Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-04 / 80. szám, szerda

A holešovicei Tesla állami vállalat érsekújvári üzemében két hónap alatt 4,5 millió izzólámpát gyártottak Favorit típusú személygépkocsikhoz. A képen Száraz Zsuzsanna izzólámpák forrasztása közben. (Pavel Neubauer felvétele - ČSTK) Mi lesz veled „közgáz"? Két koncepció a jövőről • Szeptembertől választott tantárgy a magyar nyelv A Pozsonyi Közgazdasági Főiskola egyike azoknak a felsőoktatási intézményeknek, melyek sorsáról, szerkezeti felépítéséről sok szó esett az utóbbi időben. Átszervezik, megszüntetik, átkeresztelik....? Tudni lehet-e már, mi lesz az iskolával - erről beszélgettünk Ján Petrenka docenssel, a közelmúltban megválasztott rektorral. - Kissé csalódottak vagyunk, amiért az utóbbi időben csak negatív értelemben szokás rólunk szólni, s hogy egyesek megszüntetésünket, feloszlatásunkat követelik. Igaz, eddig erősen politikai beállítottságú intézmény volt a miénk, ám nem mi voltunk az egyetlenek, akik szorosan kötődtek a kommunista párthoz. Másokról fele annyi szó sem esik. Az is igaz, hogy a közgazdászképzésben - főleg a színvonalat illetően - hiányosságaink voltak, vannak, de ez sem írható egyértelműen csak az iskola számlájára. Szakképzett közgazdászokra a jövőben nagy szükség lesz. Az iskola bezárásáról szerencsére a Szövetségi Gyűlés dönt, nem pedig néhány szélsőséges vélemény. • Tehát az sem igaz, hogy a Gazda" ságirányítási Kart a Szlovák Műszaki Főiskolához csatolják? - Biztosíthatok mindenkit: egyik karunkat sem kínáltuk fel senkinek, és hivatalosan senki sem keresett fel bennünket ilyen kéréssel. • Bizonyára vannak már elképzeléseik arról, milyen tartalmi és szerkezeti változásokat kellene eszközölni ahhoz, hogy az innen kikerülő végzősöket a jövőben szakemberként ismerjék el Nyugat-Európában, illetve a tengerentúli országokban is. - Két koncepció létezik: az egyiket egy független szakemberekből álló bizottság dolgozta kí, Markuš úrnak, a szlovák kormány első miniszterelnök-helyettesének a megbízásából. A másik koncepciót a dékánok, a rektorhelyettesek és a rektor vetette papírra. 0 Bármelyik változatot fogadják el, a megvalósítás nyilván éveket vesz igénybe. Ez azonban ellentétben van azokkal az elvárásokkal, hogy minél előbb európai színvonalú szakképzett közgazdászok kerüljenek ki az iskolapadokból. - Ezzel mi is tisztában vagyunk; az új tanévtől kezdve már másként akarunk dolgozni a leendő elsősökkel és posztgraduális továbbképzésre jelentkezőkkel. Egy biztos; jövőre több jelentkezőnek adunk lehetőséget a továbbtanuláshoz, de nagyobbak lesznek az elvárások. A jelentkezőket nem szakokra vesszük fel, hanem karokra, s nagyobb hangsúlyt helyezünk majd az idegennyelv-oktatásra. A legjobbaknak viszont lehetőségük lesz külföldi tanulásra is. E téren már született néhány megállapodás. Például a közelmúltban előzetes szerződést írtunk alá egy svéd menedzserképző igazgatójával arról, hogy ók képeznek majd tovább néhány általunk kiszemelt diákot. Több tehetséges növendékünk pedig már a múlt héttől kezdve előadásokat hallgat a Bécsi Gazdasági Egyetemen. • önöket az utóbbi időben több szlovákiai lapban vádolták azzal, hogy csak névcsere volt a Marxizmus-Leninizmus Intézetük megszüntetése és a politológiai, szociológiai és közgazdaságtudományi tanszék létrehozása. - Ezt a tanszéket minisztCTi rendeletre számoltuk fel, egykori dolgozóival a Munka Törvénykönyve értelmében járnak el. Köztük azonban vannak olyanok, akikkel egyéb képesítésüknél fogva a továbbiakban számolunk. Az intézet megszüntetésével például lehetőség nyílt arra, hogy szeptembertől választott -tantárgy legyen a magyar és a latin nyelv. Az