Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-04 / 80. szám, szerda

Szilárdulót?) költségvetés Új alapokra kerül az államkassza Ha az 1850-es évek aktív politikusai és gazdasági szakemberei látnák, hogy az elmúlt másfél évszázad alatt hová fejlődött az államkassza, bizonyára fölöttébb csodálkoznának. No, nem annak kongásán, hiszen az ő idejükben sem dúskált az ország anyagi javakban. Valószínű, hogy meglehetősen bonyolult költségvetési viszonyaink okoznák számukra a legnagyobb fejtörést. Az először 1861-ben papírra vetett, a mainál jóval szerényebb költségvetést elutasította a bécsi kormány. Azóta meglehetősen sok víz folyt le a Dunán, s a hagyományokból mára már nem sok maradt. Egyet, a „költségvetés elutasítását" azonban nemrég ismét felelevenítettük. Pár hónapig költségvetési provizórium szerint gazdálkodott országunk. A nemrég eldőlt pénzügyi harcból a köztársasági költségvetések a korábbihoz viszonyítva megerősödve kerültek ki (legalábbis az illetékesek így gondolják). A szlovák költségvetés az idén 90 milliárd korona bevétellel és ugyanennyi kiadással számol. Ez az egyensúlyi helyzet ugyan kedvezőbb a korábbi állapotoknál, ám nem feledteti a szakemberekkel a helyzet kissé átláthatatlan voltát. Ugyanis az évek során a három kassza, a föderációs és a két köztársaság költségvetései között a kiadások és bevételek, valamint a különféle pénzügyi transzferek kusza hálózata alakult ki. Kisebb-nagyobb pénzösszegek vándoroltak egyik helyről a másikra, majd pedig viszsza, s mára oda jutottunk, hogy nehéz eldönteni, ki mennyit tett le a közös asztalra. Tehát mégsem olyan erősek és főként nem önállóak a költségvetések, mint azt első látásra gondolnánk. A szakemberek azonban úgy vélik'ez ügyben rövidesen meg kell találni a megoldást. Az elképzelések szerint már a jövő évtől megfordítják, pontosabban talpra állítják a költségvetési gazdálkodást. Alulról építkező lesz a szövetségi költségvetés. Vagyis az egyes köztársaságok területén levő bevételi forrásokból a területileg illetékes kasszába vándorol a pénz, s onnan egy része különféle szabályok alapján a központi költségvetésbe kerül. Az ilyen fajta költségvetés hű tükre lenne a köztársaságok gazdálkodásának. A dolog látszólag nagyon egyszerű. A központi kasszában azokra a kiadásokra gyűlne a pénz, amelyeket közösen kell finanszírozni. Mindezt elmondani könnyű, megvalósítani viszont már jóval nehezebb. A pénzügyi szakemberek úgy vélik: annak, hogy jövőre ilyen módon gazdálkodhassunk, számos feltétele van, amelyeket még az idén teljesítenünk kell. A legfontosabb tennivalók egyike az árak világpiaci relációk szerinti alakítása. Az adók reformja ugyancsak elengedhetetlen. Ez azonban talán még az előbbinél is bonyolultabb kérdés, mivel be kell vezetnünk a gyakorlatba többek között a hozzáadottérték-adót. A nyugati országokban csaknem másfél évtizedig tartott ez a folyamat, nálunk mindössze néhány hónap áll rendelkezésre. Ugyanilyen rövid idő alatt kell rendezni a jövedelemadókat méghozzá úgy, hogy az adó az állandó lakhely szerinti illetékes költségvetésbe folyjon. Le kell fektetni a közös kiadások finanszírozásának játékszabályait, és nagyon meggondoltan kell végrehajtani a szervezési átalakítást. Ez esetben a fölé-, mellé- és alárendeltségi viszonyok tisztázásáról van szó. Felmerült már olyan megoldás is, mely szerint nem indokolt az egyes vállalatok szövetségi irányítása, helyette a területi irányítás elvét kell gyakorolni. Ha az itt említetteket és fel nem soroltakat sikerül még az idén megvalósítani, akkor jövőre szilárd alapokon álló költségvetések „vezetésével" gazdálkodik majd az orszácj. A kérdés csak az, lesz-e miből, lesz-e mivel sáfárkodnunk? KOVÁCS EDIT Miről beszélt a Szlovák Nemzeti Tanács ülésén? Bauer Győző (CSKP) képviselő: A költségvetés