Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-29 / 101. szám, vasarnap

Az állampolgárok magánvállalkozásairól szóló törvény A Cseh és a Szlovák Szövetségi Köztársaság Szövetségi Gyűlése elfogadta a következő törvényt: I. rész Általános rendelkezések i.§ (1)Az állampolgárok egyéni vál­lalkozói tevékenységet fejthetnek ki az e törvény által megállapított terje­delemben és feltételek közepette. A közös vállalkozói tevékenység céljából az állampolgárok kereske­delmi társaságokat, csendes társa­ságokat vagy konzorciumokat ala­kithatnak. (2) Vállalkozói tevékenységnek minősül e törvény értelmében az állandó pénzjövedelem szerzése cél­jából végzett állandó termelés, ke­reskedelem vagy szolgáltatói tevé­kenység, és munkák vagy más tevé­kenységek teljesítése (a továbbiak­ban „vállalkozás"). (3) Ez a törvény nem vonatkozik a szerzői jog törvény értelmében vett műalkotások alkotására, a me­zőgazdasági termelésre, az orvosok és más egészségügyi dolgozók, va­lamint a hitelesítők (auditorok) kere­ső tevékenységére, a jogsegély nyújtására, esetleg hasonló más specializált tevékenységekre, amennyiben azokra egyedi jogsza­bályok vonatkoznak. 2. § Az e törvény értelmében vállalko­zó állampolgárok (a továbbiakban „vállalkozók") az egyedi jogszabá­lyokkal szervezetek számára fenn­tartott tevékenységet is végezhet­nek, mégpedig ugyanolyan terjede­lemben és ugyanazon feltételek kö­zepette, mint a szerezetek. Kivételt képeznek az állam számára vagy az egyedi jogszabály által kijelölt szer­vezet számára fenntartott tevékeny­ségek. 3.§ A vállalkozó számára a gazdasági és szociális fejlesztés állami terve nem állapíthat meg kötelességeket. 4.§ (1) A vállalkozó korlátlan létszá­mú dolgozót foglalkoztathat vállalko­zása során. (2) A vállalkozó és a dolgozó közti viszonyra munkajogi szabályok vo­natkoznak. Munkajogi viszony nem keletkezhet házastársak között. 5.§ A vállalkozás céljából a vállalkozó korlátlan mértékben jogosult va­gyonszerzésre. II. rész Vállalkozói jogosultság 6.§ (1) Az e törvény értelmében vett vállalkozói jogosultság regisztrálás­sal keletkezik, amelyet kérvényezés alapján eszközöl a regisztrálásra il­letékes szerv. (2) A regisztrálásra illetékes szerv végrehajthatja a regisztrálást, ha a feltételek és a kérvény kellékei megfelelnek e törvény rendelkezé­seinek. 7.§ (1) A regisztrálásnak feltétele, hogy a kérvényező betöltötte leg­alább a 18. életévét, feddhetetlen, jogi cselekvőképességgel rendelke­zik, illetve szakképzettséggel is, ha ez tekintettel a vállalkozás jellegére szükséges. (2) A feddhetetlenséget a regiszt­rálásra illetékes szerv a vállalkozás tárgyával kapcsolatban ítéli meg, fi­gyelembe véve a többi állampolgár és a szervezetek jogainak védelmét. (3) Ha a vállalkozás tárgyát képe­ző tevékenységhez egyedi előírások szerint különleges engedély, jogo­sultság vagy alkalmassági igazol­vány szükséges, a regisztrálást nem lehet elvégezni az illetékes okmány bemutatása nélkül. (4) Abban az esetben, ha a vállal­kozó vezető vagy más dolgozó ré­vén szándékozik folytatni olyan vál­lalkozói tevékenységet, melynek előfeltétele a szakképzettség, alkal­masság vagy jogosultság, ezeket a feltételeket ennek a vezetőnek vagy más dolgozónak kell teljesí­tenie. 