általunk végzett előzetes felmérések alapján hozzávetőleg száz hallgató szeretné a közgazdasági terminológiát magyarul is megtanulni. GÁGYOR ALÍZ Megsértették az állampolgári jogokat Zárójelentés az 1988. március 25-i gyülekezet elleni rendőri beavatkozás kivizsgálásáról Amint már közöltük, a Szlovák Nemzeti Tanács pénteki ülésén egyetértéssel tudomásul vette a Szlovák Nemzeti Tanács azon bizottságának zárójelentését, amely kivizsgálta a hívők 1988. március 25-i gyülekezete elleni rendőri beavatkozást. A bizottság nagy mennyiségű alapanyagot gyűjtött össze, 97 személyt és tanút hallgatott meg. Munkáját március 27-én fejezte be. Az alábbiakban ismertetjük a zárójelentés legfontosabb részeit. 1988. március 10-én František Mikloško levélben közölte az elsó városkerületi nemzeti bizottsággal, hogy március 25-én 18 órakor a Hviezdoslav téren a hívők 30 perces összejövetelt rendeznek katolikus püspökök kinevezését, teljes vallásszabadságot és az állampolgári jogok betartását követelve. Március 14-én, tehát még a városkerületi nemzeti bizottság döntése előtt Štefan Mikula ezredes, a Nemzetbiztonsági Testület fővárosi parancsnoka megkérte Vratislav Vajnart, az akkori szövetségi belügyminisztert, engedélyezze a biztonsági,szervek rendkívüli beavatkozását az összejövetel elnyomására. Vratislav Vajnar március 15-én beleegyezését adta ehhez. 1988. március 16-án Ladislav Duduc alezredes, a közbiztonsági szervek városi parancsnoka kidolgozta, majd Štefan Mikula ezredes jóváhagyta a rendkívüli biztonsági intézkedéseket, annak ellenére, hogy az illetékes nemzeti bizottság még nem döntött. Március 17-én az első városkerületi nemzeti bizottság úgy döntött, hogy betiltja az összejövetelt és ezt még aznap közölték a kérvényezővel. A nemzeti bizottság döntése ellentétben állt az Alkotmány 28. fejezetével. A városkerületi nemzeti bizottság döntését befolyásolta Imrich Szabó, a fővárosi nemzeti bizottság egyházügyi titkára, aki március 14-i levelében tendenciózus összejövetelnek minősítette a tervezett gyülekezést. Közvetlenül az összejövetel bejelentése után Gejza Šlapka, az SZLKP városi bizottságának vezető titkára is követelte az összejövetel betiltását. František Mikloško március 21-én fellebbezett a városkerületi nemzeti bizottság döntése ellen. Március 24-én a fővárosi nemzeti bizottság a fellebbezést viszszautasította. A nemzeti bizottságok, valamint a biztonsági szervek eljárását meghatározta, hogy az összejövetelt politikai vonalon betiltották. Még a nemzeti bizottság döntése előtt, március 15-én Štefan Lazar belügyminiszter tájékoztatta az SZLKP KB Elnökségét a tervezett biztonsági intézkedésekről. Az elnökség tagjai közül senkinek sem volt ellenvetése. Az elnökség március 15-i ülésén politikai bizottságot neveztek ki, amelynek az volt a feladata, hogy intézkedjen az összejövetel meghiúsítása érdekében. Még március 25-e előtt az iskolák, a hadsereg, a Népi Milícia, a vállalatok, a szervezetek és az intézmények vezetői különböző intézkedéseket hoztak annak megakadályozására, hogy az állampolgárok részt vegyenek a tervezett összejövetelen. Március 25-én a délelőtti órákban Pozsony utcáin páncélozott járművek tűntek fel. A közbiztonsági szervek tagjai mindent megtettek azért, hogy meghiúsítsák a vidéki személygépkocsik és főleg autóbuszok bejutását a városba. Korlátozták a városi tömegközlekedést is, főleg a lakótelepekről a városközpontba. A műszaki szolgáltató vállalat öntöző és söprő autói tisztították a Hviezdoslav teret és a környező utcákat, a javítókocsik a közmegvilágítást javították. Az öntöző autók annak ellenére öntöztek, hogy kitartóan esett. Körülbelül 17 óra 30 perckor egyenruhás és civilbe