javaslatához szóltam hozzá, mégpedig ahhoz a részéhez, amely a tudományra és a kutatásokra fordítandó kiadásokra vonatkozott. Ebben az évben ugyanis csökkent a tudományos fejlesztésre szánt összeg, összehasonlítva a Csehszlovák Tudományos Akadémia költségvetésével, mely 10 százalékkal alacsonyabb a korábbinál, a Szlovák Tudományos Akadémia esetében ez a különbség 13 százalékot tesz ki. Ha pedig az akadémián belüli elosztást vesszük figyelembe, ahol az egészségügyi intézetekre szánt összeget nem csökkentik, a többiek megrövidítése akár a 17 százalékot is eléri. Még szembetűnőbb ez a megnyirbálás, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a Csehszlovák Tudományos Akadémia ellátottsága, műszerezettsége a szlovákiai munkahelyekhez viszonyítva sokkal jobb. Szerintem most, amikor végre az észt kellene eladnunk, a nyersanyagok helyett, nem ésszerű, hogy épp a tudománytól vesszük el a támogatást. Tulajdonképpen azoktól vesszük el a pénzt, akiktől az ötleteket várjuk. Fennáll az a veszély, hogy azokban az ágazatokban, amelyekben eddig is kevesebbet kaptak a kelleténél, és a továbbiakban sem javul a helyzet, a tehetséges fiatalokat nem tudják megtartani. Félő, hogy az eddigi politikai emigrációt a gazdasági váltja fel. Nem volna szabad alábecsülni a tudományt. Érthető, hogy a kormányzat a költségvetést stabilan akarja tartani. Bár hárman is hozzászóltunk az általam felvetett terület finanszírozásához, a kormány elnökének reakciója visszakérdezés volt: mondjuk meg, honnan vegyék el, hogy a tudományra többet fordíthassanak. Erre viszont én nem tudok válaszolni, mivel nekem nincs áttekintésem az ipar és a mezőgazdaság helyzetéről. Csupán annyi ígéretet kaptunk, hogy év közben majd megpróbálnak hozzájárulni az alapkutatás Bioélelmiszerek - mikor? Az alternatív gazdálkodási formát választók országos hálózatának kiépítését tervezik Bizonyára sokan hallották a novemberi események után közszájon forgó hírt, mi szerint a múltban a legfőbb párt- és állami vezetők számára szakosított gazdaságokban termelték a vegyszerektől és egyéb káros anyagoktól mentes élelmiszert. A hír megalapozottságát legalábbis szlovákiai viszonylatban - annak idején cáfolta a minisztérium, de most nem is ezzel akarunk foglalkozni. Inkább egy kellemes hírrel akarunk szolgálni: mihelyt sikerül megteremteni a termelés feltételeit, nálunk is kaphatók lesznek ilyen élelmiszerek, akárcsak Nyugaton. .Ugyanis a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság mellett nemrég Bioagra néven megalakult egy szakcsoport Olomoucban, amely külföldi tapasztalatok alapján nálunk is igyekszik megszervezni a bioélelmiszerekkel való ellátást. Vagyis az ún. alternatív gazdálkodást, melyben vegyszerektől mentes technológiával termelnék az élelmiszert. A Bioagra szakcsoport jelenleg az igények és lehetőségek felmérésével foglalkozik. Boŕivoj Šarapatka mérnök, a csoport egyik tagja kérdésünkre válaszolva nemrég elmondta, hogy az alternatív mezőgazdasági termelésnek főleg Nyugat-Európában vannak hagyományai. Annak ellenére, hogy ez a forma a fejlett országokban is alig egy százalékát adja az össztermelésnek, az utóbbi időben lényegesen nőtt a jelentősége. Főleg azokban az országokban van ez így, ahol viszonylagos bőség van élelmiszerekből. Mint például az NSZK-ban, ahol kedvezményben részesül az a termelő, aki a föld egy részét ugaroltatja. Vagyis, ahol az élelmiszerpiacra a túlkínálat jellemző, ott a különleges igények kielégítésére is vart lehetőség. Nem titok, hogy a felvilágosításnak és a sajtónak köszönhetően az utóbbi években nőtt az egészséges életmód - ezen belül az ésszerű táplálkozás - iránti igény. Az alternatív termelés éppen ennek az igénynek a kielégítését célozta meg. Legnagyobb előnye, hogy műtrágya és növényvédő szerek használata nélkül, kizárólag