8-§ (1) A kérvényező a regisztrálás iránti kérvényben feltünteti: a) a nevét és vezetéknevét, állan­dó lakhelyét, személyi számát, eset­leg a vezető vagy más dolgozó [7. § (4) bekezdés] hasonló adatait, b) a vállalkozás tárgyát, c) a vállalkozás helyét, amennyi­ben az állandó, d) azt a kereskedelmi elnevezést (cégjelzést) esetleg védjegyet, ame­lyet használni fog. A kereskedelmi elnevezés a vállalkozó vezetéknevét tartalmazza, esetleg az összeté­veszthetőséget akadályozó kiegé­szítést; a regisztrálásra illetékes szerv más kereskedelmi elnevezést is engedélyezhet, e) a vállalkozás megkezdésének napját. (2) a kérvényező a regisztrálás iránti kérvényhez köteles csatolni: a) az engedélyezésről, jogosult­ságról vagy alkalmasságról szóló okmányt, ha az a törvény 7. § (3) bekezdése szerent a regisztrálandó vállalkozás tárgyát tekintve szük­séges, b) a vezető vagy más dolgozó szakképzettségéről, alkalmasságá­ról vagy jogosultságáról szóló ok­mányt, ha az a törvény 7. § (4) bekezdése szerint a vállalkozáshoz szükséges, c) kivonat a büntetések nyilván­tartásából. (3) Az a kérvényező, aki a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság területén nem rendelkezik állandó lakhellyel, csatolja azon köztársaság illetékes központi államigazgatási szerve által kiadott vállalkozói enge­délyt is, melynek területén vállalkoz­ni kíván. (4) A regisztrálásra illetékes szerv eltekinthet a szakképzettségről szó­ló okmány bemutatásának követel­ményétől, ha a kérvényező más mó­don igazolja, hogy megfelelő gya­korlatot és tapasztalatot szerzett a vállalkozás azon ágazatában, melynek regisztrálását kéri. 9.§ (1) A regisztrálásról szóló határo­zat a 8. § (1) bekezdésében említett kellékeket tartalmazza, esetleg a kérvényező kívánságára a regiszt­rálás időbeni korlátozását is. (2) A regisztrálásra illetékes szerv a regisztrálásról szóló határozat má­solatát megküldi az adóhatóságnak, az illetékes biztosítónak és az állami statisztika illetékes szervének. Ha olyan vállalkozóról van szó, aki a Cseh és Szlovák Szövetségi Köz­társaság területén állandó lakhellyel rendelkezik, a regisztrálásról szóló határozat másolatát megküldi a vál­lalkozó társadalombiztosítását vég­ző szervnek is. (3) A második bekezdés szerinti értesítés alapján az állami statisztika illetékes szerve a vállalkozónak azo­nosítási számot ad. 10. § (1) A vállalkozó a regisztrálásra illetékes szervnek köteles bejelente­ni mindazokat az adatokat és okmá­nyokat érintő változásokat, amelye­ket feltüntetni és bemutatni köteles a regisztrálás iránti kérvény beadá­sakor, esetleg okmányt köteles be­mutatni a változásról, mégpedig a változás keletkezésétől számított 15 napon belül. (2) A vállalkozó első bekezdés szerinti bejelentése alapján a re­gisztrálásra illetékes szerv dönt a re­gisztrálásról szóló határozat módo­sításáról vagy a regisztrálást meg­szünteti. 11.