öltözött rendőrök eltorlaszolták a Hviezdoslav térre vezető utcákat és járdákat. Ebben az időpontban a téren több rendőrségi kocsit összpontosítottak. Az állambiztonsági szervek is készültségben voltak. Az intézkedések ellenére mintegy 3500 személy gyűlt össze. A hívók először elénekelték az állami majd a pápai himnuszt. J. čomaj, a fővárosi nemzeti bizottság egyházügyi titkárságának munkatársa felhívta az egybegyűlteket, hogy oszoljanak szét. A biztonsági szervek kezdettől bekapcsolták a gépjárművek szirénáit, majd a járművek belegázoltak a tömegbe, az embereknek nem is volt lehetőségük, hogy idejében távozzanak. Ezzel a beavatkozással a hívőket több kisebb csoportra oszlatták. Polgári személyek keveredtek közéjük, akik kiverték kezükből a gyertyákat és durván szidal' mázták őket. A biztonsági szervek akciója során az öntözóautók is a tömeg közé hajtottak és vizet fecskendeztek az emberekre. A hívók méltóságteljesen és békésen a téren maradtak. Három perccel a gyülekezet tervezett befejezése előtt a biztonsági szervek bevetettek két vízágyút, ezek az összejövetel befejezése után is működtek, a Hviezdoslav téren kívül is. A gyülekezet feloszlatása előtt a készültségi egység tagjai gumibotjaikkal is beavatkoztak. Ezenkívül könnyfakasztógázt, fizikai erőszakot is alkalmaztak és a kutyákat is bevetették. _ Az összejövetel 18.30 órakor befejeződött, de a biztonsági szervek minden ok nélkül, a téren kívül is, beavatkoztak. A rendőrök 126 csehszlovák és 12 külföldi állampolgárt vezettek elő, köztük akkreditált külföldi újságírókat is. Az elővezetettek többségét személyazonosságuk megállapítása nélkül, erőszakkal gépkocsikba vonszoltak. A közbiztonsági szervek városi parancsnokságának épületében jogtalanul megállapították személyazonosságukat (lefényképezték őket, ujjlenyomatot vettek), megmotozták őket és néhány személyt törvényellenesen letartóztattak. A rendőrök legkevesebb 32 személy ellen használtak gumibotot, 6 ellen könnyfakasztógázt, 5 személyt döntött le lábáról a vízágyú, 9-et az öntözőautók. A szállítás és kihallgatás során 73 személyt inzultáltak. A személyazonosság jogtalan megállapításának módját 99 személy ellen gyakorolták. A dokumentumok szerint 14 személy megsérült, de sokan, félve a következményektől, nem kerestek fel orvost. Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy a beavatkozásnak egyértelműen nem az volt a célja, hogy felújítsák a közrendet. A beavatkozás alatt a Carlton Szálló 4. emeletén egy politikai bizottság tevékenykedett, amelynek tagjai Gejza šlapka, Miroslav Válek, Štefan Lazar, Ladislav Sádovský, Ján Švéda, Igor škorica, Vincent Máčovský, Ladislav Horák, Štefan Mikula, Pavol Kováč és Alojz Lorenc volt. A második emeleten tartózkodott a biztonsági szervek vezérkara, élén Ladislav Duduccal. A hívők összejöveteléről és a rendfenntartó erők beavatkozásáról Ignác Janák és Peter Colotka 1988. áprilisában jelentést terjesztett a CSKP KB Elnöksége elé. A beavatkozás előkészítésében az akkori biztonsági struktúra valamennyi egysége részt vett, magában az akcióban 953 rendőr, 7 készültségi jármű, 14 öntözóautó, 7 söpróautó, 2 vízágyú, 2 autóbusz, 8 rohamkocsi és 3 páncélozott jármű. A biztonsági erők beavatkozása durván megsértette az állampolgári jogokat és szabadságjogokat, egyúttal az állampolgári és politikai jogokról szóló nemzetközi szerződést is. Az SZSZK legfőbb ügyésze valamenynyi büntetőeljárással kapcsolatban panaszt emelt a törvény megsértése miatt. Utasítására a bratislavai I. városkerületi ügyész hivatalosan tiltakozott a városkerületi bíróság 15 döntése ellen a hívók összejövetelén való részvétellel kapcsolatos szabálysértések ügyében. További tíz