a talaj természetes termőképességének kihasználására alapozva próbál elegendő élelmiszert nyújtani, de természetesen a környezetkímélő mivolta sem mellékes. Mivel nálunk az alternatív gazdálkodásnak nincs hagyománya, a szerves mezőgazdasági termelés fejlesztésével foglalkozó nemzetközi szervezet (IFOAM) kiadványai és rendezvényei révén igyekszünk ismeretekre, tapasztalatokra szert tenni. Mint Šarapatka mérnöktől megtudtuk, az év elején Olomouc mellett megtartott országos szemináriumon mintegy 600 hazai szakember hallgathatta meg a neves külföldi szakemberek előadásait. Minden jel arra utal, hogy elsőként Csehországban ver majd gyökeret az új gazdálkodási forma. A Bioagra szakcsoportban most azt vizsgálják, milyen módosításokra lesz szükség a vállalatok termelési szerkezetében, hogy át lehessen állni az alternatív módszerre. Az érdeklődő gazdaságokban ki kell választani a legmegfelelőbb parcellákat, s módosítani a növényforgót. Távolabbi cél, hogy az alternatív termelést folytató gazdaságok vonzáskörzetében speciális feldolgozó üzemeket létesítsenek, és meg kell oldani a forgalmazást is. Sőt. Ellenőrző hálózatot kell létrehozni, hisz a bioélelmiszerek minőségét garantálni kell. S nem csupán hazai, de nemzetközi vonatkozásban is. A szigorú szabványnak megfelelő bioélelmiszert a nyugati államokban jelentős felárral értékesítik, mégpedig valamilyen minőséget szavatoló védjeggyel ellátva (pl. Bioland). Tudni kell, hogy a vegyi anyagok használatát mellőző termelési technológia bizonyos hozamcsökkenéssel jár, amit a termelő a kedvezőbb árakkal tud ellensúlyozni. Mármint külföldön. Vagyis: ha azt akarjuk, hogy nálunk is legyenek vállalkozók, elsősorban az árpolitikán kell változtatnunk. Lehetőség több is kínálkozik, hisz más országokban is vannak alternatívák. Van, ahol hozzájárulás, adókedvezmény vagy más formában támogatja az állam a, bioélelmiszerek termelését. Nálünk főleg a védett természeti övezetekben - egyebek között az ivóvízkészletünket rejtő Csallóközben - kellene komolyan mérlegelni az alternatív gazdálkodásra való átállást. Boŕivoj Šarapatka mérnöktől azt is megtudtuk, hogy az egyelőre szakcsoportként tevékenykedő Bioagra idővel részvénytársasággá akar alakulni. Tervbe vették az alternatív gazdálkodás országos hálózatának kiépítését, a termelök, feldolgozók és forgalmazók szövetségbe való tömörülését. A vállalkozás iránt komolyan érdeklődők személyesen vagy levélben kérhetnek bővebb felvilágosítást (Bioagra, 779 00 Olomouc 9, postafiók 47), de több szlovákiai érdeklődő jelentkezése esetén a szakcsoport tagjai szaknap megszervezését is vállalják. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ kiadásaihoz. Felmerült az is, hogy a jelenlegi kormány „rövid idejű", de ehhez mindjárt hozzá kell tennem: a kutatás viszont hosszútávú. A kormánynak azt kellene szorgalmaznia, hogy a vállalatok érdeklődjenek a kutatómunka és eredményei iránt. Jelenleg viszont nyilvánvaló, hogy a vállalatok nem fogják a tudományt finanszírozni, hisz pillanatnyilag nincs rá szükségük, és az elsődleges gondjaik között nem szerepel ez a kérdés. E szempontok miatt tartottam fontosnak, hogy elmondjam véleményem a költségvetésről. Hamerlik Rudolf (KDM) képviselő: A Michal Kováč, szlovák pénzügyminiszter által előterjesztett 1990. évi költségvetés javaslatához két megjegyzést fűztem. Az első a Szlovák Tudományos Akadémiára szánt összegre vonatkozott, mely a javaslat szerint alacsonyabb mint I a Csehszlovák Tudományos AkadéI mia számára előirányzott, csökkentett összeg. A tervezési és a költségvetési bizottságban olyan határozatot hoztunk, hogy a pénzügyminisztérium hozzon létre egy tartalékalapot, amelyből szükség esetén meríteni lehetne. Kár volna, ha a tudományos kutatómunkára fordított összeg csökkentése hátrányos helyzetbe