§ (1) A regisztrálásra illetékes szerv a regisztrálást megszünteti, ha a) a vállalkozó elvesztette jogo­sultságát, engedélyt vagy alkalmas­ságát, amennyiben a törvény 7. § (3) bekezdése szerint az a vállalkozás tárgyát tekintve szükséges, b) a vállalkozót jogerősen elítélték olyan szándékos bűntettért, amely­nek tényállása kapcsolatban áll a vállalkozás tárgyával, c) azt a vállalkozó kéri. (2) A regisztrálásra illetékes szerv megszüntetheti a regisztrálást, ha a vállalkozó súlyos módon megszegi azokat a feltételeket vagy kötelessé­geket, amelyek a regisztrálásról szóló határozatból, e törvényből vagy más általánosan kötelező erejű jogszabályokból erednek, vagy megszegi a tisztességes kereske­delmi kapcsolat vagy a gazdasági verseny alapelveit; ha a regisztrálást az említett indokokból szüntették meg, az állampolgár az új regisztrá­lás iránti kérvényét leghamarabb a regisztrálás megszüntetéséről szóló határozat jogerőre emelkedé­sétől számított egy év letelte után adhatja be. (3) A regisztrálásra illetékes szerv a második bekezdésben említett in­dokokból, a regisztrálás megszünte­tésére jogosító indok megállapítását követő három hónapon belül szün­tetheti meg a regisztrálást, de legké­sőbb az indok keletkezésétől számí­tott egy éven belül. (4) A regisztrálásra illetékes szerv a regisztrálás megszüntetéséről szóló határozatában megállapítja a vállalkozás befejezéséhez, a meg­kötött szerződések teljesítéséhez, és az esetleges munkajogi viszo­nyok megszüntetéséhez szükséges határidőt. (5) A regisztrálásra illetékes szerv a regisztrálás módosításáról vagy megszüntetéséről szóló határozatá­nak másolatát megküldi az adóható­ságnak, az illetékes biztosítónak, a vállalkozó társadalombiztosítását végző szervnek és az állami statisz­tika illetékes szervének. Ha a vállal­kozót bejegyezték a vállalati törzs­könyvbe, a regisztrálásra illetékes szerv a regisztrálás megszüntetésé­ről szóló határozatának másolatát megküldi az illetékes regisztrálási bíróságnak. (6) A regisztrálásra illetékes szerv' felfüggeszti a vállalkozó azon vállal­kozói tevékenységét, amelyhez a törvény 7. § (4) bekezdése értel­mében olyan szakképzettség, alkal­masság vagy jogosultság szüksé­ges, amellyel a vállalkozó nem ren­delkezik, és amelyet helyette az a vezető vagy más dolgozó teljesí­tett, aki a vállalkozó bejelentése szerint kilépett tőle. A vállalkozáshoz e törvény 7. § (3) vagy (4) bekezdése szerint szük­séges okmányok előterjesztése után a regisztrálásra illetékes szerv meg­szünteti a vállalkozói tevékenység felfüggesztéséről szóló határozatát. 12. § (1) A vállalkozói jogosultság meg­szűnik: a) a regisztrálásra illetékes szerv határozatával (11.7), b) a vállalkozó halálával. (2) Ha a vállalkozó halálával nem szűnik meg a regisztrálásról szóló határozatban említett tevékenység, a vállalkozásból származó jogok és kötelességek az örököseire szállnak át, mégpedig csupán a vállalkozó halála előtt keletkezett kötelmekből származó kötelességek teljesítésé­hez feltétlenül szükséges időre. A vállalkozás folytatásának feltétele a 6. § szerinti jogosultság. III. rész A vállalkozók jogviszonyai 13. § (1) Ha a megelőző naptári évben a vállalkozónak a vállalkozásából származó adóalapja meghaladta az 540 000 koronát és több mint 25 dolgozót foglalkoztat munkaviszony­ban, köteles bejegyeztetni magát a vállalati törzskönyvbe. A vállalkozó a bejegyeztetés iránti indítványát a következő évben, február 15-ig köteles beadni és egyben értesíteni erről a tényről a regisztrálásra illeté­kes szervet. (2) Az első bekezdés alapján a vállalati törzskönyvbe bejegyzett vállalkozó akkor is bejegyezve ma­rad a vállalati törzskönyvben, ha a következő években nem teljesíti az első bekezdésben említett felté­teleket. (3) A vállalati törzskönyvbe az egyéni vállalkozás megkezdésekor vagy a naptári év elején, de legké­sőbb február 15-ig, az első bekez­désre való tekintet nélkül bejegyez­tetheti magát a regisztrált vállalkozó. 