óvást adtak be más járásokban. A főügyész a katonai ügyészség parancsnokának átadta azokat a dokumentumokat, amelyeknek felülvizsgálata a katonai ügyészség hatáskörébe tartozik. A katonai ügyészség büntetőeljárást indított Alexander Kysucký őrnagy ellen,'mivel törvényellenesen elővezette és letartóztatta František Mikloškót. Mivel František Mikloško és Ján čarnogurský nyílt levélben, javasolta, hogy szüntessék meg a büntetőeljárást Alexander Kysucký ellen, az SZNT bizottsága felkérte a köztársasági elnököt részesítse kegyelemben a vádlottat. A bizottság egyetértve a két javaslóval, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a hívók gyülekezetével kapcsolatban nem lenne kívánatos büntetőeljárást indítani bárki ellen is. ÚJ SZÚ 5 1990. IV, 4. T)arátommal beszélgetünk. Meghányjuk JD -vetjük napjaink gondjait. Mert hát akadnak nagyon nyugtalanító dolgok. Például magyarságunk helyzetén túl köztársaságunk jövője is. Miért is van az, hogy amikor kötöttségek oldódnak és a kibontakozó demokrácia keretein belül hallatjuk hangunkat, szlovák honfitársaink idegesen reagálnak, bizalmatlanul szemlélik nemzetiségi problémáinkat és gyakran a legőszintébb kéréseink, követeléseink mögött is rossz szándékot, hátsó gondolatot sejtenek. így volt ez 1968-ban és sajnos, most is. Próbáljuk kibogozni az összefüggéseket... Talán túlzottak nemzetiségi igényeink? Mi úgy érezzük, hogy nem. Mások szemében mégis annak tűnnek. De miért? Rosszul, nem elég érthetően, félreértésre is okot szolgáltatva fogalmazzuk meg szándékainkat? Lehetséges. Bizonyára mi is türelmetlenek vagyunk. Gyorsan és egyszerre akarjuk bepótolni mindazt, amiről az elmúlt évtizedek folyamán saját hibánkon kívül lemaradtunk. Gyors orvoslást szeretnénk a múlt politikai rendszer ütötte nemzetiségi sebeinkre. A kitárulkozó demokrácia körülményei között természetesnek tűnnek olyan követelmények is, amelyekről az elmúlt négy évtized folyamán még suttogva is csak félve beszélhettünk. S néha magunk is megütközünk, miért nem értenek meg bennünket? Itt is nagyobb türelemre lenne szükség, hogy megértessük magunkat, és megismerjük a másik fél nézeteit, esetleg aggályainak gyökereit. S próbáljunk a bennünket meg nem értőkkel szemben is megértést tanúsítani. A demokrácia számunkra szokatlan lehetőségei (hol is szokhattunk volna hozzá?) a másik fél számára se szokottak. Egymásról, sőt önmagunkról se tudunk még eleget. Ismerkedünk mások nézeteivel, magyarázzuk saját szempontjainkat. Csak így érthetünk szót. Egymás gondjai kellő ismeretének hiánya sok bajt okozhat a kölcsönös kapcsolatokban. Ismerkedjünk hát egymással. Végtelen türelemmel és eleve a megismerni akarás szándékával. Mert talán soha nem érthetjük meg egymást tökéletesen... Hisz a házastársak is ai magyaroknak le is, föl is, de főképp a Duna másik partjára utat mutató feliratokkal... Valakik szándékosan szenvedélyeket korbácsolnak. Í

gen, itt kell a türelem. A múlt vészesen kísért. A második világháborút követően a hivatalos politika a magyar nemzetiség (kitelepítéssel, deportálással vagy éppen reszlovakizálással történő) felszámolását tűzte célul, kollektív bűnösséggel vádolva őt a közTöbb türelmet sokszor csak hosszú évek után döbbennek rá, hogy bizony nem eléggé ismerik egymást. Ez a nemzetiségi kapcsolatokban sincs másképp. A türelemhez tartozik, hogy a megnyilatkozási és megnyilvánulási formákra is ügyelünk. Mert lehet ám kérni, megtagadni, sőt tiltani is úgy, hogy az érintett fél megértéssel fogadja. Am úgyis, hogy a másiknak a bicska is kinyílik a zsebében. Lehet a szándék bármennyire tiszta, ha nem találjuk meg a kinyilvánítás megfelelő formáját. A kölcsönös kapcsolatokban erre is ügyelnünk