taszítaná a kutatást. A kisiskolák kérdéséről már nem először szóltam a parlamentben. Hiába született határozat, hogy az integráció következtében felszámolt iskolák újra visszaáll íthatók, ehhez ugyanis meg kell teremteni a feltételeket, s ez utóbbi a nemzeti bizottságok feladata. Kis falukról, illetve ezek nemzeti bizottságairól van szó, és éppen ezek nem rendelkeznek a szükséges anyagiakkal. A járási nemzeti bizottságok is csak akkor tudnának adni, ha erre a célra a költségvetésből kapnának. Véleményem szerint nem olyan nagy öszszegröl van szó, amelynek hiánya esetleg más területen gondot okozna. A költségvetési vitán kívül felvetettem egy időszerű problémát is. A nemzeti bizottságok rekonstrukcióját a január 23-án hozott törvény értelmében március 31-ig be kellett fejezni. Tapasztalataim szerint a helyi nemzeti bizottságokon nem mindenütt bonyolították le a képviselőtestület és az apparátus átszervezését. A legtöbb esetben nem arról van szó, hogy a nép nem akarta, hanem azért, mert a kistelepüléseken, úgy mint eddig, felülről várták a segítséget. Ez most nem jött, nem jöhetett, mert a járásokon is elég gondjuk volt az átalakítással. Volt hely például - Galántán - ahol csak harmadszorra sikerült véghezvinni. Javasoltam, a Szlovák Nemzeti Tanács hozzon olyan határozatot, hogy most már „segítsenek" az átalakított járási nemzeti bizottságok. Az aprófalvakban ugyanis nem igen van több pártnak képviselője, hogy az országos politikai erőviszonyok ott is tükröződnének. Ez pedig a szabad választások kellő előkészítését vonja kétségbe, ugyanis az ilyen esetekben a helyi nemzeti bizottság tanácsa javasolja a választási bizottságot, s ezért nem látom a garanciát arra, hogy megteremtik a valóban szabad és demokratikus választás feltételeit. D. T. Sárói helyzetkép Kis- és Nagysáró valamikor két önálló település volt, de ma már csak az idősebbek tudják megmondani, hol húzódott a két település határa. Jozef Hlinčík, a Sárói Hnb elnöke ezekkel a szavakkal fogad. Mozgalmas napokat éltünk át, de a személyeskedéseket sikerült elkerülnünk. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen helyi koordinációs bizottságának javaslatára három képviselőt visszahívtunk. Az új képviselők megválasztásával a községünkben élő 645 roma is arányos képviseletet kapott a képviselői testületben. Egyiküket, Virág Károlyt a tanácsba is beválasztottuk. A csaknem ezernyolcszáz lakosú településből, jelentós fejlődése ellenére is, egyre-többen költöznek el, főleg fiatalok. Ez is szerepet játszik abban, hogy az utóbbi tizenöt és alatt háromszázzal csökkent a lakosok száma. A háború utáni kitelepítés és az elvándorlás következtében ma már csak a lakosok hatvan százaléka magyar nemzetiségű. Amint mondják, a múlt hetekben, hónapokban itt-ott előfordult, hogy egyesek vitatkoztak egymással, de nagyobb nemzetiségű nézeteltérések, ellentétek nem fordultak elő. -A Nyilvánosság az Erőszak Ellen koordinációs bizottsága, amelynek én is tagja vagyok, főleg az egész faluközösség mindennapi életét érintő követeléseket támasztott az irányító szervekkel szemben. Ezek megvalósítása növeli majd a település megtartó erejét. Ilyen például a gázvezeték, a szennyvízcsatorAz amerikai Eurovista cég részvételével Születőben a csehszlovák vállalatok és egyének adatbankja (ČSTK) - Az Információ olyan áru, amelyet az egész világon jelentós gazdasági tényezőként tartanak számon. Csehszlovákia bekapcsolódása az Információ-átvitel nemzetközi rendszerébe eddig nem éri el a megfelelő szintet. Az amerikai Eurovista cég egyike azoknak, amelyek érdeklődóst tanúsítanak a hazánkban befektetett vállalkozások e formája iránt. Hazánkban járt Jim Carey, a cég elnöke, akivel a Csehszlovák Sajtóiroda munkatársa beszélgetett. - A csehszlovák vállalatok, szervezetek és egyének olyan