mátyás itteni, hajdani vadaskertjéről kapta a nevét. Bálványszakállason 1485-ben birtokot adományoz a Posár (Pozsár) családnak. Nagymegyert 1466-ban mezővárosi rangra emeli és három országos vásári jogot adományoz neki. Apácaszakállas és Gúta határviszályában 1481-ben intézkedik. Bősnek 1468. szeptember 27-én hetivásár tartására ad jogot. Dercsika a hagyomány szerint a király vadászterülete volt. Itt Erőss György lovászának juttatott földet. Hét család települt ide akkor: Bartal, Erőss, Fekete, Katona, Vida, Zakal, Zemes. Mad királyi birtok volt. Mátyás sokat tartózkodott itt, vadásztanyája a falu melletti erdőben lett volna. Ismert á népregékből is. Csentőfa és Egyházgelle a király által 1466ban kiadott Gellei Érseki Szék szabadalomlevelében szerepel. Hodos az 1473-i oklevélben említett falu. Kislúcs az 1468-ban kiadott kiváltságlevelében szerepel. Tejfalut 1459-ben, a Nándorfehérvárnál hősi halált halt Dugonich Titus fiának, Bertalannak adományozza. Somorja neve többször szerepel Mátyás királlyal kapcsolatban. 1461-ben a szapi praediumot adományozza Somorjának és egyúttal megerősíti elődei szabadalmait, sőt ki is bővíti azokat. 1465. május 8-án szabadalomlevelet ad a városnak. 1466. november 9-én és 10-én Somorján tartózkodik. Hagyományként emlegetik még ma is, hogy a nagy királynak vadászkastélya is volt itt. Ez annál is inkább valószínű, mivel Somorja környékének falvaiban sok „nyomot hagyott" maga után. Pozsony városa előtt pihenőhelyként is szolgálhattak e falvak, hisz hat alkalommal kereste fel Pozsony városát, a következő években: 1466, 1468, 1471, 1474, 1475, 1478. Bucsuházán 1468-ban Nagylucsei Orbán deáknak és Mayndl Jánosnak birtokot adományoz. Oigya: az 1488. május 29-én dátumozott oklevélben szerepel Ógya néven. Kismagyaron 1471-ben Borsai Péter birtokát Vízközi Tamásnak, V. Pálnak és Hegyi Istvánnak adományozza. Tonkháza, az 1488. május 29-i oklevelében mint Dankháza szerepel. Vannak még közszájon forgó mesék, történetek arról, hogy a tíz Karcsa közül Királyfiakarcsa onnan kapta a nevét, hogy a fiatal király adományozta a települést egy menyecskének, aki neki fiút szült. Hasonló esetként emlegetik a Somorja közelében lévő Királyfiát is. Nem kizárt dolog, Mátyás sokszor megfordult itt, lásd az okleveleket. Kalandos életéről sok történet szól, az tény, hogy 1464-től 1476-ig, 24 éves korától özvegy volt, miután első felesége, Podjebrád Katalin szülés közben gyermekével együtt meghalt. Most térjünk vissza Mátyás utolsó útjára. A gyászhajó a koporsóval úszik lassan lefelé az öreg Dunán. A partok mentén és a sok száz mellékágban ősrengetegként az- erdők sűrűje húzódik egy-két kilométer szélességben. A mögöttük fekvő királyjárta falvak, helységek lakói: Somorja, Tejfalu, Kislúcs, Dercsika, Bős stb. még nem tudhatják, hogy az ô igazságos Mátyásukat siratják az Aranykert partmenti erdői, mezői. így „csurog" a fekete gálya Komárom alá, ahová április 17-én érkezik a halott király, s özvegye, Beatrix. Kiköt a gyászhajó és máris futárok sokasága repíti az üzenetet a gyászoló ország szívébe. Komárom is búcsúzik kedvelt királyától, akiről nemsokára felröppen a lelkekben megszületett mondás: meghalt Mátyás, oda az igazság! Visegrádi királyi palotája mellett elhaladva nem gyönyörködhet többé Európa egyik legszebb építészeti remekében. Buda gyászban fogadja. A Kolozsvárott 1443. február 23-án született király hosszú gyászmenetének utolsó állomása Székesfehérvár. A Szent István Bazilika, a királyok nyugvóhelye várta őt is. Mátyás király második házasságából sem született gyermek. Épp ezért kétszeresen is sajnálatos, hogy első felesége, Podjebrád Katalin, gyermekszülés következtében magzatával együtt meghalt. Podjebrád György cseh király lányának, a magyar királynénak, nem adatott meg, hogy házasság útján, gyermekének révén, a cseh és a magyar nép „közös nevezőre" találhatott volna. No, de ami késik, nem múlik. A barátságkötésre ma is sokféle mód, lehetőség kínálkozik. Id. TRUGLY SÁNDOR