kellene. S még valamire... Ha eleve feltételezzük is a jószándékot, valljuk be őszintén, hol az egyik, hol a másik fél részéről esetenként azért megkérdőjelezhető. Mert például kik terjesztenek olyan híreket, hogy Dél-Szlovákiában irredenta, elszakadási törekvések vannak? Valakik csak szándékosan, bizonyos céllal tehetik, és számolnak a szlovákok ez irányú, érthető érzékenységével. Nincs tudomásunk arról, hogy hasonló törekvések léteznének. Holott mi is itt, ebben a közegben élünk. A feltevésekből, sokszor vádaskodássá fajuló kijelentésekből hiányzik a konkrétság. Hasonló megnyilatkozásokról nem hallottunk, nem olvastunk és transzparenseken se olvastuk. Ezzel szemben láttunk feliratokat és transzparenseket a dél-szlovákitársaságban 1939 után bekövetkezett tragikus eseményekért. A szlovák nép tudatába ezt táplálták be következetes céltudatossággal, élesztve és felszínen tartva a velünk szembeni bizalmatlanságot, sőt gyűlöletet szítva. S az eltelt csaknem fél évszázad folyamán a hivatalos politika nem kerített sort e vad vádak lényeges korrigálására. Tette ezt céltudatosan és alapos következetességgél. Csoda-e hát, hogy e gyűlölet még most is ott szunnyad valahol a lelkek mélyén és sorsfordulókkor fel-fellobban? Türelem... Türelem... Továbbra is türelem. De mindkét fél részéről. Próbáljanak bennünket türelmesen meghallgatni és megérteni. Ehhez azonban nem elegendő, hogy a hazai magyar sajtóban csak mi szólítjuk olvasóinkat toleranciára. Nagyon-nagyon hasznos lenne, ha a szlovák sajtó hasonló szellemben úgyszintén többet foglalkozna e problémákkal, megmagyarázva azt, amit az elmúlt négy évtized folyamán senki se magyarázott. Biztató jelnek tartjuk, hogy a Szövetségi Gyűlésben a magyar nemzetiséggel szemben elhangzott vádakat szlovák képviselők is viszszautasították. Megnyugtató érzés, hogy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom szlovák képviselői több esetben is a kölcsönös megértést szorgalmazva, közös nevezőt keresve nyilatkoztak. Viszont bennünket - csehszlovákiai magyarokat - is nyugtalanít, hogy az utóbbi időben a cseh és szlovák kapcsolatokban is eluralkodott a türelmetlenség. Mi, az eseményeknek nem külső, de helyzetünknél fogva nagyon is érdekelt, mégis kevésbé elfogult, tárgyilagosabb szemlélői a türelem és a kellő tapintat cseh részről megnyilvánuló hiányát is érzékeljük. Mondhatná valaki, végtére a türelemnek is van határa. Akkor ez mindenkire vonatkoztatható! De hát Pozsony utcáin a köztársaság elnevezése ellen tiltakozó tömeg már nacionalista, csehellenes jelszavakat kiabált. Ez annál is inkább nyugtalanító, mert magyar- és zsidóellenes megnyilvánulásoknak már korábban is szemtanúi lehettünk. S a kettő egy tőből fakad. Ez már nem csupán türelem vagy türelmetlenség kérdése. Annál sokkal több! Reményre jogosító jelenség, hogy szlovákiai szervezetek (köztük a Ma tica is) és szlovák személyek a köztársaság egysége mellett foglaltak állást, elítélve a nacionalista megnyilvánulásokat. A köztársaság életében most jövőjét meghatározó sorsdöntő napok következnek. Bízunk az itt élő nemzetek és nemzetiségek józan erőiben, amelyek a szélsőségekkel szemben is megtalálják az Európa-ház felé vezető utat. Mi ezt tekintjük az egyetlen járható útnak. L

ám, napjaink jellegzetessége: barátommai egy kis tereferére ültünk le, és szükségszerűen elbolyongtunk napjaink politikájának nyugtalan berkeibe. Nincs nap, nincs találkozás politika nélkül. De nincs ebben semmi rossz és szokatlan. Bár csehek, szlovákok és magyarok gyakrabban találkoznának és barátságban elbeszélgetnének napi gondjaikról. Mert ezek közös gondok és csak kölcsönös türelemmel, igyekvéssel oldhatók meg. ZSILKA LÁSZLÓ