14. § (1)A vállalati törzskönyvbe be­jegyzett vállalkozóra a jogszabályok azon rendelkezései vonatkoznak, amelyek a csehszlovák jogi szemé­lyek jogait és kötelességeit szabá­lyozzák, hacsak a törvény nem ren­delkezik másként vagy azt az ügy jellege nem zárja ki. (2) A szabványosításról és a mé­réstechnikáról szóló-előírások vala­mennyi vállalkozóra vonatkoznak. 15. § (1) A vállalkozó tulajdonában levő azon dolgokra, amelyek a vállalko­zást szolgálják, a személyi tulajdon­ról és a közös tulajdonról szóló álta­lánosan kötelező erejű jogszabályok rendelkezései vonatkoznak, kivéve a Polgári Törvénykönyv azon ren­delkezéseit, amelyek a személyi tu­lajdon forrásáról, célzatáról és tár­gyáról szólnak. (2) A vállalkozó rendelkezhet a vállalkozói tevékenységével kap­csolatos jogokkal és más értékekkel is. 16. § (1) A házastársak osztatlan közös tulajdonában levő vagyon felhasz­nálására a vállalkozónak a vállalko­zás megkezdésekor szüksége van házastársa beleegyezésére. A vál­lalkozással kapcsolatos további jog­ügyletekhez házastársának bele­egyezése már nem szükséges. (2) A bíróság a házastársak egyi­kének indítványára megszünteti a házastársak osztatlan közös tulaj­donát, ha a házastársak egyike vál­lalkozói jogosultságot szerzett. (3) Ha a házastársak osztatlan közös tulajdonának megszüntetése után a vállalkozói tevékenységet a vállalkozó a nem vállalkozó házas­társával közösen vagy annak segít­ségével folytatja, a vállalkozásból származó jövedelemből az írásbeli szerződéssel meghatározott arány­ban részesednek, és ha nem kötöt­tek ilyen szerződést, a jövedelemből egyenlő arányban részesednek. 17. § A vállalkozó képviselője útján is tárgyalhat. A vállalkozó alkalmazott­ja, helyetteseként jogosult azon jog­ügyletek megtételére, amelyekre a munkafeladatok teljesítésekor rendszerint sor került. A felhatalma­zás alapján történő képviseletre a Polgári Törvénykönyv rendelkezé­sei vonatkoznak. 18. § (1) A vállalkozó és más állampol­gárok közötti polgári jogi viszonyok­ra a Polgári Törvénykönyv vonatko­zik, hacsak e törvény vagy más jogszabályok nem rendelkeznek másként. (2) A vállalkozói tevékenység so­rán a vállalkozó és a csehszlovák jogi személy között keletkező jogi viszonyokra, valamint a vállalkozók kölcsönös jogi viszonyaira a Gazda­sági Törvénykönyv rendelkezései vonatkoznak, kivéve azokat a ren­delkezéseket, amelyek a felek bele­egyezése nélkül is kötelezővé teszik a szerződés megkötését, módosítá­sát vagy megszüntetését, vagy amelyek a kötelmi viszonyok létre­hozására, módosítására és meg­szüntetésére vonatkozó jogkörről rendelkeznek, valamint azokat a rendelkezéseket is, amelyek tar­talma nem felel meg a magánvállal­kozás jellegének, vagy amelyek el­lentétben állnak a vállalkozó tör­vényben meghatározott jogállá­sával. (3) Az első és a második bekez­dés rendelkezései nem érintik a Nemzetközi Kereskedelmi Tör­vénykönyv szabályozásának tár­gyát. (4) A vállalkozó külgazdasági te­vékenységet az egyedi jogszabá­lyokban meghatározott feltételek kö­zepette fejthet ki. 19. § (1) A vállalkozót nem kötik azok a határidők, amelyeket a Polgári