adatbankját szeretnénk létrehozni, amely a külföldi vállalatokkal való együttműködéshez továbbítaná az ajánlatokat. Rendszerünk a Business Information Transfer része lesz. Mint ismeretes, ez a 20 ezer megrendelőt számláló Világbankkal van összeköttetésben. • Milyen stádiumban van az adatbank megvalósítása, s a csehszlovák vállalatok milyen anyagi feltételekkel rendelkeznek e részvételhez? -A csehszlovák hírközlő szervekben megjelent első információkat követően eddig megközelítőleg 500 hazai érdeklődő vette fel velünk a kapcsolatot. A csehszlovák vállalatok számára díjtalan az adatbank használata, mivel üzemeltetését külföldön végzett tevékenységéből fedezzük. • Hol juthatnak információhoz a csehszlovák érdeklődők? -Címünk: Eurovista tnc., Na pláni 28, 150 00 Praha 5. A vállalatok kérdőíveket kapnak kézhez, amelyekben konkrét ajánlataikat tüntetik fel. Elsősorban azokra tartanánk igényt, amelyek gazdasági, kereskedelmi és tudományos-műszaki együttműködéshez, vagy más gazdasági kapcsolathoz keresnek külföldi partnereket. Az információkat az adatbankba soroljuk. Az esetleges kapcsolatfelvétel már a külföldi partner dolga. na megépítése, a művelődési ház átépítése, a sportpálya bővítése. De, kéréseink közt ott van a jobb áruellátás, valamint az is, hogy a magukra maradt idős embereknek a házhoz vigyék a tejet, esetleg más, szükséges élelmiszert - mondja Mária Čechvalová népművelő. A gázvezeték kivitelezési terve már készül, s ha minden jól megy, a jövő évben hozzá is fognak a munkálatokhoz. A művelődési ház építését is megkezdenék, ha rendelkezésükre állna legalább egymillió korona, hogy a szükséges építkezési anyagot beszerezzék. - Szeretnénk kedvet csinálni az egyéni építkezésekhez is - állítja Jozef Hlinčík., - A múltban néhány családi házat átépítettek, de egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány új ház épült fel. Jelenleg is csak hat családi ház készül, pedig több házhelyet tudnánk adni. Ha ezen a téren nem áll be változás, akkor a jövőben I tovább csökken lakosaink száma, ezt peI dig el szeretnénk kerülni. Az igazsághoz tartozik, hogy a községben a szövetkezeten kívül nincs más munkalehetőség. Legnagyobb gondunk, hogyan lehetne a fiatalokat maradásra bírni. Nehéz feladatok állnak az átalakított nemzeti bizottság előtt. A település a lakosság számának csökkenése ellenére is fejlődött, nem kis mértékben önerőből. Két új üzlet épült, bővítették az óvodát, van egészségügyi központjuk, négyosztályos magyar- és szlovák tanítási nyelvű alapiskolájuk. Ide járnak a tőrei, a váradi gyerekek is, de a két alapiskolában így is csak hetvenhetven gyerek tanul.- Az óvoda két alsó osztályában szlovákul és magyarul foglalkoznak a gyerekekkel, viszont az utolsó évben már minden gyereket az anyanyelvén készítenek fel az iskolába. így tanult meg az én két gyerekem is magyaml - állítja Mária Čechvalová, majd hozzáteszi: - Szerintem ez csak az előnyükre válik. Egyébként a polgári szertartásokon a Csemadok és a Sárovčanka együttes tagjai felváltva működnek közre. A helyi nemzeti bizottság a mindennapi teendők mellett a népszámlálásra, a közelgő szabad választásokra készül. Az elnök megjegyzi. -A választások után visszamegyek a régi munkahelyemre. Az itt eltöltött tizennégy év elég volt ebből a munkából, mi tagadás, elfáradtam. Úgy érzem, ideje átadni a stafétabotot a fiatalabbaknak, olyanoknak, akik a község fejlesztését szívügyüknek tekintik, akik hozzá tudnak járulni a település megtartó erejének növeléséhez. A sáróiak az életfeltételeik jobbításáért küzdenek, talán nem eredménytelenül. Abban bíznak, hogy az elköltözöttek közül is többen visszajönnek szülőfalujukba, hogy az ezredfordulón elmondhassák: nem csökkent tovább a lakosok száma. Ennek eléréséhez az összefogás ad erőt. - N. J. ÚJ SZÚ 4 1990. IV. 4.