Törvénykönyv állapít meg a szolgál­tatások elvégzésére és a szolgálta­tás hibáinak eltávolítására. A szol­gáltatás hibáit a vállalkozó abban a határidőben köteles eltávolítani, amelyben a megrendelővel megálla­podott, és amennyiben a hiba eltá­volításának határidejéről nem szüle­tik megállapodás, a szolgáltatás jel­legéhez és teljesítésének körülmé­nyeihez mérten megfelelő határ­időben. (2) A vállalkozó írásbeli igazolást köteles kiállítani, ha valamilyen dol­got megrendelés alapján vesz át javítás, átalakítás vagy készítés cél­jából. Igazolást a megrendelés elfo­gadásáról csak a megrendelő kéré­sére köteles kiállítani. Ezek a köte­lességek nem terhelik, ha a szolgál­tatást megvárásra teljesíti. 20. § A teljesített szolgáltatás terjedel­méről és az ár megfizetéséről a vál­lalkozó csak a megrendelő kérésére köteles igazolást kiállítani. 21. § A vállalkozás során más állam­polgárnak okozott kárért a vállalkozó a Polgári Törvénykönyvnek a szer­vezetek kártérítési felelősségét sza­bályozó rendelkezései alapján tarto­zik kártérítési felelősséggel, illetve a szolgáltatásokat nyújtó szerveze­tekre vonatkozó kártérítési rendel­kezések alapján, amennyiben szol­gáltatások nyújtása során keletke­zett kárról van szó. 22. § (1) A regisztrálással a vállalkozó­nak törvényes felelősségbiztosítása keletkezik, amely a dolgozóknak a munkafeladataik teljesítése során vagy azzal közvetlen összefüggés­ben keletkezett olyan kárra vonatko­zik, amelyért a Munka Törvényköny­ve szerint a vállalkozó tartozik fele­lősséggel. (2) Az említett biztosítás részlete­sebb feltételeit és egyben a biztosí­tási díj tételeit a Cseh Köztársaság Pénz-, Ár- és Bérügyi Minisztériu­ma, illetve a Szlovák Köztársaság Pénz-, Ár- és Bérügyi Minisztériuma állapítja meg általánosan kötelező érvényű jogszabállyal. 23. § A vállalkozó vállalkozása során a jogosult szervek felszólítására kö­teles igazolni vállalkozói jogosultsá­gát. Továbbá, vállalkozása során jo­gosult és köteles a regisztrálásról szóló határozatban feltüntetett ke­reskedelmi elnevezés (cégjelzés) használatára. 24. § A vállalkozó a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság területén csak azokon a helyeken árusíthat, illetve nyújthat szolgáltatásokat, amelyek használatára jogosult, va­lamint a piacokon és más, erre kije­lölt helyeken 25. § (1) A vállalkozó számvitelt köteles vezetni, amellyel igazolja bevételeit, kiadásait, vállalkozói tevékenységé­nek eredményeit, a vállalkozást szolgáló vagyont és a tevékenysé­géből származó kötelmeit. (2) A vállalkozó a megállapított számviteli elvekkel összhangban egyszerű vagy kettős számvitelt kö­teles vezetni. 26. § A szakszervezeti szervek jogsza­bály által megállapított jogállását, jogait és kötelességeit ez a törvény nem érinti. 27. § (1) A vállalkozó vállalkozása so­rán köteles a lehető leghatékonyab­ban védeni a környezetet a tevé­kenységéből következő káros hatá­sokkal szemben és főként ügyelni arra, hogy ne veszélyeztesse más állampolgárok egészségét; a saját forrásai felhasználásával pénzeli és valósítja meg a tevékenysége foly­tán keletkező károk felszámolására irányuló intézkedéseket és a kör­nyezet valamennyi olyan összetevő­jének alakítására és védelmére vo­(Folytatás az 5. oldalon) ÚJ szú 4 1990. IV. 21.

Next

/
Thumbnails
Contents